Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-13 / 10. szám

Szerda, 1987. január 14. 3 kwó Újdonságok Annyi van, hogy (tévéző) ember legyen a talpán, aki máris el tud igazodni közöttük. De hát ez még csak január! Remélhetni, az 1987-es év elteltével majd elmondhatjuk, megszoktuk és megszerettük az átalakított műsorokat. Mert azért nem mindegyik teljesen nóvum, amelyik annak látszik. Némely esetben több régi műsort „összevontak", egybeolvasztottak, mint például: Iparvilág, Agrárvilág, Mutató — helyett ezentúl egyetlen gazdaságpolitikai magazin lesz. Majd látjuk, milyen, mindenesetre a Mutató eddigi színvonala magas mércét állít. Ez a főként rádiós újságírókat foglalkoztató gazdaságpolitikai műsor a tévé egyik legérdekesebb programjává vált — létének rövid ideje alatt. Reméljük, megtartják belőle a rokonszenves szókimondást, a tárgyszerű elemzés igényét, a protokoll-nélküliséget. Ötvözet lesz az új Kalendárium: a Diagnózis, az ötletek és Kapcsolatok című adásokat integrálja, amelyeket — őszintén szólva — még meg sem tudtunk ismerni, olyan kismúltúak. Mármost a Kalendárium amolyan életmódmagazin lesz, iránytű testi-lelki bajaink megelőzéséhez, megfelelően a honi, központi törekvéseknek, melyek tán idővel szélesebb körök törekvéseivé válnak. Átalakult — úgy tetszik, bővült — a Gondolkodó című tudományos műsor is. Hetente látjuk, ígérik, másmás tudományos témáról fog tájékoztatni. Üjfent annak a reményünknek kell hangot adni, hogy megtartja majd a „régi" Gondolkodónak azt a szembetűnő — mert annyi más műsortól megkülönböztető — jegyét, hogy felnőttnek tekinti közönségét. Pálfy István műsorvezetői intelligenciájára, érzékeny és lényegre törő kérdéseire, eligazító összekötő szövegeire alighanem sokan szívesen emlékezünk. A szerkesztők elképzelése szerint az iskolások legkedveltebb műsora lesz a Hármas csatorna, az újjászervezett Iskolatelevízió új sorozata. Azért hármas, mert „a gyermek személyiségfejlődésének legfontosabb mezőit, az érzelmi, az értelmi és a manuális kibontakozást együttesen, közösen szolgálja". Ügy legyen! A felnőttek és a gyerekek, pedagógusok és szülök, család és iskola közös programja viszont a Csengetés, mely havonta jelentkezik majd, és a nevelésben érdekelt feleket igyekszik meggyőzni arról, hogy egyugyanaz a dolguk, csak máshol és másképpen, „öregebbek" sorozatának szánják, a Más kép címűt; az ifjúsági szerkesztőség számolhatatlan kudarca után őszintén szurkolunk: ez sikerüljön. Mit hagytam ki? Rengeteg mindent! Am ennyiből is kiviláglik, hogy az új műsorszerkezetben igyekeztek figyelni az azonos érdeklődésűek csoportjaira: sorozatokban, állandó helyeken-időpontokban próbálnak szoktatni bennünket egy „rendesebb" nézői magatartásra. Arra tudniillik, hogy nézzük ki magunknak a saját műsorunkat jó előre, azt nézzük, s egyébkor próbáljunk mást is csinálni. A havi vagy heti rendszerességgel jelentkező magazinok, tévés újságok üdvözlendő rendszere-e, vagyis a kényszer — avagy a butuskaság? Nem tudni, mi az oka eme új műsorstruktúra egyik szerencsétlen vonásának. Az történt, hogy a nézők föltételezett érdeklődése szerint alakított „sávok" közé beszorították a két vidéki stúdió produkcióit. Ügy fest a dolog, hogy miután a „nagytévében" belátták: talán nem egyszerűen úri passzióból készítik Pécsett és Szegeden az önálló műsorokat! Vagyis valahol mégiscsak be kéne mutatni őket, ha már megvannak; kitalálták a „vidéki sávot". Ez kivétel nélkül kora délutáni órákat jelent, amikoris hiába sugározzák akár a legremekebb művészi produkciókat, érdekes riportokat, portrékat — akármit — a körzeti stúdiók termékei közül, azok tökéletesen hatástalanok maradnak. Nem érik el a potenciális közönségüket. A helyes megoldás az lett volna, ha a vidéki stúdiókban készült műsorok a műfajuknak és mondandójuknak megfelelően szortírozódtak volna különféle „sávokba": ez az ifjúságnak, az a gyermektársadalomnak, emez a gazdaság dolgaira fogékony mindenkinek, amaz a kultúrszomjasoknak — és így tovább. Ehelyett van a „vidéki sáv", mely nem más, mint beszédes tanúsítvány a fővárosi provincializmusról. Sulyok Erzsébet Gregorológia Rádió figyelő Sokszor, sokféleképp, sok mindenről faggatták már Gregor Józsefet. Joggal feltételezhető hát, ha újabb műsor készül, elárulhat-e újat magáról a méltán népszerű szegedi basszista? Hál'istennek. aggodalomra semmi ok. Részint, mert Gregor mesélőkedve apadhatatlan, szerencsés beszélgetőtársa újságírónak, riporternek. Bármilyen témát pendítenek, készséggel, kedéllyel veszi át a szót, sorolja életének, pályájának részleteit, érdekességeit. Legutóbb Szabó Éva készített vele órányi interjút, melyet vasárnap délelőtt sugároztak a Kossuthon. A „karika" ugyan felcsúszott az előző program mellé, ám ismerős a riporter neve, hangja: a gyermekrádió cégére immár, például, a Nyitnikék műsoré. Az Amikor én még... sorozatban híres felnőttek lebbentik fel a fátylat kiskorukról. Amikor még csintalanok, vagy éppen jól neveltek, tehetségesek vagy . .. nos. Gregorról kiderült, nebulóként nemigen lehetne, teszem azt a mai zeneiskolások példaképe... Igazi rosszcsont volt. a kutyát is megharapta, félévkor rendszerint bukásra állt valamiből. S bár korán hokedlire állt, nem szerepelni, hanem, hogy elérje a konyhaszekrény tetején, ami kémiai kísérleteihez szükséges. A tevékeny, „csinálós" kissrácból, kezelhetetlen fiatalemberből „beletörődös", alkalmazkodó felnőtt lett, a botfülből pedig — briliáns hallás. Először 16 éves korában kérték, énekeljen az eltávozott kántor helyett a templomban — s aztán meg sem állt a kiváló művész címig. Persze addig igencsak kanyargós az út: előbb kitelték a konzervatóriumból, meg a Zeneakadémiáról is — nem szeretett fölösleges dolgokat tanulni, no. A szegedi színházban Vaszy Viktor vette pártfogásba, „neki köszönhetek mindent" hangzott el a rádióban. Sajnos — hisz anekdotázó mondókáját elhallgattuk volna tovább — nagyjából itt véget is ért a műsor. Elmondta még a Mamát, József Attilától, énekelt egykét szépséges áriát. A közönségtalálkozó jutott eszembe, ahol legutóbb láttam. A vasutas művelődési házban lépett fel (nem is ide való a szó, hisz inkább barátságos, jó hangulatú beszélgetés volt ez), ott mesélt, az egybegyűlteknek őszi houstoni vendégszerepléséről, szakácstudományáról, meg, hogy kívülről énekli az összes hangversenydarabot — fárasztja a merev kottatartás. Azt is elárulta: igaz, beharangozták, ám egyelőre ne várják a Hegedűs a háztetőn címszerepében, ideje sem volt próbálni ; egyébként is nagyszerűnek tartja Király Leventét. Az egyik néző kérdezte: „Művész úr, ugye, megmarad Szegednek, szegedinek?" Gregor megnyugtatta, persze. Ha járatosak a „gregorológiában", tudhatják, különösen szép gesztus ez a művésztől, hisz huszonévesen került csak Szegedre, addig Rákosligeten élt... Az utóbbi években a könynyú műfajba is belekóstolt, játszott a János, a vitézben, a Jézus Krisztus szupersztárban, idén pedig Schönberg Nyomorultak című musicaljének rendőrfelügyelőjére készül. Ennek eredeti, francia nyelvű zenei anyagával ismerkedhettünk vasárnap délután a harmadik műsorban. Reméljük, nyárig hallhatjuk még. Varjú Erika // ...és csináljukI" — Ez az ajtó a jövőbe vezet — mondja a Csodák '¿sombőn című rádióműsor riportere, Hegyi Imre, amikor az alaposan kibővített iskola tornaterme — sportcsarnoka! — melletti ki járóhoz ér. Itt lesz majd az a medence, amelyikben az iskola minden tanulója megtanulhat úszni. Mindaz azonban, ami a Húszas stúdió kerek egy órájába belefér, bátran nevezhető a jövőbe nyíló ajtónak akkor is, ha most a kétezer lelket számláló kicsike falu csodájaként emlegetjük, mert a példák sorsa többnyire az, hogy kövessék. Azt persze kimondani igen nehéz lenne, mikor követik, majd. Alig hangzott el olyan kijelentés a műsorban, amit ne hallottunk volna már, hiszen rendszeres figyelemmel kísértük a falu nekibátorodó lépéseit. Újságunk is kevés van, amelyik ne énekelt volna róla már, sőt a rádió is rá-rányitja mikrofonját, mégis jólesett újra meg újíra hallani. A riporter eddig leginkább belemenős műsorairól volt ismert, legalábbis azok ¡maradtak meg bennünk, és most minden szava lelkesedés volt. Minden oka megvolt rá. Olyan céltudatos fejlesztő — úgy is mondhatnánk, önfejlesztő, mert a lehetetlen költségek zömét munkával pótolják — tevékenységet ritkán találni, ami ebben a kicsi faluban csokorra kötve szemlélhető. Félretette tehát rámenősségét, és elővette rácsodálkozását Arról van szó, hogy iskoláját bővítette a falu, és egyúttal sportcsarnokot is épített mellé. Pénze nem volt — kicsi' falu, kicsi pénz! —. segítséget kért mindenkitől. Szeged tizenöt lakást adott, bontsa le, legyen övé a tégla. Aki mozogni tudott, bontani járt szombatönként-vasárnaponként, és azonnal vitték ia haza a téglát, nehogv lába keljen. Körülbelül 320 ezer tégla jött így Zsombora. Egyenként kaparták le róla a maltert, sokszor este, villanynál. Az iskolához mir? denkinek köze van, senki nem számolta tehát a ráfordított órákat. Amikor építeni kezdték az egyemeletes toldalékot, ott volt mindenki, aki értett hozzá, és megintcsak olt volt segíteni az egész falu. A 490 négyzetméter alapterületű sportcsarnokot például két hét alatt szerelték össze. De mivel lehet kihasználni egy ekkora faluban a sportcsarnokot? Nagyon is ki lehet, városi rangnak megfelelő programok futnak benne. Kicsi korom óta ismerős a csúfondáros jelszó: fogjuk meg, és vigyétek! Faragó József szemrebbenés nélkül állítja fejéről talpára: fogjuk meg, és csináljuk! Mindenkit megkértek ebben a faluban, hogy segítsen, kialakult a fölkérésnek a kétlépcsősi formulája is, de mindig ott voltak a falu vezetői is, gatyára vetkőzve, lapátolva, ha az idő engedte. A tanácselnök, az iskolaigazgató, a szövetkezeti elnök, az orvos, és csinálta velük az egész falu, sőt Szegedről is igen sokan. Kiss Mihály például hét iskolát épített művezetőként a Délépnél, ez volt a nyugdíjas ráadás. A csoda egyik titka tehát a vezetők és a többiek teljes együttgondolkodása és együttdolgozása. Csakhogy tizenöt percre van a falu a Széchenyi térről, az lenne a természetes, hogy Szegedről jár ki valamennyi, ök azonban azt mondják, nem lehet kimenni, nem lehet leereszkedni, itt kell élnie annak, aki igazán akar vezetni. Dirigálni a kijáró is tud, vezetni inkább az itt lakó, és ez lényeges különbség. A faluval való egvüttlélegzésnek igen sokfelé ágaznak a következményei. Nem nagyon akarnak elvándorolni innen az emberek. Zsombói találmány, hogy minden, hatodik évét betöltő gyerek évi kétszáz forint bérletért kapjon legalább négyszáz négyszögöl földet, amit azonnal betelepíthet a család fával vagy szőlővel, de ahová a ház is fölépülhet majd. Mit akarnak elérni vele? Azt például, hogy a nagyszülők és szülök praktikus tudománya átvándoroljon közben az utódokba, és azt, hogy távlatot láthasson minden fölnövekvő gyerek abban, hogy a faluban marad. Nem menne el ezután, akinek a tudomány máshol jelöli ki a helyét? Röghözkötnénk megint az embereket? Azt hiszem, nincs szó ilyenről, csak arról, hogy megkapaszkodhasson, aki nem akar elszakadni. A többit majd meglátjuk. Valamennyi terv társadalmi munkában készül. Valós értékük meghaladná a húszmillió forintot. Nem pénzt kérnek, inkább szakértelmet. Zsombón eddig egyetlen építkezés sem futott holtvágányra, és hiánypótlás sincsen. A megfizetett ember se tudná utánozni őket, ezer példával szolgál rá építőiparunk. Tizenkét kilométer hosszú a tanyai gázvezeték. Tanyán, földgáz! Nem palackból, csőből! És új tanyák is épülnek majd. Nem megszüntetni, nem fölszámolni, nem leradírozni akarják a tanyát, segíteni inkább, hogy korunk igényeihez fölzárkózhasson. Az a tanácselnök, aki folyton csak kér — ahogy elődje is ezt kezdte már! —, a végén azt mondja, azt is szeretné bizonyítva látni, hogy az élet értéke és értelme nem a forintokon múlik. Korunk nagy aggodalma — néha már nem is aggodalom, hanem maga a valóság! — az elmagányosodás, mintha ebben a faluban kevesebb lenne. Időközben ugyanisi az történt, hogy egymásra talált kétezer ember. Mai világunkban ez a legnagyobb csoda. Horváth Dezső Hz állampolgárok érdekében Az államigazgatási jogalkalmazásban — miként a büntető, a polgári és más jogági területeken — február elsejétől lépnek hatályba a jogpolitikának, az Elnöki Tanács által jóváhagyott elvei. Az államigazgatásban az egyik alapvető tennivaló, hogy lépjenek a bürokratikus jelenségek ellen. A főbb elvek közé tartozik, hogy az államigazgatási jogalkalmazás mozdítsa elő a központi célok és helyi feladatok megvalósítását, a központi szervek irányítótevékenysége erősítse a helyi önállóság és öntevékenység kibontakozását. A törvényességi felügyeletet, a piacfelügyeletet, az ellenőrzést ellátó szervek — a gazdálkodó szervezetek önállóságáJogpolilikai elvek az államigazgatási jogalkalmazásban Á Kincskereső januári száma „Fehér az ablakok dísze, / tündöklés hull a világra.../ Csak az a tábla ne nézneJ olyan feketén a diákra!" — Valószínűleg sok olvasónk Sóhajt fel Gustav Krklec Tél cimű versét olvasva, amely a januári szám első oldalán található. Krúdy Gyula lírai karcolata, A máriási erdő, a szabadságharc véres napjait idézi. A NEVETŐ IRODALOMÓRA Karinthy Frigyes Visszakérem az iskolapénzt című jelenetével kacagtat meg: a jelenet élelmes hőse visszakéri a tandíjat, mert tudatlanul került ki a tanárok keze alól. Air. az őt újravizsgáztató tanárok még nála is élelmesebbek . . . Az iskola világába vezet Hallama Erzsébet és Kántor Zsuzsa egy-egy kacagtató története (Alfa Romeo, illetve Te ki vagy?). Fantasztikus folytatásos regényünk, a Szemközt az ürtigrissel hősei eljutnak a Nagy Leleplezésig. Igaz, hogy nem is annyira ök, mint inkább az emberiség ellen gonosz terveket forraló tábornokok lepleződnek le ... Életben lehet-e maradni légzőkészülék nélkül a Marson? Erre a valóban fantasztikus kérdésre válaszol Dmitrij Bilenkin novellája (Lecke a relativitásból). Kántor Zsuzsával készített interjút lapunk munkatársa, Korács Lajos. Az interjúból megismerhetjük a népszerű írónő gyermekkorát, és a mai gyerekekkel való kapcsolatát, egy-egy könyve keletkezésének történetét. Gazdag és változatos a szám lírai válogatása is. Az idézett Krklec-versen kívül Bayer Béla és Kiss Benedek strófái is a telet idézik, Kenéz Ferenc, Csorba Piroska és Várnai Julianna kamaszversei pedig nemcsak a lap olvasóihoz, hanem róluk és helyettük is szólnak. Az Édes anyanyelvünk rovatban Mizser Lajos ir az irodalmi művekben gyakran előforduló régi mértékegységekről. A Könyvek között Békés József Piaci Légy című regényét ismerteti. A Kincskereső januári számát Engel Tevan István, Würtz Adám, Csala Károly és Varga Ferenc illusztrálta, nak tiszteletben tartásával — gondoskodjanak a gazdaság eredményes működéséről, a piaci egyensúly irányába ható folyamatok erősítéséről. Az államigazgatási szervek fordítsanak különös figyelmet a kiemelt társadalmi célokra, a szocialista együttélési szabályok megtartására, a család védelmére, a szülőkről, a gyermekekről, az időskorúakról és a többszörösen hátrányos helyzetben levőkről való fokozott gondoskodásra, az alkoholizmus, a kábítószerek és más káros jelenségek elleni küzdelemre. Jogalkalmazó munkájukkal az államigazgatási szervek segítsék elő a települések fejlődését, a város- és községrendézési célok megvalósulását, különös tekintettel az építésügyi hatósági követelményekre, a környezet-, természet- és műemlékvédelmi érdekekre. Segítsék az állampolgárok hasznos gazdasági tevékenységét, törekvéseit és kezdeményezéseit. Az államigazgatási szervek vezetői biztosítsák, hogy a tanácstagok és az elöljáróságok jogosítványaikkal megfelelő módon élhessenek, és azokat érdemi módon gyakorolhassák. A lakosság széles körét érintő helyi kérdések eldöntésénél, az anyagi igények kielégítési sorrendjének meghatározásánál az állampolgároknak és a társadalmi szerveknek a véleményét kérjék ki, s vegyék figyelembe; adjanak teret a széles korú társadalmi ellenőrzésnek. Az ügyfelek érdekében végzett tevékenységükkel az államigazgatási szervek biztosítsák a jogok érvényesítését, a jogos igények kielégítését, az állampolgári kötelességek teljesítését. Az eljárásokat gyorsan, körültekintően folytassák le s döntéseiket közérthető, meggyőző indoklással támasszák alá. Főleg a településellátási, a környezet- és természetvédelmi, a szociális és egészségügyi kérdésekben bátrabban éljenek a hivatalból való eljárás lehetőségével. Következetesen lépjenek fel a rosszhiszeműség ellen, és ne engedjék meg határozataik végrehajtásának halogatását. Legyen összhang a hatósági jogalkalmazás és az államigazgatás más tevékenységei — mint például az irányítás, szervezés, nevelés, felvilágosítás — között. Javítani kell a döntések előkészítését, valamint megalapozottságát, s ennek érdekében az azonos ügyben eljáró államigazgatási szervek együttműködését. Az államigazgatási, valamint az ilyen ügyek intézésére feljogosított, lakossági szolgáltatásokat végző szervek — következetesen érvényesítsék azt a jogszabályi előírást, hogy az ügyféltől nem szabad olyan adatok igazolását kérni, amelyek valódiságát a saját nyilvántartásukból, vagy az ügyfél rendelkezésére álló okmányokból — személyi igazolványból. közjegyzői okiratból és más hivatalos iratból — megállapíthatják.