Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-10 / 85. szám

Péntek, 1987. április 10. PS . t ^t ^ Ä8? KVS&fti \ M ™ . íxC A Szabadkán megjelenő szerb nyelvű életéről, a Délmagyarország munkatársaihetilap, a Suboticke Novine, hazánk fel- nak tollából. Köszönet a baráti figyelmesszabadulásának 42. évfordulóján kétoldalas ségért. (Képünkön: a lap ünnepi mellékösszeállítást közölt Szeged testvérváros Iete és az azt beharangozó 1. oldali fotó.) Ha csak az üzletek polcaira figyelünk, aligha találunk első látásra bármiféle gondot a táskák kínálatában. Színben, fazonban, bőrben és persze árban igencsak nagy különbségek vannak. Az is igaz, hogy az utóbbi években válogatósabbak lettünk. Jobban meggondoljuk, mit, mennyiért veszünk meg. A vásárlóerő csökkenése a magyarázata annak, hogy a Szegedi Bőrdíszműipari Szövetkezet az elmúlt évben 6 ezer táskával kevesebbet tudott értékesíteni idehaza, mint egy évvel korábban. A legnagyobb megrendelő, a Módi Nagykereskedelmi Vállalat is mérsékelte a rendelést. HiáF ba no, ha kevesebb a vásárlók zsebében a forint, ez a módj. így az itt gyártott) 784 ezer darab női táska nagy része — az előző években kialakult üzletpolitikai elgondolások alapján — elsősorban a szovjet piac kínálatát igyekezett színesíteni. A szövetkezet termelésének közel 80 százaléka, összesen 3 millió rubel értékben utazott erre a piacra. Első hallásra tehát semmi gond. Csakhogy. — Tavaly, az év klözepén, adminisztratív módon újraszabályozták a szocialista export elszámolási-támogatási rendszerét Erre előre, amikor az árakban megállapodtunk és terveztünk, még nem számíthattunk — mondja Benkö János, a szövetkezet elnöke. — A változásról csak a féléves záráskor szereztünk tudomást. A számunkra előnytelen módosítást azzal sem tudtuk kiegyenlíteni. hogy 68 ezer táskával többet gyártottunk. Nyereségünk 1985-höz képest 1 millió 800 ezer forinttal csökkent tavaly. — Nem lett volna érdemes más piacok felé is kacsintgatni? Túl veszélyesnek tűnik az egy lábon állás. — Tavaly még volt némi tőklés exportunk is, de jelentéktelen. Mindössze háromezer darab táskát sikerült a nyugatnémet piacon értékesíteni, annak ellenére, hogy több külkereskedelmi céggel is tárgyaltunk. Hiába ajánlunk újabb és újabb mintakollekciókat, nem találunk vevőt. — Miért nem sikerül „labdába rúgni"? — Az alapanyagokért egyre hatalmasabb összegeket kérnek idehaza. Az ezután kalkulált árakkal — hiába jó egy-egy késztermék — nem lehet kilépni a tőkés piacra. Arról nem is beszélve, hogy hazai bőrökkel a minőségük miatt eleve nem is próbálkozunk. A változtatást az alapanyagiparnál kellene kezdeni. Amíg ez nem történik meg, addig mi versenyképtelenek maradunk azokkal a külföldi vállalatokkal szemben, akik jóval alacsonyabb áron képesek: ugyanezt a minőséget produkálni. Tavalyelőtt emiatt estünk ki a kanadai piacról. — Okozott-e az értékesítési gond termeléskiesést a szövetkezetnél ? — Nem, mert a kapacitást bérmunkával sikerült lekötni. — Ez sem lehet végleges megoldás! Ha a külföldi vevő nem ismeri el a költségeinket, akkor talán nekünk kellene megpróbálni annyiért megcsinálni, amennyiért még elviszik. — Ez nem ilyen egyszerű. A szabályozók például nem ismerik el eredménynek azt, ha valaki tartósan képes jó színvonalon dolgozni. Sokkal inkább „díjazzák", ha valaki az alacsony eredményt, hatékonyságot képes hirtelen emelni. Csaklhát nem mindegy a magasugrónak sem, hogy egy méterről egy húszra emelik a lécet, vagy két méter fölött próbálják meg öt centivel feljebb vinni. Nem könnyű megmagyarázni a dolgozóinknak, hogy az idén többet kell tenni, mint tavaly, de ezért nem tudunk többet is ladni. A tét most elsősorban a talpon maradás. Csakhogy ez több lábon állva minden bizonnyal könnyebben, biztonságosabban menne. A tisztes erőfeszítések ellenére, ha döcögnek a dolgok, mégiscsak érdemes lenne más utakon (is) elindulni. Hogy nem könynyű? Ez természetes, de semmi esetre sem Jehet(ne) meglepő. Rafai Gábor Útépítések, forgalomszervezési változások Elkészülni, vigyázz, kész, rajt! A tavalyelőtti is, de még inkább az elmúlt év a viszonylagos csönd éve volt az útépítésben. Látványos útrekonstrukciók helyett az összetöredezett burkolatok megerősítésére, a kátyúzásra ment el a fedezet, s a kapacitás nagyja. Am közben érlelődtek a nagyobb lélegzetű beavatkozások tervei, folytak az egyeztetések, hogy valamennyi érdekelt egy adott időre összpontosíthassa figyelmét, anyagi és technikai erejét. Az „Elkészülni, vigyázz, kész, rajt!" folyamatát igyekszünk majd valamennyi idei útépítésnél, forgalomszervezési beavatkozásnál figyelemmel kisérni. Hogy most, április elején milyen vezényszavak hangzottak már el, illetve melyek kimondására készülődnek Szegeden, azt gyűjtötte össze, s adja most közre munkatársunk. Túl a rajton, a Kelemen utcában a Szegedi Közlekedési Vállalat pályaépítői kaptak munkaterületet. A kockakő burkolat — mely mindig ott, s akkor sülylyedt meg, emelkedett k] a szintjéből, amikor, s ahol nem kellett volna — olyannyira megérett a cserére, hogy még a szabadtéri kezdete előtt programba iktatták. A kő helyett kis paneleket fektetnek le — ám a dologban nem is ez az igazán érdekes. Hanem az, hogy a vízmüvek hálózatát is érintő átépítés alatt a Démászszékház felöli járdát kiszélesítik. Érzékelhetően az a törekvés vezeti a tervezőket, hogy a városközpont egyre inkább a gyalogosoké legyen. (Hasonló elv alapján változik majd a közlekedés rendje a Kálvin téren, az úttöröház előtt is, ahol a járdaszélesítéssel, a burkolatfelújitással együtt jár majd az „átjáró"-jelleg megszüntetése.) Ugyancsak a gyalogosbelváros koncepció jegyében fognak hozzá az idei év legnagyobb feladatához — a Bartók tér környékének rendezéséhez, s a Mikszáth Kálmán utca felújításához. Az előkészítők ezen a héten egyeztetik utoljára a részteendőket, a különböző közművállalatok feladatait, hiszen a rajtengedélyt még a hónap végén szeretnék kiadni. A belvárosnak ez az a része, amelyhez — épp a heterogén forgalom és beépítés, a sokféle funkció miatt — csak igen gondos előkészítéssel, s precíz időzítéssel volt szabad hozzányúlni. Lényegében ez tortént az elmúlt években, amikor a város közlekedésfejlesztési terve, a kerékpárút-épitési program, vagy a tombrekonstrukciók „módszertana" kidolgoztatott, amikor a kereskedelmi háScfrfnldl Andrea felvételei Táskák készülőben Madárvonulás a Tiszánál A fűzfák még csak rügyeiket bontogatják, miközben a szürke nyár már javában virágzik. A Tisza árad, majdnem kilépett medréből. Vizéről a tavaszi szél elvitte a kacsák tömegét, csupán oéhány pár tőkésréce maradt viszsza költésre. Az erdő viszont annál inkább benépesült. A part menti bokrokban csilpcsalpfüzikecsapatok énekelnek, köztük egy-egy fitiszfüzike is látható. Némelyik letört ágon rajta maradtak a száraz levelek. Itt szedegetik a bebábozódott rovarokat legkisebb madaraink, a sárgafejű és a tüzesfejű királykák. A szederbokrok aljában erdei szürkebegyek keresgélik a gyommagokat. A vörösbegyek és az énekes rigók vonulása most tetőzik, szinte mindenhol láthatók. Megjelentek a szőlőrigók első csapatai is. A töltés oldalában búbosbankák és erdei pityerek táplálkoznak. A szántóföld szélén hantmadár üldögél. A csatorna partjáról, a barázdabillegetők közül egy sárgabillegető röppen föl. A legfrissebb feketerigó a múlt héten építette meg fészkét. Az egyik bokorban erdei fülesbagoly. Nem messze tőle a tavalyi varjúfészekben ül a párja a tojásokon. A fakusz is befejezte a fészeképítést. A fűzfa odvából macskabagoly bújik ki, már ő is kotlik. A füzesben megpillantjuk az első barátkaposzátát. A fűben a nyaktekercs bontogat egy hangyabolyt. A gátőrházhoz visszatért füsti fecskével együtt ő is jelzi, hogy immár visszavonhatatlanul itt van a legszebb évszak, a tavasz. Kasza Ferenc lózatot felülvizsgálták. Ezek mindegyikében hangsúlyos helyen szerepelt ugyanis a többszörösére bővített alapmondat: „rendezni kell a Bartók tér környékének sorsát". Viz- és csatornahálózat, trolivezetékek, megállók, parkolók, gyalogosoknak fenntartott szakaszok, felújítás alatt levő épületek, és vadonatújak épitésiterületigénye, áruházak és nagyforgalmú kis üzletek áruellátása — íme, csak néhány az egyeztetendő érdekek, szempontok közül. (Nem mintha sajnáltatni, vagy dicsérni akarnánk a Délterv és a tanács építési és közlekedési osztályának érintett munkatársait, de azért azt illő elmondani: a koordináció az ő feladatuk volt. A több éven át melengetett eredeti átépítési terv folyamatos frissítése is .. .) Végül összeállt a koncepció: a jelenlegi állapotot gépiesen és pusztán megújítani — nem volna értelme. Praktikusabban használható, s mutatósabb környezetet kell teremteni, még akkor is, ha végtelenségig nem költekézhetünk. A pénztelenség ne jelentsen igénytelenséget — ennek jegyében alakult ki a terv. Nem lesz autóbusz-alközpont a tér, csupán egy-egy megállás erejéig használják majd azt a tömegközlekedési jármüvek. (Hogy ez zajés levegőszennyezésben milyen kedvező lesz, azt az olt lakók már sejthetik!) Szűkítik az útpálya szélességét, s így területet nyernek a gyalogjárdák bővítéséhez. A Mikszáth Kálmán utcában — a Centrum mellett — 4-5 méteres díszburkolattal fedett „sétatér" alakul ki, a másik oldalon, az Alföldi ruhaháztól a Marx térig pedig a járdából kerékpárutat választanak le. A Mikszáth Kálmán utcában megszüntetik a parkolókat, a felszabaduló buszöblök, illetve a környező utcák pótolják a hiányt, illetve ösztönzik a járművezetőket arra, hogy nagyobb teret adjanak a gyaloglóknak. Megváltoznak hát az arányok a közlekedésben — az utca átmenet lesz a gyalogoszóna és a teljes forgalmú üt között, s egyik fő, ha nem legfontosabb kelet— nyugati tengelye a belvárosnak. E változtatásokkal azt is el szeretnék érni, hogy a belvárosi hídról lejövö forgalom legyezöszerúen megoszoljék az Oskola, Somogyi utca, Tolbuhin sugárút, illetve a Tanácsköztársaság útja, Kossuth Lajos sugárút között (A tavalyi burkolatmegerősítések, a ma még fölöslegesnek látszó színházi lámpa telepítése ennek előkészítése volt a Somogyi utcai, a Tolbuhin sugárúti idei munkák ugyancsak e törekvést szolgálják.) Az átépítessél együttjáró terelések már ezt a forgalommegosztást előlegezik meg. Az autósokat néhány hónap alatt hozzászoktatják, hogy a párhuzamos utcákban menjenek, s ne a Mikszáth Kálmán utcában. (Megintcsak egy távolabbi elképzelés vetitődik előre: amikor majd a hídfőből a Széchenyi tér déli oldalára is csak a kivételezett tömegközlekedés] jármüveket engedik be. De ez már a jövőre esedékes része a gyalogos-belváros koncepciójának, a jelszó itt még csak az „elkészülni!" ...) A belvárost ugyancsak megbolygató átépítés — más oldalról nézve — még kedvezőnek is mondható. Olyan „melléktermékei" •lesznek, mint a Kossuth Lajos sugárúti "közvilágítási lámpák cseréje nátriumizzósra — a fa lemezgyártól a színházig. Vagy a kerékpárút kijelölése — ugyancsak a Kossuth Lajos sugárúton — a Pacsirta utcáig a járdán, onnan tovább a Madách utcában, egészen a városközpontig. Említhetjük a parkolási díjbeszedési rendszer tervbe vett korszerűsítését, a közműbontások utáni helyreállításoknak az eddiginél szigorúbb ellenőrzését, vagy annak mérlegelését, hogy Szeged belvárosában kisbuszok — tőlünk nyugatabbra citybusznak hívják az ilyen járatokat — beállításával rábírhatók-e a városlakók arra, hogy kocsijukat rövid útra ne használják. Megoldandó feladat még az is — s itt visszatérünk a Mikszáth Kálmán utcához —, hogy a környék garázstulajdonosait milyen — feltehetően forgalmi rendszámmal egyénitett — engedéllyel lássák el. De ezekről bővebbet majd a későbbiekben, hiszen a bevezetőben is azt ígértük: viszsza-visszatérünk majd! FálfV Katalin Ismét a szüröbuszról A héten tartotta ülését a „Rák ellen az emberért, a holnapért" társadalmi alapítvány helyi koordinációs bizottsága. Az ülésen meghívottként részt vett Kajári 'írén, a Csongrád Megyei Tanács egészségű g[yi osztályának vezetője, Oláh Júlia, a váirosi tanács egészségügyi osztályának vezetohelyettese, és Bánfalvi Géza, a kórházrendelőintézet igazgató főorvosa. A jelenlevők megtárgyal• ük la 11 tks zűr ő -autó b uszt üzemeltetésének további feladatait. A városi tanács a Ikórház-rendelőintézet részére 300 ezer forintot ajánlott föl szakmai berendezésű tárgyak (besszeivésére. Az alap'tvány számlájáról 100 ezer forintod átutal u rakszuröautóbusz 1987. évi üzemeltetési költségeinek fedezéséhez. A kórház-rendelőintézet ¡kollektívája vállalta; hogy az idén biztosítja a szűrésekhez szükséges személyi feltételeket. A tanácsi szakigazgatási szervek pedig határozott ígéretet tettek, hogy az 1988 évi költségvetés tervezesekor, a szakmai programhoz kapcsolódva gondoskodnak a pénzügyi fedezetről. A szakmai '-berendezéseki beszerelése után — előreláthatólag májas hónapban, a KPM forgalomba helyezi az autóbilsat. A ezakeimberek jelenleg megkezdték a szűrési program kidolgozását, és a lakosság tájékoztatása után, előreláthatólag az év júliusában megkezdődnek a szűrések. » i