Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-26 / 48. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ilavi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Gazdasági körkép '86 abszolút mutáló? Egy hatrészes sorozat vé­gén keressük azt a gazda­sági mutatót, amely legin­kább alkalmas egy gazda­sági év összegzését szemlél­tetően segíteni. Kínálja ma­gát a vállalati eredmény, Csakhogy gondoljunk bele, mennyi torzítással méri, minősiti ez a mutató a leg­több vállalat gazdálkodá­sát. Szeged sajátos gazdasá­gi arculatából adódóan jó néhány gazdálkodó egység­től ezt az értéket meg sem kaphattuk. Ezeknél a válla­ilati központ más városban van. A kisebb egységre ju­tó részt ki sem számítják, avagy az itt végzett munká­tól függetlenül alakulnak a visszaosztáskor ebben a rubrikában a számjegyek értékei. A legfelsőbb gazdasági irányítás által régóta dek­larált elhatározás a közpon­ti támogatási rendszer le­építése. Csakhogy a gyakor­lat szövevényes terepén eb­ből alig valami valósult meg. Ilyen körülmények kö­zött természetesen csak mi­nimális energia jut a ter­mékszerkezet megújítására, a költségek fillérről fillérre való ésszerű nyirbálására. A tartósan nyereséges vál­lalatokat oly régóta sújtja óriási mértékű elvonás, hogy most már fáradni lát­szanak. A megtermelt ered­ménynek oly kis hányada marad meg saját, szabad rendelkezésre, hogy az már nem lehet eléggé ösztönző újabb belső tartalék ener­giák felszabadítására. Mindennek ellenére — úgy gondoljuk —, hogy a szegedi gazdaságban több, mint figyelmeztető jel az a •tény, hogy 1985-höz képest túl sok vállalatnál csökkent az eredmény abszolút mér­tékben is. Nem lehet vigasz­taló, hogy az általunk vizs­gált 30 gazdasági egység közül valójában egyetlen­egy veszteséges. A Delép „mínusza" minden előzete­sen becsült értéknél maga­sabb lett az év végi mérleg összeállításánál. Innen már lefelé igen gyors az út, és csak lassú visszakapaszkodás az elképzelhető. Megújulás: elhalasztva Azoknál a vállalatoknál, ahol jelentós mértékben si­került egy év alatt növelni a nyereséget, a forrás több­nyire a termelés mennyi­ségi emelése volt. A Szege­di Konzervgyár kiugróan jó mutatójában is nagyobb ré­sze van annak, hogy folya­matosan volt alapanyaguk, ezért kapacitásukat ki tud­ták használni, mint annak, hogy néhány újdonságot — magasabb nyereséghá­nyaddal — a piacra küld­tek. Az Ikarusnál az új ter­mékek nagyobb nyereség­tartalma lényeges tényező­ként van jelen a tisztes nyereségemelkedésben. A gyufagyárban js jövedelme­zőbbek az új termékek a régieknél, azonban a nyere­ség kiugró emelkedését dön­tően a váratlanul beérke­zett külföldi megrendelések­nek köszönhetik. A Szegedi Nyomdánál hasonló esetben nem sokat tudnának kezde­ni a lehetőséggel, Itt mér szinte mindent determinál — Mit változtatna a jelenlegi adórendszeren azért, hogy valóban azok a vállalatok fejlődjenek, amelyek jó árat tudnak elérni a piacon termékeikkel? Égető Emese, docens: — A versenyképes vállalatok elvileg maguk te­remtik meg további fejlődésük feltételeit. Abban, hogy ez gyakorlatilag még sincs így, kétségtelenül nagy szerepe van a költségvetési politikának. Az már korábban gyakorlatilag bebizonyosodott, hogy az általános növekedési kényszer és a szelektív restrik­ció politikája — tehát az, hogy mindenki növeked­jen, csak a nem elég hatékony vagy más okból visz­szafejlesztésre ítélt vállalatok ne — nem éri el a kí­vánt célt. Ha jelenleg ennek a fordítottjával kísér­letezünk — azaz az általános restrikció körülményei között a szelektív fejlődés politikáját folytatjuk — méghozzá ugyanazon eszközökkel, akkor nagyon va­lószínű, hogy ugyanarra az eredményre jutunk. Kü­lönösen akkor, ha a támogatások csökkentése nem jár együtt az elvonások csökkentésével. A megoldás: a hatékony munkával elért eredményt a költségvetés kevésbé vonja el. Vagyis a versenyképes termékkel elért extrajövedelmet ne vonja el az adórendszer semmilyen címen, továbbá ne módosítsa a költség- és jövedelemarányokat, mert ellenkező esetben nem a piachoz való alkalmazkodásra ösztönöz, hanem éppen hamis követelményeket közvetít a vállalatok felé. Végül az elvonási (adó) rendszernek sokkal stabilabb­nak kellene lenni, mint az elmúlt időszakban, volt. A hosszú távú célokat nem szabadna alárendelni a költségvetés rövid távú, sokszor pillanatnyi érde­keinek. az elavult technológia és a hely szorító szűkössége. A korábbi év nyereség­szintjét sikerült tartani a kábelgyárban és a Taurus szegedi gyárában. Méghoz­zá hasonló körülmények között. A rosszabbul iöve­delmező termékek felé to­lódtak el megrendeléseik, de azokból akkora volt az igény és a termelés, hogy több munkával elérhetővé vált legalább az eredmény egy évvel korábbi mértéké­nek reprodukálása. Jó néhány látványos visszaesésben nem kis — gyakran döntő — szerepe volt a világpiaci ármozgá­soknak. Mindenekelőtt jlyen az olajár zuhanása okozta nyereség-visszaesés azNKFV, szegedi üzemében. A Ga­bonaforgalmi és Malomipa­ri Vállalat kevesebbet ka­pott vissza a tröszttől az exportja után, mint 1985­ben. A Szegedi Ruhagyárat kellemetlenül érintette a dollár árfolyamának lég­gömbszerű kipukkadása. A sütőipari vállalatok szerencséje, hogy a fogyasz­tási szerkezet az újabb ár­megáUapítású, nagyobb nye­reségtartalmú termékek fe­lé tolódott el. Puha költségek A vállalatoktól hallott gyakori panasz, hogy költ­ségeiket az árakban csak hosszas várakozási idő után tudják érvényesíteni. Ez a tény mutatja, hogy a ma­gyar gazdaságban még ma is sokkal inkább az önkölt­ség típusú árképzés domi­nál, mintsem az ertek kö­rül mozgó, piaccentrikus ár­megállapítás. Különösen így van ez, minél messzebbre kerülünk a fogyasztói árak­tól, vagyis a termelői árak körében. A költségtakaré­kosságban nem sikerült a kívánt mértékben előrejut­ni, de néhány jó példát azért sorolhatunk. Sok forintot sikerült megőrizni a Csongrád Me­gyei Sütőipari Vállalat kasz­szájában azzal, hogy az olajtüzelésről a gázfűtésre tértek át. Az Ikarus szegedi leányvállalata anyagbeszer­zései nok egy részével ismét az anyavállalatot bízta meg. így — közvetve — megint megrendelővé vált, ós ke­vésbé van kiszolgáltatva a háttéripar főként kisebb partnereket sújtó szállítási ingadozásainak. Már az idei évre sokat vár a vállalatok közötti új kapcsolatrend­szertől a költséggazdálko­dásban a Hungarohemp. A tejipari vállalat az idén a szállítási útvonalak racio­nalizálásától vár jelentós megtakarításokat. Az élel­miszeripari vállalatok nye­reséghányaduk lényeges emelkedését várják — ta­lán joggal — az 1988. janu­ár elsejétől bevezetendő hozzáadottérték-adótól. Export: kontra Népgazdaságunk másik fő feladata — a növekedési pályára állítás mellett — külgazdasági egyensúlyunk őrzése. Ez pedig — adósság­állományunk ismeretében — csakis kivitelünk fokozá­sával képzelhető el. Ezen a területen a szege­di vállalatokra is jellemző volt a könnyebb ellenállás felé való kitérés. A szocia­lista országokba nagyobb volt a kiviteli kedv. A ku­darc oka — a gyenge gaz­dasági teljesítményeken túl — a megfelelő ösztönzés hiánya. Egyértelműen emi­att nem próbálkozott to­vább nyugati eladásokkal a Medikémia. Az arab orszá­gok fizetési nehézségei köz­rejátszottak a tejipari válla­latnak ós a Szegedi Ruha­gyárnak a tervezett kiviteli értéktől való lemaradásá­ban. A Paprikafeldolgozó Vállalatnál tények bizonyí­tották, hogy szebb, prakti­kusabb, korszerűbb csoma­golással a legkeményebb piacokon is könnyebb bol­dogulni. A legnagyobb exportsi­kert Szegeden talán a Pan­nónia gyára mondhatja ma­gáénak. Több mint negyven százalékkal tudta növelni a konvertibilis valutával fize­tő piacra küldött kabátjai számát. Furcsa ellentmon­dás, hogy ebből a sikerből dolgozói keveset profitáltak. Nem érezték a fizetésükön, hogy kezük munkájának eredménye vevőre talál a szőrmék legigényesebb pia­cán is. A pincegazdaság a Monimpexnek ajánlgatja borait. Ügy érzik, némelyik alföldi bor már igencsak állná a „márkákkal" a ver­senyt. Ennyit a szegedi ipar, építőipar, élelmiszeripar 1986-os évéről. Végezetül hadd írjuk le kívánságun­kat: jó lenne, ha 1988. feb­ruárjában kevesebb keserű mondat kerülne a Délma­gyarország gazdasági körké­pébe! Bőié István Rafai Gábor Tóth Szeles István Szegedi vállalatok éves eredményének alakulása 1986-ban Változás Eredmény (1985=100%) (millió Ft) Kőolajkutató szegedi üzeme ...X ,,, NKFV szegedi üzeme 34.6 989.0 Konzervgyár 174.8 97.0 Malomipar 48.8 30.0 Paprikafeldolgozó 109,2 125,0 Pincegazdaság 68,9 153 Sütőipari Vállalat (megyei) 109,2 18.8 Sütőipari Vállalat (szegcdi) 69,3 10.0 Szalámigyár 55,8 98.0 Tejipari Vállalat 64.1 14.0 Budalakk ... X ... Taurus 100.0 725.0 Medikémia 113.9 63.0 Neokor 41.0 0,7 Autófer 114.0 34,4 Ikarus 104.2 106,0 Kábelgyár 100,0 285.0 Kéziszerszámgyár 111.8 22,7 öntöde 87,6 21,0 Hungarohemp 82,1 200,0 Mino 103,1 27,9 Pannónia ...X • • • Ruhagyár 75,6 773 Textilművek 188,1 80,4 Defag 130,0 82,5 Gyufagyár 146,9 18,5 Nyomda 116,0 32,5 Délép ... XX —333,7 SZÉSZ 119,4 48,5 SZMMV ... XX 7.5 x Ezeket a mutatókat külön a szegedi üzemre nem számítják ki. xx Volt, illetve jelenlegi veszteség miatt nincs értékes szám ebben a rovatban. Hazánkba érkezett a JKSZ küldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának meghívására szerdán hazánkba érkezett a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségének küldöttsége Milanko Renovicának, a JKSZ Központi Bizottsága Elnöksége el­nökének vezetésével. A delegáció tagja Marko Orlandics, a JKSZ KB Elnökségének tagjai, Sztaniszlav Sztojanovics, a JKSZ KB Elnöksége végrehajtó titkára. Fogadásukra a Keleti pályaudvaron megjelent Kádár János, az MSZMP főtitkára, Szúrós Mátyás, a KB titkára, Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője. Jelenvolt Györké Sándor, hazánk jugoszláviai, valamint Milovan Zidar, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság ma­gyarországi nagykövete. (MTI) Losonczi Pál fogadta Lord Hailshamet Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán az Országházban fogadta Lord Hailsham of St. Marylebo­net, a brit Parlament Lor­dok Házának elnökét, aki a magyar Országgyűlés meghívására hivatalos láto­gatáson tartózkodik hazánk­ban. A szívélyes légkörű megbeszélésen áttekintették a két ország, a két törvény­hozó testület kapcsolatait, ezek továbbfejlesztésének lehetőségeit, s véleményt cseréltek a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. Az eszmecserén részt vett Sar­lós István, az Országgyűlés elnöke. Jelen volt Leonard Vincent Appleyard Nagy­Britannia budapesti nagy­követe. Tárgyalásait befejezve, a kora délutáni órákban Lord Hailsham elutazott hazánk­ból. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Cservenka Fe­rencné, az Országgyűlés al­ti! nöke búcsúztatta, jelen volt Leonard Vincent Apple­yard. Á tavalyi gazdálkodásról Az építő-, fa- és építő­anyagipar tavalyi gazdálko­dásának' mérlegét és a leg­fontosabb idei tennivalókat tekintette át szerdai ülésén az épitők szakszervezetének központi vezetősége. Az előt­terjesztett közös minisztéri­umi és szakszervezeti jelen­téshez Somogyi László épí­tésügyi ós várasfej lesztési miniszter fűzött szóbeli ki­egészítést. Megállapította, hogy az építőipar a nagyberuházáso­kon, a kommunális építke­zéseken és egyéb területe­ken is teljesítette tavalyi tervét, s a lakásépítésben a budapesti nehézségek, késé­sek ellenére összességében sikeres évet zárt. Az ágazati vállalatok gazdálkodásában is fejlődés tapasztalható A tervező és beruházó vállala­tok között nincsen egyetlen veszteséges, vagy alaphiá­nyos szervezet sem, bár a jövőre nézve gondot okoz, hogy a világ egyes térségei-, ben — főleg Afrikában — leszűkültek a szellemiex­port-vállalkozás lehetőségei. Az építőanyag-ipari vállala­tok gondoskodtak az építke­zések kiegyensúlyozott ellá­tásáról, s gazdálkodasukban sincsenek nagyobb problé­mák, hiszen a nyereség-elő­irányzatokat mindenütt túl­teljesítették, A jövőben — főleg a műszaki fejlesztés­ben — várhatóan sok gon­dot okoz az erőforrások szű­kössége, Ezért a miniszteri-) um az lanyagipar szerkeze­tének átalakítására, korsze­rűsítésére olyan átfogó kon­cepciót dolgozott ki, amely segil*r»'ot nyújt a kedvező változások gazdasági feltéte­leinek megteremtéséhez. Ar építőiparban továbbra is pondok vannak a koráb­ban is nehézségekkel küsz­ködő néhány nagy vállalat­nál, veszteségük növekedett. A Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat például tartozásait akkor sem tudná rendezni, ha minden vagyo­nát eladná. A .megoldást az jelenti, hogy miután a vál­lalat kimondta megszűnését, kérésének megfelelően csat­lakozhatott a székesfehérvá­ri testvérszervezethez. Az Alba Regia Állami Építő­ipari Vallalat vállalati ta­nácsülése most ügy döntött, hogy befogadja a veszpré­mieket Ez a döntés lehető­vé teszi a Veszprémi dolgo­zók további foglalkoztatásá­nak konkrét megoldását A változás azonban egyes munkakörök — főleg az ad­minisztratív létszám — le­építésével isi jár. A székes­fehérvári gazdasági és szak­szervezeti vezetők humánus intézkedésekkel torekednek az emberi problémák meg­nyugtató intézésére. A 43-as Állami Építőipari Vállalat ki tud lábalni ne­hézségeiből. ha további in­gatlanokat értékesít es lik­viditási gondjainak megol­dása érdekében előleget kaphat lakásépítési munkái­ra Ugyancsak nehéz hely­zetben van a Dél-magyaror­szági Állami Építőipari Vál­lalat. és kisebb veszteség, alaphiány rendezése vár a Somogy Megyei Állami Épí­tőipari Vállalatra is. Ugyanakkor az építőipari vállalatok túlnyomó része jelentős eredményeket értei, jól gazdálkodott és a telje­sítmények növelésével meg­alapozta a tervezettet meg­haladó bérfejlesztést is. A vállalatok idei programjából kitűnik, hogy elképzeléseik jól alátámasztják a pépgaz­daságí tervet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom