Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-09 / 33. szám
ilélfő, 1987. február 9. 3 A szegedi világjáró köszöntése Ábrahám Ambrus profeszsznr. akadémikus 93 éves. Városunk tudományos életének e kiemelkedő egyénisége Erdélyből, a Csík megyei Tusnádról jött Szegedre 1934-ben. A tanárképző főiskola állattantanára, majd igazgatója, 1940-től nyugalomba vonulásáig az egyetem Állattani és Biológiai Intézetének igazgatója. 74 éves korában ment nyugdíjba — de nem pihenésbe. Amíg egészsége engedte, járta a világot. Európa- csaknem valamennyi országában tartott előadásokat, többször járt Indiában, Amerikában is. Még mindig kapja a meghívásokat külföldi előadásokra, de már megelégszik a mindennapi sétával. Könyvespolcát rendezgeti. Itt sorakoznak tudományos munkái: az idegszövéttan témakörében 294 dolgozatát fordították le idegen nyelvekre. Vitrinjében hosszú, tartalmas életének számtalan emieke sorakozik. Egy-egy előadást, látogatást idéznek föl. A legértékesebbeket egyenként veszi kézbe, ahogy időréndben következnek: 1953-ban kapott Kossutli-dijat, két alkalommal a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1983-ban pedig a Magyar Népköztársaság Zászló.,Sétáljon még öt percet!" Kilenc előtti szikkadás rendjével tüntették ki — és még sok más érem bizonyítja hírnevét. A természet szerelmese volt világéletében. Leírta barangolásait Erdély hegyeiben. s olvasóink még emlékezhetnek a Délmagyarországban megjelent törteneteire, közérdekű tudományos írásaira. A szegedi tudósok rangidősét szombaton f'app Gyula, Szeged tanácselnöke és Csákány Béla, a József Attila Tudományegyetem rektora köszöntötte otthonában. Szép ajándékkal: Kotsis Nagy Margit bronzplakettjével. Lapunk olvasói nevében mi is jó egészséget, jó pihenést kívánunk Ábrahám Ambrus professzornak! Terítenek a zöld ruhások A vadászokra irigykednek, vagy a vadászokat megvetik. Hallottam nem egyszer, hogy a „puskások"- érzéketlen emberek, mert minden további nélkül leölik az állatokat, sőt „csak úgy kedvtelésből" még a kutyákat, macskákat sem kímélik. Egyetlen ellenző sem mondta véletlen sem, hogy a vadászok vadgazdálkodnak! Azt teszik pedig! * A hófödte táj, a napsütésben szikrázó vidék, a fehér erdőben méregzölden pöffeszkedő fenyők nyugalmat sugallnak. Csönd van. Üres a környék? Nem. A szerencsétlen vadak ugyanugy bóklásznak, mint máskor, csuk most végzetes veszély fenyegeti őket. Kérem, ne a fegyverre gondoljanak, inkább a vastag hóiakuróra, ami elzárja tőlük az utolsó szem élelmet is. Garantált lenne az éhhalál, ha ilyenkor nem „mozdulnának meg a zöld ruhások". János és társai hivatásos vadászok. A szó igaz értelmében látástól sötétig dolgoznak. Traktorral, terepjáróval, akár lovas kocsival járják az erdőt. Megterítenek a vadaknak: etetnek. — Mivel? — kíváncsiskodom. — Ki mit szeret. Kiteszszük a szálas réti szénát, de kell mellé lucernaszena is. Az előző a nyulaknak csemege, az utóbbi az őzek finomsága. Az őzikék finnyásak, az igazi étek majd tavasszal lesz, éspedig a tölgyfa gyenge rügye. Azt persze majd ők szerzik be. — Mi kerül még teritékre? Ezúttal az „asztalteritékre" gondolok. — Ocsű, búzából, kukoricából, napraforgóból. Ez szárnyasétel, * A téli etetés nem gyerekjáték, komoly fizikai munka, amit éppen azért vállalnak, mert szeretik az állatokat. Lőnek is. Persze, de akad olyan idő, amikor pontosan a vadgazdálkodás- érdekében húzzák meg a ravaszt. Az egyik ilyen eset a selejtezés. Kötelesség az állomány érdekében kilőni u betegeket és az olyan agancsosokat, amelyek dárdái a párzási időszakban komoly és gyakran gyilkos fegyverei az őzeknek, szarvasoknak. A másik „puskás" gazdálkodás. a dúvad*i4iis... A vaddisznó szétrombolja A fészkeket, felfalja a fiókukat. a róka szintúgy szeretTg. fácancsibét vagy a nyulat. Aztán jönnek a kóborkutyák és -macskák. Azokat nem „csak úgy kedvtelésből" irtják, inkább kötelességből: a veszett állat harapása, karmolása vegzetes lehet. Védik, növelik az állományt úgy is, hogy nevelnek. Nagyon sok társaság keltet vadkacsát vagy fácánt. Akad — pontosán a nemes cel erdekében — puska nélküli vadászat is. A hálóval befogott nyulakat, özeket az ország különböző tájaira szállítják vérfrissítés érdekében. Nem önös erdőkből, puszta szórakozásból cserkészik' tehát a,: t£jüle}eh gontos,. tervszerű munkát végeznek. Lehet ez nyúl- vagy fácánvadászat is. amikor a fajtaegyensúly fenntartása a feladat. Miért űzik ezt a csöppet sem olcsó szórakozást? Kérdezhetnénk azt is. hogy miért síznek vagy szörföznek az emberek. Ezek a hobbik sem olcsóbbak! S hogy mikor esznek vadhúst? — Ritkán, de van, aki nem is szereti... Acs S. Sándor Nagy ABC. A környéken sok a konkurenciája. Az eladók igyekeznek a vevő kedvében járni. A zöldségespultnál hárman szolgálnak ki: a tanulólány, a fiatal eladófiú és az őszes úr, aki legalább vezetöhelyettes. Az eladófiútól idős hölgy kéri, hogy a félbevágott kicsiny darab kelkáposztát még egyszer szelje ketté. A boltos ezt határozottan nem tagadja meg, de a káposztát visszateszi a polcra. Felfigyel a főnök: — „Lajos, mi az, hogy nem vágod ketté? Ha a vevő kéri, nyolcba is darabolod. Sőt, a vásárlóinkért a kezünket szeleteljük." A beosztottak összenéznek, de az lehkezésnek nincs toyább tere. Ugyanebben a boltban reggel léi nyolc körül csak néhány vevő kószál. Viharos gyorsasággal negyven év körüli, nadrágos hölgy érkezik. Egyenesen a sörösrekeszekhez lohol. Három üveg kőbányai a kosárban. Semmi más. Az az érzésem, macskajajra szánják ezt a' seritalt. (De hát én rosszmájú vagyok!) Megjátszott, ijedt csodálkozás a pénztárosnő nem túl határozott kifogására. „Hadd ne jöjjek még egyszer!" Billentyűk Csörren a pénztárgép. Az ablakon megjelenik a végösszeg. Papírpénz. Apró vissza. Üvegek ¡elsüllyednek a — nem átlátszó! — szatyorban. Egy vállalat első számú emberével beszélgetünk a rendelet hatásáról. N^kijnk több munkásjáratunk van. Mindszentről, Opusztaszerről, Csengeléről 'ts indul "naponta buszunk. Amikor felkelnek a munkásaink, én nem lehetek ott mindenki mellett. Aki tízhúsz éve fél deci pálinkával köszönti a napot, ma sem tesz másként. Ellenben, arra nagyon figyelünk, hogy a munkahelyen ne legyen italozás. Aztán az alkoholfogyasztásnak, italozási szokásokSzombaton nem kellett figyelni az élelmiszerboltokban az órát. A szigorú szemű pénzlárosnók nem vctlék ki kilenc előtt sem a kosárból a sörösüveget, borospalackot, vagy éppen a pálinkát, konyakot, vodkát. Ma: hétfő. Hétköznap, amikor érvényes a reggeli órákban az alkoholárusitási tilalom. A következő rövid történetek is hétköznapiak. Ellesett pillanatok, vélemények. Egy rendelet hatását (vagy itt-ott még gyengécske erejét) szeretném felvillantani. Kamerával a tornyokon Az a fűráspont, umit a Kőolajkutató Vállalat nyilvántartásaiban Zsombó I-eskent jelölnek, öreg barackos közepében van. Négyezer meter körül van a mélyítés végcélja. Mar túlhaladtak a három kilométeren. Mostanában kemény kőzeten halol át a fúrófej, negyvenpercenként mélyít egy métert. Február első szombatjának délelőttjén a ködben nemcsak az. éppen műszakban lévő parti dolgozott a torony körül. A Szegedi Körzeti Stúdió forgatócsoportjának filmkamerája is felkérctőzött a furópadra, több oldalról fé :yképczte a fúrások munkáját. — Mi a produkció cime? — kérdezlúk Plavecz Ildikó rendezőasszisztenst. — A munkacíme: Emberek a tornyokon. A kőolajkutatók mindennapjanói, munkájáról, szabad idejéről igyekszik minél többet elmondani. — Hanyadik forgatási nap a mai? — A második. Készültek már felvételek tavaly szeptemberben, a bányásznapon. Ma még ellátogatunk egy Makó melletti berendezéshez. Bőven marad felvenni való a tavaszra is. • — Több film készült már az olajbányászokról — fordulok Kiss Róbert rendezőoperatőrhöz. — Ez igaz. Mi szeretnénk mégis egy kicsit másképp, a filmesek által még nem eléggé feltárt oldalról közelíteni a lémához. Minden pátosz nélkül szeretnénk bemutatni ennek a munkának a nehézségeit, a szolgáim voltát. Elsősorban az itt dolgozó emberekhez akarunk közelférkőzni, hogy a filmben az örömeikről, gondjaikról essen szó. Akkor hozhat sikerélményt a készítőknek ez a film. ha minél többet megmutat a fúrótornyok mellett dolgozó emberek életének valóságából. — S ebl>en nagyon sok, értékes segítséget kapunk a Kőolajkutató Vállalat szegedi -üzemétől — szól közbe Fűzik János szerkesztő. — Most is itt van velünk és segít nékünk Csontos Szabolcs üzemvezető-helyettes. Nem lehet olyan kérdésünk, amire azonnal választ ne kapnánk, és nem lehet olyan kérésünk, ami gyorsan ne teljesüljön. — Mikor kerül képernyőre a film? — Valószínűleg az idei bányásznapon, szeptember első hétvégéjén sugározza a televízió. I. B. nak más területére terelődik a szó. — Amikor évekkel ezelőtt száműzték a boltokból a féldecis üvegeket, akkor kezdődött a „kétdekás" korszak. Eleinte még egy-egy kétdecisen ketten megosztoztak. Aztán ügy gondolták később: minek a nagy közösködés, amikor általában ennyi pálinkával egy ember is elbír. No, és a hangulata is más lesz. Most félő, hogy „félkilós" korszak jön. Este fél litert blokkoltatnak — akik nagyon kívánják ébresztőre a pálinkát — a boltban. Azért, mert ebből még az esti kóstolgatás után maradhat reggelre is. A vállalatvezető nincs egyedül a félelmével. Fekete vonat: fogalom a magyar szociográfiában. Mi a helyzet a szegedi vasútigazgatóság területén 1987ben? A minap Kecskeméten dolgozó jegyvizsgálókkal beszélgettem. A vasutasok véleménye az, hogy a reggeli alkoholárusitás korlátozásának bevezetése óta javult a vonatokon a helyzet, és a reggeli órákban mintha kevesebb utason látszana meg a „befolyás". E megállapítás alól kivétel a Kecskemét— Lajosmlzse—Budapest vasútvonal, amely Gyál állomásig a szegedi vasútigazgatósághoz tartozik. Itt a Lajosmizséről induló hajnali budapesti munkásvonatokon bizony még ma is láthatók a zsebből elkerülő 2 decis üvegek, vagy néha a zugkimérés táskában lapuló eszközei. A K ő bá n y a - K i s pes t á 11 o m ásró i visszainduló délutáni és esti vonatokon azonban annál nagyobb a „jókedv". Munkások, iskolából hazatérő diákok hangjától hangos a vonat, amelyen 600-700 utas is utazik. Bor, sör, pálinka, Diana sósborszesz, minden megtalálható a kocsikban, a kupékban az asztalon, a földon egyaránt. Sajnos, ezeken a vonatokon nemritkán csak egy jegyvizsgáló utazik — legtöbbször az is nő —, így a rendbontók élvezik ennek „előnyét". A Szeged környéki vonatokon és gyorsvonatokon utazókról az itteni vasutasoknak nincs rossz tapasztalatuk. Csak ritkán kell hangoskodó utast rendreutasítani. S e kedvező helyzet a vonatok állapotában is megmutatkozik, tisztábbak a kocsik, kevesebb a rongálás. Hosszú ideig laktam Tarjánban, a !ü-es ABC szomszédságában. Gyakran jártam le reggel vásárolni. Innen tudom, hogy ez az üzlet a munkásszállító gépkocsik számára afféle kötelező megállóhely. A 47-es úton munkahelyükre igyekvők itt veszik meg a reggelit, sokan , az ebédet is. Tavaly az étkek mellé bőven került ital is. Az átállás tapasztalatairól Fejes István üzletvezetőt kérdeztem. — Több reklamációra, ellenszegülésre számítottam vásárlóink részéről. Az etsö napokban akadt néhány próbálkozó, volt aki süteményes zacskóba rejtett 2 decis üveggel közelítette meg a pénztárat. Persze, nem kivételezhettünk. Most előfordul, hogy 9 óra előtt őt perccel valaki már vinné a sört. Akkor arra kérjük, sétáljon még egy kicsit a boltban. Nem nehéz rávenni erre ezeket a vevőinket. — Csökkent-e az alkoholforgalmuk? — Számottevő változásról nem tudok beszámolni. Mostanában estefelé ürülnek gyorsabban az ilyen cikkekkel rakott polcaink. Ugy tűnik, a korábbi reggeli vásárlások most erre a napszakra tevődtek át. Kérdés, hogy reggelre marad-e az üvegben valamennyi? Bölc István Téli népszokások Fiikír róler felvétele Kiss Zoltán, az egyik riportalany a kamera előtt Ha népszokásokról beszélünk, rendszerint ünnephez fűződő szokások jutnak eszünkbe: lakodalmak ,és a szertartásmester vőfélyrigmusai, farsangolások és maskarába öltözött alakoskodók, betlehemező fiúk és pünkösdölő kislányok,. meghitt karácsonyok és vidám szüreti mulatságok. Gondoltak-e arra. hogy az ünnepi szokások jelentékeny része miért a téli ünnepkörben zajlott? Az ünnepkör kezdetét általubun András-naptól, november 30-ától számítják. Luca napjához, december 13i uhoz fűződött a legtöbb szo' kás és hiedelemképzet. A kaI rácsony előtti betlehemezés talán legnépszerűbb, színjátékszerű népszokásunk. Milyen változatai maradtak fenn Szeged környékén és más tájainkon? Mi a háttere a regölésnek és az aprószenteki ,,korbácsolás"-nak vagy vesszőzésnek? Már a farsangi bálozás időszakát éljük, de az Irodalmi kávéház mai, hétfő esti — G órakor kezdődő — műsorában visszatekinthetnek a vendégek a télközépi, karácsony előtti és utáni napok hagyományos szokásaira is. Az áttekintés középpontjába azonban a farsangi szokások kerülnek: a inaszkabálak, az állatalakoskodók, a tuskóhúzás, az asszonyfarsang hagyományai. Mi volt a véleménye a 16—17. században a protestáns prédikátornak és a katolikus püspöknek a farsangi mulatságról? És mit irt a húshagyóról a szegedi Dugonics András a múlt század elején? A műsor mindezt fölvillantja, és nem csupán Szeged kornyéke egykori szokásaínak emlékét eleveníti fol. hanem más tájak téli szokásait is. Bizonyára sokan hallottak a közelmúlt években a forráskút! tuskóh ázásról, és látták a róla készült filmet. E fölelevenített szokás múltjáról és másutt fennmaradt mozaikjairól is megemlekeznek. A Dél-Alföld népi kultúrájával foglalkozó néprajzkutatók. Juhasz Antal és Felföldi László áttekintését a szegedi múzeum néprajzi szakkorének szokásbemutatója egészíti ki. • v 4