Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

u Cselekedni kell! írta: Pál Lénárd, oi MSZMP KB titkára A

z évfordulók számvetésre köteleznek. Hazánk felszabadulásának évfordulóján sem tehetünk mást. Mindenekelőtt tisztelettel emlékezünk a hősökre, és kifejezzük köszönetünket a világ első szocialista országának, a hazánkat felszabadító Szovjetuniónak azért, hogy elindulhattunk azon az úton, amelyen most is haladunk. Visszapillantva a múlt eseményeinek társadalomformáló sodrására, jogosan állapithatjuk meg, hogy nagy, történelmi jelentőségű utat tettünk meg. A felszabadult élet küzdelmei, eredményei és hibái, örömei és keserűségei, mindaz, ami történt, jelentik azt a tapasztalatokban gazdag múltat, amelynek tanulságaira nagy figyelmet kell fordítanunk mind jelenkori cselekvéseinkben, mind jövőt alakító terveinkben. Az elmúlt évtizedek a szocializmus megalapozásának, építésének és fejlesztésének története, amelyben az állandóságot és a megújulást hordozó folyamatok egyidejű jelenléte és erős kölcsönhatása ösztönözte — néha talán megkésve — a társadalmi haladást szolgáló cselekvést. Ennek a „cselekvésösztönzésnek" az átfogó programjait — főként az utóbbi harminc esztendőben — „a dolgozó nép pártja", a Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményezte, szervezte és váltotta valóra az állampolgárok döntő többségének aktív részvételével. Ebben a kölcsönös cselekvésben jött létre az a nemzeti egység, amelynek megőrzéséért állandóan munkálkodnunk kell, és az a közmegegyezés, amelynek újból és újból való létrehozásáért érzékelhető eredményeket kell elérnünk a gazdaságban, a kultúrában, a népjólét fokozásában, a szocializmus vonzerejének erősítésében. A történelem arra tanít, hogy a tennivalók kellő időben történő felismerésétől. és főként a soron lévő feladatok késlekedés nélküli, pontos végrehajtásától alapvetően függ a társadalmi, gazdasági fejlődés üteme. A jelen időszakban a tennivalók, a feladatok a társadalmi termelés hatékonyságának radikális javításával, a munka termelékenységének jelentős fokozásával, a gazdasági, és társadalmi fejlődés ütemének meggyorsításával kapcsolatosak. A szocialista társadalmi rendszer igazi vonzerejét ugyanis csak akkor növelheti, ha minden téren jobb, értelmesebb és erkölcsösebb életformát garantál az embereknek, mint a kapitalizmus. A szocializmus természetéből, lényegéből adódóan ehhez megvannak a lehetőségek, azonban ezeket eddig csak részben használtuk ki. Társadalmi rendszerünkben hatalmas tartalékok vannak, amelyek feltárásában és hasznosításában magának az embernek van a legnagyobb szerepe. Mindaz, ami manapság a szocialista világban történik, amit az SZKP XXVII. kongresszusának irányvonala jelent, amit az MSZMP XIII. kongresszusa feladatként megjelölt, s amit a végrehajtás eredményessége érdekében a KB múlt évi novemberi és decemberi ülésén elhatározott, ezeknek a tartalékoknak a feltárását, a szunnyadó erők mozgósítását célozza. Amikor a tartalékokról beszélek, akkor nem egyszerűen csak az anyagi erőforrásokra, hanem sokkal inkább a legfontosabb termelési tényezőben, a humán erőforrásokban rejlő, kimeríthetetlen lehetőségekre gondolok. Ezek a lehetőségek elsősorban nem a munka intenzitásának növelésében, hanem a munka minőségi jegyeinek javításában, a tudás, az alkotó tett megbecsülésében, az egyéni teljesítmények kiemelt elismerésében, az olyan társadalmi légkör kialakításában keresendők, amelyben nemcsak a jó közérzetnek, hanem magának a létezésnek is szükséges és természetes feltétele az eredményre törő, fegyelmezett munka. A Központi Bizottság múlt évi novemberi és decemberi határozata utat nyitott az új kezdeményezések, az új reformok előtt. Most az a feladat, hogy megszülessenek a végrehajtást felgyorsító kormány, zati, intézményi, és vállalati intézkedések. hogy megkezdődjön a munka minőségének és eredményességének radikális javulása. Nem szabad megengedni a késlekedést, a tettrekészséget csökkentő huzavonát, a határozatok utólagos átértékelésére irányuló praktikákat. Meg kell követelni a határozatok torzításmentes végrehajtását, és vállalni kell az ebből adódó átmeneti konfliktusokat. Az elmúlt év december 28-án a Központi Bizottság nagy jelentőségű állásfograiast iogadott el a műszaki fejlődés meggyorsításáról és a tudományos kutatás eredményességének fokozásáról. Ez az állásfoglalás tulajdonképpen a novemberi határozathoz kapcsolódik, mivel a termelés hatékonyságát és a termékek versenyképességét alapvetően a műszaki fejlettség színvonala, a gazdaság innovációs készsége és képessége határozza meg. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a műszaki haladás gyorsítása kiemelt jelentőségű. nem halasztható feladat, amelynek végrehajtásától alapvetően függ szocialista társadalmi rendszerünk erejének további növekedése, a népgazdaság teljesítményének javulása, és ennek eredményeképpen a társadalmi jólét kedvező alakulása. Szeretném hangsúlyozni, hogy a műszaki fejlesztés elsősorban eszköz a különböző társadalmi és gazdasági feladatok megoldásában. Alapvető célja, hogy szolgálja a társadalmi szükségletek jobb kielégítését, a szocialista társadalom erejének növelését. A műszaki fejlődés számára nélkülözhetetlenek az új ismereteket, jelenségeket, törvényszerűségeket feltáró tudományos alapkutatások eredményei. Az új felismerések meglepő és radikális változásokat okozhatnak a meglévő technológiákban. Ezek azonban csak nehezen prognosztizálhatók, a nagy áttörések sokszor nem ott következtek be, ahol azokat megjósolták. Ennek ellenére az tapasztalható, hogv korunkban erősen lerövidült még a legelvontabb tudományos eredmények esetében is az az idő, ami a gyakorlati felhasználásig eltelik. A gyors változásokra csak akkor tudunk megfelelően reagálni, ha fokozzuk a hazai tudományos kutatás újat teremtő képességét. El kell érni. hogy a hazai tudományos kutatás sokkal közvetlenebbül segítse az új, korszerű gyártási eljárások bevezetését, a termékszerkezet korszerűsítését, a gyártmányszerkezet korösszetételének javítását, a világszínvonalú termékek kifejlesztését. A műszaki fejlődés felgyorsulása elképzelhetetlen a műszaki értelmiség teljesítmények szerint differenciált, kimagasló anyagi és erkölcsi megbecsülése nélkül. Nyilvánvaló, hogy a vállalatoknál és intézményeknél, ahol a legközvetlenebbül megítélhető a műszaki alkotómunka értéke, ott lehet és kell az eddiginél jóval többet tenni a műszaki teljesítmények anyagi és erkölcsi elismerése érdekében. A

munkaszellem javításának sokrétű feladatai között szólni kell az eszmei elkötelezettség erősítésének fontosságáról. Ismeretes, hogy a belső eszmei szilárdság, a meggyőződés számottevő hajtóerőt képvisel a munkában. A vonzó, társadalmi célkitűzések, a nemzeti összefogást igénylő erőfeszítések, a szocialista építőmunka céljai kedvezően befolyásolják mint az egyéni, mind a közösségi magatartásformákat. Erről az utóbbi időben mintha kevesebbet beszélnénk, pedig az embereknek szükségük van mozgósító erejű persDektívákra; szükségük van arra, hogy érdemesnek érezzék a tuT dás, a műveltség elsajátításáért az erőfeszítéseket, a jó ügyért folytatott küzdelmet. Az eszmei elkötelezettség erősítésében nagy feladat hárul a kommunistákra. Oly korban élünk, amikor a szocializmusról alkotott felfogásunkban új alkotóelemek erősödnek meg. amikor a marxista-leninista meggyőződés és a forradalmi elkötelezettség újból és újból történő megerősítése önálló gondolkodást, sokoldalú ideológiai munkát követel. Cselekednünk kell, az idő sürget. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 77. évfolyam, 80. szám 1987. április 4., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 2.20 forint Díszünnepség Szegeden A díszünnepség elnöksége Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából az MSZMP Szeged Városi Bizottsága, Szeged Megyei Város Tanácsa, a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság városi tagcsoportjai tegnap, pénteken este a Szegedi Nemzeti Színházban díszünnepséget rendeztek. A megemlékezésen részt vettek városunk dolgozóinak, a társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres erők és testületek képviselői, valamint a felszabadulási ünnepségre megyénkbe érkezett Román Kommunista Párt Temes megyei bizottságának küldöttsége. Az ünnepi nagygyűlés elnökségében foglalt helyet Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára, Székely Sándor, a szegedj városi pártbizottság első titkára, Papp Gyula, Szeged Megyei Város Tanács elnöke, Ágoston József, az szmt vezető titkára, Germánná Vastag Györgyi, a KISZ Csongrád Megyei Bizottságának első titkára, Nagy István, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke, Barna Sándor, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, Jákó Gyula, Szeged helyőrségparancsnoka, Csákány Béla, a JATE rektora, Szilárd János, a SZOTE rektora, Körmöczi László, a Gera Sándor munkásőregység parancsnoka, Király Zoltán országgyűlési képviselő, Ótott Béla, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, Nyilasi Péterné, a Szegedi Vízművek és Fürdők szocialista brigádvezetöje, Nóvák Szabolcs, a JATE egyetemi hallgatója, Csóti Mária, a Szegedi Ruhagyár dolgozója. Nemes Károly, a Nagyalföldi Kőolajkutató Vállalat tehergépkocsi-vezetője, Vajtay József, a Szegedi Textilművek igazgatója, Faragó Vilmos, Zsombó tanácselnöke, Forpó Pál, az Odessza II. Sz. Ált. Isk. igazgatója, Gilicze Éva, a Szegedi Konzervgyár KISZ-bizottságának titkára. Bálán Miklós, Szeged II. számú lakóterületi pártvezetőségének titkára, Fodor Lászlóné, az Eliker boltvezető-helyettese, Födi István, a Mérlegkészítő Kisszövetkezet részlegvezetője, Kálmán László, a Bordányi Előre Mgtsz boltosa, Sándor János, a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője, valamint Teodora Avram, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Temes megyei pártdelegáció vezetője, és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok képviselői. Az ünnepi megemlékezés a magyar és a szovjet himnusszal kezdődött, majd Alföldi Lajos, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézete főigazgatója, a díszünnepség elnöke köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően Sz. Simon István, az MSZMP Szeged Városi Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Sz. Simon István ünnepi beszéde „Tiszta, boldog és nagy érzés hozott ma egybe bennünket: hazánk felszabadulásának 42. évfordulóját ünnepeljük. Nemzeti ünnepeink között mindig az első helyre soroljuk ezt a szép tavaszi napot, mert történelmi sorsfordulóink között ez volt az egyetlen igazán maradandó érvényű" — kezdte beszédét az ünnepség szónoka, majd így folytatta: „Súlyosan megosztott országunknak szinte történelmi ajándékként jutott a függetlenség és a szabadulás, s az ebben fogant összes lehetőség. Ez a történelmi szerencse abból virágzott ki, hogy olyan hadsereg vérzett országunkért a legnagyobb és legelkeseredettebb háborúban, amely egyúttal a társadalmi progresszivitás csúcsát is képviselte. Ezért első érzésünk, hálánk és tiszteletünk ma is azé a népé és hadseregé, amely akkor tette legnagyobb dolgát a világban: a szovjet népé és szovjet hadseregé! Április virágait ezért tesszük a szovjet katonasírokra. A történelmi igazságtevés motiválhat személyes szerepeket, érdemeket, mulasztásokat, de soha, senki nem vehetné el az első szocialista országtól, és áldozatos, nagylelkű népétől azt a dicsőséget, hogy az egyetemes emberi haladásért, a társadalmi igazságért és demokráciáért színe-virágával áldozott. Ez a tett nemzedékekre öröklődő igazságot hordoz, azt, hogy a szocializmus a huszadik században maga a progreszszió, amely a hozzájárulás áldozatait sem akkor, sem azóta nem matematikailag számolta és határozta meg, hanem a legsúlyosabb szükséglet szerint." Ezt követően a szónok kiemelte: majd másfél emberöltőnyire vagyunk a történelmi dátumtól, 1945. április 4-étől. Országunk mai lakosságának több mint fele még meg sem született akkor. A felszabadítók iránt érzett hálát és tiszteletet az új és új generációk már történelmi belátás alapján fogalmazzák, és az idősebbektől hagyományozott érzelmi motívumokkal dekorálják. Több mint négy évtizede ránk van bízva a nemzeti sors és jövendő. Voltak ezekben az időkben emlékezetesen dinamikus szakaszok, melyeknek eredményei az iparosításban, a szocialista mezőgazdaság bizonyító erejű lendületében, a lakásépítésben, a városfejlesztésben, az egészségügyi és szociális ellátásban, az életszínvonalban, az élet minőségében, folyamatosan ható eredményeket produkáltak. És voltak, s vannak küzdelmesebb évek, amelyekben a közboldogulás remeit eredményei szűkebben csordogálnak. Minden korszerű társadalmi vívmányunk 1945-ös fogantatású. Ez a fordulópont tette lehetővé, hogy népünk sodró lendülettel fölszámolja a feudális viszonyokat, fFohitatás a 2 oldalon.) • V