Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-17 / 64. szám

Péntek, 1987. március 13. ff Mi lehet szebb dolog? A Nyugat-Európába utazók egyik meghatározó élménye, hogy „odaát" még i fü is zöldebb, mint idehaza. Ez jutott eszembe, amikor péntek este a televízió Pódium című műsorában Cserhalmi Györgyöt láttam lovagolni a gyönyörű Balaton-felvidéki tájon, és a fű mélyzöld volt, olyan, mint a szomszédságban. Ncrn a színeket állítottuk be rosszul, hiszen Cseh Tamás fehér inge is valósággal ragyogott Nem tudok bírálni egy mondat erejéig sem. Nagyszerű ötlet volt a régi magyar verseket visszahelyezni eredeti szülőhelyükre, a természetbe. Új és érdekes volt ahogy Cserhalmi lóhátról, éles patacsattogás közepette kiabálta világgá az évszázados terméskövek _ között, hogy „Vitézek, mi lehet szebb dolog az végeknél?" Fölemelő volt látni a Novák-koreográfiát méltósággal lejtő táncosok nyitott, komoly arcát. Igazi Q Képernyő örömet okozott tapasztalni, hogy két tehetséges művész ilyen egyneműen tud •mozogni, beszélni, énekelni. Nem hiányzott a mosolyogtató szellemesség sem; Csokonai vidám bordalát a részegség azon fázisában adták elő. amit nagy kocsmatudoraink asztalra borulósnak mondanak. Vannak tévés sztereotípiái;, amiket könnyen lehet szívből gyűlölni. Ilyen a Híradó elején rendszeresen elsütött „képes tartalomjegyzék", a Knézy szájából húszezredszer hallott Jkilövi a hosszú sarkot", vagy a csettegő-surrogó gépsor mellé állított gyárigazgató képe a riportokban. Hasonlóan dögunalmasak azok a pódiumműsorok, amelyekben borongós színű paravánok elé állított szenvedő arcú nülgyek és urak verseket mondanak. Két opus között Ibekeveredik egy festmény vagy a szerző mellképe, s közben mélabús gordonkafutam donog. A péntek este tévé előtt ülők nagy szerencséje, hogy az igencsak elkedvetlenítő Pódium cím nem ilyen jellegű műsort takart. Eleven, színvonalas, szellemes, szép es okos műsor volt. Külön érdeme a műsorszerkesztöknek, hogy igazi kultúrát mertek közvetíteni a hagyományos krimiidőben. Az igazat megvallva én sem hittem abban, hogy a fárasztó hét utolsó munkanapján, este, örömmel hallgatom Balassit és Zrínyit. Azt sem gondoltam, hogy a fájdalmasan ironikus Bereményi 6zövegek jószomszédja lehet Pálóczi Horváth Ádám Stájer tánca. Tévedtem. Az érdem a két főszereplőé ée a rendezőé, András Ferencé. D. I. Meccs van Rádió ftgyfó A kétgombos néprádió a konyhában, a falra erősített polcon trónolt, fönn a magasban. A déli magyarnóták, délutáni operettslágerek éterhullámai alatt, áradó hangnyalábok alá szorultan gyúrta akkor anyám a tésztát. klopfolta a húst, készítette a rántást. Onnan föntről dörgött lefelé A Szpíker őrjöngése is — és úgy emlékszem, olyankor már anyám sem dolgozott. A Hang ekkor abszolút főszereplővé vált, rá figyelni voltunk kötelesek: ültem a kissámlin, dermedten, apám a konyhaasztalnál szívta egyik cigarettát a másik után. Odaföntről üvöltött a Hang. Meccs volt. A Szpíker már régóta nem szpíker, a közvetítés tévénézóprogrammá. rosszabb esetben is körkapcsolássá változott, néprádió már nincs, csak ilyen-olyan népbetegség, s apám már régóta az elíziumi mezőkön szívja egyik cigarettát a másik után. Paneltömbök konyhaablakaiból híg, rossz diszkózene árad, a kenyér már «nem három hatvan, viszont hallom, júliustól újra lehet kapni Nescafét — és meccs, az változatlanul van most is. Van meccs szombaton délután, hogy legutóbb mondjuk a Honvéd—PMSC, a Videoton—Békéscsaba és a Rába—ZTE viadalokról hallhassunk, szimultán. Van meccs alkalmilag, válogatottvagy kupatalálkozó, meccs van késő este a tengerentúlról és ragyogó délidőben a pár száz méterre lévő, húslevesillatokkal teli toronyházakkal övezett stadionból. Van meccs, miközben emelkednek az árak és sohasem láthatjuk többé az apánkat, van meccs, miközben változtathatatlannak hitt dogmák foszlanak egy-két hónap alatt semmivé, szentként dicsőített nevek telítődnek nagyon is differenciált tartalmakkal, elképzelhetetlennek, legalábbis makacsul mindig megcáfolhatónak vélt borzalmak történnek emberekkel, nem is mindig olyan messzire tőlünk — s ezalatt meccs van a rádióban. Novotny Zoltán közvetít meg a jó svádájú Vass István Zoltán, tenyérnyi Sanyó-rádiócskákból nagyobbacska, konzervatív Sokolokból vagy nagy marha hifi-tornyok bombasztikus készülékeiből zúdul, árad, hömpölyög a hang, hogy tizenegyes, beadás, szöglet, kirúgás, és csel és les. Meccs van vidéken és a fővárosban, Amszterdamban és Albániában, hóesésben, és kánikulában. Mintha a huszadik század egyetlen biztos képződménye volna. A csapatok maradnak, a bírák nagyon ritkán pártatlanok, és beadás, tizenegyes, szöglet, kirúgás és csel, és les. No meg a küzdőszellem, azt, azt megtartani mindenáron. Mert meccs van. Domonkos László Hubay „dédunokája 99 Ha nem koptatták volna már közhellyé, olykor érdemtelennél is alkalmazva azt az értékmérő megfogalmazást, hogy valakinek a személyisége, illetve mindaz, amit és ahogyan közvetít, már túlnőve önmagán, jelenséggé szublimálódott, akkor most Szecsődi Ferenc immár nemzetközi hírű hegedűsünket, illetve művészetét igy aposztrofálnám: Szecsődi-jelenség. Így azonban több, ha azt mondom, Szecsődi játéka bizonyos vonatkozásokban nem hasonlítható egyetlen fenomén hegedüléséhez sem. Amit ő tud a hangszerén, az utánozhatatlan és kivételes. Nehéz a titkot megfejteni, szavak kényszerzubbonyába bújtatni a tüneményt. Talán csak megközelíteni, de nem megragadni tudom. Játékának természetessége fog meg legelébb. Nem akármilyen természetesség ez, a felhőtlen öröm, a boldog gondtalanság parttalan áradása. így fürdőzik ember, állat és növény az első tavaszi nap meleg sugárzásában, így szívja be a friss, sós tengeri levegőt, vagy fenyvesek ózonát a tüdő, azzal az örömteli természetességgel, ahogyan Szecsődi merül el a zenében, teremt vele kapcsolatot, viszonyt. E bűbájos összetartozásban ő az úr, a varázsló. A hangszer, a muzsika az ő intuícióinak engedelmeskedik: bókol, fickándozik, gyöngyözik, üveghangon szárnyal, ível a végtelenségbe vagy kúszik lágyan a szív mélyébe, hogy ott azt súgja, ugyan barátom, csak nem vagy bús, inkább kacagj! A nagy, végső kérdések Szecsődi közvetítésében leegyszerűsödnek, válasza megbékéltető. Harmonikus természetességgel oldódik fel játékában a drámai, mint ahogyan a természet örök, megnyugtató rendjében követi a telet a tavasz, az elmúlást az újjászületés. Hubay Jenőre, a kiváló magyar hegedűművészre, zeneakadémiai tanárra emlékeztek a minap a November 7. Művelődési Házban; 50 éve, március 12-én hunyt el. Hubay a magyar hegedűművészetet világhírre emelte, nemcsak saját játékával, hanem pedagógiai munkájával is. A magyarok közül például Geyer Stefi, Vecsey Ferenc, Szigeti József, Telmányi Emil, Koncz János, Zathureczky Ede, Gertler Endre, Garai György neve fémjelzi a Hubay-féle, a zenei világban már fogalommá vált iskola színvonalát, s akkor még nem is említettem a számos olasz, osztrák, amerikai, angol, s skandináv növendékeket, akik óráit látogatták, s nem szóltam olyan nemzetközi hírű vonósnégyesekről sem, mint például a Waldbauer-Kerpely vagy a Roth és Végh-vonósnégyesek, s olyan kiváló pedagógusokról sem, mint Gábriel Ferenc, Waldbauer Imre, Országh Tivadar, Temesvári János (hogy csak néhányat említsek), akik szintén Hubaytól kapták az életre szóló zenei útravalót a budapesti zeneakadémián. O maga is, a világhírű gordonkaművész Popper Dáviddal társulva — akit szintén ö nyert meg a zeneakadémia gordonka tanszakának élére — a nagyhírű Hubay— Popper vonósnégyest létrehozva évtizedeken át nevelte a magyar zenei közízlést. Művei a hegedűsök számára kitűnő játszanivalók. Mégis méltatlanul elhanyagolják (talán mert virtuozitásuk miatt riem tudják méltó módon megszólaltatni?). Természetesen zeneszerzői profilját nem a zseniális, újító kortárshoz, Bartókhoz kell hasonlítani, akinek egyébként műveiből Hubay is többet bemutatott. A kor ízlésének megfelelő, német iskolázottságú, ám az akkori zenei ismeretek szerinti magyaros elemekkel ötvözött kompozíciói a nagy műveltségű, s mesterségét kifogástalanul értő muzsikus munkái. Pedagógiai jellegű kompozíciói, tanulmányai, koncertetűdjei a mindenkori Móra Ferenc árvízi verse Apró Ferenc, Papp Zoltán Ferenctől származó vers. és jómagam is szóvá tettük Megírtam a két kiadásban már nemegyszer hogy a . megjelent Sze ed cimű Csongrádi sugarut mellett ja körtöltésen levő árvízi utikönyvemben is, sot ott is emlékművön hibás a Móra közöltem a hiteles szöveget; Petresi töltésnél szilajon áttörve a gátat, Ránk e helyen szabadultak az ár hullámparipái. Égi harag múltán kisütött az égi szivárvány, Szőke Tiszánk örökös békét köte Nagy-Szegedünkkel. Most azért kell megismételnem, mert a Délmagyarország szombati számában A szegedi nagyárvíz emléktárgyai című cikk változatlanul a hibás, nem egy helj-c-n értelmetlen, hiányos szöveget közli. Az árvízi centenáriumkor a Tömörkény Gimnázium képzőművész tagozatának diákjai dicséretes buzgalommal fölújították az elhalványult betűket, de ezzel sajnos a hibás szöveget konzerválták mindmáig. Ideje, hogy az illetékesek végre kijavítsák, s ne kelljen útikönyvem 'harmadik kiadásában is szóvátennem az értelemzavaró hibákat. Péter László Országos kiállítás A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége az idén Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban rendezi meg a VIII. országos motívumfilatéliai kiállítást. Az itthon és külföldön egyre nagyobb népszerűségnek örvendő motívumbélyeg-gyűjtést átfogóan reprezentáló bemutató március 19-én nyílik. Százöt gyűjteményt tesznek közszemlére, csaknem két és fél ezer albumlapon. A kiállítás ideje alatt a posta emlékbélyegzővel látja el a levél-, illetve a lapküldeményeket és ebből az alkalomból külön levelezőlap jelenik meg Kecskeméten. (MTI) Elítélték a belvárosi gyilkost A közvélemény számára nyilván emlékezetes az a bűncselekmény, ami 1986. december 27-en este Szeged belvárosában történt. Egy fiatal férfit szúrtak le az Árpád tér és az Eötvös utca sarkán, aki a helyszínen meghalt. A tettes, a 28 éves Merész Ádám (Szeged, Lechner tér 15.), akit emberölés bűntettével vádoltak, s tárgyalása . a napokban ért véget a megyei bíróság Exterde Tibor tanácsa előtt. A cigány származású Merész Ádám négy osztályt végzett az általános iskolában, aztán idegrendszeri gyengesége, problémái miatt kimaradt. Később az ötödik-hatodik osztályt a dolgozók iskolájában végezte el. Viszonylagos iskolázatlansága nem látszik rajta, értelmes válaszokat ad a bíró kérdéseire. A gyilkosságra nem emlékszik. A közvetlenül előtte és utána lezajlott dolgokra nagyjából igen, a halálos szúrásra nem. Ezzel együtt nem vitatja, hogy ő okozta az áldozat halálát. Idegi problémái miatt rendszeresen nyugtatókat szed. Arra nem emlékszik, a végzetes napon is beszedte-e, s arra itta-e a nagy mennyiségű alkoholt. Többször volt öngyilkossági kísérlete. 1986. december 2J-én Merész Ádám, az ecset- és seprűgyár segédmunkása szabadnapos volt. Dél körül meglátogatta egy barátja. („A nevét nem tudom — mondta a tárgyaláson —, de barátom.") Italozni hívta, elindultak a „Csirkébe". Aztán a Birka következett, majd Újszegeden a „Tót", majd a „Lófara" Közben a társak cserélődtek, az utolsó helyen egy ismerősével, M.-mel kezdett inni. Később odaült hozzájuk M. ismerőse, G., s együtt ittak, majd elindultak — immár erősen ittasan — M. élettársához, a Somogyi utcába. Az élettárs nem volt otthon, ezért a három férfi visszafelé indult a Somogyi utcában. A Szőlőfürt borozó előtt vezetett el az útjuk. A borozó ajtaján éppen kilépett egy szál pulóverben egy fiatal férfi, V. Tántorgott az ittasságtól. Ez az a pont, ahol meg kell állni. E pillanatok történéseit ugyanis a gyilkos, valamint társai és a tanúk meglehetősen különbözően mondják el. M. és G. először azt mondták a rendőrségen: V. kötött bele Merészbe, trágár szavakkal sértegette, majd verekedni hívta. Ugyanezt mondta a vádlott is, kitartván végig állítása mellett (lapunk január másodikai számában jelent meg a vele készült beszélgetés / abban is ez található). Akadt egy tanú, H., aki végig szem- és fültanúja volt az eseményeknek, és határozottan megerősítette a vádlott állítását. Ez a tanú volt eevébként az egyetlen, akj józan volt a nyilatkozók közül. S volt még egy tanú, aki pontosan nem hallotta a szóváltást, de azt igen, hogy V. mondott valamit Merésznek. Mindezen vallomásokkal szemben áll M. és G. második számú -nyilatkozata, amit akkor tettek, amikor közveszélyes munkakerülés miatt benn kellett maradniuk a rendőrségen, s „volt idejük gondolkodni" a történteken. Ekkor azt állították: a Szőlőfürtből följövő férfi egy szót sem szólt Merészhez, hanem társuk kötött bele, nem V. hívta verekedni, hanem Merész kezdte üldözni. Mindennek persze a vádlott cselekményének megítélése szempontjából van jelentősége, egy valami viszont biztos: V. immár halott, mert Merész Ádám szíven szúrta. Ez lett ugyanis a Toldi utcában végbement üldözés eredménye. V. menekülés közben többször elesett, az utolsó alkalomnál érte utol a gyilkos, s a közben elővett késsel háromszor megszúrta, ebből az egyik halálos volt. Aztán visszatért társaihoz, M.-hez és G.-hez, akik lassan sétálva követték az eseményeket. A két férfi elmondása szerint Merész a kezében tartotta a véres kést, megnyalta, s állítólag azt mondta: „jó sós". E cselekményekért a megyei bíróság Merész Ádámot tizenkét évi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, s nyolc évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Mint azt az ítélet indoklásakor elhangzott, a bíróság M. és G. vallomását elfogadva, H.-ét elvetve megállapította, hogy a sértett provokáló magatartást nem tanúsított, a súlyos bűncselekmény Merész agresszivitásának egyenes következménye volt. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Végső döntést a Legfelsőbb Bíróság hoz. Balogh Tamás hegedűsök hasznos tananyaga. Mint ahogyan a Hubay életét és munkásságát ismertető Kiss Ernőtől hallottuk a mester hegedűjátékának titka abban rejlett, hogy a magyar cigányok élettel teli, színes tónusa, a Joachim-féle alapos, precíz német iskola alapozása, s a vieuxtempsi franciás, könnyed szellemesség ötvöződött benne. És a természetesség. Szecsődi Ferenc előadói kvalitásai alapján a Hubayiskola méltó képviselője, mint ahogyan az is valójában. Hubay növendéke volt Koncz János, aki viszont Szűcs Mihályt, a nagy hírű Tátrai-vonósnégyes kitűnő muzsikusát tanította, s tőle vette át tanítványként a hegedűsiskola nemes, értékes hagyományait Szecsődi Ferenc. Ily módon a zenei ős(szülő) Hubay Jenő „dédunokájának" tekinthetjük őt. Műsorának minden darabja a nagy hegedűshöz kötődött. Tartini Ordögtrilla-szonátája Hubay kedvenc repertoárdarabja volt. Szecsődi — a nagy elődhöz méltó — előadását technikai tökéletesség. könnyed, anyagtalan, valóban ördögi virtuozitás és behízelgő szép tónus jellemezte. Zongorán Fekete Márta kísérte, talán túlzottan is alkalmazkodva. Olykor, főleg ha bevezető zenét játszik, bátrabb dinamikával és karakterizálással is zongorázhat. Vieuxtemps: Réverie s a Ballada és polonaise, valamint Wieniau/ski A-dúr polonaise és Valsfe caprice című darabjainak megszólaltatásával emlékezett Szecsődi arra a büszke örökségre, amelynek ápolására, érdemei miatt éppen a magyar Hubay Jenőt kérte fel Vieuxtemps, amikor a brüsszeli konzervatórium hegedű tanszakának vezető tanárává léptette elő, s ily módon a két nagy hegedűs, a francia—belga Vieuxtemps s a lengyel H. Wieniawski művészi és tanári munkájának folytatójává vált. Szecsődi e két hegedűvirtuoz-komponista opusait lenyűgöző szín- és hangulatgazdagsággal, szellemes, könnyed eleganciával játszotta. Végül Hubay műveivel bűvölte el a publikumot. A fonóban című darab kitűnő alkalom volt az előadóművésznek briliáns virtuozitása maximális megcsillogtatására, de egyúttal ízes karakterek ábrázolására is. A Virágregék sorozatból bemutatott Zephyr című kompozíció s a hegedűszóló — A cremonai hegedűs című operából az éteri tisztaságú, szárnyaló üveghangokkal, s a Szecsődi-féle egyéni bájú. szépséges melódiaformálással, édes-bús, üde, behízelgő tónusával ajándékozott gondűző perceket s örömet. Akik azt vallják és várják a zenétől, hogy gyönyörködtessen és boldoggá tegyen, azok ezt a kincset kapták meg szólóestjén Szecsőditől. Berényi Bogáta Miniszteri biztos A Minisztertanács határozata alapján a továbbiakban államigazgatási felügyelet alatt folytatja működését a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat, a VÁÉV — jelentette be hétfőn Veszprémben, a vállalati tanács ülésén Petrovai László építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes. Ez az intézkedés, mint hangsúlyozta, egy olyan, már 10 éve tartó kedvezőtlen periódusnak vet véget, amelyben a vállalat tartósan alacsony hatékonysággal, illetve veszteségesen működött. 1986. évi vesztesége már minden korábbi esztendőét meghaladta. Mindezek következményeként hitelező bankja — a Magyar Hitelbank Rt. — felszámolási eljárást kezdeményezett a vállalat ellen.