Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-10 / 85. szám

Péntek, 1987. április 10. 5 Lukács Györgyosztondii Idén ismét odaítélik az arra érdemes kutatóknak a Magyar Tudományos Akadémai által alapított Lukács György-ösztöndijat. Célja, hogy elősegítse a lukácsi életmű és a magyar filozófia történetének kutatását; ösztönözze olyan tudományos eredmények születését, amelyek magas színvonalon járulnak hozzá a magyar haladó és marxista filozófiai hagyományok ápolásához. Az alapítvány odaítéléséről szakmai bizottság dönt. A rövid tudományos életrajzot, a kutatási tervet és a diploma másolatát tartalmazó pályázatot május 15-ig kell benyújtani az MTA Filozófiai Intézetének titkárságához. Az ösztöndíjat két társadalomtudományi végzettségű diplomás részére ítélhető oda, kezdete 1987. szeptember 1., időtartama két év, havi összege 5000 forint. Hz önmagát ellenőrző pedagógusért Április 9.. csütörtök: a XVIII. országos tudományos diákköri konferencia második napja. A pedagógiai, pszichológiai és közművelődési szekciókban reggel kilenckor kezdődtek a dolgozatok ismertetései. Az ebédszünetben juthat idő egy kis tájékozódásra, a tudományegyetem Petőfi Sándor sugárúti épületében, a nyilakat figyelve, az információs irodába jutok. Megtudom, a zsűrivel együtt 414 sendég dolgait kellett intézniük a szervezőknek, köztük Kékes-Szabó Mihály tanár úrnak, aki most sem ér rá még egy percre sem, intéznivalója akadt. — Föltűnő, hogy mennyire megnövekedett a múlt iránti érdeklődés — mondja Ágoston György professzor, az OTDK főszervezője. Neves iskolák, intézmények történetét dolgozzák föl sok írásban, a történelem a pedagógiai tudományokban is a középpontba került. Hogy milyen érdekességekkel szolgáltak a dolgozatírók? Tanári ragadványnevek nyomába eredtek, az ellenőrző könyvekbe beírtak alapján vizsgálták a jutalmazás és büntetés módszereit. egy tanulmány a bélyegek közművelődési szerepéről szólt, és téma lett a fiatalkorúak narkomániája ís. Ágoston professzor elmondja, hogy sok dolgozatban vetettek föl új szempontokat a szerzők, olyanokat is, amelyekkel eddig nem foglalkozott a neveléstudomány. Üj dolog a környezetvédelemre való nevelés kérdéseinek feldolgozása, és a friss szellemet bizonyítja, hogy már értekezés született a battonyai gyermekfaluról is. A bölcsészkar két épületében szokatlanul nagy nyüzsgés tapasztalható. Érdeklődöm: minden rendben, gördülékenyen folynak az ismertetések, néha kimondottan izgalmasak a húszperces Pulitzer József emlékezete Száznegyven éve, 1847. április 10-én született Makón az amerikai sajtókirály, Pulitzer József, a róla elnevezett díj alapítója. Tizenhét évesen vándorolt ki Magyarországról, s Lincoln oldalán részt vett a polgárháborúban. Sikeres lapvállalkozásokba fogott, s hamarosan az állami életben eluralkodó korrupció feltárója, a gazdasági és társadalmi reformok szószólója lett. Hírnevét s hatalmas vagyonát haladó ügyekért tanúsított bátor, harcos kiállásának köszönhette. Független platformról hirdette radikális szociális programját.. Lapjai, a St. Louis PostDispalrti (ma is fennáll) és a The World naponta összesen csaknem egymillió példányban jelentek meg. A közérdekkel szemben a magánérdeket sohasem támogatta, és nem volt megvásárolható. Célul tűzte kj a széles néptömegek demokráciára nevelését is. Aligha túlzás, hogy lapjai révén elnököt volt képes hatalomra segíteni, vagy székében megingatni. Újságírói, lapkiadói tevékenysége politikai, üzleti és mecénási ténykedéssel párosult. Beválasztották az Egyesült Államok kongresszusába. Az újságszerkesztés számos újítása (például: sportoldal) fűződik nevéhez. A századfordulón Hearsttel vívott könyörtelen konkurenciaharcában átmenetileg maga is az amerikai szenzációéhség kiszolgálására kényszerült. De módszerein változtatva, rövidesen ismét a társadalmi igazságtalanságok, a korra jellemző politikai és gazdasági korrupció, a trösztök manipulációi elleni küzdelemre összpontosította erejét. Pályája csúcspontján, szeme világát elveszítve, örökös depresszióban, a tengeren cirkáló luxus jachtjáról irányította lapjait éveken át, egészen 1911-ben bekövetkezett haláláig. Magyar származását sohasem tagadta. Több millió dollárról végrendelkezett. Hagyatékával a New York-i Columbia Egyetemen önálló újságíró kart hozott létre. A Pulitzer-alapítványból évente kiosztott díjakkal a kiemelkedő újságírói, irodalmi, történetírói és zenei teljesítményeket jutalmazzák. A díjakat — melyek erkölcsi értéke jóval meghaladja azok anyagi jelentőségét — éppen hetven évvel ezelőtt, 1917-ben osztották ki először. Csillag András kiállítás nyílik Pulitzer József portréja címmel (megnyitja Szántó Miklós történész), amely a Magyarországon föllelhető, Pulitzer életével és munkájával kapcsolatos dokumentumokat mutatja be. Az amerikai magyarság szellemi tevékenységéről gazdag dokumentációt tartalmazó Vasváry-gyűjteménnyel került Szegedre, a Somogyi Könyvtárba igen értékes, Pulitzer tevékenységére vonatkozó, a kutatóknak nélkülözhetetlen forrásokkal szolgáló anyag. A makói kiállítás rendezői természetesen ebből is válogattak. előadásokat követő viták, jó az ellátás — láthatom: a folyosókon üdítőt isznak, pogácsát esznek —, a szállásra sem lehet panasz, csak hát: a menza. De ez aligha a szervezők hibája. Egy éve folyik az előkészület. Háromszáz dolgozat érkezett. mindegyiket két lektor értékelte. Ebben a legtöbbet a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola oktatói vállaltak magukra. Végül 191 dolgozat kapta meg a nyilvános bemutatkozás lehetőségét. A diákok — 37 felsőoktatási intézmény képviseletében — különböző oktatástechnikai eszközök segítségével ismertetik kutatási eredményeiket. Ezáltal tanári előadói képességekből is vizsgáznak. A szekciók élén fözsüri. az alszekciók „vezetőségében" kéttagú zsűri áll. A kisebb csoportokra azért van szükség, mert a tudományágakon belül is több részterület vonta magára a hallgatók figyelmét. A pedagógiai szekcióban például neveléstörténeti, neveléstannal foglalkozó, didaktikai, pedagógiai szociológiát vizsgáló csoportokban folyik a munka. Ágoston professzor hangsúlyozza, hogy elsősorban nem kutatók nevelése a cél: a diákköri munka az önmagát ellenőrizni képes pedagógus kialakítására alkalmas tevékenység. Tudja tehát saját maga munkáját tervezni és ellenőrizni is a tanár. Ha ezek a dolgozatok nagyközönség előtt hangzanak el, nemcsak a szerzőkre, hanem a hallgatóság tömegeire is hatást gyakorolnak. Az OTDK díjkiosztó ünnepségén — nagyon sok adományozó szervnek, intézménynek hála — 200 000 forintot osztanak szét. A résztvevők negyven százaléka kap valamilyen jutalmat. Erről bővebben holnapi lapszámunkban. D. I. 100 éve született Szökefalvi-Nagy Gyula Megemlékezésünk szerzője, Csillag András középiskolai tanár a 80-as évek elején kezdte meg tudományos kutatásait a makói születésű Joe Pulitzer újságíró életéről és munkásságáról. Eredményeit a Makói Múzeumi Füzetek elnevezésű helytörténeti periodika egyik önálló kötetében publikálta, s tobb cikke jelent meg a napilapokban is. Nevezetes, világhíres szülöttjének emlékét ápolja Makó: most, Pulitzer születési évfordulóján a városi tanács — a Magyarok Világszövetségével, a népfront országos tanácsával és az újságírók szövetségével közösen — emléktábla fölavatásával és emléküléssel adózik. Ma, pénteken délután 2 órakor Pálfy József, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke avatja föl a makói Dózsa György utca 4. számú házon elhelyezett emléktáblát, Kiss Jenő szobrászművész alkotását. Az ezután tartandó emlékülésen Csillag András ismerteti Pulitzer útját „Makótól Amerikáig". Pulitzer szerepe az amerikai sajtótörténetben címmel Pethő Tibor, a MUOSZ alelnöke, a HNF Országos Elnökségének tagja tart előadást. A József Attila Múzeumban Á Tiszatáj új száma Elhagyta a nyomdát a Tiszatáj új, márciusi száma, mely híradásunk után remélhetően gyorsabban jut el az olvasókhoz, mint az előző összevont szám. A lapot a Jubileumunkra című szerkesztőségi cikk nyitja, arra emlékezve, hogy 1947. március 7-én jelent meg először a Tiszatáj. Rendes körülmények között e mostani talán ünnepi szám lett volna, hiszen utoljára 1967-ben tekintették át az eddig megtett utat. A jelenlegi „számvetést" egy korábbi szerkesztő — a Tiszatájat jelentős folyóirattá alakító — programjának fölelevenítése jelenti, melyet az új szerkesztőség is magáénak vall: „Rovatainkban olyan szellemet kell meghonosítani, hogy megtisztelő és vonzó legyen az író és kritikus számára az abban való megjelenés. Nincs megszerezhetetlen kézirat, és nincs megnyerhetetlen alkotó. Különböző konstellációk idegenkedővé tehetnek alkotókat egy-egy laptól, de a lényeges mindig az marad, hogy magában a folyóiratban legyen meg a lehetőség az alRemekművek születtek elméjében „Élete javát szülővárosában töltötte" — írja róla a Magyar Irodalmi Lexikon. Első versei is ebben a városban, a Szegedi Naplóban jelentek meg. Igaz, Pesten végezte el az egyetemet —magyar—latin szakon —. de a hányattatás évei után visszakerült Szegedre. Juhász Gyula elődünk volt, szegedi tollforgatóknak, hiszen 1918-tól a Szeged és Vidéke, majd a Délmagyarország szerkesztőségében dolgozott. Ezek voltak legszebb évei. No, nem az újságírás miatt, hanem azért, mert ekkor lett az illegálisan szervezkedő szegedi nemzeti tanács alapító tagja, a radikális párt társelnöke, a szegedi színház vezetője. Kedélybetegségét fölszámolta a társadalmi cselekvés. Azután életét derékba törte a bukás, visszatért a mélánkuli.a. írásaiból élt, és tíz esztendőt kellett várnia az első komoly elismerésre: 1929-ben megkapta a 4000 pengős Baumgarten-dí jat. Személyes tragédiája, hogy életét végigkísérte az önmagával való beteges elégedetlenség, a kiesinyhitűség. Pedig a magyar líra olyan remekművei születtek elméjében, mint az Anna örök és a Milyen volt... Sok maradandó müve közül még néhány: Az alsóvárosi temetőben, Simon• Péter, A tápai Krisztus, vagy prózai írásai közül az Orbán lelke című. ötven éve, hogy önkezével vetett véget életének. A róla elnevezett szegedi tanárképző főiskolán tegnap ünnepi megemlékezést tartottak. Az intézmény dísztermében Grezsa Ferenc tanszékvezető egyetemi docens mondott emlékbeszédet, majd megkoszorúzták a költő szobrát kotói tisztesség, öntudat csonkithatatlan megbecsülésére. Nyilvánvaló, hogy öncsonkítás nélkül nem zárhatjuk ki a mai magyar irodalom egyetlen árnyalatát sem lapunk hasábjairól." E program jegyében az új számban is számos irányzathoz tartozó alkotók műveit szerkesztették egybe. Kassák centenáriumát köszönti a szépirodalmi rovatot nyitó Tandori Dezső-vers, a Kassák-felütések, és az örökség rovatban Csaplár Ferenc szövegközlése, mely a szegedieknek különösen érdekes most: Kassák Lajos két cikke Szent-Györgyi Albertről. A szépirodalmi rovatból ki kell még emelnünk Belányi György, Polner Zoltán és Győri László verseit, valamint Sarusi Mihály novelláját. Közli a lap a Művek és műveletek az 1950-es évek magyar irodalmában című rádiós beszélgetést. Résztvevői voltak Bodnár György, Király István, Szabó B. István és Szerdahelyi István. A nem mindig higgadt eszmecserében napjainkra is érvényes megállapítások hangzanak el az irodalom és a politika, illetve az irodalom és az olvasók kapcsolatáról. Sik Csaba Az értelem bilincsei című tanulmányában egy londoni útja alkalmából térben és időben messzire látva a modern festészet és műkereskedelem jelenéről ad látleletet. Folytatódik Tóth Béla Tiszajárásq a 78. fejezettel. S befejeződik Csatári Dániel Orbán Balázs emlékezete című dolgozata. A Most-Punte-Híd rovatban — önéletírása részleteinek közlésével — Nicolae Bretan román zeneszerző és operaénekes centenáriumára emlékezik a lap. Végezetül Csiki László, Herceg János és Balogh Edgár munkáiról olvasható kritika Halmágyi Miklós, Szekér Endre és Kovács Győző tollából. A magyar matematikatörténet legnagyobb egyéniségei között tartjuk számon Szökefalvi-Nagy Gyula profeszszort, akadémikust, aki 100 éve, 1887. április ll-én született a Kisküküllő megyei Erzsébetvárosban. Az évforduló alkalmából tegnap délelőtt 10 órakor az MTESZ, Szeged város tanácsa, a Szegedi Akadémiai Bizottság és a Bolyai János Matematikai Társulat Szegedi Tagozata képviselői a professzor egykori lakóházának falán (Bolyai János utca 28.) emléktáblát avattak. Avatóbeszédet Tandori Károly egyetemi tanár, akadémikus mondott. Szólt az iskolateremtő professzor életpályájáról, tudományos tevékenységéről és méltatta a szeretetreméltó, kiváló ember pedagógusi munkáját. Az emléktáblát a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Tarján Imre és Leindler László akadémikusok, a Bolyai Intézet nevében Tandori Károly, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematikusai képviseletében Szendrei János, a Bolyai Társulat nevében Pintér Lajos és az MTESZ-töl Bátyai Jenő koszorúzták meg. A lisztelet koszorúit elhelyezték a család tagjai is. Az avatóün népségét követően tudományos emlékülést tartottak a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában. Megnyitót Tarján Imre akadémikus, osztályelnök mondott. Szendrei János Szöke,falvi-Nagy Gyula eredményei a polinomok elméletében címmel, Strommer Gyula Szökefalvi-Nagy Gyula eredményei a végesrendű geometriában c. tartott előadást. Nagy Péter Problémák és eredmények a szövetgeometriában, Tamássy Lajos Indukált konnexiók, Böröczky Károly Szemléletes geomefria — diszkrét geometria című dolgozatát ismertette. Délután négy órakor az emléküléshez kapcsolódva a kanadai Bisztriczky Tibor professzor tartott előadást a SZAB-székházban Maximális indexű görbék címmel. Szökefalvi-Nagy Gyula életpályája Erdélyből indult, érettségije után, 1905ben a kolozsvári tudományegyetem matematika-fizika szakára iratkozott be. Kiváló tanítómesterektől tanult, akik nemcsak szaktudományuknak voltak elismert •művelői, hanem jó érzékű pedagógusok is. Különösen Schlesinger Lajos profeszszor szakmai biztatása hatott xá. Oklevelének megszerzése után Nyugat-Európa egyik legkiválóbb egyetemén, a göttingeni magyar állami ösztöndíjjal tanult tovább. Hazatérte után gimnáziumi tanárként Privigyén, Csíkszeredán és Kolozsvárott tanított, majd a kolozsvári női felső-kereskedelmi iskola igazgatójává nevezték ki. Közben, 1915ben megkapta a kolozsvári egyetem magántanári címét. Az első világháborút követően, Trianon után is Kolozsvárott maradt, és csak 1929-ben költözött át Szegedre családjával együtt, amikor itt a polgári iskolai tanárképző főiskola tanszékvezető professzorává nevezték ki. A főiskola igazgatója 1938-ban, és rá egy évre a szegedi egyetem geometria tanszékének vezető professzora. 1940-ben Kolozsvárra helyezték, ahol a tudományegyetem matematika intézetének igazgatójaként és a kar dékánjaként jelentős tudományalkotói és -szervezői tevékenységet fejtett ki, de kutatói munkásságának is egyik jeles darabját, A geometriai szerkesztések elmélete című könyvét ekkor irta és jelentette meg. Időközben egészségi állapotában bekövetkezett kedvezőtlen változás miatt fizikailag megrokkanva, de teljes szellemi frissességgel kapott tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést Szegedre, a felszabadulás után, A differenciálgeometria című müve halála után. az Akadémiai Kiadónál jelent meg. Tudományos munkásságából kiemeljük a polinomok (racionális egészfüggvények), az algebrai függvények és a görbék geometriai elmélete terén elfért eredményeit. Jelentős mértékben hozzájárult a modern algebrai geometria tudományágának, kifejlesztéséhez. Más tudományági kutatási eredményei is mind a hazai, mind a nemzetközi szakterületeken megtermékenyitőleg hatottak. és napjainkban hatást gyakorolnak a kutatókra, a kutatásra. Szökefalvi-Nagy Gyula nemcsak a matematikában volt ismert tudós és tekintély, hanem pedagógusként is elismert tanárembert tulajdonságokkal rendelkezett, aki oktatói aktivitását képes volt átadni diákjainak, hallgatóinak. A róla elnevezett matematikai feladatmegoldó versenyt minden évben megrendezik középiskolások számára. Az algebrai görbék és felületek geometriai, valamint aritmetikai tulajdonságainak vizsgálata terén elért eredményeiért, továbbá a konvex testek és a geometriai szerkesztések elméletében hozott megállapításaiért a legmagasabb tudományos elismeréseket megkapta. Bátyai Jenő Somogyi Károlyné felvétele i '>