Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-26 / 122. szám

2 Kedd, 1987. május 19. Kádár János köszöntése r A párt főtitkárának felszólalása Kedves elvtársak, elvtársnők! Tisztelt barátaim! Helyénvalónak és illendőnek tartom, hogy magam is szóljag néhány szót, bár ez — a személyes vonatkozások miatt — számomra nem könnyű feladat. Losonczi elvtárs kimondta a bűvös számot: 75 éves lettem. Hosszú s nehéz volt a megtett út mind személyi körülményeimet, mind társadalmi tevékenységemet tekintve. Tizenkilenc éves korom óta veszek részt szervezetten, aktivan a munkásmozgalomban. Visszatekintve elmondhatom, hogy utam nem volt kanyargós, nem tért ki jobbra vagy balra. Egyenes út volt Hasonlattal élve: talán olyan, mint a hullámvasút, hepehupás, hol magasan emelkedik, hol mélyen sülylyed. Igy jártam én is az utamat, s talán elfogadható eredménnyel. Mi segített ebben? Mindenekelőtt az, hogy még fiatal emberként híve lettem a tudományos szocializmusnak, a marxizmusnak, a szocialista eszméknek. Ezzel kapott életem vezércsillagot, amely segített eligazodni dolgaimban, tennivalóimban. Nagy erőforrásom volt az is, hogy amikor fiatal munkásember létemre a kommunista mozgalomba kerültem, tagia lettem egy nagy közösségnek: a párt, a szocializmus hívei nagy közösségének. Ettől kezdve az élet viharaiban nem voltam többé szélfútta. hulló falevél, vagy amolyan magányos farkas. Ez a nagy közösség nekem mindig segített, s mind a mai napig erőt ad. Még akkor is erőt adott, amikor fizikai' értelemben el voltam szakítva attól a közösségtől, mert lélekben akkor is oda tartoztam. A személyes háttér jelentősége Még egy dolgot szeretnék említeni az embert segítő tényezők közül: nem magam miatt, hanem azért, mert a mai viszonyok között talán nem mindenki — s főként nem minden fiatal — érti, érzi a család jelentőségét. Pedig minden embernek szüksége van személyes háttérre, s ha van, az nagy erőforrás. Egy szülő, testvér, feleség, valódi társ, egyszóval olyan család, amelyben köznapokon még viták is lehetnek, ám a nagy dolgokban, jó és rossz időben, tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett — ez nélkülözhetetlen támasz. Sajnálom, hogy ma ez az érték háttérbe szorult, lazulnak a családi kapcsolatok. Remélem, hogy a család, a családi közösség viszszanyerj helyét igazi értékeink sorában. Különböző alkalmakkor szóba kerülnek a személyi tulajdonságok is. Én úgy vélem, hogy zsenik, korszakos jelentőségű emberek századok mércéjével mérve is ritkán születnek. Többen vannak, akik bizonyos tulajdonságokat. képességeket tekintve kiemelkedöek, de azok sem túl sokan. Viszont tobb az átlagos képességű ember. S ezzel korántsem akarok bárkit is lebecsülni, de ez tény. Mi segíthet egy átlagos képességű embert? Az, amit hétköznap így szoktunk mondani: szükség van rá. Ez óriási hajtóerő. Eszembe jut egy pálfai !kisbirtokos, aki annak idején keményen ragaszkodott fiildjéhez, és nem nagyon akart belépni a szövetkezetbe. Ez nála majdnem emberi tragédiához vezetett. Másfél év múlva megint ott jártam, és legnagyobb meglepetésemre hallottam, hogy az illető a szövetkezet megbecsült tagja, sőt, brigádvezető. Találkoztam vele és megkérdeztem: mi indította készülékről és sok minden másról. Minden harmadik család személygépkocsival is rendelkezik. Mindez a történelmi eredmények közé tartozik, amelyekért érdemes volt harcolni és dolgozni. magát arra, hogy 63 éves korára vállalja a brigádvezetést? Gondolkodott, majd így válaszolt: azt mondták, hogy szükség van rám. Csak ennyi! S ez képessé tesz . egy embert, hogy erejét A fejlodes gondjai megfeszítve még többet hozzon ki önmagából. . A harc és a munka értelme Sokat segít a kötelességtudat is. Már munkásemberként megtanultam, a munkásmozgalomban még inkább : ha egy feladattal megbíztak, s azt elvállaltad, akkor minden erőddel azon legyél, hogy teljesítsd a megbízatást. Én eszerint éltem és élek. Manapság sok emberben felvetődik, hogy van-e értelme a harcnak, a munkának? Az én életutam és élettapasztalatom alapján állítom és bizonyítani is tudom, hogy igen, van értelme. Losonczi elvtárs említette, hogy én a régi időkben illegalitásban is dolgoztam. S amikor 1929-ben, 1930-ban már reálisan meg tudtam ítélni az ország helyzetét, akkor láttam, hogy az embereket a horthysta ellenforradalmi rendszer, a kapitalizmus minden átka sújtja: a kizsákmányolás, a munkanélküliség, az éhbér, a falusi szegénység, a létbizonytalanság, és sok minden más, amely megkeserítette a munkások, a parasztok, az alkalmazottak, az értelmiségiek életét. Ha ezt a képet felidézem magamban és a mára gondolok, akkor azt kell mondanom: van értelme a harcnak és a munkának, mert az óriási eredményeket hozott. A magyar nép a második világháborút követő időszakban történelmi sikereket ért el. Megvetette egy új élet alapjait. Vége szakadt a kapitalista kizsákmányolásnak, a földesúri önkénynek. Kiegyenesedhetett a dolgozó ember, a munkás, a paraszt, az értelmiségi öntudatra ébredt, s az egyes embernek, meg társadalmi osztályának egyaránt méltósága lett Népünk a szó igaz értelmében felszabadult, nem csak a hitleri fasiszta megszállás, hanem a kapitalista rendszer alól is. Ez harcunk legnagyobb történelmi vívmánya Kedves elvtársak! Maj helyzetünket az jellemzi, hogy jelentősek a vívmányaink, de érződnek a fejlődés gondjai is. Szemünkre vetik, hogy sokat foglalkozunk a gazdasággal. De mi műveltebb, egészségesebb, színvonalasan ellátott, szociális biztonságban élő lakosságot akarunk, s ennek alapja az eredményes gazdasági munka. Most az a feladatunk, hogy megtaláljuk a további kibontakozás útját. Ha kellő felelősséggel fogunk hozzá, s hatékonyan dolgozunk, akkor végre is hajtjuk ezt a feladatot. Pártunk, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, népünk sokkal nagyobb nehézségeken is úrrá lett, s ha ésszel dolgozunk, tisztességgel végezzük munkánkat, akkor meg is találjuk a kibontakozás lehetőségét, és tovább haladhatunk a szocializmus felépítésének útján. Most már nem érhetjük be csupán a talpon maradás programjával. Többről van szó! Meg kell szilárdítanunk az alapokat, hogy a gyorsabb fejlődés útjára léphessünk. Ehhez a szükséges feltételek adottak: szilárd a rendszerünk, erősek a gazdasági alapok, és nagyok a szellemi erőforrások. S mindez együttjár az akarattal, azzal, hogy az emberek így nyilatkoznak: rendezzük ügyeinket, teremtsünk rendet, haladjunk előre. Mi erre akarunk és fogunk építeni. Mi a pártban és az országban is tovább akarunk haladni az eddigi irányba; még demokratikusabbá akarjuk tenni a pártéletet és az ország közéletét is, hogy az emberek minél nagyobb számban kapcsolódhassanak be a kérdések eldöntésébe. Javítanunk kell a pártmunkát, a munkastílust is. Most nekem úgy tűnik, hogy a pártéletben _ kicsit sok a szöveg, sok a formalitás. Egy-egy kérdésen el tudunk Az SZKP KB üdvözlete Az SZKP Központi Bizottsága üdvözletet intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárához. Az üdvözlet szövege a következő: Drága Kádár János elvtárs! Jeles jubileuma napján a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, valamennyi szovjet kommunista szívélyes kdvözletét és legjobb kívánságait küldi önnek. Az ön életútja — a forradalmár és kommunista életútja — méltó példája a marxizmus—leninizmus eszméi iránti hűségnek, a munkásosztály ügye szolgálatának, a népe sorsa iránt érzett magas fokú felelősségnek. A szocializmus létrejötte és megszilárdulása Magyarországon, az országnak a gazdasági és kulturális fejlődésben, a szocialista demokrácia tökéletesítésében elért eredményei, a nemzetközi közösségben élvezett tekintélye megbonthatatlan kapcsolatban áll az ön alkotó gondolkodásával és önfeláldozó, sokoldalú tevékenységével. Hosszú évek óta a Magyar Szocialista Munkáspárt élén felbecsülhetetlen mértékben hozzájárult a szocialista közösség, annak intézményei és mai együttműködési formái fejlesztéséhez. Méltán örvend nagy tekintélynek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban, a forradalmi erők akcióegységéért és összeforrottságáért folytatott fáradhatatlan harcával kivívta a világ kommunistáinak mély tiszteletét. A kommunisták, az egész szovjet nép országunk hű barátját, a következetes internacionalistát, a pártjaink és népeink közötti mindenoldalú együttműködés fejlesztésének aktív harcosát tiszteli az ön személyében, ön többször járt a Szovjetunióban. Találkozásai mindig a szovjet és magyar kommunisták közötti barátság, őszinteség, bizalom és elvtársi viszony megszilárdítását szolgálják. A szovjet emberek érzéseit kifejezve kívánunk önnek, drága Kádár elvtárs, jó egészséget, frissességet, újabb sikereket a béke és a szocializmus javára, a testvéri magyar nép érdekében kifejtett tevékenységében. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Kitüntetés A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Kádár János elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárát a szovjet és a magyar nép közötti testvéri barátság és mindenoldalú együttműködés fejlesztésében szerzett érdemeiért, a béke és szocializmus megszilárdításához nyújtott jelentős hozzájárulásáért, 75. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Érdemrendjével tüntette ki. A rendeletet A. Gromiko, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és T. Mentesasvili, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának titkára írta alá. merengeni esztendőkig. Ezen változtatni kell; ésszerűen, bürokráciamentesen kell dolgozni. A reformok útján akarunk haladni. A pártnak, az ország vezetésének szembe kell néznie a reális valósággal, a szocialista építés napi kérdéseivel, s az új kérdésekre meg kell tanulni új módon válaszolni. Ez a reformok sorozatából áll. A forradalmon belül a szó tudományos értelmében még egy forradalmat csinálni nem lehet, csak ellenforradalmat. De a forradalom nyitotta úton az előrehaladáshoz reformokra van szükség. Üj és új megoldásokat kell kutatni, és a párt szüntelenül ezt tette és teszi a jövőben is. Ehhez kérünk támogatást a dolgozó tömegektől, az ország lakosságától. A feladat ismert: előbb k^ll megtermelni azt, amit azután elosztunk. A szocialista elvek érvényesítését kapcsoljuk össze az érdekeltséggel. A fejlődésnek olyan szakaszában vagyunk, amikor önmagában sem az öntudat, sem az érdekeltség nem elegendő. Mindezekre gondolva szólok arról — s nem akarok általános érdemekből magamnak tőkét kovácsolni, de talán nem értenek félre —, hogy amit a munkáspárt a felszabadulás idején ígért, azt minden hibánk ellenére alapjában teljesítette. S amit 1956 végén a megújított vezetés ígért, azt is betartotta. Így kellett lennie, s így kell lennie a jövőben is. A párt erejét az egységből meríti, ami kiállásban, cselekvésben nyilvánul meg, s e cselekvés feltételeit kell megteremteni. Erős szövetségben Nem változott szövetségi politikánk sem, ugyanazt tesszük, amit eddig, de még jobban. Ne feledjük, hogy ez a szövetség hogyan és mire született. Pártonkívüli barátainkkal, a munkásokkal, a parasztokkal, az értelmiségiekkel a népi hatalom, a szocialista társadalmi rend alapjainak megvédésére és továbbfejlesztésére, a nemzet becsületének visszaszerzésére és gyarapítására, a nép és a nemzet boldogulására szövetkeztünk. S ezen az alapon fogjuk tovább erősíteni szövetségi politikánkat. Emellett kell kiállniuk a kommunistáknak, s arra kérjük szövetségeseinket, barátainkat: csatlakozzanak ehhez a valóban népi programhoz, hiszen jól tudjuk, hogy a szocializmus híve nemcsak az, akinek párttagsági Jtönyv van a zsebében. Javíthatatlan optimista vagyok — mondják rólam. Igen, ilyen vagyok, ilyen a világnézetem, ezt diktálják élettapasztalataim. Mindig, minden helyzetben bizakodtam, hogy lesz ez még másképp, jobban is. S ezen nem változtatok a jövőben sem. Köszönöm a figyelmüket, köszönöm, hogy jelenlétükkel megtiszteltek. Töiténelmi eredmények Ezt a képet az idősebbek maguk előtt látják, a fiatalabbak azonban nem. De nekik is tudniuk kell: Magyarországot egykoron Európa legelmaradottabb országai között tartották számon. Elmaradottsága olyan nagy volt, hogy a felszabadulást követő munka és harc jelentős része ennek leküzdését célozta. Óriási eredmény, hogy ez sikerült. S közben az életkörülmények is megváltoztak. 1956-ban ismét mélypontra kerültünk. De abból is kikapaszkodtunk. Anélkül, hogy a számok bűvöletébe esnénk, arra azért hivatkozhatunk, hogy 1960-hoz viszonyítva Magyarországon az ipar termelése háromszorosára, a mezőgazdaságé kétszeresére növekedett, s az életkörülmények is ennek megfelelően változtak. Gyarapodtak az emberek, bővült a személyi tulajdon, arányosan egybevetve még nagyobb mértékben, mint a nyugat-európai fejlett tőkés országokban. Megfelelő színvonalú lett az ellátás, s bár egy időben még féltünk is — úgymond — a fridzsiderszociaiizmus „veszélyétől", ma teny, hogy a családok csaknem 90 százalékának van hűtőszekrénye, mosógépe, nem is beszélve a televízióMihail Gorbacsov Bukarestbe érkezett Cl Bukarest (MTI) Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Nicolae Ceausescunak, az RKP főtitkárának, Románia köztársasági elnökének meghívására hétfőn délelőtt hivatalos, baráti látogatásra Bukarestbe érkezett. Útjára elkísérte felesége, Raisza Gorbacsova. A bukaresti repülőtéren a szovjet vezető ünnepélyes fogadtatására megjelent Nicolae Ceausescu, felesége, Elena Ceausescu, valamint számos más magas rangú román párt- és állami vezető. A szerdáig tartó látogatás során elsősorban a kétoldalú kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről tárgyalnak, szó lesz továbbá a két országot egyaránt érintő nemzetközi politikai kérdésekről Magyar—svájci külügyminiszteri tárgyalások @ Bern (MTI) Várkonyi Péter külügyminiszter, aki hivatalos látogatást tett Svájcban, hétfőn megbeszélést folytatott vendéglátójával, Pierre Aubertrel, a Svájci Államszövetség elnökével, külügyminiszterrel. A szívélyes légkörű találkozón áttekintették a két ország kapcsolatait, s megelégedéssel állapították meg, hogy azok az élet minden területén kielégítően fejlődnek Várkonyi Péter és svájci kollégája egyetértett abban, hogy a kapcsolatok további fejlesztésére mindkét fél részéről megvan a szándék. A gazdasági kapcsolatokban célszerű növelni a külkereskedelmi forgalmat stabilabbá tevő, korszerű együttműködési formák részarányát. Várkonyi Péter tárgyalásait követően Bernben találkozott a svájci és a nemzetközi sajtó képviselőivel. A külügyminiszter hétfőn a késő esti órákban hazaérkezett Budapestre. Lázár György látogatása Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. a Minisztertanács elnöke hétfőn látogatást tett a főváros jelenleg mintegy százezer lakosú XX. kerületében; abban a városrészben, amelyet az egykori Pesterzsébet város és Soroksár nagyközség 1950-ben történt egyesítésével alakítottak ki. Ez Budapest legnagyobb — 53 négyzetkilométer — kiterjedésű, a főváros déli kapuját jelentő, zömmel munkásak lakta, kerülete. Több ipari nagyvállalat, összesen mintegy 35 gyár és szövetkezet, két kutatóintézet, jól kiépített kulturális, közművelődési intézményhálózat, a fővárosban a felszabadulás óta épített egyetlen új kórház, patinás hirű általános- és középiskolák határozzák meg a kerület jellegét. v E tények, adatok felvázolásával kezdődött az a beszélgetés — a program első mozzanataként, — amelynek során a kerületi pártbizottság székházában adtak tájékoztatást a városrész fejlődéséről és a VII. ötéves tervi célkitűzéseiről Lázár Györgynek és a kíséretében lévő Köteles Zoltánnak, a budapesti pártbizottság titkárának a XX. kerület vezetői: Szandtner Iván, a pártbizottság első titkára és Gyulai Gusztáv tanácselnök. Lázár György a pártbizottságon tolmácsolta a Központi Bizottság és a kormány jókívánságait a kerület párt-, állami, társadalmi testületeinek, vezetőinek, Pesterzsébet és Soroksár lakosságának. Elismerően szólt a városrész — mint mondta: szemmel látható — gyarapodásáról. Hozzátette: a XX. kerület is példázza, hogy a nehéznek mondott években is értünk el eredményeket. Ezután a látogatás városnéző sétával folytatódott: az Ady Endre útcai általános iskolába, majd a kerületi tanács Kossuth Lajos utcai ügyfélszolgálati irodájába kalauzolták a házigazdák a Minisztertanács elnökét. Programja végén Lázár György felkereste a Kontakta Alkatrészgyárat, ahol Horváth Attila vezérigazgató és Viszkievicz Ferenc, a pártbizottság titkára tájékoztatta a jelenleg hat termelőegységgel működő vállalat munkájáról.