Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-31 / 26. szám

Szombat, 1987. január 24. 11 •XX í'. (ív -es ® . • magazin | [DM Találkozás Veres Mihállyal Segítség a beilleszkedéshez Első önálló kiállítása 1969-ben volt. Azóta rendszeresen jelentkezett egyéni és kollektív tárlatokon, bár mostanában mintha kevesebbszer, pedig dolgozik. Békéscsaba, Gyula, Balassagyarmat. Pécs, Budapest, Kiskunfélegyháza, Odessza, Lódz, Szabadka. Mind egy-egy kiállítás, közlés, a megméretés, az üzenetátadás állomásainak mérföldkövei. Most Szeged képzőművészetének legutóbbi negyedszázadát bemutató kiállításon találkozhattunk alkotásaival. Pályájának* alakulásáról beszélgettem Veres Mihállyal, a Szegeden élő és alkotó pedagógus képzőművésszel. — Először beszéljen a kezdés éveiről. a pedagógusmunkáról. — 1959-ben kezdtem el tanítani az Ifjú Gárdában, az újszegedi ifjúsági városban, majd két évtizedig a Móra Ferenc Általános Iskolában. Állami gondozott gyerekeket. Most pedig a Rókusi II. számú Általános Iskolában tanítok. Úgy hozta a sors, hogy több mint húsz éven keresztül lelkileg sérült gyerekekkel dolgoztam együtt. Adtam és kaptam, nem is keveset. Mi zenehallgatás, játék, közben „maszatoltunk". Megpróbáltam felszabadítani sérült lelkük egy darábját, hogy teljes emberként figyelhessék a.körülöttük táguló világot. A művészeten keresztül tanulja a jót, a szépet, talán picikét pótolva a hiányzó élményeket. És hogy mit kaptam tőlük? A legtöbbet. Nekik köszönhetem, hogy nem kötött gúzsba egy stílus, egy forma. Gyermeki rácsodálkozásuk, őszinteségük, kíváncsiságuk, fantáziájuk döbbentett rá a valóságra. Sok gyerek megkérdezte már tőlem, ezt vagy azt hogyan kell csinálni? Válaszom: ahogy Te akarod, ahogyan Te gondolod. Mutasd be magadon keresztül a világot, a Tied! Húsz év után egy új lakótelep gyerekeit tanítom. Atvittem ezt a „stílust, felfogást", mellyel hitem szerint érdemes tanítani. Megértettek és befogadtak új munkahelyemen. A srácok titokban itt is rajzolnak, s ha észreveszem, modellt állok. Két év múlva lesz, hogy harminc éve Misi bácsi vagyok tanítványaimnak, és ez csodálatos érzés számomra. — Több írásban olvastam és többször hallottam a „Spirálról". Kérem, meséljen róla. — A közösségbe való tartozás nem jelenti az individuum feladását, elvesztését. Sőt segíti az egyéniség kibontakozását. Kováts Margit, Szűcs Árpád, Lehel István, Vinkler László neve ismerősen csenghet Szeged képzőművészeti életét ismerőknek. Hát ez lett volna a Spirál. Vinkler tanár úr mondta: nekem helyem van közöttük és boldogan mondtam „igent". Nem elkülönülési szándék volt ez. Elismerve, tisztelve becsültük a többieket is. A vásárhelyi, az alföldi realizmus képviselőit. Mi néhányan ablakot akartunk nyitni Európára. A közös kiállításunk zsűrizett anyaga már együtt volt, plakát, meghívó és akkor talán egy telefon valahonnan, és a kiállítás elmaradt. Vinkler László hatalmas tudása, mély embersége, pedagógiai munkássága alapján szellemi vezérünk volt és. sokunk számára az is marad örökre. VERES MIHÁLY KÉPE A kötődést nem azonos stílus alakítja ki, sőt közösséget sem kovácsol. Az együttgondolkodás az emberi kapcsolatok minősége, formája teszi azt teljessé, ezek határozzák azt meg. Az elmaradt kiállítás után ment és jutott tovább mindenki becsülete és tehetsége szerint. 1979-től állandó résztvevője lehettem a Dél-Alföldi, a Nyári és a Téli tárlatoknak, de hol van már a tavalyi hó? Ezek a kiállítási fórumok megszűntek. Az említett Dél-Alföldi és Téli tárlatok bemutatkozási lehetőséget biztosított a legtehetségesebb amatőröknek is (Szeged a művészeti gimnázium és a főiskola révén bővelkedett fiatal ígéretekben, és ma is igy van, hogy miért szűntek meg, a mai napig sem tudom a választ. — Meghívókon, plakátokon gyakran szerepelt Tornai József József Attila-díjas költő neve. Többször ajánlotta írásban és szóban alkotásait a közönség figyelmébe, beszéljen róla is. — Természetesen, nem véletlen, hogy sokszor őt kérem föl. Verseit olvasva, beszélgetve vele mindenfélékről, versekről, szobrokról, zenéről, emberekről, rájöttem arra a szellemi rokonságra, amely a baráti kapcsolatunkat kialakította. Az ő nyitottsága — rácsodálkozás a világra, vállalva tévedéseinket is, mindig keresve a csodát, azt a csodát, amely a természetet és az embert összekapcsolja — az enyém is. — És ma közeI három évtizednyi alkotói és pedagógiai munka után mit csinál? — Dolgozom, mint mindig. Nyáron faragok, télen festek, rajzolok és persze tanítok. Három éve a Bartók Béla Művelődési Központ, két éve a November 7. Művelődési Ház mutatta be alkotásaimat Szegeden. Talán az ország más nagyobb városaiban jobban ismernek, mint itt. De igazán nem is olyan fontos ez. Lényeg a napról napra való megméretés, az alkotómunka lehetősége. És ami a legfontosabb, az alkotás maga, melyekben benne rejlik a nem titkolt vélemény saját magamról, az emberekről, a világról. Az alkotás, legyen az kép, szobor, festmény vagy bútor ezért kell, illetve kellene hogy megszülessen, hisz másképp nincs értelme. Képeimmel is ezt szeretném közölni. Valahol a formák között ki lehet jutni a napfényre és magunkhoz ölelni azt (Naphimnusz), és hogy a kánonok között ördögi karmok lehetnek, melyek visszafogják a kibontakozni akarókat, mé- , gis előbb-utóbb sikerül kiszáguldani közülük (Fuga). Köszönöm a beszélgetést és befejezésül Tornai József, a költő-barát Veres Mihály egyik kiállítása elé írt bevezetőjét idézem, mely igazán visszaadja Veres Mihály belső izzású gondolatokat festő és közlő alkotásainak hangulatát és lényegét: „Képei valami korábban meg nem élt álmot vagy sejtést ajándékoznak nékünk. Különös izgató pontokra, freccsenésekre emlékeztető festékréteg fogja össze az éppen a legtágabban értelmezhető, legnagyobb teret befogadó vagyis kilehelő képeket. Olyan ez a villódzó, szivárványló, gyöngyöző réteg, mintha bőre volna mindennek, amit a kép ábrázol, felülete, ami mögött csupa elevenség lüktet. Ez képei szépségének magyarázata, amely magához vonzza a gondolatilag távolmaradókat. CZAKÓJÁNOS Szocialista társadalmunk minden rétegnek lehetőséget teremt a nemzeti felemelkedéshez. Hazánkban a cigányság alkotja a legnagyobb lélekszámú, sajátos etnikai kultúrával rendelkező csoportot. Sorsuk megváltoztatása érdekében a 60-as évektől számos intézkedés látott napvilágot. Az 1961. évi párthatározattal megkezdődött a több évszázados társadalmon kívüliségük megszüntetése. Az állami rendelkezések a helyi közigazgatás feladatait is meghatározzák. A szakigazgatási szervek rendszeresen foglalkoznak helyzetükkel, így a közelmúltban a szegedi városi tanács végrehajtó bizottsága megvizsgálta, miként változott e réteg életmódja itt, a Tisza partján. Szegeden a cigányság száma 1500ra becsülhető. Egyharmad részük a telepihez hasonló körülmények között él. Többen Kiskundorozsmán a Búza utcában, valamint a Cserepes soron, illetve a repülőtéren laknak. A városban szétszórva, mostoha körülmények között is élnek elég nagy számban. A külterületen letelepedettek a társadalmi beilleszkedés legalsó fokán állnak. Szeged belső területein azonban az életkörülményeik jónak, elfogadhatónak mondhatók.- Ott a döntő többségüknek állandó a munkaviszonya. Szegeden a munkaképes korú cigányok 87 százaléka aktív kereső. Zömüket a Városgazdálkodási Vállalat, a Defag, a Kéziszerszámgyár, a textilművek dorozsmai egysége, a Hódgép, a téglagyár és a kertészeti vállalat foglalkoztatja. Elsősorban fizikai munkát végeznek, körülbelül 50 százalékuk segédmunkás, 35 százalék betanított munkás. Az általános iskolák közül a dorozsmai l-es számú, a Gagarin és a Móra .Ferenc iskola osztályaiban tanul a legtöbb cigány gyerek. A pedagógusok nagy hivatástudattal és felelősségérzettel foglalkoznak velük. Nem látványosak az eredmények, de lassan emelkedik azoknak a száma, akik eljutnak a felső tagozatba. Sikeresen működik a gyermekcigányklub Dorozsmán. A tanács támogat minden olyan kezdeményezést, ami hozzájárul sajátos kultúrájuk ápolásához, megőrzéséhez. A közigazgatás rendszeres segélyeket nyújt az arra rászoruló családoknak. Tavaly 60-an kaptak átlagban 2200 forintos támogatást. Ám a rászorulók köre igen széles. A rendszeres segélyeket mintegy 600-an veszik igénybe. A gondozók lelkiismeretes munkája eredménye, hogy az egész városra kiterjedően feltérképezték a cigány családok életszínvonalát. A tanács kiemelten kezeli az otthonteremtőket. Az igénylőket főleg komfort nélküli, illetve komfortos lakásokban helyezik el. Ez utóbbi otthonok a város'belső területein találhatók. Számos helyen azonban gondot okozott, hogy az ott lakó cigány családhoz nagy számban költöztek a rokonok és így szociális feszültségek keletkeztek. Egyébként életmódjukat — legalábbis bizonyos csoportoknál — a sűrű helyváltoztatás jellemzi. Ebből következik, hogy más megyéből idevándorló családok gyakran üres lakásokat törnek fel. Az önkényes beköltözőkkel szemben azonban a hatóság szigorúan eljár. Ugyanúgy bírálja el az eseteket, mint bármelyik más állampolgárnál. Sajnos e népcsoport köréből kerülnek lyi nagy számban a bűnelkövetők is. Nem ritka, amikor már gyermekkorban a bűnözés útjára lépnek. A cigánysággal foglalkozó tanácsi szervek úgy látják, hogy e népréteg további felemelkedésének egyik fontos záloga az iskolázottsági és a kulturális színvonal javítása. Ezen kívül erőfeszítéseket tesznek, hogy az analfabéta tömeg ne termelődjön újra. Épp ezért nagy figyelmet fordítanak az óvodáskorúak és az iskolások nevelésére. A tehetségeseket továbbtanulásra ösztönzik. A legfontosabbnak azt tartják: ahhoz, hogy előrelépés következzen be a foglalkoztatásukban, mindenekelőtt az iskoláztatásnál kell további eredményeket elérni * -í jgJlgg ÍC^;'.,: STEKOVICS JÁNOS FELVETELE Változó világ, változó sorsok. S változnak a cigánysorsok is. Egy kép, amely igazán a múltat idézi, az életformát a társadalom pereméről, ami, legalábbis errefelé, Szeged környékén lényegében már a múlté. Igaz, a kép nemrégiben készült, a mutatóban még meglévő egy-két putri .egyikéről. Azért is érdemes közreadni, mert betekintesf nyújthat egy, általunk tán sosem látott világba. S ha láttán túljutunk a megbotránkozáson, az álságos rácsodálkozáson, akkor tán azt is megérthetjük e kép hatására, hogy ezeknek az embereknek a sorsa milyen bonyolult összefüggések által meghatározott, s mily nehéz lehet számukra, s mennyi segítségei igényel, hogy átjuthassanak egy másik, civilizáltabb világba. Cigánysorsok, változó sorsok Változott az utcakép, eltűntek a putrik, simára gyalulták a buldózerek a dorozsmai cigánytelepet. A vályogviskók helyén házak épültek. Az utca egyik oldalán az otthonok téglából készültek, a másik részén pedijÉ földszintes panelházak. A szegedi tanács építtette. Szirtesi Zoltán orvos közel két évtizede gyógyít Dorozsmán, a helybelieket szinte keresztnevükön ismeri. A doktor az Országos Cigánytanács alelnöke. Ez a szervezet alig két esztendeje alakult és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett működik. A körzeti orvos örömmel beszél a jobb viszonyokról. — Amikor hozzákezdtek az alapozáshoz, mondtam a tervezőknek, téglából kellene építeni. A panelt csak központi fűtéssel lehet komfortossá tenni. Szeged szélén pedig ilyenről álmodni sem lehet. Ezért nagyon sokan meghűltek már eddig is a betonfalak között, kályhával képtelenség felmelegíteni. Nagyon jól tudom, hogy ezek a házak egészségesebbek a putrinál, de ennek ellenére sem vagyok kibékülve a körülményekkel. A tanács átmeneti megoldásnak tekinti ezeket a házakat, s ahogy teheti, fokozatosan jobb helyre költözteti az ott lakókat. Szirtesi Zoltán egy könyvet mutat. Magyar és cigány nyelven irta Védd az egészségedet! címmel. A legszükségesebb higiéniai tanácsokat tartalmazza a kötet. Érdekességként jegyzi meg a praxisából, hogy a gyomorés légúti megbetegedések rendkívül gyakoriak e népréteg körében. Ugyanakkor kevés az infarktusos eset, és a telepi cigányok között nem találkoztam rákos vagy cukorbeteggel. E népréteg átlagéletkora is növekszik. A dorozsmai viszonyok után érdeklődtem, hiszen az egykori telep sokáig jellemezte a kisebbség életformáját. Mivel mérhető le legjobban a változás, a fejlődés? — Ma már jobb anyagi viszortyok között élnek, mert egyre többen vállalnak állandó munkát. A férfiak szinte kivétel nélkül dolgoznak, csakúgy mint a nők nagy része. Amikor idejöttem, az egyik kocsmában piros festékkel jelölte meg a vendéglős a poharakat, amelyekből csak a cigányok ihattak. Ilyen sértő megkülönböztetésnek most nyoma sincs. Sőt Dorozsmán a helybeliek elismerik azt az erőfeszítést, amit sok család tesz a felemelkedésért — Könnyű vagy nehéz a beilleszkedés? — Sokan kérdezték már tőlem, hogy cigány létemre hogyan tudtam orvosi diplomát szerezni. Voltak, akik kételkedtek, amikor azt válaszoltam: nem volt nehéz. Jómódú kereskedőcsaládból származom, úgy neveltek, hogy semmiben sem szenvedtem hiányt. De az átlagos körülmények között felnövekvők előtt sincs akadály, ha jófejűek és kedvük is van a tanuláshoz. Sőt a telepiek között is sokan végeztek egyetemet, pedig ők élnek a legrosszabb körülmények között. A cigányok tisztelik a tanult embert, és sok családban úgy gondolkodik az apa, mondja is a fiának, különb legyél, mint én, tanulj tovább. — Melyek a cigányság legfőbb gondjai ? — Kisebbségünk többrétegű, problémái ezért különfélék. A magasabb szinten élő rétegek gondjai hasonlóak a társadalom egyéb rétegeinek hétköznapi nehézségeihez, vagy örömeihez. Felemelkedést főleg csak az elmaradottabb csoportoknál sürgetünk, a telepi szinten élő cigányoknál. Elsőrendű cél, hogy megszűnjenek a segédmunkásdinasztiák, mégpedig úgy, hogy legalább a nyolc osztályt mindenki végezze el és azután szakmát tanuljon. Továbbá a felemelkedéshez szükséges a lakásgondok megoldása, jobban jövedelmező munkaköröket találjanak, és az egész cigányság ismerje meg saját kultúráját is, no meg az egyéb erkölcsi normákat. Szeretném azt is aláhúzni: jó lenne, ha a cigányságon belüli előítéletek csökkennének úgy, mint a cigányok és nem cigányok között. Egy évvel ezelőtt a városi tanács megteremtette a feltételeit a cigánycsaládok intézményes gondozásának. Ebben a munkában a feleségem is részt vesz. — Amit itt elmondott, azok egyben követelményei is az általános felemelkedésnek és a legsürgetőbb feladatoknak ? — Természetesen. Annyival még megtoldom, hogy nagyon fontosnak tartom a cigány folklór továbbfejlesztését. Összeállította: HALÁSZ MIKLÓS