Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

12 Szombat, 1987. április 4. DM] 1 magazin ® REICH KAROLY RAJZAI A

középkorú férfi beparancsolja a vadul ugató kutyát a járda mellett lévő házába. A kezes jószág, amint látja, hogv a gazda szóba allt velem, abbahagyja a mérgelődest. Beszélgetés közben bebújunk a fóliasátorba, benyitunk a nyári konyhába. Egy-egy közbevetett kerdes után evek-évtizedek megelt történelme bukkan elő. Egy jó félóra után kezdem röstellni. hogy feltartom a munkában. Amióta a fóliában jártunk, mintha idegesebben, türelmetlenebbül, s egyre tömörebben fogalmazna. A világért sem mondaná, hogy nem ér rá egy idegennel haszontalanságokat fecsegni — dologidőben. Látja zavaromat, elárulja, mi lett hirtelen sürgős. — A bablevest akartam épp felkészíteni, amikor ideért. Most már úgy látom, ez elmarad. Megteszi ebedre a hűtőből kivett disznópaprikás, főzök hoz?ú teát. No nem azért, hogy elbeszelgettük az időt. Biztosan látta, amint bebújtam a sátorba, hogy itt-ott zöld növénykék bukkantak elő a homokból. Féltem őket, igaz, március közepe van, de éjszaka komoly fagyok járnak. A föld még védi a lent lévő csírát, de a kinti a levegőn megfázhat. Jó kis elfoglaltság, míg az ezer négyzetmétert végigrpászom és mindegyikre homokot piszkálok. Van itt munka bőven, ennél is több lesz, ha beköszönt a jó idő. Még hatszáz négyzetméteren meg kell csinálni a fóliát. elvetni a krumplit. A februári pár napos jó idő nem volt elég. félbe kellett hagyni. A többi vetőmag már Jócskán kicsírázott a ládákban a nyári konyhában. Amikor hűvös van, a vaskályhába begyújtok, fűtök rá. Az éjszaka sem csak alvásra való, állandó az „ügyelet". A nagyobb fóliásban, ha elaludna a tüz, pár óra alatt megfagyna a karalábé. Inkább háromszornégyszer ránézek. Nagy a tét. Három hete ültettünk el háromezer-kétszáz palántát, már dudorodik a szára. Még két hét, s ha minden Igaz, lehet mozgatni. Ugy számolom, a fűtés, a palánta benne lesz tízezer forintban. A munkámért csuk akkor lesz fizetség, ha mind elkel, s lehetőleg az elsők között érek a piacra. Várok 18—20 forintot tam, a ház körüli kertészkedés egyre jobban kilöUötlo az időt. Most a fóliázást, az állattartást próbálom. F.bben maradok, mig pénz lesz benne. Azt nem mondom, hogy nagyon vagdalózhatunk, legfeljebb összehúzzuk magunkat. Hogy a nyugdíj is meglegyen. havonta fizetek. Eddig elmaradt az intézése, most már utána fogok járni ennek is. Egyszerre nem jut mindenre idő. E:>. a tanya, ahol most vagyunk, csak a papíron tanya: Balástya, Űszeszek 1. szám. Az. igazsag inkább az, hogv a falu széle, a műút is itt a porta elején. Anyám lakott itt. decemberben halt meg. Három éve költöztünk ide a 10 kilométerre levő igazi tanyáról. Itt már nyolc éve megcsináltuk a fürdőszobát, egészen lakható kis ház. Nem vágyunk emeletes házra. A fiam is elfér itt, ha akar, ha nem, akkor úgyis elmegy. Van elég példa rá a faluban, hogy a nagy ház üresen áll. Az öregek kint a tanyán gürcölnek, a gyerek meg inkább a városban lakik albérletben, és ott adja be a lakásigénylé.st. Ott szeretne élni, ahol a munkahelye. A gyerek hazaadja a pénzt. Kis család a miénk, fölösleges a különkassza. Biztos lehet benne, hogy ha eljön az ideje, segíteni fogjuk. Majd ha tudja, hogy mit akar — akkor. Kikapcsolódásra nem sok lehetőségünk van. az üdülés eddig elmaradt. Viszont a pecázásra mindig szakítunk időt. Csónakunk is van, itt a közelben a „horgászparadicsom", oda járunk. Ha ideje engedi, ott is szívesen látom. Elmondta: NAGYMIHALY GYÖRGY Lejegyezte: TÓTII SZELES ISTVÁN Somogyi Károlyné: PÉKSÉG Ez a tanya már nem a régi darabjáért, de kevesebbel is beorném. Számomra ezzel kezdődik az idei piacra ingázás. Személykocsival és utánfutóval irány Szeged vagy a Bosnyák. Általában Pesten jobban eimeg.v az áru, több a vevő. Saját magunk kereskedünk, most ez a divat járja. Ha vege a karalábénak, paprika lesz a helyén. Mindegy, mit termelünk, nagy a rizikó. Látta az egyik sarokban a száraz leveleket? Napközben harmincra is felmegy már a hőfok. Szellőztetni kell, amikor a helyzet úgy kívánja. Valamelyik nap jött egy jókora széllökés, s becsukta a szellőzőt. Mire észrevettem, már megperzselödott egy része. Szerencsés és sikertelen szakaszokból áll össze az esztendő. Tavaly a fűtetlen fóliásban nem lett semmi a paprikából. Szuperözön helyett gubacsok teremtek. Valószínű, hogy elfajzott vetőmagtól vártuk a csodát. Húszezret költöttem rá, tízezret sem kaptam belőle vissza. Nem egvedi az eset, az egyik ismerősöm az idén tízezer tő paprikát rakott. A palántanevelőből üzentek neki, hogy a vitt magból egy tucat kelt csak ki. Üjra vetették a palántánakvalót. Ez önmagában 2—3 hetes csúszás. Szedéskor ennyi idő alatt az árak épp annyit eshetnek, hogy oda a haszon. Szóval így bajlódunk mi itt. a felesegem egy hold háztájiján. Az Alkotmány téeszben adminisztrátor, munka után ő is besegít. Én egy éve vagyok állandóan itthon. Előtte a házgyárban voltam betanított munkás. Kezdetben jó volt a pénz, aztán ahogy kezdődött a baj. nem láttam benne sok rációt. Akkoriban is kertészkedtünk, de ezek után úgy éreztem, nincs értelme mindenbe csak belekapni. A kettő nem megy együtt. Ha nem figve'.ünk oda, sok a veszteség. Valakinek állandóan itt kell lennie. Elég is ennyi föld. a gyerek úgyis megy katonának. Ha visszajön, majd meglátjuk, mit akar. , Most kőműves mellett dolgozik itt helyben, ő is otthagyta a várost. Szűcs a szakmája. Szegeden húsz forintra jött ki az órabére, itt ötvenet kap. Az embernek megvan a magához való esze, azt csinálja, ami jobban megéri. Ha holnap másban lesz fantázia, abba kell belevágni. Jómagam is próbáltam már sok mindent. Ahogy végeztem az iskolával, napszámossággal kezdtem. Apámnak volt ugyan földgépet, de akkor még nem volt rajta fülke. Nagyon átfagytam, öt év elég volt belőle. Nyolc évig az állatokkal bajlódtam, eleinte a sertéstelepen. majd családi alapon a tapyán, Villany akkoriban még nem volt. Petróleumlámpával világítottunk, s kemencében fűtöttünk a csirkékje. de a három hold négyszáz szögöl ennyiünknek nem adott kenyeret. Harminc forintot tudtam 55-ben napkeltétől napnyugtáig megkeresni az akkori maszek paraszti világban. Aztán sikerült a családi birtokhoz egy kicsit még ragasztani. Későn. Jött a téeszszervezés, 1957-et írtunk akkor. Nekem is az lett a munkahelyem. Voltam éh ott traktoros, gyalogmunkás, meg még állatgondozó is. A traktorvezetésre 62-ben tettem le a vizsgát. Szereltem a re. Télen 6—7 ezer volt belőlük, nyáron 15—13 ezer. Ezen se volt valami busás haszon, újra traktorra ültem, 1—2 év így telt el. Aztán jött a gyalogmunka. Részesbe krumplit és paprikát termeltünk. Sok munka, kevés pénz, ez volt a mérleg. Ezen a silány homokon nagy úr az időjárás, a szárazság ellen nincs orvosság. Az elején említett építőipar, a bejárás volt a következő állomás. Abból is kikop«