Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

Szombat, 1987. május 23. 52 DMJ [magazin ; ® Nagy László MAKKOSHÁZ A

ranyéletük volt az öregeknek. Naphosszat ott ültek az önkiszolgáló étterem márványasztalánál, s amikor kiürült a vizeskancsó, a leszedöasszony máris másikat tett eléjük. Naponta egyszer főzeléket ettek szafttal, az' ínyencek olykor még egy adag gránátoskockát is megengedtek maguknak. Eszegettek hát, kortyolták a vizet, beszélgettek; szemezték napjaikat. A legszebb öregasszonyt Mariankának hívták. Bár nagyon öreg volt már, de a ráncos bőr alatt a csontozat egykor finom metszésű arcról, tartása arányos termetről árulkodott. S belül sem ronthatta meg az öregség és a magány, hiszen többször kijelentette, hogy igazán harmonikus családi életet él a férjével. aki egyébkent jónevü állatorvos, no és a lányával, meg az unokáival. — Akkor pediglen miért nincs azzal a népes családjával, ha szabad érdeklődnöm? — • bökte felé sebhelyes, sárgászöld árnyalatokban játszó állat Sárdi tata, az örök kötekedő. Sárdi tata sérülését saját bevallása szerint a lakásában szerezte, mikor kilépett a fürdőkádból, és a hirtelen vérnyomákváltozástól elvágódott. A rossznyelvek viszont azt rebesgették, hogy a saját fia ütötte rrieg egy szóváltás során, minek előtte az öreg kölcsönért folyamodott hozzá; utóbbit látszik igazolni, hogy Sárdi tatának, elmondásával ellentétben nem volt lakása,' következésképpen fürdőkádja sem lehetett. — A férjem rendkívül elfoglalt, ha tudni akarja — húzta ki magát egy kicsit Marianka. — A lányom dolgozik, az unokáim pedig óvodában vannak. — Mariankának tökéletesen igaza van — jegyezte meg Pálos úr. egy halk szavú, finom modorú férfiú. — A ' szabadidejét mindenki olt tölti el, ahol kedve tartja. — Magálól sem kérdezi senki, miért njncs a drága fiacskája TARDI GÁBOR: A sors ezer rejtelem... mellett — hallatszott az asztal másik feléről. — A fiamat kitagadtam — közölte Sárdi tata, amivel nyíltan beismerte vereségét. — Aztán miből tagadta ki? — évődött a narancssárga- mellényes utcaseprő, aki csak húszpercekre ült le az öregek asztalához; igaz. azt sűrűn megtette. — Miből, miből, hát a vagyonomból! — vágott vissza Sárdi tata. — Vagyonából? — kérdezett vissza fölenyes ábrázattal az utcaseprő. — Legfeljebb a bolháiból .. Sárdi tata megvető pillantást küldött az utcaseprő szorosra gombolt, kétes tisztaságú ingére, melynek gallérja jnint két kicsiny szarv meredt előre. — Jobban teszi, ha tartja a száját — vetette oda. — Maga a parkban hál, a padon. — Honnan veszi ezt az arcpirító hazugságot? — kiáltotta az utcaseprő. — Láttam. — Aztán mikor látta? — Az egyik éjszaka — Mit keresett voln maga éjszaka a parkban? — A menyasszonyommal sétáltam, ha olyan kíváncsi — Méghogy menyasszonya' — Az utcaseprő hátravetette a fejét, és felnevetett; hangja csikorgó lánckerék zörejéhez hasonlított. A nevetés hörgésbe fulladt, majd egy kis csönd telepedett az asztal köré. — Habókos vénember — Ne bántsuk egymást, kérem — szólt közbe Pálos úr, s megigazította kopottas kézelőjét. — Sárdi tata talán nem is az úttisztító urat látta abban a park " ban aludni, miközben üres padot keresett magának .,'; — Oly lényegtelen az egész — bólintott Marianka. — Magának könnyű, szép otthona van — mondta a£ utcaseprő. — Fűtött szobája. — Agyban alszik, ha úgy akarja — toldotta meg Sárdi tata. A leszedőasszony hófelleg-köpenye suhant mögöttük, egy pillanatra elnémultak, megvárták, amíg néhány gyors mozdulattal tisztára törli előttük az asztalt. — A múló idő változást hozhat, biztosan sok szép vár még mindannyiunkra — mondta Marianka. — A sors ezer rejtelem — fűzte hozzá finom Az öregek egyszerre bólintotmosollyal tak, mint gyertyák lángjának sora, ha szellő éri /Az önkiszolgáló éttermet váratlanul bezárták, átalakították, és magánkézbe került. Sára aszszony, a tulajdonos sajátkezűleg hordta ki az asztalokhoz az egytálételeket, s miközben a tálcává a vendégek fölé hajolt, elnehezedet keble sürgetően megmegdöfkodte az étkezni vágyót. Marianaa volt az első visszatérő a régiek közül- Beóvakodott az üvegajtón körülnézett- a fényesre dörzsölt asztalok mellett rendben sorakoztak a székek, csillogott a pult is, mely mögött katonásd álltak a különböző nagyságú tányérok. Szokása szerint kissé felszegett fejjel, büszke tartással tipegett a helyére. Főzeléket rendelt, és kivételesen egy szelet sültet is kért hozzá. '^'"Lásiábként aztán vi'sszalzivára asszony föl nem kapkodta rogtak a többiek is, egy héttel a nyitás után már valamennyien ott ültek a hosszú asztalnál. Sára asszony először nem szólt, csak a pult mellől pillogott feléjük súlyosakat. Később hozzájuk lépett, s fennhangon tudakolta, hogy szolgálhat-e még va lamivelí Sárdi tatának az üres tökfőzelék után desszertet ajánlott. az utcaseprőnek egy jó erős feketekávét tejszínnel, mig Pálos úrnak primőr gyümölcsöt. Az öregek lesütött szemmel rázták a fejüket. Ezek után más módszerrel próbálkozott: — A főzelék elfogyott — jelentette ki. — Ajánlhatom helyette a bélszínszeletet tükörtojással, vagy a rántott borjúlábat — A fogak, asszonyság — nyögte Sárdi tata kínban — Baj van a fogakkal. — Akkor miért nem csináltatják meg a fogaikat! — csattan, fel Sára asszony — Vagy vegyenek maguknak protézist! — Ennek elsősorban anyagi akadálya van — mondta halkan Pálos úr, és megiguzította vékony nyakkendőjét. — Mégiscsak hallatlan... — dohogta Sára asszony, « ahogy megpördült, keblével kishíján lesodorta az utcaseprő fejéről a svájcisapkát, A pulthoz kacsázott, félhangosan beszólt a tálalóablakon: — Itt ülnek naphosszat, és nem zabálnak Következtek az egész helyiséget betöltő kifakadások r- Nem forog a placc' Foglal iák a helyet a fogyasztó vendégek elól! Azután a vizes kancsók tűntek el az asztalukról, mit tehettek, tanácstalanul tapogatták, forgatták az üres,,poharakat, míg Sára asszony föl nem kapkodj előlük, mint száradófélben lévő virágok közül a gyomot. Marianka bizonytalanul felemelte mutatóujját. — Mit akar? — förmedt rá Sára asszony, miközben nyakán kidagadt egy ér. — Egy gránátoskockát, ha szabad kérnem — mondta Marianka. . — A krumplistészta elfogyott! — De hiszen a szomszéd asztalnál . — Nincs! — A pulton is ' A kistányérokon . — Nincs!!! Marianka az ordításra még kissé hátrább húzódott, majd az arcán ellazultak az izmok, feje oldalra csuklott — annyi történt, nem több. Pálos úr hajolt fölé először, felemelte a tehetetlen csuklót, várt néhány másodpercet, azután kijelentette: — Nincs többé.. — Szegényke — sóhajtolta valaki. — tgy végezzük valamennyien — hallatszott másfelől. . — Neki legalább szép temetése lesz — jegyezte meg egy harmadik. — Az állam fogja eltemetni — mondta Pálos úr, és végignézett az asztaltársaságon. — Magányos volt. mint valamenynyiünk. Megérkezett az orvos, s rövid vizsgálat után tehetetlenül széttárta a kezét. Sára asszony nyomakodott előre. — Egyik pillanatról a másikra történt — magyarázta. — Éppen a rendelést vettem volna fel, amikor váratlanul bevégeztetett. — A többiek felé vetett egy lapos pillantást. — Maguk is láthatták . .. Az öregek nem szóltak, félrenéztek. A tetemet elszállították. Sára asszony kiszellőztetett, aztán bekiáltott a tálalóablakon: .-.*•- Az összes • gránátoskocka rendel! wnmrtmmww'-