Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-09 / 33. szám

VILÁG PROLETÁRJAI* EGYESÜLJETEK! J? DELMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 33. szám 1987. február 9., hclfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Nekem ez jár...! M

últkoriban beszélgettem egy fogorvos ismerősömmel. Panaszkodik, neki mennyi szemtelen, pimasz, arrogáns és követelőzőn erőszakos megjegyzést kell kiállnia, mert, ha a tisztelt beteg az ügyeletre tökrészegen, mocskosan téved is be, neki el kell látnia, pedig az illetőnek lehet, hogy csak melegedni támad kedve, s éppen most jut eszébe elhanyagolt, lyukas fogainak egyike. És ő, hát mit is tehetne? Mert köti orvosi esküje, a szabályok, a kötelezettségek rendje, szemben az ,,ez nekem jár!" erőszakos, sokszor részeg megnyilvánulásaival. S amúgy sem igen merne szólni, hiszen ők ketten, az asszisztensnőjével — lévén, hogy maga is nőnemű — eleve respektálni kénytelenek a tisztelt páciens erőfölényét. Jó, tudom, hogy a képlet korántsem ilyen egyszerű. Mert azért hallok panaszt orvosra is, aki éppen nem áll hivatása magaslatán. De most nem is az orvos-beteg viszony alakulásáról szeretnék írni. hanem arról, a sajnos egyre inkább terjedő felfogásról, amit a címül választott félmondat femjelez: — Nekem ez jár...! Ügy érzem, óriásit lépett előre ez a társadalom az utóbbi harminc esztendőben. Mert megtanultunk valamit. Azt, hogy nekünk, társadalomnak, s benne az egyénnek, jogaink is vannak. S c jogainkkal mind nyomatékosabban kívánunk élni is. Igaz, sajnos, nem mindannyian. Mert hányszor sajnálja meg az ember a jogszabályok és alkalmazóik dzsungelében tehetetlenül tevelygő, a maga baját csak zsebkendőjét gyűrögetve, határozatlanul előadó, szembe sosem néző, idős asszonyt, vagy azt a fiatalt, akin messzire látszik, csak' nemrég szakadt el a szülői háztól, ahol tisztessegre, jó szándékra és modorra, szerénységre nevelték, s mit ód isten, e nevelés fogott is rajta. Mintha egyre inkább ők lennének az élet vesztesei. Mert a másik oldalon ott az erőszak, az erőszakos fellépés, a „nekem ez jár!" magabiztos tudata, legyen szó ügyintézésről, munkáról, bérről, juttatásokról. S mintha éppen az efféle magatartás nyerne egyre nagyobb teret mifelénk. önmagában tán még nem is lenne baj — sőt, biztos nem lenne az — ha e társadalomban kibontakozhat és teret nyerhet az emberi öntudat, az egyenés gerinc, az, hogy tudjuk, vannak jogaink, s immár élünk is velük. De hát, mint általában mindennek, ennek is két oldala van legalább. (És alighanem, annál is sokkal több!)'Mert azt feledjük el sokszor, hogy — s kénytelen vagyok most az Alkotmányra hivatkozni! — a jogok szervesen együvé tartoznak a kötelességekkel. S bár igaz, hogy manapság a jogok nagy része automatikusan, állampolgári jogon mindenkit megillet (lásd egészségügyi ellátás) de, a magam részéről azért mégiscsak úgy velem, a jogok azért alapvetően a kötelezettségek teljesítéset ellentetelezik. Vagy, megfordítva a dolgot: a jogok kölcsönösen megilletik mindkét felet. Például a tisztes szóhoz, az udvariassághoz való jog. Természetesen qrjnél azért bonyolultabb ügyről van szó, s a kör bőségesen bővíthető. Mert igaz, hogy évek óta beszélünk arról: a munkához való jogot nem szabad összetéveszteni a munkahelyhez való joggal, minálunk mégis tömeges a szemlélet, amely szerint a munkához való jognak jövedelmet és azonos munkahelyet kell jelentenie, nem értelmes és méltányosán javadalmazott, hasznos tevékenységet. Hiszen mi másért lenne az, hogy nálunk — s ebben alighanem egyedül állunk a világban! — a képzetlen segédmunkás sokszor sértesnek erzi, ha a mérnök anvnyit keres, mint ő. Mert hát az ingyenélő! — ítéli meg saját és képzetlen szemszögéből. Mert nem tesz arrébb — mondjuk — egy vasdarabot sem. És ezek után csodálkozunk, hogy nálunk szinte sikké válhatott bukdácsolni az iskolában, szakmát egyet sem tanulni. Mert minek? És természetessé válhatott az is, hogy az átképzésekre biztosított kormányzati alapok szinte érintetlenül maradtak. Mert konzervatív ipari szerkezetünk még mindig messze felértékeli a szakképzetlen munkást, aki pedig meszsze felértékelve önmagát, messzemenően — hangulat, olykor társadalmi nyomás formájában — hozzájárul a gazdasági szerkezet avittan tartásához is. Pedig velük szemben ott vannak a jól képzett, több szakmával is rendelkező, nagy ertekű berendezéseken nagy értékű termékeket előállító társaik, akik messze nem jutnak annyi pénzhez, elismeréshez, reputációhoz, mint amennyivel többet .tesznek amazoknak Hi>-/. azoknak is jár olykor hat-hét ezer forint is, ha alig is tesznek érte valamit. r M

ikor jöttem befelé vasárnap délelőtt a szerkesztőségbe, ahová a nap sütött, mar szépen olvadt a szombat éjjeli ónos eső maradeka. De az árnyasabb járdákon tükörjég csillogott. Billegve, csúszkálva, megpróbáltam visszaemlékezni valahai korcsolyatudásomra, hogy talpon maradhassak. S azon meditáltam, hogy vajh ilyenkor miért is nem csönget be egy-egy közterület-felügyelő vagy rendőr, vagy ellenőr a megfelelő házfelügyelőhöz, gondnokhoz, átnyújtva, mondjuk egy ötszázforintos nyugtát a büntetésről? Hisz sokan ismét csak nem teljesítik kötelességüket. Vagy megint csak arról van szó, hogy nékik márpedig akkor is jár! — Jár az — igaz — nem túl nagy fizetés, no meg a munkakörhöz tartozó lakás? Szávay István Magyar-osztrák tanácskozás Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének és Antnn Benyának az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) elnökének vezetesével. a két szervezet kozott kialakított rendszeres munkakapcsolat keretében, február 6-án és 7-én Bécsben tanácskozott a SZOT és az ÖGB titkársága. A SZOT és az ÖGB vezetői tájékoztatták egymást a két ország politikai és gazdasági helyzetéről, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásáról, a szakszervezeteknek a dolgozók érdekében folytatott tevékenységéről, a további feladatokról. A baráti légkörű eszmecserén a résztvevők megállapodtak a további együttműködésben. Ahol mérnek, kicsit félnek Geodéták, ha dolgoznak... „Elég, ha meglátják a műszereket, máris kapjuk a kérdést — már megint mérnek? Tegnap is voltak, mire való ez a nagy felhajtás?" Ezzel a meglepő ismertetéssel kezdődött a geodéták hétköznapjainak bemutatása. — S van ok az aggodalomra? — Nézze, ahol mi megjelenünk, legtöbbször várható valami változás. Utat bontanak, házakat szanálnak, netán újabb vezetékeket fektetnek a földbe. De erre mondják: megköveteli az élet. Az. épületek tervezéséhez, a kiszolgáló utak, járdák, közművek helyének kijelöléséhez. nélkülözhetetlen a geodézia. Számításaink lényege az alkalmazott síkbeli koordinátageometria. Tudom, ez igencsak idegenül hangzik, pedig a valóságban, ha észrevétlenül is, de életünk részévé vált. Amikor ugyanis a térképen keresünk egy utcát, a névmutatóban az utcanév mellett például „B,4" bejegyzést találunk. Ez röviden annyit jelent, hogy a térképen leAutóval a jégbuckák közt — Szabad puskázni? — Nyugodtan. Mire kíváncsi? — Mennyi volt az időm? •»— Azt mások mérik. Én csak jegyzetelek. Aki szombaton kérdezett, Szekeresné Becskei Györgyi, az MHSZ-nél autóoktató 1981 óta. Ezúttal az Etelka sori tanpályán ült volán mögé. hogy bebizonyítsa, ért az autóhoz a jégen is. A szlalomozás nem volt idegen számára már a foglalkozása miatt sem és azért, mert 1981ben és 1982-ben nyert már kbt-versenyt — igaz, aszfalton. — Mondja, mit kell csinálni a csúszós úton? — Itt nem lehet bravúroskodni, itt csak a megfontolás. az ész győz. Végül kiderült, hogy igaza volt, hiszen a női kategóriában első lett. A szegedi közlekedésbiztonsági tanács, az MHSZ gépjármű iskolája és a Medikémia Ipari Szövetkezet szombaton délelőtt rendezte meg második alkalommal a jégpályás autós ügyességi versenyt. A két védnök Kántor Géza városi rendőrkapitány és Palotai Jenő, az MHSZ megyei titkára volt, a versenytitkári tisztet Labádi Ernő töltötte be. A tanpályát a természet készítette a versenyre. Akik autóznak télen, tudják, milyen kitűnő „építő" a tél, különösen, ha nem takarítják a havat. A gyakorlati verseny után, a téli autózással kapcsolatos tudnivalókat tartalmazó tesztlapokat kellett megfejteni, s így összesítették az eredményt A ' szombati versenyen egyébként 34-en indultak (tavalyi »tíznél alig többen, s az eredményhirdetés után a vidám közösség „követe Iőzni" kezdett. Ha már ilyen jól sikerült a jégpálya, mutassák meg a rendezők is, hogy mit tudnak. A kérést természetesen teljesítették A végeredmény a következő: fronthajtású kategóriá ban első Molnár János, második Kothencz József, harmadik Dancsó János. A hátsókerék-meghajtású autók között a sorrend: 1. Rideg Zoltán, 2. Bede Zoltán, 3 Kiss Zoltán. Az oktatói verseny sorrendje: 1. Lele Attila, 2. Gavallér József, 3. Amb rus András. A nöi hivatásos verseny nyertese Szekeresné Becskei Györgyi, a magánautós kategóriát pedig Ri degné Molnár Ildikó nyerte A „rendező-szervező" versenyt Labádi Ernő nyerte, második lelt Palotai Jenő, harmadik Orbsz János. A. S. vő hálózat B oszlopának és 4-es sorának keresztezésében helyezkedik el a keresett utca. Visszatérve az eredeti kérdéshez — a sok mérést az építkezés előtti felmérés, a beépítendő terület pontos megismerése indokolja. — Aztán felépülnek a házak, s újra geodétákba botlunk ... — Mert munkánk ilyenkor folytatódik. Az elkészült új lakótelep megváltoztatja a földhivatalnál őrzött városi térkép tartalmát. A beruházót rendelet kötelezi, hogy a már elkészült Lakótelepről olyan megvalósulási térképet készíttessen, amely alapján a változások a városi nyilvántartási térképre átvezethetök. További méréseinket a terület jogi rendezése indokolja. A kakótelep építéséhez a területet kisajátítással biztosítják. A kisajátított resz a magyar állam tulajdonába es a beruházó kezelésébe kerül. Az elkészült Lakótelepen elsőként az épületekkel kapcsolatosan kell a tulajdoni és a kezelői jogokat rendezni. Ez is külön méréssel jár. De a mi méréseink alapján derül ki például az is, hogy mekkora közterületet kap a városgondnokság, mennyi utat, járdát keü takarítania, földterületet gondoznia. — Legközelebb hol várható felbukkanásuk? — Rókusra készülünk, az előbb elmondott mérésekel végzi kis csapatunk, a Délmagyarországi Tervező Vállalat geodéziai szakosztályának csoportja. Hadd mondjam mégegyszer — fölösleges tőlünk megijedni. Munkánk garanciája lehet, hogy közel lt) éves tevékenységünkét mar többször elismerte megrendelő, építő, s ami a legfontosabb — az új lakásba költöző. S amíg mi merünk, mindig van remén v arra, hogy a megszokott helyére új, de szebb keru. Aki elmondta: Jözsa Dániel. irányító geodéta üzemmérnök. Aki szakszerű gondolatait napilapba átültette: Bátyi Zoltán Marjai József Belgiumba utazott Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese vasárnap hivatalos latogatasra Brüsszelbe utazott. A kormány elnökhelyettese a belga fővárosban megbeszélésekel folytat a belga kormány tagjaival, valamint az Európai Gazdasági Közösség Bizottságának vezetőivel. A Ferihegyi repülőtéren Marjai Józsefet a belga királyság budapesti nagykövete búcsúztatta. (MTI)