Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-12 / 36. szám

77. cvfoîyam, 36. szám 1987. február 12., csütörtök VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Gazdasági körkép '86 Minden tisztelet azoknak, akik pontos tervet tudnak manapság készíteni. Féligmeddig ember feletti tudás (esetleg csak a szerencse) kivételezettjei. A manapság szónak jelentőséget kell tulajdonítanunk. Hogy miért? Valójában korábban csak egy- vagy kétismeretlenes egyenletet kellett megoldani, most viszont egyáltalán nincs állandó. Felmerül a kérdés, egyáltalán mi értelme van? Előfordul olyan vélemény is, hogy ez nem más, mint egy vállalás jegyzökönyve. Ha valaki ígér valamit, ezzel szaván lehet fogni. No, de ezek után, ki akar nagyot ígérni, ha szaván foghatják? Valaha a terv törvény volt, egy központi akarat testre szabott lebontott része. Egy biztos iránytű: ha ez teljesül, nagyobb baj nem lehet. Csakhogy változtak az idők, de a terv maradt, igaz tartalmában erősödött a prognózisjelleg. Más vélemények szerint terv nélkül megsem létezhetünk, valamihez csak tartani kell magunkat, hogy az anarchiát elkerüljük. Aztán a tervek tartalmában is megfigyelhető a változás, amint a naturális mutatók egyeduralmát felváltották a gazdaságosság mércéi, az árbevételi és termelésiérték-tervek főszerepet átvette a nyereségterv. Vagyis visszafelé tervezünk. Adottak a szabályozók, a nyereség, a keresetek, a vagyon adózásai, no, lássuk melyik az optimális sáv. Akkor ehhez mit kell produkálni? Eddig minden erőt bevetni, de ne tovább! Jövőre mi marad? A kiaknázatlan tartalék sem egy feneketlen zsákban lapul. Be kell azt osztani. Tény, ha végignézünk vállalataink tervteljesítésén a zöm a 98 és a 105 százalék közé esik. A korábbi „biztonságosabb" időkben ez a sáv még szűkebb volt. Az alulteljesítés szinte eretnekségnek számított, ehelyett valamilyen megoldással inkább illett „kisminkelni" a számokat. Egy-két kirívó eset előfordul, de mindegyiknek megvan a speciális magyarázata. A „sminkelésnél" tisztességesebb megoldás a tervmódosítás. Miért lenne szégyen bevallani, hogy a tervkészítés óta egy olyan új körülmény jött közbe, amivel eredetileg nem számolhattunk? Ha mégis túl későn jelentkezik a változás, már kész is az alul* vagy a pluszteljesítés. Lássuk először a kiugrókat! Hogyan értékelődött át a terv szerepe az elmúlt évtizedben a magyar gazdaságban? Imre Ottó adjunktus: — Az 1978. évi gazdaságpolitikai fordulatot kiváltó tényezők és maga a fordulat bonyolult, újszerű feladatok elé állította a magyar gazdaságot. Ennek hatására felelevenedtek a hatvanas évek vitái, azzal a különbséggel, hogy a korábban többé-kevesbe zárt szabályozó rendszerbeli viták irányításrendszer-beli vitákká terebélyesedtek, miközben a vitákban újraértékelték a terv jellegét, a vállalat szerepét és a piac hatókörét. Ily módon a szabályozás kérdései a tervezés és intézményi rend kérdéseivel egészültek ki. Igazából csak napjainkban telték fel a kérdést: milyen alapvető változásokat kell a tervezés rendszerében végrehajtani akkor, ha a gazdaságnövekedésben előtérbe kerül a kelet—nyugati kereskedelem szerepe? Egyfaj'ji válasz erre: a terv nyitottságának a deklarálása, azaz a terv hipotetikus jellegének a hangsúlyozása. A terv meghatározó szerepe a gazdaságpolitikai stratégiában érvényben maradt, de a nemzetközi munkamegosztás változó feltételeihez való rugalmas alkalmazkodás egyike a gazdaságpolitikával szemben támasztott legfontosabb követelménynek. Ezért a makrostruktúra alakításában az állami tervezés mellett a piac (és a vállalat) szerepét is növelni kell. A fentiekkel összefüggésben újragondolásra került: az állami irányítás és tervezés kapcsolata; a terv és tervszerűség viszonya; a népgazdasági tervezés szakmai és társadalmi aspektusa. Magasságok és mélységek Az NKFV plusz 13,2 százalékának több összetevője van. Évközben változtak a szabályozók, s az összetétel is a nagyobb értékű és nyereségtartalmú termékek felé tolódott el. A Gyufagyár 15 százalékos ugrása váratlan. Egy másik szocialista országban lerobbant egy gépsor, hirtelen megnőtt a kereslet. Az, hogy rajtoltak erre a lehetőségre, mindenképp dicséretes, de tervezni hogyan tudták volna. A hullámvölgyek közül a Pincegazdaságé a legmélyebb. Az 1985-ös rendkívül gyenge minőségű és mennyiségű termésért versengtek a felvásárlók. Az értéket meghaladó alapanyagárak végül nem realizálódtak. Csökkent a borfogyasztás, és import is beérkezett. Forgalom helyett a készlet emelkedett. Az üdítők nagyobb kínálata és piaca — csak a gondok egy részét feledtette. A gabonások tevékenységének fele a termelés, fele a kereskedelem. Az utóbbiban voltak a komoly kiesések. A keveréktakarmányok kereslete alaposan lecsökkent, egyrészt a kisebb igények miatt, másrészt a mezőgazdasági üzemek tetemes mennyiségű saját takarmányt készítettek. Ez a közvetlen út a népgazdasági szinten megtakarítást jelent, elég ha a szállítási költségekre gondolunk. A Pannóniások jórészt exportra dolgoztak, kelendőek is voltak az áruik, ők úgy fogalmaztak, hogy nem sokat mutat e szám, mivel a belső elszámolás sok mindent eltakar. Már az se lebecsülendő eredmény, ha ők tisztán látnak A Defagot nem tudom melyik csoportban említsem, mivel ők egyenest felhagytak a tervhez való viszonyítással. Árváltozások során megbomlott minden korábbi összeíügges. Tervtörvény, egyenlő piacidegenség? A Textilmúvekben a tervteljesítés az abszolút mérce. A vezetők prémiuma, a gyár megítélése is ettől függ. Nem a kereskedelemnek gyártanak, a nyers szövetet nem ismeri fel a boltban a szövőnő. Ha a központ jól dönt, jól megy az üzemnek is. Ez a rendszer egységekre lebontva is igaz. A mérőszámok is sokértékúek, tonnában, kilométerben, négyzetméterben il. és 2. osztályban számolnak. Tavaly 97, az idén 98 százaléknak kell lenni az első osztályúaknak. Hogy ezt a követelményt tartani tudják, a nem „minőségi" munkaerő egy részét le kell építeniük. A Paprikafeldolgozóban a fűszerpaprika-szerződés nagyságrendje lett kötött, a Gt. döntése, ha úgy veszszük tervtörvény. A tavalyról megmaradt raktárkészletek kifuttatásáig leszorították a területnagyságot. A tervszerűtlen túltermelés egyfajta megakadályozása azért kérdéseket is felvet. Biztos, hogy előtte minden lehetséges piacot felkutattak? Mert a tartalék lehet váratlan is első látásra, de lehet törvényszerű is ... Az új, igényesebb csomagolás egyből 25 százalék nyugati exportnövekményt hozott. Több kedvező fordulat után a lemorzsolódott termelök, biztosan újra fogják kezdeni? Tervszerű levezetés Lássuk, a Konzervgyárban miből indulnak ki! Ismerik a kapacitást, a profil adott, felmérik mennyi nyersanyagra számithatnak. Ebből leszámítják mi kell az államközi szerződések teljesítéséhez. Kiszorozzák, hogy a nélkülözhetetlen tőkés import nyersanyagért mennyi valutát kell kitermelni. Ezután már lehet a belföldre is figyelni, esetleg számba venni, hogy az árváltozások hogyan változtatták meg a fogyasztás szerkezetét. Becslés, majd számítógépes elemzés következik: miből és menynyit? A megvalósítás folyamatos, a nyersanyag így vagy úgy érkezik, ha az időjárás közbeszól, lehet hetente" programot változtatni. A képlet levezetésénél sokkal nehezebb az esetleges többlettermelés levezetése. A szabott vagy a megszokásból „szentnek" tartott áraktól nehezen térnek el a vállalatok. Azt se felejtsük el, hogy van olyan terület is ahol a tervszerűség elsősorban az ellátásra értendő, s csak utána következik a közgazdasági értelmezés. Hiába kicentizett, takarékos a hét végi mennyiség, ha egy vevő egy üzletben nem kapott meg egy kenyeret. Szól a telefon, s tonnaszám sül a ráadás. A biztonsági „rátartás" még a tejellátásban is hasonló tünetekkel jár. A hatalmi szót olykor még igényli is egyegy vállalat. A Szalámigyár kapacitása nincs teljesen lekérve, mégis százezernyi sertést kiszállítottak a megyéből Micsoda dolog ez termelők? Hová lett az öntudat'' Talán hamarabb észre kellett volna venni, hogy a közös érdekeltség, a korrekt termelői-felvásárló kapcsolat lehet csak igazi gyógyír. E cikk építményét kár lenne tető nélkül "hagyni. Az építőipari szövetkezet feszített tervét is teljesítette, az elemzések komoly közgazdasági munkáról árulkodnak. Az eredmény pofonegyszerű: amit vállal, meg tudja csinálni. A Délép nem kerülhetett volna a mostani helyzetébe, ha terveiket a realitás és nem a vágyak vezérlik. Ha a befejező munkák minden év végén csúsztak, akkor hogyan hihettük. hogy egy újabb esztendőben be lehet pótolni, s egyben elmaradás nélkül teljesíteni a soros feladatokat is. Bőié István— Rafai Gábor— Tóth Szeles István Szegcdi vállalatok terv teljesítésének alakul asa 1986-ban (1985 = 100 %) Kőolajkutató szegedi Uzemc 103,3 NKFV szegedi üzeme 113.2 Konzervgyár 102.1 Gabonaforgalmi cs malomipari v. 82,5 Paprikafeldolgozó 104,8 Pinecgazdaság 78,9 Sütőipari v. (megyei) 7.01,1 Sütőipari v. (szegedi) 100,2 Szalámigyár 102,5 Tejipari vállalat 99,0 Budalakk szegcdi gyára 101.9 Taurus szegedi gyára 102,8 Mcdikcmia Isz 08.0 Neokorr Kisszövetkezet 104.4 Autófcr 108,0 Ikarus leányvállalat 100,3 Kábelgyár 101,1 Kéziszerszámgyár 101.8 Öntöde 96.9 Hungarohcmp 103,6 Minő szegedi gyára 100,0 Pannónia szegedi gyára 85,0 Ruhagyár 96,2 Textilművek 103,0 Dcfag * Gf ufagyár 115.2 Nyomda 103.0 Délép 92,5 SZESZ 102,1 SZMMV 99,4 • Megjegyzés: Magyarázat a szövegben. ü városi pártbizottság Illése A pártmunka mérlege A novemberi határozat végrehajtása A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged Városi Bizottsága tegnap, szerdán délután tartotta soros ülését a Komócsin Zoltán téri székházban. Schmidt József titkár elnökletével. A testület elsőként a városi pártszervek és a fegyelmi bizottság 1986. évi munkájáról szóló jelentést tekintette át, Székely Sándor első titkár és Török József, a fegyelmi bizottság elnöke előterjesztésében. Ezt követően a pb elfogadta idei munkatervét, és meghallgatta az első titkár tájékoztatóját az előző pártbizottsági úles óta végzett munkáról. Még egy igen fontos napirend került a testület elé: Tájékoztató az MSZMP Központi Bizottságának 1986. november 20-ai határozata feldolgozásának városi tapasztalatairól, Fraknóy Gábor titkár előadásában. A városi pártbizottság alapos vita után valamennyi napirendi pontban meghatározta a további feladutokat. Végül szervezeti kérdésekben döntött a testület, Oláh Miklós titkár előterjesztése alapján. Hogyan dolgoztak a szegedi kommunisták, miként vették ki részüket a XIII. kongresszus. a megyei és a városi pártértekezlet határozatainak végrehajtása szervezéséből és ellenőrzéséből; mit tettek a nagy jelentőségű novemberi KB-határozat. megértetéséért és az abból eredő helyi feladatok meghatározásából? — erre kereste a választ a párt városi vezető testülete, saját munkájának értékelésén és a tapasztalatok összefoglalásán keresztül. Az erről készült jelentés megállapította: az érvényes határozatok, állásfoglalások, irányelvek hatották át a szegedi pártmunkát. A pártszervek hatékonyan járultak hozzá a VII. ötéves terv indításához és politikai munkával segítették a múlt évi vállalati tervek eredményes végrehajtását. A testület úgy ítéli meg, hogy Szeged gazdasága a kitűzött célokat csak részben tudta teljesíteni, s a népgazdaság külpiaci egyensúlyához való hozzájárulása csak mérsékelten sikerült. A gyengébb bizonyítvány oka az, hogy a gazdasági egységek alkalmazkodó képessége nem volt elégséges. A pártszervek rendszeresen elemezték a gazdasági mozgásokat, kritikus észrevételeikkel időben igyekeztek hatást gyakorolni a gazdasági folyamatokra, konzultációkat és aktivaúléseket szerveztek, s éltek a beszámoltatás és az ellenőrzés módszerével is. Megfelelő érzékenységgel kezelte a városi pártbizottság a propaganda, a művelődés, a tájékoztatás és az egészségügy feladatköreit is, és vizsgálódásaiból következtetéseket vont le, feladatokat fogalmazott meg. Megállapította egyebek között, hogy a fakultációs oktatás céljai hiányos személyi és tárgyi feltételek miatt csak részben valósultak meg; a tudomány és a gyakorlat termékeny kapcsolatának kialakulását a közös érdekeltségi rendszer hiánya és az ügyintézés nehézsége gátolja; javasolta a művészeti mecenatúra hatékonysága érdekében a támogatási rendszer átgondolását; felhívta a figyelmet a szabadtéri játékok és a szegedi ünnepi hetek körül sűrűsödő kedvezőtlen tendenciákra; szorgalmazta a színházi társulatépités biztosítását. A pártbizottság elé terjesztett jelentés figyelme kiterjedt a pártélet vulamenynyi mozzanatára, és a fegyelmi bizottság is számot adott a testületnek. A jelenlés alapvető megállapítása: a párttagok döntő többsége mind a munkában, mind a magánéletben példamutató. Következetesebb a fegyelmi felelősségre vonás, erőteljesebb a megelőzés, a nevelés. Legtöbb pártbüntetést tavaly is társadalmi tulajdonban okozott kárért, deviza- és vámbűntettekért és ittas járművezetésért kellett kiszabni. Minden fegyelmi ügyet a helyszínen is megvizsgálnak, és az összes érdekelt meghallgatásával folytatnak le. A pártbüntetések a fegyelmi vétséggel arányosak voltuk; 19 esetben kizárással büntettek; enyhébb pártbüntetés esetén is előfordult púrttisztségtől való eltiltás is. A párttagság fegyelme érdekében a testület feladatként határozta meg az ellenőrzés és a számonkérés szigorítását, a pártmegbizatások teljesítésének személyre szóló számonkérését, a pártmunkában való rendszeres részvétel megkövetelését. * A párttagság és a közvélemény az MSZMP Központi Bizottsága műit év november 20-i határozatának megvalósításában látja gazdasági helyzetünk stabilizálásának garanciáit. Ezért is rendkívül fontos, hogy a politikai és termelő közösségeJT a pártdokumentumot megismerjék, értelmezzék, és megszervezzék a végrehajtást. Az e folyamatról elhangzott tájékoztató már számos tapasztalatot tartalmazott az üzemi munkásgyülések, pártnapok, alapszervezeti taggyűlések, konzultációk alapján. A pártszervezetek jól felkészültek a határozat széles körű ismertetésére, és az abból következtethető gazdaságpolitikai feladatok kidolgozására. Ehhez termékeny viták segítették hozzá a párttagságot. A megoldandó feladatok között a munkafegyelem, a munkaerkölcs, a hatékony foglalkoztatás, a munkaidőalap védelme, az energiával és anyaggal való takarékoskodás, a termékszerkezet korszerűsítése kapott erőteljes hangsúlyt, és elhangzottak kritikus észrevételek is. Nagyobb határozottságot, szigorúbb és következetesebb ellenőrzést tart indokoltna"k a párttagság és a termelő közösségek a gazdasági struktúra alakításában. az ár- és bérkérdések rendezésében. (Folytatás a 2. oldalonJ