Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-11 / 59. szám

Szerda, 1987. március 11. 4 7 9 világon egyedülálló A Képes bibliai lexikon bemutatója A Közgazdasági és Jogi talmaz a Bibliában található Könyvkiadó gondozásában a személyekről, történeti esenapokban megjelent Képes ményekről, a történések, pélbibliai lexikont kedden a dázatok helyszínéről, zsidó Hazafias Népfront Országos ég keresztény vallási fogaiTanacsanak budapesti szek- , ,, házában mutatták be a sajtó makr0>- A mu ismereteket képviselőinek. A kiadó Mi- közöl magáról a Bibliáról és nerva szerkesztőségében ké- fordításairól, az egyes bibliai szült kötetről Zentai Péter könyvekről, számos helyen főszerkesztő elmondta, hogy bemutatva az irodalmi, a az a világon egyedülálló vál- képzőművészeti és a zenelalkozásnak tekinthető. Lét- művészeti összefüggéseket. A rehozását főként az indokol- kötet megjsmertet a „könyta, hogy a művészetekben vek>. keietkezési körülméfellethető utalásokon kívül a nyeivel, a Biblia szerkezetéköznyelvben is sok olyan ki- vel) egyes részeinek különfejezés van, amelyeknek for- bözö értelmezésével. A 90 rása a Biblia, amely azon- ezer példányban megjelent ban nem egyszerűen történe- lexikon szövegét mintegy tek, példázatok, erkölcsi és 150, többségében színes ilvallási parancsok gyűjtemé- lusztráció egészíti ki: képzőnYe- és iparművészeti alkotások A lexikon több mint ötszáz reprodukciói, illetve néhány szómagyarázatot, s azon be- térkép a bibliai kor különbölül újabb félezer utalást tar- ző időszakaiból. (MTI) Egyházi személyek eskütétele Az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával a közelmúltban megválasztott egyházi személyek — Farkasházi Ferenc, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője és Schöner Alfréd, a Magyar Izraeliták Országos Rabbitanácsa elnöke — kedden Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke előtt esküt tettek a Magyar Népköztársaság Alkotmányára. A parlamenti eseményen jelen volt Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Az egyházkerületi felügyelő eskütételén részt vett Nagy Gyula, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, a rabbitanács elnökének eskütételén Losonci András, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke. (MTI) Kodály-emlékhangverseny A Csongrád Megyei Tanács Művelődési Központja és a KOTA megyei szervezete rendezésében hétfőn jelentős hangverseny volt a Tisza Szálló nagytermében. Kodály halálának 20. évfordulója alkalmával Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese emlékezett meg a mester jelentőségéről, és méltatta munkásságát, majd ezt követte a megye legjobb kórusainak színes bemutatója. Valamenynyien Kodály kórusműveit énekelték. Nincs módunk az elhangzottakat teljességében értékelnünk, ezért az együtteseknek csak egy-egy műsorszámát emeljük ki. A nyitószám hálátlan szerepét a Rókusi 1. Számú Altalános Iskola „Kodály kórusa" vállalta Kalmár Ferencné vezényletével. Az ápolt, tiszta hangzású, korrektül éneklő gyermekkar igen gondos tanári munkát árul el. Kedvesen friss, üde tolmácsolásban hallottuk tőlük a Gergelyjárást. Az Ifjú Zenebarátok Kórusának 25 leánya és 10 ifja Erdős János vezetésével példamutatóan szép produkciót nyújtott ifjúsági kategóriában. Irigylésreméltóan szép hangszínük van a férfiszólamoknak, de a női szólamok is egységesek és kellemes tónusúak. Valamennyi igényes műsorszámukat magas színvonalon, s igen muzikálisan szólaltatták meg. Eszményi költői emelkedettség sugárzott az Esti dal előadásából. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. számú női kara Mihálka György színgazdagságot varázsló vezényletével énekelt. Blokkjukat az Angyalok és pásztorok című kórusmű valóban angyali tisztaságú és csengésű nagy sikerű tolmácsolásával zárták. A Kisteleki II. Rákóczi Ferenc Altalános és Zeneiskola tekintélyes létszámú, fegyelmezett gyermekkara Balogh Irén vezényletével természetes, szép csengésű éneklésmódjával tűnt ki. A 150. genfi zsoltár ideális előadói voltak. A Canticum Kamarakórus színvonalához méltóan Kodály legigényesebb kórusműveiből állította össze programját. Sik Sándor Te deumának az eleven beszédlüktetésű, emelkedett, áhítatos fohászhangvételű előadása kiemelkedő volt. A Bartók Béla Kórus zárta a hangversenyt Rozgonyi Eva vezényletével. Szintén a legnagyobb felkészültséget igénylő Kodály-művek közül Nyelvgörcs „A pejoratív módon la-J' tens gondolatok akkor hasznosak, ha nem állnak indulati síkon". Ellentétben velem, mert én ott állok. Ugyanis ezt a gyönyörű mondatot egy ünnepi beszédben hallottam és azóta is kétségek gyötörnek. Hogy jól hallottam, az biztos. Hogy pontosan így, az is biztos, mert régi jó szokásom szerint ceruzával-papírral felszerelkezve ültem ott, gyűjtögető szenvedélyem miatt. Kétségeim kizárólag magamban vannak, magyar szakos diplomámat készülnék visszaadni, merthogy az nekem nyilván nem jár. Nincsenek pejoratív módon latens gondolataim, így hát mindegy, milyen síkon állok, nem lehetek hasznos. főleg, ha nem tudok magyarul. Azért néhány, másik kedvencemet szívesen közreadom. „A fegyelem szilárdításával el kell érni, hogy az egységek leterhelése biztosítva legyen." (Ezzel a mondattal az én leterhelésem már biztosítva van.) „Átfogó képet kaptunk a városlakók azon rétegének helyzetéről, a támogatásra való rászorultságuk mértékéről és sürgősségi rendjéről, akik a támogatásra legrászorullabbnak minősülnek.'' (Valami ilyesmire szorulok én is.) „Nem megoldott a víz .jivásra alkalmatlansága." (Mondjak valamit? Hál'istennek!) „A őrzés egyik leghatékonyabb eszköze a mezőőr beállítása volna." (Hová?) „Szabadidejük eltöltését nem tudják megvalósítani." (Nem baj, eltelik az magától is.) És így tovább. Mert az csak az érem egyik oldala, hogy „shop" meg „boutique" meg „No-fines-építkezés". Ez a másik, és legalább olyan káros. Már a nyelvészek, nyelvművelők is tettek kényszerű engedményeket — komoly szaktekintély próbálta nekem bebizonyítani, hogy ma már nem hiba élőbeszédben -ban, -ben helyett -ba, be ragot használni, igaz, leírni még nem illik —, mert egyszerűen nyelvünk fala nem állja a pongyolaság ostromát. És tényleg, ha legújabb — és egyébként kiváló — televíziós „nyelvőrködő" sorozatunk péntekenként képernyőnyi „STOP"-felirattal állít meg egy szóra, lehet, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik az idézett példáktól nyelvgörcsöt kapni. A „STOP" is van annyira magyarul, mint azok a fránya pejoratív módon latens gondolatok. No, persze nem indulatíve ... R. C, válogatták műsorukat. Gyönyörű, klasszikus dallammintázásuk, értelmezésük, kiérlelt, összecsiszby: előadásmódjuk mintaszerű. Az est legihletettebb pillanatait szerezték a Gyulai Pál versére komponált Este című kórusmű megszólaltatásával. Végezetül az összkar impozáns előadásában Rozgonyi Eva vezényletével Kodály Magyarokhoz címzetű kánonjával búcsúztak a nagyszerű dalosok. Kár, hogy a példamutató szép összefogás egy hasonlóan értékes, szintén az ifjúság zenei nevelését célzó, s az idén nem kis erőfeszítéssel újraélesztett rendezvény rovására ment. Sajnálatos, hogy a szervezők nem vették figyelembe az egyetemi-főis-« kolai bérlet koncertjének már ősz óta közzétett időpontját, március 9-ét. Ha már úgysem március 6-án (a mester halálának napján) rendezték az emlékhangversenyt, csúszhatott volna néhány nappal későbbre is. így a Kodály-hangversenyen szereplő fiatalok élvezhették volna a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Ravel és Debussy művészetét Bódás Péter és Szecsődi Ferenc magas színvonalú előadásában. Viszont többek között a zeneművészeti főiskola hangszer-orientáltságú ifjúságának is tanulságos lett volna Kodály kórusművészetével ismerkedni. így egyik sem sikerült. Maradt mindenki a saját berkeiben. Herényi Bogáta Kollégium a város szélén A falra pingált feliratok fékevesztett indulatokat sejtettek. A költözködés — nem egészen váratlan, mégis — hirtelen lecsapó híre lelkeket dúlt, régen összeszokott közösséget robbantott. Talán azért tetszett derült égből villámcsapásnak, mert sokáig hinni akarták, mégsem jött el a vég, valamiféle csoda folytán elodázható a nagy múltú kollégium épületének elhagyása. Elérkezett hát az utolsó óra, amikor már a közvetlen életveszély miatt tovább halogatni — az addig is értelmetlenül elodázottat — nem lehetettt. A hallgatók indulatait fokozandó, így került sor a lehető leglehetetlenebb időpontban — a vizsgaidőszakot megelőző zárthelyi dolgozatok sorozatának napjaiban — az átköltözésre. Tavaly karácsony előtt egy nappal hurcolkodtak át a JATE Irinyi kollégiumának lakói a város peremén magasodó Délép-munkásszálló 8., 9., 10. emeletére, ök — közel kétszázan — voltak az egyetemi városrészből elsőként kitelepítettek. Minek okán kényszerülnek majdan 810-en az egyetemi éveik-életük fő színterétől távol, munkásszállóból (majdan) kollégiummá „emelt" épületébe? Messzi múltban keresendő előzménye van. * A Hősök kapujából mintegy kinyúló épület — amelyben az Irinyi és a József Attila kollégium kapott helyet — a romlásnak, pusztulásnak félreérthetetlen jeleit mutatta immáron soksok éve. Először tizenkét esztendővel ezelőtt dúcoltátták alá, akkor még csak néhány helyen. Ez volt tán az első, komoly figyelmeztető jelzés: hamarosan lakhatatlanná válik. Mihamarabb gondoskodni kéne vagy egy új egyetemi kollégium építéséről, vagy ennek a nagy múltú diákotthonnak felújításáról. Ettől az évtől kezdődően aztán rendre íródtak a minisztériumnak címzett SOSjelzések: baj ,van, megoldás kell! A kiúthoz viszont pénz kell, a központi pénztárból — ha úgy tetszik, államkasszából —, mert az egyetemnek anyagi fedezete ilyen beruházásra nem volt. ígéret fentről érkezett, lehetett hát álmodni. Mivel az Irinyit alkalmatlannak minősítették a felújításra — mondván, a kollégiumokkal kapcsolatos országos építési . szabályokat képtelenség lenne betartani a felújítás során —, így maradt a másik lehetőség, egy vadonatúj egyetemi diákotthon. Az első tervdokumentációt Tarnai István Ybl-díjas építészmérnök készítette eL Egy csodás, átriumos, napelemes, 810 ágyas kollégiumot álmodott a Tisza túlpartján a már meglevő Hermán kolesz folytatásaként. A 220 millió forintos beruházási költséget túl soknak találták 1984-ben, így a tervező azt az utasítást kapta: tervezzen másikat: 500 ágyasat, és maradjon 150 millió forinton belül. Tarnai István módosít, a keretösszegen nem lép túl. így is szépséges elkép'zelés születik a rajzasztalon, 1985 nyarára. S marad is elgondolás, mert a megvalósításához kellő — 150 millió — nem adatik. Az egyetemi vezetés asztalára viszont letétetik az utolsó figyelmeztetés, a záró szakvélemény, miszerint az Irinyi, József Attila diákotthonokat — közvetlen életveszély miatt — 1986. december 31-éig — ki kell üríteni. Patthelyzet, aminek feloldásához a szerencsétlenségek egybeesése adott fogódzót. * A> mi lett volna, ha kérdésre értelmetlen múltba tekintés, de talán a történet „meséje" során mégis felteendő. Mi lett volna, ha a Dclép nem kényszerül eladni város széli lestrapált munkásszállóját, ha az államkassza nem akarja a csőd szélén álló vállalatot megsegíteni (hiszen a vásárlásra kapott pénz inkább a Délépért, mintsem az egyetemért juttattatott). Lakható épület híján maradt volna az albérlet, egyetemi díjhozzájárulással. De nincs ha. Egy út maradt. Megvették a munkásszállást a tervhivatal adományozta 180 millió forintért. (Tarnai István két éve 150 milliót „szánt" egy újra, jóllehet, csak 500 ágyasra.) A szerződés szerint a Délép elvégzi mindazokat a munkákat, átalakításokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a szállót kollégiumként lehessen használni. „Csökkent értékű kollégium lesz" — mondta Szabó Dezső, a JATE gazdasági igazgatója, aki örökül kapta e félmegoldásnak nevezKiállítási napló Szépség és kellem J A GÖMBFORMA VARIÁCIÓI teszik ki Jakab Bori és Segesdi Bori — anya és lánya — kiállításának döntő többségét a Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában. Érdemes elgondolkodni azon, vajon milyen indíttatással ülnek le a mai keramikusművészek, amikor használati v. dísztárgyakat formálnak?! A formavilág szinte teljesen kimerített, a mázazás, színezés, díszités is alig-alig hagy már felfedezésre váró területeket. S mégis: árulkodnak a tárgyak. Elárulják a valódi tehetség, az igazi személyiség, az érzékeny alkat jegyeit, beszélnek készítőjük elmélyültségéről, vagy felületességéről, valódi, vagy hamis érzéseiről, eredetiségéről vagy utánzatairól, egyszóval arról, művész nyúl-e az anyaghoz, alkotói gondolat ölt-e testet a formákban? A mostani páros egyazon világot épít, legértékesebb tulajdonságuk, hogy természeti formák végső stilizáciáit mutatják tárgyaik. Termések, bimbók, virágok, gumók formái egyszerűsödnek vázákká, szép tárgyakká. Díszítéseik is vizek hullámait, ágak szövetét, földek repedéseit juttatják eszünkbe. Legmegragadóbbak gömbformájú vázáik, melyek változatos díszítéseikkel, eleganciájukkal legszebb tárgyaink között kaphatnak helyet. Lakásokba velük! Az EKLEKTIKA CSAPDAI — jutott eszembe Ambrus Imre festményeiről a Képcsarnok Gulácsy Lajos Termében. Már a leporelló ismertetője zavarba ejt, hiszen a Gyergyóalfaluban született, s most hazánkban élő művészről megtudjuk, hogy „A festészet mellett rendszeresen foglalkozik grafikával, színházi-, televíziós-, báb-, és díszlettervezéssel. Jelenleg a Budapesti Állami Bábszínház tervezője." Ez a sokféleség festészetére is jellemző. Tar.yaképein alföldibb akar lenni az alföldieknél, színek, ben tobzódó ügyes virágcsendéletei mintha a népszerűség olcsóbbik változatát keresnék, velencei motívumait szuvenírboltok képeslap-arzenáljából kölcsönözte, nyúlánk madonnáit mintha trecento templomok falfestményeiről költöztek volna képeire. Szeretem és tisztelem a sokszínű művészeket. Azokat, akiknek kifejezésmódját mindig az adott téma határozza meg, nem pedig egy sikerült modort erőszakolnak minden alkotásukra. Csakhogy az ilyen típusú alkotók rendkívül erős egyéniségek — legalábbis annak kellene lenniük! Mert csak a személyiség lehet hitelesítője a sokféle megnyilatkozásnak. S ezt az erőt, a tehetségnek és személyiségnek ezeket a tartópilléreit hiányolom Ambrus Imre képei mögül. Ezért kell azt mondanom, hogy beleesett az eklektika csapdáiba, hogy ügyesen fest különböző témákat különböző modorban, hogy képei előtt megcsapja a nézőt a kellem, — csakhát a művészet, az egészen más ... Tandl Lajos hető helyzetet. „Szeged legszebb kollégiuma lesz" — mondta az igazgatónő, Kériné Nagy Zsuzsa, aki viszont — ha fel nem adja — végigjárja az épületátálakítás minden tortúráját. Lehet, hogy valamikor szép lesz, kényelmet adó. Most már — a megmásíthatatlan döntés után — a mihez képest viszonyítási pontot keresni igencsak céltalan, éppen úgy, mint azt számolgatni, mennyi pénz költetik még rá az exmunkásszálló átszabására. Félő, hogy a Tarnai tervezte vadonatúj — s ahogyan mondani szokás: a kor követelményeinek megfelelő — kollégium soha meg nem kapott költségeit közelíti majd a végelszámolás összege. Ennél fájdalmasabb már csak az lehet, hogy majd ezer főiskolás és egyetemista lészen elszakítva a hajdan volt egyetemi negyedtől. !gy űett volna ez — hallom a replikát — akkor is, ha a Tisza túlpartján valósul meg a legelső diákotthoni terv. Igaz, ez is távol esik a hajdan egységes egyetemi városrésztől, csakhogy Újszegeden a már meglevő egyetemi kollégiumok, a gyönyörű zöldövezet szinte k'nálták a lehetőségét egy új egyetemi városrész kiépítésének. A Kossuth Lajos sugárút legvégén álló diákszálló azonban magányos marad, egy, a lakóitól idegen, sivár környezetben. E talán érzelmesre sikeredett kitérő után egy roppant prózai vád hozható még fel (a hallgatókért mondott) védőbeszédben. Jelesül az, hogy az évek óta ugyancsak vészhelyzetben vergődő egyetemi közétkeztetés sem lesz jobb, avagy más az „új" kollégium 4 ezer adagos konyhájának beléptével. Hiszen meggyőződésem, azok a hallgatók, akik a város széli kollégium lakói lesznek, és ennek okán itt kapnak kosztot, kvártélyt, a rövidre szabott órák közti szünetben nem utazgatnak majd a központból a város peremére néhány falatért. Visszavonhatatlan és megmásíthatatlan tény: egyetemistáink egyhatoda most már itt kényszerül berendezni ideiglenes szegedi otthonát. Csak hát lassanlassan majd szétszóródnak a város különböző pontjaira az egyetemi műhelyek is, mert ahogyan hírlik, az oktatási épületek is romladoznak. Félő, hogy évek múlva rájuk is egy végveszély szülte kényszermegoldás vár, és akkor valóban oda a városnak különös hangulatot kölcsönző egyetemi negyed. Kalocsai Katalin Színjátsió- és rendezői tábor Országos színjátszó- és rendezői tábort rendez az idén nyáron a Zala Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, a zalaszentgróti Hamburger Jenő Művelődési Központ, valamint az Országos Közművelődési Központ. A tanfolyam augusztus 7-től 16-ig Zalaszentgróton lesz. Az érdeklődök a következő témákörökkel foglalkozó öt 6zekció közül választhatnak: az improvizációtól az előadásig; drámapedagógia; színészmesterség — színészvezetés; drámai helyzet és színpadi tér; a színészi kapcsolat útjai. Az előadásokat és konzultációkat neves szakemberek tai tják. A kurzuson 18 éven felüliek vehetnek részt. Jelentkezni május 10-ig lehet a Zala Megyei "Művelődési és Ifjúsági központban (8900 Zalaegerszeg, Kisfaludy u. 7—11., telefon: 92-14-580).