Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-29 / 125. szám

5 Péntek, 1987. május 29. Cinkos mámorok ünnepe A napokban megint <z'. a két könyvet lapozgattam, amelyek alighanem a husza­dik századi magyar kultúra legmegbízha­tóbb szöveggyűjteményei közé tartoznak. A toronyőr visszapillant — ez a cím, a szerző nevét pedig ma már végre a magyar új­ságírókat képző iskola viseli. A második kötetben Bálint György egyik írása ekkép­pen szól: Mámor a polcok között. Nincs ebben szó egyébről, minthogy az író „lop­va. kissé restellkedve, de mégis elszántan" elindul odahaza különböző könyvek irá­nyába. amelyek „tulajdonképpen tilos köny­vek: a kor tiltja őket, az idő parancsa, a magasabb szempont, mely ilyenkor kemény fegyelmet követel, és elvárja, hogy csak a tárggyal foglalkozzunk, a tárggyal, amely be­láthatatlanul bonyolult és mindnyájunkat összeroppantással fenyeget." Szerző mind­emellett fütyül az egészre, méginkább nö­vekvő mámorban, újabb és újabb bűvös köteteket emel le a polcról, merészen belé­jük lapozgat, s bennük mindenféle viga­szokra lel. A szenvedély, célja irányuljon bármire: szokatlan, nem mindennapi. így szinte bűn­tudattal már-már titkolandó érzemény, legalábbis könnyen ilyenné válhat. Ami pe­dig titkolandó, máris cinkosságot feltétele­ző: a mámor yreje a cinkosság tudatát erő­síti. és viszont. A könyvek pedig nagy cin­kosaink. A cinkos mámorok pedig megra­kott. végtelenül hosszú könyvespolcok kö­zött. érnek föl elképzelhetetlen fényességű csúcspontokra. Az az ünnep, ami ma kezdődik a magas­latok gyönyörűségeinek ünnepe. A Bálint György-i könyveket lapozgató mámor cin­kosságának nagy fesztiválja. A tényé, hogy az ő írásait ötven esztendővel később ugyanolyan lázas mámorral lapozgathattam, miiként ő beszámolt arról, hogyan tette ugyanezt a Fausttal vagy Radnótival. A könyvek létének tudata rés?.egitő: időről időre, ha sok könyvet látok együtt, ellen­állhatatlannak tetsző vágyakozás fog el, hogy a szó szoros értelmében megfúrödjek bennük, beléjük merüljek, minden póru­sommal könyveket érezzek. Ez a most kezdődő ünnepi könyvhét im­máron 58. a sorban. El lehetne mondani, hogy a kortárs magyar irodalom e legna­gyobb, évi eseményére 75 kötet lát napvilá­got 572 ezer példányban, s közel 33 millió forint értékű készlet áll a vásárlók rendel­kezésére az országban már mindenütt so­rakozó pavilonokban, az erre az időszak­ra külön készülő boltokban — csakhogy talán nem is ez a legfontosabb. És még­csak nem is az évről évre.hevesen vitatott kérdések sorozata, hogy sok-e a megjelent jó könyv vagy kevés, rosszul vagy kevésbé dilettáns módon szervezettek a rendezvé­nyek, és a meghívások és a meghívottak, azután a kiadók, terjesztők érdekeltsége, és a többi, és a többi. Mindez roppantul fon­tos, akárcsak Csoóri Sándor új esszéköte­te, Nemeskürty István legújabb műve, vagy Petőfi újonnan kiadott útirajzai: a cinkos mámor érzete. A könyvek, ember fajtánk kevés számú örök nagy mentségeinek egyik nagy részlege, ez az acélozó-lázító-meg­nyugtató szellemsereg feltétel nélküli, önfe­ledt ünneplése. Életünk legmegbízhatóbb cinkosainak mámoros üdvözlése. Hódolat hát néktek, nyomdafesték-illatú, négyszögletes papiroshalmok. Jöjjetek, és hitessétek el velünk, hogy ti vagytok igazán a feltámadás és az élet. Domonkos