Délmagyarország, 1987. április (77. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-02 / 78. szám

3 Csütörtök, 1987. április 2. Hegesztőrobotok A Rekard G^őri Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat az utóbbi években kapcsolódott be a gépipar automatizálási tevékenységébe. Ennek keretében — jelentós fejlesztés után — ma már ipari robotokat, szerszámgép-kiszolgáló manipulátorokat is készítenek. Felvételünk: a hcgcsztőro­botok gyártásáról készült. A saját tervezésű berendezésből az idén tizenötöt terveznek gyártani Odesszai vendégek az MHSZ-nél Az MHSZ Csongrád me­gyei vezetősége meghívásá­nak eleget téve tegnap öt­napos látogatásra Szegedre érkezett a DOSZAAF (a Magyar Honvédelmi Szövet­ség szovjet társszervezete) odesszai szervezetének kül­döttsége. A vendégeket az MHSZ székházában Palotai Jenő alezredes, megyei tit­kár fogadta. Ma délelőtt az öttagú de­legáció a szegedi városi pártbizottságra látogat, majd a Mahart honvédelmi klub­jának munkájával ismerke­dik. Az odesszai vendégek holnap, pénteken az MHSZ szegedi városi vezetőségét keresik fel, utána a Papri­kafeldolgozó Vállalat hon­védelmi klubjába látogat­nak, délután részt vesznek a búvárklub edzésén, illetve megtekintik az MHSZ gép­járműiskoláját. Április 4-én, szombaton a küldött­ség a szegedi repülőtéren találkozik a vitorlázó- és sárkányrepülő pilótákkal. A delegációt vasárnap délelőtt az MHSZ-székház­ban búcsúztatják. vetkezeti kétszer százas Top­lista szereplőit szemelték ki. Nos, a kétszázból jelentkez­tek és részt vesznek huszon­nyolcan. A gyenge érdeklő Élmezőny - gyerekcipőben Az elmúlt hét végén, az Ötödik sebességben Lövey felelően — szemlélteti mum Imre nyilatkozott. Abból az alkalomból faggatták, hogy a kaját. Az NKFV és a Kő­Mozgó Világ decemberi számában Panaszkodik az ország olajkutató Vállalat megjele­cimmel publicisztikát jelentetett meg. A fiatal közgazdász, nésén látszik, hogy nem szociológus elmondta, hogy amerikai tanulmányútja során szokták a szereplést. A kuta­döbbent rá, mennyire nem tudjuk aprobb-nagyobb sikere- tók fotói szegényesek, a tér­inket idehaza megünnepelni és megbecsülni. Bezzeg, más melők mintha túl nagy terü­nemzetek! A kis eredményekből akkora lendületet, to- 'etet hasítottak volna ki ma­vábbvivö örömet kerekítenek, amely állandó előrejutáshoz guknak. Mindkét standon vi­segiti őket. Ez a riport jutott eszembe, amikor e hét kedd- deo" és tévékészülék. Egy­jén az Élmezőny '86 című kiállítás rendezőinek mentegető- egy jól szerkesztett referen­zö szavait hallgattam a sajtótájékoztatón. ciaiilrn \s ™e8tette volna. , i - " 1 1 Fél órá seta után a láto­gató elmondhatja: mindent Bizony igencsak gyerek- ra szolgáló tegelyt gyárt, látott az Élmezőny '86 kiál­cípöben jár még az idén az Nem egyet. A Hélia—D do- ntáson. S talált még egy bi­Elmezőny kiállítás. Szülői- bozain kívül joggal lehetnek zonyítékot arra, hogy sike­nek — az Országos Piacku- büszkék a Fabulissimo és az reínket nem tudjuk bemu­tató Intézetnek és az Ipari Azalea márkák csomagolása- tatni. Ha ez a bemutató a Reklám és Propaganda Vál- ra is. Manapság nagy nép- népgazdaság sikereit akarja lalatnak — pedig elhatáro- szerűséget vívhat ki az Obu- reprezentálni, akkor meg zott szándéka, hogy ezentúl da Tsz „környezetkárosító keu állapítani, hogy ilyen évről évre megrendezik a hulladékból környezetbarát r0sszul talán még nem ál­bemutatót. Résztvevőnek a értékek" szlogenjével. A vég- iunk Ha tovább akar élni a Központi Statisztikai Hivatal termék humuszos föld. A be- bemutató a következő évek­és a Figyelő által összeállí- mutatón sétálgatok azonban ben akkor a költségeit köz­lött vállalati és termelőszö- kíváncsiak lennének arra is, pon'tj alapból kellene megte­milyen káros anyagokat tün- remteni. A vállalatok pedig tet el termékében a teesz. Ez meghivás alapján vehetné­a feliratokból nem derül ki. nek részt s akkor egy éy_ Biztatóak és szepek a Hun- ben a va!óban íegsikereseb­_ galu "j csomagoloanyagai. beket keUene hívni Ahhoz a dést a rendezők elsősorban Remelhetoleg elelmiszeripa- Top-listához sem kellene azzal magyarázták, hogy a runk néhány termékét a kö- minc]enáron ragaszkodni vállalatok a reklámkeretüket zeljövoben az eddigieknel szívesen látnánk például az évekre előre elköltik, és jobb piaci pozícióba juttatják. ¡nnovabv kjugró nyereségű újabb térítéses kiállításokra Nagyon nagy szükség lenne szép exp'ortot el<irci kjsebb már nem futja a pénzből, rá. Ki gondolná, hogy az Nyolcszáz négyzetméteres az Otthon kavé csomagolására a Élmezőny '86 teljes területe, Papíripari Vállalat és a Hun­hogy ebből hány négyzetmé- galu is büszke? Erre bizo­ter kelt el a 3800 forintos ki- nyíték, hogy mindkét stan­kiáltási áron? Talán a fele aon található belőle egy kis sem. A huszonnyolcakon ki- tekercs. Kétségtelenül a leg­vül még néhány felfutóban látványosabb a Szombathe­levő, nem top-listás cég is lyi Lakástextil Vállalat kiál­bekéretözött. Elvégre egy in- litása. Talán a legtágasabb duló terméknél a fővárosi, is. Az Aszári Aranykalász belvárosi 8 napos bemutató- Mgtsz sok mindent tett a ki­ra futja még a reklámköltsé- rakatba: emelőkötelet, kon­gekből. Két négyzetmétert téneres faházmodelljét, szer­egy föműsoridős, 20 másod- számokat, varia kötőtűt és perces tv-reklám árának egy diplomatatáskába össze­nem egészen a feléért lehet csomagolható, vivóasszók el­kapni a Rákóczi út 57-ben. A döntéséhez használatos talá­hatékonysága pedig — úgy latjelző berendezést. A Jász­érzem — ennek a „tapint- fenyszarui Béke Mgtsz kala­ható" bemutatónak jobb. pok kavalkádját hozta. A Többen ingadoztak a rész- kesztölciek természetesen vételt illetően. Erre bizonyi- tapétáikat szerepeltetik. A ték, hogy a kiállítók előre nézelődöben a három utób­kinyomtatott listájáról ké- bi bemutató láttán joggal sóbb tobb vállalat nevét ki- merut fel a kérdés: ezeknek húzták. Kicsit nagyobb a gazdálkodóknak mi köze szépséghiba, hogy a bejarat- van a mezőgazdasághoz? Só­nál a kiállítók nevét soroló kan szerepelnek rutin — Yranszparensen is le kellett csak a látszat meglegyen? — ragasztani néhány — való- vitrinnel. szinűleg az utolsó pillanat- Az egyetlen szegedi kiállí­tó, a szalámigyár 2 négyzet­métert bérelt. Ezen a kiál­lításon jellegzetes termékei­nek felaggatásával még így is feltűnést kelthet. Még há­rom olyan vállalat szerepel a bemutatón, amelynek érde­keltségei vannak Szegeden. A Taurus egy abroncsot be­vitt a terembe, azon túl szinte csak ábrákkal — az gazdálkodókat. Böle István ban — távolmaradó cég ne­vét. Most pedig néhány, fel­jegyzésre érdemes dolog ar­ról, amit a bemutatón még­is látni lehet. Jó észrevenni, hogy az Üvegipari Művek a szokásos termékein, vázákon, poharakon kívül ma már a világ élmezőnyében is helyt­álló, sőt elismerést arató, kozmetikumok csomagolású- elvárásoknak messze meg­K edves ismerősöm ujjai mostanság furcsa ritmusokban hajlonganak. összecsukódnak és szétnyílnak, egyenként és többesével, s hozzá a révü­letben elmélyülő arc... Szóval: meg vol­tam győződve róla: valami komoly baj lehet vele! Egyszer aztán, mikor bátorkod­tam ráköszönni, pisszegett, az egészséges ember teljes határozottságával: — Ne za­varj, számolok! Nemsokára sikerült eldöntenem, hogy valóban semmi baja, s olyan aritmetikai műveletekbe merült napokon át, melyek tán némi közérdeklődésre is számot tar­tanak. Szóval: azt számolgatta, hogy uszkve 30-40 szem zöldborsó hány deka lehet... Megvallom, nemigen jutott eredményre, mint ahogyan azóta magam sem. Mert igen, én is számolgattam, utána. Jó, lehet, hogy mór engem sem tartanak teljesen ép elméjűnek, de tán tartsanak velünk. Mert például van az üzemi konyhán a borsó­főzelék. Nagyjából 30-40 szem (jó, legföl­jebb 45!) zöldborsóval, a többi: sok-sok víz és liszt. (Hasonló a helyzet a zöld­babnál !) Ismerősöm azon kesereg, hogv ő még csak megenné ezt is, mert hasonlóhoz — bár valamivé! azért jobbhoz — szokott a nagyon is szegény negyvenes-ötvenes évek főzelékes világában, de végül is azért valami mégsem stimmelhet. Neki igazán akkor ütött szöget a fejébe a dolog, ami­kor otthon gyerekei nem akarták megen­ni a vajon párolt főzeléket, mert, mint ki­derült, ők is megszokták a „néhányszem­zöldség—soklisztésvíz" effektust. Mint a főzelék egyetlen és lehetséges szubsztan­ciáját! Barátom azóta számolgat és gondolko­dik. Például árjegyzékeket nézeget, s el­jut odáig, hogy valami furcsa módon a víz és a liszt még mindig olcsóbb, mint a zöldségek — általában. Márpedig a fő­zeléket egy merőkanállal teszik az előfi­zetett üzemi étkezési adaghoz — vállala­toknál csakúgy, mint az iskolákban —, vagyis súlyra számítva. Ha mondjuk a kanálban több a víz és a liszt, mint a zöldség, mondjuk, jó kétharmados-három­negyedes aránnyal, akkor föltehetően nem jár rosszul a súlyra kalkuláló konyhasze­mélyzet, s érthetően nem eszi meg a gye­rek a rendes főzeléket, még ha nem is párolva kapja, hanem csak az ötvenes évek elején számunkra megszokott rántás­hígítással. Mert neki az is túlságosan „tö­mény". — Szóval — mondogatta magában ba­rátom —, jól jár a konyha, amely húsz deka főzelékkel kalkulál, mondjuk, egy adagot, s ad helyette három deka zöldsé­get, s tizenhét deka vizet és lisztet. Már­már ott tartott, hogy kihívja a kereske­kedelmi felügyelőséget és a népi ellenőr­zést, hogy ugyan mossák már le az egy adag zöldborsófőzelékről azt a sok furcsa kulimászt. s mérjék meg grammra, meny­nyi zöldség marad mindezek után adagon­ként, s kérdezzék meg utána a konyhát, mennyivel is kalkulálta a főzelék adagját, amikor is rájött, az enész nem ér annyit, amennyi energiát fordítana rá. Mert végül is tíz forintot, ha fizet étkezésre — egye­lőre! —, vállalata hetet, ha ad rá. Mit is akarhat nagyjából 17 forintért? Hiszen van langyos Zilahy-leves (a la Valamit visz a víz...), van vizes takarmánybur­gonva, vannak elrontott ió. s eleve rossz ételek... Hát mit is kívánhatna többet mindennél? Ráiöit végül, hogy tíz-, vagy akár 17 forintért (egyelőre) — aligha kívánhat többet. S elkezdte kalkulálni népgazdasá­gi hasznát az egész folyamatnak. Mert elképzelte, hogy a kalkulált zöldségadagok felét, mondjuk, „megtakarítja" a konyha­személyzet, Dé ez a tényező csr.k az egyik oldala mindennek. Mert azt is megfigyelte ismerősöm, hogy a többiek sem igen vonzódnak a fölöttébb fölhígí­tott koszthoz, s az adagok jó fele a mos­lékosbödönökbe kerül. Mivel ismerősöm arról is hallott, hogy a disznóhizlalás nép­gazdasági érdek, mint ahogyan a saját karcsúsága is, már-már kitörő örömmel fogadta, hogy saját soványka pénzéért éppúgy őrködnek egészsége fölött, mint ahogyan szolgálják, ha közvetve is, a disznóhizlalás rentábilitását. Mígnem egy valaha a mezőgazdaságban is dolgozott kollégája el nem árulta neki, hogy egy tisztességes nagyüzemi hizlaldában fölte­hetően fölfordulnának a disznók, ha azt a moslékot tennék eléjük, amit az üzemi ét­kezdében összeöntenek. Mert annak biz' ott meg van szabva minden grammja és paramétere ... Szóval, ez a moslék a ma­szek disznókat van hivatva táplálni... — Szegény háztáji malacok! — sajnál­kozott magában ismerősöm, s lemondóan legyintett, hogy akkor mi a csodának Je­gyen neki jobb sorsa? Aztán mégiscsak gondolkodott tovább. És fölrémlett előtte a vállalatával szomszédos kisvendéglő ár­lapja, ahol — a szerződéses világ jóvoltá­ból — egy tisztességes zóna vagy egy fő­zelék feltéttel, a la carte, még ma is 16­18 forint között mozog, vagyis ital és le­ves nélkül nagyjából annyi, mint ameny­nyit ő és a vállalata fizet a gyanús étke­kért. Nosza, konzultált hát igazgatójával, hogy ő nem kéri az előfizetéses menüt, de átugrana a szomszéd kisvendéglőbe ebé­delni — ugyanannyiért —, csak éppen kérné a vállalati hozzájárulást. — Nem addig az — hangzott a meg­győző válasz. Merthogy pénzügyminiszteri rendelet van rá: hozzájárulás — ha van szervezett étkeztetés — csak annak adha­tó, aki azt veszi igénybe. Aki nem, hát vessen magára! Barátom ezen újfent elgondolkodott. — Lám, milyen bölcsen van berendezve ez a világ! Hiszen manapság a foglalkoztatot­tak mintegy negyede valamilyen okból nem veszi igénybe az üzemi étkeztetést, ök miért keressenek hat-nyolc forintot holmi liberalizmuson? Valamint, ha már a magándisznóhizlalást igazán és jobban nem telik támogatnunk, hát miért ne tá­mogassuk közvetve, a válláfati étkezteté­sen keresztül, ami a pénzügynek egy fil­lérjébe sem kerül, s amely folyamatban „A 22-es csapdája" mottójával, amúgy Mi­lo Minderbinder módján: „mindenki ré­szesedik!..." Sőt egy ilyen le- és meg­kötő szabályozással még azt is meg lehet mutatni a pimasz szerződéses vagy éppen maszek vendéglősnek, hogy ő lehet olcsó és jó, az állami szektor hasonló úrért és negyed minőségért is, mégis, versenyké­pes maradhat... I smerősöm ezen utolsó érv előtt hajtott igazándiból fejet. Mert minden éssze­rútlenséghez hozzászokott immár sok­felé és gyomra tájékán. Egyet viszont bi­zonyosan, a bizonyosság bizonyosságával tud: amikor versenyt akarunk támasztani egyfelől, garantáltan bekorlátozzuk más­felől. Például az üzemi kosztra szánt hoz­zájárulást nem engedjük át a maszeknak vagy a szerződésesnek, abból is védjük a gyöngélkedő nagyüzemi szektort. Hát erre már nincs érv. Számolgassuk hát tovább a borsószemeket, vagy vigyünk otthonról zsíros kenyeret! Szávay István KlSZ-lakásépíto akciók dolgo­A KISZ Központi Bizott- vezésével is igyekeznek ken az építkezésen ságának munkatársai a la- csökkenteni: a sorházak zott. kásgondok mielőbbi felszá- szerkezetének elkészítése A váci KISZ-bizottság molására több megoldást vá- például csaknem húsz száza- évek óta szervez a mozgal­zoló ajánlást állítanak össze lékkai volt így olcsóbb. A la- mi munkában élenjáró fiata­fiatal kutatók, közgazdászok kótelep 1988-ban készül el lókból építőközösségeket, és építészek bevonásával. F. Sárváron és Vasváron is si- amelyeknek tagjai vállalják, munkájukban építhetnek a kerrel kezdeményezett a hogy közvetlenül is részt megyei, városi KISZ-bizott- KISZ garzonház-építési ak- vesznek az építésben, egyen­ságok önálló kezdeményezé- ciót: vállalati és tanácsi ösz- ként 1000 munkaórával: ke­seire is. szefogással e városokban kis verik a maltert, hordják a Az MTI tudósítói ilyen, or- otthonok épültek fiatal csa- téglát a szakképzett mun­szágos figyelemre is méltó ládoknak, akik a továbbiak- kások mellett. Az építőközös­vállalkozásokról adtak hirt. ban nagyobb lakásra gyűjt- ségek segílséget kapnak Az országban az egyik leg- hetnek. ugyanakkor a helyi üzemek­jelentősebb KISZ-es akció e A Kalocsán működő Pető- tői is. téren a szombathelyi Strnm- fi Lakásépítő és -Fenntartó A Cement- és Mészművek feld Aurél ifjúsági lakótelep. Szövetkezet KISZ-védnök- Váci Gyára, a Duna Menti A társadalmi munkában séggel épit lakóházakat. A Regionális Vízmű és a köze­tervezett, eredetileg 485 la- Kisiparosok Országos Sző- li, őrbottyáni téglagyár ese­kásos lakótelep tömbháznibn vétségé és a KISZ együttmú- tenként kedvezményes áron eddig több mint másfél száz ködésének eredményeképpen biztosít anyagot vagy mun­család költözhetett he. 1986 végéig több mint hetven kaerőt. A városi tanács a fia­Ugyan itt nagy alapterületű lakást már át is adtak. Ezek taloknak lehetővé teszi a lakásokból álló társasházak közül ötvennek a KISZ hátú- kedvezményes telekvásárlást, is készülnek. A szombathelyi rozta meg az árát; a kivitel- Az átlagosnál jóval olcsóbb városi KISZ-bizottság az épí* tői függően nem haladhatta KISZ-lakások négyzetméte­tési terület előkészítésében, meg a 8—11 ezer forintot renként 9—10 ezer forintba az építőközösségek szervezé- négyzetméterenként. Az kerülnek. Vác-Deákváron ie­sében, az igénybe vehető hi- árakkal együtt a munkák- lenleg negyven ilyen lakás­telek és támogatások össze- minőségét is folyamatosan ban a külcsátadás előtti utol­hangolásában és az építő- ellenőrizték a KISZ-esek. Az só műveleteket végzik, ösz­anyagok beszerzésében is ifjúsági szervezet irodájának szel a városi KISZ-bizottság közreműködött. Az árakat szervezésében sok fiatal újabb lakóközösséget szer­szakmai építőtáborok szer- munkaidején túl, a hétvége- vez. (MTI) Verseltek, énekeltek A Balázs Béla Üttörőház­ban 32 pajtás részvételével rendezték meg a „Verset mondok, énekelek" városi bemutatóját. Közülük 10-ert jutottak a szentesi megyei bemutatóra. Eredmények: vers kategó­riában. Arany oklevéllel ju­talmazták Jazimiczky Kata­lint (Rózsa Ferenc sugárúti Altalános Iskola), Várnagy Katalint (Zrínyi Altalános Iskola) és Rovó Zsanettet (Szatymazi Altalános Iskola). Ezüst oklevelet kapott: Ko­vács Kinga a Béke utcai Altalános Iskola és Dombi Mária a Szőregi Altalános Iskola tanulója. Ének kategóriában arany oklevéllel minősítették Bar­na Csaba (Szirmai Általános Iskola), Szerencsés Dóra (Odessza II. számú Általános Iskola) és Iványi Anikó (Bé­ke utcai Altalános Iskola) tanulókat. Ezüst oklevelet kapott: Berki Szilvia (Gaga­rin Általános Iskola) és Tá­pai Antal (Sándorfalvi Al­talános Iskola).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom