Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-18 / 115. szám

J? VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 115. szám 1987. május 18., hétfő A ¡MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Számolgató M agam sem tudom bizonyosan, megtortént-e az eset. Igaz, különösebb okom nincs benne ké­telkedni, hisz meglehetősen bennfentes forrá­sokból hallottam Szóval, történt, egyszer, hogy egy külföldi partnerünk járt mifelénk, néhány napos tár­gyalásra, ahol is a magyar fél őszintén föltárta előtte az ország nehéz gazdasági helyzetéi, kifejtve, hogy a megkölendö megállapodásban nem tud akkora részt vállalni, mint a partner kéri Akit végül is sikerült meggyőzni, s rábeszélni, módosítsuk a már korábban elkészült megállapodástervezelet, a magyar fél javá­ra. Nos, vagy egy napba került a szerződés átfogalma­zása, addig pedig a látogatót elvitték egy kirándulásra a Dunakanyarba. Este jött aztán a meglepetés Az addig oly enge­dékeny tárgyaló fél megkötötte magát, látván a táj nyaralóit, villáit, mondván ahol így élnek az embe­rek, az az ország nem lehel, szegény. Alig lehetett rá­bírni arra, hogy mégiscsak fönntartsuk a módosított megállapodást, hisz nehezen akarta elhinni, hogy amit ott látott, az csak „látszat" Hogy mi mindebből a tanulság? Talán az, hogy bizonyos tárgyaló partnereket nem föltétlenül visznek ezután kirándulni a Dunakanyarba vagy a Balatonra. De akad szép számmal más is. Például az, hogy ma­gunknak is gondokat okoz eldöntenünk, igazában sze­gény ország vagyunk-e, vagy sem. Mert millió ellent­mondásra bukkanunk mi is naponta ahhoz, hogy va­lamelyest is biztosnak tűnő ítéletet vonhatnánk le magunkról. Mert bőven találkozunk az egyéni gaz­dagság olykor kirívó, olykor kevésbé föltűnő, vagy sokszor csak vélt tüneteivel, vadonatúj, milliós autók, sok milliós villák és nyaralók, hallomásból sejtett jö­vedelmek, vagy éppen a piaci zöldségárak formájá­ban. S találkozunk a közösségi és egyéni szegénység tüneteivel is bőven Mindezek pedig valami furcsa, ellentmondásos képben állnak össze bennünk, csepp­folyóssá ráadásul, mivel az ellentmondások valódi föl­mérésére általában nincs módunk a mindennapokban. Látszatok, ellentmondások, cseppfolyósán egymás­ba mosódó dolgok Nos, alighanem ilyen módon je­lenik meg számunkra világunk. Pedig az öt-nyolc­tízmilliós nyaralókban és villákban, amelyek a nem­zeti vagyon ma már jelentős hányadát kötik le holt tőkeként, nem gyarapítva, inkább fogyasztva a nem­zeti összterméket. Talán ezért van az, hogy ha az ember gazdaságilag fejlettebb, minálunk sokkalta gaz­dagabb országokban jár, messze nem találkozik a gazdagság ilyen kifejeződéseivel Föltehetően azért, mert arrafelé — éppen talán a kemény adózás és egyéb lehetőségek és szemlélet okán — csak a leges­leggazdagabbak engedhetik meg maguknak, hogy hi­valkodón és fölös módon is annak mutassák magu­kat. Hiszen a középosztályba tartozók többsége arra­felé inkább visszaforgatja megtakarításait a gazda­ságba, amelynek eredményeként hosszabb távon je­lentősen gyarapíthatja jövedelmét, és sokkal kedve­zőbb elbírálás alá esik az adóztatásban is. (S alig­hanem ez lehet oka annak is, hogy a kiskertek sem jöttek divatba arrafelé a maguk néhány százezres be­ruházásaival.) Mindez természetesen aligha valamiféle nemzeti elfajulás következménye, hanem sokkal inkább a le­hetőségek és adottságok összjátékáé, amelyek egy bi­zonyos irányba formálták a közösségivé tipizálódó egyéni magatartásokat. Hogyan is hallottam valaha, néhány esztendeje a frappírozottan kaján megállapí­tást: szegény állam gazdag polgárai Következés­képpen a megoldás sokáig az volt — a restrikciós gazdaságpolitika jegyében — ha már vissza kell fog­ni a belföldi felhasználást, annak első lépcsője a be­ruházások korlátozása, második pedig a személyi jö­vedelmek relatív csökkentése kell, hogy legyen, amely elvezethet a fogyasztás csökkentéséhez, az oly áhított gazdasági egyensúlyhoz. Aztán valahogyan mégsem ez következelt be. A beruházások korlátozása immár lassan vészes hely­zetbe hozta gazdaságunkat, ami versenyképességét ili­leti; a személyi jövedelmeket igazán nem sikerült a tervezett módon korlátozni, még kevésbé felhaszná­lásukat az elképzelt irányokba terelni Így aztán a korábbi megállapítás (szegény állam, gazdag polgá­rok) bizonyos tekintetben még kifejezettebbé vált. Mert hisz' napjainkban az államháztartás jókora kül­földi adósságheggyel és tekintélyes költségvetési de­ficittel küszködik, közben pedig a felhalmozódott több­milliós személyi vagyonok kifejezett gazdagságokat hoznak létre a nem termeié magánszférában mozogva. A restrikciós intézkedések és folyamatok révén pedig a társadalom egy hányada kifejezetten elszegényedett. N os. az mára egyértelművé vált, hogy e tenden­ciák nem tarthatók a továbbiakban. Ennek nyilvánvaló felismerésére utalnak politikusok, szakemberek, tudósok nyilatkozatai, s a változásokat előkészítő politikai döntések egyaránt Mindebben alig­hanem nagy nyomatékkal esik latba a készülő új adó­rendszer, amely, ha sikerül épkézláb módon kidolgoz­ni és bevezetni, minden bizonnyal nem restrikciós ka­rakterű lesz hatásában, hanem azt szolgálhatja, hogy a jelentős személyi megtakarítások és a bizonyos te­rületeken képződő nagyobb jövedelmek tekintélyes hányada mobilizálódhasson működő tökeként, forrá­sául szolgálva az oly annyira szükséges gazdasági fej­lődésnek Lehet, hogy majd számolgató nemzet leszünk? Szávay István Lelkes gárda és nagygyűlés Országos szövetkezeti béketalálkozó Ópusztaszeren A hűvös idő, a sz.emerke lő eső ellenére közel ezei ember gyűlt össze szomba­ton reggel az Öpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlék­parkban. Hartmann József­nek, a Szövosz elnökének ünnepélyes megnyitója után 19 csapat indult el az or­szágos béketúra útvonalán. A megyei erőpróbán 60 csa­pat mérte össze tudását. A közel 7 kilométeres erdei távon 5 állomáson szövet­kezetpolitikai, világpolitikai kérdéseket tettek fel, volt, ahol Ópusztaszer történelmi jelentőségéről, az elsőse­gélynyújtás tudnivalóiról, a természetjárás alapismere­teiről kellett számot adni. A vizes, csatakos erdőből visszatérők egyike-másika ügy nézett ki, mint aki egy uszodai programot is beik­tatott. A jó hangulatú ver­sengés izgalma azonban fe­ledtette a megpróbáltatáso­kat. A III. Országos Szövetke­zeti Béketalálkozó és Em­léktúra résztvevőit ízletes ebéd várta. Gémes István hat bográcsban fózte a marhapörköltet, s ügyes sze­mélyzet mérte hozzá a tar­honyát. E hagyományosan pusztai étel sokak számára újdonság volt. A délután 2 órakor meg­tartott békenagygyűlésen Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács tisztelet­beli elnöke szólt a résztve­vőkhöz. Elmondta, hngy tör­ténelmünk e jeles helyén évről évre megtartott talál­kozók jelentős eseményei a mozgalomnak. A béke- és barátság hónap fórumain Sebestyén Nóndornc elismerését fejezte ki a szövetkezeti mozgalomban tevékenykedőknek, akik már számtalan alkalommal demonstrálták békevágyukat milliók tesznek hitet a bé­ke mellett. Az itt részt ve­vő több száz ember is bizo­nyítja, a szövetkezeti moz­galom őszinte támogatója hazánk béketörekvéseinek. A rendezvény az atomfegyver­mentes Európáért és vilá­gért való küzdelem gondo­latát erősíti. Jövőnk féltése cselekvésre szólít. Kontinensünkön im­már 42 éve béke van. Gyor­san változó világunk azon­ban lényegi ellentmondások­kal teli. A Szovjetunió és a többi szocialista ország le­szerelési, békekezdeménye­zéseinek végső célja, hogy a harmadik évezredbe tö­megpusztító fegyverek nél­kül lépjünk. A béke törékeny voltát jelzi, hogy a helyi háborúk zajától mindeddig nem tud­tunk szabadulni, milliók mérhetetlen szenvedése fi­gyelmeztet erre. A Szovjet­unióban végbemenő válto­zások világpolitikai jelentő­ségűek, s reális kezdeménye­zéseik szerencsés fogadtatá­sa esetén sorsdöntő fordu­latban bízhatunk. A le­szerelés gyakorlati lépései a fegyverzetek egyensúlyát egy alacsonyabb szintre ál­lítanák vissza. A kis or­szágoknak is jut szerep e folyamatokban. A bizalom és együttműködési hajlan­dóságunk példája, hogy ha­zánkban az emberi jogok nemcsak frázisok. Fejlődési szakaszunk megkívánja, hogy társadalmunk mind több tagja részt vegyen a döntések előkészítésében, s ki-ki megtalálja személyre­szóló feladatát. Ezt követően Sebestyén Nándorné az Országos Bé­ketanács emlékplakettjét ad­ta át a Pécs Város és Vidé­ke Áfész Munkás Szocialis­ta Brigádjának. Az emlék­lappal kitüntetettek között találhatjuk a Dél-Tisza Menti Áfész Kiss Ernő Szo­cialista brigádját. A túra eredményhirdeté­se szép hazai sikert hozott. Az országos versenyben a Kisteleki Egység Áfész csa­pata győzött, a Veszprém és Nógrád megyeiek előtt. A megyei csapatok küzdelmét a Szőreg és Vidéke Taka­rékszövetkezet nyerte, a Dél-Tisza Menti Áfész nagyáruházi válogatottja lelt a második, a harmadik he­lyezés a Kiszombori Taka­rékszövetkezeté. Az iskola­szövetkezeti csoportban a kisteleki fiatalok nyertek, a Dél-Tisza Menti Áfész mak­kosházi csapata és a Mind­szent és Vidéke Afész előtt. Emellett különdíiakat íc t'j­osztottak. A rendezvény le­bonyolításáért és a jo sze­replésért az Országos Béke­tanács különdíját a Kistele­ki Afész kapta. A Sándor­falvi Áfész a legtöbb részt­vevővel jelent meg, ők a Mészöv díját érdemelték ki. A szövetkezeti művész­együttesek színvonalas mű­sorral köszöntötték a béke­találkozó lelkes gárdáját. A kisteleki és sándopfalvi ci­terások, a mórahalmi Pa­rasztkórus, az üllési Fonó néptáncegyüttes produkció­ja nagy tetszést aratott. T. Sz. I. A nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja Gcmes István főztjét ezen a jeles napon kóstolták sokan meg­Hazaérlcezett a Népfront­küldöttség Vasárnap hazaérkezett Szófiából, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának küldöttsége, amely Ribánsz­ki Róbertnek, az ÖT titkárá­nak vezetésével részt vett a Bolgár Hazafias Front X. kongresszusán. A kongresz­szuson részt vevő küldöttsé­gek vezetőit fogadta Tudor Zsivkov. Busszal, kerékpárral, stoppal Tegnap a hazaérkezés módja közötti választás le­hetőségével befejeződött az ODVT '87 A péntek éjsza­kát már ott töltötte az a több 'mint 300 fiatal, akik részt vettek az országjáró diákok városi találkozóján. A KISZ Szeged Városi fli­zottsága'mellett működő kö­zépiskolai és szakmunkás­tanuló rétegtanács az ásott­halmi strandot szemelte ki erre az alkalomra. Az első napon este 7 órára már állt a sátorváros az úszómeden­cét övező zöld gyepen, és az ünnepélyes megnyitó utin bűvész, humorista, diszkó szórakoztatta a Szegedről érkezett diákokat. Másnap, szombaton korán keltek a gyerekek, hisz fél 8-tól a szeszélyes májusi időjárás ellenére termeszt t­járó akadályversenyen vet­tek részt. Délután városis­mereti és játékos sportvetél­kedőkön mérték írisszé tudá­sukat és erejüket a csapa­tok. Tegríap, vasárnap az­tán nemcsak az égbolt de­rült ki. hanem az is, hogy a tájékozódási futóversenyen kik a legjobbak, és az ösz­sz.együjtött pontszámok alapján melyik iskola fogja képviselni Szeged város szí­neit az. országjáró diáitok megyei találkozóján, a jövő hét végén, Sándorfalván. Cz. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom