Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-21 / 44. szám

4 Szombat, 1987. február 21. Képes koncert Érdekes estét ígért a komoly zene kedvelőinek a Bartók Béla Művelődési Központ által szervezett Képes koncert. A reneszánsz festészet és zene megismertetését ajánlotta diaképek és korabeli hangszerek segítségével. Akj engedett kíváncsiságának, és meghallgatta csütörtökön este a Kecskeméti Régizene Együttes előadásában a reneszánsz táncokat és dalokat, nem csalódott. Az együttes tagjai korhű öltözetben, eredeti hangszerekkel varázsolták elénk a XIV—XV. század hangulatát, Tehetseges muzsikusok tolmácsolásában hallhattuk Hassler, Alten'ourg műveit. Demantius négy német táncának előadását áthatotta a reneszánsz életöröm, a vidámság. Susatto alkotásait korabeli kürtökön» szólaltatták meg- A madrigálstílus kiemelkedő mesterének. Orazio Vecchinek pajzán dalát, valamint VIII. Henrik mulatozást, az emberi örömöket dicsőítő dalát rendkívül szuggesztív előadásban hallottuk. Végül Praetorius német táncait mutatták be virtuóz technikával. Ritkán látható korabeli hangszereket ismerhettünk meg: a görbe kürtöt, a cinket, amely a trombita őse, valamint a dulcián nevű, fagotthoz hasonló hangszert. A reneszánsz ember egyetlen hangszernek, a furulyának számos változatát ismerte ós használta: szoprán, alt, tenor, kis basszus és szub basszus furulya — ez utóbbiból az előadáson bemutatott az egyetlen az országban Az együttes tagjai tökéletesen ismerik hangszereiket, és a reneszánsz világ hangulatát. A teljes művészeti élményadás szándéka érthető; mégis kicsit erőltetettnek tűnt a reneszánsz képzőművészeti alkotásokról készült diaképek vetítése, nehéz volt megosztani a figyelmet a látható műalkotások és a hallható zene között. Meszlényi László minden művészeti ágat egybefogó, igényes bevezető te is segített a kor hangulatának megteremtésében. Gresó Erzsébet Az év legjobb plakátjai a Galériában Az év legjobb plakátjaiból nyílt kiállítás pénteken a Magyar Nemzeti Galériában. A MAHIR és a Művelődési Minisztérium 30. alkalommal megrendezett seregszemléjén az elmúlt esztendőben készült 62 kulturális, politikai és kereskedelmi témájú plakátot tárnak a közönség elé. A kiállításon láthatók a díjazott munkák is: a zsűri 7 nívódijat és 7 fődíjat osztott ki az alkotók között. Fődíjat kapott Felsmann Tamás A rejtőzködő című filmplakátjáért, Orosz István, a Budapesti Történeti Múzeum kiállításához készült Stúdió '86 című plakátjáért. Kuliny István a Liszt Ferenc portréiát ábrázoló és Schmal Károly a salgótarjáni III. országos rajzbiennáléhoz készült munkájáért. A közönségdíjat a látogatók szavazataik alapján ítélik oda. A tárlatot március 15-ig tekinthetik meg az érdeklődök a Galéria kupolatermében. (MTI) Első osztályba léphet... A tankötelezettségről szóló művelődési miniszteri rendelet (1986. június 26.) lehetővé teszi, hogy a tanköteles korú ' gyerekek az egyéni fejlettségüknek megfelelő, legalkalmasabb időpontban kezdhessék meg tanulmányaikat. A beiratkozások előtt a legfontosabb tudnivalókról a következőkben tájékoztatjuk a szülőket. A rendelet alapján az iskolába lépéshez szükséges fejlettségű gyermek tanköteles attól a naptári évtől, amelynek május 31. napjáig a hatodik életévét betölti. Tankötelessé válhat a szülő kérelmére,, vagy a szülő beleegyezésével, az óvoda kezdeményezésére attól a naptári évtől, amelynek június 1 és szeptember 30. napja között tölti be a hatodik évét. Kivételes, indokolt esetben, a szülő kérelmére iskolába mehet abban a naptári évben, amelynek október 1. és december 31. napja között töltj be a hatodik évét. A gyerekek beiskolázási alkalmasságáról szóló szakvéleményt (azokról van szó, akik május 31-éig betöltik a hatodik életévüket) a beiratkozás előtt, 1987. március 15-éig kapják meg a szülök az óvodákban. Azoknak a gyerekeknek a beíratásához, iskolakezdéséhez, akik sem óvodába, sem iskolai elökészitö foglalkozásra nem jártak, valamint a hatodik évüket október 1. és december 31. között töltik be — a nevelési tanácsadó szakvéleményére van szükségük. Ha ez hiányzik, az iskolaigazgatók nem írhatják be a gyerekeket. (A pótvizsgálatokra 1987. március 9—13. között lehet jelentkezni a szegedi városi tanács vb művelődési osztályán.) Az eddigi gyakorlattól eltérően 1987. április 21. és 24. között lesz az első osztályosok beírása. Erről (a körzethatárokról, az egyéb tudnivalókról) a művelődésügyi osztály a szokásos módon, az újságokban értesiti majd a szülőket. Addig is további részletes felvilágosításokat kaphatnak az óvodákban, illetve a tanác^ művelődésügyi osztályán. A mai magyar zene hete Kamara- és kórushangverseny Szerdán kamarazene-koncerttel folytatódott a Mai magyar zene hetének eseménysorozata. Változatos válogatást élvezhettünk korunk zenéjéből, s valamennyi interpretáció magas színvonalú volt. Delley József Durkó Zsoltnak 9 rövid tételből álló zongoramüvét a Psichogramfnát játszotta. A bonyolult faktúrájú művet elmélyült, csiszolt s érett előadásban hallottuk. Csemiczky Miklós az est legfiatalabb szerzője, s Egyperces novellái a nyugtalan, újat s útját kereső ember hangján szól, de kompozíciója a fantázia s a tehetség egyértelmű megnyilatkozása. Sin Katalin igen szuggesztíven szólaltatta meg a változatos játékformától eleven muzsikát. Kurtág György erős kontraszthatásokkal manipuláló 8 zongoradarabját Kerek Ferenc autentikus előadása hozta közel a publikumhoz. Nem csekélység, hogy kotta nélkül játszotta a művet, s így fokozottabban átadhatta magát a szer2ő gondolatainak, az absztrakciónak, az élményerejű tükrözésnek. . Kocsár Miklós Dialoghi cimü kompozíciója a zeneszerző ifjúkori alkotói periódusából való, s az aleatoria bűvöletében közli komoly meditációit. Mojzer Antal (fagott) és Bódás Péter (zongora) nagyszerű játéka kiválóan közvetítette az érdekfeszítő erzelmi tórténésú párbeszédet. Sári József Mozaikok című műve tűnt a legkevésbé figyelemre méltónak. Kissé öncélú az alapjában monotonnak ható, bár különböző mozgásformákból összerakott „mozaik"-kép. A kétzongorás s egyébként ritmikailag nehéz darab lelkiismeretes, pontos előadói Maczelka Noémi és Kemény Erzsébet voltak. A műsor befejező részében a főiskola fúvós és ütős tanszakának növendékeivel kibővült Weiner kamarazenekar lépett színre. Weninger Richárd vezetésével. Vántus István Eclogájában érdekfeszítően ütközik a matéria és a széliem kétirányú inspirációja, s mindez egy II. századi ógörög sírfelirat apropóján. A zenekar érett, átélt tolmácsolása valódi élmény volt. Ranki György Arisztophanész szvitje a komédiához irt balettzenékböl újraalkotott kompozíció. Kitűnő, élvezetes muzsika: pogány, dévaj, tobzódó, bachusi életöröm, szellemes, paj'zán fricskák. Szecsödi Ferenc megejtően elbűvölő hegedűszólójával az élen. üdítő, pezsdítő, sugárzó örömmel muzsikáltak karmesterük gazdagon inspiratív vezényletére. A zenei fesztivál zarókoncertjén csütörtökön a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. számú gyakorlójának Bartók gyermekkara lépett fel. A komoly munkára szoktatott gyermekkar jó formában, színesen, kifejezően énekelt. Erdősné Fagler Erika dirigálta lendületesen Kocsár és Balassa műveit. Remekül előadható kompozíciók, s az együttes előadása is ehhez méltó volt. Huszár Lajos gyermekkantátáját Weöres verseire Erdős János dirigálta. A jó prozódiájú zene és a vers szerencsés találkozása Erdős és kórusa költőien gazdag előadásában. A kóruskoncertet Maros Rudolf Triója és Durkó: Rapszódia és Polymorphia című gordonkadarabjai gazdagították G. Janurik Márta (hegedű), Nagy Ágnes (brácsa) és Felletár Melinda (hárfa) kitűnő előadásában. A Mai magyar zene hete pénteken Szokolay Sándor Vérnász című operájának előadásával zárult, melyen a szerző is megjelent. Berényl Bogáta A front a közelben van Két alaptétel, két kiindulópont. Gulyás János és Gulyás Gyula En is jártam Isonzónál című filmjében az egyik megszólaltatott első világháborús veterán sok egyéb mellett ezt is mondja: „bennünket mindig odadobtak, ahol legjobban köllött... Az egész fronton, azt lehet mondani — a mi ezredünk kiválóan dolgozott. Átmentünk akármilyen nehézségen, eddig vízben, összefogódzjsdva. Hol az egyiket emelte, hol a másikat. Megsebesült, ha elengedte az ember, ha elengedte a kézit, azt elvitte a víz. De mégis átmentünk." A ,február 13—18. között megrendezett XIX. magyar játékfilmszemlén e sorok írójának meghatározó jelentőségű érzése, benyomása — nem éppen mindennapi máidon — a megrendült csodálat volt. Fenti két axióma között a kapocs pedig: az idei filmszemle áttekintő vizsgálódás után végrehajtandó értékelése. Kezdődött, miként egész (nyugodtan mondhatni!) világszínvonalú filmművészetünk: Jancsó Miklóssal. A mester szemlefilmjéről, a nyitó díszelőadáson vetített Szörnyek évadjáról előzetesen úgy szólt a fáma. hogy több szempontból „újítást", egy egyben visszatérést is jelent régi. a klasszikussá lett Jancsóhoz. A kezdetek megerősíteni. bizonyítani látszottak mindezt: a humanista tanár születésnapját ünneplő tanítványok összejövetelén a vízben lakozó rejtélyes szörny, továbbá egy artistacsoport megjelenése különféle ontológiai traktátusokba torkollik, miközben elhűlten szemlélhetjük: mennyire elképesztő, mennyire zseniálisan szuverén művésze is Jancsó századunk reprezentáns új múzsájának. Nagy kár,azonban, hogy önnön negatív árnyékától megszabadulni még ő sem tudott: a Szörnyek évadjának második fele mindinkább a hetvenes évek Jancsóját — a nyugtalanító géniuszfilmnyelvet mind üresebb formalizmusba, modorosságokba süllyesztő alkotót — idézi. „ Másnap már azt konstatálhattuk: ezen a filmszemlén még maga a Jancsó-diszelőadásos nyitány is csak enyhe előjáték volt. Mert a már említett Isonzó-filmet a magyar dokumentarista iskola újabb darabját, talán minden eddigit felülmúló lelkesedéssel üdvözölhette a zsúfolt kongresszusi központ közönsége. Gulyásék 1982-től folyamatosan készítették Magyarok az első világháborúban című háromrészes emlékmű-vállalkozásokat. Az En is jártam Isonzónál megidézi az olasz harctér poklás, a Piave, Doberdo, a Monté Grappa, Tagliamento ma még élő veteránjait. A néhai daliás harcosok — szívszorítóan reszketeg aggastyánok — fölelevenítik a múltat, s benne a magyar történelmet, népünk sorsát, olyan megrendítő erővel, hogy idővel már könnyes szemek vettek körül a nézőtéren Azután legvégül — kibékülnek Mármint egykori ellenségeikkel, az olaszokkal. Ott helyben, a valamikori csatatéren. HosszaGondolatok a XIX. magyar játékfilmszemléről Újjáalakult a cigánytanács A megyékben és a fővárosban megtartott választások alapján, újjáalakult a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett működő Országos Cigánytanács. A testület jelenleg 27 tagú. de határozat született arra. hogy a közeljövőben még további cigány és nem cigány származású tagokkal bővítik a létszámot Az Országos Cigánytanács a magyarországi cigányság érdekképviseletét látja el, megbízatása a Hazafias Népfront IX. kongresszusáig szól. A tanács új vezetőségének elnöke Szirlesi Zoltán (Szeged); alelnökei Forgács Gyula (Szombathely), Lakatos László (Encs), Orsós Jakab (Gellénháza); titkár Mezei István (Budapest) san lehetne még írni erről a hol költői szépségű, hol döbbentesen drámai, dinamizmusában lenyűgöző erejű, nagy alkotásról — amelyben mellékesen például azt is hallhattuk, hogy „a magyar történelem nem ügy van megírva, mint ahogy a tények alapján meg lehetett volna írni". A mottó pedig Tolsztojé: „Kevés az, ha nyíltan nem hazudunk. Arra kell törekedni, hogy elhallgatással se tegyük." És máris jött a következő film, az 1982-es, kitűnő Szivzür alkotójának. Böszörményi Gézának Laura cimü filmje. Amely egy fiatal nő sorsának alakulásán keresztül éppen az elhallgatás zárjait is nyitja: azt a recski munkatábort is megismerni a filmből, amelynek Kákosi-korszakbeli létéről — eleddig beszélni sem igen lehetett. . . Ezután Bacsó éternek a mozikban most játszott Banánhéjkeringöje következett, jellegzetes stílusú alkotás, több, igen jó, szellemes részlettel, március 15-e ürügyén nyomozó politikai rendőrséggel és egy, Melis György által pompásan megjelenített Iiletekes Elvtárssal egyetemben. Maar Gyula a klasszikus, régi Moldova-korszak egyik reprezentáns művét, a Malom a pokotbant vitte vászonra, kitűnően A film részint a már-már tökéletes filmes irodalmi adaptáció iskolapéldája, a moldovai miliő nagyszerű foglalata — és egy kirobbanó tehetségű fiatal színésznő, az Elysiumban megismert, itt egész egyszerűen tökéletes Nagyezsdát alakító Ráckevei Anna reprezentáns "bemutatkozása is. Sara Sándor pedig mindezénközben — tartja magát. A tavaly méltán fődíjat kapott Báoolna után most ő is háromrészes filmet készített: Sír az út előttem címmel az 1764-es madéfalvi vérengzés után szülőföldjükről elűzött és Bukovinába került székelyeket hozta még közelebb a szivünkhöz. (Ha még lehet egyáltalán. Egyébként lehet.) A szemlén bemutatott, óriási sikert aratott (többször újravetitett), Keresztúton cimü részben — mesterfogás —, csak asszonyok beszélnek. Barázdált, valaha gyönyörű, tatáros arcok. Embereiket siratok. Az 1941-es Bácskába telepítést három év múltán újabb kiűzetés követte — az eközben történt kegyetlenkedésekre derül fény balladisztikus szépséggel a filmben. Két fiatal filmes, Hartai László és Dér András pedig — nyomozott. Nem is akárhogyan. Szépleányok című, kiváló alkotásuk az 1985-ös, immáron hírhedtnek mondható hazai szépségkirálynöválasztást járja körül, a riport taníthatóan klasszikus eszközeivel, éppen visszafogottságában roppant meggyőző erővel, az igazság előtti alázattal és meg nem alkuvással, mélységesen moralista alapállásban. Ujabb adalékkal e filmesek által prezentált magyar életbemutatóhoz. Volt ám tiszta, éterien nagy művészet is. Onnan vétetett, ahonnan ilyesmit venni lehet: Ottlík Gézától, Dömölky János a Hajnali háztetők című Ottlik-regényt filmesítette meg, a szemle talán legművészibb, legtisztábban „Huszárik Zoltános" müvével, Ám, hogy a dokumentarista „vonal" is még egy drágakövet kapjon koronájához, Kósa Ferenc tíz év után bemutathatta „Az utolsó szó jogán" cimü, a rák föltartóztathalóságán dolgozó Béres Józsefről, a Béresrseppek létrehozójáról, szóló, csodálatos portréfilmjét. A tízórányi nyersanyagot négy óra 45 percesre sikerült megvágni, de esküszöm (a szemle utolsó előtti napján!), úgy éreztem, mintha csak egy-két órája ülnék a nézőtéren. A fölmutatott életút, társadalomkép, a Béres József-i sors és eszmény — a szó szoros értelmében halálpontos. Mi van akkor, ha egy viszonylag kisebb formátumú, nem is nagyon eredeti tematikát (a családok elidegenedése, az időhiány miatti, végzetes kommunikációképtelenség) jó rendező vesz kézbe? Az eredmény Rózsa János Csók. anyu című filmje az oly ritka, igényes magyar vígjáték jeles darabja. Komoly emberismerettel, ragyogó humorral, két, egészen emlékezetes színészi remekléssel. Udvaros Do- f rottya és Bánsági Ildikó jóvoltából. Még mielőtt az olvasó azt hinné; valamit történt velem. hogy ily dicshimnuszsorozatba fogtam, sietek kijelenteni: a magyar filmművészettel történt valami. Nem váratlanul, nem véletlenül, és természetesen nem előzmények nélkül. A hihetetlenül magas átlagnívó: megrendültségem egyik alapja. Miközben évek óta egyebet se hallani, minthogy a filmgyártás körül így a pénz, úgy a pénz, nyersanyag és lehetőség és válság és mifene: a magyar kultúrának ez az alig pár évtizedes múltú, a sok évszázados irodalom mellé mégis méltón fölsorakozó ága most mint egy mesebeli óriás, megrázta magát, ki így, ki úgy összekapta magát: s lön egy rég nem látott módon magas színvonalú, egyértelműen emelkedő fejlődésvonalat mutató nemzeti filmfesztivál. A mai magyar társadalom élő lelkiismeretévé nemesedett filmművészet heroikus erőfeszítéssel és bátorsággal küldözgeti egymás után a jelzéseket, tükrözve mindent — az életet magát. E beszámolóban ráadásul csak az általunk nagyon jónak talált filmeket, említettük — a többiekről annyit, hogy váltakozó szinten ugyan, de szinte mindegyikük megpróbált megfelelni fenti eszményeknek, még a rosszak is csak szigorúan „mihez képest?"-álapon minősíthetők. Lám, a szabadságharcát vívó művészet keményen továbbél. A front itt van a közelben. És hálistennek, itt vannak a harcosok is. Ugyanazt mondhatják, amit a piavei front öreg katonája: átkelve, összefogódzkodva. meg-megmerülve. De állva a csatát, tisztán látva az ellent. Tisztelgés jár érte. Domonkos László Az idei játékfilmszemle fődíját, megosztva Rózsa János Csólf, anyu és Sára Sándor Keresztúton című filmje kapta. Rendezői díjban Jancsó Miklós részesült, a zsűri különdíját Kósa Ferenc nyerte el. A Budapestért dtj nyertese Bacsó Péter filmje lett, operatöri díjat Ragályi Elemér kapott. A legjobb színésznő díját Udvaros Dorottyának, a legjobb színészét Garas Dezsőnek ítélte a zsűri. A Radványi Géza-dijat Hartai lAszlo és Dér András kapta a Szépleányok című filmért. I v