Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-16 / 63. szám

89 Hétfő, 1987. március 16. Új kiskapu Nyolcadikos kislány, reménytelenül széttárja a kezét. Csüggedten mondja, meg se próbálja, hogy kozmetikus legyen. Nincs annyi pénze, hogy 30-60 ezer forintot letegyen valamelyik kisiparosnak. Ez az ára, hogy egy maszek felvegye szakmunkástanulónak. Hitetlenkedve hallgatom az elképesztő történetet. Utoljára 15 évvel ezelőtt csodálkoztam ennyire, amikor benzinkutasnak akartam beállni, ötvenezret kértek tőlem. Két szegedi szakmunkásképző intézet igazgatója „megnyugtat", nem túloz a kislány, ök is hallottak arról, némelyik kisiparos leendő inasától tízezreket kér a „bejutásért". Van aki előre elveszi a többéves tandíjat. Természetesen bizonyítani nem tudják az ilyen tranzakciókat. Egyszer-kétszer rendőrséghez fordultak, de szemtanú híján az élet ment tovább a maga útján. Abból is következtetni lehet, hogy esetenként jó pénzért árulják a szakmát, mert minden évben egy-két alkalommal előfordul, a kisiparos visszautasítja az iskola küldöttét. „Nekem már van jelöltem." A kiskapuhoz maga a törvény is lehetőséget ad. A művelődési miniszter egyik rendelete kimondja: a szövetkezet, illetve a magánmunkáltató által javasolt vagy elfogadott jelentkezőt — ha a felvételi követelményeinek megfelel — az iskolába fel kell venni. Félreértés ne essék, nem hibáztatom a törvényt, ez a paragrafus azzal a tisztességes szándékkal született, hogy létrejöjjenek a szakmunkás-dinasztiák, egyes foglalkozások apáról fiúraleányra szálljanak. Csak az a baj — és most a Legfelsőbb Bíróság elnökének a megyei képviselőcsoport ülésén tett kijelentését idézem —, hogy a korrupció olyan területekre is betör, ahol eddig nem ütötte fel a fejét. Mennyit változott a világ. Valamikor a szülő dagadó kebellel büszkélkedett, gyereke pedagógus, vegyész, gyógyszerész lesz. Most meg abban versenyeznek, ki tegyen le nagyobb összeget a kozmetikus, fodrász, fogtechnikus szakmáért. H. M. Készülnek az öntözésre A Közép-Tisza-vidéken a hosszú aszályos időszak és a szükségesnél kevesebb téli csapadék miatt mintegy 100-150 milliméternyi a földek csapadékhiánya. Ezért a vízszolgáltató szervek a Tisza—II. vízlépcső öntözőrendszerének térségében felkészültek a kora tavaszi mesterséges csapadékpótlásra. A mezőgazdasági nagyüzemek a térségben vizjogilag engedélyezett, 70 600 hektár területből eddig 51 ezer hektáron terveznek öntözést, de ez az arány a továbbiakban várhatóan növekszik. Továbbra is érvényben van ugyanis a tavalyi kedvezmény, amely a víz felhasználása utáni alapdíj 80 százalékát elengedi a gazdaságoknak. Bár a víztárolókat, a tavakat, a tiszai holtágakat és az élő vízfolyások egy részét még összefüggő jégpáncél borítja, másutt pedig zajlanak a folyók, a nagyüzemekben már folynak az öntözési előkészületek, a kijelölt táblákra szállítják a gépeket. Felkészülnek arra, hogy amint az időjárás megengedi, üzembe helyezzék az öntözési program keretében vásárolt száz korszerű automata Bauer vízszóró berendezést. A hattyú feltámadása ? — Elkészült az ágyneműm? — Természetesen! Óhajt esetleg valami mást is? Magnókazettát, kombinált fogót vagy Hi-Fi tornyot? — A leiedö mellé? — Miért ne! yáros.i-sétáim közben mostanában egyre másra látom, hogy a Szegedi Patyolat Vállalat felvevőhelyein, szalonjaiban a mosott ruha mellé műszaki cikkeket, ajándéktárgyakat, virágot, s ki tudná számon tartani, mi minden mást kínálnak még. Ilyen rosszul menne a bolt? Vagy ilyen vállalkozó szellemű lenne a vállalat? Ügy tűnik inkább a hattyú feltámadásának lehetünk tanúi mostanság. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt esztendőben öt és fél százalékkal növelték a vállalat árbevételét, és annak ellenére, hogy a szolgáltatás köztudottan nem a legnyereségesebb ágazat, 4,8 millió forintot termeltek meg a szegediek. Azért gondok itt is akadnak: — 1984-ben rendezték utoljára a lakossági kilós mosás árát — mondja Zsikó István igazgató. — Az országban mindenütt 8-9 forintot kérnek kilónként, mi csak 7 forint 50 fillért. — Számíthatunk egy újabb „rendezésre"? — Az nem csak tőlünk függ. Ez az egy tevékenységünk nem nyereséges, igaz ennyiért otthon sem lehetne kimosni. Természetesen arra törekszünk, hogy a vállalat ne fizessen rá arra, amit csinál. — Ezt csak áremeléssel lehet megoldani? — Nem. Nekünk is tovább kell keresni azokat a megoldásokat, ahol csökkenthetjük a költségeket. Ez a tevékenység nem csak üzlet, hanem fontos lakossági érdekeket is szolgál. Az elmúlt években, abból az egyszerű tételből kiindulva, hogy nem elég csak talpon maradni, hanem a vállalat fejlődését is biztosítani kell, alaposabb piackutatáshoz kezdtek. Milyen új szolgáltatásokkal, ötletekkel tudtak előrukkolni? Az eddig már hagyományos mosás-festés-vegytisztítás mellé tavaly bevezették a bőrruhák tisztítását és festését, immár tollal is foglalkoznak. — Új szolgáltatás a háztól házig szállítás. Elsősorban nagyobb darabok, függönyök, párnák, lakástextíliák, szőnyegek tisztítását vállaljuk így. Nagyobb ünnepek előtt, tavaszi nagytakarításnál veszik igénybe legtöbben ezt a szolgáltatást. — Néhány kuriózumról is hallhatunk mostanában. Hogyan kerül például a paradicsommag a mosógépbe? — Ügy, hogy éppen üresen jártak volna a gépek, amikor egy termelőszövetkezet érdeklődött, „kimosnánk"-e az exportra szánt paradicsommagot. Miért ne, ha éppen ráérünk? Nekik is hasznos, mi is keresünk rajta. De ilyen üzletekbe csak úgy megyünk bele, ha a lakossági szolgáltatásokat nem zavarja. — Ügy hírlik kesztyűs kézzel bánnak magukkal mostanában... — Inkább mi a kesztyűkkel! Egy új eljárással az eddig eldobott munkavédelmi kesztyűket ki tudjuk tisztítani. Évente több millió forintot menthetünk így meg. Az a legnehezebb, hogy egyegy kesztyű néha négy-öt féle anyagból készül. Míg az egyiket kitisztítjuk, tönkremegy a másik három. A műbőrrel van a legtöbb gond. Hamar megkeményedik — erre egy lágyítási eljárást dolgoztunk ki. — Kinek? — A Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat már most is „kesztyűs kézzel" bánik velünk... — A hi-fi tornyot még mindig nem értem... — Pedig ez is egyszerű. Albérletbe adtunk ki néhány boltot. Egyetlen feltétel az volt, hogy a mi tevékenységünket nem zavarhatja a lakó, azaz a saját forgalmunk nem csökkenhet. — Nem csökkent? — Sőt, nőtt! Aki mosatni jön, mást is vehet nálunk, aki magnókazettáért ugrik be, az is megismerkedhet a szolgáltatásainkkal. Szegeden jelenleg 15 üzlete van a vállalatnak, egy kivételével nem saját helyiségben működnek, így a bérleti díjak emelkedése érzékenyen érinti a költségeket. Ezért is jó albérlőket tartani. A régiségárusitástól, a használt ruháig, a jegyzettömbtől a virágig, a műszaki cikkektől az ajándéktárgyakig sok minden békésen megfér a mosott lepedővel, a festett kabátokkal. — Azért egy üzletet így is be Icellett zárni tavaly. Tápéra most már csak a mozgó autóbuszunk jár. — Az elmúlt években sok gondot okozott a nyitvatartás is. Elsősorban a szombati fogadónapokat hiányolták... — Tavaly májustól új nyitvatartási rend szerint üzemelünk. Próbáltuk jobban az igényekhez igazítani a munkánkat. De az a tapasztalatunk, hogy ennek ellenére a hét végén alig-alig nyitják ránk az ajtót. Rafai Gábor Információáramlás: elégtelen A történet március elején kezdődött. Negyedikén érkezett telex a Szegedi Üj Élet Tsz-hez a Zöldért-vállalat központjából. Ebben a Hungarofruct telexére hivatkozva közölték, hogy a Csehszlovákiába küldött retekszállítmányt megsemmisítették. Az ok: a magas nitráttartalom. Mivel a hirek nemcsak Szeged felé terjedtek, hallott az eseményekről a legnagyobb hazai megrendelő, az Agro-Skála. Ez a szervezet is visszamondta a szállításokat. Így az Üj Elet Termelőszövetkezet tagjai által megtermelt másfél millió csomó márciusi primőr sorsa vált bizonytalanná. Hogyan kerülhetett a zöldségbe nitrát? Boldhauser Antal, a szövetkezet főkertésze megerősíti gyanúmat: — Csakis a műtrágyából. Ugyanis a növény nem képes a levegőben lévő nitrogént megkötni. Bár rendelkezne ezzel a tulajdonsággal, ugyanis akkor nem kellene mű trágyázni! Mégis, mennyi nitrátot mutattak ki a csehszlovákiai mérések? A telexen három mérés eredménye volt feltüntetve. Ezek: 6 ezer, 2560 és 4200 milligramm nitrogéntartalom egy kiló retekben. A szomszédos országbeli új szabvány csak maximum ezer milligrammot engedélyez. Csűri László az' Üj Életnél a kereskedelem szálait fogja össze. Tőle tudakozódom, hogy mi változott az idén a termesztés technológiájában? — Semmi sem. Harminc éve ugyanúgy nő a hajtatott retek a szentmihályteleki földben. Istállótrágyát terítenek alá és bőven locsolják. Termelőinknek talán 3-4 százaléka használ műtrágyát. -r- A retekben lévő nitrát árt többet az emberi szervezetnek vagy a vitaminokra van nagyobb szükségünk? — ezzel a kérdéssel többórás munkát adtam pénteken délután Palotás Máriának, a megyei Köjál igazgató-főorvosának és munkatársainak. A főorvosnő telefonon érdekÁ retek piros és... lődött a Fővárosi Eletmezéstudományi Intézetben is. Itt a hatezres értékre mondták, hogy „ez bizony kicsit sok". Együk vagy ne együk a retket? Erre a sarkított kérdésre senki sem kockáztathatta meg a választ. Hiányoznak a hazai kutatások ebben a témakörben, nincs szabvány sem. Érdemes a külföldi szabványokat összehasonlítani. Ausztriában például maximumértékként kétezer milligrammot írnak elő. Kovács Zsuzsanna főorvosnő a megyei Köjálnál a „nitrátügyek" fő szakértője: — A retek nitráttartalma nem hasonlítható a vizéhez. Más módon kerül ez az anyag a szervezetbe, ha italban van, és másként, ha zöldségben és gyümölcsben. Ebből következik, hogy az élettani hatása is különböző. Különbség van a szabadföldi és a fóliás termesztés között is. Zárt térben koncentráltabban szívják fel és kötik meg a nitrogént a növények. Mi eddig ezt az értéket csak konzervekben — elsősorban bébiételekben — és állati eredetű élelmiszerekben vizsgáltuk. Azt például pontosan tudjuk, hogy a téliszalámiban mekkora lehet a Ultrát mennyiségének felső határa. Feltétlenül vizsgálni kell a növények nitráttartalmának határait is. De ez nem óráról órára elvégezhető feladat. Csűri László úgy érzi, nem ment minden rendben küldeményük megsemmisítése körül- Kellett volna kapniuk egy telexet akkor, amikor a megrendelő kifogása felmerült. Negyvennyolc órán belül küldeményük után utaztak volna, hogy ők is megvizsgálják, illetve ellenőrizzék a megsemmisítést. A megsemmisítés körülményeiről a mai napig nem állnak részletes adatok a termelők rendelkezésére. Ügy tűnik, a Röszkei Kossuth Téeszben még nagyobb a kár. Ök nagyobb mennyiséget küldtek, és a kifogások a röszkei retket is érték. Molnár Albert elnök kitért a konkrét válasz elöl. Azt mondta: az ügyet csak hallomásból ismeri, ők semmilyen értesítést nem kaptak. De hozzátette, azért lehet, hogy érkezett valami telexen, de „azt a főkertész elvitte a táskájában", ó pedig ezt a kollégáját mar egy hete nem látta. A Hungarofruct tájékoztatója szerint van lehetőség ismét az exportra. A küldeményhez azonban csatolni kell egy hivatalos laboratórium pecsétes tanúsítványát, amelyben igazolják, hogy a szállítmány nitráttartalma nem haladja meg az ezer milligrammos értéket. A vizsgálóknak akad dolguk egészen bizonyosan, hiszen a retek sok-sok különböző helyen, kistermelöknél nő. A mérést elvégzi a Hódmezővásárhelyi Növényvédelmi Állomás, mintánként 360 forintért. A Szegedi Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Intézetnek is van felszerelése ehhez a vizsgálathoz. A költségeket — ha a nitrátértékek nem lépik fúl az engedélyezett mértéket — a külkereskedelmi vállalat utólag megtéríti a termelöknek. A hazai stop nem teljes. Az Agro-Skála a múlt héten fogadott egy háromezer csomós szállítmányt harminc milliméternél nagyobb átmérőjű retekből. Ma, hétfőn ugyanennyit küldenek az Üj Életből részükre. Persze, hol van ez az előzetes elképzelésekben szereplő és megtermett százezres nagyságrendtől! A kár: több millió forint. Az bizonyos, hogy ismét baj volt a gazdasági információk áramlásával. Az új csehszlovák szabványról a legilletékesebbeknek, a termelőknek időben kellett volna értesülni. Rőlc István Először a szomszédok fedezték fel a szélhámosságot. ök voltak a legéberebbek és ezért ők verték az asztalt a leghevesebben. Kórusban szavalták, micsoda disznóság, hogy Z-ék egy éve visszaadták a 2+2es tanácsi lakásukat és hamar újat kaptak, önmagában nincs semmi különös ebben a játszmában. Más is megcsinálja, hogy leadja szociális bérlakását, csakhogy Z-ék nyerészkedtek. A szép összkomfortért kaptak egy kosár pénzt. Elmentek a rokonhoz és egy darabig a kisszobában meghúzódtak. Igaz, a pár négyzetméter szűknek bizonyult, de tudták, öt gyerekkel nem sokáig kell várni, egy-két ezer forintért megkapják az új otthont. A tiszta nyereség százezrekben fejezhető ki. Ez az érem egyik oldala. * És a másik? Ügy látták a szomszédok, hogy a hivatalban fejreejtett emberek ülnek. Micsoda érzéketlenség, hogy szemük előtt csalnak az állami tulajdonnal és nem tesznek semmit. Am a felelős hivatali szakemberek már az első kétes ügyletnél felfigyeltek. Igaz, nem tehettek semmit, mert meg volt kötve a kezük. A minisztériumi rendelet éveken keresztül előírta a jóhiszeműséget. Ki ne tudná, hogy a hivatalnok mindig köteles a paragrafus szellemében cselekedni. Ez az állam jogrendjének alapja. A jogszabály pedig kimondta: ha a szociális lakást leadják, azt vissza kell venni. Százezer — tisztán Kinéztek egy tanyát A települések között talán először Szegeden vették észre, hogy az állam jóhiszeműségét kijátsszák. Innen küldték az első figyelmeztető jelzést az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak. Kérték, módosítsák a törvényt, mielőtt a szélhámosság tömeges mereteket ölt. Az észrevételnek foganatja lett, hamar változtattak a jogszabályon. Megszüntették az állam kötelezettségét, és jó ideje a tanácsok mérlegelhetik, hogy kitől veszik vissza a bérlakást. -Ha az akció családvédelmi érdekeket sért, visszautasíthatják a bérlő kérelmét. Ugyancsak nemet mondhatnak, ha a volt bérlők a „kényszerű cserével" roszszabb körülmények közé kerülnek. Mert sajnos gyakran előfordult, hogy a tranzakció során keresett pénzt az apa elitta. Mióta a módosított jogszabályok megjelentek a lakáshivatal — természetesen az alapos mérlegelés után — megtagadja az összkomfortok visszavásárlásának kérelmét. Szegeden az elmúlt esztendőben ez 13 alkalommal történt meg. A lakáshivatal rendelkezésemre bocsátott néhány esettanulmányt. Az elutasítottak mindegyike sokgyerekes. és forintról fillérre tudták, ha ajánlatukat elfogadják, visszakapják a lakás ötszörös használatbavételi diját, a több mint 300 ezer forintot. (Üj tanácsi lakást pedig 3-4 gyerekkel 5 ezer forint lefizetése ellenében kaphatnak az államtól.) De nézzük a különös eseteket. * F-ék Budapestről költöztek Szegedre, négy kislánynyal. Egy éven belül birtokba vehették a tarjáni 2+2-es összkomfortot. Alig szokták meg az új környezetet, amikor ismét jelentkeztek a tanácsnál. Felkínálták a lakásukat, amiért megillette volna a családot 380 ezer forint. Természetesen nem az utcára, hanem egy Szegedtől távolabbi faluba. Klárafalvára akartak menni. Kinéztek egy tanyát 260 ezer forintért. Am a falusi csöndes házat megtekintették az állami hivatalnokok is. Belvárosiasán szólva a két ingatlan között zongorázni lehetett a különbséget. A tanya vizes, sötét, romos épület, tgy sokkal rosszabb körülmények közé kerültek volna. Ezért a hivatal a felajánlott lakást nem vette vissza, A haszonszerzés szándéka ebben az esetben sincs kizárva. Rókusról, 2-fl-es otthonukból jelentkeztek M-ék. Korábban Üjszentivánon éltek, és oda akartak viszszamennl hárpm gyerekkel. Amelyik falusi házat kinézték, ott az egyik szobában már heten laktak. És ezt a hazat 210 ezer forintért kínálták. Igaz, a rókusi összkomfort árából a vétel összege kitelt volna, hiszen lelépési díjként 330 ezer forint illette volna őket. Ebben az esetben is jogos az elutasító nem. * Hasonló K-ék története is. Három kiskorú gyerekkel Sándorfalva mellé, egy romos tanyába akartak költözni. A felsővárosi 2+ l-es összkomfortot szerették volna leadni. Kérelmüket ugyanolyan okból nem fogadták el, mint az előbbieket. A tizenhárom ügynek egyforma a csattanója: körülbelül 100-150 ezer forintot akartak keresni a leadott lakáson a spekuláló bérlők úgy. hogy a rosszabb körülményeket vállalják. Az államigazgatás ehhez nem adhatja egyetértését. Furcsán hangzik, de nem kevés azoknak a száma, akik kihívják maguk ellen a sorsot. A jelenlegi gazdasági körülmények között Szegednek nincs annyi pénze. hogy olyan nagy mennyiségű szociális lakást építsen, mint az elmúlt tervidőszakokban. A jelenlegi évi 100-200 tanácsi lakást nem könnyű elosztani a sorban állók között, amikor 4800 igénylőt tartanak nyilván. Igaz, ebből a táborból 1351 szorul tanácsi lakásra. Anyagi helyzete alapján a nagy többség csak OTP-s lakásigénylő. Épp ezért minden szempontból felelőtlennek minősül cikkünk szereplőinek magatartása. Halász Miklós