Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-07 / 106. szám

Csütörtök, 1987. május 14. 3 : .x i^^PÄippipi^iiÄi ItM^mtSSBmfm < ' ' * \ f íMtv- JwívllÉ Nyugdíjasklub Pusztaszeren Somogyi TCürtíiyné IclvEtele A pusztaszeri idősebb korosztály eddig is szívesen össze­jött volna egy-egy baráti beszélgetésre, de bajban voltak mert nem volt helyük. A házi diskurzusokon csak páran fértek el, a nagyobb rendezvényeiket csak a vendéglőben tarthatták. A falu központjában elkészült a rég várt nyug­díjasklub, a napokban rendezik be, teszik otthonossá. Az első nczclődők közül hamar kikerült egy jó hangzású ci­lerazenekar. Úgy gondolják, itt máskor sem esik majd nehezükre testre szabott programot találni szabadidejük kellemesebb eltöltésére Nem húzták el a nótájukat... Dobra verés után Tavaly lapunkban már részletesen beszámoltunk ar­ról, hogy az idei esztendő határkő a vállalat életében. Januártól ugyanis más gaz­da vette át a hangszerkészí­tőket. A több évtizedig a vá­rosi tanács felügyelete alatt álló céget ugyanis — két másik szegedi vállalattal együtt — dobra verte a gaz­da. Akkor részletesen beszá­moltunk arról, hogy a racio­nalizálási törekvések mellett a „kényszer is az eladásra sarkallta a régi tulajdonost. A tanács szűkös pénzügyi eszközei ugyanis nem tették lehetővé, hogy továbbra is támogassa a gazdálkodó egy­ség fejlődését. Kiderült, hogy a vállalat rentabilitásának növelésére nincs más út, csak a külső erőforrások be­vonása. Azt gondolná az em­ber, hogy nem éppen élet­biztosítás egy ilyen vállala­tot átvenni. A Konzumex mégis vállalkozott arra, hogy a megindult leépülési folya­matot megállítsa. Már 1 (Ulti­ban — a megvásárlás előtt — 1 millió 4(10 ezer forint érdekeltségi alap átadásával előre mankót tett a hang­szergyár hóna alá. Így sike­rült a vállalatot a lassú ha­láltól megmenteni. Az itt dolgozók fizetése ugyanis közel tíz százalékkal ugrott meg 1986 végére, hasonló változás várható az idén is. — Félelmetes hatású volt a tavalyi „injekcipzás" — összegzi a történteket Bár­dos Károly igazgató, — Igaz, a vállalat azelőtt sem volt veszteséges, de a viszonylag kis termelési érték és az ebből kihozható alacsony nyereség nem tette lehetővé a keresetek növelését. Le­maradtunk. A szakemberek egy része kezdett elszállin­gözni. A hangszerkészítés speciális szakma, nagyon ne­héz megfelelő szakembereket találni. A leépülési folyamat miatt félő volt. hogy pár év imúlva oda jutunk, saját re­zsinket sem tudjuk kifizetni. A Konzumex — aki az­előtt is bonyolította a válla­ltat exportját — mégis lá­tott fantáziát benne. A ter­mékek háromnegyed része évtizedek óta exportra ké­szül. Sót 1 A mainál sok­kul több hangszert is el tudna adni a külkereskedel­mi vállalat, ha Szegeden lenne több szakember, anyag, kapacitás a gyártás­ra. Hárommillió forintos nyereséget hozott így is ta­valy az itt gyártott 150 bőgő, Az egykori szegedi nótakirály, Dankó Pista vihette legföljebb olyan messzi a szegedi nóták és hegedűk hírét, mint a Hangszergyár. Ame­rikába, Nyugat-Német­országba, Franciaország­ba, Angliába, Hollandiá­ba viszik el többek között a vállalat hírét az itt ké­szült hegedűk, csellók, bőgők. A most harminc­ötödik esztendejét tapo­só vállalat távolról sem olyan öreg, mint a nagy­árvíz előtti épület, amelyben a műhelyek, irodák sorakóznak. 1500 cselló, és 4-5 ezer hege­dű. Az idén a nyereségei szeretnénk négymillió fo­rintra feltornázni. Ezt várja az új gazda, cserébe pedig, hogy még biztosabb lábakra állíthassa „leányát" úgy dön­tött, néhány évig nem kér a nyereségből. — Biztonságérzetet ad egy milliárdos gazda leányválla­latának lenni — mondja az igazgató. — De ez nem je­lentheti azt, hogy most már szabad hazardíroznunk, .mert a milliomos „nagybácsi" úgy­is mögöttünk áll. A segítséget még jobb munkával kell vi­szonoznunk. •Ügy tűnik a váltassál mindenki jól járt. A tanács megszabadult egy gondtól, a Konzumpx sem fektette rassz üzletbe A pénzét, a hangszer­gyáriak pedig végképp nem érezhetik úgy, hogy „elhúz­ták a nótájukat " Mostanában mindig több a rendelés, mint amit meg tudnak faragni. Ennek elle­nére az elmúlt hónapokban komoly gondok jelentkeztek a termelésben. Előfordul, hogy a megrendelt hangsze­rekhez nincs kellő mennyi­ségű és főleg jó minőségű alapanyag. Februárban pedig a frankfurti hangszer-világ­kiállításon néhány nap alatt sikerült lekötni a gyár egész évi termelését. Tehát szállí­tani kell, mégpedig időben. A lucfenyőből készülő rezo­nátorokhoz a legnehezebb jó fát szerezni. Most a szüksé­ges évi száz köbméter fenyő helyett mindössze nyolc áll a gyár raktáraiban. A hiányzó készletet minden bizonnyal importból kell majd gyorsan pótolni. Szérencsére az új gazda ebben is tud segíteni. Így hát bizakodóak, a hang­szergyár iak. Januártól megszüntették a citerák gyártását, mert az. utóbbi időben veszteséges lett ez a termék. Ez is bizo­nyítja. hogy megfontolt elő­relátással, jó tervekkel sike­rülhet az. eddigieknél maga­sabbra kapaszkodnia a Sze­gedi Hangszergyarnak. Rafai Gábor Szovjet irodalmi est Makón A megyei magyar—szovjet barátsági hét alkalmából tegnap, Makón tett látogatást Alekszandr Kaverznyev, a Komszomolszkaja Pravda magyarországi tudósítója. A szovjet vendéget a HNF vá­rosi bizottságán Gyarmati András népfronttitkár és Kukucska András, a városi pártbizottság munkatársa fogadta. Gyarmati András rövid tájékoztatót adott Ma­kó politikai és gazdasági éle­téről, majd ezt követően megtekintették a felszabadu­lásunk évfordulójára készült Makó című filmet. A szovjet vendég ezután ellátogatott a Medicor helyi gyárába, ahol tájékoztatták az üzem gazdasági tevékeny­ségéről, majd a gyárban dol­gozó MSZBT-tagokkal ke­rekasztal-beszélgetésen vett részt. A program a FEG 2-es sz. gyárának klubjában folytató­dott. Itt Alekszandr Kaverz­nyev A nyilvánosság, kritika és önkritika, mint a szovjet társadalom demokratizálá sának alapja címmel tartott előadást. Ezt követően bará­ti beszélgetésre került sor, melyen a városban működő MSZBT-lagcsoportok képvi­selői és a FÉG szocialista brigádjának tagjai is részt vettek. A szovjet vendég a továbbiakban megtekintette még a József Attila Múzeu­mot, majd este részt vett az úttörőház dísztermében a győzelem napja tiszteletére rendezett szovjet irodalmi esten. Hogy hallva halljanak A fiatalember, aki ellen­őrzésre jött be a klinikára, gyermekkorában mindkét fülére tökéletesen hallott. Aztán — 34 éves korára — mintha elhalkult volna kö­rülötte a világ. Magának sem merte bevallani: nem jutnak ugy el a hangok tu­datáig, mint régebben. A családtagok, a barátok is mind többször mondták,, eleinte tréfásan: „Mi az, hát süket vagy, hogy min­dent kétszer kell monda­nunk'?" Fölébredt benne a gyanú, amelyet csak meg­erősiiitt egy különleges eset. Arra emlékezett, hogy amikor Tarjánba költözött, a mögöttük levő kazánház monoton zúgását még hal­lotta. Amikor azonban el akarta cserélni azt a lakást, a vevők valósággal elmene­kültek a zaj miatt, amely őt akkor már nem zavarta. Még mindig nem akart hinni a jeleknek. Ha kér­dezték, szégyellte ismétel­getni: „tessék?" Inkább rá­vágta mindenre az ,.igen"-t. Ebből meg félreértések ke­letkeztek. Munkahelyén is egyre több nehézséget oko­zott, hogy nem értette meg magát az emberekkel. Elke­rülhetetlen lett hát az or­voshoz vezető ÜL Akkor rögtön műtétet javasolt a szakember: az elmeszesedett hallócsontot kell kiemelni és mással pótolni. Azóta 3 esztendő telt ei kétségek és bizonytalansá­gok között Hosszú töpren­gések az egyre sűrűsödő csöndben: vajon mikor kez­dődhetett? Mi okozhatta? Talán egy gyerekkori be­tegség következménye? Vagy ez a gépjárműjavítóban töltött 13 esztendő öröksége? Netán a kedvenc sport, a motorcsónakozás „fülsiketí­tő" zaja tette? Laikus em­ber maga ezt el néni dönt­heti, de azt igen: hagyja-e elrontani élete minőségét, ha fölkínálják neki a gyó­gyulást. Az új állás újfajta köve­telménye döntött. Elhelyez­kedett egy kisszövetkezetnél, ahol bizony szavak és adek­vát válaszok, nélkül aligha lehet megnyerni bárkit is — még kevésbé üzletet kötni. Erőt vett magán, és ismét bekopogott a fül-orr­gége klinikára. Czigner Je­nő professzor haladéktala­nul kitűzte a műtét napját: ettől kezdve már nem volt visszavezető út Hogy mit érzett az operá­ció közben? Minthogy nem altatták el, csupán érzéste­lenítették a műtét terüle­tét, figyelmével végigkísér­hette a történteket A mik­roszkópos beavatkozás, mint mondta, számára az érzés és az érzékelés különös él­ményét nyújtotta: tompán hallotta, mi zajlik körülötte. Azt, hogy „kifaragták" a régi hallócsontot, hogy fel­erősítették az újat. Állítgat­ták, szabályozták, megkér­dezték, most hall-e. Egy­szer csak úgy érezte, mint­ha erősítőt kapcsoltak volna n fölére: ..Ha most nem kiabálnak, akkor én egészen jól hallok!" — mondta hi­tetlenkedő örömmel az or­vosnak és az asszisztensek­nek. S a most 37 éves fiatal­ember két hónapja valóban hall az egvik fülére. (A má­sikat jövőre fogják megmű­teni.) „Csodálatos érzés föl­fogni az emberek beszédét, a tévé hangját. Az utca za­ja azonban első pillanattól kezdve, ahogv kiléptem a klinika ajtaján, meglepett, s azóta is azt kérdezgetem: hogy lehet ilyen hihetetlen zajban élni?'' Lengyel delegáció Adam Lopatka miniszter, a Lengygl Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke delegáció élén május 4. és 6. között hazánkban tartózkodott. Látogatása során megbe­szélést folytatott Miklós Imre államtitkárral, fogada Be­recz János, az MSZMP KB titkára és találkozott Paskai László esztergomi érsekkel. A miniszter az MSZMP Po­litikai Főiskoláján előadást tartott a lengyel állam és az egyházak kapcsolatának időszerű kérdéseiről (MTI) Amíg a halk szavú fia­talemberrel beszélgettem, igencsak oda kellett figyel­nem, hogy megértsem, amit mond. Czigner Jenő pro­fesszor, a klinika igazgatója erre is szakszerű magyará­zatot adott. Megtudtam, hogy a halk beszéd éppen azok sajátja, akik operálha­tó betegségben szenvednek. Ök ugyanis saját hangju­kat jobban hallják, mint a külvilágból érkezőket, ugyanis a csont vezeti hang­jukat. Hallásuk látszólag ép anatómiai viszonyok között romlott azáltal, hogy rög­zült a hallócsontjuk, így a hangot nem a levegő közve­títi. Ugyancsak segíthet a gyógyászat azokon, akiknek a dobhártya sérülése; vagy idült fülfolyásuk társul hal­láscsökkenéssel. Más a helyzet azonban idős korban. Amikor a hal­lóideg károsodik, akkor hiá­ba ép a hallócsont, az em­ber a saját hangját se hall­ja, ezért kiabál. Jellemző egyébként az időskori hal­láscsökkenésre, hogy nagy­papa például a csöngő vagy a kisgyerek magas hangját nem hallja, kortársaival azonban elbeszélget. Ilyen­kor nem tud mást javasol­ni az orvos, mint a halló­készüléket. Az operáció nem segít. Az úgynevezett otoscle­rosis — egy speciális cson­tosodási zavar — azonban operációval gyógyítható, akár a fiatalember esetében. A betegség okát azonban nemcsak ő találgatta siker­telenül: erre az orvostudo­mány sem tud egyelőre vá­laszt adni. Az tény: ilyen­kor a legbelső kis halló­csontocska nem képes a hang továbbítására, mintegy elzárja a hullámok útját. A teendő: operációs mikrosz­kóp és műszerek segítségé­vel eltávolítja az orvos szervezetünk legkisebb cson­tocskáját. Így kitárul a bel­ső fülre nyíló kis ablak, amelyre saját kötőszövetes lemezkét helyeznek és így helyreállítják a levegőt, il­letve a hangot áteresztő dugattyúmechanizmust. Az így meggyógyított hallószerv 15-20 évig jól „működik", kissé ugyan érzékenyebben kell vele bánni. Övni kell a nagy zajoktól, a fizikai meg­terhelés, a sportolás ilyen­kor nem ajánlatos. Becsült adatok szerint a lakosság 10 százalékának csökkent a hallása külön­böző okok miatt. Vannak természetesen olyan fülbe­tegségek — egyebek között tehát a korral járók —, amelyek műtéttel nem gyó­gyíthatók. De számos eset­ben szinte „csodákat" mű­vel ma már az orvostudo­mány: a siketből hallót „va­rázsol. A fülfolyásos ember, az, aki lyukas dobhártyája miatt rengeteg kellemetlen­séget él át, fölöslegesen szenvéd. A modern fülsebé­szet képes arra, hogy meg­szüntesse ezeket a kellemet­len tüneteket, ugyanakkor a helyreállító műtéttel ja­vítja a hallást is. Aki tehát nem hisz a saját fülének, hallgasson az érte aggódó családtagok, barátok figyel­meztetésére, és higgyen ne­kik. Egyszerű halláspróbá­val, fájdalmatlan műszeres vizsgálattal egykettőre ki­derül, kinek van igaza. Esetleg csak egy műtétbe kerül, hogy a gyengén hal­lók valóban hallva hallja­nak. Chikán Agnes Sport és ifjúság Az elmúlt év során több­ször is írtunk már az ifjú­sági és sportügyek új irá­nyító szervének, az Állami Ifjúsági és Sporthivatalnak a terveiről. Varga Sabján László, az ÁISÍ1 ifjúsági ügyekkel foglalkozó elnök­helyettese tegnapi, Csongrád megyei látogatása során ar­ról tájékozódott, hogy ezek a tervek miként valósulnak meg a gyakorlatban me­gyénkben, milyen eredmé­nyeket mutathat fel az 1987. január elsején meg­alakult helyi irányító szer­vezet, a megyei tanács vb iljűsági és sportosztálya. A vendéget, délelőtt fo­gadta Szabg G. László, a megyei tanács elnökhelyet­tese, majd az ifjúsági és isportosztályon. Kapás Fe­renc osztályvezető szólt a megalakulást követő időszak gondjairól, az osztály eddig kialakult kapcsolatairól és néhány, az ifjúság kulturált szabad idejének eltöltését szolgáló kezdeményezésről. Szó volt megyénk diák­sportjáról, a diák-, a sza badidős és a versenysport kapcsolatáról. A megbeszé­lésen — amelyen részt vett Bódi György, a megyei pártbizottság osztályveze­tője és Germánná Vastagh Györgyi, a megyei KISZ­bizottság első titkára is — Varga Sabján László szólt az ifjúsági parlamentek és az ifjúsági törvény előké­szítéséről. A tárgyalást követően a vendég megtekintette a Maty-éri evezőspályát, ahol Kereszty Béla, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség el­nökségének tagja és Simády Béla, a Magyar Evezős Szö­vetség elnökségének tagja tájékoztatta a Maty-éri sportközpont fejlesztésének terveiről. Varga Sabján László Csongrád megyei programja Szentesen folytatódott Ta­lálkozott ' a városi tanács vezetőivel, majd a Horváth Mihály gimnáziumban fel­avatta az oskola egykori tanulójának, Greskovits Pé­ternek az emléktábláját, aki a Himalája megmászása közben vesztette életét. Kiváló a Hungária A Tisza Szállóban rende­zett ünnepségen Parti János­tól, a HungarHotels vezér­igazgató-helyettesétől vehet­ték át tegnap a szegediek a „Kiváló Szálloda és Étte­rem" kitüntető címet. A vál­lalat 22 önálló egységéből ötöt: a mieinken kívül a bu­dapesti Fórum, Szombathely, Győr és Eger tavalyi tevé­kenységét díjazták ezzel az elismeréssel. Mint Pálfy István, a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat Szegedi Ónálló Egységének igazgató­jától megtudtuk, forgalmuk a tervezetthez képest 20, nyereségük 50 százalékkal nőtt, elenyésző árnövekedés mellett. Az idegenforgalom­ra tavaly negatívan ható té­nyezők — a bécsi és római merénylet, az osztrák föld­művelők sztrájkja és a Cser­nobil utóhatása — ellenére tudták ezt elérni. A vállalat szállodái közül a második helyen végeztek, éves szin­ten több mint 70 százalékos kihasználtságukkal. A tőkés utasforgalom visszaesése el­lenére nőtt devizabevételük is, 392 ezerről 509 ezer dol­lárra. Az igazgató szerint a mos­tani kitüntetés szép folytatá­sa a 80-as években beindult munkának: az előző ötéves tervben háromszor voltak ki­válóak, egyszer elismertek. Az ünnepségen a Royal Szálló Béke szobaasszony­brigádja a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést vehette át, 27-en kaptak Kiváló Dol­gozó Jelvényt. R. C. l J) -HŰT**.

Next

/
Oldalképek
Tartalom