Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-28 / 124. szám

p" Csütöriök, 1987. május 28. 5 Pergola az emlékműnél Nagyhatalom az időjárás. Bizonyította ezt a tavalyi tél is. A Lidice-cmlékmü előtt volt rózsafák nem bírták a zord időjárást, kifagytak. Az emlékparkot most felújítják. A városgondnokság ötletet, hogy pergola készüljön, Boldog Mária kertészmérnök tervei szerint állították fel. A parkban a városgazdálkodási vállalat szakemberei még Somogyi Károtyné felvétele ezen a héten különböző színű, egynyári vi­rágokat ültetnek, a park mögötti rézsűn pedig felújítják az elgyomosodott pázsitot. Ősszel újra dolgoznak majd itt a kertészek. Akkor bokorrózsákat, a pergolához futóró­zsákat. a rézsűbe pedig kúszó örökzöldeket telepítenek. Á megyei neb ülése A Csongrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tegnapi, szerdai ülésen — melyen részt vett Véghelyi Andor, a K.NEB tagja, a Fővárosi Né­pi Ellenőrzési Bizottság elnö­ke — a szentesi neb beszá­molóját vitatták meg. A tes­tület 1984 és 1987 közti munkájának értékelésében részt vett Dóczi László. a szentesi pártbizottság titká­ra és Dóczi Gábor szentesi tanácselnök is. A megyei neb-ülés napirendjén szere­pelt még a temetkezési szol­gáltatások helyzetet feltáró vizsgálat összefoglaló jelen­tése. A népi ellenőrök Szegeden, Makón és Csongrádon a köz­temetőket fenntartó szerve­zetek, s a temetéseket szervező irodák munkáját vizsgálták. A népfront mun­katársai egyidejűleg kérdő­íves felmérést végeztek a közelmúltban elhaltak hoz­zátartozói körében — a neb­vizsgálat kiegészítéséül. A megkérdezettek egynegyede volt elégedetlen a temetke­zési szolgáltatások színvona­laval — az elmarasztalások okai közt halottcseret, a közreműködők gondozatlan megjelenéset, a temetési kellékek piszkosságát emii­tették a véleményt mondók. Többségük azonban dicsérte a szertartásvezetők tapinta­tát, figyelmességet, az alka­lomhoz illő viselkedését. Ez a felmérés összecseng a népi ellenőrök megállapítá­saival; a temetkezési szolgál­tatásban közreműködő szer­vezetek alapvetően alkalma­sak feladataik ellátására, a hiányosságok legtöbbször szervezetlenségre, gondatlan­ságra vezethetők vissza, s csak kisebb részben az anya­giak hiányára. Más a helyzet a temetők üzemeltetéseben, illetve fel­újításában és fenntartásuk eseteben. Csak példaképp részletezzük a belvárosi te­mető sajátos helyzetét. Az üzemeltetés a Szegedi Vá­rosgazdálkodási Vállalat feladata, míg a létesítési, a felújítási, fenntartási költsé­gek a szegedi tanácsot terhe­lik. E kettősségből adódóan En a vízilovakkal vagyok Színes, szinkronizált olasz film. Irta: Barbara Alberti, Amadeo Pagani, Vincenzo Mannino és Ita­lo Zingarelli. Fényképez­te: Ajace Parolini. Zene: Walter Rizzati. Rendezte: Italo Zingarelli. Főbb sze­replők: Bud Spencer, Terence Hill, Joe Bugner. Belátom: tulajdonképpen nem is igen kéne írni róla. Hogy mégis, két okkal ma­gyarázható: szívósan létező ökörségek valóságára szí­vósan létező módszerekkel muszáj reagálni, máskülön­ben előfordulhat, hogy fenti szívósan létező állatságok idővel egyszerűen maguk alá temetnek bennünket. (Ha esetleg félig-meddig ép­pen már meg nem történt eme aktus.) Azután: mivel a Bud Spencer-filmek gya­kori kelléke (szereplőt nem­igen mondhatok) ama Joe Bugner, magyarán a szegedi Bugner Jóska is, ki pár éve még itt, a Sajtóházban is megfordult, s egybehangzó állitások szerint kedves, sze­rény, aranyos magyar, mi több, alsóvárosi gyerek, no­sza, ne tagadjunk meg hát tőle efféle nyilvánosságot sem, A/, előbbi okukon túlme­nően: senki ne számítson semmi jóra (Altnlános élet­t A 11* £íl 11 Uj hím tani tanácsnak is ajánlha­tom.) így aztán még az is kellemes meglepetés lehet, hogy az immáron patologi­kusán dagadt Bud Spencer nyakában cucli lóg, feltehe­tően amulett gyanánt, gyer­meki (csecsemő) lelkét, vagy éppen a film színvona­lát ekképpen is demonstrá­landó. Az sem akármi, hogy a környezet afrikai, vélhető­en csak azért, hogy a sok állatság közepette klassz eg­zotikus állatokat is lehessen mutatni, miközben Bugner Jóska olyan baromian gengszteri gengsztervezért játszik, aki azért tudja, ho­gyan kell enni a kaviárt meg a rákot, és a mai bű­nös vilagban. ha belegondo­lunk. azért ez sem utolsó. Bud az ő hű Terence Hill­jével (s viszont) pedig leg­végül szabadjára engedi a vadakat, lévén mindkettő természet, s szabadság hű fia, tudja meg. ki eddig még nem döglött volna utánuk kellőképpen. Gyaníthatóan innen a cím is. hogy én (mármint ő vagy ők) a ví­zilovakkal vagyok. Egyéb­ként: én ís, Mert azt hi­szem, ebből a szériából már nekik is jócskán elegük le­het. Az értelmesebbjének mindenképpen. Domonkos László a vgv a szolgáltatások szín­vonalát csak ráfizetéssel ké­pes megtartani is. Az ügyfél­forgalmi helyiségek zsúfolt­ságát megszüntetni, a temető legértékesebb helyén lévő műkőüzemet kitelepíteni, a méltatlan szociális helyisé­geket felújítani, a ravatalo­zó közelébe nyilvános tele­font telepíteni, a nyilvános illemhely téliesítését (egyál­talán nyitva tartását) meg­oldani, a villamosmegállók és a bejárat között járdát építeni — a vállalat önerőből képtelen. A népi ellenőrök megálla­pításai szerint a megye töb­bi városában — ahol csak felekezeti temetők vannak — a helyi tanácsok a temetők felett felügyeleti jogkört nem gyakorolnak, az üze­meltetés és fenntartás — váltakozóan — a tanácsok és a Csongrád Megyei Te­metkezési Vállalat közt oszlik meg. A tanácsok által jutta­tott kisebb-nagyobb összegek altaiában csak a hősi sírok gondozására, fásításra, eset­leg a vízdíj kifizetésére ele­gendőek. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy a szertartások kegveletességét. kulturáltságát fokozzák. a temetkezési szolgáltatások színvonalát emeljék, a hoz­zátartozókat terhelő ügyinté­zési folyamatot egyszerűsít­sék. Mi még nem emeltünk Terjedelmében jóval vál­tozatosabb az elődöknél az MTESZ Csongrád Megyei Szervezete által nemrégiben kiadott Bulletin '86. Idén ti­zenhetedik alkalommal lá­tott napvilágot e kiadvány, s a hagyományokhoz híven ez­úttal is egy esztendő — az 1986-os — MTESZ-munká­ját kívánja érdemben össze­foglalni. S hogy azért-e a nagyobb terjedelem, mert a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsé­gének Csongrád Megyei Szervezete többet tett a mű­szaki-tudományos haladá­sért, a megye gazdaságpoli­tikai célkitűzéseinek követ­kezetesebb megvalósításáért, az egységesebb cselekvési szemlélet kialakításáért? Nos, ez kiderül mindazok számára, akik veszik a fá­radságot, és belelapoznak a kiadványba. A bulletin bevezetője mindenesetre figyelemfel­keltő adatokat tartalmaz, már ami a megyei szervezet taglétszámát illeti. Ezek szerint 1986-ban 28 tagegye­sületben sikerült közel 8 ezer 500 műszakit mozgósí­tani, Üj egyesület is alakult, mégpedig a Híradástechni­kai Tudományos Egyesület, 1986. január 31-í dutummal. Az állandó bizottságok közül V olt olyan időszak, amikor egv ban­londzscki hároni.szá/.nyolcvan fo­rintot ért, ma, nagyjából ugyan­olyan, ezernynlcszázkilencvenel. Erőtelje­sen másznak fölfelé tehát áraink a ruhá­zati iparunkban, de talán nem kell bizo­nyíték rá, hogy máshol is. legalább eny­nyire. , Biztosan jobban tudják, akik jobban értenek hozzá, hogy olyan időszakunk is volt. amikor* az áremelések többségét — bocsánat, akkor még csak árrendezésnek mertük mondani — avval magyaráztuk, mennyire tarthatatlan állapot, ha a bel­földi érték más, mint a külföldi. Akkor­tájt született bűvös szavunk, a begyűrű­zés is. Igaz. idegenből hazatérő hazánkfiai hihetetlenül magas árakról beszélnek most is, ha csak simán számolják át az egyes tételeket, és nem az. ottani bérekből in­dulnak ki, de ha az előbbi követést tor­vénynek fognánk tol, jó néhány cikkünk­nek már olcsóbbnak kellenne lennie. Itt­ott eladhatatlan húshegyekröl beszélnek, nálunk mégis tovább emelkedett a hús ára Kigyürúzésnek kellene mondanunk» de be kell látnunk, gyöngék vagyunk mi ahhoz, hogy komoly szót tudjunk szólni a világpiacon. Sajnos, nálunk a lift még mindig fölfelé tud csak menni. Hallani lehet néha olyan hangokat is, ez vagy az a cég azért kenytelen emelni, mert eddig még nem emelt. A logika, ami mögötte van, első pillanatra is világos és erős, mint a vas. Annak a cégnek is a piacról élnek á dolgozói, a béreket ott is emelni kéne, ha egyáltalán akarjuk még párhuzamban futtatni az árakat es a fi­zetéseket. Ahogy minden fölemelt ár min­tává, etalonná változik azonnal, még ha gombostű gombjáról van is szó, ugyanúgy változik példává minden tólemelt vágy föl nem emelt ber is. Nem mondhatjuk sen­kinek, nyugodjon bele természetes elsze­génvedésebe, ha csak átmeneti időre is, mert úgyse nyugszik bele. Akkor kezd azonban fejre állni a do­log. amikor valaki azt is piszkálni kezdi, mennyire vettek figyelembe a szinte év­tizedé tartó központi intelmeket, és meny­nyire akarták vagy mennyire nem akar­ták csökkenteni az önköltséget. Mennyi­vel lett kevesebb például az értéket nem termelő, tehát munkaerőnek se nevezhető munkaerő? Hány körömpiszkálós hivatal szűnt meg például úgy, hogy nem lett he­lyette azonnal másik öt körömpiszkáiós hivatal, ahová csak át kellett fordítani az íróasztalokat? Mennyire sikerült fölszá­molnunk a teljes munkaidőben, teljes fi­zetésért működő ti accsklubokat, időnkénti telefonálgatásokkal és állandó ki-bejárá­sokkal fűszerezve? Bemegy a dolgozó az irodába, és azt látja, amitől veit izzad már a szalag melleit, annak semmi nyo­ma sincsen odabent, és az. ügyét éppertr úgy nem intézik el, ide teszik, ooa K, mint azelőtt tették Mintha odabent még mindig a teljes kánaán légkörében süt­kéreznének. A/ intéseket meg mindig ak­kor tudjuk csak észrevenni, amikor törik es szakad minden? Amikor a szó szoros értelmében beleszalad a madzag a korc­ba, és ott állunk — bocsánat a frivol ki­fejezésért — alsónadrágunkat is elveszil­ve már? Kerülgettem többször is a tanulságos példát, elő kell hozakodnom vele megint. Egyik nagyvállalatunk pénzügyi mérleg­kezelöi úgy látták a föntebbi évek egyike­ben, hogy közeleg a mérleghiány. Tudták, ha bekövetkezik, szankciókkal jar majd a szanálás, es meghatározzak, mennyivel kell csökkenteniük a létszámot. Vészes igyekezettel lolvettek tehát annyit, «meny­nyit várhatóan el kell majd küldeniük, gondolván, így nem lehet, semmi ba Cifra dolog történt azonban, mindenféle bukfencekkel -- ma mar törvénytelennek minősített elöszamlazasokkal — sfkerült időlegesen elkerülniük a mérleghiányt. A Munka Törvénykönyve azonban nem tar talmaz. olyan formulákat, hogy önnek most, uram, azért mondunk tol, mert nem léttünk mérleghiányosak Az átlagosan tol­duzzasztott létszámnak is a többszöröse szívta (oltái a vergődő vállalat veret, mi­közben áraik a teltegekig emelkedtek Reccsenés és whbanás. teljes megrokka­nás lehetett csak a vege a dolognak Igaz. az. is velejárt az egésszel, hogy a jól dol­gozni es jól keresni is szerető, kiváló szakemberek hagyták ott leghamarabb a céget, mert ok vetlek észre leghamarabb a veszélyt, Foldanak eleg lenne normális körülmények kozott ez az. egyetlen esel. hogy tanuljanak belőle inasok is, de úgy látszik, nem oleg. A tisztességes munkai nagy ívben elkerülök nem szerelnek ta­nulni a más példáján, ók inkább kitarta­nak az utolsó pillanatig. Ök meg mindig a kártyát keverik, es a lehetetlenen is nyerni akarnak. Sajnálni lehet őket. mert hallják ugyan, hogy zúg körülöttük az er­dő, de meg mindig nem érzik a szelek másként járását. Életerős emberek van­nak meg mindig látszattevékenységekre kárhoztatva, évi rendes fizetésemeléssel kombinálva. Formálódik meg csak új adórendsze­rünk, de l'urcsa mcllékondulásuk is hal­latszanak. Az. hogy hihetetlenül megnőtt a szerencselovagok száma, sőt befolyása is, nyilvánvalóan birizgálja egészséges közvéleményünket, és nem nagyon bánja, ha akár érvágással is, de gyógyítani akar­juk a bajt. Erősen hallatszik azonban, hogy tilos lenne a valóban egeszsege.s pezsgést egybevenni az. ügyeskedők haltá­nak erjesztő valóságával, mert akkor azok elől zárhatjuk el megint a napfényt, akik­nek legnagyobb szükségük lenne az éltető sugárra. Hiába mondják kóbor igehirde­tők, hogy az. adórendszer minden nyugati országban — értsük bele Amerikát LS! — komoly es kijátszhutatlan, ideje hozzájuk csatlakoznunk, mi azonnal kontrázni tu­dunk: azokban az országokban sok m,ís is másként van. egyedül az adózással utolér­nünk a világszinvonalat, bún. Megint há­tulról akarjuk elérni Amerikát? 0 A mezögazdasagban évekkel ezelőtt ki­próbálták már, hogy évi százötven­ezer forint loliitt préssé változott az adókulcs, ennélfogva normális ember nem ment a százötvenezer forint fölé, inkább nem hizlalt disznót, vagy nem termelt barackot. Ha most, már a tervezgetés korszakában azt olvassák kl erős nyugdí­jasaink, hogy ráfizetnek, ha ráérős Ide­jüket hasznosítani akarják, akkora rés tá­mad. az ugyancsak készülő új nyugdíj­törvényünk se tudja befoltozni majd. Be kellene látnunk, annyira meg vagyunk szorulva, hogy semmi olyat nem szabad tennünk, ami nyiladozó munkakedvünket akarja megkötni. Nem szabad úgy for­gatnunk az ostort, hogy magunkat csap­juk meg vele. Nálunk már csak egyet szabad: okosan gondolkodni De az kö­telező is! Horváth Dezső Egy év tükre MTESZ, kiadvány 1986-ról kettő szerveződött újjá, és vállalt föl több feladatot: az ifjúsági tanács és az úgyne­vezett klubbizottság. A kiadvány a legsike­resebb nagyrendezvények között tartja számon a tava­lyi huszonhatodik májusi műszáki hónapot, annak fő eseményeként pedig a bio­technológiai kutatásokkal foglalkozó műszaki fejleszté­si konferenciát. Ez utóbbin 31 korreferátum hangzott el a biotechnológia legkülönfé­lébb alkalmazási területéről, s tíz intézmény munkáját ismerhették meg az érdek­lődök poszteren. A nagyren­dezvények sorában a máso­dik helyet foglalta el — je­lentőségét tekintve — a jú­liusi ipari-tudományos kon­ferencia, amelyet kétéven­ként rendeznek meg, s 1986­ban a gazdaságirányítás kér­déseivel foglalkozott plená­ris előadás és referátumok keretében. S végül:október­ben a Csongrád megyei MTESZ a Magyar Közgazda­sági Társaság Csongrád Me­gyei Szervezetével közösen megrendezte a közgazdasági napokat. Vállalat és vállal­kozás címmel, A nagyrendezvények mel­lett emlékezetünkbe idézi a kiadvány a nevezetesebb ke­rekasztal-beszélgetéseket, ankétokat, felsorolja azokat a tanfolyamokat, amelyeken a műszakiak továbbképez­hették magukat, részletezi a tanulmányutakat, a megkö­tött együttműködési szerző­déseket többek között a Csongrád megyei és a sze­gedi városi tanácsokkal, a KISZ megyei bizottságával, valamint a Magyar Keres­kedelmi Kamara Dél-alföl­di Bizottságával. Szakembe­rek látogatták meg az elmúlt évben az NDK-beli, a jugo­szláv, a lengyel és a bolgár test vérszervezeteket, ame­lyekkel már régi a kapcso­lat, valamint egy uj part­nert, az odesszai műszakiak egyesületét. Az egyesületi kapcsolatok közül feltétlenül kiemelendő az MEE Csong­rád Megyei Szervezete és a Tiroli Vízi Erőmüvek Rész­vénytársaság együttműködé­si szerződése, amely első lépcsőfoka lehet az MTESZ es az osztrák mérnökszerve­zet további közös munkájá­nak. A ..száraz" adatok, fel­sorolások. összegzések után a bulletin teljes terjedel­mükben közli azokat az elő­adásokat. amelyek a Tech­nika Házában í986-ban el­hangzottak. egy-egy nagy­rendezvény megnyitóján. E referátumokat én személy szerint korhű dokumentum­nak tekintem. Véleményem szerint par év múlva érde­mes lesz újra elővenni a kiadványt, s megnézni: mik voltak a gazdaságpolitika főbb kérdései 1986-ban. mely területeket kezeltünk priori­tásként. Újraolvasható tehát többek között Kapolyí Lász­ló ipari miniszternek a mű­szaki. hónap megnyitóján el­hangzott Az iparfejlesztés stratégiai célkitűzései című előadása, s Madarassy Atti­la pénzügyminisztériumi ál­lamtitkárnak a közgazdasági napok megnyitáján elmon­dott, A pénzügyi politika ak­tuális kérdései cimü vitáin dtlója­F- K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom