Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-19 / 66. szám

Csütörtök, 1987. március 1!). 3 Tavaszra készülnek Az Agroszer győri telepen nagy a forgalom. Itt javítják a háztáji és kisgazdaságok tavaszi munkáihoz nélkülözhetetlen kerti kapákat, permetezőgépeket, fűnyírókat, kis traktorokat stb. A szakemberek az idén mintegy 90 millió forint értékű javító-szolgáltató munkát végeznek cl Öntözési tanácskozás Kétnapos országos öntözési tanácskozás kezdődött szerdán Győrött az Országos Vízügyi Hivatal rendezésében, amelynek egyik központi témája volt, hogy a mezőgazdasági üzemek tavaly az aszály ellenére sem használták ki eléggé az öntözési lehetőségeket. E^ész évben mindössze alig valamivel több mint 150 ezer hektárra juttattak mesterséges csapadékot. A vízügyi szervezet ezenkívül még több mint 100 ezer hektárra tudott volna minden nehézség nélkül öntözővizet biztosítani. Mindez, hangoztatták, különösen szembetűnő, ha tekintetbe veszszük, hogy a gazdaságok az elmúlt évben már együtter.en 100 millió (forintnál nagyobb összegű központi támogatást kaptak az öntözéshez. A tavaly bevezetett támogatási rendszer egyébként az idén is érvényben lesz Szegedi(bb) szívvel Budapesten Ezúttal Moldován Stefánia, Szövetkezetből ment nyűg- ségem mondogatja, költözaz Állami Operaház jeles díjba.) zünk vissza Szegedre. Én művésze semmilyen szerepet — Neköm van három iá- úgy vagyok vele, az öreg fát nem alakított, vendégként nyom és egy gyerököm. Így nem szabad átültetni. Azért érkezett. mondták ezt hajdan Szege- a szívem kilencven százalé— Tudod, engem még den. Itt, Pesten is a Szeolmost is gyakran emlegetnek nak szurkolok. Az unokáim úgy, hogy az a szegedi éne- is kiabálják már, hogy hajkesnő, pedig több évtizede rá, Szeol. A Klauzál gimnáélek Pesten. Ebben a baráti ziumba jártam. Szeretném, körben rendszeresen viszont- ha Paskai Lászlót, mint rélátni az ismerős, szögedi ar- gi szegedit, meghívnánk a cokat már-már fölér egy Körünkbe. De szívesen vihazautazással. Itt kikapcso- szontlátnám a Tisza-parti lódom, felüdülök, és vissza- város művészeit Pesten, söt menőleg átugrom huszonöt az ' egyes vállalátok 1 terméévet, azaz újra fiatalnak ér- keivel is megismerkednék. Közben mellénk sodródik egy úr. — Tudja-e, mit jelent a gyevi? — Algyői? — No, én onnan jöttem. Ott születtem, ott nőttem föl. Sajnos, ritkán jutok h;v za. * zem magam. Azt ne kérdezd, mikor kerültem Szegedre! Nagyon régen volt... * A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Belgrád rakparti székházába sorra érkeztek ismerősök. Feltűnt D. Fehér Zsuzsa, Hollós Ervin, Íjajtai Vera, Kelemen Kristóf. £s akiket hiányoltak: Esztergályos Ferenc, Szilhereki Jenő, Dáni János, Radnóti László, Baráti Lajos ... Valamennyien Budapesten, de a világ bármely más pontján is, szegedinek vallják magukat, és rajtuk kívül mindazok, akik éven át, az „illegalitás" ellenére is, tagjai voltak a szegediek baráti körének. Gyorsan kiderült rólunk, hogy a Tisza-parti városból jöttünk — ebben némiképp segítettek a hónunk alatt szorongatott legfrissebb Tiszatáj-számok —, és sorjázni kezdtek a kérdések: megvan-e a Rózsa Ferenc sugárút?, az ösz utca még mindig sáros?, mikor lesz kész az új klinikatömb?, mi van a Déléppel?, hogy érzi magát Szilárd János professzor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora?, milyen most a Szeol?, Csákány Béla prof esz szor, a JATE rektora mit vár a szegedi innovációs parktól? Az est vendégei — a Két rektor — szívesen beszéltek a kevésbé ismert szegedi tudománytörténetről, korszakokat meghatározó, nagy egyéniségekről. Legtöbbször talán Szent-Györgyi Albert és Erdei Ferenc neve került szóba. A hallgatóság helyeslésére talált a kezdeményezés, a SZOTE-t hívják a jövőbeni Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemnek. A JATE frissen vásárolt kollégiuma (Délép-szálló) pedig vegye fel Erdei Ferenc nevét Személyes élményekkel fűszerezve hangzottak el az érvek. * Lassan széledt szét a társaság. Lengyel Endre több mint négy évtizede él a fővárosban (A Servitas Ipari Siklós Jánosné Margitkával, aki egyébként ki nem mondva is a baráti kör háziasszonya, a Tiszáról ábrándozunk. Az úszóházak, napfényes, selymes víz, nyugalom, evezés ... Széchenyi téri platánok, a Virág terasza, hársfák a Petőfi sugárúton. — Felejthetetlenek, éltetőek a szegedi nyarak! Mi itt szinte egy kis kolóniát alkotunk. Igyekszünk felkutatni a Budapesten élő szegedieket. A körünk egyébként szépen bővül. Nem csoda, nem ámítás, kétszáz kilométer távolságból is, egymás társaságában hazai levegőt tudunk szívni. Két úr mellettünk elmélyülten beszélget. — Ambrus Géza, Vetró György —> mutatkoznak be. — Felsővárosiak vagyunk mindketten. A Regdonefürdőre maga nem emlékszik? A SZUE, a temetőtér, az volt a mi paradicsomunk. Abban a városban engem szinte minden házhoz emlék fűz. Ha hazamegyek, órákon át csatangolok. Jó lenne minél többe! otthon lenni. A feleka abban a városban maradt. — Nem lesz az egy kicsit sok ? — veti közbe Vetró György nyomdász földijének. — Én építész vagyok. Van annaki a városnak lelke. Szebb, tisztább, mint Budapest. A városmagot például érintetlenül megőrizték. Nekünk most már csak a nosztalgiázás maradt, és ez a baráti kör, ahol tulajdonképpen sohase tudjuk magunkat igazán kibeszélni. * A kétmilliós város lassan elnyeli azt a kis csapatot — lehettünk úgy százan —, amelyik nem felejtette el, honnan indult, hol vannak a gyökerei. Szegediebbek lettünk talán ezen az estén egy kicsit mindannyian. Bodzsár Erzsébet Düh A fiatalember dühös, de rettenetesen. Egy héttel ezelőtt érte a csapás, de még mára sem tudott megnyugodni. Bízott, vakon bízott abban, hogy elfogadják a pályázatát, és a gyár elsőszámú termelésott dolgozók. A legjobbaknál is van bőven vita. Persze, más természetű, mint az előbbieknél. Egy-egy egységen belül nem mindenkinek egyformán siKerül az állítás a tempón. S a dolgozgatok igencsalt irányitója lehet. Tudta, hogy kik indultak zavarják a más sebességi fokozattal haladókat. Mert ugyebár a munkák egymásra másikat még a posztért. Belső ember rajta kívül nem célozta meg a vezetői állást. Kapott épülnek, s ha valaki elmarad, a vállon veregetést, biztatást. Elsősorban visszahúzza, olyan vezetőktől, akiknek a választásban nem sok szava volt, de hát a biztatás nem árt. Ugyanis: ki tudja, hátha befut a fiú? Akkor pedig lehet emlékeztetni arra, ki egyengette az útját kezdettől. Szóval leereszkedett a lila köd a fiatalember sze Feszültségek forrása a többletteljesítmények megfizethetetlensége. Ennek alapvető oka az ország gazdasági nehézségein enyhíteni igyekvő bérkorlát. Meggyőződésem: az első adandó lehetőséget ki kellene használni a legfőbb gazdaságirányításnak mére. S amikor megtudta a döntést — ennek eltörlésére. Joggal veti közbe az nem hivatalosan közölték vele, csak meg súgták —, elsötétült előtte a világ. Az esélytelennek hitt főiskolai oktató vágott be eléje. Ekkora dühöt nem lehet elrejteni, rejtegetni sem érdemes. így hát jött a kritika a döntéshozók elhamarkodott ítéletéről a hátuk mögött, nyíltan, a fiatalember szájából. A főnöke csendesíteni próbálta: — Tudod, Kálmán, nem sok nagy ugrás van az életben. Nálunk pedig különösen ritkaság az ilyesmi. Lehet, hogy rám is haragszol most. Bevallom, én korainak tarolvasó, hogy ehhez először is a munka értékének helyes megítélésére, korszerűbb bérarányokra lenne szükség. Ezen elsősorban a szellemi munka felértékelését értem. Na, nem azért, mert „minden szentnek maga felé hajlik a keze"! Nyilvánvaló tény: az új technikai forradalomban kiugrásukkal azok az országok tudták magukra vonni a világ figyelmét, amelyek ,a szellemi tőkéjükre alapoztak. Sajnos, nem állíthatom, hogy a mi országhatárainkon belül nincs felesleges Íróasztal. Van. Ezeket talán statisztikai számokkal -ki lehet tottam, hogy abba a pozícióba kerülj. Két mutatani. De ez a matematikai tudomány képtelen annak pontos számbavételére, hogy hány helyről hiányzik a képzelt, tenniakaró szellemi munkás. Az egyik szegedi élelmiszeripari vállalattól hatnapos munkaviszony után távozott az egyetlen termekfejlesztő. Ebben a pillanatban a hatmilliárdos évi árbevételű gyár ilyen feladattal megbízott szakembert nem foglalkoztat. Megkockáztatom: igazán hozzáértő, sikeres újdonságokat futószalagon szállító, nemcsak a maerről gyar, hanem sok más nemzet ízlés)- és izarra, lelésvilágát alaposan ismerő szakember meg sem marad itt addig, amíg hó végén a borítékjába csak öt darab ezrest számol bele a pénztáros. minap hallottam egy nagyon somév sem kell és nyugdíjba megyek. Addig nehezen képzeltem volna el, hogy te légy a főnököm. Majd itt lesz az én szobám. Szabadon beköltözhetsz. Ez a hely neked áll. Még csak pályáznod sem kell. A kis történet után az olvasó most talán azt várja, hogy a bírálóbizottságot elmarasztalandó, az újságíró dörgedelmes kirohanást intéz a fiatalok háttérbe szorítása, a harmincasokat övezö kevés bizalom, az elnyomott, leszorított egyéni kezdeményezőkészség ellen. Nem, szó sincs. Semmiféle alapom sincs hogy a döntést kritizáljam. A pályázók személyéről, kvalitásairól, vezetői készségéről, rátermettségéről nagyon kevés információm van. Amiről most néhány mondatban írni akarok, az a konfliktustűrés hiánya, az egyes — személyünket talán hátrányosan érintő — gazdasági döntésnek nehezen viselése. Ügy érzem, túlságosan az emóciók, érzések kerülnek előtérbe az infarktusveszélyt nem a munka hozza más kijelentést: „Aki sokat dolgozik, előbb-utóbb szívinfarktust kap." Bölcsem még bölcsen hozzátette: „Főként, ha férfi az illető." Ügy érzem, egy-egy döntés kihirdetése után és csak nagy sokára követi őket a változásnak gondolati feldolgazása. A történelem során a magyarok jellemzésében kevésszer jelent meg nemzetünk higgadtságának hangsúlyozása-. Sokkal többször esett szó magyaros virtusról, hirtelen haragról, uram bocsá', lendülő kézről, s ezek számunkra nem túl előnyös következményeiről. A történelmi előzményekre egy mai folyamatban lehet hivatkozni, de magyarázatra alapot nem adhatnak. Talán a munkahelyek jó része volt a legtovább a nyügodt sziget ebben az országban. A családi vitákból, a mellékállás hajtásából, a fárasztó szórakozásból hányan és hányan jártak a gyárak, intézmények kapuján belülre egy nyugodtabb nyolc órára. Ott, a kapukon belül az „idegek" kevésbé feszültek. Most meg. .. Nagyon felületes megállapítás lenne, ha leszögeznénk: a legtöbb konfliktussal a nehéz helyzetbe jutott gazdálkodó szervezeteknél birkóznak munkaidejükben az magával, hanem a falak, akadályok, amelyek a feladatok elvégzését fölös számban nehezítik. Ezek vitákkal rombolhatók, de nem parttalan megbecsülésekkel. Az eszmecserének a döntést kell megelőznie. De az elhatározásnak minél rövidebb idő alatt kellene megszületnie... Az anarchia okozta károk ugyebár a történelmünkből közismertek? S ha megszületik végre a döntés, végrehajtásáért teljes erővel kellene munkálkodni, még annak is, aki előzőleg teljes mellszélességgel ellenezte. Hogy ez csak egy álomtársadalomban lenne lehetséges? ... Kálmán egy hete dühös. Még a fába is beleköt. Tudja az egész gyár: mélységesen csalatkozott. Megváltoztathatatlan tényekkel vitatkozik, persze igazi érvek nélkül. Most már nagyon sokan gondolják úev: nem ió elsőszámú termelésirányító lett volna belőle. Ilyen konfliktustűrö képességgel? Vagy ahogy a gyárban fogalmaznak: aki így bánik az emberekkel? Bőié István Még fólia alatt is Fáznak a növények Balástya környékén ma- ben a nagyobb légterű sát- veszély, ha sokfelé ültetnek napság is jókora fóliasátor- rakat részesitik előnyben, belőle többet, a feldolgozók tábort láthatunk. A februári ezekben lassabb a lehűlés, nem győzik majd a dömpinpár napos enyhe időt kihasz- de akadnak dupla fóliák is. get. Ezért a szapadpiaci, étnálták, s elvetettek annyi A kis növénykék a napok- kezési paradicsom eladásokrumplit amennyit tudtak, ban bújnak ki a földből, kat akarják a korábbinál Az újra hűvösre fordult idő akad, aki homokkal fedi a jobban megszervezni. Erre azonban megálljt parancsolt, védtelen és érzékeny hajtá- úgy készültek fel, hogy 20 Az alacsonyabb sátrakban sokat. Ami megmarad re- ezer rekeszt vásároltak. A azóta a szélső sorok egyrésze mélhetően május elején már saját kereskedésről eddig kifagyott a hideg éjszaká- terméssel hálálja meg a jók a tapasztalatok, ban. Az utolsó egyharmad- féltő gondoskodást, résznyi mennyiség vetésével A fűtött fóliákban a paramég várni kell, a ládákban dicsőm, paprika és uborka, csírázó szaporítóanyag sőt a karalábé nevelése is egyenlőre nagyobb bizton- igen sokba kerül. A szokáságban van, mintha a föld- sósnak a duplája fogy a tűben lenne. zelőanyagokból. Az igazi sem látni. A háztájiban levő A termelők óvatossága sok megoldást itt is a várva várt szőlők közül is csak a hahelyen jól jött. Voltak, akik felmelegedés és a nélkülöz- gyományos, takart művelési a fólia széléhez közel egyál- hetetlen napfény jelentené. módúaknái van némi reA szabad ég alatt igen sok mény. Az itteni szakemberek a növénytermesztés előre- az elfagyás mértékét 70-80 látható kiesése. A zsombói százalékosra becsülik. A termelésben mindenképp lesz kiesés, s ezt igyekeznek a jobb értékesítéssel pótolni. Sajnos az őszibarackból aligha lesz eladó az idén, élő rügyet mutatóban talán nem tettek sort. TöbA textilipar exportja A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége szerdán ülést tartott, melyen a szakszervezethez tartozó vállalatok elmúlt évi tevékenységének tapasztalatait és az idei feladatokat vitatta meg. Megállapította: 1986-ban a textilipar a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termékválasztékot alakított ki, ezzel elérte, -hogy konvertibilis exportját az ipar átlagánál nagyobb mértékben, 8 százalékkal bővítette. A textilipari vállalatok feladata az idén is elsősorban a konvertibilis export értékének fokozása. Erre főként a kötő- és a rövidáru iparban van lehetőség. Az export fokozásához azonban elengedhetetlen a termékszerkezet további korszerűsítése, és ezzel egyidejűleg a műszaki fejlesztés szakszövetkezetben az árpa gyéren kelt, ki kell tárcsázni. A búza jobban bírta a megpróbáltatásokat, a kései kelést és a téli nagy hidegeket. A gyenge homokon igen nagy dilemma, hogy az őszi árpa helyére mi kerüljön. A kukorica nem termelhető biztonságosan, kicsik a hozamok errefelé. A tavaszi árpa jövedelmezősége sem bírja el a kétszeres talajmunka és vetés költségét. Maradna a napraforgó, viszont nem igénylik a felvásárlók a többletmennyiséget. Itt a részesművelési! paradicsomra gondolnak Fennáll a T. Sz. I. Szakmunkástanulók versenye Ünnepélyes eredményhirdetéssel zárult szerdán a kereskedelmi szakmunkástanulók idei országos versenye Szolnokon, a megyei tanács nagytermében. A szakma kiváló tanulója címért 38 iskolából százharminchat leendő eladó hat kategóriában adott számot elméleti és gyakorlati felkészültségéről. Az első helyet a kozmetikai és vegyicikk szakmában Holló Judit (Kecskemét), az élelmiszer szakmában öri Erzsébet (Győr), a ruházati szakmában Buri Erika (Kecskemét), a műszaki cikk szakmában Varga László (Gyöngyös), a háztartási felszerelések szakmában Lőrincz Zsolt (Gyöngyös), míg a vegyesbolti eladó szakmában Bakk Ibolya (Szombathely) szerezte meg. Több étolaj Kőbányáról A növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat a korábbinál több növényi olajat szállít a nagyfogyasztóknak és az élelmiszer-feldolgozó üzemeknek, amellett, hogy a növekvő lakossági igényeket is kielégíti. A vállalat kőbányai növényolajgyárában az idén a tavalyinál 14-15 százalékkal több, összesen mintegy 6 ezer 500 tonna étolajat gyártanak, s szállítanak hordókban, közúti és vasúti tartálykocsikban a nagyfogyasztókhoz. A kőbányai gyár étolaj termelésének csaknem 90 százalékát teszi ki a tartósítóipar számára finomított növényi olaj, néhány éven belül pedig teljes egészében ez az üzem látja el az élelmiszeripart étolajjal