Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-09 / 33. szám

ilélfő, 1987. február 9. 3 A szegedi világjáró köszöntése Ábrahám Ambrus profesz­sznr. akadémikus 93 éves. Városunk tudományos életé­nek e kiemelkedő egyénisége Erdélyből, a Csík megyei Tusnádról jött Szegedre 1934-ben. A tanárképző főis­kola állattantanára, majd igazgatója, 1940-től nyuga­lomba vonulásáig az egye­tem Állattani és Biológiai Intézetének igazgatója. 74 éves korában ment nyugdíj­ba — de nem pihenésbe. Amíg egészsége engedte, jár­ta a világot. Európa- csak­nem valamennyi országában tartott előadásokat, többször járt Indiában, Amerikában is. Még mindig kapja a meg­hívásokat külföldi előadá­sokra, de már megelégszik a mindennapi sétával. Könyvespolcát rendezgeti. Itt sorakoznak tudományos munkái: az idegszövéttan té­makörében 294 dolgozatát fordították le idegen nyel­vekre. Vitrinjében hosszú, tartalmas életének számtalan emieke sorakozik. Egy-egy előadást, látogatást idéznek föl. A legértékesebbeket egyenként veszi kézbe, ahogy időréndben következnek: 1953-ban kapott Kossutli-di­jat, két alkalommal a Munka Érdemrend arany fokozatá­val, 1983-ban pedig a Ma­gyar Népköztársaság Zászló­.,Sétáljon még öt percet!" Kilenc előtti szikkadás rendjével tüntették ki — és még sok más érem bizonyítja hírnevét. A természet szerelmese volt világéletében. Leírta ba­rangolásait Erdély hegyei­ben. s olvasóink még emlé­kezhetnek a Délmagyaror­szágban megjelent törtene­teire, közérdekű tudományos írásaira. A szegedi tudósok rangidő­sét szombaton f'app Gyula, Szeged tanácselnöke és Csá­kány Béla, a József Attila Tudományegyetem rektora köszöntötte otthonában. Szép ajándékkal: Kotsis Nagy Margit bronzplakettjé­vel. Lapunk olvasói nevében mi is jó egészséget, jó pihe­nést kívánunk Ábrahám Ambrus professzornak! Terítenek a zöld ruhások A vadászokra irigykednek, vagy a vadászokat megvetik. Hallottam nem egyszer, hogy a „puskások"- érzéketlen em­berek, mert minden további nélkül leölik az állatokat, sőt „csak úgy kedvtelésből" még a kutyákat, macskákat sem kímélik. Egyetlen ellenző sem mondta véletlen sem, hogy a vadászok vadgazdál­kodnak! Azt teszik pedig! * A hófödte táj, a napsütés­ben szikrázó vidék, a fehér erdőben méregzölden pöf­feszkedő fenyők nyugalmat sugallnak. Csönd van. Üres a környék? Nem. A szeren­csétlen vadak ugyanugy bók­lásznak, mint máskor, csuk most végzetes veszély fenye­geti őket. Kérem, ne a fegy­verre gondoljanak, inkább a vastag hóiakuróra, ami el­zárja tőlük az utolsó szem élelmet is. Garantált lenne az éhhalál, ha ilyenkor nem „mozdulnának meg a zöld ruhások". János és társai hivatásos vadászok. A szó igaz értel­mében látástól sötétig dol­goznak. Traktorral, terepjá­róval, akár lovas kocsival járják az erdőt. Megteríte­nek a vadaknak: etetnek. — Mivel? — kíváncsisko­dom. — Ki mit szeret. Kitesz­szük a szálas réti szénát, de kell mellé lucernaszena is. Az előző a nyulaknak cse­mege, az utóbbi az őzek fi­nomsága. Az őzikék finnyá­sak, az igazi étek majd ta­vasszal lesz, éspedig a tölgy­fa gyenge rügye. Azt persze majd ők szerzik be. — Mi kerül még teritékre? Ezúttal az „asztalteritékre" gondolok. — Ocsű, búzából, kukori­cából, napraforgóból. Ez szárnyasétel, * A téli etetés nem gyerek­játék, komoly fizikai mun­ka, amit éppen azért vállal­nak, mert szeretik az álla­tokat. Lőnek is. Persze, de akad olyan idő, amikor pon­tosan a vadgazdálkodás- ér­dekében húzzák meg a ra­vaszt. Az egyik ilyen eset a selejtezés. Kötelesség az ál­lomány érdekében kilőni u betegeket és az olyan agan­csosokat, amelyek dárdái a párzási időszakban komoly és gyakran gyilkos fegyverei az őzeknek, szarvasoknak. A másik „puskás" gazdál­kodás. a dúvad*i4iis... A vad­disznó szétrombolja A fész­keket, felfalja a fiókukat. a róka szintúgy szeretTg. fá­cancsibét vagy a nyulat. Az­tán jönnek a kóborkutyák és -macskák. Azokat nem „csak úgy kedvtelésből" irtják, in­kább kötelességből: a veszett állat harapása, karmolása vegzetes lehet. Védik, növelik az állo­mányt úgy is, hogy nevel­nek. Nagyon sok társaság keltet vadkacsát vagy fácánt. Akad — pontosán a nemes cel erdekében — puska nél­küli vadászat is. A hálóval befogott nyulakat, özeket az ország különböző tájaira szállítják vérfrissítés érde­kében. Nem önös erdőkből, pusz­ta szórakozásból cserkészik' tehát a,: t£jüle}eh gontos,. tervszerű munkát végeznek. Lehet ez nyúl- vagy fácán­vadászat is. amikor a fajta­egyensúly fenntartása a fel­adat. Miért űzik ezt a csöppet sem olcsó szórakozást? Kér­dezhetnénk azt is. hogy miért síznek vagy szörföznek az emberek. Ezek a hobbik sem olcsóbbak! S hogy mikor esz­nek vadhúst? — Ritkán, de van, aki nem is szereti... Acs S. Sándor Nagy ABC. A környéken sok a konkurenciája. Az el­adók igyekeznek a vevő ked­vében járni. A zöldséges­pultnál hárman szolgálnak ki: a tanulólány, a fiatal el­adófiú és az őszes úr, aki legalább vezetöhelyettes. Az eladófiútól idős hölgy kéri, hogy a félbevágott kicsiny darab kelkáposztát még egy­szer szelje ketté. A boltos ezt határozottan nem tagadja meg, de a káposztát vissza­teszi a polcra. Felfigyel a főnök: — „Lajos, mi az, hogy nem vágod ketté? Ha a vevő kéri, nyolcba is darabolod. Sőt, a vásárlóinkért a kezün­ket szeleteljük." A beosztot­tak összenéznek, de az lehkezésnek nincs toyább tere. Ugyanebben a boltban reg­gel léi nyolc körül csak né­hány vevő kószál. Viharos gyorsasággal negyven év kö­rüli, nadrágos hölgy érke­zik. Egyenesen a sörösreke­szekhez lohol. Három üveg kőbányai a kosárban. Semmi más. Az az érzésem, macska­jajra szánják ezt a' seritalt. (De hát én rosszmájú va­gyok!) Megjátszott, ijedt cso­dálkozás a pénztárosnő nem túl határozott kifogására. „Hadd ne jöjjek még egy­szer!" Billentyűk Csörren a pénztárgép. Az ablakon meg­jelenik a végösszeg. Papír­pénz. Apró vissza. Üvegek ¡elsüllyednek a — nem átlát­szó! — szatyorban. Egy vállalat első számú emberével beszélgetünk a rendelet hatásáról. N^kijnk több munkás­járatunk van. Mindszentről, Opusztaszerről, Csengeléről 'ts indul "naponta buszunk. Amikor felkelnek a munká­saink, én nem lehetek ott mindenki mellett. Aki tíz­húsz éve fél deci pálinkával köszönti a napot, ma sem tesz másként. Ellenben, arra nagyon figyelünk, hogy a munkahelyen ne legyen ita­lozás. Aztán az alkoholfogyasz­tásnak, italozási szokások­Szombaton nem kel­lett figyelni az élelmi­szerboltokban az órát. A szigorú szemű pénzlá­rosnók nem vctlék ki kilenc előtt sem a kosár­ból a sörösüveget, bo­rospalackot, vagy éppen a pálinkát, konyakot, vodkát. Ma: hétfő. Hét­köznap, amikor érvé­nyes a reggeli órákban az alkoholárusitási tila­lom. A következő rövid történetek is hétközna­piak. Ellesett pillanatok, vélemények. Egy rende­let hatását (vagy itt-ott még gyengécske erejét) szeretném felvillantani. Kamerával a tornyokon Az a fűráspont, umit a Kőolajkutató Vállalat nyil­vántartásaiban Zsombó I-es­kent jelölnek, öreg barackos közepében van. Négyezer meter körül van a mélyítés végcélja. Mar túlhaladtak a három kilométeren. Mosta­nában kemény kőzeten halol át a fúrófej, negyvenper­cenként mélyít egy métert. Február első szombatjának délelőttjén a ködben nem­csak az. éppen műszakban lévő parti dolgozott a to­rony körül. A Szegedi Kör­zeti Stúdió forgatócsoportjá­nak filmkamerája is felkérc­tőzött a furópadra, több ol­dalról fé :yképczte a fúrá­sok munkáját. — Mi a produkció cime? — kérdezlúk Plavecz Ildikó rendezőasszisztenst. — A munkacíme: Embe­rek a tornyokon. A kőolaj­kutatók mindennapjanói, munkájáról, szabad idejéről igyekszik minél többet el­mondani. — Hanyadik forgatási nap a mai? — A második. Készültek már felvételek tavaly szep­temberben, a bányásznapon. Ma még ellátogatunk egy Makó melletti berendezés­hez. Bőven marad felvenni való a tavaszra is. • — Több film készült már az olajbányászokról — for­dulok Kiss Róbert rendező­operatőrhöz. — Ez igaz. Mi szeretnénk mégis egy kicsit másképp, a filmesek által még nem eléggé feltárt oldalról közelí­teni a lémához. Minden pá­tosz nélkül szeretnénk be­mutatni ennek a munkának a nehézségeit, a szolgáim voltát. Elsősorban az itt dol­gozó emberekhez akarunk közelférkőzni, hogy a film­ben az örömeikről, gond­jaikról essen szó. Akkor hoz­hat sikerélményt a készítők­nek ez a film. ha minél töb­bet megmutat a fúrótornyok mellett dolgozó emberek életének valóságából. — S ebl>en nagyon sok, ér­tékes segítséget kapunk a Kőolajkutató Vállalat szege­di -üzemétől — szól közbe Fűzik János szerkesztő. — Most is itt van velünk és se­gít nékünk Csontos Szabolcs üzemvezető-helyettes. Nem lehet olyan kérdésünk, ami­re azonnal választ ne kap­nánk, és nem lehet olyan ké­résünk, ami gyorsan ne tel­jesüljön. — Mikor kerül képernyőre a film? — Valószínűleg az idei bá­nyásznapon, szeptember első hétvégéjén sugározza a te­levízió. I. B. nak más területére terelődik a szó. — Amikor évekkel ezelőtt száműzték a boltokból a fél­decis üvegeket, akkor kez­dődött a „kétdekás" korszak. Eleinte még egy-egy két­decisen ketten megosztoztak. Aztán ügy gondolták később: minek a nagy közösködés, amikor általában ennyi pá­linkával egy ember is elbír. No, és a hangulata is más lesz. Most félő, hogy „fél­kilós" korszak jön. Este fél litert blokkoltatnak — akik nagyon kívánják ébresztőre a pálinkát — a boltban. Azért, mert ebből még az es­ti kóstolgatás után maradhat reggelre is. A vállalatvezető nincs egyedül a félelmével. Fekete vonat: fogalom a magyar szociográfiában. Mi a helyzet a szegedi vasút­igazgatóság területén 1987­ben? A minap Kecskeméten dolgozó jegyvizsgálókkal be­szélgettem. A vasutasok vé­leménye az, hogy a reggeli alkoholárusitás korlátozásá­nak bevezetése óta javult a vonatokon a helyzet, és a reggeli órákban mintha ke­vesebb utason látszana meg a „befolyás". E megállapítás alól kivétel a Kecskemét— Lajosmlzse—Budapest vas­útvonal, amely Gyál állomá­sig a szegedi vasútigazgató­sághoz tartozik. Itt a Lajos­mizséről induló hajnali bu­dapesti munkásvonatokon bizony még ma is láthatók a zsebből elkerülő 2 decis üve­gek, vagy néha a zugkimérés táskában lapuló eszközei. A K ő bá n y a - K i s pes t á 11 o m ásró i visszainduló délutáni és esti vonatokon azonban annál nagyobb a „jókedv". Munká­sok, iskolából hazatérő diá­kok hangjától hangos a vo­nat, amelyen 600-700 utas is utazik. Bor, sör, pálinka, Diana sósborszesz, minden megtalálható a kocsikban, a kupékban az asztalon, a föl­don egyaránt. Sajnos, ezeken a vonatokon nemritkán csak egy jegyvizsgáló utazik — legtöbbször az is nő —, így a rendbontók élvezik ennek „előnyét". A Szeged környéki vonato­kon és gyorsvonatokon uta­zókról az itteni vasutasok­nak nincs rossz tapasztala­tuk. Csak ritkán kell han­goskodó utast rendreutasíta­ni. S e kedvező helyzet a vo­natok állapotában is megmu­tatkozik, tisztábbak a kocsik, kevesebb a rongálás. Hosszú ideig laktam Tar­jánban, a !ü-es ABC szom­szédságában. Gyakran jár­tam le reggel vásárolni. In­nen tudom, hogy ez az üzlet a munkásszállító gépkocsik számára afféle kötelező megállóhely. A 47-es úton munkahelyükre igyekvők itt veszik meg a reggelit, sokan , az ebédet is. Tavaly az étkek mellé bőven került ital is. Az átállás tapasztalatairól Fejes István üzletvezetőt kérdeztem. — Több reklamációra, el­lenszegülésre számítottam vásárlóink részéről. Az etsö napokban akadt néhány pró­bálkozó, volt aki süteményes zacskóba rejtett 2 decis üveggel közelítette meg a pénztárat. Persze, nem kivé­telezhettünk. Most előfordul, hogy 9 óra előtt őt perccel valaki már vinné a sört. Ak­kor arra kérjük, sétáljon még egy kicsit a boltban. Nem nehéz rávenni erre eze­ket a vevőinket. — Csökkent-e az alkohol­forgalmuk? — Számottevő változásról nem tudok beszámolni. Mos­tanában estefelé ürülnek gyorsabban az ilyen cikkek­kel rakott polcaink. Ugy tű­nik, a korábbi reggeli vásár­lások most erre a napszakra tevődtek át. Kérdés, hogy reggelre marad-e az üvegben valamennyi? Bölc István Téli népszokások Fiikír róler felvétele Kiss Zoltán, az egyik riportalany a kamera előtt Ha népszokásokról beszé­lünk, rendszerint ünnephez fűződő szokások jutnak eszünkbe: lakodalmak ,és a szertartásmester vőfélyrig­musai, farsangolások és mas­karába öltözött alakoskodók, betlehemező fiúk és pünkös­dölő kislányok,. meghitt ka­rácsonyok és vidám szüreti mulatságok. Gondoltak-e ar­ra. hogy az ünnepi szokások jelentékeny része miért a té­li ünnepkörben zajlott? Az ünnepkör kezdetét ál­talubun András-naptól, no­vember 30-ától számítják. Lu­ca napjához, december 13­i uhoz fűződött a legtöbb szo­' kás és hiedelemképzet. A ka­I rácsony előtti betlehemezés talán legnépszerűbb, színjá­tékszerű népszokásunk. Mi­lyen változatai maradtak fenn Szeged környékén és más tájainkon? Mi a hátte­re a regölésnek és az apró­szenteki ,,korbácsolás"-nak vagy vesszőzésnek? Már a farsangi bálozás időszakát éljük, de az Iro­dalmi kávéház mai, hétfő es­ti — G órakor kezdődő — műsorában visszatekinthet­nek a vendégek a télközépi, karácsony előtti és utáni na­pok hagyományos szokásaira is. Az áttekintés középpont­jába azonban a farsangi szo­kások kerülnek: a inaszka­bálak, az állatalakoskodók, a tuskóhúzás, az asszonyfar­sang hagyományai. Mi volt a véleménye a 16—17. század­ban a protestáns prédikátor­nak és a katolikus püspök­nek a farsangi mulatságról? És mit irt a húshagyóról a szegedi Dugonics András a múlt század elején? A műsor mindezt fölvillantja, és nem csupán Szeged kornyéke egy­kori szokásaínak emlékét eleveníti fol. hanem más tá­jak téli szokásait is. Bizo­nyára sokan hallottak a kö­zelmúlt években a forráskút! tuskóh ázásról, és látták a ró­la készült filmet. E fölele­venített szokás múltjáról és másutt fennmaradt mozaik­jairól is megemlekeznek. A Dél-Alföld népi kultúrájával foglalkozó néprajzkutatók. Juhasz Antal és Felföldi László áttekintését a szegedi múzeum néprajzi szakkoré­nek szokásbemutatója egé­szíti ki. • v 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom