Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-03 / 28. szám

Herid, l'J87. február 3. 3 Felújított kaktuszház Korszerűen felújítóit környezetbe került az ország legna­gyobb kaktuszgyűjteménye a debreceni Kossuth I.ajos Tu­dományegyetem botanikus kertjében. A ma már jelentős természettudományi értéket képező gyűjteményt 27 éve alapították, és abban' csaknem 2 ezer (¡00 faj, mintegy 15 ezer példánya látható. Csak azok a fajok hiányoznak, me­llek méretüknél fogva üvegházban nem tarthatók. A csupa üveg építmény három hajójában az egymáshoz hasonló klimaigcnyü kaktuszok kerültek egy csoportba Tanácskozás az innovációról A kutatási eredmények gyakorlati hasznosításának meg gy o rs i tásá v a 1 f ogl a I kozó tanácskozás kezdődött hétfőn Gödöllőn. A négynapos kon­ferencia vitaindító előadá­sában Adóm Antal, az Ipari Minisztérium műszaki .fej­lesztési főosztályának helyet­tes vezetője egyebek kőzött azt hangsúlyozta, hogy ha­zánkban általában nincs hi­ány a gazdaság fejlesztésé­hez szükséges ötletekben, megoldatlan viszont az élet­revaló ölletek, találmányok gyors gyakorlati hasznosítá­sa. Az úgynevezett innovációs parkokról van szó, amelyek egyfajta szolgáltatóházként működnek, s általában a lét­rehozótól a * piacig egyenge­tik a szellemi alkotás útját. Eddig kettő innovációs park kialakítása kezdő­dött meg. Az elsőt Szegeden rendezik be 183 millió forint költséggel, a Biotechnológiai Ipari Nagylabor néven, a Jó. zsef Attila Tudományegye­tem, a környékbeli inari vál­lalatok, mezőgazdasági üze­mek részvételével. A máso­diknak a gazdája a Budapes­ti Műszaki Egvetem lesz Rövidesen további négy ha­sonló intézmény létrehozásá­nak előkészítése is befejező­dik. (MTI) Ruhagyári fazon Miért? Nem kevesebbről volt szó, mint a vállalat idei gazdasági programja. Tudván azt, hogy tavaly igen nagy erőfeszítések árán sikerült a 96 százalékos terv­teljesítés, nem csoda, ha a bizalmiak, főbizalmiak szin­te kivétel nélkül nagyon konkrétan, élesen fogalmaz­tak. Tavaly a korábbi évhez viszonyítva 26 százalékkal nőtt a túlórák száma. A „tűzoltómunka" megkövetel­te többször a napi 12 órás műsza,kokat, a rendkívüli akciókat. Ezzel időnként pá­rosult a gazdaságtalan ter­melés is. A vállalati szakszervezeti bizottság titkára határozot­tan kérte, tervszerű és tuda­tos legyen az idei termelés­Nem fogják a Szegcdi Ruhagyár történetébe korszakalkotó esemény­ként bejegyezni a kö­zelmúltban tartott bi­zalmiak testületi ülését. Nem születtek eget verő ötletek, elképzelések. Mégis tisztes tanácsko­zás volt. lényegre törő beszédet ta­nulnunk kell. (A külsőségek­ről — talpraesettség, a hall­gatóság meggyőzése szavak­A vállalati pártbizottság titkára, némi derültséget keltve, elmondta, hogy „az éves terv ne legyen guruló program, amit nem érünk utol". A napi, a heti, a ha­vi... terveket teljesíteni kell. A több órás tanácskozá­son, gondoljuk, ki-ki magá­ra vette, ami rá tartozik. Ügy tűnik, „odalent" az em­berek akarnak jól dolgozni, és vállalják időnként az ál­dozatokat is. Mit remélhetünk? Olyas­mit, hogy a szakszervezeti kai, gesztusokkal — már csatornákon át gyorsan fel­nem is beszélünk.) És az ki- színre kerülnek a gondok, derült, hogy a bizalmiak vé- Kedves tisztségviselők, ne leménye a dolgozók vélemé- fogják be se a szemüket, se nye. Az ülést követő napok- a fülüket, de a szájukat ban vagy éjszaka a szak- se! Évkezdet és munkabér szervezeti tisztségviselőknek It. E. irányítás. Jó volna már egy összegezniük kellett a ve­hónappal előre látni a dol- leményeket. Egyszerűbb le­gozóknak, hogy milyen fel­adat vár rájuk. A szerve­zés, az előkészítés azonban vezetői feladat. A vezetők ne végrehajtók legyenek, ha­nem alkotó elmék. Próbál­ják befolyásolni a körülmé­nyeket, a régi helyett kezde­ményezzék az újat. És ha túl sok az eszkimó és ke­vés a fóka, azt is észre kell venni. Harcos, változásokat sür­gető vélemények uralták az ülést. Hál' Istennek, olvad a jég — lélegzik fel az em­ber. Közel hatvanan ültünk a teremben. Szinte vala­ménnyi hozzászóló úg,y hát papírra vetni a gondola­tokat. Milyen megjegyzések hangzottak el? A dolgozók nem kapják meg időben és folyamatosan a szabványo­kat. Az alapanyagok minő­sége nem mindig felel meg a követelményeknek. Ha rosszul dolgozunk, nem ér­demes túlórázni. Tüzeteseb­ben át kellene nézni a ter­melési tanácskozások anya­gát a vezetőknek, mert azo­kon az emberek elmondják a véleményüket, a gondjai­kat. Ha azoknak foganatja is lenne! Előfordul, hogy a tanulóknak nem tudnak a V aló.igaz: nem fogadta osztatlan lel­kesedés ama bizonyos december 2-ai kormányajánlást. az alapbérek emelésének kívánatos elhalasztásáról. Vannak — nem laikusok, vállalati szak­emberek —, akik azt kérdezik: ugyan mi­ként egyeztethető össze ez a „kvázi" bér­stop a régóta és napjainkban egyre gyak­rabban hangoztatott vállalati önállósággal. Mások azon spekulálnak, hogy az általá­ban teljesítményfedezet nélküli béremelé­seket végrehajtó vállalatokat ugyan ki és mi akadályozza meg abban, hogy majd áprilistól tegyék azt, amit egyébként ja­nuárban tettek volna? Megint mások arra hivatkoznak, hogy a felelősen gazdálkodó vállalatok felelősen gondolkodó vezetői eddig sem osztogatták januárbon, február­ban nyakra-főre a pénzeket, hanem rend­re megvárták az egész esztendő gazdasági eredményeiről tudósító vállalati mérleg elkészültét: nem hiába mondás manapság is: ha április — akkor béremelés. A SZOT illetékes titkára többször is ki­jelentette a nyilvánosság előtt: a szak­szervezetek hosszú hetekig vitatták az ajánlással kapcsolatos kormányelképzelés helyességét, míg végül is belátták, hogy nem kerülhető ki az ajánlás közzététele. S vannak, persze, akik az ilyenkor szo­kásos túlbuzgóságukban valóban szabályos bérstoppá változtatták azt, ami sem jogi értelemben, de lényegét tekintve sem bér­stoprendelet. Tudok munkahelyről, ahol megtagadták céljutalmak kifizetését, mondván, hogy most bérslop van, s van­nak szakmák, ahol az év elején szokásos — nem automatikus, hanem rendkívüli, ám éppen ezért az anyagi ösztönzés szem­pontjából hatásos — „feljebb sorolásokat" áprilisra halasztották — helyesen —, de azzal, hogy azok nem visszamenőleges ha­tályúak, csakis áprilistól érvényesek. Sok a zavar, sok a félreértés, nagy a kapkodás, és persze — mindennek követ­kezményeként — nagy ellenkezés. Ügy látszik, eljutottunk odáig, hogy egy egy­szerű, világosan, érthetően