Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-27 / 98. szám

Hcífő, 1DS7. április 27. Deszlei telepesek Tisza utca a Maros mellett Sétálok a Lenin téren, Deszken. Társadalmi munkások kezenyoma a parkban. Igaz, a fiatal fácskák még éppen hogy sarjadnak, de a tér későbbi formája így is jól kivehető. Amott a szép új iskola tömbje fehérlik, a sportközpontban pedig fociznak. A Tisza utcát keresem, de járatlanságom a községben falunézésre kényszerít. Nem bánom. Úgyis arra vagyok kíváncsi, miért költöznek ide Szegedről? Trabant fékez és hallom a letekert ablakból : — Hát te, mit keresel itt? Mondanám, hogy kit, de felismerem az autóst. — Téged. — Jövök mindjárt, menj be abba a házba, várjál, csak beugrók Szőregre egy bicikliülésért. Magam maradtam és elgondolkoztam: lassan húsz éve, hogy hosszabban elbeszélgettünk az elrobogott autóssal, s az is Lipcsében volt, most meg itt Deszken ... * Előbb Horváth Pétert keresem és könnyen találom. A kerítéstől mentes kertben kapál. A jó napot-váltás után ő kérdez: — A szemétügyben jött? Ilyenkor, szombaton? — Nem, de panaszkodni is lehet. — Fáradjon beljebb, mondom ... Felháborító, hogy még Szegedről is ide, a kiserdőbe hordják zsákokban a hulladékot. Rendkívül körny ezetszen nyező. — Annyit tehetek, felhívom az illetékesek figyelmét. Egyébként az érdekel, miért költöztek a városból faluba? — Tanácsi lakásunk volt, amit akkor kaptunk, amikor elkészült a biológiai intézet Szegeden. Oda mentem dolgozni. Jó volt az egy darabig, de mégsem éreztük jól magunkat a panelben a feleségemmel. — Deszk azért mégiscsak falu, s ha jól informáltak, ön tudományos munkát végez ... — Igaz mindkettő, de nézze, ott egy karnyújtásnyira Szőreg, az pedig már Szeged. A tájékoztatás is jó: most már az orvosegyetemen génmanipulációval foglalkozom. — Mi döntött végül, hogy kiköltöztek? — Az olcsó telekár. Mindössze negyven forint volt négyzetmétere. Azóta kiderült, hogy a közlekedés is jó és hallgassa csak ezt a csöndet! Megfizethetetlen. Szeged sem túl zajos, és Pesten megszoktam a dübörgést, mert a főváros közepén éltem szüleimmel, de ez más. — Kertészkedik? — Csak magunknak, piacra soha. A kert fele pihenőpark lesz. A feleség véleménye: — Semmi gondunk nem volna, ha szó nélkül néha nem kapcsolnák ki a villanyt, vagy nem zárnák el a vizet. Kicsit rossz az ut, de hátha eljut hozzánk is a szilárd burkolat. A másik „telepes" közben hazaért. A műhelyben kerekpárt szerel. Teheti Csanyavec Béla, hiszen mellékállásban műszerész kisiparos. Mindent javít délután 5-töl 8-ig. napközben a biológiai intézetben dolgozik. — Szeged és Deszk között nagy a különbség. Miért él itt? — A Péter biztosan mondta. A kedvező anyagiak miatt. A telekár felét kérték, a másikat 2 év alatt kellett kifizetni. Ez az egyik, a másik, hogy tíz évig négyen laktunk a Gyapjas Pál utcában az anyósommal egy 16 négyzetméteres szobában. Nem kell tovább mesélnem ugye? — Mikor kezdtek építkezni? — Hét éve, harmadik éve költöztünk be. — Csak új házakat látok a környéken, sok-sok idegen között még nem alakulhatott ki barátság ... — Tévedés. Előbb a járdaépítésnél jöttünk össze, aztan volt tavaly nyáron az a hatalmas vihar, amelyik rendesen pusztította a tetőket. Egymásnak segítettünk javítani. — Látom, van telefonja ... — Dísznek egyelőre, reméljük, az új osztás is sorra kerül. Nagyon