Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-20 / 43. szám

10 Péntek, 1987. február 20. Országos tanácskozás Szegeden a szocializmus fejlődéséről Referátumok tositásával lehet megvalósítani. A társadalmi élet minden területének mélyreható megújításához — amely az átalakítás célja —, a párt és a nép közös cselekvése, a szocializmus és a demokrácia elválaszthatatlan kapcsolatának érvényre juttatása nyújt garanciát — folytatta a továbbiakban Berecz János. Az átalakítás a szocialista demokrácia elmélyítését, a marxi értelemben vett önigazgatás fejlesztését jelenti; olyan társadalmi körülmények létrehozását feltételezi, amelyben az egyén, minden egyes ember a társadalom gazdájának és alkotójának érezheti magát. A szavak és a tettek egysége azt is jelenti, hogy a párt képes kritikusan elemezni, megújítani saját tevékenységét, és a társadalom fejlődésének perspektíváját tudományos elméleti igényességgel meghatározva, képes az országot a megújulás reformprogramjának megvalósításában vezetni. Ahogy az SZKP Központi Bizottságának januári ülésén Mihail Gorbacsov főtitkár fogalmazott: „Lényegét tekintve forradalmi jelentőségű fordulatról és intézkedésekről van szó. Ez a gyökeres fordulat elengedhetetlen, mivel más utunk egyszerűen nincs. Nem hátrálhatunk meg, és nincs is hova meghátrálnunk." Az SZKP-nak a szocialista világrendszerben kialakult helyeUfigyelembe véve az átalakulás és megújulás politikájának eredményessége valóban meghatározó jelentőségű a szocializmus és a béke további sorsának szempontjából. A tudományos-technikai fejlődés mai történelmi kihívása valamennyi szocialista országot érinti és mindegyiküknek megvan a maga felelőssége és része a megfelelő válaszhoz szükséges tennivalók kimunkálásában és elvégzésében, s döntő szerepe van a szociadista országok összefogásának és együttműködésének. A továbbiakban arról beszélt. hogy ma belpolitikánkban rendkívül fontos a stabilitás és a fejlődes egysége. A stabilitás azért meghatározó fontosságú, mert kell, hogy egy nép nyugalomban éljen, bízzon önmagában és a jövőben, de ugyanakkor tudja, hogy az élet által kikényszerített minden változást vállalnia kell saját jövője érdekében, s tudatosan kell megvalósítania. A történelmi -éldák azt mutatják, hogy a legkisebb adót azok az országok fizelik a változások bevezetésébén, a fejlődés által felvetett kérdések megválaszolásában, amelyek problémáikat kepesek nagyobb megrázkódtatás nélkül, szerves reformok segítségével megoldani. Éppen ezért a reformanarchizfnussal és a begyepesedett konzervativizmussal egyaránt vitázva, a valóságtól diktált szerves ¡reformokat kell következetesen előrevinnünk. Stabil hatalom nélkül nincs fejlődő-működő demokrácia — mondotta. A demokrácia a néphatalom érvényesülésének legfontosabb formája. Ilyen körülmenyek között a társadalmi egyensúly valamiféle megbomlása nem a demokrácia fejlettségét, hanem az intézmények nem kielégítő működését, a politikai harc kiéleződését jelenti, a politikai harc kiéleződésének idején pedig mindig veszélyeztetett helyzetbe kerülnek a demokrácia intézményei. Hiszen a népi hatalom stabilitása, gyakorlásának korszerűsége, módja, stílusa az intézményrendszerben testesül meg, míg intézményeink demokratizmusa és működőképessége a hatalom bázisát erősíti. Persze konfliktusok nélkül, a különböző érdekek kífeiezése és szembesítése nélkül elképzelhetetlen a fejlődés. A demokráciát vállalva szükséges vállalni a konfliktusokat is, de nem öncélúan és nem önmagukért, hanem mindig a megoldás érdekében és reményében. A konfliktusok megfogalmazása és a feloldásukra való törekvés elválaszthatatlanul öszsze kell, hogy tartozzék. A politikai feszültségek megoldásának módja jellemzi a demokrácia érettségét., Arra törekszünk, hogy a szocialista demokrácia intézmény- és eszközrendszere, működése legyen összhangban a társadalom fejlettségével, segítse a társadalom előtt álló feladatok megoldását. Keressük ennek biztosítékait, perspektíváit, mai, gyakórlati feladatait és a hatékonyabb formákat. Továbbra sem lehet minta, vagy mérce a polgári demokrácia. A továbbfejlesztés iránya: a marxi értelemben vett társadalmi önigazgatás. A továbblépés lehetőségeiről szólva elmondotta: fejlődésünk következménye, s egyben egyik hatékony eszköze, emelője, hajtóereje ís a jövedelmek differenciálódása, amit tudatosan vállalunk, mert arra törekszünk, hogy érvényre jussanak jövedelempolitikánk elvei: a munkabér fedezete csak az elvégzett munka, a tényleges teljesítmény lehet. Erre építve a szociálpolitikában a rászorultság, a közteherviselésben pedig a társadalmi igazságosság elvének kell érvényesülnie. Ezeknek az elveknek a következetes betartása is hozzájárul politikai stabilitásunk erősítéséhez, demokráciánk fejlődéséhez, a nyílt, az őszinte, a valóságos értékeket becsülő közszellem és közgondolkodás kiteljesedéséhez. Ugyanakkor azt is vállalnunk kell, hogy a teljesítményekkel arányos értékrend a társadalmi struktúrában differenciálódást eredményez. A szocializmus fejlődéseben meghatározó szerepe van a pártnak — mondotta a továbbiakban. Az MSZMP csaknem hét évtizedes útja során gazdag tapasztalatokra tett szert. Jó tapasztalatokra, amelyek tevékenységének tartós alapjává, a mozgalom es az elmélet értékeivé váltak. És keserű tapasztalatokra is, amelyek megtanítottak arra, hogy bizonyos elgondolások, utak és módszerek nem követhetők. Történelmi útja során pártunknak többször kellett alkalmazkodnia gyökeresen megváltozott helyzetekhez, kritikusan szembenéznie a saját korábbi tevékenységében bekövetkezett tévedésekkel, hibákkal és torzulásokkal. A kritikus pontokon képes volt megújulni, és minőségi változásokat végrehajtani saját tevékenységében. Különösen emlékezetes ebből a szempontból a negyvennégynegyvenötben kibontakozott legális és az egész nemzeti fejlődésre ^döntő befolyást gyakorló új szellemű és stílusú pártmunka, s pártunk politikájának és egész munkájának harminc év előtti megújulása. Nagy tanulsága megtett utunknak, hogy a párt csak akkor tudja szerepét eredményesen betölteni, ha képes politikáját megóvni az egyoldalúságtól, a szélsőségektől. Ilyen kísértések minden bonyolult helyzetben jelentkeznek, rendszerint felnagyítva, abszolutizálva a valós tényezők, oldalak, veszélyek egyikét, vagy másikát, s nem számolva másokkal. Az eredményes munka fontos összetevője volt az elmúlt harminc év során, hogy képesek voltunk két fronton is harcolni, vitázni, s ma is ilyen kétoldalú, kétfrontos érzékeny* séget tanúsítunk. A reformfolyamat legfőbb vonása, a lényege szinte ez a kétoldalú érzékenység. Ennek hiányában mindig megjelenik a két hamis véglet: egyfelől a konzervativizmus, másfelől pedig a demagógia. Szólott arról: meghatározó szerepe van a szocializmus fejlődésében, hogy a szükséges minőségi megújulások idejében és tudatosan valósuljanak meg. Természetesen nem minden egyes változás megújulás. Időnként azonban szükségszerűvé válik a kialakult ellentmondások komplex, átfogó rendszerben történő megoldása a szocialista épités egy-egy területén, vagy öszszekapcsolódva több területén. Ez elől nem lehet kitérni, mert különben a szocializmus építése komoly károkat szenved. Az MSZMP felismerte a megújulás szerepét a szocializmusban, és többször bizonyította, hogy képes azt gyakorlatilag is megvalósítani. A párt, a politika és Enyedi Zoltán felvétele az egész társadalom működésének mélyreható megújítása történt meg 1956 után. Oj módon oldotta meg az MSZMP a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Felismerve a gazdasági fejlődés ellentmondásait és fékjeit, a párt indította útjára húsz évvel ezelőtt a gazdaságirányítási mechanizmus átfogó reformját, és gyorsította meg a reform továbbvitelét a nyolcvanas években. Folyamatosan történnek lépések más területeken is — így a politikai rendszerben — a problémák újító szellemű, átfogó reformjellegű megoldására. Utalhatok például ezzel kapcsolatban a választási rend' szerre, a közigazgatási rendszerre, a társadalmi szervezetek szerepére. A megújító reformok szerves részei a szocializmus fejlődésének, formái, módjai a szocializmusban megvalósuló fejlődésnek. Lehetőséget teremtenek új utak, és megoldások kezelésére és megvalósítására, meghaladott állapotok korrekciójára. a szocializmusban rejlő előnyök kiaknázására. Ezért az MSZMP — mint eddig, úgy ezután is — a szocializmusban és a szocializmusért megvalósuló reformok pártján áll. Ezen az alapon természetesen szembenáll egyfelől minden olyan törekvéssel, amelv az újításoktól félve a reformmunkálatokat megnehezíti, hátráltatja: másfelől pedig szembenáll minden olyan törekvéssel, amely a reformokat kalózlobogónak felhasználva a szocialista rendszer gyengítésére irányul. Örömmel üdvözöljük, hogy a szocializmus megújulására vonatkozó felismerés és elhatározás más szocialista országokban is utat tör magának, bármilyen legyen is az elnevezése. Ez kedvezőbb feltételeket teremt számunkra is eddigi utunk folytatásához. Véleménycsere a tanácskozás szünetében; középen Pozsgay Imre Huszár István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója „Történelmi utunk és a közgondolkodás" című előadásában egyebek között hangsúlyozta: a felszabadulással kezdődő történelmi változások nyilvánvalóan másként érintették a még ma is élő generációkat, mint a szocializmusba már „beleszületett" fiatalokat. A fiatal generációkra is hat azonban a családi környezet, az ismerősök, a szemtanúk véleménye, s természetesen széles körben hatnak az irodalmi alkotások, filmélmények is. Fontos látnunk, hogy a történelmi közelmúlt felfogására nagymértékben hat a jelen is, elsősorban azok a problémák, amelyekkel ma kell Ynegküzdenünk. A nehezebb gazdasági előrehaladás időszakában, amikor kiéleződnek az ellentmondások, vagy éppen „értékzavarok" keletkeznek, a történelmi eredmények is más megvilágítást kapnak, s az egészében 6ikeres fejlődés leértékelődhet. A gazdaság stagnálása, a nyugdíjak értékvesztése, a reálbérek csökkenése, a nem teljesítmény-alapú bérezési és jövedelemkülönbségek kialakulása. a munka nélkül szerzett jövedelmek növekedése ismert jelenségek. Ezek nemcsak morális problémák, hanem megkérdőjelezhetik a korábbi nemzedék erőfeszítéseinek, küzdelmének értelmét is, növelhetik a történelmi látásmód zavarait, s szinte szükségszerű, hogy elhomályosítják a szocialista rend kialakulásának jelentőségét, történelmi érdemeit és eredményeit. Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke „Gazdasági útkeresés és megoldások a szocialista építés magyar gyakorlatában" címmel vállalkozott néhány elvi következtetés levonására. Részletesen szólt a gazdaságfejlesztési stratégiában, a tervezési-Irányítási rendszerben, valamint a tulajdonviszonyokban az elmúlt négy évtizedben bekövetkezett változásokról, a szocialista fejlődés sajátos hazai tapasztalatairól. Méltatta az MSZMP kezdeményező szerepét a fejlődéssel együttjáró új követelmények feltárásában, vizsgálatában, a tmábbhaladáshoz szükséges feladatok kijelölésében. A felismert, szükséges lépések elvi, politikai me> (cgalmazasa és azok gyakorlati megvalósítása között ázom an nem egyszer jeleptőű a szakadék — mutatott rá az előadó. Foglalkozott a reform eddigi ered. menyeivel, a gazdasági fejlődés támasztotta új követelményekkel, majd a szocialista tulajdonviszonyok új vonásait elemezte. Fontos történelmi tapasztalatként értékelte, hogy a nagyüzemi tevékenység keretei között is érvényesülhet az egyéni érdekeltség, és erősíthető a dolgozók tulajdonosi tudata, mint. ahrgy azt a magyar szövetkezeti modell is bizonyítja. Kulcsár Kálmán akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese „Társadalmi viszonyok és folyamatok a '80-as években" címmel foglalta össze mondanivalóját. — Mai társadalmunk — mondotta — éppen a. tudatos társadalomépítés következményeként különbözik minden nagyobb mutatójában a négy évtizeddel ezelőtti állapotától. Ebből következik, hogy más társadalom lévén, másfajta megközelítést, másfajta kezelést, irányítást igényel. Napjaink problémái a korábban kialakult szervezetrendszerben, a régi politikai-irányítási és igazgatási módszerekkel nem oldhatók meg. A korábbi állapot másfajta „hatékonyságot" igényel, és tesz lehetővé, mint amire ma szükség van ahhoz, hogy az ország a saját fejlődéséből és a globális folyamatokból egyaránt érkező kihívásoknak eleget tehessen. A magyar társadalom utóbbi négy évtizedére jellemző folyamatok történelmileg összetettek. Ma már világos, hogy saját történelmünktől nem szakadhatunk el. A forradalmi helyzetek nem kezelhetők absztrakt elméleti sémák alapján, a valóság alakítja az elgondolásokat is. A forradalmi változások után is hatnak bizonyos történelmi sajátosságok, és az új jelenségekben ott van a régiek hatása is. A reális szocializmuskép csak úgy formálható, ha alaposan elemezzük a régit, így vázolható fel aztán a létező szocialista társadalomból kiinduló olyan perspektivikus kép, amely a jelenlegi viszonyokra és a belátható jövőre épülve célokat tűzhet ki, és — esetleg már formálódó — értékeket határozhat meg. Lakos Sándor, a Pártélet főszerkesztője „Politikai intézményrendszerünk működésének hatékonysága" címmel tartott referátumot. Bevezetőben szólt arról, hogy a fontosabb állami, sőt, pártdöntések előtt már gyakorlattá váltak az ügynevezett társadalmi viták. A pártvezetés ennek során kikéri a társadalmi szervek véleményét, amivel kétségtelenül gazdagítja a születő elképzeléseket, javítja a döntések hatásfokát. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyezni — mondotta —, hogy ezek a konzultációk nem tekinthetők tényleges társadalmi vitáknak, mert egy viszonylag kisebb kört érintenek. Ez a kör azonban szélesíthető. Hangsúlyozta: a párt és az állam viszonyának helyes alakítása kulcskérdése a politikai rendszer hatékonyságának. Mivel ez a két szervezet foglalkozik rendszeresen a szocialista építés minden területével, érthető módon itt a legszorosabb a kapcsolat. Ugyanakkor itt a legnagyobbak az átfedések, a párhuzamosságok is. természetesen elkerülhetetlen, hogy a párt' és az állam szervei bizonyos kérdéseket párhuzamosan tárgyaljanak. Amikor azonban ilyen esetekről van szó, világosan kellene érződnie az eltérő megközelítésnek. Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának elnöke „Társadalmi folyamatok, tudati viszonyok, társadalompolitika" című referátumával kapcsolódott a bevezető előadáshoz. Egyebek között arról szólt, hogy a közvéleményt ma leginkább a szocialista gazdaság helyzete, jövője foglalkoztatja. A több éve tartó stagnálás, az életszínvonal szélesedő kört érintő csökkenése miatt érthetően erősödnek az aggodalmak és kétségek, az emberek mind érzékenyebben reagálnak a társadalmi különbségek vélt vagy valós növekedésére. Ezek kapcsán átfogóan elemezte a szocializmus építésének, a társadalom fejlődésének néhány körülményét, jellemző folyamatát, kitért a szocialista útkeresés és értékrend néhány dilemmájára, így például arra: hogyan lehetséges a modern árugazdaság és a szocializmus közösségi értékeinek összekapcsolása. Az előadó részletesen szólt a szocialista társadalompolitikáról, annak komplex jellegéről, kitért oktatáspolitikai és szociálpolitikai kérdésekre is, majd a tudomány és a politika kapcsolatáról szólva egyebek között megállapította: — Előrelépést jelentene, ha a politikai testületeink többet és elmélyültebben foglalkoznának mind hosszabb távú, mind átméheti céljainkkal. *