Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-10 / 34. szám

Szombat, 1987. február 14. II Radió figyelő Kleopátra énekel Vannak ragyogó színésznők és vannak ragyogóan nyilatkozók. A kettő nem mindig esik egybe. Ilyenformán Almási Éva esetében sem, akit Nemes András invitált a mikrofon elé szombat délután. Színész vagyok, énekelek — ez a zene és a színművészet kapcsolatát firtató műsor címe. Almási Éva pályafutása frappáns példa: nyolc esztendeig hegedült, a zeneakadémián énekelni tanult, csak véletlenül sodródott színészi pályára. Más kérdés, utólag úgy látja maga is: vélt tehetsége a hegedüléshez, a szép intonálás, frazírozás csupán a színészi képesség korai megnyilvánulásának tulajdonítható... Mindenesetre kellemes, szoros kapcsolata a muzsikával megmaradt örökre. Nem ártott később a kottaismeret sem: sokat — s elsőosztályúan — énekelt, különféle színházi előadásokban (legutóbb például a Macskákban), szórakoztató tévéműsorokban. Kivált emlékezetes e sorok írójának — tán mert akkoriban életkori sajátossága volt a műfaj iránti vonzalom — az eredeti, vígszínházbeli, Loeomotív GT kísérte Képzelt riportbelj alakítás: fantasztikus, vonzó, esendő, szeretnivaló, megríkató (énektudása miatt pedig irigylésre méltó) Eszter. Vallomása szerint saját zenetudásával sosem volt megelégedve (ugye ismerős?), belül hallotta, hogyan kéne — egyszerre a lelombozó valósággal ... Hogy megérte a pályamódosítás, mi sem bizonyítja jobban: a színpadon érezte már azt a pár önfeledt pillanatot, amiért az egészet csinálni érdemes. Nyilatkozni nem szeret. Valljuk be, nem is megy neki igazán. Talán mert a bármikor előkapható, látványos szlogenek, cukormázvallomások hiányoznak színésznői eszköztárából. Színpadon akar igazán színész .lenni, nem az utcán . .. Azt sem veszi szívesen, ha felismerik, úgy érzi, megfosztja a közönséget valamitől. „Ami bennem érdekes, az a színpadon érdekes." Ezzel egyszersmind magánéletének kiteregetésétől is kategorikusan elzárkózott — szegény riporternek nem túlságosan nagy terület maradt, hogy felderítse. Érdeklődött emancipációról, csöndről, udvariaskodva, majdnemhogy mentegetőzve. Hogy a művésznő mit mondott minderről? Igazából nem is fontos. Sokkal lényegesebb azonban, hogy nyáron — július 17—18—19-én — a szabadtérin Kleopátra jelmezében mond el, valószínűleg minden interjúnál többet, önmagáról. V. E. Itthonról nézvést... Q Képernyő öt Dél-alföldi magazint látott eddig az ország, ideje afféle mini számvetésnek: érdekes lenne megtudni, miként ítéli meg a korábbinál föltehetően jóval szélesebb nézőközönség a szegedi stúdió műsorait. Bevallom, hiába igyekeztem egész januárban — mióta külön adásidőt kapott, és nemcsak a körzetben vehető a „regi" —, hogy valamiféle új nézőpontot találjak, s mondjuk, azt képzeljem, Szombathelyen ülök, és nézem a szegedi programot, letéve elfogultságokat. Az alább következők csak az itt tévézők egyikének személyes reflexiói, hogy' is lehetne másként. így aztán nem lehet ellenállni például a hasonlításkényszernek: a korábbi sorozattal összevetve az újabb regionális műsorokat — látványos jeleit érzékelni a minőségre törekvésnek. A keddi órák körültekintőbben szerkesztődnek, összefogottabbak, gördülékenyebbek. Nyilvánvaló az országos figyelem tételezésének pezsdítő hatása. Némelyik, határozott karaktert mutató program arról is árulkodik, hogy nem volt haszontalan ötlet állandó stábokat szervezni. A négy, egymást hetenként váltó gárda mindegyike észrevehetően igyekszik megkülönböztető kéznyomot hagyni a saját munkáján. A személyesség így megteremtett lehetőségei természetszerűen kedveznek a személyiségek föltünedezésének is: a „gyermekkorából" kinőtt stúdióban, a „régiek" mellett új neveket fedezünk föl, s úgy tetszik, itt az idő, amikor „szegedi arcokat" választ és jegyez meg magának a nézőtábor. Ha mindehhez vesszük, hogy a magazinok munkatársainak hírforrásai is szaporodni látszanak, o jobb tájékozottság igénye egyértelmű — nagyjából ki is fogytunk az általánosságokból. Az eddigi öt adásból, persze, nehéz is érvényes, konkrét tartalmi és formai következtetésekre jutni, legföljebb tanulságokra futja. Előbb a forma tekintetében: számomra rokonszenves, ahogy minden stáb más-más megjelen(ít)ési módokat keres, s a puritán egyszerűségtől az elegáns kellemességen át, az ötletburjánzás féktelenségéig, mindenféle stúdióképben, műsorvezetői környezetben volt már részünk. Igaz, még nem az ország, csak mi láttuk, itthon, de emlékezetes képeket őrizhetünk a decemberi, a játék témája köré fölépített műsorból, ama bizonyos katicabogarasból; az első januári adás puritán feketefehér négyzetrácsai, hűtőszekrényszerű, fehér kockadíszletei — újabb meglepetés a szemnek. Lehet, elfogultság: az én képernyőmön eddig a kulturális, művészeti témák feldolgozásai látszanak sikerültebbnek. Mintha számszerű fölényben is lennének — a társadalompolitikai riportokkal együtt mindenképpen — a gazdasági tematikájú „anyagokkal" szemben. Ha igaza van az egyik műsorban szerepelt településpolitikusnak, miszerint e déli körzetek hagyományosan a szellemi élet terréniumai — szemben az északi iparközpontokkal —, a fönti arányokat helyeselhetjük. S azt is, hogy szinte nem találni amolyan protokolltudósításokat az itteni szellemi-művészeti életről, annál inkább a tájékozottságról beszédes, ellentmondásokat, konfliktusokat, frissen föltűnt jelenségeket, tendenciákat elemző összeállításokat (lásd például : Szeged képzőművészetéről — az áttekintőkiállítás kapcsán). A műfaji változatosságnak is látszik az igénye, a „képes beszédre" törekvésnek is. Nem félnek a képi humorral operálni, lírai betétekkel, szinte önálló művekkel spékelni egy-egy hagyományos eszköztárú riportot (lásd az újdonsült autós frappáns filmjét — egy autójavító kisvállalatról szóló tudósítás előtt). A legutóbbi, farsangolós programban kapott helyet a „Szegedi Szabadtéli Játékok" című, képi-zenei ötletekben dús szórakoztató műsor, amely a műfaj színe-javához tartozik. Kitűnő összeállítást láthattunk Szeged Belvárosának rekonstrukciós tervei kapcsán — nemcsak a városépítés, -fejlesztés lehetőségeiről és gondjairól, hanem arról is, mit jelent a „hely szelleme", mire kötelez akkor is, ha a kohéziós erők gyengültek, a „várostudat" nem mindenkié. Hiba meg egy szál se? Persze, van; apró ügyetlenségek ís, a jók között a valódi téma mellett „elhaladó" riportok is — mint minrden magazinműsorban, a mai magyar tévében. De hogy a magyar tévében saját színekkel, témákkal, néha merészen kísérletező formákkal lelt helyet magának a Dél-alföldi magazin — az biztos. Sulyok Erzsébet Uttörövezetöi tanácskozás Országos úttörővezetői tanácskozás kezdődött hétfőn a fővárosban, az MSZMP XIII. kerületi bizottságának székházában. A Magyar Üttörők Szövetsége országos elnökségének rendezvényén az úttörőelnökségek vezetői, az úttörőházak igazgatói és a tanácsi szervek, illetve a KISZ-szervezetek képviselői előtt Varga László, a MÜSZ főtitkára az úttörővezetők IX. országos konferenciáján kijelölt feladatokról. Varga Sabján László, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökhelyettese az ifjúságpolitika új tennivalóiról, Králikné Cser Erzsébet, a KISZ Központi Bizottságának titkára pedig a KISZ és a tizenéves korosztály kapcsolatáról tartott előadást. A tanácskozás a megyei úttörőelnökségek képviselőinek részvételével kedden folytatódik. (MTI) Hősök és élete Ezekben a napokban sokfelé idézik a 75 éve született Darvas József alakját, életének ívét, pályájának nagyszerűségét, hatásos műveinek sorát. Az orosházi román szarmazású Dumitrás család legkisebb és legtöbb tehetséggel megáldott fiát özvegy édesanyja óriási nehézségek árán tanittatta. A kiskunfélegyházi tanítóképző nem csupán a tanulás, a tájékozás terepe, de az öntudatra ébredésnek, az elhivatottság kikristályosodásának, az életprogram megfogalmazásának is helyszíne. Képzős korában irott levelei, irodalmi próbálkozásai, pályamunkái mind a legszegényebbekkel vállalt sorsközösségröl tanúskodnak, s az életmű ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, egy 18—20 éves fiatalember életprogramjának is tekinthetők. Az alabb közölt iskolai dolgozatvázlat is pontosan tájékoztat bennünket a fiatalember ösztönös rokonszenvéről, tájékozódási pontjairól, belső fütöttségéről, alakuló, bár kissé még burjánzó íráskészségéről. A dolgozat 1933-ban született, egy levél mellékletéül szolgált. Ma az orosházi Darvas-gyűjtemény darabja. T. L. Az élet egy hatalmas színpad, ahol végtelen idő óta szakadatlanul folyik a játék. Néha tragédiák rohannak és nyomukban ömlik a vér, sikolt a jaj-gatás, Istenhez könyörög özvegyek és árvák reszkető imája. Néha meg vígra fordul a játék és csengő kacagást csal boldog ajkakra és a mesék boldogságát teregeti a bámulok elé. A játék folyik megállás nélkül, csak a szereplők változnak. A megöregedettek, a betegek ajkán elhal a szó, az ének, szürke hályog borul a lelkes szemekre — de új áll a helyükbe és az idő, ez az.óriási verklis észre se veszi, hogy új hang zeng új melódiát. Megszokta már: ez a világ rendje évmilliók óta. Az írók is ebből a sokszínű, sokban új színjátékból veszik műveik tárgyát. Ebben gyökerezik minden örökértékű regény és színdarab. Innen nőnek ki, mint c'sodaszép virágok, hogy színpompájukkal, csodás illatukkal jóleső bódulatba ringassák lelkünket. így megtörténik, hogy mikor olvasunk egy regényt vagy látunk egy színdarabot, egy érdekes, jellemző alaknál önkénytelenül fölkiáltunk: — én ezzel már találkoztam valahol! Igen, találkoztam kint, a mindennapi élet őrült forgatagában, közönyös napok szürke hullásában ... A nyáron olvastam Gárdonyi csodaszép regényét, az Abel és Eszter-t. A könny is kicsordult a szememből, amikor a végére értem. Abel alakja nagyon megragadott és azonnal láttam, hogy vele már találkoztam az élet útjain. Csak őt nem Ábelnak hívták, de a sorsa teljesen ugyanaz volt. Mellettünk lakott egy teljesen ősz, öreg úr. Otthon beszéltek róla többször. így tudtam meg; Darvas József ifjúkori dolgozata hogy valamikor, még deli ifjú korában, amikor még ezer ígérettel mosolygott rá az élet, amikor még nem botra támaszkodva döcögött, hanem sudáregyenes volt a dereka: egy szép tavaszon megszeretett egy lányt. Úgy mint Abel, mert a szerelem az egész világon ugyanaz. Még talán a lányt is Eszternek hívták. Nagyon szerették egymást, csodás álmokat szőttek a jövőről, arról a rózsaszínű világról, amely rájuk várakozik. Ügy érezték, hogy nem is lehetnek boldogabbak. De a fiú szegény volt és a szülök nem adták hozzá a lányt. Jött egy jobb parti — és odalettek a csodás álmok, szétszaggatta őket a valóság durva keze. A lány másé lett és a fiú egyedül maradt bánatával, összetört szívével — éppen úgy, mint Abel. Egész öreg koráig kísérte ez a szerelem, nem vett el más lányt feleségül. Ott sétálgatott el mindig előttünk, görcsös botján bicegve. Látszott rajta, hogy nem messze van már tőle a sír, hogy ő már nem vár az élettől semmit, csak egy kevéske nyugalmat, pihenést. Elnézegettem, ahogy szép tavaszi napokon ki-kiült a ház elé, elhallgatta a madarak zengő énekét, megőszült haját megfürdette a napsugárban és néha merengve nézett a messzeségbe elgyöngült szeme. Talán a régi tavaszokra, talán Eszterre gondolt... Ugy sajnáltam ilyenkor és könnybelábadt a szemem! Nemrégen láttam a színházban Katona József halhatatlan művét, a Bánk bánt. Különösen egy alak ragadott meg: Tiborc, az a szegény, agyonnyomorgatott paraszt. O, hat ilyen Tiborccal találkoztam már az életben! Találkoztam, beszéltem szegény, egyszerű parasztokkal, akiknek egész élete a földdel való küszködésben merül ki, akiknek alig volt boldog napjuk, akik minden este azzal a súlyos kérdéssel fekszenek le szegényes ágyukba: — hát holnap mit eszünk? Npgyon sajnálom ezeket a szegény, földtelen, kenyértelen póriakat, akiknél ez az élet örök refrénje: — jaj! mit eszünk holnap? Ez a magyar Tiborc is örök színésze az élet színpadának, de örökké tragédiát játszik. Ügy szeretném még egyszer vígnak, mosolygó, kedves vígjátékok hősének is látni — a valóságos életben! Tavaly találkoztam egy fiatal pappal, aki éppen akkor végezte a teológiát. A Felvidékre készült papnak, egv idegenek közé eldugott, sokat bántott kis magyar gyülekezethez, Fiatalos lelkesedéssel, tele életerővel akart nekivágni az életnek és lelkesen csillogott a szeme,"amikor beszélt. Arról beszélt, hogy a megdobottak, a szegények vigasza akar lenni, hogy lobogó fáklyát akar gyújtani abban az éjszakában. Hallgattam és elémjött Rákosi Viktor regényéből, az „Elnémult harangok"-ból Simándi Pál, a fiatal református pap. Tényleg: ez a két alak ugyanaz. Lelkes harcosa, sőt mártírja mindkettő a magyar eszmének, mert nem csak azok mártírok, akik életet áldoznak a ' hazáért! Ok is mártírok, mert fiatalok még, sok szépséggel, ígérettel integet feléjük az élet. de ők lemondanak mindenről és mennek pici falvakba küzdeni, dolgozni. Csak azt nem tudom, hogy a sorsuk egy lesz-e. A regény Simándi Pálja hiába kongatja a harangot... Akivel én találkoztam: az élet Simándi Páljáról tavaly óta nem hallottam, de szeretem hinni, hogy az ö harhngjai nem hiába sikongatnak bele az éjszakába. Ki nem látott még nagyzoló, finnyás lányt. En azt hiszem, hogy mindenki, En is találkoztam már ilyennel: a barátnőm volt. A szülei egyszerű hivatalnokok voltak, de egyetlen lányukat egy fővárosi híres nevelőintézetben neveltették, mert boldog jövőt akartak számára teremteni. És mi lett a vége? Mikor a lány hazajött a fényes nevelőintézetből, a gondtalan életből a szülői ház egyszerű falai, apró-cseprő gondjai közé: szétfoszlottak azok az álmok, amiket ő a nevelőintézetben szőtt és úgy éreztem, hogy őt megcsalták. Dolgozni soha nem próbált. semmiben hiányt nem látott addig és most egyszerre megváltozott körülötte minden. Szegény, beteges édesanyja cselédet nem tudott tartani és joggal várta lánya segítségét. A lánynak semmi nem tetszett és nagyon sokat sírt. — Ö jutott eszembe, amikor olvastam Móricz Zsigmond „Kerek Ferkó"-ját. Abban is van egy lány, a falusi birtokos lánya — a neve nem jut eszembe — aki szintén a fővárosban nevelkedett. Mikor hazahozták a falura, a tanyai birtokra: semmi nem tetszett neki. Bántotta a por, az örökös tehénbőgés, kakaskukorékolas, a tanyai élet egyszerűsége, csak a puszta ezer szépségét nem tudta meglátni! Népművelő napok '87 A fiatalember papucsból, félcipőből, bakancsból 49eset hord. Ez egyáltalán nem bűn. Adottság. Mióta ekkora a lába, ritkán vesz cipőt boltban. Amit utcán hord, annak elkészítésére még mindig akadt vállalkozó cipész Szegeden. Gond a munkaruhájával, pontosabban a bakancsával van. Az ilyen cikkeket árusító boltokban hiába kopogtatott a vállalat beszerzője. „Olyan kevesen keresnek ekkorát, hogy nem tartunk 49-es bakancsot. Valószínűleg hiába is rendelnénk ilyet, az ipar sem gyártja." Komoly tél az idei. A fiatalember pedig közel dolgozik a természethez. Kell a bakancs, mert a régi könnyen átázik, ha Adottság majd jön az olvadás. Cserecipö nélkül nehezen elképzelhető a munka. Meg aztán a kollektív szerződésben előírt viselési idő is már igencsak a végéhez közeledik. A vállalat vállalkozót keres városszerte, a 49-es bakancs elkészítésére. Járnak szövetkezetnél: ott nem vállalják. Benyitnak maszek cipészekhez: nincs megfelelő anyaguk. Végül hír jön Kiskunhalasról, hogy ott lenne, aki lábra öntené megfelelő bőrből, alkalmas talpra a, ritkaságot. A fiatalember kocsiba ül, és a sofőrrel együtt átautózik a nem egészen szomszédos településre. Egy délelőtt megjárják az utat. Pontos méretre készül a bakancs. Csak reménykedem, hogy nem egyetlen párat rendeltek. A fiatalember úgy mondja, még jó néhány telet szeretne eltölteni jelenlegi munkahelyén. Szívesen lemondana az évente egyszer esedékes kiskunhalasi autóútról. A vállalatnak most — gyanítom — többe került az utaztatás, mint egy pár bakancs ára. Talán volt annyi előrelátás a munkaruha-beszerzőkben, hogy a jövő évi kényszerkirándulást megelőzve, már a következő néhány párat is mesrendelték ebből a ritka lábbeliből. B. I. Tegnap, hétfőn kezdődtek a népművelő napok a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. A mai programról tegnapi számunkban beszámoltunk, az alábbiakban a további rendezvényekre hívjuk fel olvasóink figyelmét: szerdán délután négy órakor Értékközvetítő mechanizmusok címmel Kapitány Gábor szociológus tart előadást. Ezt követően A narkósok világa című filmet vetítik. 20 órakor a Tamási Áron klubban Hegyi Füstös László estje, a díszteremben a Hair című film. Csütörtökön négy órakor Önódi Sarolta tart előadást: Az SOS lelkisegély-szolgálat tevékenységei és lehetó^egei. Hat órakor Terveink és a valóság címmel Fábián István, az Országos Tervhivatal munkatársa ad elő. 20 órakor M. Kecskés András pantomimmüsora. Pénteken 16 órakor fórum lesz Szeged közművelődési helyzetéről. A rendezvénysorozatot Bródy János önálló estje, majd boszorkánybál zárja. Repülőgép-felszerelések A Malév és a MÉM repülőgépes szolgálat megrendelésére az idén már csaknem 25 millió forint értékben gyártanak repülőgép- és helikopter-alkatrészeket, valamint fedélzeti utaskiszolgáló és repülőtéri berendezéseket Szombathelyen, az Autó-Aeró Vállalatnál. Az ismert Góbé típusú kétkormányos vitorlázó iskolagépek hagyományos gyartója ebben az évben kapott először jelentős megrendelést a Malévtől.