Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-02 / 78. szám
5 Csütörtök, 1987. április 2. A tavalyi győztesek Lassanként már úgy leszünk a lakóház-felújítási versennyel, mint az egyszeri újságíró, aki egész életében egy naptárt használt. Abba ugyanis egykor bejegyezte, hogy milyen téma megírása aktuális az év adott hetében, s nem kellett volna többé törnie a fejét, miről írjon április elején, vagy november végén. A tavasz hírnökének is tekinthetnénk, ha megérkezik a meghívó: a felújított házak építőinek versenyében ekkor és ekkor hirdetnek eredményt. Történetesen tegnapra szólt az idei szíves invitálás. Az elmúlt évben kiemelkedő tervező- és kivitelező kollektívák képviselői jelenlétében Nagypál Miklós, a városi tanács vb építési és közlekedési osztályának vezetője összegezte a pályázat tapasztalatait, s adta át a jutalmazottaknak a díjakat. A versenyben első lett a Gogol utca 18. számú (felső képünkön látható) lakóházat felújító Szegedi Építőipari Szövetkezet kollektívája, második az IKV mestereinek csapata, mely a Hullám utca 8. számú épületet (alsó képünkön) újította fel. E ház külső és belső kialakításának összhangjáért jutalmazták a Csomiterv kollektíváját. Harmadik helyre sorolták — díjazás nélkül — az Osztrovszki utca 17,'B. alatti épület felújítóinak, az Épszöv kisszövetkezet dolgozóinak munkáját. Az intézményfelújítások közül a Hunyadi János sugárút 2. szám alatti épület sikerült a legszebben — a homlokzat gondos felújításáért a Szegedi Építőipari Szövetkezet kollektívája, a tervezésért pedig a Délterv munkatársai kaptak jutalmat. A városi tanács egyébként az idei évre is kiírja az állami lakóház- és intézményfelújítási pályázatot. Ha tehát volna 1988-as naptárunk, előjegyezhetnénk az eredményhirdetést... Nagy László felvételei Csendesen „ébredt" a Balaton Viharos, romboló erejű zajlástól tartottak a szakemberek a Balatonon, ehelyett lassan, folyamatosan 2—3 nap alatt vetette le téli jégtakaróját a tó. Március végén hosszú ideje nem láttak ekkora jégtömeget a tavon, mint ebben az évben. Az olvadás a múlt hét végén a legerőteljesebben a nyugati medencében és a folyami' sebességgel áramló tihany—szán tód i szorosban indult meg. Ennek ellenére sokáig nem juthattak el a szorosba a komphajók, mert a keleti medencét borító 20 centiméteres jégtakaró a siófoki kikötőben veszteglés re ítelte a vízi jármüveket A tó vizének hőmérséklete az elmúlt héten a jég alatt is 4—4.5 fokra emelkedett és alulról jégcsapokat képezve gyorsan gyertyásította a jégpáncélt. Ezt a keleti medencében egybefüggő jégtömeget a mérsékeltebb déli délnyugati szél leszakította a somogyi partról, majd az északira forduló szél megforgatta a langyosodó vízben. Így mire a szél viharossá vált, a jég feltöredezett, s java részben elolvadt. Ennek köszönhető, hogy a tavaszba nyúló balatoni tél nem okozott nagyobb károkat a partvédő művekben és u mólókon légesőelhárítás A legkorszerűbb szovjet technológiát vezették be az idén a hazai jégeső-elhárításban. Az Országos Meteorológiai Szolgálat a licencszerződés keretében olyan új, komplex rendszert vásárolt meg, amelynek alkalmazása — várhatóan — hatásosabbá teszi a jégverések elleni Védekezést. A magyar jégeső-elhárítás szovjet gyártmányú felszereléssel működött eddig is, a most átvett technológia lehetővé teszi az alkalmazott szovjet módszer további tökéletesítését. !Az idei szolgálatot szerdán kezdte meg a Baranya megyei rakétás jégeső-elhárító egység. A mezőgazdaság igényének megfelelően hét hónapon át — április 1. és október 31. között — figyelik a szakemberek a védett terület felett kialakuló zivatarfelhőket és szükség esetén beavatkoznak az esetleges jégeső megelőzésére. A Pécs közelében működő rakétás egység — az első magyar jégeső-elhárító rendszer — most második évtizedébe lépett. Az egység 1976 tavaszán kezdte meg a működését, s ma már másfélezer hektárnyi termőterületet oltalmaz az elgmi csapástól. A védekezés lényege az, hogy a radar képernyőjén megfigyelt jégv&szélyes felhőkbe rakétákat lőnek, amelyeknek hatóanyaga szétszóródik, s elejét veszi annak, hogy a jégszemek „meghízzanak" és jégeső keletkezzék. Átadták az idei művészeti díjakat Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából szerdán a Pesti Vigadóban átadták az idei művészeti díjakat. Az eseményen megjelent Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese. A kitüntetetteket Köpeczi Béla művelődési miniszter köszöntötte. JÁSZAI MARI-DÍJASOK: Ács János, a Kaposvári Csiky Gergely Színház rendezője, Bajcsay Mária, a Szolnoki Szigligeti Színház színművésze, Balogh Géza, az Állami Bábszínház rendezője, Bán János, a Katona József Színház színművésze, Csíkos Sándor, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművésze, Felkai Eszter, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze, Harsányi Gábor, a Nemzeti Színház színművésze, Illés István, a Győri Kisfaludy Színház tagozatvezető rendezője, Koltai Tamás kritikus, a Színház című folyóirat munkatársa, Kováts Kriszta, a Rock Színház színművésze, Kristóf Istvánné, a Magyar Cirkusz és Varieté artistamúvésze, Magos György, a Magyar Rádió rendezője, Nagy Anna, a Madách Színház színművésze, Pap Vera, a Vígszínház színművésze, Tóth Judit, a' Népszínház színművésze és Zsadon Andrea, a Fővárosi Operett Színház színművésze. JÓZSEF ATTILA-DfJASOK: Agárdi Péter irodalomtörténész, kritikus, a Magyar Rádió elnökhelyettese, Balázs József író, Csukás István költő, Gergely Ágnes költő, műfordító, prózaíró, a Nagyvilág munkatársa, Görömbei András irodalomtörténész, kritikus, Kalász Márton író, műfordító, a Vigília munkatársa, Kocsis István drámaíró, Krasznahorkai László író, Thiery Árpád író, a Kortárs főszerkesztőhelyettese, Zalán Tibor költő és az időközben elhunyt Szederkényi Ervin főszerkesztő, kritikus és irodalomszervező. LISZT FERENC-DÍJASOK: Berczelly István, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Dévai Nagy Kamilla, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese magánénekese, Hágai Katalin, a Magyar Állami Operaház magántáncosa, Jancsovics Antal, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese vezető karmestere, az OMEGA együttes: Benkő László, Debreceni Ferenc, Kóbor János, Mihály Tamás. Molnár György; Perényi Eszter, az Országos Filharmónia szólistája, hegedűművész, Somogyvári Erik, a Budapest Táncegyüttes néptáncművésze, Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész, zeneszerző, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, Zempléni Mária, a Magyar Állami Operaház magánénekese. ERKEL FERENC-DÍ JASOK: Bor József, a Győri Kisfaludy Színház igazgatórendezője, Mártha István zeneszerző, Párkainé EcUhardt Mária zenetudós, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola osztályvezetője. BALÁZS BELA-DlJÁSOK: Bársony Péter, a Pannónia Filmvállalat hangmérnöke, B. Révész László, a Magyar Televízió rendezője, Bölcs István, a Magyar Rádió rovatvezetője. Élek Judit. a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője, Erdöss Pál. a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője, Gothár Péter filmrendező, a Kaposvári Csiky Gergely Színház főrendezője, Hazai György. a Magyar Szinkron és Videó Vállalat szinkronrendezöje, Horváth Péter, a Lapkiadó Vállalat fotóriportere, Kollányi Judit. a ¡Magyar Filmgyártó Vállalat vágója, Mahrer Emil, a Magyar Televízió vezető rendezője, Pap Ferenc, a Magyar Filmgyártó Vállalat operatőre, Szalai András, a Magyar Televízió operatőre. MUNKÁCSY MIHÁLYDf JASOK: Almásy Aladár grafikusművész, Antal Pál grafikusművész, Bozsó János festőművész, Buezkó György iparművész, Demjén Imre ipari formatervező művész, Földi Péter festőművész, a Somoskőújfalui Altalános Iskola tanára. Józsa Bálint szobrászművész, Kecskés Ágnes gobelintervező művész, Lente István restaurátor, Lörinczi Edit belsőépítész, Marosits István szobrászművész, Németh Lajos művészettörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető profeszszora. Szentirmai Zoltán szobrászművész, Újházi Péter festőművész. 1>J út ftim A sánta dervis Színes magyar—szovjet film. Irta: Szemes Zsuzsa és Leonyid Mahkamov. Fényképezte: Baranyai László. Zene: Firusz Bahor. Rendezte: Kis József. Főbb szereplők: Benedek Gyula, Ato Muhamedzsanov (Kállai Ferenc), Subrat Irgasev (Dunai Tamás), Ábid Abdurazakov (Konez Gábor). Meghatóan szép jelenet: a levert szabadságharc után tiszteket készülnek kivégezni a győztes osztrákok, s a bitófa körül csoportosuló tömegben megszólal egy öreg paraszt: majd jönnek az ázsiai magyarok, oszt' azok megfizetnek mindenért... Igen, azok az ázsiai magyarok. Akik persze, hogy nem jöttek, holott többen megírták: létezőkként számoltak velük még 1849 gyönyörűen rettentő, forró nyarán is, terjedt a hír, hogy kimegy majd értük az öreg Mészáros Lázár, és hazahozza segíteni mind a hét sátoraljnyit. Pedig hogyan is jöttek volna szegények, mikor a valóságban Julianus barát óta nem akadhatott élő magyar, aki találkozhatott volna velük, azon egyszerű okból, hogy a Belső-Azsiából sötéten előgomolygó tatár hordák már hétszáz esztendeje gyakorlatilag kiirtották őket az Etil, azaz a VolgaKáma környékéről. Es mégis... Ez az ősmagyar jelszó egyúttal velük is mindig számolni igyekezett, makacsul élt tovább. S éppen három esztendeje, amikor Körösi Csorna Sándor születésének végre kellő nagyságrendben ünnepelt, 200. évfordulóját köszönthettük, úgy tűnt, e tény már talán megfelelő súlyúvá változtatta. a szükséges reflektorfénybe vonta azokat a mesebeli bátorságú, elképzelhetetlenül nagyhitú, igazi magyar férfiakat, akik népük eredetének, őstörténetének tűzön-vízen át megvalósítandó (akár helyszíni) kutatását tekintették életük értelmének. Ilyen volt Vámbéry Ármin is Merthogy ő A sánta der vis. Ez a film egyszerre kíván emléket állítani a gyaníthatóan nem eléggé ismert és méltatott múlt századi nagy tudósnak, egyben pedig, Vámbéry bőséges számú ázsiai kalandját fölhasználva, egy buharai karavánutat középpontba állítva afféle eszmei töltetű, autobiografikus jellegű, kicsit Marco Polo-szerű kalandfilm lenni. (Áruljuk el: utóbbi példázattévésorozatánál sokkal jobban.) Kifejezetten rokonszenves, becsületesen tisztelgő, a legelején megidézetthez hasonló jelenetek egész sorával rendelkező alkotás, s ha valami bajunk lehet vele, legföljebb csak annyi, hogy az eredendő kettősséget, amit a kalandokban bővelkedő história kísértése és az életrajzi hűség jelent, a kelleténél jobban összemossa. Az a Vámbéry, aki kimondja, hogy annak a nemzetnek, mely múltját megismerni és megbecsülni nem tudja, a jövőre érdeme nincs és nem is lesz — nem igazán kalandfilmfőhős, még ha életének eseményei, tudjuk, jócskán felülmúlhatták bizonyos, borzalmas tévéfilmsorozatszerzők fantáziájának legmerészebbnek vélt ötleteit is. A fiatal, igen jóarcú Benedek Gyula Vámbéryját nehezen tudom — de azt hiszem, az alkotók is — összeötvözni, egyeztetni a sivatagi kalandok néha már-már horrorszintű elemeivel, s mindezt az eredendően tiszta eszmeiségű, életrajzi ihletésű,„alapvonulattal". A sánta dervis mindazonáltal olyan nemes alkotói szándék tiszteletre méltó, néha kifejezetten hatásos megvalósulása, amelyben, meglehet, ugyan kicsit túl sokat és túl töményét kaphatunk'" Allahból, effendikböl, eredeti nyelven kántált, hosszadalmas imákból, mohamedánságból — viszont legalább ugyanennyit hazafiságból és átélt, tiszta főhajtásból egy ember előtt. Aki erre már a film ama pillanataban rászolgál, midőn fiatal fejjel, egész életét meghatározóan hallja a bitófa környékén az öreg paraszt fenti mondatát. Az ázsfai magyarok — túl vagyunk már a vadromantikus ábrándokon — ugyan nem jöttek, haloványságukban is felemelő nyomaik csak egy-két szép mai arcon, no meg nyelvünk szerkezetében lelhetők fel; viszont jött és volt Vámbéry Ármin, és a többiek. Akikért mindig érdemes lesz filmeket (is) készíteni. Domonkos László Szegedi tudós felfedezése Tudományos folyóiratokban megjelent ismertetések alapján világszerte nagy az érdeklődés Molnár Józsefnek, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézete docensének kutatásai iránt. A magyar tudós — laboratóriumi körülmények között — több, korábban gyógyíthatatlannak vélt gyulladásos folyamatról bizonyította be, hogy gyógyítható. Molnár József több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdte meg e témával kapcsolatos kutatásait. Az egyik kiindulópont az a már ismert tény, amely szerint a gyulladásos betegségeket okozo baktériumok között ma már gyakran találhatók olyanok, amelyek akár tízfajta antibiotikummal szemben is ellenállóképesek, mint a szakemberek mondják, rezisztensek. Ennek az az oka, hogy a penicillin és az azt követő más antibiotikumok egy idő után elpusztították az alkalmazott gyógyszerekre érzékeny baktériumokat, az ellenálló faj Megszüntethető a baktériumok antibiotikum-rezisztenciája ták azonban mértéktelenül elszaporodtak. Így egyes gyulladásos betegségek, gyógyíthatatlanok lettek. A szegedi mikrobiológus kísérletei során figyelt fel arra, hogy két közismert gyógyszer — a hibernál és a pipolphen — nemcsak a baktériumok egy részét pusztítja el, hanem a plazmidot is eltávolítja a baktériumsejtből és ezzel megakadályozza az utódsejtekbe való átjutásukat. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy megszüntethető a baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenállóképessége, következésképpen a gyulladást okozó baktériumok elpusztíthatok, a beteg meggyógyulhat. A hibernálon és a pipolphenen kívül más, hasonló szerkezetű, úgynevezett háromgyűrús vegyületek is alkalmasak a plazmidok elleni háborúra. E gyógyszereket azonban nem erre a célra gyártják, más, például ideggyógyászati hatásaik is vannak. A további nagy feladat tehát mellékhatás nélküli, csak a baktériumok plazmidjai ellen hatásos háromgyűrús vegyületek kidolgozása. Molnár József e témában együttműködik a szegedi József Attila Tudományegyetem Szerveskémiai Intézetével és az egyik egyesült államokbeli kutatóintézettel. A tudós eddigi kutatásainak jelentőségét mutatja! hogy a szegedi II. számú sebészeti klinikán már általában halálos kimenetelű szepszisböl is mentettek meg az életnek súlyos betegeket tudományos eredményeinek alkalmazásával