Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-21 / 93. szám

77. évfolyam, 93. szám 1987. április 21., kedd A AIAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Elégedettségünk eredői A

Tömegkommunikációs Kutatóközpont munkatársai felmérést készítettek: gondolkodásunkban milyen összetevőkből alakul ki, hogy elégedetlenek, vagy éppen elégedettek vagyunk helyzetünkkel. A több mint 3300 megkérdezett tizenkét tényezőt rangsorolt és az összesítésben a „pénz, anyagiak" kategória került az első helyre. Ez — az absztrakciós számítások szerint — ötödrészben befolyásolja, hogy elégedettek vagy kiábrándultak vagyunk. Elmaradt mögötte a „család", a „munka", a „pszichikus értékek" és az „egészség" is, hogy csak a kevésbé hátul kullogókat soroljam. Vegeztek hasonló kutatómunkát olyan országokban is, ahol a miénknél lényegesen magasabb az egy főre jutó évi GDP. S lássunk csodát. Ott is hasonló rangsorhoz lyukadtak ki. Az infomatika egyre gyorsuló fejlődése, a mind bőségesebb információáramlása különböző égtájakon élők igényeit közelíti egymáshoz. Az igények valamilyen szintű kielégítéséhez pedig minden árugazdaságban elsősorban pénzre van szükség. A valutaátszámitási táblázatok előtt hányszor és hányszor számolgatjuk, mennyit ér a mi forintunk. Az idei, újbóli 8 százalékos leértékelés után az eredmény már cseppet sem ad okot az elégedettségre. Ez a számolgatás azonban nem lehet igazán alap messzemenő következtetések levonására, a határokon túli életviszonyokat illetően. Tisztább és többet mondó jelzőszámot kaphatunk, ha azt vizsgáljuk, honv epv országban az egy órai, napi, heti, havi átlagbérből az anyagi javaknak mekkora men-nviséte: • hatja magáénak a bennszülött az ottani áruviszonyok mellett. S ha már a számolgatásnál tartunk, nt... .Kihez megállapítani, hi>gy itthoni átlagfizetés átszámítva az éppen aktuális szorzókulccsal, ma már nemcsak a legdrágább országokban, még a megélhetés minimumához sem elegendő. Ilyen keveset dolgoznánk? Korántsem. Nemzetközi kutatóintézetek felmérései szerint Európában a íegtöbb időt munkára fordító nemzetek közé soroltatunk. Ilyen kicsit ér a munkánk. Sajnos,, igen. Valamikor — körülbelül másfél évtizede — a földrajzkönyvünkből azt kellett megtanulnunk: mekkora előny hazánknak, hogy széles rónáinkon, dunántúli dombjainkon megterem az ország élelme, sót, még külföldi asztalokra is jut a borainkból és más élelmiszereinkből. Indiát pedig kollektíve azért sajnáltuk, mert soknemzetiségű népének milliói éheztek. S lám, mára a nagy ország élelmiszerből exportőr lett. A tudomány és u technika újdonságainak hatására lényegesen megváltozott az áruk többségének előállítási lehetősége. S ennek az átrendeződésnek megfelelően átalakultak a világpiaci értékrendek. Még néhány éve is az élelmiszerek nemzetközi cserearanyainak javulását reméltük. Mondván: e nyomott árak nem maradhatnak tovább. Jött is a változás Tavaly tovább ereszkedtek lefelé az árskálán. A jövőben kisebb árnövekedések — a kereslet-kínálat változó viszonyainak megfelelően — előfordulhatnak, de naivság lenne azt hinni, hogy akár az öt évvel ezelőtti árak visszaallnak valamikor is. Ugyanezt a tendenciát még néhány ágazatban — például a kohászatban — végigkísérhettük volna. Ügy érzem, nemzeti méretekben képtelenek voltunk, vagyunk felmérni és elhinni a világgazdaságban. zajló változások nagyságrendjét. Talán ez az egyik legfőbb akadálya annak, hogy késnek reagálásaink. Gyakran emlegetik mostanában: a jó elhatározásokat nem követi a végrehajtás következetessége. Nem szabadna elfeledni, hogy a két tényező között dialektikus kapcsolat van. Csak azok a határozatok végrehajthatók, amelyek, olyan alapokra kívánkoznak, amelyek valóban megvannak. S még valami: az egymásra épülő építményben az elemeknek feltétlenül illeszkedniük kell egymáshoz. A Tömegkommunikációs Kutatóközpont szakemberei arra is kíváncsiak, voltak, válaszadóik mitől várják azt, hogy elégedettebb emberek lesznek vagy fél évtized múlva. A következő megállapításokra — azt hiszem — érdemes odafigyelni: „...az életükkel elégedetlen emberek, mivel szívesebben tartják a bajok okának a kedvezőtlen külső feltételeket, vagy akár a nehéz, hajszolt életmódot, ami ellen nem lehet semmit tenni, kevésbé gondolnak arra. hogy helyzetükön önerőből, öntevékenyen kellene változtatni." Tehát a passzivitás nem önmegsemmisítő. M

anapság elégedett vagy elégedetlen emberből van több a Duna—Tisza mentén? Kategorikus választ adni erre a kérdésre nehéz lenne. Hiszen az elégedettség — elégedetlenség egyenesnek mérhetetlenül sok pontja van. Mivel anyagi javaink alapvetően az ország gazdaságából erednek és ebben most az eddig megszokottnál nagyobbakról, gondokról szól az előrejelzés — elég csak a hozzáadott éVtékadó és a személyi jövedelemadó egy éven belüli bevezetésére gondolni —, egészen bizonyos, e skálán is jelentós elmozdulások lesznek. Nem a pillanatnyi rezgésekre, hanem a nagyobb időt igénylő tartós elmozdulásokra kellene inkább figyelni, hogy egyszer a valutaátszámítási kulcsok előtti számolgatásból azzal forduljunk el: Valamivel többet ér a világpiacon is a munkánk. «öle István Formqhiány Tizenöt díj — kérdőjelekkel Lassan évtizede osztogatnak hazánkban is .formatervezési nívódíjakat. Az utóbbi években a zsűrizés — enyhén fogalmazva — vitatható eredményeket hozott. Otromba külsőkért, harmóniáért, célszerűséget nélkülöző megoldásokért hullott a babér (és pénz) a hazai formatervezők fejére (és zsebébe). (Tisztelet azon kivételeknek, akik valóban mesteri munkájukért részesedtek e jutalomból). Az idén először alaposan racionalizálták az elbírálás rendszerét. Különválasztották a fogyasztási cikkeket és a beruházási javakat. S csak az utóbbiak részére írtak ki pályázatot. Hogy menynyire csak megszokásból, a betűre nem is figyelve adták be eddig a pályaműveket, azt az jelzi, hogy az alapvető kitétel ellenére az idei versengésben is több abszolút fogyasztási cikkel akartak díjat nyerni gyártók és tervezők. Végül negyvenkét vállalat több mint hatvan terméke felelt meg a kiírás alapvető követelményének. Először a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének szakemberei vizsgálták meg a versengő termékeket. Ok arra voltak kíváncsiak, hogy műszaki színvonaluk megfelel-e az elvárásoknak, a konstrukciók tartalmaznak-e új megoldásokat, és miként érvényesülnek a produktumban a gazdaságossági szempontok. Az első szűrön átjutott pályamunkákat nemzetközi zsűri vette szemügyre, kizárólag formatervezési és esztétikai szempontok szerint. A fejlettebb formakultúrához szokott szakemberek meglepődtek azon, hogy milyen felkészületlenek egyes pályázók. Nemegyszer rosszul dokumentálták termékeiket, máskor a kivitelezés gyengéi hiúsították meg az értékelEgész közgazdasági iskola bizonygatja már, hogy a XX. század utolsó harmadában zajló második ipari forradalom alaposan átrendezte a fogyasztónál célba érö áruk költségösszetevöit. Mig korábban minden ráfordítás 85—90 százalékát a gyártás során használták fel, addig most a pénz harmadolódik az új termék kikísérletezése, a gyártás és a piaci költségek között a legfejlettebb országokban. (Az arányok körül vannak viták, de azt senki sem vitatja, hogy a kutatásokra és az eladásra költött pénzek súlya több nagyságrenddel nőtt.) A piaci munka része a termék megjelenése. Pszichológusok a megmondhatói, milyen döntő szerepe van az emberi döntésekben az első benyomásoknak. Ez pedig egy fogyasztási cikk, de még a termelőeszközök esetében is a külcsínből adódik. hetöséget. A jelentkezők olykor olyan cikküktől reméltek díjat, amellyel kapcsolatosan inkább titkolniuk kellene, hogy valamennyi közük van az előállításukhoz. Végül a zsűri a lehetséges huszonegy díjból tizenötöt kiadott. * Vásárhelyen, a Tornyai Múzeumban környezetünk tárgyaiból rendeznek három teremben kiállítást. Katalógus híján elég nehéz az összeállítás koncepciójára következtetni. Persze, a rendezőelv hiányosságai egy gyors, a bemutatott tárgyak közötti séta után nyilvánvalóak, de azért a magyarázkodásra kíváncsi lenne a betévedő látogató. A bemutatót a Hódiköt modelljei uralják. Ez nem lenne baj, ha a ruhák igazán bemutatóra kívánkoznának. Ám, még az is érthetetlen, hogy milyen megfontolás alapján kapta az egyik kollekció a formatervezői nívódíjat. Az anyagok nem igazán korszerűek. A szabáson, kivitelezésen csak erre a gyárra jellemző — akárcsak parányi — egyéni vonást nehéz, lenne felfedezni. A kék, a fehér és a fekete itt az uralkodó szín. Ugyebár, már egy ideje a legnagyobb divatdiktátoroknak nem ez. a véleménye? A kiáílitóterembe fajanszáruk és azok fotói is bekerültek. Tessék csak körülnézni — és csak a formákra figyelni — a szegedi fürdőszobaszalonban! Lehet összehasonlítást tenni. Szerencsére néhány jól sikerült küllemű tárgy is akad a hódmezővásárhelyi bemutatón. Feltétlenül ilyen az orosháziak baromfikqnzerv-családja. Változatosak a formák, és egyéniek. Jól harmonizál az arany és a fekete a csomagoláson. Ez alapján már nagyon sok vevő — a világ sok országában — legalább egyszer a kosárba teszi ezt a konzervet, s ha felbontása után az ízzel is találkozik az ízlése, akkor akár a baromfifeldolgozó törzsvásárlójává is válhat. Szép a Dél-alföldi Pincegazdaság Capri aperitifjének a csomagolása és címkéje is. Csak a palack ne lenne ennyire jellegtelen! Üveggyáraink most már képesek a nem fazonformák produkálásara is. * — A rossz, csúnya csomagolás miatt érik-e károk a Dél-AIföld vállalatait az exportpiacokon? — kérdeztem Nagy Sándort, az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet (ACSI) területi tanácsadó szolgálatának vezetőjét. — Kétségtelen tény, hogy a korszerű csomagolóanyagokból használhatnának többet ebben a térségben. Az esztétikum hiányánál több kárt okoz a hozzá nem értés. Például ha fémet és műanyagot szorítanak be egy rakatba. A technológusok például már nagyon szeretnek a készáru biztonságos és sérülés nélküli szállításának problémájával foglalkozni. Persze, a sérült árukat odakint a gyártó költségére festik le ismét, javítják ki. — Nincs pénze a vállalatoknak a külcsín javitásár ra? — Ezt nem lehet kijelenteni. Nem egy helyen a kapkodás a jellemző. Hirtelen támad valakinek egy ötlete, és a megvalósítását már a jövö hétre kérné. Nemegyszer az új csomagolás „mutatvány" segédeszköze. Szerencsére azért már vannak a végiggondolt programokra is példák. De a jelenleginél ebből sokkal több kellene. • B. I. Kádár János Svédországba látogat Kádár János, a Magyar nek, a Szociáldemokrata Szocialista Munkáspárt fő- Munkáspárt elnökének megtitkára, az ICInöki Tanács hívására április 2I-en, kedtagja Ingvar Carlssunnak, den hivatalos látogatásra Svédország miniszterelnöke- Svédországba utazik. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ilavi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Húsvét Mai és felelevenített régi ünnepi szokások nyomába eredt fotóriporterünk, Schmidt Andrea. Üg;' tűnik. itt-ott még ma is élnek a locsolás hagyományos — vödörrel, kútvízzel végzett változatai. A víz hőfokát ismerve nem is csoda, ha a lányokat szorosan kellett tegnap fogni. Bár az ősi, patakban való megfürösztésnél még ez is jobb egy fokkal. (Részletes locsolás! beszámolónkat az 5. oldalon .olvashatják!).