Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

Szombat, 1987. február 14. magazin [DM «wri " ' " . " ' / . . , ' V \ \ J te T&dÉ 4 MBf H " ÍJ^ S'vÁ' :/: — v- 5 • •; ss? s»« "dí V I + . ' " ? ír; (v, «< < OBiiMii • > v lv í- lltiH$* Másfélszáz oldalas, számos térkép­melléklettel kiegészített tanulmányt fejeztek be nemrégiben a Délterv te­lepülés-, közmű- és közlekedésterve­zéssel, tájrendezéssel, zajártalommal foglalkozó szakemberei. Szeged és vonzáskörzete környezetvédelmi helyzetének feltárása — ezt a címet viseli a dolgozat, amelynek jófor­mán nincsenek módszertani előképei a hazai tervezési gyakorlatban. E komplex vizsgálatra nyilván annak a ténynek a felismerése után adták a megbízást a Déltervnek, hogy az el­múlt évtizedekben felhalmozódott környezetvédelmi problémák regiszt­rálása, feltérképezése után lehet a megelőző, a „gyógyító" és a fejlesz­tő munka stratégiáját meghatározni. Környezetünk betegségei — legyen akár a földről, élővilágról, akár a vízről, levegőről, településeink tisz­taságáról szó — önmagukban ugyanis nem orvosolhatók. Ha elsza­kad a demográfiai összefüggésektől, az életmód és a fogyasztási szokások változásaitól, akkor nem hozhat eredményt a természeti erőforrások­kal legésszerűbben gazdálkodó prog­ram sem. Nos, a „pillanatnyi álla­pot" rajza e felismerést igazolja. Ar­ra mutat rá, hogy — noha ma szá­mos intézmény felelős egyes környe­zetvédelmi területekért — a jövő az egységes irányításé, a közigazgatási határokat nem ismerő komplexitásé. Már csak amiatt is, mert a fizikai, kémiai, biológiai törvényszerűségek sem veszik figyelembe a településha­tárokra kirakott táblákat. (Épp ezért terjesztették ki a vizsgálatot a Szeged környéki települések gyűrűjére, Sán­dorfalvára, Dócra, Zsombóra, Szatymazra, Domaszékre, Bordány­ra, Rőszkére, Deszkre, Újszentiván­ra. Tiszaszigetre és Kübekházára is.) FÖLD, VÍZ, LEVEGŐ A termőföldvédelem fontos mutató­ja, sikerül-e megállítani a mezőgaz­dasági területek csökkenésének fo­lyamatát, újra hasznosítani a műve­lésből (például olajbányászat miatt) kivont földeket, az elhagyott tanyák területét. S mi mindent kell számba­vennie annak, aki a termőképesség összetevőit, a káros hatásokat vizs­gálja! A melioráció, a növényvédő szerek, a talajszennyező tényezők (szeméttelepek, folyékony hulladék­gyűjtő helyek, dögtemetők), s újab­ban a főutak melletti ólomszennye­zés méréseken alapuló hatásvizsgála­ta — hogy csak néhányat említsünk — mezőgazdasági, kommunális szol­gáltatói, vízgazdálkodási szakembe- , rek együttműködését követeli (pon­tosabban: követelné) meg. Vagy ott van a víz, a maga össze­tettségével — s most nem a kémiai, biológiai összetevőkre kell gondolni, hanem arra, hányféle szempontból fontos, hogy tiszta legyen... A fel­színi vizek (élő és holtágak, tavak, mesterséges csatornák, tározók), a talajvizek, a szennyvízkezelés össze­függéseinek bonyolultságára hadd idézzük a tanulmánynak a Maty-ér­ről szóló passzusát: „Környezet- és vízminőségvédelmi szempontból a vizsgált terület kiemelt jelentőségű Pillanatfelvétel — környezetünkről Az elmúlt öt évben 3,3 százalékkal csökkent a mező­gazdaságilag megművelt földterület Szegeden. A vá­ros vonzáskörzetében 1,5—2 százalékkal több az er­dő. Az újszegedi Holt-Marosba jutó csapadékvíz fél órával az esőzés kezdete után már átlagos házi szennyvíz-minőségű. Szeged vállalatai közül hat fizet százezer forintnál kevesebb, nyolc cég félmillió alatti, két vállalat egymilliót majdnem elérő, egy pedig öt­millió forintnál több szennyvízbírságot évente. A vá­ros levegőjének koromtartalma alacsonyabb a még megengedhetőnél — körülbelül harmada. Egy évtize­de kész a város zöldövezeti terve, mely körülbelül két­ezer hektár erdő telepítését irányozta elő. Az időköz­ben megjelent földvédelmi törvény e program végre­hajtását leállította. A városi főúthálózat zajszintje mindenütt megha­ladja a megengedett határértéket. 1960-ban 36 ezer, 1980-ban 214 ezer, 1985-ben 268 ezer köbméter hulla­dékot, szemetet gyűjtöttek össze, s szállítottak, he­lyeztek el Szegeden. E kiragadott adatok és megálla­pítások mellé számosat tehetnénk még, ha átfogó jel­lemzésére vállalkoznánk annak a fogalomkörnek, amire azt a szót használjuk — a legtágabb értelemben — környezetünk. A Maty-éri többcélú tározó megépí­tésével kapcsolatban végzett vizsgá­latok rámutattak arra, hogy a belvíz­csatornában igen magas a nátrium és az oldott sótartalom. Jelentős az am­mónia- és nitrátkoncentráció is, kü­lönösen a nyári időszakban. Ez első­sorban a mezőgazdasági vegyszer, il­letve műtrágyahasználatra vezethető vissza. A Maty-éri tározó és a fehér­tói természetvédelmi terület közelsé­ge miatt, a folyékony és szilárd hul­ladék elhelyezésére fokozott gondot kell fordítani. A jelenlegi szennyvíz­ürítőhely az E5-ös főközlekedési út­tól kb. 300 méterre, a község belte­rületétől 3 kilométerre helyezkedik el. Nádas, 'vízállásos, lefolyástalan terület, ahol a kihordott szennyvíz elszikkad, elpárolog. Helye csak ide­iglenesen fogadható el." Még ugyancsak a vízminőségnél maradva, érdemes idéznünk a tanul­mánykészítők egy összegző megálla­pítását: „Szeged és vonzáskörzete több szempontból hátrányos — (az Alföld legmélyebb pontja, sík terep, helyenként kötött talaj, magas talaj ­vízállás) — környezetvédelmi szem­pontból az ország más területeihez viszonyítva mégsem súlyos — hely­zetének megóvása, javítása tervszerű beavatkozást kíván... mintegy csak saját erőre támaszkodva..." (Vajon az újszegedi Holt-Maros környéké­nek, medrének rendezése, mely rö­vid időn belül megoldandó feladat, mikor megy majd saját erőből?) S hát a levegőnk? Annak ellenére, hogy a felmérések 21 légszennyező forrást tartanak nyilván Szegeden, a város „nem tartozik a súlyosan ve­szélyeztetett levegőjű területek közé". Az ülepedő por átlagértéke például 1977-ben tetőzött (26,9 grammnyi négyzetméterenkénti, s havonkénti mennyiséggel) — s 1985­ben már csak 9 volt ez az átlagérték. Alacsony a város levegőjének ko­romtartalma, nitrogén- és kéndi­oxid-szennyezettsége is. Ebben nyil­ván szerepe van annak, hogy a múlt században tervezett városszerkezet kedvező adottsága az úgynevezett átszellőzési rendszer. Még akkor is, ha az utóbbi évtizedekben a „zöld szigetek" egy része beépült, szilárd burkolatot kapott, a zöldsávok, fa­sorok megfogyatkoztak, illetve el­öregedtek, s a belváros területén 15 éve nem épült új park. A Nagykör­úton kívül sem elegendő... De ez már egy másik részterületre vezet át bennünket ZÖLDEK, ZAJOK, HULLADÉKOK Közelítsünk messzebbről! Puszta­szer, Mártély tájvédelmi körzeteiben a mezőgazdasági művelés, a meliorá­ció átalakítja a vízháztartást, meg­változtatja a növényzetet, a védett állatfajok élőhelyeit. Fokozott gon­dosságot igényel hát minden beavat­kozás. Intő példa lehet a védőtöltés nélküli zsombói ősláp és láperdő fe­nyegetettsége — hiszen a fennmara­dásához szükséges vízszint a kör­nyékbeli legelőket is „vízállásossá" teszi. Ha a felszíni vizeket elvezetik, a láp vízszintje is csökken... Erdőink a városkörnyéken, a kör­töltés mentén is gondozásra érettek, a belterületek zöldjei megújításra. A Korányi fasor, a Petőfi Sándor su­gárút és az Április 4. útja hársfasora, a Hunyadi János sugárúti vadgeszte­nyék, az Odesszai kőrút fekete dió fasora, s a város szinte valamennyi platánja károsodott. Kevés az olyan egészséges, „várostűrő" fasor, mint a Lenin körúti ostorfák együttese, az olyan gondozott község, mint Rösz­ke. A tájrendező feladata persze nem csupán a hagyományos parkok vé­delme — a környezetszennyezés szempontjából védettként veszi számba a sportpályákat, strandokat, üdülő- és kirándulóhelyeket is. Ha ugyan fásitottak, ha az árhullámok előtt a szeméttárolók ürítése, árhul­lámok után a partok rendezése meg­oldott, ha a szemétszállítás szerve­zett. Ha nem — a feladatlistán sorol­tatnak... „Külön figyelmet érdemel váro­sunkban a termőföld-gazdálkodás teljes hiánya. A lakótelepek építési törmelékkel teli, nem megfelelő ter­mőrétegú területein telepített növé­nyek sok esetben fenntarthatatla­nok. Pécs gyakorlatának megfelelő­en városunkban is létrehozható len­ne termőföldbank. Hosszabb távon komoly előrelépést eredményezne egy tiszta profilú, kertészeti vállalat létrehozása. Úgy érezzük, hogy a kö­vetkező években szükséges zöldfelü­let-rekonstrukció feladatai — figye­lembe véve a továbbra is szűkös gaz­dasági lehetőségeket — csak ma­gasszintű szakmai irányítással (váro­si főkertész) és az eddiginél átgon­doltabb zöldfelület-gazdálkodással oldhatók meR." A zajvédelem terén tett múlt évek­beli intézkedések átgondoltságról tanúskodnak, s eredményesnek mu­tatkoznak — legalábbis ami az ipari üzemek zajszennyezéseit illeti. Az a gyár, mely lakóterületbe ékelődött (szegediek számára fölösleges példá­kat hoznunk), az OKTH Dél-Alföldi Felügyelősége folyamatos ellenőrzé­sére számíthat ma már. A közlekedé­si zajártalmakat is mérik — ám ettől a járműpark elöregedése még nem áll meg... Passzív védekezésre van csu­pán lehetőség: a beépítési távolságok növelésére, hangszigetelő nyílászá­rók alkalmazására. A legzajosabb a városban az 5-ös, 43-as és 47-es út bevezető szakasza, a Lenin körút és a belvárosi hid — ezeken az utakon a zajszint éjszaka is fölötte van a ha­tárértéknek. S akkor még ott vannak a fűtőművek, az abc-k hűtőrendsze­rei, a szórakozóhelyek, az időszakos rendezvények, sportversenyek. „Az ebbe a csoportba tartozó zajforrá­sok hatása a működési engedélyek kiadásával egy időben előírt korláto­zásokkal csökkenthető. Meg kell ha­tározni a működési időt és a környe­zetbe kibocsátott zajszínt mértékét" — írják az akusztikai szakemberek. A veszélyes hulladékok kezelését vizsgáló szerzők a lehető legfrappán­sabban fogalmazzák meg a kiindulá­si elvet: „a veszélyes hulladék azé, aki megtermelte", A regionális keze­lőtelepek országos hálózatának ki­épüléséig a hulladék termelője köte­les az ártalmatlanításról és biztonsá­gos átmeneti tárolásról gondoskodni — olvashatjuk a Délterv-tanulmány­ban annak a hosszú részletezésnek kíséretében, amely a veszélyes hulla­dékok jegyzékét tartalmazza, az ak­kumulátorsavtól a zsirhulladékig. S ezek jiem juttathatók a kommunális hulladék közé — annak kezelése amúgy is megoldatlan, Szeged kivé­telével. De még e városban is szapo­rodnak az illegális lerakóhelyek! És hiába, hogy Szegeden a rend­szeres hulladékgyűjtésbe vont laká­sok aránya körülbelül 80 százalék, hiába a 30, egyenként négyezer lite­res konténer a szemétszállításból ki­maradt területeken, a 3300 utcai sze­métláda, a burkolt útfelületek 55,7 százalékának rendszeres takarítása, az 54 ezer négyzetméternyi járdabur­kolat, mely elvben ugyancsak tisztí­tott, ha az elvégzendő feladatok mennyiségét mindig az adott pénz­ügyi keret szabja meg, s nem a valós igény, vagy legalább az egyszer már elért színvonal tartásának szándéka. (A feladatnövekedés a négyzetméte­reket tekintve 1960-hoz képest 1975­re 32 százalékos, 1985-re pedig már 120 százalékos volt. Jelenleg 14,6 millió forint jut az utak gépi tisztítá­sára. A város jelenlegi, hóolvadás előtti állapotát tekintve ez az összeg éppenséggel nem megrendítően ma­gas...) ARÁNYOK, ÉRTÉKEK,CÉLOK A tanulmányban egyébként még egy helyen találunk utalást arra, hogy azért nem csupán szemléletváltozás, koordináció, okos koncepció kérdé­se a környezetvédelem. A zöldterüle­tek fenntartásáról szóló oldalakon, ahol nem lehetett elkerülni a magya­rázatát annak, miért csak 170 hektár zöldfelületet gondoz kertészeti kivi­telező Szegeden a 383 és félből. Nos, egy négyzetméter zöldfelület fenn­tartására 7 forint nyolcvan fillér jut jelenleg, ami az országos átlagot te­kintve is igen alacsony. (Összehason­lításul: Szombathelyen 11,55, Pé­csett 11,78, Debrecenben 11,71, Győrben 11 forint 9 fillér.) S még az átlagon belül is micsoda különbsé­gek: a belvárosi belterjesen gondo­zott parkokra 13 forint 30, a lakóte­lepiekre 6,80, a külterjes gondozású­akra három forint jut. Ez a más fejezetekben nem tapasz­talható részletezés utal a tanulmány­készítők egy, a pénzügyektől már teljesen távoli észrevételére. Arra a tényre, hogy a különböző helyeken, módszerekkel és részletességgel nyil­vántartott környezetvédelmi adatok összegyűjtése nehéz feladat elé állí­totta a tervezőcsoport tagjait. „A feltárások és adatgyűjtések alkalmá­val sajnos több hivatalos szerv és vállalat igen nehezen és fenntartá­sokkal adta meg a birtokában levő adatokat, mivel azok közlését nem tartotta ilyen célokra sem célszerű­nek. Ezért ezen a gyakorlaton és hozzáálláson az elkövetkezendőkben feltétlenül és egységesen változtatni kell —, mivel a közös cél érdekében csak a pozitív részvétellel oldhatjuk meg mindinkább sürgető környezet­védelmi feladatainkat." Befejezésül hadd mondjuk el olva­sóinknak, hogy természetszerűleg nem térhettünk ki a tanulmány vala­mennyi fejezetének egyformán ala­pos ismertetésére. Nyilvánvalóan szakmai információkkal, túlzottan sok adattal sem akartuk terhelni azo­kat, akiket érdekelt e téma, s velünk tartottak. A>-nagyobb nyilvánosság figyelméért így is köszönettel tarto­zunk. S köszönettel a Délterv Her­nyák Imre vezette tervezőcsoportjá­nak (tagjai: Fekete Zoltánné, Bol­dog Mária, Bukovinszky Tamás, Su­der Károly és Szanka Károly), hiszen egy Magyarországon eddig szokatlan tervezői módszer megismertetésére, tanulmányuk nem tudományos igé­nyű összefoglalására adtak lehetősé­get. Ezzel is alátámasztva vélemé­nyüket: „az egész társadalom, a tár­sadalmi szervek és az egyes állampol­gárok egyetértése, valamint segítő közreműködése nélkül a környezet­védelem nem valósítható meg" Szöveg: PÁLFY KATALIN Fotó: PÉNTEK LÁSZLÓ l 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom