Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

Péntek, 1987. január 9. 7 Ha van Hétvége, miért ne lehetne Évvége! Még ha az esztendőfordulós napok történetesen a hét közepére is esnek! Vélhetően ezzel a felkiáltással gondolt egy nagyot az MTV, és a Hétvége ismert révészeivel, Endrei Judittal, Horvát Jánossal a vezérlőpultnál létrehozta a hazai televíziózás (ismerteim szerint) eleddig legnagyobb szabású óceánjáróját: átkalauzolni az országot 1986-ból 1987-be. A két naptári napra porciózott műsorfolyam szerdán reggel fél 9-től eredt, csütörtökön este 10 után apadt el, beszállt a 2-es csatorna is: termérdek közreműködőt szólított a fedélzetre, a tiszta adásidő is kitett közel két teljes napot, csúcs. Részelt belőle természetesen a pesti apuka két vidéki gyermeke, a pécsi és a szegedi — olyannyira, hogy nemcsak a központi adásokba szervültek a tájjellegű anyagok, de maguk a körzetek is megszólaltak önállóan, a 2-es délután, kétszer fél órában. Régi igazság, mindenkinek olyan a szilveszteri tévéprogram (is), amilyen a társasága. Am derék televíziósaink — épülve netán a múlt tapasztalatain — hűséges nézőiknek ezúttal a társaságát sem bízták a véletlenre. Ekkora felhozatallal jószerivel maguk ajánlkoztak útitársul, bölcsen. Jelentem: melléjük is szegődtem becsülettel. S minthogy temérdek jegyzetfecniből tanácstalanul igyekszem Ariadné-fon álra lelni, nehogy eltévelyedjem ekkora labirintusban, legjobb lesz kronologikus sorrendet tartani, egy-egy szösszenet erejéig regisztrálandó (a teljesség igénye nélkül persze), mi is történt tavaly óta. mondjuk az utóbbi időben. Először is a jelszavak. Már a szerda délelőtti show szeleteit imígyen tálalták: Kezdjünk új életet! Állunk rendelkezésére! Bevallom, a dohányzásról nemigen tudtak lebeszélni, s a biztosítótársaság javaslata sem hozott úgy lázba. Mindazonáltal kíváncsian várom, képes Jesz-e egy teljes magyar falu egy teljes esztendőn át mellőzni a füstkarikákat, sikerül-e tiszteletben tartatni vendégeikkel is, hogy egymillió forintért folyik a bruszt, s persze milyen hatásfokú leend az ellenőrzés, mivel hát a feltételek szigorúak, nehezen kontrollálhatók. Gyanítom, ismét félmegoldás születik majd. miképp a tévé nyilvánossága előtt kötettetett házassággal, amikor is Dérj János amolyan hályogkovács módjára kényszerült összeboronálni Süveges Máriát az ő Kiss Zsoltjával — lévén hogy a fiú katona, nincs személyi igazolványa. Több sikerrel járt viszont Dérj igyekezete trombitaügyben, leleplezendő az árdrágítást: az effajta piaci trükkökhöz azonban hozzáedződött az ember, észre sem veszi, megveszi — és csendesen továbbáll. Az egyéni haszonérdekeltségű gazdaságunk anomáliái bugyborékoltak felszínre, miként a színészek—sportújságírók teremfocijának nívója is hűen tükrözte a magyar labdarúgás általános színvonalát. Még csak azt sem mondhatnám, bundáztak. hiszen a parkett legjobb embere, a játékvezető Albert Flórián azzal „vétette észre magát". hogy mindvégig észrevétlennek sikerült maradnia. Rózsa György gyermeteg riportjai pedig egy az egyben elmennének paródiának — azzal a folytonos lelkesültséggel. a jelentéktelent túllihegő beszédtechnikával, amivel pillanatra sem szűnt meg lobogni, stílusát tálcán kínálva humoristáknak. Szegeden Fenyő Miklós és a Modern Hungária énekelt, sorsolt lemezeket. Kisvártatva pedig megszületett az első szellemes játék, s mindjárt szegedi sikerrel. A Dolly Roll Makaróni-számára három gyerek darálta a szóban forgó olasz tésztát, s miköz^ ben a pécsi gép fölmondta a szolgálatot, a pesti meg mindössze 11 dekát teljesített, a szegedi 2 kiló 60 dekával kasszírozott abszolút győzelmet. Utólag azt is mondhatnánk, jelképesen. Gyors és önkényes tegnapi véleményszondám tapasztalataiból sem desztillálhatnék ugyanis mást: a regionális, közte a mi helyi televíziózásunk oroszlánkörmeit villantotta meg e monstre műsorfolyam. Ahonnan .legföljebb a környezet és a feliratozás árulta el, honnan a közvetítés. mert semmj úgynevezett vidékies íz, provinciális alultápláltság ki nem tetszett belőle, sőt. Értsük ezen: a direkt műsorokat kiszolgáló szervezés, tehát a szervezettség sem hagyott kívánnivalót. Itt volt például a futás, úszás, a helikopterről szórt röplapok megfejtésének procedúrája. Pécsett 1300-an, Pesten is több mint ezren 6zaladtak — Szegeden 804-en neveztek, a legöregebb 81 éves volt, több mint hat 'kilométert kellett megtenniök, 624-en értek célba, s Volford László nyert. De az újszegedi termálfürdőben kifeszített matracokon is ügyesen közlekedtek a vállalkozók, egyszóval minden flottul ment. mint a karikacsapás. Volt. akj a szabadtéri játékok színpadára aláhullatott cédulák betű rejtvényét már a képernyőről megfejtette — a közelben, hisz mi másnak tudható be, ha azonnal vitte a halászlét, melyet a föladat előírt, s melyet merő véletlenségből, éppen a házi tűzhelyen rotyogtatott. (Ezt a versenyt mellesleg ötvös Csaba negyedikes gimnazista nyerte.) Ugyancsak szegedi specialitásként szólalt meg végre Dankó Pista hegedűje, úszta át a Tiszát Schirilla György ugyanott, ahol tavaly ilyenkor, a Somogyi Könyvtárba tanyát vert csapat pedig olyan humoros irodalmi csemegével lepte meg a régió nézőit, amj joggal tarthatott számot szélesebb érdeklődésre. A szolnoki muzeológus, Madaras László és a kecskeméti újságíró, Heltai Nándor mellé nagyhírű lokálpatriótáink, Csongor Győző, Tóth Béla. Péter László és Bátyai Jenő birkóztak neki, hogy a bor ürügyén Tömörkényt, Juhászt, Mórát idézzék, irodalmi nagyjainkat — visszapillantó tükörből. Innen tudtam meg, hogy a Hüvelyk Matyiban minő szellemes szófejtéseket fabrikált Tömörkény, a 'korpótlékot például mankónak, a korcsmárost pohárnoknak, a dalolva vigadót torkásznak nevezve. Humorból szőtte műsorszálait később is a szegedi stáb, hogy lapunk munkatársai, Tarnai László, Halász Miklós, Ács Sánta Sándor és Rajai Gábor mesélték el röviden, mit írtak meg valamivel hosszabban a Délmagyarország szilveszteri magazinjában ; a hegedűművész Szecsödi Ferenc, hogy miért kellett egyik külföldi turnéján két nap alatt megtanulnia Mozart versenyművét; a postai kézbesítő, Sonkoly László pedig arról bölcselkedett, hogjp a/ katonai behívó rendkívüli helyzetekre sem érvénytelen, mert aki ágyban tudja helyettesíteni a címzettet, becsületbeli kötelessége mundért js ölteni helyette. A csongrádi amatőrfilmes seregszemléről nem véletlenül ajánlatta Marton Frigyes a Palacsinta rockot, a kecskeméti búváresküvő pedig valóságos bravúrmuitatvány volt az uszoda mélyéről, résztvevőiknek éppúgy, mint az operatőrnek — okkal ismételték a főműsorban. Mert elhagyva immár a 2est, az l-esen lankadatlanul zuborgott tovább a műsorfolyam, szintén humorba mártott állandó elemekkel. Az Ablak különkiadása és a Nyúz a csúzom után előkerültek az év emberei, akiket választott az ország, s akiknek névsorában az a meglepő, hogy semmi meglep» benne. Horváth Ede. Demján Sándor, Burgert Róbert. Darnyi Tamás és Markó Iván a különböző kategóriákban nyilván bátorságukkal, kezdeményezőié» persze egyéb) képességeikkel kerülhettek a ilisták élére, ám hogy valami magyaros jelenség se maradjon ki a népiszerűség rejtelmeiből, hadd tegyem közzé további két helyezettjének nevét a kulturális rangsornak, Markó Iván után. Köpeczi Béla és — Lucelia Santos. Vagyishát Isaura, egyenesen Brazíliából — a Kárpát-medencébe. Is. Mert később kiderült, Isauránk, ki rejtett bájait sem rejti véka alá, elsöprően népszerű tud lenni egészen messzi földeken is, így Kínában. A különleges tv-lottósorsolás blickfangja a legszerényebb betétkönyvvel nyerhető Polski FIAT volt; a Fórum kérdéseiben-válaszaiban már előjöttek a kikerülhetetlen közhelyek; s a versenysport szolgált ürügynek, ha tetszik, dobbantódeszkának Vitray Tamás Felesportjához, hogy szokásához híven, hétköznapi fonákságokat tehessen szóvá. „Elnézést kérünk, uzsoraszünetet tartunk!" — olvasta az OTP ajtaján a Szegedről elszármazott Nagy Bandó András, aki a 40 éves forintról mondott szellemeseket, olyanokat, mint piéldául, hogy miért hiányzik papírpénzeinkről Széchenyi, holott ő volt a legnagyobb magyar. A Szuperbola pxxlitikaipanoptikum-figuráit ezúttal is fedetlen női testrészekkel fűszerezte Árkus József, tavaszig fölvállalva, ho Bérkus névre hallgasson, máskülönben pedig alkalmat is kínálva a megint piompiás Gálvölgyi Jánosnak szenzációs imitációihoz — a ripiorter Déritől a férjeurás Isauráig. Ahogy közeledett az éjfél, emelkedett a hangulat, az l-esen Sas József fel és a Mikroszkóppal zárva az esztendőt. Ami piersze. így és ennyiben, még távolról sem jelentett finálét a képiernyőn. Ment tovább a verkli kivilágos kivirradatig, aztán tegnap már az új esztendőben folyt, köv., Ponciustól Mikulásig ... bele ne gabalyodjak. Ennyit dióhéjban. Mert a csütörtöki adást, mindenki' nézhette nyugodtan, egyéb eltérítő tényezők híján, józan közvetlenséggel. Ezért hát, minek a kommentár ... Nikolényi István Szegeden a Somogyi Könyvtárban ütött tanyát a tévéstáb. Muzsikált a Molnár Dixieland Rádió(ffy figyelő Valószínűleg kevesen vol-** tak, akik a rádiót részesítették előnyben az összes lehetséges partner közül. Pedig' kitett magáért: a nap folyamán egymást váltották az ígéretes programok. Amikor jó néhányan bekapcsolták a készüléket: hatéves szünet után ismét a rádióban Hofi Géza. Délután egyelőre korábbi számait elevenítették fel, az igazi nagy dobást a szerkesztők a nap utolsó perceire tartogatták. Müller Tibor tartózkodó közbekérdezései nem avatkoztak különösebben a dolgok menetébe — de nem is ez volt a cél. ' Jókat derülünk, akárhányadszor halljuk Hofinak a •szeszes, a kecskés és a többi magánszámát. Sőt, mintha a sokadik kóstolásra érnének be vagy össze igazán az „ízek". A Hofi-műsor nyomában már kezdődött is Vicsek Ferenc riportcsokra, a Nem vicc! Mindennapi botorságokról, melyek így év vége táján, a kötelező viduláskor kacagtatnak tényleg, amúgy pedig hétköznapjainkat keserítik. (A műsort holnap délután 5kor ismétlik a Kossuthon.) A hangulatstafétát Szilágyi János vette át. Tőle általában extrát várunk — s meg is kapjuk rendre. Különleges interjúkat, s mint most is, rokonszenves öniróniát. Többek között, hogy a szipiorkázó ripiorter hadilábon áll a határidőkkel, s ezen oknál fogva gördülékeny anyagait (ahogyan mi halljuk) — istenverte trükkök sorozata előzi meg, mivel az utolsó előtti percben még nem is léteznek. Aki olyan mesteri fokon gyakorolja saját bőrének mentését, hogy készakarva üres szalagot visz a stúdióba, s maga ájuldozik legjobban, Éjszakai hangulat a Dóm téren ugyan ki törölhette le.. . Szilveszterkor Karinthy Fer renccel beszélgetett arról, hogy az ugratás, a humorérzék családi örökség. S létszükséglet is: akiben nincs erre készség, hamar elvész a problémák között. Zsombolyai János a Queen együttesről mesélte el, ami a filmből kimaradt, vagyis: milyenek a fiúk a magánéletben. Mint kiderült, viszszahúzódók, nem állhatják a fantasztikus népszerűséget: ha valahol felbukkannak, pillanatok alatt tömeg veszi őket körül. Boldizsár Iván azt fejtegette, miért nem tudnak manapság a társaságokban egymással beszélgetni az emberek; vicceket mesélnek folyvást, s nemcsak szilveszterkor. Pedig más országokban ilyesmi keresve sem fordul elő. Az igazi hülyéskedés a kulturális hochmeccettel vette kezdetét. Szívderítő sziporkák, kultúrszomjasoknak. Aztán folyt a vicc, magukat figurázták a rádiósok, hírektől a Szabó családig. És piersze, jött az elmaradhatatlan szilveszteri kabaré, csaknem három és fél órán át. Az előzetes felvételek során úgy 20 órányi anyagot hoztak össze, ebből készült az összeállítás. Kevés műsorszámot olvastak fel papírról, a kabaré résztvevői többnyire improvizáltak. Az első résznek, A generációnak. ihletője az Élet és Irodalomban kialakult vita volt. Énekesek, valódi illetékesek és a kabaré „illetékes elvtársa" — az ő, Koltai Róbert rögtönzött válaszai voltak a leg élvezetesebbek — találkoztak egymással. A szóvivő Verebes István, önmagát adta csakúgy, mint a második Anyósok, gyerekek, jövendőmondók című blokkban. Ahol is Pasqualetti Gergő segédkezett, az Olivér című musical címszereplője, az Arany János színházban. Ebben a részben Usztics Mátyás, Moldova György. Nagy Bandó András, Boncz Géza, Bodrogi Gyula, a Markos—Nádas kettős, Sándor György és Hofi Géza írása hangzott el többek kőzött. Hogy miről? Természetesen, ami mindannyiunkat legjobban izgat: az áremelésről, a bérstopról, az ünnepnapok átrendezéséről, a szeszforgalomról, a sajtótörvényről — no és persze Isauráról. Nem unalmasabban és nem szellemesebben, mint a szokásos hétfői kabarékban. (A szilveszteri műsort január 5-én ismétlik.) Újdonság: idén a kabaré .legjobb számait 60 pierces kazettán rögzítették. Varjú Erika