Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-17 / 64. szám
Péntek, 1987. március 13. ff Babák; szép ruhákban Női szabó és kötő-hurkoló kisiparosok termékeiből rendezett kiállítást a Kiosz szegcdi alapszervezete a Horváth Mihály utca 3. szám alatti előadótermében. Hat kisiparos mutatja itt be hagyományos és legújabb divat szerint készített termékeit. Az érdeklődők egyebek között alkalmi ruhákat, pulóvereket tekinthetnek meg péntekig, naponta 8-tól délután 4-ig Gyümölcstelepítés Kihasználva az ez évtől megnövekedett állami támogatást, magánerő bevonásával is igyekeznek meggyorsítani az almaültetvények korszerűsítését, az exportképes, bőtermő és jól tárolható fajták telepítését SzabolcS megyében. Több gazdaságban is hozzákezdtek a gyümölcstelepítő és -művelő szakcsoportok szervezéséhez. Az előkészületek a Nagyhalászi Petőfi, a Nyírbátori Űj Barázda és az Orosi Váci Mihály Tsz-ben a legelőrehaladottabbak. A gyümölcsös telepítésére és gondozására vállalkozó tagoknak 50-80 ezer forinttal kell hozzájárulniuk az ültetvény létesítéséhez. Ez az összeg, amelyet a termőre fordulás után visszafizetendő OTP-kölcsönre is felvehetnek, csökkenthető a telepítéseknél végzett egyéni munkával. Az eddigi megállapodások szerint mindhárom gazdaságban a nagyüzem végzi el a telepítést megelőző talaj-előkészítési munkákat, a beszerzett szaporítóanyag elültetését. A vállalkozó családokra a csak kézzel végezhető munkák hárulnak. A mintaboltok hasznáról A mintabolthálózat országosan kétféle tendenciát mutat, és ez jól megfig'yelhető Szegeden is: ahogy leépülnek és megszűnnek, úgy születnek az újak is. Természetesen elsősorban szemléletváltás kellett az újak nyitásához: a régi módszer már nem élhet meg. Nagyon jó példa a Szegedi Komplett Ruházati Vállalat és a Tisza Cipőgyár közös üzemeltetésében nem olyan régen nyílt Lenin körúti márkabolt. Az' üzlet része egy olyah mintabolthálózatnak, ahol a nagykereskedelem kiiktatásával közvetlen kapcsolatban lehet vásárló és gyártó. Ez lehet a.mai viszonyok között az ipar fejlődésének igazi biztosítéka. Amíg a piaci igények „naprakész" ismeretére nincsenek rákényszerítve a gyártók, a hiánycikkek és fehér foltok mindenképpen ismert kategóriák maradnak. A mennyiségi hiányt természetesen nem olyan egyszerű megszüntetni. De a választék bővülése már fél siker. A szándék tisztességes, van, ahol eredményes is. A Tisza Bútoripari Vállalat konyhabútorboltja havi 1,5—2 millió forintos forgalmat bonyolít le. Nem igazán optimális körülmények között teszi ezt: az üzlet alapterülete kicsi a gyár teljes készletének bemutatásához, állandóan zsúfolt, a 3 raktárhelyiség sem igazán elegendő. Mégis, 2-3 napon belül ki tudják elégíteni az igényeket, csak az elemes bútorra kell tovább várni, hiszen Csongrádon, Szolnokon és Szombathelyen készülnek. Igazodnak a gyárban a vevők kívánságaihoz: ami jobban fogy, abból többet készítenek, és már szervezik a kizárólag importból A mintaboltokat annak idején nem titkolt piackutatási, igényfelmérési célzattal hozták létre. Az előrelátóbbak már akkor is tudni vélték, hogy alapvető mennyiségi javulást nem fognak hozni a kereskedelemben: exportkötelezettség, alapanyaghiány akkor is lesz, ha pontosan tudják, mit kiván(na) a magyar vevő. beszerezhető, ritkán kapható, ám nagyon keresett fém mosogatótálca hazai előállítását. A számomra legszimpatikusabb tervük, hogy a házgyári lakásokba épített, egységes méretezésű konyhaszekrényekhez többféle ajtót készítsenek, ne kelljen a megunt szint, formát egészen lecserélni, lehessen egyszerűen más fazonú ajtókkal fölújítani. A Komplett Ruházati Vállalat igazgatójától, Farkas Árpádtól tudtam meg: csak azokat a mintaboltkapcsolataikat, együttműködésüket tartják meg, illetve fejlesztik tovább, amelyek valóban a hasznos célokat szolgálják. Ezért szűnt meg a győriekkel közös Richards, vagy a Pamutnyomóipari Vállalat mintaboltja. Amelyikből kifogyni látszik a lendület, azt nincs értelme tovább erőltetni, viszont még kiaknázatlan lehetőségek vannak, azokra gondosan vigyáznak. Ilyen'a KSZV-mintabolt néven ismert üzlet. Akik mostanában a Mikszáth Kálmán utcában járnak, ne ijedjenek meg az „átalakítás miatt zárva" felirattól, ez nem a szokásos módon eltűnőmássá változó-megszűnő árudát takar, valósan „csupán" megújul a nagyon keresett farmerszövetek, pvc-ponyvák, zsinegek szakboltja. A gyártók, kereskedők és vevők igényeinek, céljainak összehangolása, a választék bővítése a feladat. Ezt jól szolgálhatják a mintaboltok — ha komolyan veszik őket. hasznosítják az ott szerzett tapasztalatokat. Regős Éva Egészségügyiek egészsége Ha munkavédelemről — helyesebben munkásvédelemről — van szó, legtöbbünk képzeletében valamiféle nagyüzem szerelőcsarnoka, vasöntöde vagy bánya jelenik meg. Aligha gondolunk arra, hogy az egészségügy intézményhálózata is tulajdonképpen kis- és nagyüzemek sorából áll. Hogy a rendelőintézetek, a kórházak, klinikák „munkásai" és a rájuk bízott betegek is védelemre szorulnak ezeken a munkahelyeken, ahol ugyancsak sok a veszélyforrás, s ahol szintén végzetes következményekkel járhat a gondatlanság, a figyelmetlenség. A szigorú előírások tehát nem mumusként akarják riogatni az egészségügyieket, hanem önmaguk és a betegek védelmét szolgálják. Hogy miként? Egyebek között erre is kereste a választ az EDSZ Csongrád Megyei Bizottsága, amikor fölmérte a munkavédelmi tevékenység tapasztalatait. Erről beszélgettem László Istvánnal, az EDSZ megyei bizottságának titkárával. * — A munkavédelem érdekvédelmi tevékenység, amely egyaránt szolgálja az egyén és a társadalom érdekeit. Hogyan birkózik meg ezzel a feladattal a szakszervezet? — Köztudott, hogy 1984. júliusától a munkavédelem állami hatáskörbe került. Megalakult az Állami Munkavédelmi Főfelügyelőség Budapesten, vidéken pedig létrejöttek a felügyelőségek. A szakszervezetnek az egész összetett tevékenységből a nevelő, segítő szerep jutott. — A két bába közt hogyan érzi magát a gyerek? Gyümölcsöző a helyi felügyelőség és az EDSZ munkavédelmi bizottságának együttműködése? — Hogy is fogalmazzak? Ez fedi a valóságot: nem felhőtlen a kapcsolatunk. Nem hiszem ugyanis, hogy az a legjobb eszköz bizonyos célok eléréséhez, hogy büntetünk. — ön szerint akkor mi? — Elsősorban segíteni kell a gazdálkodó szervezetet a munkavédelmi előírások betartásában. — Tapasztalatai szerint mindig zavartalan a gyakorlati megvalósítás? Munkavédelmi tapasztalatok [ Sikeresen takarékoskodtunk '87 A Magyar Kereskedelmi Kamara és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége a Minisztertanács megbízásából ismét meghirdeti Sikeresen takarékoskodtunk '87 címmel országos pályázatát. A cél: azon vállalatok, üzemek, szövetkezetek, kisüzemek, költségvetési szervek, más gazdálkodó egységek dolgozóinak személyi ösztönzése, akik a VII. ötéves népgazdasági terv három ráfordítást csökkentő programja (Gazdaságos anyagfelhasználásra irányuló technológiai korszerűsítés, Energiagazdálkodás, Pályázat A legfőbb ügyész helyettese Szegeden Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese tegnap, hétfőn Szegedre látogatott és megbeszélést folytatott az igazságszolgáltatás megyei vezetőivel. Kereszty Béla megyei főügyész tájékoztatót adott a bűnözés Csongrád megyei helyzetéről, a bűnmegelőzést szolgáló intézkedésekről. Nyíri Sándor felkereste a JATE új kollégiumát, ahol a büntetőjog alkalmazásának időszerű kérdéseiről előadást tartott Melléktermék- és hulladékhasznosítás) célkitűzéseinek megvalósítására irányuló feladatokat oldottak meg, és ezek eredményeként tartós, kimutatható megtakarításokat értek el. A meghirdetők elsősorban olyan már üzemszerűen alkalmazott akciókat ismertető 'pályázatokat várnak, amelyek beruházási ráfordítások nélkül értek el anyag- és energiamegtakaritást vagy melléktermékéi hulladékhasznosítást; fejlesztéssel vagy új anyagok alkalmazásával értek el megtakarítást; központi pénzügyi forrásokkal finanszírozott beruházásokat az előirányzottnál kisebb öszszegből valósítottak meg vagy a tervezett határidőnél hamarabb helyeztek üzembe; kutatások eredményének gyakorlati bevezetését úgy oldották meg, hogy azok népgazdasági szinten I negtakaritást eredményeztek; anyag-, energiamegtakarítással, hulladékhasznosítással a konvertibilis export. növelésére nyújtottak lehetóseget. A bíráló bizottság mérlegeli a pályázat szellemi értékét, a megtakarítás nagyságát és a szélesebb körű hasznosítás lehetőségét. A díjazásra 10 .millió forint iá)l rendelkezésrb. Ezt az összeget teljes egészében a nyertesek személyi jutalmazására kell fordítani. A pályázaton csalk részletesen kidolgozott, a beküldő gazdálkodó egységnél 'mérlegbeszámolóban dokumentált, 'konkréten elért megtakarításokat, műszakilag ellenőrzött eredményeket tartalmazó pályázat vehet részt, amelynek tárgya 1987 január 1. után kezdett üzemszerűen működni. Beküldési hatájidő 1988 március 31. (csütörtök) 24 óra. Két egyező példányt várnak a következő címre: MTESZ Szakértői Iroda „Sikeresen takarékoskodtunk '07" 1371 Budapest, Pf. 433 Az ünnepélyes eredményhirdetésre 1988. május 31-ig sor kerül. Részletes pályázat ismertető Szegeden, a Technika Házában, az .MTESZ titkárságán ¡kapható. — Korántsem. Csak néhány példa. Ha a szabályzat megfogalmazása szerint esőkabát viselésére jogosult a dolgozó, ebből gyakran vita kerekedik. Ha a kereskedelem ugyanis nem ezen a néven forgalmaz egy ugyanazt a célt szolgáló védőkabátot, nem ad számlát róla esőkabátként. Márpedig akkor a vállalat nem számolja el ezt a költséget. Ugyanilyen Csongrád megyei specialitás a papucs. Előírás szerinti, elfogadott védőcipőt az üzletekben nem lehet kapni. Mit tesz a dolgozó? Vásárol egy megbízható márkájú, Scholl gyógypapucsót, , 1200 forintért. Erre azt mondja a munkavédelmi felügyelő, hogy balesetveszélyes, és nem fogadja el, sőt, az AMF büntetést szab ki emiatt. Mi kimutattuk, hogy öt év alatt mindössze 4—5 esetben volt ludas a balesetért ez a lábbeli. Véleményem szerint — és itt a nézeteltérések forrása —, helyesebb lenne, ha büntetés helyett előírnák, mit hordjon a lábán munka közben a dolgozó, és megjelölné, hol tudja azt beszerezni. — Hogyan alakult az utóbbi években az üzemi balesetek száma a megye egészségügyi intézményeiben? — A VI. ötéves terv időszakában összesen 811 baleset történt a megye és a SZOTE intézeteiben. Kiugró év volt az 1984—85-ös: a statisztika szerint a korábbiaknál akkor több baleset történt. A valószínű ok azonban az, hogy 1981-től üzemi balesetnek számít az is, ha a dolgozó munkába menet, illetve onnan jövet sérül meg. Az úti balesetek az üzemiek egyharmadát teszik ki a megyében. Gyanús ez a magas szám, indokolt, hogy szigorítsák az elbírálást, hiszen valóban nem mindegy, hogy milyen útvonalon — netán magánügyeit elintézendő kerülővel — érte-e baleset az illetőt. — Nem lenne indokolt más terminológiát használni az üzemi baleset helyett, ha bizonyos esetekben az üzemen kivüli esemény is ugyanolyan elbírálásban részesül? — A jövőben valóban nem üzemi balesetről, hanem foglalkozási balesetről beszélünk. A korábbi fogalmat azonban továbbra is használja a társadalombiztosítás: ha ugyanis a foglalkozási balesetet üzemi balesetté minősíti, a dolgozónak 100 százalékos táppénz jár. — Történt-e emberéletet követelő baleset a megyében ebben az időszakban? — Az elmúlt hat év alatt Csongrád megyében az egészségügyi ágazatban nem volt halálos baleset. Ha figyelembe vesszük, hogy országosan évente körülbelül 500 ember hal meg foglalkozási baleset következtében, föltételezhetjük az egészségügyiek fokozott óvatosságát. Itt jegyezném meg, hogy a társadalomnak jóval nagyobb figyelmet kellene szentelnie az otthoni-szabadidős balesetekre, ezek háromszorosát teszik ki az üzemben történteknek. 3—400 ezer évente, s ebből 5 ezer a halálos! — De maradjunk az önök háza táján, a rendelők, kórházak, szociális intézmények, bölcsődék környékén! Miféle, foglalkozással összefüggő megbetegedések fenyegetik az ott dolgozókat? — Az egészségügy munkahelyei halmozottan hátrányos helyzetűek e tekintetben. Rögtön megérti, miért. Az egészséget veszélyeztető fő tényezők — a klíma, a vegyszer, a pszichés teher, a légszennyeződés, a visszér, a tbc — valamelyike szinte mindenhol előfordul, de megesik, hogy néhol, például a kórbonctanon vagy a műtőben dolgozónak mindegyiktől tartania kell. — Az egészségügyben előforduló foglalkozási betegségek tekintetében Csongrád megye milyen helyet foglal el a rangsorban? — Ha az 1982—1986. I. félévig terjedő időszakot nézzük, Budapestről 236, Borsodból 77, Csongrád megyéből 51 bejelentés érkezett. Eszerint megyénk a harmadik helyen áll. — Nem lehet itt valami baj az „,őszinteséggel"? — Alighanem ez is oka ennek a rossz helyezésnek. Elgondolkodtató, miként lehetséges, hogy Tolna megyében csak négy egészségügyi dolgozó betegedett meg munkahelyi ártalom következtében. Az Országos Munka- és Uzemegészségügyi Intézet fölmérése szerint a 10 ezer betöltött állásra jutó foglalkozási betegségek alapján megyénk az 5. helyen áll. Ugyanakkor a bejelentési fegyelem szerinti csoportosításban a példás kategóriába tartozunk. Tehát mindig a számok mögé kell nézni, mielőtt ítélkeznénk. — Mondana néhány szót az egészségügyieket fenyegető fő betegségcsoportokról? —. Az országosan bejelentett betegségek 80 százaléka hepatitisz, 15 százaléka bőrbetegség és 4 százaiékar tbc. Megyénk az előforduló fertőző májgyulladásos esetek számát tekintve szintén a harmadik helyen áll. A betegek túlnyomó többsége fekvőbeteg-gyógyintézetben dolgozik, s csupán 13 százalékuk egyéb egészségügyi vagy szociális intézményben, s 3 százalékuk a járóbeteg-ellátásban. Hazánkban csupán egy esztendőben, 1985-ben 130 dolgozó betegedett meg hepatitiszben, 90 százalékuk kórházban, klinikán fertőződött meg. Nyilván nem az előírások megszegése írható a rovásukra, sokkal inkább lehetséges az az egyszerű ok, hogy ők közvetlenebb, közelibb kapcsolatban vannak az ápolás során a beteggel, mint a rendelőintézeti kollégáik. A bőrbetegségek magas számát az magyarázza, hogy — vizsgálatok tanúsága szerint — kilenc olyan anyag van, amellyel naponta találkozik az egészségügyi dolgozó. Sajnos számolnunk kell a tbc veszélyével is. Tény, hogy valamennyi betegség ellen fokozott elővigyázatossággal, a védelmi előírások szigorú betartásával lehet csak fölvenni a harcot. — Aíi a véleménye az egészségügyi dolgozók egészségvédelméről? — Nagy gond az egészségügyben, hogy nem megoldott az ott dolgozók üzem-egészségügyi ellátása. Indokolt lenne az előzetes alkalmassági vizsgálat, bizonyos munkakörökben az időszakos, rendszeres ellenőrzés, amely lelkiismeretes, jól felkészült üzemorvosok nélkül nem megy. Miként az egymás iránti bizalmatlanságból, a kényelemszeretetből fakadó „gyógyítsd magad"-mozgalom sem az egyedül üdvözítő útja a fölépülésnek. Mert amint a statisztikai adatok is mutatják: az egészségügy dolgozói is esendők, őket sem kerülik el a balesetek, betegségek. Nemcsak a betegre, önmagukra, hanem egymásra is vigyázniuk kellene. Chikán Ágnes