László Könyvheti programok A mai napon országszerte, így városunkban is megkez­dődnek az 1987-es ünnepi könyvhét eseményei: immá­ron a hagyományoknak meg­felelően a Dugonics téren felállított pavilonsor lesz a központ. Itt nyitja meg ma délelőtt 10 órakor a szegedi könyvhetet Rákos Istvanné, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője. Köz­reműködik Fodor Zsóka, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, á Kalaris folk­rocfc együttes, valamint a Délép Napsugár Táncegyüt­tesének kamaracsoportja. Délelőtt 11 órakor a Kárász utcai Idegennyelvű Köny­vesboltban a Balázs Béla Üttöröház kerámia szakkö­rének hagyományos könyv­heti kiállítását nyitja meg Tölcséry Erzsébet, az úttö­rőház igazgatója, a téma pe­dig: Olvasmányélményeim — Süsü, a sárkány Meseor­szágban. Ma délután 2 órai kezdet­tel könyvről könyvért-játé­kot rendeznek Czenéné Vass Mária vezetésével az Idegen­nyelvű Könyvesboltban, ugyanebben az időpontban pedig könyvudvar nyílik az szmt Tolbuhin sugárút 14. szám alatti központi könyv­tárának udvarán, amelyet Kovács Miklósné, a megyei tanács művelődési osztályá­nak csoportvezetője nyit meg — s ahol a Népszava, a Nép­szabadság, a Könyvért mu­tatkozik be, s könyvújdonsá­gokat kínál a Müveit Nép Könyvterjesztő Vállalat és a Kossuth Kiadó is. (A könyv­udvar egyébként az ünnepi könyvhét végéig, június 3-ig tart nyitva, naponta délelőtt 10 és délután 6 óra között.) Délután 5 órakor könyvpre­miert rendeznek a Somogyi Könyvtárban a városi tanács művelődési osztályának könyvheti kiadványát, Pata­ki Ferenc grafikai mappáját Tandi Lajos, a szegedi tévé­stúdió helyettes vezetője mutatja be, ő beszélget majd a művésszel és az előszó író­jával, Apró Ferenccel. Holnap, szombaton dél­előtt 10 órakor dixieland­délelőtt lesz a Dugonics té­ren — szintén hagyományo­san a Molnár Dixieland kon­certjével, délután 2-től pe­dig ismét könyvről köny­uért-vetélkedő lesz az Ide­gennyelvú Könyvesboltban, Anyuka mondj egy szép mesét? Készült a gyereknapra rettenetesen. Már régen kinézte az elemes döm­pert a játékboltban. Csok­rot rendelt mezei virág­ból és elhatározta, hogy addig megtanul palacsin­tát sütni, s noha nem ün­nepi eledel, mégis azt csi­nál, hiszen a fia annyira szereti. Megveszi neki a Süsü sárkány kazettáját, mert az még hiányzik, és délután nem fekteti le, hadd játsszon az új játék­kal, és hallgathassa Süsü kalandjait. Aztán elmen­nek a vállalati rendez­vényre, ahova neves mű­vészeket hívtak, és állító­lag filmvetítés is lesz, no és este a tv-t is megnézr heti. A program tehát készen állt, órára megtervezve minden. Választásait meg­erősítendő, megkérdezte a fiát, mit szeretne? Hogy a titkot igazából el ne árul­ja, feltételes módban kezdte a faggatást. Mi len­ne, ha . . . Mit szólnál, ha ., bevezetőkkel kezdte sorolni a terveket, ajándé­kokat. A gyerek vállrándí­tással intézte el a választ, egykedvűen bólogatott, különösebb öröm, vágya­kozás nem látszott rajta. Nem baj, majd akkor és ott és azoknak örülnj fog — gondolta a boldogság­szerzés biztos tudatától tántoríthatatlanul, és ez­zel befejezettnek nyilvá­nította az egyoldalú „pár­beszédet". A kisfiú magára maradt a szobájában, aztán egy idő után kiment a kony­hába, és félig a falnak tá­maszkodva kezdte kérdez­getni : és a gyereknapon nem fogsz majd reggel ko­rán kiabálni, hogy elké­sünk? a kakaót sem kéli ugye gyorsan felhörpinte­ni' . és ne főzzél se pala­csintát, se mást, mert ak­kor megint egész délelőtt a konyhában leszel. Inkább figyelj csak, tudod mit? Te rajzolsz valamilyen ál­latot, és én kifestem víz­festékkel neked. Olyan szí­nűre, amilyenre te aka­rod. ... ugye, nem főzöl, és a boltba sem mész, és nem zavarsz be a szobámba, hanem te is bejössz, és ha festettünk, utána mesélj! Igazi mesekönyvből. De ne a legrövidebbet válaszd ki, aminek olyan hamar vé­ge lesz, hanem a leges­leghosszabbakat. Olyan nagyon hosszúakat, ami­lyet még sohase meséltél. azért sem lenne jó. ha főznél, mert akkor ugye mosogatni is kell ebéd után. Akkor inkább én mesélek neked. En azt mesélném el neked, amit a Tündi néni mesél az oviban. ... és Apát pedig lebir­kózom. Ugye a gyerekna­pon Apa is itthon lesz, és nem fog újságot olvasni, mert akkor ő is játszik majd velem, ©s én lebir­kózom. .. ne menjünk el a hi­vatalodba arra a műsorra. Inkább vigyél a játszótér­re, megmutatom, milyen szépen hintázok egyedül. Az oviban is van hinta, és már jól megtanultam. ... és Anyu, ugye nem leszel ideges? ... és ne vegyél döm­pert se, már van egy. Apa hozta a múltkor Pestről. Vegyél inkább gyurmát és csinálok neked kiscsibét belőle. ... ne vegyél döm­tusolunk, hanem sokáig pancsolhatok, mert nem lesz soha késő? ... a fürdés után pedig nem akarok kazettát hall­gatni. Akkor megint te itiesél j! ... és tudod mit, figyeüj csak! Énekelj nekem. Ad­dig, amíg el nem alszom. Kalocsai Katalin Negyedszázados a gedói iskola Huszonöt esztendővel eze­lőtt még a régi Gedó-város­••csz bokros-ligetes hangu­iatai övezték a Snopper Tibor tervei 6zerint készült, vadonatúj iskolaépületet. Azóta igen sok minden tör­tént, s bizony, távolról sem csupán annyi, hogy ma már Tarján és az Északi város­rész panel-monstrumai kör­nyékezik a Gedói Altalá­nos Iskolának nevezett alapfokú oktatási intéz­ményt: több mint ezer nyol­cadikos fejezte be itt ne­gyedszázad alatt általános iskolai tanulmányait, közü­lük száznál is többen ki­• ünő tanulmányi eredmény­nyel. A 25 év során 93 pedagógus töltött el az épü­letben rövidebb-hasszabb. ám mindig tapasztalatokban jócskán bővelkedő dolog­időt. Az 1962 szeptemberi induláskor 16 fős tantestü­let ma 35, tagot számlál. A negyedszázados jubileu­mot tegnap, csütörtökön délután kezdődött rendez­vénysorozattal ünnepli meg a Gedói iskola: a jubileumi rapok megnyitásakor Müller József né, a városi tanács elnökhelyettese köszöntötte az intézmény tanárait és diákjait, majd az iskola volt növendékei, Cziffra Eva, Erdei Béla, Kerek Fe­rtncné, Pokorny Kornélia és Teszáry Tamás adtak ün­nepi koncertet. Ugyancsak tegnap este nyílt meg az iskola volt és jelenlegi ta­náiainak és tanulóinak mun­káiból rendezett kiállítás: fíitz Eva, Koromné Tóth Katalin, Lazámé Berkecz Eva, Majomé Lázár Eva, Nagy Károly, Nyári József, Polonkay Éva, Popovics Lőrinc, Tóth Rózsa és Wald­manné Tóth Zsuzsanna tár­latát Cs. Pataj Mihály fes­tőművész nyitotta meg. Ma, pénteken folytódnak a jubileumi rendezvények: délelőtt kiállítás nyílik a tanulók munkáiból és az iskola történetét bemutató dokumentumokból, majd művészeti és sportbemutató következik. Délután kisdo­bos- és úttörőavatás lesz. Ha már a jubiláló iskola történetét idéztük, nem szabad megfeledkezni arról sem: ¡„a Gedói" belülről "legalább annyit változott 25 év alatt, mint a kör­nyék, mint a városrész, aho­vá épült. Négy éve angol­tagozatos oktatás folyik itt, kél esztendeje kísérleteznek azzal, hogy rajz tagozatot honosítsanak meg. 1983 óta 4 ezer ¿.adagot elkészíteni képes, központi napközis konyhájuk van, új oktatási helyiségeket alakítottak ki, az intézmény általános fel­szereltsége Szegeden a leg­jobbak között emlegeted. Egy valami persze, jó tudni, ,nem változott: a nevelő­testületnek, az itt dolgozó pedagógusoknak az a he­roikus törekvése, hogy az itteni diákok tisztességes, a tudást, a hazát, a munkát szerető és megbecsülő if­júkká serdüljenek. Olyanok­ká, akik becsülettel formál­ják életüket. És — ez a lényeg. D. L. Három szólam - és a negyedik 0 Csörög a telefon, ugyanab­ból a gyárból harmadszorra keresnek. Először a párttit­kár, majd egy üzemvezető, és végül az szb-titkár invi­tálnak sürgősen magukhoz. Kigyulladt a gyár? — kér­dezek vissza. — Rosszabb! — dörmögik recsegve. Rohanok. Érkezésemkor együtt a csapat. Az asztalon a Magyar Közlöny múlt évi 44. száma. A kezembe nyom­ják. Olvasom: A rendes sza­badság kétharmadát — ille­tőleg, ha a kollektív szerző­dés ennél nagyobb mértéket állapít meg, annak megfele­lő részt — egybefüggően kell kiadni. A párttitkár kezdi. Meg­tudjuk, hogy a dolgozóik 80 százaléka a szabadidejében kiskertekben dolgozik. Kényszerből, mert a fizeté­séből nem tud kijönni. Ha viszont bejön a mezőgazda­sági munka dandárja, kény­telenek kivenni esetleg több részletben is 4-5 nap szabad­ságot. Az új törvény ezt nem teszi lehetővé. Emiatt többen beadták a felmondásukat. Az üzemvezető higgadt, tárgyilagos. Elmondja, hogy ők nem ragaszkodnak a sza­badságidő kétharmadához. Náluk termeléskiesést nem okoz, ha a dolgozók igényeik Mikor menjünk szabadságra? szerint ütemezik a szabadsá­gukat. Erre rávágja az szb­titkár, hogy a munkás leg­feljebb táppénzre megy, ami­kor a második gazdaság úgy kívánja. A veszteség kétség­telen. Gondjukat számos fó­rumon jelezték. Várják a változást. Kérlelem, beszéljenek a kétségeikről. Visszautasítás. 0 0 A közelmúltban elhang­zott a rádióban egy be­szélgetés, amiből megtud­hattuk, hogy a Sziksós-tó iszapjában radioaktív anya­got találtak. A szegediek körében elterjedt — „jó szokás" szerint —, hogy ez a strand veszélyes az egész­ségre, abban nem szabad fürödni Képtelenség ez — gon­doltam s utánajártam az „ügynek" A legilletékesebb szakembert, szederkényi Tibor egyetemi tanárt, a JATE Ásványtani Tanszé­kének' vezetőjét kérdez­tem­— Professzor úr! Való­ban veszélyes a Sziksós-tó? — Nem1 Tévhit az egész. Az tény, hogy vettünk Fürödhetünk nyugodtan iszapmintát, megvizsgál­tuk azt és kiderült, hogy van benne radioaktív anyag. — A kósza hírben ezek szerint van igazság, mert ugye nem zörög a ha­raszt — A talaj radioaktivitása olyan csekély, hogy az nem veszélyes semmilyen élő­lényre. Bár csak több len­ne benne — ??? — Vizsgáltuk a soltvad­kerti Búdös-tó _ talaját is és kiderült, hogy abban is van radioaktív anyag, de az az érték is hasonló a dorozsmaihoz. Hogy több kellene? Azért mondtam, mert a híres Hévízi tó iszapja éppen az erősebb radioaktivitás miatt gyógy­hatású. Egyébként abból szállítják az ország más gyógyintézeteibe az iszapot az úgynevezett .pakolásra. — Mehetünk tehát teljes lelki nyugalommal Szik­sósra? — Igen! Azt kívánom mindenkinek, legyep bőven szabad ideje, hogy füröd­hessen, pihenhessen Do­rozsmán a gyönyörű kör­nyezetben levő Sziksóson. Acs S. Sándor Izgatott a fenti téma. Nem hívtak, de elmentem egyik nagyvállalatunkhoz. Szívé­lyes fogadtatás a szakszerve­zeti irodában. Az illetékes hölgy határozottan, magabiz­tosan kijelenti, náluk nem okozott gondot az új szabad­ságolási törvény. Szigorú munkahely hírében állnak, próbálom kitalálni az ural­kodó vezetői stílt. Nem lais­sez faire — pongyolán for­dítva szabados. liberális, nem is demokratikus. Elkezdtem firtani a dolgot; köztudomású, hogy bizonyos területeken munkaerőgon­dokkal küszködnek. Nem je­lent ez a szabadságok kiadá­sában problémákat? Mi tör­ténik a dolgozók második gazdaságával? Mit csináljon az, aki mondjuk házat épít, vagy kénytelen alkalmaz­kodni az óvoda, a bölcsőde és az iskola nyári szüneté­hez? A válasz diplomatikus, dörzsöltségre vall. Igyekez­nek minden igényt kielégíte­ni. Egyeztetéssel, jóindulat­tal. De hiszen ezt nem teszi le­hetővé az új törvény! Hüm­mögünk, szívélyesen búcsú­zunk. Bejelentkeznék egy újabb gyárba. Hívom az szb-tit­kárt. Kerek perec elutasít. A téma nem aktuális. Pró­bálom nem lerázni magam. Érdeklődőm, elkészült-e már az idei szabadságolási rendűk. Kíváncsi volnék rá. Miiyen szempontok szerint tervezik a nyarat? A titkár hangján érződik az idegesség. Megtudom, hogy bizonytalanok. Fogal­muk sincs hogy sül el majd az egész Csendesen töprengek. (Mi mást teneineK.:> Eiouem az szmt informacios jelentése. A szöveg fekete-íeheren: Az ápr. 22-i kormányülést követően a szóvivőtől meg­kérdezték az újságírók, a ti­zetett szabadság xiadasánaK megváltoztatásáról esett-e szó. Bányász elvtárs azt vá­laszolta, hogy ilyen irányú kérés a kormány felé nem hangzott el. A dolgozók nem értik a választ, ugyanis a rendelet megjelenése óta majd minden információs jelentésben jelzik (jelezzük); hogy a jelenlegi törvény sem a dolgozók, sem pedig a vál­lalatok érdekét nem szolgál­ja. Ügy tudták, a SZOT megtette javaslatát a rende­let módosítására, illetve visszavonására. A SZOT ad­jon választ, kinek van iga­za! Érdeklődve várjuk a fejle­ményeket. Addig is elmél­kedhetünk arról, hogy az egyes munkahelyek miként értelmezik a demokráciát. A fentiek alapján igen szélső­ségesen. Ahol eszik, nem eszik, nem kap mást alapon, fejet hajtva, fenntartások nélkül, ellenvéleményt nem tűrve, hatalmi eszközök be­vetésével rábólintunk egy rendelkezésre, messze kerü­lünk vágyainktól. (Amit úgy hívunk, hogy demokrácia, kollektív vezetés — elkopta­tott felhangok nélkül.) Ha spártai szigorral végre­hajtjuk, esetleg beledöglé­súnk árán is a fenti tör­vényt, a mártírok száma szaporodik meg. De kinek kellenek a mártírok?! Nem tudni, miért tolakszik író­gépünk billentyűire a szol­galelkűség szavunk! Mitől és kitől félünk? Miért ne be­szélhetnénk aggályainkról? Kár filippikázni? Sejté­sünk szerint az első sorok­ban jelzett telefonáradat, ha nem is ér fel egy „Kigyul­ladt. lángra lobbant, bent veszett.. ."-hír szenzációjá­val. talán mégis jelez vala­mit. Bodzsár Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom