Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-24 / 46. szám

KcdcJ, 1987. február 24. 3 Kétszer egymilliárd A 24 tagú vállalati tanács tagjai már napokkal korábban írásban megkapták a Vidia Kereskedelmi Vállalat tavalyi munkájának értékelését. eredményeit és az idei terv elfogadásra ajánllott mutatóit. A tegnapi, hétfői vt-ülés előtt volt eletgendö idö az alapos tanulmányozásra, a kérdések, javaslatok megfogalmazására. ADATOK Érdemes egy kicsit időzni a dokumentumok adatainál. A teljes tevékenység árbevétele 1986-ban 7 és fél milliárd forint volt, ami közel 16 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál. Egyaránt dinamikusan emelkedett a nagy- és kiskereskedelem árbevétele. Az eredmény a 256 milliót közelíti, ami 11 százalékos növekedést jelent. Bei uházásra 25 milliót költöttek, ez után az ilyenkor kötelező — nem kis összegű — adót befizették. Jogos a kérdés, hogy a több munkából mennyi egyéni haszna volt a vállalat dolgozóinak. Nos, az egy főre jutó kereset 9.8 százalékkal gyíffapodott, és megközelítette a 91 ezer forintot. Ma, kedden osztják a nyereségrészesedést. öt és fél millió forint került a borítékokba. Minden dolgozó körülbelül egyhavi jövedelmét viheti haza. Ha valaki végiggondolja a magyar gazdaság elmúlt évi mozgásait, arra a következtetésre juthat, hogy a Vidia több mint egymilliárdos forgalomnövekedésében sokat segített az egész népgazdaságra jellemző, terven felüli mértékű bérkiáramlás, a reálbérek érezhető emelkedése. Az alapvető fogyasztási cikkek megvásárlása után a pénztárcánkban maradt még pénz szórakoztató elektronikára, márkás barkácsgépekre és sok minden másra is. Ez igaz. de önmagában a megnövekedett vásárlóerő nem lett volna elegendő ahhoz. hogy ilyen nagyságú mutatókat rögzíthessen a a vállalati főkönyv. Erre az évre a prognózisok a lakossági reáljövedelmek csökkenéséé jelzik. A Vidia mégis megcélozza ismét az 1 milliárdos forgalomnövekedést. Nagykereskedelemben. kiskereskedelemben, külföldi áruforgalomban egyaránt százmilliós növekedéseket terveztek. „TÖBB FÉR RÁNK" Hogy milyen módszerekkel? Erről szólt Csölle Tibor vezérigazgató az írásos anyaghoz fűzött szóbeli kiegészítésében. Hangsúlyozta, Vt-ülés a Vidianál 1 hogy a vállalat dinamikus fejlődését nem szabad megakasztani. Az elmúlt évi nyereség fedezetet jelent a gyors továbblépésre. A beruházások, fejlesztések milliói nem a befektetés évéberí hozzák meg az eredményt. Az idén megkezdi munkáját a Vidia számítóközpontja, amely lehetővé teszi a készk letek és árumozgások naprakész, korszerű nyomonkövetését. A fejlesztés azonnali végrehajtása a vállalat minden egységénél nem lehetséges. Ezért három lépésben valósítják meg. Először Szegedet és Békéscsabát kapcsolják be a rendszerbe. Ezt követi Kecskemét bekötése. A harmadik lépcső a bajai és szolnoki kirendeltség és a központ közötti összeköttetés megteremtése lesz. A tervidőszak végére a gazdálkodást nagyban segítő korszerű információs rendszer, működhet a szegedi központú kereskedelmi vállalatnál. Közben fejlesztik a kiskereskedelmi egységeik szeméilyi számítógépekre alapozott nyilvántartását is. Az 1987-es -tervben 295 millió forintos eredmény szerepel. Ennek áremelés nem lehet a forrása. A munkaidő jobb kihasználásával, a termelékenységi mutatók javításával kívánják ezt elérni. Nyitnak új boltokat, ezért néhány fővel várhatóan a létszámuk is emelkedik. Az új dolgozóik munkabérének fedezetét meg kell termelniük, hiszen az ő járandóságukat nem tartalmazza a tavalyi, bázisév bértömege. A vezérigazgató meggyőződése szerint (még vannak tartalékai a vállalatnak. Ezek felszínre hozása konfliktusok nélkül elképzelhetetlen. A vitákat, a munkával együtt járó véleményütközéseket vállalni kell. MENNYIT REKLÁMRA? Csölle Tibor kiegészítését követő vitában a leggyakrabban a propagandára és reklámra költhető költségek szerepeltek. Az utóbbi időiben lényegesen emelkedtek az ilyen irányú tevékenység költségei. Csak a tévéreklám tarifái a többszörösére nőttek. A vállalat szakszervezeti bizalmi testülete a csökkentendő ráfordítások között említette ezt a költséget is. Szarka Gyula hangsúlyozta, hogy a Vidia az idén a hagyományos külföldi vásárain kivül Turkuban is jelen lesz. Bárány Károly arról szólt, hogy sok versenytárs van a piacon, és aki nem hallatja Rendszeresen a hangját, azt a vevők gyorsan elfelejtik. Géró Imre szerint nem minden a reklámra fordított összeg nagysága, feltétlenül oda kell figyelni a hatékony felhasználásra. Véleménye: a kipróbált, új módszerek továbbfejlesztésével, a várható tendenciák előrelátásával lehet még eredményeket elérni. Tóth Lajos, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára — aki meghívottként vett részt az ülésen — elfogadta a vállalati tanácstagok érvelését a reklámköltségeknek a legalább tavalyi szinten való megállapítása mellett. Czeglédy Sándor hangsúlyozta, hogy az eredményekben a Vidia valamennyi dolgozójának része van. S a nagykereskedelemben 'r— több munkával — a következő hónapokban elérhető az a felfutás, amely megfelel a terveknek. Az új kiskereskedelmi boltok közeli megnyitása után ezen a területen nőhet jelentős mértékben a forgalom. Az exyport lés import tervszámai elérhetőek nagyobb odafigyeléssel. B. I. Termelő kutatóintézetek A két veszprémi vegyipari kutatóintézetben a tudományos munka mellett egyre több terméket gyártanak. A nehézvegyipari kutatóintézetben az árbevétel 30 százalékát az idén már nem a szellemi termékek adják, ugyanez az arány a szomszédos magyar ásványolaj és földgáz kísérleti intézetnél eléri az 50 százalékot. A növekvő termelés kényszerű lépés volt, csökkentek ugyanis a központi kutatási megbízások, s az utóbbi években a vállalatok is kevesebbet fordítanak kutatási célokra. A két kutatóintézet önfenntartó, így alapvető érdeke a munkaerő, valamint az eszközök, a kísérleti üzemek minél jobb felhasználása. A nehézvegyipari kutatóintézet kísérleti üzemeiben most van a csúcsszezon. A tavaszi mezőgazdasági munkákhoz két műszakban gyártják a saját fejlesztésű szereket, a virágkötődést segítő Nevirolt és a Nevifosz elnevezésű rovarölő szert. Itt készül a Vitaflora növénytáp is, amelytől a szobanövények kapnak új életre, A Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézetben több tízezer flakont töltenek meg a Phitovax elnevezésű párologtatás-csökkentő vegyülettel, amely a kánikulában is megvédi a kiszáradástól a növényeket. (MTI) FOT-fórum A szolgáltatások és érdekek Az országos szolgáltatási fórum előkészítéséről tárgyalt a Fogyasztók Országos Tanácsának szolgáltatási szakértői bizottsága hétfőn, a népfront székházában. A fórumot idén az első félévben rendezik meg. Az ülésen megvitatták, hogy miként képviselhetné a legjobban majd ez a fórum a szolgáltatásokat igénybe vevő lakosság érdekeit. Mindenekelőtt úgy — hangsúlyozták többen is —, hogy a tanácskozás ne váljék csupán az állami irányítás és a szolgáltatást végző vállalkozók közötti párbeszéddé, mert így éppen azok sajátos érdekei nem kapnának hangot, akiknek a képviseletében ezt az országos fórumot tervezik. A fórum elsődleges feladata nem az, hogy a szolgáltatást végzők helyzetével foglalkozzon. Ha ezt teszi, akkor is fogyasztóközpontú megközelítésre van szükség — hangoztatták a megbeszélésen. így tervezik napirendre tűzni azt, hogy még a jelentős díjtételemelések sem ellensúlyozták a szolgáltatóiparban a dotáció csökkenését, a vállalatok, szövetkezetek jelentós része alig ér el nyereséget. Szintén a fogyasztást igénybe vevők szemszögéből érdemes tárgyalni arról is, hogy miért nincs megfelelő piaci verseny a szolgáltatást nyújtók között, miért nem harcolnak a megrendelőkért kifogástalan, becsületes munkával, gyors vállalási határidőkkel, udvarias kiszolgálással. Megyei szinten előzetes fórumokat is rendeznek, így az ott elhangzó lakossági észrevételek is felhasználhatóak az országos összegzéshez. A vitaindítóhoz kapcsolódnak majd a piaci, az árviszonyokat, az alkatrészellátás javítását tárgyaló, valamint a szolgáltatást végzők tapasztalatait ismertető előadások. (MTI) Csúnya szóban a lélek... — ...itt van már a Kánaán? A születésnap körüli felhajtás szülte a kérdést, a jogsegélyszolgálat ugyanis tízéves. A protokolláris tiszteletkörökön túl lát-e fantáziát ebben a szervezetben Harmatos József, az szmt politikai főmunkatársa? — Szegeden valamennyi munkahelyen létezik jogsegélyszolgálat. Míg országosan stagnál az ügyfélforgalom, nálunk jelentős a növekedés. Miért örvendetes ez? Lehetőség nyílik így minden dolgozó számára jogképviselet, és ami nem utolsó szempont teljesen ingyenesen. — A növekedés nem azt mutatja, hogy egyéni érdekeinket egyre többet kell védenünk? — Kétségtelen, megszaporodtak a munkahelyeken is a konfliktusok. Bérelmaradások, fegyelmik, létszám-átcsoportosítások gyakran késztetik az embereket igazságuk keresésére, perlekedésre. — Nem ritka az a gya A jognak asztalánál... korlat, hogy a jogsegélyszolgálat vezetői tiszteletdíj fejében ügyvédeskednek ugyan, de az illető vállalat belső életét, működését nem ismerik. Gondoljuk, ez a szolgáltatás a szakszervezeti érdekvédelem része. — Azt szeretnénk kiterjeszteni, hogy a jogsegélyszolgálat irányitói ne csak ügyeket intézzenek, hanem kapcsolódjanak bé a vállalati szabályok készítésébe. Mondják el vé*leményüket a kollektív szerződésekről, a szociálpolitikai tervekről. Ezzel tudjuk ugyanis elejét venni a későbbi perlekedéseknek, jogsértéseknek. Mi ezt prevenciós, megelőző eljárásnak nevezzük. — Annak, ha dolgozóként vétünk valami ellen, tudjuk legtöbbször a következményeit. Ha egy vezető hibáz, mi történik? — A dolgozó mentesül a büntetés alól, és mindketten okulnak az ügyből. Egyébként a jogsegélyszolgálat némileg villámhárító is. Azt kezdeményezi ugyanis, hogy lehetőleg per nélkül oldódjon meg a konfliktus. Ehhez természetesen az üzemi, gyári viszonyok ismerete kell. — Mely területen érzik a gyengeségüket? — A személyi jogpropaganda elég nehézkesen megy. A dolgozókat időről időre tájékoztatni kellene a bérfejlesztésről, a létszám-átcsoportosításokról, a teljesítménykövetelményekről. Az az igazság, hogy a munkavállalók nemigen ismerik a jogaikat. A szervezeti tökéletesedés felé a közös jogsegélyszolgálatok vezetnek. Ilyen működik a KPVDSZnél, a HVDSZ-nél, és hamarosan az egészségügyben is. Ezeket szeretnénk kiterjeszteni. A vállalati gazdálkodás egyre szigorodik. A feszültségek pedig nőnek. A szolgálat célja az is, hogy oldja ezeket a konfliktusokat. — Az új szabadságolási rendelet a gyárakban nagy vihart kavart, önnek erről mi a véleménye? — Új szokásgyakorlat kialakítását kell vállalni. Nevezetesen azt, hogy a munkáltató határozza meg kétharmad részben, mikor mehetünk el szabadságra. Joga van egyben is kiadni ezt az időt. A vállalati érdeket tisztelni kell. — Es az egyénit nem? — A munkáltatónak nem árt mérlegelni, hogy a dolgozó mire kéri a szabadságát. Ha harácsol, a munkavállaló érdekében meg lehet tagadni a szabadság kiadását. — De ez többek között a második gazdaság elsorvadásához is vezet... — Látja, a jogsegélyszolgálat munkája tovább szaporodik. — Bízhatunk ezekben a szervezetekben? — A pártatlanságuk garancia. Bodzsár Erzsébet A cipőfűző elszakadt. „A k anyád" — szisszent fel az óvodai öltözőpadon a kisfiú. Anyja nem sziszegett, nem pisszegett, nem szólt rá — csak valamivel csendesebben elmorzsolt egy cifrább káromkodást. Azt a „hétszentség"-et emlegette, amit kerül-fordul szóba hoznak az általános iskolások is, ha valami nem sikerül nekik — s amiért már egyre kevesebb tanártól jár ki nekik a dorgálás miként nemigen dorgálja senki azokat a kamaszodó fiúkat (sőt, lányokat) sem, akiknek mármár a kötőszava is a nemi aktusra való buzdítás. Ami persze nem is számit igazán trágárságnak vagy menőbb káromkodásnak; azt a katonaságnál, a munkahelyeken, a kocsmaasztalnál szokás manapság tanulgatni. Korra, nemre, foglalkozásra, beosztásra való tekintet nélkül csúszik ki, harsog elő a szájakból — és terjed, terebélyesedik, kezd „magyaros" jellemzővé válni, mint valami újfajta szájhagyomány. Amihez csatlakozni, amit követni szinte természetes már, sőt, bizonyos körökben szinte sikk. Mert az a „jó fej", aki jobban cirkalmazza a káromkodást, kanyargatja az obszcén beszédet, szírtezi a trágár vicceket. Amiknek hallgatásához persze „fiúsitjuk" a lányokat és úgy teszünk, mintha nem vennénk észre, hogy a gyerekek értik. Pedig nemcsak értik: el is tanulják! Hiszen úton-útfélen mocskos szóárádatban gázolnak: látják, hallják a „példát" lépten-nyomon. Hisz' gyerek és felnőtt, fiatal és öreg, szakmunkástanuló és orvostanhallgató, sofőr és igazgató egyaránt „osztja az áldást" mindenfelé. Ha valami kellemetlensége, afférja van, akkor különösen. A boltban a sorban előttünk állók, a zsúfolt buszon a nyakunkon lihegők, a kocsink előtt-utánszemben haladók „természetesen" valamely állatfajtához tartoznak. A munkahelyen valamiért sikeresebbek, többet keresők minden bizonnyal becstelenek, idióták ... Megfellebbezhetetlenül ítélünk, minősítünk; „isten barmai"-nak kijáró jelzőkkel és trágárságokkal dobáljuk meg kenyér helyett embertársainkat. Akarom mondani: társainkat. Mert azt erősen kétlem, hogy az az óvodástárs, iskolatárs, munkatárs, vásárlótárs, útitárs, lakótárs (stb ...), aki ilyet tesz, az ember lenne valójában. — Az embernek ugyanis abban kellene különböznie ama bizonyos őseitől, hogy lelke van, gondolkodó lény, s képes uralkodni az ösztönein. Vagy nem? „Állati" módon próbálnak mostanság meggyőzni róla, hogy nem. Gyártottak már hozzá a szégyenlősebbek, az útszéli, modort, obszcén stílust, agresszív magatartást még úgy-ahogy röstellök „ideológiát" is. Eszerint a csúnya viselkedésnek, trágár beszédnek csakis felpörgetett élettempójú, hajszolt korunk az oka: az állandó rohanás, a feszültségben élés „termeli" az ingerültséget, a folytonosan robbanásra kész lelkiállapotot, s a belőle kiszikrázó ronda szavakat. Mondják, egyre több konfliktushelyzetet produkál az élet (gyanítom, inkább az élő!), miket nem lehet győzni türelemmel, toleranciával, jómodorral, önfegyelemmel, szép lélekkel. Meglehet. De, ha éppen nincs affér, feszült helyzet, gond, baj, akkor vajon mégis miért viselkedünk, beszélünk ázinte ugyanolyan ordenáré módon, mintha „konfliktushelyzet indokolná"? Megkérdezzük ezt néha magunktól? Meditál vajon valaki azon, hogy a csúnya beszéd mennyiben a lélek csúnyulásának, durvulásának tükre? Felfogjuk annak veszélyét, hogy ha a modorunk, a stílusunk, a megnyilvánulásunk csúnya, rosszindulatú, önző, másokat leszóló, akkor ez hoszszabb távon visszahatván jellemünkre természetünkké válik?! S igaz lehet a némiképp igazított mondás: csúnya szóban csúnya lélek. Ha pedig egyre több lészen a csúnya lelkek, jellemek száma, vajon milyenek leszünk, s mit várhatunk egymástól? Valahányszor eltűnődöm ezen, embertelen gondolataim támadnak... S van némi önfegyelemre szükségem, hogy ne emlegessem fel ez ügyben embertársaimnak — minden prédikáció helyett — a hét szentség egyikét, s ne szedjem le róluk azt a bizonyos keresztvizet, amúgy „magyarosan". Gyanítom persze, hogy ugyanabban a „természetes" stílusban kiosztanának, s jobbik esetben nem oda küldenének el... Csak annyit kérnék, hogy más is csak ennyit tegyen: legalább á maga portáját takarítsa ki, amennyire csak bírja a szómocskoktól! Ami ellen persze lehet közösen is nagytakarítási hadműveletet hirdetni: csak annak híre, úgy tűnik, kevesekhez jut el. Megkérdeztem mostanában jó néhány ismerőst és ismeretlent, hallott-e például valamit arról, hogy a Hazafias Népfront tavaly októberben ez ügyben felhívással fordult hozzánk. Nem, nemigen hallottak ilyen „kampányról". Nem jutott el hozzájuk, hogy a népfront arra kért minden magyar állampolgárt, hogy a mindennapi magatartásban és a másokkal való érintkezésben ügyeljen arra, hogy a beszéde, viselkedése emberhez méltó legyen. Fura képzettársításaim és gondolataim, gyanakvásaim támadtak: csak nem azért kerülte el az átlagemberek figyelmét a felhívás, mert „hivatalos" szövegére a „közönséges" közeg nem vevő? Más stílusban kellett volna talán S2ólni? Csak nem az a „közönséges" lesz lassan a hivatalos és közbeszéd nálunk? Vagyunk-e még elegen, kik önmagukhoz intézve felszólítást saját modorunkat kordában tartva tudnak szebb szavakból és emberségekből gátat emelni a mindent elöntéssel fenyegető mocskos szóáradat elé? Szabó Magdolna Új vezérigazgató a Délépnél A Délép vállalati tanácsa hétfőn délutáni ülésén új vezérigazgatót választott. A vállalati tanács a vezérigazgatói munkakör betöltésére pályázatot írt ki, melyre hat pályázat érkezett be. A formai és tartalmi követeiméínyeknek megfelelt négy jelölt közül a vállalati tanács 32, szavazásra jogosult tagja — titkosan — 28 igen és 4 ellenszavazattal Körtvélyessy Pétert választotta meg vezérigazgatónak. A Délép új vezérigazgatója 37 éves, okleveles híd- és alagútépítő mérnök, aki kilenc évig a Hídépítő Vállalatnál munkahelyi mérnök, illetve építésvezető, a mostani választást megelőzően négy évig pedig a Csongrád Megyei Beruházási Vállalat igazgatója volt