Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-05 / 3. szám

Hétfő, 1987. január 5. 5 Szénpor hintés n kincsnek földben a helye Újra hibáztunk. Mi, ma­gyarok. Lassan már igaz lesz a mondás: Magyarország a szocializmusban Svájc. Miért? „Mert. leküldtük a bányákba a legcsúnyább nő­ket és feljött a szén." Mi az, hogy feljött? Kimenekült sokezer éves nyugalmából. De minek? Koritár Zoltán, algyői la­katost a fásszínben kérdez­tem: — Nem kevés a sarokban lévő szén? Nem félti a csalá­dot a hidegtől? Netán ren­delt már néhány mázsát? — Félnem, és félteni gye­rekeimet, asszonyomat nem kell. Nekünk azonban a csö­veken jön a fűtőanyag, ezért ilyen kevés a szenem. — Porlik már ... — Persze, de mit csináljak vele? Ez az. Mit csináljon vele? Azzal a néhány mázsányi szénnel ö sem tud mit kez­deni. Gázzal fűt. Most az a korszerű, az a kényelmes és tiszta energia. * Mi van a tüzéptelepeken? Szén hátán szén. Esztendeje nem így volt. Ma ez a tény. Van szen. Újra kérdezem, minek? Tudom, hogy kell, de ennyi? A Mészövnél kerestem magyarázatot a túltermelés­re, túlkínálatra. Azért ott, mert ez a szövetkezetek ér­dekvédelmi szerve, s a fal­vakban a tüzelőanyagot is szövetkezet árulja. Magyarázták ott, hogy ma is annyi szenet küldenek, mint amikor még nem volt gáz a községekben. Most a bőség zavarával küzdünk, az elmúlt télen meg hiány volt. Azon a télen 94 ezer tonna szén és brikett érkezett a megyébe, az idén (tavaly) szeptember 30-ig már 70 ezer, de megvolt a kötelező 10 ezer tonna tartalék is. Sőt, Budapesten biztos ami biztos alapon megkérdezés nélkül „rárendeltek" ezer 300 tonnát. Így mulat egy „magyar úr!" Herdál. Állami vagyont porlaszt. Kerdeztem ugyanis, mi lesz a szénhegyekkel? Könnyen kaptam a választ: elporlódnak. És azzal mit le­het kezdeni? Azzal? Néha visszaviszik az erőmüvekbe, de csak néha. másszor — és zömében igy történik — szétszórják az utakon. Bor­zasztó pazarlás ez! Jogosan kérdezi most az olvasó, hogyan engedhetjük ezt meg? Sehogy! Megtesz­szük mégis, mert jött egy körlevél. Idézem: Körlevél minden áfésznek! A felsőbb döntés értelmében a diszponált mennyiséget mindenki köteles átvenni. Töröltetni, ,szállítást késlel­tetni és az átvételi készséget megtagadni nem lehet. Puff neki! Esszük, nem esszük, kapjuk a szenet. Ha kell, ha nem. Végül is utasí­tás van arra: át kell venni. Arról miért nem szól a papír, hogy hová tegyék a kincset? Nincs hely a telepeken, nincs akkora igény, mint a hivatalnokok gondolják. Le­het számolni: az iparvágá­nyokon terhelve állnak a va­gonok, azokat másra, sokkal lontosabb fuvarozásra nem használhatják. Nem lehet használni, mert nem tudják terhét kirakni. A böségzavar oka a gmk. Megalakították ezt a bá­nyákban is. Jó pénzért. Jó pénzért pedig jól dolgozik a bányász is. Próbáltam keresni magya­rázatot a fejetlenségre. Elfo­gadhatót nem találtam. Csak általánosságokban gon­dolkozhatok: a nem gondol­kozást vádolom. Kérem, a piac törvényeit soha, senki nem szegheti meg, mert ha igen, úgy a végeredmény ilyen lesz, mint lett szénügy­ben. Tavasszal majd írhatom: szén állott, most porhalom. Írhatom ezt a kazánszénre is, mert vinnék azt, de a „boltos" nem adhatja keve­rés nélkül. Újabb bukfenc: szénhiány van a bőségben! Nincs rosszabb minőségű, keverésre alkalmas szén, no­ha a szabályzat 70—30 szá­zalékos arányban engedi el­adni a kalóriadús fűtőanya­got. Egyedül tilos, mert jön a kereskedelmi felügyelőség és büntet. Szemtelenül igaz megálla­pításra jutottan: a szénnek most nem a vagonokban, nem a telepeken a helye, ott inkább, ahol évezredekig volt, a föld alatt... Ács S. Sándor 9 Uj képzőművészeti fotóalbumok Több új fptóalbumot — jeles építészeti emlékeket, hazai és külföldi tájegysége­ket bemutató kiadványt — jelentet meg az idén a Kép­zőművészeti Kiadó. A hazai építőművészet egyik legszebb alkotását, az Operaházat ismerteti meg majd a közönséggel Bérezi Loránd fotóalbuma. Az Ybl Miklós tervezte dalszínház — a magyar zenei élet egyik szimbóluma — több szem­pontból is szintézisként fog­lalja magába szellemi éle­tünk történetét. Az épület, amely Budapest világvárossá válása idején készült, pontos tükre századfordulós építé­szetünk, képző- és iparmű­vészetünk helyzetének. A kötet áttekintést nyújt az Opera építéstörténetéről — összevetve az épületet a ko­rabeli színházakkal —, elem­zik a benne és rajta találha­tó műalkotásokat — Lotz Károly, Than Mór, Székely Bertalan és mások műveit —. eligazítja az olvasót a színháztechnika világában, s beszámol a felújítás és a fal­képek restaurálásának me­netéről. A kötetet több mint ¡kétszáz fénykép gazdagítja. Az ókori művészet iránt érdeklődők, s a baranyai megyeszékhelyre látogató turisták egyaránt haszonnal forgathatják majd a Pécsi keresztény emlékek című új kötetet, amely a római kori ókeresztény temetőkápolnák és a bennük talált műalko­tások konzerválásáról ad hírt. Révész Tamás új köíete Szicíliát mutatja be. A fotó­album — amelynek felvéte­lei a művész egy korábbi, Ernst múzeumbeli kiállítá­sán is szerepeltek — megis­mertet egy távoli táj szépsé­geivel, az időszámításunk előtti görög és római kultú­rák különleges hagyatékával, a középkor és a reneszánsz emlékeivel. Hazai tájakra kalauzol két új fotóalbum. Pethő Berta­lan felvételei a Balatont idé­zik: a természet csudáit, u viz, á fény, és a színek har­móniáját, az évszakok, a hajnalok és naplementék pillanatait. A megörökített hangulatokat irodalmi idé­zetek kisérik. Szelényi Ká­roly fotóművész új kötete Heves megyei látogatásra in­vitálja az olvasókat. A tör­ténelmi emlékek — a török kori egri, siroki és kisnánai vár,' a barokk templomok a XVIII—XIX. századi főúri paloták — fotói mellett sze­repelnek a hevesi népművé­szet, a még élő lakodalmas szokások és a vidék egyéb nevezetességei is. Megörökí­tik a szilvásváradi lovasna­pok eseményeit, a vadásza­tok, a téli sportok pillanata­it, valamint a híres fürdőhe­lyeket. (MTI) Felvétel 9 az Állami Artistaképző Intézetbe Az Állami Artistaképző Intézet felvételt hirdet az 1987—1988-as tanévre azok­nak a leányoknak és fiúk­nak, akik kedvet és tehet­séget éreznek az artistapá­lya, a cirkuszművészet va­lamelyik területe iránt. A felvételire 11 és 13 év kö­zötti gyerekek jelentkezését várják március 15-ig az Ál­lami Artistaképző Intézet címére: 1071. Budapest, VII. Gorkij fasor 3. A felvételi vizsga követelményeiről és időpontjáról a jelentkezők­nek tájékoztatót küldenek. Ági, Zsuzsa, Eszter Sípos István felvétele Közel még az évforduló, engedtessék meg hát szabadabban fogalmazni. A 4 éves Kati nem lesz egyedül Tápén, a Száva utca 21-ben. Az anyuci, a 32 éves Varga Imréné hármas ikrekkel ajándékozta meg a családot. Hamarosan gyermek­zsivajtól lesz hangos az otthon: Ágnes, Zsuzsanna és Eszter gondoskodik majd erről. Okct szülte anyu szombaton a szegedi szülészeti klinikán. Az 1920. a 2120 és a 2300 grammos — 41, 43 és 47 centis — babák cs az anyuka egészségesek. Á régióból az országnak Hányszor, de hányszor mondjuk-érzékeljük, hogy mennyire összezsugorodott a világ. Ha a másik féltekén a tüntetők közé lőnek vagy megmozdul a föld, mi itthon, a tévékészülékek előtt szin­te azonnal részesei lehetünk az eseményeknek. Ez bizony nemcsak együttérzésünket növeli vagy tájékozottságun­kat bőviti, de beletörődésün­ket, fásultságunkat is. Ta­lán ez a világból özönlő in­formációáradat is érlelte az emberekben az igényt: töb­bet kellene tudnunk a szű­kebb pátriáról! A tenyérnyi hazáról, a bölcsöringató vagy felnevelő' tájegységről, az életünknek kereteket szabó "település mindennapjairól, a lakókörzet ügyes-bajos dol­gairól. Nem, ez nem ellent­mondás — természetes em­beri igény, s demokratizáló közéletünk teljesülő kívánal­ma. Mindenekelőtt ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor e lapszám szerkesz­tője megkért, írjak az MTV Szegedi Stúdiójának elkép­zeléseiről. Apropó adódik: januártól heti Dél-alföldi magazin­műsorunkat (a régi regioná­lis adást) immár nem csu­pán Szentes sugározza, ha­nem az egész ország láthat­ja a kettes csatornán, a meg­szokottól kicsit korábban, A szegedi tévéstúdió magazinjáról Szövőszék az iskolában Hét gyerekről biztosan tudom: örülnek, hogy vé­get ért a téli szünet. Per­sze ök is szívesen szán­kóznak, korcsolyáznak, vagy babákkal foglalatos­kodnak naphosszat otthon, ha tehetik. Ám amiért mégis alig várják, hogy kezdődjék a félév: a szö­vcszakkör. Manapság egyre keve­sebben tudják, pontosan mire is gondoljanak a kézi szövés, szövőszék hallatán. Valami rokkafélére? iNem, azon fonni szokás . . . A Ságváritelepi általános iskola technika termének egyik sarkát a tanév ele­je óta két és fel méter szeles, két méter magas laalkotmány bérli. Mint egy fal nélküli házikó, vastag gerendákból ké­szült. Tóth Pálné rajzta­nárnönek családi öröksége a szövőszék. Otthon nem tért el, sajnálta kidobni a százéves szerkezetet, itt a gyalupadok szomszédsá­gában jó helyre lelt. Két hetenként, kedden gyűlnek össze lányok s fiúk, hogy újabb centiméterekkel nö­vesszék a megkezdett sző­nyeget. Egy-egy „mü" — hosszától függően — 4—5 foglalkozás alatt készül el. Körben a falakon a sok lakásból ismerős tar­ka rongyszőnyegek, a gye­rekek saját tervezésű és kivitelezésű munkái. Szi­várványszínű csíkosak, a legügyesebb darabok pedig valóságos tájképet ábrá­zolnak, utcát, házat, erdőt. Karácsonykor kisorsolták az egyiket, a nyertes haza­vihette, most az ö szobá­ját díszíti. Amikor ott jártam, épp oktatófilmet forgattak a pedagógiai intézel munka­társai. — A szövés a kerités­fenás mintájára készül. Régen növényeket, állat­bőröket munkáltak meg. A hajlékony fonalhoz se­gédeszköz kell, hogy fel­dolgozható legyen — fúj­ja a hetedikes Németh Agi, — Két, egymásra merő­leges fonalrendszer segít­ségével jön létre a szövet. — Szarvas Mónika lánc­hengert, vetülékfonalat, nyüstöt, bordát említ, a szövőszék részeit sorolja. Első hallásra nem nagyon értem, de az ügyes kezek már mutatják is: csoda egyszerű az egesz! Csí­kokra vágott rongyot fűz­nek a húrszerűen kifeszí­tett spárgák közé, majd a bordával tömörítik egymás mellé. Ha vékonyabb szö­vetet készítenek, a madza­gok közé illesztik a veté­lőt. A szövőszék kispadján Masa Nóra ül a reflektor­fényben. Indul a felvétel. — A láncfonalat a nyüst tartja. A borda a vetülék­fonalat tömöríti... hüpp... hüpp. . . — pityeredik el Nóri a filmezés izgalmá­ban. Sebaj, kezdjük elöl­ről! Tóthné örömmel meséli: nincs gondjuk az alap­anyagra.. A rongyot — karton-, frottir-, plüsshul­ladékot — a fonalfeldol­gozóból, a tengernyi mad­zagot a kenderfonóból kap­ják. — A szövés a hobbim — .mondja — Igyekszem a gyerekekkel is megszeret­tetni. Lelkesek vagyunk, büszkén őrizzük kincsün­ket, nem is tudunk a me­gyében másik iskolát, ahol hasonló szakkör tevékeny­kedne Ha valakit érdekel, sziveserr bemutatjuk tudo­mányunkat. V. E. keddenként este 6-tól 7-ig. S ez nem csupán egy módosító intézkedés a sok közül. A magyar televíziózás, elsősor­ban az éppen tízéves vidéki televíziózás történetének mérföldköve. Egy szemlélet előretörése mindenekelőtt. Annak a szemléletnek elfo­gadása és térnyerése, mely az ország egyes részeit na­gyobb egységekben vizsgálja, hogy nem csupán a történel­mileg, mesterségesen kiala­kított megyehatárok osztják közéletünk, mindennapjaink, gazdaságunk és kultúránk egészét, hanem nagyobb egy­ségek, régiók is. Az előbbinél természetesebb módon. A ré­giók, melyek földrajzi-geoló­giai viszonyok által egysége­síthetők, egy töröl fakadó népi hagyománnyal, a nem­zeti történelmet sajátos ese­ményeivel gazdagító histó­riával, hasonlóságot mutató településszerkezettel, anyagi és szellemi kultúrával jelle­mezhetők. Ebben a szellem­ben szeretne a szegedi stúdió a dél-alföldi régió króniká­sa, képes tudósítója, televí­ziós újságja lenni, Ez a vi­szonylagos homogenitás — úgy érezzük — meghatározó összetevője hazánk összké­pének. Minél közvetlenebbül és hitelesebben küldünk in­nen híreket, annál tisztább és tartalmasabb lehet mind­annyiunk önismerete, vilá­gosabbak céljaink, értéke­sebbek eredményeink, le­küzdhetőek gondjaink. Persze, nem most lesz, mi­kor ez a regionális szemlélet beépül mindennapjainkba. Gondoljuk csak el, a Dél-Al­föld, mint régió, nem követi a megyehatárokat, mi mégis négy megye — Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok — problémáival foglalko­zunk. Szentes sugárzási kör­zetéből a négy megye jelen­tős területei maradtak ki (Baja és környéke például Csávoly, a Jászság pedig Ké­kes adását vette!). A mosta­ni változás egyrészt lehetővé teszi, hogy mindenki, akikel érdekelnek e tájegység hirei, láthatnak bennünket az or­szágos 2. csatornán, más­részt — miután a budapes­tiek szerdán, a pécsiek csü­törtökön jelentkeznek — megszűnt az alagút-televi­ziózás, egymás műsorait kö­vethetjük, s reményeink sze­rint kialakulhat egy egészsé­ges versenyszellem. A regio­nalitás gyakorlatában jó pél­dákat találhatunk a tudo­mány és az egészségügy vi­lágában. A most kezdődő esztendő e tájegység egész tömegtájé­koztatásában jelentős idő­szak. Most kezdi meg mun­káját a körzeti rádióstúdió, és elkezdődnek a szegedi vá­rosi televízió adásai. Kiala­kulóban van az a teljes struktúra, mely a nyomtatott és elektronikus sajtó külön­féle eszközeivel szinte min­den igényt képes kielégíteni. Ez felelősségteljes munka­megosztást, együttműködést, folyamatos kapcsolattartást feltételez. Terveink szerint a heti magazinműsorainkban a je­len dominanciája érvénye­sül. Problémacentrikus, el­kötelezetten közéleti, aktuá­lis és nézhető programokkal igyekszünk jelentkezni. Eb­ből a régióból értékeket sze­retnénk fölmutatni az or­szágnak. Érvényes értéke­ket! Témáinkat egyrészt a napi valóság jelöli ki, más­részt magunk is kutatunk, keresünk. Nyilvánvaló, hogy egyetlen adás hatvan perce nem tudja fölrajzolni törek­véseink teljességét, de hi­szünk abban, hogy nézőinket két-három hónap műsorai meggyőzik szándékainkról. Ha érdeklödnek munkánk iránt, találkozunk a képer­nyők előtt keddenként, a 2-es csatornán, este 6 órakor! Tandi Lajos Hóviharok Lengyelországban Az év végi olvadás és esőzés után erős havazással, hóviharokkal és hófúvással, mínusz 15—25 fokos hideg­gel visszatért a tél Len­gyelországba. A közel két napja tartó hóesés nyomán 40—110 centiméteres hó bo­rítja a Tátra és a Beszkidek lejtőit, ideális körülménye­ket teremtve a síelőknek. A fő közlekedési utak az ország' egész területén jár­hatóak, bár igen csúszósak, mert a nagy hideg miatt a sózás már nem használ A Tátrában a friss hó miatt lavinaveszély ver, ami a hegyi mentőknek ; komoly nehézségeket ok- . Szombatra virradóra : hegyi mentő csak 8 ó. • át tartó küzdelem után é ' el egy, a külvilágtól el zári menedékházat, hogy onnan kórházba szállíthassanak egy hegymászót, aki pénte­ken délután zuhant le egy szikláról súlyos sérülésekel szenvedve

Next

/
Oldalképek
Tartalom