Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-07 / 5. szám

8 Csiiíörlök, 1987. január 41. Csongrád Megyei Könyvtáros Megjelent a Csongrád Megyei Könyvtáros legújabb — 1986. évj 3—4., kettős — száma. A közművelődési, felsőoktatás; iskolai és szakkönyvtárosok híradójában többek között beszámolót olvashatunk arról, hogy egy ónálló épületben kapott űj otthont a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának központi könyvtára, mit illik tudni ma az egykori szegedi piarista rendház könyvtáráról, egy különleges biblioterápiáról Nagyfán, az idei ünnepi könyvhét szegedi és Csongrád megyei esemenyeirői. vagy több olvasótáborról. é A Csongrád Megyei Könyvtárosban igen érdekes beszámolót találni az, új. 150 négyzetméteren megnyílt rókusi könyvtarról — s mintegy ellenpont gyanánt ..Rekviemet egy könyvtárért" —- a Pacsirta utca és a Het vezér utca sarkán 24 évet megszolgált fiókkönyvtár megszűnéséről, amelyre sokan emlékezünk, s amely valóban kicsi volt ugyan, „de hasznos és fontos ..." A fentieken kivül többek között az egyesületi élet krónikájának újabb fejezeteit. könyvtári kiadványok ismertetőit, sok, a Somogyi Könyvtár életevei kapcsolatos eseményről tudósító hírt olvashatunk még a Csongrád Megyei Könyvtáros legfrissebb számában. Ferencsik Jánosemlékdíj Első ízben adták át kedden a Magyar Állami Hangversenyzenekar Vörösmarty téri székházában a Ferencsik János-emlékdíjat. A Ferencsik János örököse által alapított dijat évente ítélik oda annak a zenekari művésznek, aki a legkiválóbb művészi teljesítményt nyújtotta, és az emlékdíjra művészi munkássága és emberi magatartása alapján a leginkább méltóvá vált. Az első ilyen kitüntetést Dőry Zoltán, a Magyar Állami Hangversenyzenekar első koncertmestere kapta. Akiket a kultúra megcsapott A holland változat 2. Berci bácsi biciklije Szeged sajátságos hangulatú része az Alsóváros. A tágasra méretezett Mátyás téren a barokk templom körül alacsony házak guggolnak: idehallatszik a jövö-menö• vonatok zaja — közel az állomás. Minden az érkezés-búcsúzás hangulatában él. Kiilvárosias, sőt falusi porták sírnak tatarozás. szakemberkéz után, újjáépítésről, városrendezésről álmodoznak. Jellegzetesen városszéli utcák: pályaudvari részletek, raktárak — de errefelé van a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola „B" épülete is. Vele átellenben téglakerités vaskapuval, az ajtó mögött sárga épület, a térre néző bejárattal, szinte mindig világos ablakokkal: a MAV-kultúrotthon. Hivatalos nevén Petőfi Sándor Művelődési Ház — Rákóczi utca 1. •A nemrégen újratatarozott, kívül-belül megfiatalodott épület sokféle szerepet vállal, és ahogy megtudtam, becsülettel teljesiti is. Az jntézmény vezetője Benkö And rásné. Gulyás Jenönc Szlota Erzsébettel a könyvtár es a kulturális programok vezetőjével beszélgetünk. — A ház lenyegében kulturális üzem. sokrétű feladatainak megfelelő szervezettséggel. A legfontosabb része a könyvtár, de van ifjúsági szoba. tv-terem. kórusszoba és klub is. A tv-teremben például kulturált körülmények között nézhetik a műsort, de vannak videóprogramok is. — Társadalmi rendezvények? — Itt tartja összejöveteleit a nyugdíjasok szakszervezete, de bérlöknek is kiadják a termeket. Vetélkedőket rendeznek, sőt legutóbb jó hangulatú szilveszteri bulit is. Ezek a falak adtak helyet az 1986 szeptemberében I^ngyelországban sikerrel koncertező Fúvós-zenekarnak. az 1985-ben az NSZK-ban egy evvel később Hollandiaban nagy sikerrel müsorozó „Hazánk" munkáskórusnak is. Bármennyire szívmelegitök ezek a rendezvények, a ház lelke mégiscsak a könyvtár. — Milyen is a „Vasutas" könyvtára? — Hivatalos nevén „Területi jellegű önálló körzeti könyvtár". (Megadják a módját — vetem közbe). Szaknyelven hálózati bibliotéka, Ez magyarán azt jelenti, hogy több. egymás¡sal is kapcsolatban álló részből tevődik össze A munkahelyeken is van állomány. Az Igazgatóságon (700 kötet), a Vontatási Főnökségen Makón is. Ez azért alakult igy, hogy az itt dolgozók hamarabb juthassanak olvasnivalóhoz. Az összetételről annyit, hogy a munkájukat segítő müvek — szakkönyvek — mellett szépirodalmi müvek is, a vetélkedők anyaga is megtalálható. — Az otthonosan berendezett könyvtári rész 3 szobából áll: az előtér a fo•lyóiratlapozgatóval, a kölcsönző és a raktár. Nézzük sorjaban. — 29-fo!e folyóirat van a könyvtárban — mondja Gulyásne. — Mindegyik egyetlen példányban; korosztály, érdeklődési kör szerint megosztva. A Délmagyaronszág és az országos napilapok mellett főleg a népszerűbb, olvasmányos hetilapok sorakoznak a polcon, de vannak vasutas szakszervezeti és más jelleg kiadványok is. A közlönyökön kivül csak a Rakéta regényújságot köttetik, irodalmi értéke és nagy keresettsége miatt. — Mekkora a könyvállomány? — A könyvtárban 18 000 kötet van. A válogatásban mindig a vezető egyénisége dönt — mert egyszemélyben kell a beszerzésen, a feldolgozáson át az elrakásig mindent megcsinálni. (Magam is emlékszem az indulásra, amikor a szó szoros értelmében kétkezi munkával kellett létrehozni a most oly meghitt olvasópolcokat). — A keret évi 60 000 forint, ebből 1050—1100 könyvet. lehet beszerezni. Nem kevés ez? — Sajnos elég kevés. Arra is kell gondolni, hogy az emberek kevesebbet költenek könyvre (minden ellenkező, jópofáskodó statisztika ellenére is, mert e könyvárak jóval magasabbak) — és a könyvtártól várják a nepszerű művek beszerzését is. — Kik látogatják a könyvtárat? — Körülbelül 500—600 olvasónk van. A beiratkozottak két nagy csoportra, a gyerekekre és a nyugdíjasokra oszlanak; 50 a fiatal és 83 a nyugdijasok száma, a többi olvasónk is inkább az idősebb nemzedékhez tartozik, de akad főiskolás, gimnazista. Ez magától adja munkánk jellegét is. — Miért? — Gyermekkorban kell az olvasást kezdeni. Ügy kell foglalkozni a látogatóval, hogy igényes, állandóan érdeklődő, művelt ember váljon belőle. Az olvasóvá nevelés gyermekkorban kezdődik, ezért könyvtárismereti órákat tartunk. Aki látott már zavartan tébláboló tétova gyereket, vagy akár felnőttet is a könyvtárban keresgélni, átérzi a mondottak igazságát. — Apropó felnőttek. Velük mi a helyzet? — Ahogy mar említettem, •olvasóink jelentős része nyugdíjas A nyilvántartás is az ő szokásaikhoz alkalmazkodik. Ketten dolgozzunk, kolléganőm napi 4 órában segít, ö is nyugdíjas, a könyvtár heti 24 órában van nyitva, este 6ig. de 1 nap délelőtt is. Az olvasók elég sokfélék, 2 főbb csoportot érdemes kiemelni. A határozott, névvel, címmel érkező, rendszerint sietős látogatók, cs a böngésző, de a tapintatos segítséget is igénylő olvasók. A nyugdijasok az utóbbihoz