Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-16 / 63. szám

Péntek, 1987. március 13. ff Könyvtár a Yécsey-kúriában Hazánkban hatszáz kastélyt tartanak nyilván. Ez elméletileg azt jelentené, bármerre indulunk az országban, úgy 150 négyzetkilométeres területenként, azaz egymástól átlagosan 17 kilométerre fellelhetnénk valamelyiket. Természetesen a földrajzi, történelmi adottságok szabálytalanná teszik a mértani képiét — akárhogy is: jó, ha tucatnyi kastélyt fel tudunk sorolni. Noha nem a legnagyobbak közé tartozik, emelete sincs, nevezetes épülete Soltnak a Vécsey-kúria. Kivált sokan látogatják néhány hónapja, mióta újjávarázsolt külsővelbelsővel, közművelődési célra a település lakóinak rendelkezésére áll. 1816-ban Vécsey Ágoston tábornok építtette családjának. kilenc gyermekének, köztük a majdani 1848—49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornokának, gróf Vécsey Károlynak. Kossuth Lajos hozzá címzett, 1849-ben kelt levelében írta e sorokat; „Ameddig Magyarországon él, minden becsületes ember tisztelettel fogja emlegetni önt, mint a legnemesebb hazaszeretetnek és férfias erőnek magasztos példáját." A tábornokot 1849. október 6-án, Aradon, a vértanúk Vcözül utolsóként végezték ki. Egykori solti lakóhelyének, különlegessége, hogy egyetlen az országban, mely aradi vértanú tulajdonát képezte. A Vécsey-család egyik sarja, gróf Vécsey Karolina a plébániának adományozta 1894-ben. Négy esztendővel ezelőtt vásárolta meg a nagyközségi tanács. Nemrég fejeződött be a felújítás, melyhez támogatást nyújtott a Bács-Kiskun Megyei Tanács és a Műemlékvédelmi Felügyelőség, a község lakossága pedig jelentős társadalmi munkát végzett. Könyvtár költözőit a hat terembe, 330 négyzetméterre. Az igényesen berendezett épületben gyermekkönyvtárat, szakkönyvolvasót, és Vécsey-emlékszobát is kialakítottak. Utóbbiban látható többek között az eredeti, fából faragott Vécsey-címer és egyéb családi ereklyék, valamint a helytörténeti szakkör gyűjteménye: korabeli fegyverek, pénzek dokumentumok. Eredeti formájában szabadidőparkként szolgál az egyhektáros kert. Nagyszabású egész napos rendezvénysorozat köszöntötte szombaton Solton a nemzeti ünnepet. Délutáni 48-as huszárok történelmi zászlókkal vonultak fel a Vécseykastélyhoz, majd Köpeczi Béla művelődési miniszter avatta fel az új intézményt. Varjú Erika Szinelár Miklós rendezi A nyomorultakat Szinetár Miklós rendezi Szegeden, a szabadtéri játékokon, Clode—Michel Schönberg világhírű musicaljét, A nyomorultakat, a Rock Színház előadásában. Mint ismeretes, korábban a tavalyi Jézus Krisztus szupersztár sikeres színpadra állítójával, Szikora Jánossal tárgyaltak, ám az ő elképzelései nem mindenben fedték a szerző, illetve a londoni producer, Camerun McKintosh elgondolását, így került sor a váltásra. A díszleteket az a Fehér Miklós tervezi, aki a S/iakespeare-drámának, az Antonius ós Kleopátrának, valamint a néptáncfesztivál gálájának színpadáért is felelős — a Játékok igazgatóságán ettől remélik, hogy sikerül valamelyest olcsóbbá tenni az előállítási költségeket: az azonos tervező személye lehet a garancia arra, hogy bizonyos elemeket más produkjcióban is föl lehet használni. (Nagyjából elkészültek a szereposztással is. Jan Valjean Vikidál Gyula, az együttes frissen szerződtetett állandó tagja lesz, Javer felügyelőre pedig Reviczky Gábort szemelték ki. Az előadáson színpadra lép Kútvölgyi Erzsébet, Szombathy Gyula, s egy kisebb szerepben a szegedi operaénekes, Gyimesi Kálmán is — így nem szakad meg a hagyomány, s újabb rock színházi produkcióban képviselteti magát a szegedi színház, Gregor József tavalyi Kajafása után. A nyomorultakra változatlanul óriási az érdeklődés. már jobbára csak az utóbb meghirdetett előadásokra van hely. A darabot augusztus I4.*ótők folyai matosan játsszák, augusztus 21-éig, minden este. Vigyorogni jó!? Kabaré Szegeden Szakállas a téma, s mikor elővezetem, a bennfentes színházbarátok megmosolyognak. „Kabaré itt, Szegeden? Ez lenne a világ nyolcadik csodája!" Régóta kacérkodom a gondolattal, hányan örülnének, ha egyfolytában két órát lehetne a színházban nevetni. Derülni a helyi történeteken, megmártózni a veretes szegedi humor lélektisztító forgatagában. Utoljára az első színészbálon — két héttel ezelőtt — jutott eszembe, nem lehetetlen mutatvány, hogy itt a Tisza partján meghonosodjon a kabaré. Thália szegedi papjai két órán keresztül ontották a vicíceket, volt olyan néző, akit meg kellett ijeszteni, hogy a röhögőgörcstől megszabaduljon. Az elnyújtott kacagástól sokan fogták az oldalukat, és néhányan betegre nevették magukat. Gregor József és Gyimesi Kálmán úgy parádézott, hogy a Mikroszkóp Színpadon is helyük lenne. Miért elképzelhetetlen gyönyörű szép színházunkban, hogy alkalmanként jókat kacagjunk? A nagy sikerű est után Gyimesi Kálmánt arról faggattam, kivitelezhetőnek tartja-e a szegedi kabarét. Nem .töprengett sokáig, rávágta az igent Ügy érvelt, több szegedi színész is alkalmas arra, hogy ebben a műfajban fellépjen. A népszerű baritonista inkább a szerzői gárda hiányában látja a nehézségeket. Ismert fővárosi humoristák nem tudnak szegedi poénokat írni, mert nem élnek itt. Azok a tollforgatók, akik a Tisza partján laknak, nem biztos, hogy képesek humort szerezni. Elképzelhető, hogy az igény kitermelné a helyi írókat. Ám még ekkor is maradnak fehér foltok. Ha lesz kabarészerző, előadóművész, mit szól a célpont, akin nevetünk? Nem válik sutává az a vicc, ha előtte illetékes helyen kijelentik: nem elég X. elvtársnak ez a sok gazdasági baj, még nevetni is akarunk szegényen! No persze, a színészbál sikere után a teátrum vezetését nem tántorítja el semmi, hogy a következő évadban neki ne vágjon a nagy kalandnak. Nagy László igazgató bizalmasan elárulta, három évvel ezelőtt néhány szerzőt felkértek, írjanak a színháznak kabarét, össze is jött egy jó anyag, de nagy része eltűnt. Ami megmaradt, azt két hete előadták. De réméli, hamarosan lesz a következő előadásihoz is szövegkönyv. A meghonosítandó új műfaj neve: revükabaré, amelyben énekelnének, táncolnának is. Havonta vagy negyedévenként rendeznék a póriummúsort, természetesen a színházban. Valószínű, hogy a menedzselésre olyan humoristát nyernek meg, aki ugyan elszármazóit innen, de szívében-lelkében mégis szegedi maradt. Sok még a kérdőjel, de nekivágnak ... H.M. Nehéz idők Tudod fiam, egy ilyen vajas kenyérnek, hogy tudtunk volna akkor örülni? — kérdezi apám, választ sem várva, egy nyugodt vasárnapi reggeli közben, amikor a háborús idők. kerültek szóba. Majd elmesélte, a városi, fővárosi emberek szinte éhen haltak volna, ha nincs egyegy falusi rokon, áldozatkész hozzátartozó, akitől kincset érő zsírt, esetleg tojást lehetett kapni, amit aztán lehetetlenül kis porciókra osztott be a család. Másnap, még a háborús beszámolóval fejünkben értünk haza. Csomag várt bennünket. Négy papírtekercs volt benne. A befolyásos pesti rokonnak sikerült számunkra vécépapírt szereznie. Változnak az idők. Akkor a falusi rokon volt a kincs. Most a pesti rokon nélkül mi lettünk volna... mibe is? B. T. Videózás, gyermekbetegségekkel Vándorló kazetták Hány videókészülék van Magyarországon magánkézben? Körülbelül egy évvel ezelőtti becslést ismerek, ami legalább „félhivatalos". Ez 90-120 ezer közötti darabszámot feltételez. Szegeden ma — megkockáztatom — estéről estére 7-8 ezer készüléket kapcsolnak be. A magántulajdonban levő eszközökön kívül jelentős a klubokból hazavihető, és a hivatalos bérleti díjért kölcsönözhető videók száma. A Tanácsköztársaság útján levő ifjúsági kölcsönzőnek még csak egy kiadó készüléke van. Előjegyzés útján lehet hozzájutni. Erre pedig a bejelentés napjától egy hónapot is várni kell. Különösen a hétvégekért nagy a versenyzés. Pedig hát nem olcsó a bérleti díj. Szombatra és vasárnapra összesen 800 forint. Készülék tehát van. De honnan kerül műsor? Ugyebár azt kevesen feltételezik, hogy ilyen árért a Magyar Televízió frissen sugárzott programjait akarja valaki gyorsan ismét megnézni. Lehet vásárolni is. A Centrum áruházak árusítják a televízió műsorainak másolására elkülönült egység kazettáit. Méregdrágán. Ha például Latinovits Zoltán emlékezetes versmondásait profi minőségű felvételen, összesen körülbelül egyórás időtartamban a magaménak akarom tudni, majd kétezer forintot kell otthagynom a Centrumban. S valljuk be: egyelőre nem az elit kultúra termékeit keresik elsősorban a videónézők. * Műsor pedig van. A legkönnyebben cserével lehet hozzájutni. „En adom neked a Rambo I—U-t, tőled pedig kapom a Rocky 111— IV-et." Ez — ahogy valamikor a politikai gazdaságtanban tanultuk — az egyszerű csere esete. A kereskedelem legkezdetlegesebb formája. A piacon elsősorban filmek keresnek cserepartnert. Hogy milyen témájúak? A legkülönbözőbbek. Hongkongi, amerikai, és ki tudja, még milyen akciófilmek. Szuperkrimik és Drakula. Középkori kosztümös, fantasztikus és meseelemeket elegyítő látványrevük. Sablonos és igazán vérfagyasztó, véres és vértelen horrorfilmek. Superman és James Bond. Kommandófilmek és •második világháborús tengeri, szárazföldi csaták, hadműveletek regényes feldolgozásai. Travolta és Elvis Presley. Erotikus és pornófilmek. Ez van a puttony.ban. Honnan került bele? Az idehaza vándorló kazetták — egyáltalán nem véletlenül — zömmel német nyelvűek. Körülbelül egy hónapos késéssel Szegeden is nézhetjük az osztrák televízió filmműsorait. Ugyanis hozzávetőlegesen ennyi idő szükséges, hogy a nyugati határszéleinken rögzített műsorok városunkba eljussanak, és néhány másolatban elterjedjenek. Van miből választani. A magyar turista- és szolgálati utak jó része is átvezet német nyelvterületen. A videóboltok kínálata Bécsben, Münchenben, Frankfurtban, Kölnben, Genfben hallatlanul széles. * Minden szegedi • mozi plakáton alul széles csík hirdeti: „Videokazetta-kölcsönzés Szeged, Kelemen utca 2." Aki e hirdetés nyomán útnak indul, nem lesz könnyű dolga. Ebben a házban legalább három üzlet és soksok lakás van. A Szegedi Elektromos Szövetkezet boltjának kirakatában egyetlen felirat sem jelzi, hogy itt a műsor után áhítozó videós biztosra mehet. Ezekben a napokban egészen bizonyosan hiába is ment. Csak a lelakatolt rácsokat láthatta. Pénteken délben még arról sem tájékoztatták — legalább egy táblával — a vásárlókat: miért van zárva a bolt, mikor várható a nyitása. A szövetkezet elnökétől, Misik Rezsőtől tudom: betegség miatt zártak be. A nyitás napja egyelőre még bizonytalan. Az elnök adott felvilágosítást az innen kölcsönözhető kazettákról: — Mintegy 20-30 kazettát kínálunk a moziüzemi vállalat vezetőivel történt megállapodás alapján. Ezek között vannak régi magyar filmek, és a mozikban már játszott akciófilmek is. Nemrégiben megszűnt a kölcsönzőktől kért kaució. Most csak a 80-170 forintos napi bérleti díjat kérjük. Természetesen szeretné bővíteni a szövetkezet a kínálatot. Gondoltak arra is, hogy hangalámondással érthetőbbé teszik az idegen nyelvű filmeket. Ehhez még különösebb technikai felszereltség sem kell. Sőt, a feliratozás sem elképzelhetetlen. A Szerzői Jogvédő Hivatal erre nem adott engedélyt. Pedig néhányan — feketén — ezt a tevékenységet már végzik az országban. A videófilmek hazai terjedése körül meglehetős a jogbizonytalanság. A múlt szombaton hallottam a Délj Krónikában: a főváros egyik művelődési házában videóbörzét rendeztek. Itt cserélhettek filmeket a videósok. Csak a véres horrort és a pornót tiltották ki a kínálatból. Az ideológiánkkal ellentétes alkotásokra nem is gondoltak. Úgysem értj a nézők túlnyomó többsége a szöveget... Nem mentes a hazai videózás a gyermekbetegségektől. S ráadásul ez a médium sok, eddig a moziból, tévéből kitiltott, vagy devizahiány miatt az országhatárokon kívül rekedt „gyümölcs" megkóstolására is lehetőséget adott. Meggyőződésem, nem félni kell a videótól, hanem élni az általa nyújtott lehetőségek széles skálájával. Ez az esz- J köz segíthet tévérabságunk- " ból való szabadulásban. A programozható rögzítő lehetővé teszi, hogy az esti krimi délután, vagy éppen egy esős vasárnap délelőtt kezdődjön a család számára. A kaptafára gyártott tömegfilmeket pedig előbb-utóbb megunjuk. S ha a teljesebb élvezetért néhány ezren még nyelveket is megtanulunk... Már megérte! B.I. Sanzonest az irodalmi kávéházban Ma este hat órakor a Royal irodalmi kávéházban különleges eseménynek lehetnek tanúi az érdeklődők: Vámossy Éva, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának művésznője élete első sanzonesetjére készül. — Egy éve foglalkozom a sanzonénekléssel — mondta a művésznő —, éppen az irodalmi kávéház szervezőinek kérésére. Most állt ösz,-sze az az anyag, amely megfelel egy estet betöltő niű6or igényeinek. — Ez az egy év elegendő volt ahhoz, megszeresse a sanzonéneklést? — Már szeretek sanzont énekelni. Tetszik ez a műfaj, talán éppen azért, mert más, mint amit eddig hallhattak tőlem. — Üdítőnek ígérkezik a másik műfajban való kalandozás? — A sanzon egyáltalán nem könnyed műfaj, ez nagyon nehéz kenyér. Ugyanolyan művészi energiát emészt föl, mint az operaéneklés és hasonló örömet is okoz. Ebben persze nagy része van Angyal Máriának, aki élvezetes próbákat vezet, és Pál Tamásnak, akinek stílusismerete nagyszerű segítséget jelent. Azt szeretnem, hogy a közönségnek annvira tetsszen a műsorunk, amennyire mi élvezzük 3 sanzonéneklóst. — Gondolom, a kiadott műsorral ellentétben Kaszás Géza nem fog föllépni. — Kaszás Géza a színházban szerzett sérülése miatt sajnos nem léphet föl, így operista Andrejcsik István, csatlakozott Both Andráshoz és hozzám. — A sanzonéneklés igénycl-e különös felkészülést, technikát az operaénekestől? — Az biztos, hogy másként kell énekelni, mint az operát. A sanzonénekest rekedtes, mélyhangú, érdesebben éneklő művésznek képzeljük. Nekem nincsenek ilyen képességeim, a sanzonhoz túl világos a hangom. Ezért fogunk mikrofonba énekelni. Ügy érzem, ebben a felállásban hangulatossá tudjuk tenni ezt a műfajt: egy prózai színész, két operaénekes és a zönge iánál: Pál Tamás. D. I. Befejeződön a hortobágyi alkotótábor Vasárnap befejeződött a hortobágyi nemzetközi Alkotótábor, amelynek tizenegy magyar, továbbá két-két holland, francia, jugoszláv és egy olasz művész vendége volt. Az egy hónapos tábor résztvevői a puszta téli arculatát, az ott élő emberek életét örkítették meg. Az alkotásokból április 6-án a franciaországi Thionvillében megrendezendő magyar napok alkalmából kiállítást nyitnak. A nyáron a hortobágyi fogadóban tárlaton mutatják be a képeket. V t