kellene, mert sokan kértek már, hogy vigyem be a gyereket az ügyeletre. Ezt nem panaszból mondom, bármikor szívesen teszem. — Kiskert, nagy öröm, nagy kert sok pénz ... — Arra nem érünk rá. Ami a konyhára kell, azt megtermeljük. Nemsokára veszünk csirkéket, azokat is csak magunknak neveljük. — Mások örülnének egy 1200 méteres kertnek. — Lehet, de azért, mart faluba költöztünk, nem kötelező falusiasan élni ... Acs S. Sándor Dráma és komédia Ma este ünnepélyes megnyitóval és Szokolay Sándor Vérnász című operájának előadásával megkezdődik a magyar operajátszó színházak negyedik találkozója a Szegedi Nemzeti Színházban. Az ünnepi előadáson ott lesz a szerző, és a hazai zenei élet sok más, jeles képviselője. Az operafesztivál nyitóelőadásának beiktatott Vérnász az első kiemelkedő produkciója volt a szegedi operatársulatnak — az újjáépített színházban. Egyszersmind operakultúránk, zenei életünk jelentős eseménye is, hiszen az utóbbi évtizedek legsikeresebb magyar operáját az 1964-es ősbemutató óta eltelt időben — a tavalyi szegedi bemutatóig — hazai társulat" nem állította színpadra. Szokolay művét — melynek szövegét a Garcia Lorca-drómából készült Illyés Gyula-fordítás alapján a zeneszerző állította össze — Oberfrank Géza rendezte és vezényelte, aki az ősbemutatón, az Operaházban ennek a műnek a vezénylésével debütált. A szeaedi előadás egyik kritikájából idézünk: „A zenekar Oberfrank Géza keze alatt minden pillanatban a helyén volt. nem szűkölködött sem drámai kifejezésben, sem lírai ellágyulásban." „ . .. Az abszolút főszereplő ... az Anya. Gortva Irén egészen egyszerűen zseniálisan formálja ímeg. Ennek az alakításnak titka az egyszerűség, az a sokszor olvasható, de ritkán átélhető színpadi csoda, amikor a jelmezt magára öltő színész saját ruháját viselő emberré válik." Leonardo.- Németh József lassú járása, kissé .hajlott háta és szívni mogatóan meleg, nemesen ftácolt bútorokra emlékeztető barna baritonja olyan férfi portréját rajzolja ki, aki tudván tudja, meddig mehetne el, de aki maga sem tehet a belőle sugárzó erotika hatalmáról, védtelen a saját szenvedélyével szemben, és egyetlen útja az elkerülhetetlen pusztulásba vezet. Nem okos, nem bátor, csak szuverén." „A Menyaszszony: Bajtay Horváth Ágota. Hangjának ereje, a kifejező, intenzív, telt pianók a legfeltűnőbbek, de a forték is határozott, torzítatlan színekkel szólalnak meg." „Mitől is remek hát az előadás? Attól, hogy majdnem teljesen adekvát a darabbal. Szokolay mindazt, ami neki fontos volt, a zenébe rejtette. Ennek a rejtőzködésnek a titkára érzett rá sokszor a rendezés és a legérzékenyebb főszereplők. Arra, hogy a zsigerekben lejátszódó drámát a zsigerekkel kell eljátszani, hogy hathasson; arra, hogy az állás sokkal biztosabb színpadi helyzet, mint az ágálás; arra, hogy mi is a mozdulatlanság ereje." (Halász Péter, Muzsika). Kedden este Jacques Offenbach: A párizsi élet című vígoperáját mutatja be a Népszínház operatársulata. Vezényel: László Endre. A főbb szerepekben: Jánosi Péter (Gondremark, svéd báró); 1968-ban szerződtette a Magyar Állami Operaház, négy éve a Népszínház operatársulatának tagja, a repertoárt alkotó müvek bariton főszerepeit énekli. Bihari Tóth Zsuzsa (a báró felesége) a pesti Bartók szakiskola növendéke volt, 1975-től két évig a Néphadsereg Művészegyüttesben