tartoznak. Szeretnek ide járni. A könyvtár afféle „KULTÚR SZTK" is, ahol panaszkodni lehet — és ahol meghallgatásra is találnak, hiszen itt nem 2—3 perc jut egy „betegre" —„ olvasni,, beszélgetni. A könyvtál' pótolja az egyre nehezebben elviselhető közösséghiányt. A már említetteken kivül elmagányosodott embereknek szellemi táplálékot, jó szót, és — ha átmenetileg is — otthont adni a legszebb emberi munkák egyike. Rozsnyai Jenő Amit az elidegenedésről már jó ideje kézen-közön annyian összeírtak, tanúsíthatom: bizony nem csupán célzatos-dogmatikus torzítás, elkényeztetett nyugati értelmiségiek nyavalygás-sorozata vagy éppen zavarosfejű filozófusok-ideológusok szépen fölcicomázott agyszülemény-gyűjteménye. Egészen hétköznapi, szinten, a felszíni létforma keretei között sem az: lehet persze, csak azért, mert életemben először lévén teljesen egyedül, feleség, otthoni barát, rokon, kolléga nélküli Európa nyugati felében — úgy éreztem, valami hidegség ragad tarkón olykor, úgy a második nap végétől kezdve, a hotelrecepciótól a szenzációs, egész éjjel nyitvatartó vegyesboltig. a szomszédos pékségtől a C&A áruházig, a Philips-márkabo'.ttól a McDonald's gyorsbüfékig, mindenütt, ahol a tökéletes, szinte emberfölötti udvariasság, előzékenység és segítőkész jólneveltség páratlanul gazdag változataival találkozhat mindenki. Viszont az eszményi kiszolgálás, a hajmeresztöen pontos, a végletekig minőségi szolgáltatások özönében, kedves mosolyok és készséges közreműködések ölelésében mindinkább erőt vesz rajtam a rémkép. hallom, előírásos angolsággal: hogyne uram, igen uram. természetesen uram. ahogy parancsolja uram, azzal együtt dögöljön ön meg uram, természetesen persze, csak ha kedve tartja. Igen uram, hogyne uram, természetesen uram .. . Hogy mindez mitől? Esküszöm, tulajdonképpen nem is tudom. Egyvalami azonban hiányzik, de nagyon. Nem tudom, micsoda. A fene az osztünd i j ja 1 A mszterda m ban kódorgó jó dolgomat... Azután egy fura-szép példa (vagy ellenpélda, ha úgy tetszik) mindent megold és megmagyaráz. Berci bácsi a neve. Berci bácsi körülbelül egyidős ve'.em, szóval tán még nem is annyira bácsi, abban az életkorban lehet, amit a jó öreg Dante az emberélet útjának leién járónak mondott — tán annál csak kettő-hárommal több: harmincöt körüli. A szálloda roppant előkelő lounge-ában, teázó-halljában vártam rá, s amikor megjelent egy torzonborz, szakállas-nagv hajú, csuklyás-kabátos ifjonc, garabonciás vagabund, inkább hittem az úri Ambassade hotelbe betévedt kóbor hobónak vagy jobbik esetben is éhenkórász nyugati örök egyetemista-kóficnak. mint Àlbert van der Schoot úrnak, az amszterdami egyetem esztétikai és kultúrfilozófiai tanszéke vezetőjénekprofesszorának, aki jobban ismeri Lukács Györgyöt, az Elet és Irodalmat meg a székely népballadákat feltehetően igen sok magyar értelmiséginél — és ráadásul magyarul köszön rám! A budapesti zeneakadémián tanult a hetvenes évek első felében, azóta is sűrűn jár Magyarországra, és „vagy egy tucat gyereknek, magyar barátaim csemetéinek én már csak Berci bácsi vagyok". Ügy három és fél perc múlva — a kipróbált, örökbiztos jel — már úgy beszélünk egymással (magyarul. angolul, mikor hogy szottyan kedvünk). mintha annak idején együtt jártuk volna a nagy, ezer kilométer mély szegedi egyetemista éjszakát, fröccsökkel végtelenített óriás entellektüel beszélgetések néhai dzsungelében. Pedig Berci bácsi alig félórája ül csak itt velem, egy angol módra erös. pompás tea mellett, jó két óra repülőútra Budapesttől, a Heerengracht partján, s máris a nyugati meg a közép-európai ember különbségeinek dilemmáinál tartunk. a Nyugat naivitása és bántó közönye éppúgy tárgyaltatik, mint a nemzetiségi kérdés mind kínzóbb volta „amarra", azután a lehetőségek. amelyek nehezek, és a megvalósítások, amelyek még nehezebbek. A tea egyre finomabb, a csatorna, a fenséges Heerengracht. partja odakünn egyre fényesebb. Az élet hihetetlenül izgalmas: ime, a holland változat. Sőt. ilyen tán nincs is: csak európai létezik? Idővel Berci bácsi magával visz, ebéd előtt még ugorjunk be a néprajzi intézetbe, ott még akad egy kis dolga. A szálloda előtt odaballag a biciklijéhez, eloldja, mint D'Artagnan a lovát, a csomagtartóra mutat — .no, pattanj föl, pajtás —, és már karikázunk is. át a grachtok hidjain a csatornapartokon és az óriás hirdetések mellett, a fakó németalföldi ég alatt, úgy tűnik, szédítő, sebességgel és biztonsággal, istenien bizonytalan, távoli úti cél felé. Eleget hullottam-láttam a már közhelyszámba menő itteni biciklidivatröl (nem is divat: specifikum, originális szokás ez), a kétkerekűek millióiról és a mindenhol gondosan kiépített (és maximálisan kihasznált), vöröstéglás bicikliutakról — most mégis Berci bácsi biciklije ezen az országközhelyen messze túlmutatóva növekedik. Az oldottság. a napok óta mind kinzóbb. nom-istudom-micsoda-ez-elidegenedettség fojtogatásától szabadító emberség járművévé. Azt szimbolizálja, ami itt eddig egyedül igazán hiányzott: egy meleg, meghitt mozdulatot, érintést a karomon, haveri odacsapást a vállamra, kacsintást, enyhe oldalbalökést, olyasmit: gyere, bringázzunk végig a világon, ne törődj semmivel. Igaz persze. Berci bácsi csodabiciklijével együtt félig-meddig már magyarnak is számit. Lehet hogy mindehhez minimum ilyen közép-európai vérátömlesztés szükséges? DomnnkTTs László Edvin lett, s úgy maradt. . . Miskolci színész, Szegedről Járva az Alföldet, Dunántúlt, északot, szinte nincs az országnak olyan zuga, ahol ne futna össze az ember egykori szegedivel, aki itt született, itt koptatta az iskolák padjait, itt dolgozott, aztán elkerüli valahová orvosnak, mérnöknek. jogásznak, tanárnak, kutatónak, és isten tudja, még minek. Miskolc sem kivétel ez alól, pontosan talán föLsorolhatatlan az ottani szegediek névsora. Közülük egyik; nevével a miskolci teátrum plakátján találkoztam, majd nem sokkal később személyesen is, Ábrahám István színészszel. — Hány éve vagy Miskolcon? — Jóval több mint egy évtizede. Huszonhárom éve érettségiztem a szegedi Ságváriban, utána Pestre kerültem a színi főiskolára, diploma után három évadot Kecskeméten töltöttem, s onnan Miskolc. Közben volt egv kétéves kirándulásom Pécsre. — Ez elég nagy idő. Elszakadtál Szegedtől teljesen? — Nem. Szüleim, közeli rokonaim, legjobb barátaim ott élnek, ha csak tehetem, hazamegyek, szülővárosomba. A mai napig szegedinek érzem magam — Ennyi év ultin közhelyként hat ... — Akj kimegy külföldre dolgozni, attól még magyar, nem? Azért, mert Miskolcon dolgozom, szegedi vagyok- Nem tudom, más hogy van vele, én igy gondolom és érzem. — Kikre emlékszel szívesen? — A gimnáziumi évekre, tanáraim közül elsősorban Kordé Imrére, aki az önképzőkörökön nagyon sokat foglalkozott velünk, többek között Jobba Gabival is. Neki köszönhetem, hogy ezen a pályán vagyok. Azelőtt halt meg szegény néhány nappal, miután megkaptam a papirt. hogy felvettek a főiskolára. — Eljönnél a szegedi színházhoz? — Ügy érted, ha hívnának? — Igen. — Nehéz lenne mert a közönség nem ismer. Ahhoz, hogy elmenjek a szegedi, vagy más színházba, vissza kellene fiatalodnom 15 évet. Itt Miskolcon megismert a közönség 25 évesen, láttak, hallottak 30, 35 évesen, szóval együtt „öregedtünk". Ügy érzem, szeretnek, népszerű, amit csinálok. — Miket játszol.' — Főként zenés, énekes darabokban játszom. A főiskolán prózai szakon végeztem. Kecskeméten R adó Vili bácsi, egykori színigazgató rám osztotta a Csárdáskit'álynöben Edvin szerepét — s úgy maradtam ... Most a Mária főhadnagy bonvivánját játszom. — Ha Szegeden jársz, fel szoktad keresni itteni kollégáidat? — Keveset ismerek közüsük. Ha Király Leventével, Mentes Jóskával összefutunk. mindig jókat beszélgetünk. Márciusban talán hazalátogatok . .. Tarnai László r Értékesebb gumitömlők A tengeri olajbányászatban, valamint a vegyiparban nélkülözhetetlen speciális gumitömlők gyártásának fejlesztésére mintegy 260 millió forintos beruházást fejeztek be a múlt év végéig a Taurus szegedi gyárában. Az elektronikus vezérlésű gépsiírókkal megkezdték a termelést. s az év elejétől a korábbinál termelékenyebben, nagyobb használati értékű, a világpiacon versenyképesebb tömlőket gyártanak. Az új berendezések lehetővé teszik, hogy az eddigi 30 méteresek helyett akár 200 méteres hosszúságú tömlöket is készítsenek. Ezek sokkal előnyösebben alkalmazhatók a nagyobb távolságra történő olajtovábbítás nál, mert kevesebb toldozgatásra van szükség, kevesebb csatlakozó szerelvényt kell a vevőnek megvásárolnia Utazási újdonságok Kedden a Rege Szállóban a Cooptourist idei utazási ajánlatairól tartottak sajtótájékoztatót a szövetkezeti utazási iroda vezetői. Az idén 137-féle Cooptourist-program közül válogathatnak az utazni vágyók, az ajanlatok egynegyede újdonság. A nyári programok jelentős részét a tengerparti üdülések teszik ki. Bulgáriában a kempingektől a luxusszállodákig minden igénynek megfelelő ajánlatokat tartalmaz a Cooptourist új programfüzete. Széles a választék a jugoszláv és az olasz tengerparton kínált üdülöprogramokból is. Bővült a körutazások választéka: új ajánlat például a Spanyolonszágot, Portugáliát és Marokkót érintő körút. A Szovjetunióba 13féle utat indítanak, 60 csoport részére. Érdekesnek ígérkeznek az NDK kevéssé ismert területeit felfedező látogatások, s továbbra is kínálják a közkedvelt bécsi és isztambuli kirándulásokat, s néhány egzotikus utat. A legolcsóbb utat Várnába. illetve Neszebárba kínálják. alig 1200 forintért 7 napot tölthetnek el az egyénileg utazók magánszállásokon. teljes ellátással. A legdrágább út a csaknem 100 ezer forintért meghirdetett tizenegy napos japán program, mely egynapos indiai tartózkodást is magában foglal. A nyugati utazások árai átlagosan 8-10 százalékkal emelkednek, de nchuny országba, igy például Ausztriába. az NSZK-ba 2« százalékkal magasabb áron lehet utazni mint tavaly.