Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-31 / 76. szám

Kedd, 1987. március 31. 5 Megalakult a Magyar Filozófiai Társaság Az elmúlt héten Budapesten megalakult — helyesebben újjáalakult — az 1948ban megszüntetett Magyar Filozófiai Társaság. Az alakuló ülésen a résztvevők elfogadták az alapszabályzatot, amely kimondja: a társaságnak tagja lehet mindenki, aki szívügyének tekinti a hazai és a nemzetközi filozófia eredményeinek megismertetését, kutatását. Az alakuló ülésen megválasztották a társaság tisztségviselőit. Elnök: Tökei Ferenc akadétnikus, a két alelnök: Földesi Tamás és Rúzsa Imre, a főtitkár: Nyiri Kristóf lett. A 15 tagú választmány tagja Szabó Tibor, a JATE filozófiai tanszékének docense. A választmány tagja lett Nyiri Tamás, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia tanára, a filozófiatudomány doktora is. Százéves szakközépiskola A budapesti I. István Közgazdasági Szakközépiskola fennállásának 100. évfordulója alkalmából ünnepséget tartottak hétfőn az Erkel Színházban. A rendezvényen Marjai József miniszterelnökhelyettes, az iskola egykori tanulója mondott ünnepi beszédet. Ezt követően felelevenítették a tanintézet elmúlt évszázadának jelentős állomásait, s méltatták az itt folyó oktató-nevelő munkát. in Képernyő ...az egész — tévé. Kedden kezdődött, hol is? Az felejthető, hogy az új magyar tévésorozat első részében az okozta a konfliktust, hogy jól szituálték leánya jelentkezett színinövendéknek. Viszont a 2-esen, a szegedi stúdió magazinműsorában emlékezeteden jó összeállítás idézte meg a Gyulai Színkór törtenetét; rendkívül gazdag és körültekintően fölhasznált dokumentumanyaggal operáltak a tévések, fölkutatták és szóra bírták az autentikus visszaemlékezőket (Neményi Lili, Gyárfás Miklós, Simonyi Imre), s olyan „pozitivista", tényszerű, egyszersmind érzelmi hatásokat is kiváltó, kerek egész filmet produkáltak (rendezte: Kun Zsuzsanna), amely egyik méltó értéke volt a „színházi világnap"-os hét televíziós opuszainak. Megint kiderült, mint már annyiszor, hogy nincsenek olyan mostoha körülmények, melyek között néhány hivatásos (értsd: hivatástudattal működő ember) vagy csak egy (például Sebestyén Mihály színkörigazgató), ország-világ figyelmére érdemeset ne tudna létrehozni. Egyre gyakrabban kényszerül elgondolkodni, aki kíséri kulturális-művészeti életünket: kihaltak volna az ilyenfajta egyéniségek? Ugyancsak elgondolkodtat aztán a csütörtökön adott Gorkij-adaptáció, a Kispolgárok tévéváltozata, melynek kapcsán olvasom, hogy Magyarországon 1901-ben jelent meg Gorkij első elbeszéléskötete! Tűnődhetünk: hova lett a frissesség? a kitekintés igénye? a gyors tájékozódás és adaptálás lehetősége? (Akárcsak, föntiekhez kapcsolódva, azon, miként sikerült egy sebtiben fölépített, isten háta mögötti arénában, Gyulán, Márkus Emíliát, Pethes Imrét és más fővárosi nagyságokat játszatni?) De vissza a (tévé)szinházhoz, mielőtt a kultúra demokratizmusának régi és mai összehasonlítására, e sikamlós téma bogozására vetemednénk. Havas Péter az a tévérendező, aki viszonylag sűrűn dolgozza fel az orosz és szovjet irodalom alkotásait filmekben és tévéjátékokban. Kétségtelen affinitása minden egyes darabon kimutatható; a Kispolgárok-változaton is érzik, jól ismeri Gorkij korai (1902-ben mutatták be) drámájának világát. Am, tudj' isten, engemet már inkább idegesít, hogy az összes orosz darabban előbb-utóbb behozzák a szamovárt, mintsem az aprólékos realizmus eme fogásának lágkörteremtö erejét érezném ... Leginkább azt éreztem a Kispolgárokat nézvést, hogy megint nem döntetett el a leglényegesebb kérdés, hogy tudniillik miért kell nekünk a Kispolgárok? Miről szól ez most itt? Csak nem az osztályharcról? Ahhoz nem elég világos: ki van ki ellen? Netán nemzedéki konfliktus? Ahhoz Nyil túlságosan komisszárruhában van, a vér szerinti gyermekek pedig erőtlenek, mint a harmat. Még — Kovács János és Szemes Mari szép, árnyalt játéka révén — a legvalószínűbb föltevésnek látszik, hogy az idősb nemzedék „nem ezt akartam"-drámája itten a főszereplő, de ehhez meg túl sok a kitérő .. . Ha viszont nem keresünk nekünk való „üzenetet", egyszerűen az ismeretterjesztést tekintjük célnak? Nos, lehet. Bár tudok erre egy olcsóbb módszert; olvasásnak hívják. Nem állhatom, hogy a tévés színházsorozatban ne említsem Gulyás Dénes szerdai portréfilmjét, melyben a gyönyörű tenorhang világhírű tulajdonosa igen rokonszenves embernek tűnt föl. Meggyőződésem, hogy az opera, mint műfaj „demokratizálásáért" ehhez hasonló portréfilmekkel tehet legtöbbet a televízió. Jött aztán a truváj, Wisinger István elővezetésében, ugyanolyan körkapcsolásos műsor, mint tavaly, a színházi világnapon. Mélyen együttéreztem Bubik Istvánnal és Kubík Annával, akik a nyilatkozásban, sőt „megnyilatkozásban" gyakorlott idősebb művészeknél egy fokkal érezhetőbben feszengtek. Elég rettenetes lehet a mesterkéltségnek ez a foka — még színésznek is. Ünnep van, tehát ünnepeljünk, tehát ne mondjunk rossz dolgokat, de azért a lólábra tekintettel érintsünk néhány kényes kérdést is, amúgy módjával, elkenősen; ebben a közegben mindenki feszeng. Csak a műsorvezető nem. Lehet tanulmányozni, hogyan kell megcsinálni a bennfenteskedő kívülálló műsorát a színház ünnepén. Sulyok Erzsébet Á Győri Balett a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Aríel halhatatlan Egy fantasztikus vihar hangjai, fényei, képei a Vígszínház színpadán. Világvége-látomás. Prospero a cikázó villámfényben eltöri varázspálcáját. Vége! Vége, valóban? ... A varázsló nem adhatja föl mágikus mesterségét. A művész nem mondhat le küldetéséről. Az ember nem nyugodhat bele a pusztulásba. De van-e remény? Lesz-e folytatás? Ránk virrad-e a holnap, vagy torzóban marad a világ? A lét és nem lét, az élet és pusztulás, az értelmes, emberhez méltó küzdelem és a tehetetlen vegetáció választási lehetőségeit teszi fel új művében Markó Iván. A Budapesti Tavaszi Fesz- mandarin új változata zárta tivál fantasztikusan bőséges az estet, utalva részint a viprogramözönéből is kiemel- lág és Markó zaklatottabb és kedö érdeklődés és megkü- ellentmondásos viszonyára, lönböztetett figyelem kisér- részint arra, hogy még minte a Győri Balett vendégjá- dig képes mélyebbre ásni, tékát. A Madarak voltunk, többet mondani, a korhoz földre szálltunk című, múlt adekvátabban szólni c mű év decemberében bemutatott kapcsán. Visszautal Mandaműsorukat gazdagították a rin-látomása A szarvassá Prosperóval. Az est indító változott fiak nagyváros-él„fehér tétele", a Madarak ményére, a kiszolgáltatottság voltunk Mendelssohn e-moll színeváltozásaira, hegedűversenyére készült. A legnagyobb sikert a Emelkedett koreograf.a, le- Schuberf ~ngoradarabjaira g.esen tiszta, áttetsző szerke- é zenekari műveire korJ ztVU', gazdaS .mozgasvanao- fá, üj Prospero okbol epitkezo mu ez, mely tu Számomra sok ponton konnyu madarszarnyakon €7 Kétszereplős tánckölteropitett egy vágyott es t.sz- me is kapcsolódik a szar. te vdag szabad magasaba. vas_probiematikához. A Szinte feleselt ra Bartók szenvedélyes gyötrődésekből Szonata ket zongorám, uto- é& szárn;a]ásokbó\ született IZwSn fekete" tó te" a »"vallomásos mű általános Koreogratalt tekete tetei, a alapképl-etét Markó Iván saFajduimak utjaEbben Mar- játéletének, sorsának, műko - a bartóki példa leg- ^pályájának tisztább őrzőjeként és meg újítójaként — a magyar néptánc ősi gyökereiből táplálkozva idézi a nemzet heroikus történelmi küzdelmét természeti és társadalmi viRadió fígqeió Légi sokkoló Visszarévedve nem győzök eleget csodálkozni: eddigi repülőútjaimon a létező legkevesebbet morfondíroztam azon, mi is lenne, ha lezuhannánk, ha fölrobbanna a gép, ha holmi sötét fegyveresek valamerre eltérítenének bennünket. A magyarázat bizonyosan az emberi lélek védekező mechanizmusának 'labirintusa táján keresendő: amennyire állítólag egy-két, föl nem fedezett szervünk reagál a halál közeledtére, annyira, ugyanúgy, valami más 'le is fojtja, el is feledteti velünk a rendkívüli veszélyhelyzet tényét. Az ember ritkán gondol arra (vagy éppen sohasem), hogy voltaképpen fokozott mértékben potenciális hulla, ha személyautóban, sőt, ha buszban ül, vagy ha akár motorkerókpározik valamerre. Tudatunkon kívülre kerül a puszta lehetősége ¡s, akárcsak saját halálunk biztosságának igazi, mélyebb tudomásulvétele. Mindig csak mások halála, balesete, légi katasztrófája a fölfogható. Dél-alföldi magazin A szegedi stúdió mai adásában kissé rendhagyó módon egyéni sorsokkal, életutakkal ismerkedhetünk meg. Bemutatják egy kihalófélben levő szakma, a kéregkészités valószínűleg utolsó élő mesterét, Nagy Józsefet. Vedres Ferenc nyugdíjas téeszelnök, valamint a szegedi Tisza Vo Ián egyik buszvezetője beszél munkájáról. Megismerkedünk a csanyteleki „vasgyúróval". Természetesen a szokásos módon beszámolnak a televíziósok a DélAlföld elmúlt heti eseményeiről. A műsor szerkesztője Gellérfy László, a műsorvezetők : Bende Gyöngyi és Fűzik János Mi történik viszont akkor, ha a mások (légi) halála, a teljes, az abszolút vészhelyzet pontos dokumentációban álil rendelkezésünkre, egészen a megsemmisítő végkifejletig? Az ilyesféle vizsgálódás lehet mindenkoron az igazi sokkoló. Az a negyvenperces adás, amit hétfőn este a Kcxssuthrádióban hallhattunk (vasárnap este a 3. műsorban megismételték), vagyis Friedrich Schütze-Quest dokumentumműsora, a prózai, sőt, szikár Légi katasztrófa címet viselte. És ilátszólag nem js volt szó egyébről, mint az 1970. február 21-én Svájc fölött lezuhant Swissair 330-as, Charlie Delta típusú sugárhajtású utasszállító utolsó húsz percének eseményeiről. Bejátszottak azokat a rádiópárbeszédeket, amelyeket az a bizonyos fekete doboz, vagyis a fedélzeti adatrögzítő, no meg a zürichi repülőtér hangrögzítő berendezése az utókornak híven megőrzött, továbbá — igen szűkszavúan — kommentáltak. Kicsi előtörténet, kicsi szakmai bevezető, kicsi szabályismertető, egy másik lezuhant gép túlélő pilótájának vallomása —, és a szörnyű végkifejlet, ha lehet, még szörnyűbb, alig két-három mondatos „ráadása". Hogy ez a módszer önmagában a drámaiság tökéletes biztosítéka lehet: kár is hangsúlyozni. Azonban ez a sajátos légi sokkoló, témájának eredendő izgalmán és eredetiségén túl, tanulságaival, kételyeivel és reményeivel hitelesítette. Fölkorbácsolt indulata, izzó kérdésfelvetései, töprengő válaszkísérletei olyan művet induu ,,, , . „,_, . káltak, mely szerves folytaharokkal, s leglokeppen on- ^sikerültebb táncszinmagaval Ez a nemzet, on- házj produkcióinak A mű_ vizsgalat tragikus felhangjai vészét küldetésével és társaellenére is egy közösség da]mi szerepével éppúgy vícsalhatatlan mérlegén voksol vódik, mint amilyen odaadóértékek mellett, erkölcsi an keresi az e^én h«tóét a . i,,,,- tót ontologiai folyamatában, mertekekert. a kollektív amüyen szenvedé:iyel kutat: megtisztulás és fölemelkedés ja az' egymást követő" genereményében. A Prospero rációk stafétaváltását, izgat„fekete-fehér" szintézisét Ja' miként örökíthető át , .. .„ , , „ az ertekek „genetikus kódkovetoen a klassz.kus Bar- ja„ hogyan teremlhetünk tók-balett, a Csodálatos új értekeket, miként sáfárkodhatunk velük, hogyan örökíthetjük át azokat. Hasonló kérdésekre keresett választ A szarvassá változott fiak poétikus tánctablóiban is, de míg ott egy közösség értékeinek továbbadása, az új nemzedék elszakadási kísérlete teremtett számára nem éppen optimista látomást, addig a Prosperoban az egyéni lét hasonló kérdéseit vizsgálja. S íme, optimista kicsengéssel, hiszen a varázsló testéből utód sartömör és hatásos „magyarításban" (a rendező Vajda István, a dramaturg Lóránd Lajos, a fordító Lékay Ottó volt) —, tartalmazott egy, kifejezetten vérfagyasztó többletet. Miután a másik légi katasztrófa túlélő pilótája rendkívül izgalmasan fejtegette, hogy vészhelyzetben, tömeglélektani alapokon, a levegőben miért olyan ritka a pánik, meg hogy mi is az a „sóbálványeffektus", a tehetetlenség bénultsága, s hogy a pilótának gyakorlatilag ez az a pillanat, amire tudat alatt voltaképpen a kezdet kezdetétől vár, utána pedig szinte automatikusan teszi a dolgát, egyszerűen nincs ideje a pánikra — nos mindezek után megtudhattunk valamit. Jelezték már előzőleg is, de az utolsó mondatsor, a záradék tette nyilvánvalóvá. A szóban forgó gépen keletkezett tüzet, ami a lezuhanáshoz vezetett, robbanás okozta. (Mindenki meghalt, 34 férfi és 13 nő.) Másnap a merényletért egy földalatti terrorszervezet vállalta a felelősséget. Persze, persze: azóta mennyi ilyen is, és a terrorizmus, és terjedőben, és naná, és ... Ha megszokottnak vélik, netán már unják is e témakört, mégis: amit e műsor befejezésekor elképzeltem azzal kapcsolatosan, mit művelnék e robbantgató ifjoncokkal, és főként támogatóikkal, ha tehetném — inkább nem írom le. Nem bírná el a papír, meg a nyomdafesték. Domonkos László jad, a mágikus erö örököse, Ariel. S a kis kóbor szellem Prospero irányításával, kínlódva meg-megtorpanva, szárnyalva és visszahallva, önnön lehetőségeit és feladatait felismerve, majd kudarcaiban csalódva és ismét újjászületve emberré válik, művésszé érik. Prospero hiába töri el pálcáját, lelke, küldetése, öröksége, Ariel halhatatlan. Markó maga táncolja Prosperót, a kis kóbor szellem, Ariel pedig a Győri Balett iskolájának hatodikos növendéke, egy tündökletes tehetségű kislány, Popova Lészja. Kettejük, táncban elmesélt kapcsolata túlmutat a művön, átvilágítja Markó egész művészi hitvallását, mély humanizmusát, emberi kapcsolatainak tartalmát, utal az önmaga és minden vele kontaktusban lévő ember elé állított magas mércére. Markó negyvenedik születésnapján láttam a produkciót. Az esemény minden kétséget kizáróan nemcsak azt bizonyította, hogy Markó tehetsége csúcsán fantasztikus varázskört teremtett maga köré. de azt is, hogy ezzel a művel a tánc nyelvén fogalmazta meg ars poeticáját. Hihetünk neki — Ariel halhatatlan. S ez már több, mint remény! Tanti i Lajos Uj sorozat a televízióban A számítástechnikai távtanulást segítő húszrészes sorozat indul április 10-től a televízióban. Az akció — csakúgy, mint korábban a Tv-BASIC — a Neumann János Számítógéptudományi Társaság, a SZÁMALK és a Magyar Televízió együttműködésével jött létre. A hetenként látható műsorokhoz a SZÁMALK tankönyvet jelentet meg, a társaság pedig konzultációs lehetőséget biztosit. A televíziós tanfolyam végén a résztvevők vizsgát tehetnek. A Kincskereső áprilisi száma „Mióta elmentél, itt hűvösebb / a sajtár, a tej, a balta nyele . .." '— József Attila egyik szép szerelmesversét olvashatjuk az áprilisi szám első oldalán. Juhász Gyula halálának 50. évfordulója alkalmából két emlékezetes költeményét közli a folyóirat. Tóth Bálint, Buda Ferenc, Gennadij Ajgi verseit, Kerék Imre verses meséjét emelhetjük még ki a változatos, gazdag lírai válogatásból. A NEVETŐ IRODALOMÓRA Jaroslav Hasek: Hörcsög a díványban című humoreszkjével szerez derűs perceket az olvasóknak. Megtudhatjuk belőle, hogyan nem lehet megszabadulni kényelmetlenné vált kedvenceinktől. Fantasztikus folytatásos regényünk (Szemközt az Ürtigrissel) utolsó előtti részében hőseinknek sikerül kiszabadulniuk a kalózok fogságából, de a meghökkentő fordulatok ezzel még nem értek véget. . . Bistey András regényrészlete <Egö tetők alatt) a török időkbe kalauzolja el az olvasót: Szolnok ostromának utolsó, tragikus mozzanatait idézi fel. A Nevető irodalomórában közölt Hasek-humoreszken kivül még három vidám írás olvasható a lapban. Kurt Tucholsky karcolata egy gyógyíthatatlan betegségről, a nátháról szól, Lázár Ervin maséje (A soványító palacsinta) egy torkos, kövér, de fogyni vágyó királylány „megpróbáltatásait" mondja el, Stanislaw l.em sci-fi-meséje (A bohókás Hihi király) egy infantilis uralkodó játékszenvedélyéből származó bajokról tudósít. Az Örökség rovatban a korona, a palást után most a jogart mutatja be Szegfű László írása. Az OLVASÓLÁMPA Latinovits Zoltán vallomását közli: „a költészetről, a gyermekkorról és a játékról". A Könyvek között rovatban közelmúltunkban játszódó ifjúfági regényeket ismertet Csokonai Attila. Az áprilisi számot Kaján Tibor, szemethy Imre, Szegszárdi Ildikó, Szögi András, Szokolai Péter, Csala Károly és Piipp György illusztrálta