magánénekes, azután lett a Népszínház tagja. Németh Gábor (Fernand, aranyifjú) zeneakadémiai diplomájának megszerzése után az Operaház tagja lett, 1972-ben; több nemzetközi énekversenyen nyert dijat, a Magyar Rádió 1971-es dalversenyén első lett. Négy éve a népszínházi operatársulat tagja. A párizsi élet rendezőjét, Kertész László igazgató-főrendezőt idézzük: „Miért A párizsi életet választottuk repertoárunk darabjai közül a feszi válra? Elsősorban azért, mert a mű egyike Offenbach legértékesebb, egész estét betöltő vigoperáinak ... melyben a mester — saját kora Párizsának jellegzetes figuráit ábrázolva — már teljes zeneszerzői fegyverzetben lép elénk: a mű alig néhány évvel a Hoffmann meséi előtt született. Remek szerepeket kínál, pazar kórusszituációkat vonultat fel, melyekben egyéniséget kaphat minder^ egye: közreműködő. S ez nálunk kölcsönösen fontos, mert társulatunk valamennyi művésze estéről estére váltakozva lát el kórus, illetve szólófeladatokat... Egyébként ez az előadás most a legfrissebb produkciónk, de a művet első alkalommal éppen húsz esztendeje vittük színre. A felújítás tehát érdekes rendezői erőpróba is..." S.E. Nem kallódhat, sokszor mégis elvész E

lit iskola. Sokaknak nem tetsző kifejezés, konzervatív fölfogást, helytelen politikai tartalmat vélnek fölfedezni benne. Számomra szimpatikus, mind a kifejezés, mind annak tartalma, s ha maradinak gondolnak, azt is vállalom, hiszen a konzervativizmus — szociológiai értelemben — a hagyományos értékek megőrzését hirdeti, és ez az oktatás esetében a tudás rangjának visszaállítását, maradék tekintélyének óvását jelenti. Egyetlen társadalom sem volt és nem is lehetett életképes, ha a fontos kollektív döntéseiből kirekesztette a szellem embereit. Akár úgy, hogy alacsony képzettséget igénylő munkakörökbe kényszerítette, gyűjtőhelyekre terelte, vagy úgy, hogy a színvonalas oktatástól, továbbképzéstől is elreteszelte. A történelem drámába illő fordulata az, amikor a vezér a koncentrációs táborba zárt értelmiségiért küld, mert önmaga és szervezete már tehetetlen. Jól' tervezett társadalmak elkerülik ezt a tragédiát. Messzire keveredtem az elit iskolától, de a tudásgyárak is a beláthatatlan távolra gyakorolnak hatást. Ilyen módon nem mindegy, hogyan viszonyulunk a szellemi képességekben tehetséget elárulókhoz, és az sem másodlagos, hogy e viszony milyen intézményes keretek között kap kifejezést. Konkrétabban: igen fontos, hogy a felsőfokú tanulmányok végzésére felkészítő gimnáziumokban milyen gondolkozási tartalékokat halmoznak föl a 14—18 esztendős diákok. Ugyanakkor az sem elhanyagolható szempont, hogy ez a kiemelt helyzetben levő — évfolyamonként néhány ezres — diáksereg hogyan látja a tudás, a tehetség esélyeit, milyennek ítéli életlehetőségeit más társadalmi rétegekhez tartozó kortársaihoz képest. „Mi erről szemérmesen szoktunk beszélni — mondja Valkusz Pál, a Ságvári gimnázium igazgatója —, a gyerekek úgyis pontosan látják, hogy a szakmát tanult egykori osztálytársaik többszörösét keresik majd annak, amit ők diplomával a kezükben." Modern korunk modern szemléletével ezt tarthatnánk a tehetséggondozás útjában álló legsúlyosabb akaidálynak, de ez nem így van: aki otthonról kellő indíttatást kapott, az anyagilag alábecsült pályát is inkább választja, mint egy jól fizetőt. Legalábbis egvelőre ez a helyzet, miként a pedagógusok számára az anyagi megbecsültséget biztosítani kéntelen vezetés is mindegyre a tanáremberek hivatástudatában bízik. Mondom: egyelőre. Arra is gondolni kellene pedig, hogy a lét és a tudat ismert kapcsolata akkor is fennáll, ha az nem élvezi az ideológiák bizalmát. Magyarul: az alulfizetett pályákra nem a legrátermettebbek áramlanak, s ezek a „jó rendűek" legjobb szándékuk mellett sem tudnak majd megfelelni az adott esetben szükségszerűen magas követelményeknek. A Ságváriból például a felsőfokú intézményekbe jelentkezőknek több mint hetven százalékát veszik fel az első évben, és évről évre kevesebb a pedagógusnak készülő, azokon belül pedig a kiváló kéjpességű tanuló. Egyértelmű, hogy magának a tehetséggondozásnak az alapjai sorvadnak így el. Mert tagadhatatlan, hogy amióta léteznek a gimnáziumok, a legjobb képességű gyerekek ide jelentkeznek. Ma is igen színvonalas képzést biztosít több gimnáziumunk, köztük a négy szegedi is. A tehetséges tanulók képzésében — országos összehasonlításban is — a Radnóti Miklós és a Ságvári Endre Gimnázium ért el a legtöbbet, olykor új utakon ¡s járva. „Az új osztályokat olyan tanulókkal kívánjuk benépesíteni, akik mindenekelőtt szorgalmasak, átlagosan jó adottságokkal rendelkeznek, illetve egyes tárgyak iránt érdeklődést tanúsítanak" — mondta néhány éve Bánfalvy József igazgató a Radnótiban indítandó előrehozott vizsgájú osztályokról. Azóta ezek az osztályok igen jó eredménnyel működnek: a kiváló tanulók társaiknál korábban tehetnek vizsgát egy-egy tantárgyból. Így jobban elrmélyedhetnek az adott tárgyban — az órát sem unják —, vagy más tantárgyakra is odafigyelhetnek. Vannak csoportosan és egyénileg felkészülők az előrehozott vizsgára, a jelentkezőktől és az arra érdemesektől függ minden, a tanári kar „csak." segít. Ez nem azt jelenti, hogy a kiválók közül is kiválók készülhetnek a korábbi vizsgára, mert a lehetőség mindenki előtt nyitva áll. „Ha nem is lesz mindenki kiugró, de az adott tárgyból biztosan szilárdabb alapokról indulhatnak tovább" — így az igazgató. A program egyébként nagyon sok gimnázium érdeklődését fölkeltette, de ennél is fontosabb, hogy a Radnótiban belső mozgást hozott ez a kísérlet, érdekesebb lett az oktatás. Bánfalvy József szavaival: „a tehetséges gyerek lendületet ad az iskolai munkának", A Ságváriban a tanulószoba rendszeréhez kötődik a tehetséggondozás. Egy-egy szaktanár — az igényeknek megfelelően, adott óraszámon belül — 4-12 tanulóval foglalkozik a hivatalos tanórákon kívül. De nemcsak a tanulószoba óraszámát használják ki, például kémiából olyan laboratóriumi gyakorlatokat végeznek, amelyek nem szerepelnek a tananyagban. A tudományegyetem gyakorló gimnáziumában hagyományosan sok gondot fordítanak az országos középiskolai tanulmányi versenyen való mind jobb részvételre. Ezen a téren a nyelvi tagozatosak értek el nagyszerű eredményeket, de matematikából és biológiából is gyakran kerülnek az első tízbe ságváristák. Mivel ez a helyezés automatikusan maximális pontszámot jelent a felsőfokú felvételin, roppant nagy a verseny vonzereje. Ezt erősítik föl az iskolában: rangja van annak, aki „falra akar mászni", azaz a dicsőségfalra akar kerülni. Akinek ez nem sikerül, az is jó eséllyel mehet fölvételizni. Jó hír: azok a pedagógusok, akiknek tanítványai az országos verseny legjobb húsz helyezettje közé kerül, minden diák után 300 forint fizetésemelést kapnak. Mikor ezt hallottam, kicsit meglepődtem, de ahogy lekopogom e sorokat, he kell látnom: ez egyszerűen a reális eljárás. A gond csak az, hogy ezen meglepődöm, hiszen olyan kevés a valósághoz mért dolog a hazai oktatásügyben. H

ogy mást ne mondjak: a közoktatás úgy-ahogy gondozza tehetségeit, de nem tudok olyan felsőoktatási intézményről, amely külön tehetségpártoló mechanizmust működtetne. Pedig — ismerve a középszer dühöngő önvédelmét még' e helyeken is — elkelne a tényleges igényekhez igazított tehetséggondozás az egyetemeken és főiskolákon is. De ez már egy másik feiezet Dlusztus Imre Román kulturális seregszemle Szombaton Kétegyházán, Békés, Hajdú-Bihar és a művelődési házban ren- Csongrád megyei település dezték meg az országos r í- háromszáz néptáncosa, népi mán népművészeti sereg- énekese és népzenésze vett szemle döntőjét, amelyen tíz, részt Kávéházi esték A nagy sömmi szépségei Szeretjük azokat — s vannak még ilyenek —, akik, ha tehetik, elvonulnak távol a lakóhelytől, a szabadba, hogy hallgathassák a szél zúgását... Nem értjük azokat — s vannak ilyenek is —, akikről már Hermán Ottó is elmondta, hogy kimennek a szabadba, élvezni a tájat, a levegőt, s hozzá a rántott csirkét, s a heverést a pázsiton ... Szeretjük azokat — s akik sajnos kevesebben vannak —. akik nem könyvből tanulták a természetet, sok kicsit csináltak már életükben, hogy aztán a sok kicsiből álljon össze „éLetük nagy semmije" ... S nem tudjuk" megérteni azokat, akik — sajnos ilyenek is vannak — lenézik a sokoldalú érdeklődést mutató kutatót, pedig a nagy meglátásokat, összefüggéseket az ilyeneknek köszönhetjük. Egy természetkutató nem lehet csak zoológus vagy botanikus Érdeklődnie kell minden iránt, ami él, ami mozog, ami, vagy aki élőlény, hiszen végső soron minden egy végeláthatatlan fejlődési sornak csak egyetlen láncszeme csupán. Így hát, akiket érdekel, milyen szépségeket rejt a nagy sömmi, a nagy természet tarka sömlyékje, jöjjön s hallgassa meg egy fiatal kutató véleményét erről, akinek, ha nincs is még akkora lengő, hófehér szakálla, mint imádott „mesterének", de szakértelemmel tudósít bennünket a szegedi madárkalendárium legfrissebb lapjairól. Mit mondanak a madarak jelzései? Megszólalt-e már a kakukk...? Mi van a pihés fészkek tojásaival? Möggyüttek-e már a seregélyek, a füsti fecskék, továbbá mit ígér n Zsuzsánna-napi pacsirtaszó...? Mikor ébred hosszú álmából a Fehér-tó, s mikor kiált már az ezüstsirály, vagy mi történt a kecskefejökkel. vagy a fenyőrigó fiókéival.. Beszámol ritka vendégek látogatásáról a vadvizországban, mint amilyenek a havasi lile, a pelikán, a hajnalmadár s mások... furcsa madárkák, mint amilyen a „hófehérke" nádisármány is. Elörehaladt-e a természet rendje a júniusi nap forróságában? Ütra készen vannak-e már a gólyák, s a hósármány, vagy a jégmadár — mint ahogyan a kóborló madarak a kora őszt — jelzi k-e a tél közeledtét? Egyszóval a természetvédelem égető kérdéseiről, az ökológia és ökonómia közötti háború legfrissebb fejleményeiről. Talán bepillanthatunk népünk természettudományos hiedelmeibe, s esetleg megtudhatunk valamit a rejtélyes tengeri herkentyűről is • • Mindenkit szeretettel vár Csizmazia György „harsogó" tavaszi estjére a házigazda ' Csongor Győző