Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-20 / 117. szám

p" Csütöriök, 1987. május 5. 5 U méhészek szezonja Az ország déli körzetei­ben közvetlenül virágzás előtt van az akác; a méhé­szek készülnek a vándorol­tatásra. Az előrejelzés sze­rint a hét végéig érdemes lesz elfoglalni „állásaikat" az akácerdők közelében. Az országban 30-32 ezer méhész várta a kitavaszo­dást. A többfrontos téli hi­deg időszakot viszonylag jól átvészelték a méhek. A nyu­gati országrész néhány me­gyéjében viszont, így példá­ul Győr-Sopronban. Vasban es Zalában, továbbá Bács­Kiskun megye egyes térsé­geiben az atkafertőzés oko­zott pusztulást. Országosan mintegy 650-670 ezer méh­család van. Az állomány elegendőnek látszik ahhoz, hogy a méhészek és a méz­felvásárolók és -feldolgozók közös erőfeszítéssel megter­meljek a várt. mintegy két­ezer vagon mézet. Ez a ha­zai ellátás biztosításán túl külkereskedelmi érdek is. mivel — ugyan az elmúlt években valamelyest csök­kent a termék világpiaci ára — a magyar akác-, il­letve speciális virágmézek továbbra is keresettek kül­földön A tavaszi szezonin­dítás sikere azért is fontos, mivel a sokéves gyakorlat szerint a Magyarországon termelt méz felét az akác­nektárból nyerik. A legtöbb helyen a Volán­vállalatok soron kívüli fu­varokkal segítik a méhek helyszínre szállítását. A mézfelvásárló és -feldolgozó vállalaok tisztított kanná­kat és hordókat juttattak el az átvevőhelyekre. Papi békegyíílés A Hazafias Népfront Csongrád Megyei Bizottsága, a megyei római katolikus papi békebizottság és a me­gyei egyházközi békebizott­ság tegnap, kedden — a bé­ke- és barátsági hónap al­kalmából — papi békegyű­lést rendezett. Az esemé­nyen megnyitóbeszédet mon­dott Nagy Tibor apát-kano­nok, a megyei római katoli­kus papi bekebizottság el­nöke. Ezt követően aktuá­lis külpolitikai kérdésekről tartott tájékoztatót Rétj Er­vin, az Esti Hírlap külpoli­tikai rovatvezetője, az Or­szágos Beketanács elnöksé­gének tagja. Zárszót Imre Ernő lelkész, a megyei egy­házközi békebizottság elnö­ke mondott. Á minta én vagyok... netán ezért alkotunk róluk végletes, elmarasztaló ítélete­ket. Ítéleteket, amiket megcá­folni érzelmi minőség ügyé­ben különösen nehéz. Mert magát az érzelmi minőséget felmutatni is igen nehé2 és bonyolult. Pedig mindennapi Ellenkezésre késztettek. A — szerencsére még — közös csúnya szóban rejtező lélek- azzal. Ezt tapasztaltam mi­ről elmondott gondolatai vé- nap a jászapáti alma mater gere olvasóm odaírta: „Ne jubileumára összesereglettek várjon csodákat, a mai fia- között. Köze] huszonöt éve talok mindenféle jobbérzésre végzett öregdiákként beszél­képtelenek, sőt, érzelmeik getünk. a mostani gimnazis­sincsenek, nem is tudják mi tákkal. S legkönnyebben kö­az!". — A végletes ítélkezé- zös tanáraink megítélésében sektöl mindig is viszolyog- értettünk szót. Abban, hogy feladatunk! Kellene. hogy tam, de ez különösen főbe X., Y., Z, és K „ojyan-e legyen .. . Csakhát többnyire kólíntott és tiLtakozásra in- még". Kiderült, X.-ben és nem feladatként él velünk a gerelt. Mert hiszem. hogy Y.-ban a mai diákjai is azt hétköznapjainkon, inkább nem igy van, nem lehet így, szeretik, amit mi, hogy sze- csak úgy „bennünk van", a nem hagyhatjuk, hogy így reti a tanítványait, megérti saját érzelmi töltésünkben legyen! — Akiknél viszont őket, figyel rájuk, képes be- élünk és viselkedünk — s ennyi nem keveredik holmi leélni magát a helyzetükbe, ki gondol közben arra, hogy hittel, járjon utána . . . érzékeny, tapintatos, együtt- ezzel egyszersmind felmutat­Megpróbáltam. Elővettem érző. vigasztalni és lelkesíle- ja magát miataként, jó vagy például a kiváló szegedi ni képes, szuggesztív, bizal- rassz példaként figyelő, be­pszichológus, Veczkó József mat árasztó, biztonságot su- fogadó gyermeklelkeknek, gyerekekről, tanárokról szóló galló, kiegyensúlyozott, rrto- Akik aztán a mi általunk könyvét, hogy megerősítsem solygós és jókedvre derítő, adott mintákban formálód­halványodó emlékezetemet kicsit játékos, másoknak is nak; gazdagodnak vagy silá­A két évtizedes iskolai kuta- juttatni akar öröméből, s nyodnak érzelmi értékekben, tásokat összefoglaló munkád még az útjait keresztezőkkel Netán — s a kamaszokkal e ban ott áll : „A vizsgálat so- is türelmes, nagylelkű, kész „témáról" folytatott hosszas rán a tanulók 116 érzelenpre a megbocsátásra. Z.-t és K.-t beszélgetéseim erről győztek vonatkozó magatartást emlí- pedig azért szapultuk kőző- meg — oda vezetnek, hogy tettek, amelyeket tanári sze- sen egykori és mostani tanít- gyermekeink csak áhítják az mél.viségvonásként fontosnak ványai, mert negatív érzel- érzelmi nyitottságot, őszinte­tartottak." 116-ot! Olyan fia- mekre visszavezethető meg- séget, mint a szülői simo­talok, akik „azt se tudják, nyilvánulásaik vannak: ko­mi az", hogy érzelem. De zómbösek a diákjaik lelki hát akkor a felmerések sze- világa iránt, nem adnak ér­rint hogyan juthattak olyan zelmi fogódzókat, kiegyensú­következtetésre, hogy tana- lyozatlanok, türelmetlenek, raik magatartásában az ér- házsártosak és faksznisak, zelmi kiegyensúlyozottságot, vagy éppenséggel gunyoro­a kedvcsinálást, a jó ráhan- sak, képesek a bosszúállásra getett „jobbérzéssel" bizony goló képességet, a tréfálko- is. törekszenek arra, hogy a negatív mintának, i;ossz zást, az elismerő. dicsérő gyereket megszégyenítsék, példának, nem követendő megnyilvánulásokat elsősor- kimértek és ridegek, unottak magatartásnak nemkívánatos ban (51 %) fontosnak tart- és flegmák. — összesúgtunk érzelmi töltésnek nevezhe­ják? S miért tartják majd- mi véndiákok: „Mintha tünk. Pedig (állítom) nem nem ennyire lényegesnek magunkat hallanánk..." ilyenre vágynak! Csakhát (49 %-ban) a lelkesíteni tu- S azt hiszem, magunkat is azt nem sikk manapság ki­dást, a buzdítást, a baráti hallottuk, halljuk a mostani mondani, minek azon „érze­őszinteséget. az örömszerz« gyerekekben. Érzelmi vilá- legni" . . szándékát, a bátorítást. a guk és értékrendjük forrná- Vehetjük úgy is. hogy szuggesztivitást, a törődést, lói, mintaadói tanáraikkal én itt és most gyermeteg a vidámságot? S miért ke- együtt mi felnőttek vala- íelkemtől indíttatva helyet­rült fel „listájukra" (47 u/„- mennyien vagyunk! S ugye tuk „érzelgek", s kimondom: ban) kívánatosként a hangú- tudjuk, hogy ha hibás a figyeljünk már egy kicsit latos, a jutalmazó, a bizako- minta, hibás lesz az öntvény jobban az érzelmekre! Gon­dó, a figyelmes tanári maga- is — ha halványabb, netán dolkodjék el minden felnőtt tartás? S vajon mi lehet az hitványabb a személyes pél- _ de leginkább az, aki vég­oka, hogy negatív érzelmi da, rosszabb lesz a példakö- letes ítélkezésre hajlamos — magatartásformának vélik a vető személyisége?! — Pedig és vegye tudomásul, hogy kiegyensúlyozatlanságot, a a mintákat figyelik, a példá- akarva akaratlan ő példa! tanulók nemszeretését, a kat követni akarják a mai _ tiszteletlenséget, a bizalmat- fiatalok is. Csak hát ebbéli »essek mondani. önnek lanságot. az indulatosságot, tevékenységüket és szándé- mi Jut.eszebe, ha eltűnődik a gunyorossagot, a megszé- kaikat — az érzelmeiket azon' a miata en ós) gvenitést, a megtorlást, zsör- nemigen verik nagydobra, vagyok. Ugyanolyan som­tölődést, a gyűlölködést? Az, Mi több, úgy kell belőlük — "»as lesz az ítelete a mai hogy valahol — lelkük leg- ha nem is kiverni - kikö- datálok erzelmi eleterol, mélyén (?) — mindennapi nyörögni. Ehhez azonban j"1™ a bevezetőben gondolkodásukban, viselke- először egy felnőttnek mos- level désükben, formálódásukban tanság be kell -könyörögnie gatást (amiből egyre ke­vesebb jut nekik a hétköz­napokon). S helyette jó­részt csak olyasmit kapnak — s adnak egymásnak, kör­nyezetüknek Vovább —, amit levélíróm által is erhle­érzelmi idézett írójának? Ellenkezésre készteti talán? Ha igen — tanáraikkal szembeni elvá- magát a tinédzserek bTzal- javaslom - ellenkezzünk rásaiknak, ítélkezésüknek él- mába. (Hű, de nehez!) Am pgy"tt:, ™"dennap minta­tető, kapaszkodó gyökereik ha ez sikerül, akkor aztan „enl aav<i az vannak: az érzelmek gyöke- kapaszkodhat minden érzel­rei. mi gyökérbe, hogy el ne vi­Amikhez hozzáférni két- gye az eltitkolt és rettenete­ségtelenül nem könnyű do- sen vágyott őszinte érzelmek áradata. Aminek hullámai meg-megérintenek bennün­ket felnőtteket, csak éppen keveseknél hatolnak az ér­zelmi gyökerekig, ezért nem érzelmeinket! Hogy bizonyitódhasson, tud­juk még, mi az. Szabó Magdolna Hegértő mosoly A busz már a pályaudvarról zsúfoltan vagyunk. Reményeiben is, hiszen minden indult, mi, szerencsés ülőhely-tulaj- változik, donosok, elégedetten pislogtunk! A fiatalok meg csak néznek, ha prédi­körbe, hogy íme, az időben érkezők jutal- kalni kezdünk, s ajkuk kornyékén ott a ma a Volántól. Bennem felötlött kedvelt megértö mosoly. Te is csak beszélsz, de témám, mennyire sajnálják a zsúfoltságot ha teheted, mellé lépsz a szövegnek, ha a jelentésolvasók, akik szivükre veszik a lehet, áthágod a szabályt, például miat­gondunkat. Ekkor szállt föl a nénike, ülé­sem mellé sodródott, becsuktam a köny­vem, és átadtam a helyem. Mint utóbb elmondta, 78 évesen vállalkozott e távol­sági utazásra, s igazán vitézül viselte a megpróbáltatásokat. Laposan körbenézve, sajnálattal állapítottam meg, nem én va­gyok a legfiatalabb, sőt gyermekem ko­rúak is ücsörögnek békésen. Megérkezve, felháborodottan kezdtem az élményt tár­tam, saját érdekedben, szóval, azt teszed, amit tiltanál nekem is. Te sem vagy jobb, legfeljebb a fogalmazásod. Megértő mo­soly, távolságtartó, de megbocsátó is. Egyébként a tanár néni is lehet szülő, sőt túlterhelt szülő is, akinek ugyanúgy gyöt­relem a lecke, mint a másik szülőnek. Mit mondjunk neki, honnan vegye el az időt, energiát, mi több, mosolyt — az ott­honi munkatöbbletre? Lassan jó lenne tu­gyalni, elmarasztalva a mindenért felelős domásul venni, hogy tömegek dolgoznak iskolát, hogyjegalább erre tanítanák meg erőforrásaik határán, s nehezen vallanak, ha egyáltalán. Mostanában, hogy az illem­a gyereket. Egy tanár néni onnan kezdte az ő válaszát, hogy aznap, osztályfőnoki órán a szakmunkásképző harmadik f>sztá­lyaban, önéletrajzírást tanított. Pontosab­ban, csak elkezdte, mert nem jutottak to­vább az első mondatoknál. Az egyik kis­helypapír ügye mifelénk oly nagy gubanc volt, valaki egy' üzemben furcsa felada­tot kapott. Számítaná ki, mennyi eme pa­pírból a jogos? Ügy porciózhánk, tudván a jogos szükségletet. Emberünk számolt. lany ugyanis megkérdezte, hogy ki számít osztott és kivont, tán még gépre is vitte, testvérnek? Édesanyjával él, aki azonban mindhiába. Végül megoldás született, mint mar a harmadik férjével, s mivel ő a a mesében, egyszerű. Kiosztott mindenki­mamaja második házasságából született, nek valamelyes mennyiséget, amennyi ju­jelenleg nyolc fél-, illetve igazi testvére tott, használja egészséggel, megelégedéssel, van. Mármost: mindnek o a nevét sem adott időpontig. Akkor jelentkezhet az tudja biztosan, felsorolja-e azért őket az újabb adagért. Néztek a gurigaosztóra, aj­elet.raizáh:in? A hüledező hallgatóság kiukon megértö mosoly. Lám, ide jutot­tunk, már ezt is méricskéljük, mint más örömforrásokat. Olvasom, hallom, már-már vallom is: rajtam múlik. Bizony, velem van baj, egészségtelenül élek, nem dolgozom elég fegyelmezetten, talán eleget sem, túl so­kat fogyasztok, költekezek — szóval, mi­életrajzában? megrökönyödése csak fokozódott, amikor megtudta, olyan gyerek is van, akinek egyik szülője sem mondható vér szerinti mamának-papának. Nem lombikbébi a gyerek, de a szülök házasulási kedve, élet­fordulatai valahogy elsodorták feje fölül az — úgymond — igaziakat. Mit lehet erre mondani? Ha szeretik attam, Átlag miatt ilyen ez a jelen. Eny­egymást, ám legyenek boldogok, hisz meg­adták az árát. De széles körű tapasztalat, hogy már-már háborús viszonyokat' él meg az országlakosság jelentős hányada, féke vesztetten sodródva kapcsolataiban. Gondolom én, hogy az ilyen sorsú gye­rekember első dolga a buszon a helyét átadni? — fordult felém vádlón a tanár néni. Hála az égnek, a gyerekek nagyobbik hányada azért rendezetten él. Vajon? Tudós felmérők állítják, még fél óra sem jut naponta a gyerekre Átlagéknál. Ma­ma-papa szája remegni kezd, még azt a nyavalyás tévét sem tudja nyugodtan néz­ni a lecke miatt! Hány meg hány családi tűzfészek háborús oka a gyerek iskolai hén szólva, elkeserítő vagyok, sőt a töb­biek is. Pedig hát megmondták, most is mondják, mégis hiába? Azt hiszem, nem azért teszünk rosszat, mert nem tudjuk a jót. Inkább kényszer­ből, megszokásból. Ezért, ha prédikálnak, miként a gyerekek, nézünk, megértő mo­sollyal. Olyan ez, mint reggelente indu­lásnál, estelente érkezésnél a házastársi puszi. Bizonyítja a jelenlétet, sőt a fo­gyatkozó megértést — de nem az együtt­létet. em kevés ez, hiszen olyan feszült világban élünk, ám mindannyian tudjuk,, mily messze van az igazi­tól. Annak ugyanis nincs szüksége bizo­nyítványra, létezése kézzelfogható való­N előmenetele (hátrálása), a gyerek érthetet- ság. Dolgaink, viszonyaink legalább két len mássága, szüleitől elforduló, akara­tukkal szembeforduló céltalansága, elé­gedetlensége, nevelhetetlensége, s mi min­den még! Az' iskola szülőre mutogatása, a szülők iskolabirálata. Tanár néni beír, szülő el sem olvassa, nem érdekli. Szülő feje lila, ha iskolát- lát, mert eszébe jut, hány elmulasztott óra, elmaradt osztály­zat, gyereket nem szerető tanár keseríti. Nem vigasztaló a nagy igazság: az iskola olyan, mint a társadalom, mondhatni, an­nak tükre, munkavégzésben, fegyelmezett­ségben, erényeiben-hibáiban. Fogyatékos­ságaiban, gyarapodásában egyaránt — mi részre oszthatók, egy részük ténylegesen létezik, másikuk csak látszik. Némelykor persze mintha velünk is így volna. Ki vi­tathatná, mindig is igy volt, talán marad is. Törekedni mégis arra kéne, hogy nö­vekedjék az igaziák száma, jöl nevelt gyereké éppen úgy, mint javainké. De le­gyen minden igazi, ne csak látszat. En­nek meglelése kevéssé a szándékon mú­lik, jobbára a körülmények, s az idő ha­talmában áll, mint mindenkor. Legyünk hát türelmetlenek, de megértő mosoly kí­sérje kudarcaink? Tráser László Díszdoktor­avatás A Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem keddi ünne­pi tanácsülésén az intéz­mény tiszteletbeli doktorá­vá avatták John Gergelyt, a bostoni Biomedical Rese­arch Institute igazgatóját. A biokémikus professzor tudo­mányos munkásságát, az izomkutalásban elért ered­ményeit, a magyar—ameri­kai tudományos kapcsolatok felélénkitése terén szerzett érdemeit Gáti Tibor, a SO­TE általános orvostudomá­nyi karának .dékánhelyettese méltatta, majd a Semmel­weis Orvostudományi Egye­tem ..Honoris Causa" dok­torává avatta a magyar szár­mazású John Gergelyt. A tiszteletbeli doktori okleve­let Szabó Zoltán általános rektorhelyettes nyújtotta át. (MTI) log. A fiatalok érzelmi vilá­ga manapság összetettebb, rejtettebb, urambocsá' szé­gyeltebb, s egyszersmind töl­tekezésre. példákra, minták ra vágyóbb, mint az előző figyelünk eléggé oda a fia­generációké. Am alapjaiban talok ilyetén példaigényére, Műemlék harangtorony Aranypálma A várakozásokkal ellen­tétben egy francia film nyerte a jubileumi cannes-i filmfesztivál fődíját, az Aranv iáimat Maurice Pialat rendező Bernanos re­gényéből készült filmje, A sátán napja alatt nyerte el a 40. filmfesztivál Arany­pálmáját Befejeződött a műemlék cserépfedésre cserélték. A harangtorony helyreállítása városi költségvetési üzem Szeghalmon. A Szabadság az Országos Műemléki Fel­téri halmon 1892-ben emelt ügyelőség és a katolikus szoknyás, zsindelyes faépit- egyház anyagi támogatásá­meny, amely ritkaságszám- val, a helybeliek társadal­ba megy az Alföldön, a ko- mimunka-hozzájárulásá­rábbi átalakítások során el- val, eredeti formájában, vesztette eredeti szépségét, szoknyájával együtt újjá­Eltünt róla például a földig epitette a negy harangot érő szoknyarész, a zsinde- magába fogadó műerrüek fa­lyeket pedig lemez' pala és tornyot Céhtörténeti kiállítás A Céhes ipar Veszprém megyében eímmel kiállítás nyílt a tihanyi múzeumban. A régmúlt idok iparosvilágát bemuta­tó kiállításon eéhlevelck, cégérek, mesterremekek, korsók, céhládák láthatók. Képünkön: lakatoscégér

Next

/
Oldalképek
Tartalom