fogalmazott, minden olvasni tudó ember számára könnyen követhető, pár soros ajánlás — ha úgy tetszik, figyelmeztetés — az érin­tettek számára felfoghatatlan és emészt­hetetlen. Eljutottunk odáig, hogy még a laikusok körében is — akik persze legin­kább érintettek — az a szent meggyőző­dés: a kormány most elrendelte a bérsto­pot., de akkor ez miért nem párosul ár­stoppal? E sorok írója már többször, több publi­kációban ->- ám be kell látnia, hogy min­den eredmény nélkül — megpróbálta tisz­tázni a vaskos félreértést: a december 2­án megjeleni lapok nem arról tudósítot­tak, hogy a kormány bérstopot rendelt el. Az akkori közleményből ugyanis egyértel­műen kiderül, hogy áprilisig is emelked­hetnek a teljesítménybérek, hogy igenis kifizethetők az esedékes prémiumok, s persze, az évi. nyereségből való részesedés is, Vagyis, az alapbéreken kívül a kormány­ajánlás — vagy mondjuk így: kérés, fi­gyelmeztetés? — a munkahelyi keresetek egyéb, és nem lényegtelen elemeit nem érinti. Akkor tehát még egyszer; nem központilag elrendelt bérstop, de azért komoly és mindenképpen megszívlelendő figyelmeztetés. Azért talán nem árt fölvillantani e kormányajánlás indítékait jelző tényeket. Senki nem vitathatja, hogy a felelősen gazdálkodó vállalatok felelősen gondolkodó vezetői mindig is az aktuális gazdasági események ismeretében emelték a béreket. Megvárták ezzel az éves mér­legek elkészültét, őket tehát jottányit sem érinti a szóban forgó ajánlás. De az is tudnivaló, hogy e felelősen gazdálkodók vannak kevesebben. Például: 19H5 végen, az esztendő utolsó hónapjaiban, az ipari átlagbérek 23 százalékkal, az építőipari átlagbérek pedig 14 százalékkal növeked­tek. Ezek a számok egyértelműen jelzik, hogy a vállalatok nagy többsége a ma­radék pénzeket az utolsó pillanatban és villámgyorsan szétosztotta; e bérezési gya­korlatnak ugyan miféle ösztönző hatása lehet? Ám maradt e sajátságos „ösztönzési" gyakorlat, mert például tavaly, január és szeptember között, kerek 8 százalékkal emelkedtek az átlagbérek, s nem az a baj, hogy ez jóval több, mint amivel a terve­zők az év elején számoltak, hanem az, hogy ez a bérnövekmény messze nincs arányban a gazdaság teljesítményével. Valószínűleg azért sem, mert a tavalyi esztendő is a már hosszú évek óta szoká­sos béremelési kampánnyal kezdődött, még mielőtt kiderült volna, hogy hol és meny­nyi pénz lesz, ha egyáltalán lesz, az alap­bérek emelésére? Márpedig az egyszer el­határozott bérnövekményt vállalni és rendre fizetni kell, akkor is, ha a mérle­gek végül is kedvezőtlen gazdasági ered­ményekről tanúskodnak, s fizetni kell ak­kor is, ha a munkáltató vállalat év köz­ben kerül nehéz helyzetbe. H át ennyi az alapbéremelések elha­lasztásával kapcsolatos kormány­állásfoglalás (ajánlás) háttere, de azért ne feledjük: figyelmeztet ez az ajánlás még valamire: nevezetesen arra. hogy nem oktalanok a keresetszabályozás megújításával kapcsolatos szakmai viták. E viták közös lényege, hogy a mai és a már régóta próbált módszerekkel aligha érhető el a kívánatos cél: a vásárlóerő és az árualap közötti egyensúly, miközben az erőteljesen differenciált anyagi ösztönzés egyre határozottabban deklarált gazdaság­politikai alapelv. Ez a — mindenkori ke­resetszabályozástól elvárhaló — két alap­követelmény sehogy sem hajlandó össz­hangba kerülni, s feltehetően nem a dol­gok természete, sokkal inkább a szabá­lyozás felemássága miatt. Vérles Csaba KlSZ-bizottsági ülés Rz IH-ról - őszintén Kezd neve lenni a szegedi ifjúsági háznak. Színvonala­sabbak a programok, a fiatalok mind több rétege talál itt kellemes elfoglaltságot. Ezek a vélemények a tegnapi váro­si KlSZ-bizottsági ülésen hangzottak el, melyen napirend­re került az ifjúsági ház taóalyi munkája. kezdte, „megbeszéltük lent tematikának megfelelő mun­az üzemben", véleménye a volt"... Igaz, a „a kollégák Ütő vetkező kát adni. Mi lesz így az utánpótlással? Jobb munka­bizalmiak szervezéssel elkerülhető tijbbsége olvasta a hozzászó­lását. Minek tudhatjuk be ezt? A demokratizmust, a lenne a kapkodás, az ideges­kedés, és nem utolsósorban a minőségromlás. Rugalmas munkarend Számítógépre bízták aszá- mikor fejezi be a munka­mítógépgyár dolgozóinak napot. A törzsmunkaida — munkaidő-nyilvántartását - -—='-­Videoton tabi üzemegységé­ben. A blokkolóórát termi­nálokkal váltották fel, s a gép a személyi mágneskár­tyák alapján azonosítja a munkába érkező, illetve az üzemből távozó alkalmazot­takat. Nem öncélú technikai újdonságról, hanem egy ru­galmas munkaidőrendszer fontos előfeltételéről van szó, amit az anyavállalatnál szerzett kedvező tapasztala­tok alapján vezettek be a Somogy megyei gyáregység­ben. Egyelőre száz dolgozó bi­zonyos határok közt maga döntheti el, mikor kezdi és amikor mindenkinek a he­lyén kell lennie — 8-tól 13 óráig tart, a fennmaradó résszel viszont ki-ki szaba­don gazdálkodhat, ha ösz­szességében ledolgozza a havi, illetve a negyedévi kötelező munkaidőt A rugalmas munkarend a dolgozók és a vállalat szem­pontjából egyaránt előnyös. Az emberek könnyebben in­tézhetik ügyes-bajos dol­gaikat. A rugalmas munkaidő előnyeit sok más vállalatnál éppen a hagyományos nyil­vántartás bonyolultsága miatt nem tudják kihasznál­ni. bevált. A ház igazgató­helyettese. Nemes Nagy An­tal által készített beszámo­lóhoz annyit fűzött hozzá, nem csökkent az intézmény­nek nyújtott állami támo­gatás. és a tetőbeázást az hanem építők hamarosan megszün­orientá- tetik. Rózsa János azt hiányolta, hogy kevés a dolgozó fia­taloknak szóló program. Násztor József úgy ítéli meg, az IH-ban mindig ta­lálni érdekes elfoglaltságo­kat. Kiemelkedően jók a a Az apropót többek között az is adta, hogy az IH 1986 áprilisától a városi KISZ­bizottság irányítása alatt áll. Amint azt Tóth Tamás, a KISZ-bizottság első tit­kára elmondta, nem direkt eszközökkel élnek tartalmi, politikai Lásra törekednek. Ennek nyomán például a házban tavaly T(ini tanya néven rendezvényeket tartottak, közhasznú tanfolyamokat indítottak, és megrendezték a csuládosok és fiatalok napját. Az első titkár arra ^gyermekíoglalkozúsok, hívta fel még a figyelmet, hogy az ifjúsági házban lassú a szemléletváltás. Juhász Pál, a városi ta­nács vb művelődési osztá­lyának helyettes vezetője propagandamunka viszont javításra szorul. A testület ezt követően meghallgatta és elfogadta a városi KISZ-bizottság idei költségvetési tervét. A for­elmondtn. hogy jól együtt radalnú ifjúsági napok 1987. tudnak működni az ifjúsági évi programja ugyancsak házzal, a KISZ-lrányitás is napirendre került. MHSZ—Medosz megállapodás Együttműködési megállapodást kötött a Magyar Hon­védelmi Szövetség és a Mezőgazdasági, Erdészeti es Víz­ügyi Dolgozók Szakszervezete. A megállapodás érteimébert tovább fejlődik az MHSZ és a Medosz együttműködése. A többi között kiemelt fi­gyelmet fordítanak az ifjúság körében folyó honvédelmi agitációs és propagandamunkára, a honvédelmi nevelésre és oktatásra, a szabadidős és versenysport-tevékenységre, valamint közös rendezvények szervezésére. Az együttmű­ködési megállapodás a két fél közötti rendszeres tapaszta­latcserékről is intézkedik. Uj termékeket is készítenek A termelést ösztönző köz­ponti intézkedések nyomán növekszik a baromfiállo­mány és több alapanyaghoz jutnak a feldolgozó üze­mek. Az elmúlt időszakban nőtt az export is. A Baromfitermelök Egye­sülésében elmondották: az egyesülés 47 tagvállalata kö­zül a 19 feldolgozó üzem tavaly 445 ezer tonna élő baromfit vásárolt és dolgo­zott fel, ami. csaknem 60 ezer tonnával több a előző évinél. A belföldi értékesí­tést 7 százalékkal növelték; 135 ezer tonna húst és ba­romfiterméket adtak a fo­gyasztóknak. A feldolgozó üzemek, a választék bővíté­sére csaknem 20 új termék gyártását kezdték meg 1986­bon; megjelent az üzletek­ben a parajos baromfipári­zsi, a szentesi esemegekol­fihúst — bontott és darabolt csirkét, pulykát, libát és kacsát — adtak el. Ez a mennyiség valamivel keve­sebb mint 1985-ben, .ám a feldolgozó üzemek több, jobb minőségű, magasabb feldolgozottságú terméket adtak. Így az egyesülés tag­vállalatainak devizabevétele 2—2,5 százalékkal megha­ladta az egy évvel korábbit. Az idén további új ter­mékkel jelentkezik a barom­fiipar. Befejező szakaszuk­hoz érkeztek a fóliás puly­kasonka-t a fóliás kakas­sonka- és a különféle ba­romfikonzerv-készitmények­kel folytatott kísérletek. A hazai fogyasztók által meg­kedvelt néhány árufélesé­get a külpiacon is bemutat­nak. A baromfi-feldolgozók 1987-ben a tavalyit jelentő­bász, a hortobágyi pulyka- sen, 30—35 ezer tonnával kolbász, a baranyai pulyka­mell, a kiskunhalasi kakas­kolbász, míg a libamájter­mékek családja pürével, par­féval, illetve a máj szeletelt változatával gyarapodott. Az egyesülés tagvállalatai — a külkereskedelem köz­vetítésével — tavaly több mint 190 ezer tonna vágott baromfit értékesítettek kül­földön, 18 százalékkal töb­bet mint 1985-ben. Több mint kétszeresére növelték a rubelelszámolású exportot, az áru nagy részét a Szov­jetunióba szállították,. A konvertibilis piacokon mint­egy 106 ezer tonna barom­meghaladó mennyiségű, osz­szesen mintegy 480 ezer tonna élő baromfi felvá­sárlására készültek fel. A háztáji termelést integráló nagyüzemekkel, az Áfészek­kel, valamint a szakcsopor­tokkal január közepéig csir­kenevelésre 90, pulykatar­tásra 80, míg a víziszárnya­sok átvételére több mint 60 százalékban megkötötték az 1987-re tervezett szerződése­ket. A baromfi-feldolgozókból az év eddig eltelt időszaká­ban máris lu e/.er tonna baromfihúst és -terméket küldtek exportra (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom