Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-30 / 25. szám

Péntek, 1987. január 30. 5 Kutatófilmalapot létesített az MTA Kutatófilmalapot létesített ez évtől a Magyar Tudományos Akadémia, hogy az egyes akadémiai kutatóhelyek szakmai munkáját új eszközzel segítse, illetve ezzel is szemléltethessék a kutatási eredményeket. A filmtechnikai eszközök ott használhatók fel, ahol a kutatás menetéhez, eredményességéhez fontos a reprodukálás vagy dokumentálás filmen. A kutatófilmalapot az MTA Műszerügyi és Méréstechnikai Szolgálata kezeli; ide fordulhatnak igényeikkel a kutatóhelyek, a kutatófilmet a szolgálat munkatársai készítik el. A kutatófilmalap főként a műszaki és természettudományok egyes szakterületein könnyíti meg a vizsgálatot, de például különböző pedagógiai helyzetek, pszichológiai tesztek rögzítésével és feldolgozásával a humán tudományterületek is hasznosíthatják. Segítséget nyújthat a kutatófilm a különböző kémiai, biológiai, fizikai folyamatok vizsgálatában, kísérletek filmre vételével a természettudományos jelenségek elemzésében. A Műszerügyi és Méréstechnikai Szolgálat ugyanis olyan filmtechnikai berendezésekkel rendelkezik, amelyek az egyes folyamatok, mozgó jelenségek 400szoros lassítására, vagy gyorsítására is képesek, oly módon, hogy 10 ezer képet rögzítenek másodpercenként. Így például tudományos kutatást segítő film készült már: állatműtétek kísérleti technológiájáról éppúgy, mint izzók, izzószálak mechanikai igénybevételének vizsgálatáról. Energetikai főiskola Szeptembertől főiskolai oktatást indít Pakson a Budapesti Műszaki Egyetem azzal a céllal, hogy korszerű ismeretekkel rendelkező energetikai szakembereket, üzemmérnököket képezzen. A felsőfokú képzés a paksi atomerőmű műszaki szakközépiskoláiban az 1987—88-as tanévben 25 hallgatóval indul, egyelőre hő- és atomenergetikai szakon. A képzést a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának oktatói a Paksi Atomerőmű Vállalat gyakorló szakembereinek bevonásával szervezik meg. A hagyományos oktatási eszközökön és módszereken túl felhasználják a paksi atomerőmű magas technikai színvonalú műszerparkját és laboratóriumait, lehetővé teszik az oktatás és a termelés napi összekapcsolását. A gyakorlatokra az atomerőmű blokküzemeiben, számítóközpontjaiban és szimulátorán kerül sor. Például a ttk-n... A legszélsőségesebb véleménye* hangzanak el róluk: renitense*, agresszívek, progresszívek, néptribunok, elenjárók, botrányhősök ... — Milyenele valójaban? — a JATE szervetlen kémia tanszékének második emeletén Király Dezső és Michailovits Lehel társaságában ülünk. — A ttk-s szemléletre kíváncsi? — A kari szakszervezeti bizottság titkára, Király Dezső ott kezdi, hogy nálunk a demokratikus jogok gyakorlásának nincs túi nagy hagyománya. — Pedig bennünket számos jogosultság illet meg. Ezzel sem mi, sem pedig a vezetőink nincsenek mindig tisztában. — Ügy hírlik, önök az egyetemi szakszervezeti bizottság élő lelkiismerete. — Nem csinálunk mj semmi ördöngösséget. Munkastílusunk életetője a vita, a' vélemények ütköztetése, a tehetőségek felvillantása. Például most készül több egyetemi szabályzat. Többek között napirendre kerülnek bérkérdések, de a szerződéses munkákkal, állami megbízatásokkal kapcsolatos problémák is. Az első témához csak annyit, hogy nem egy kiváló oktatónk nyaranta kőművesként doLgozik, és a népköztársasági ösztöndíjas hallgatónk a szabadidejében csapos. Ha megkérdezik tőlünk a kollégáink, no és a bér. tehetetlenségünkben együtt sírunk velük. Legutóbbi kari szakszervezeti ülésük kissé viharos volt. A szerződéses munkákról és az állami megbízatások szabályozásáról esett szó. Két részre szakadt a tábor. Az ellenzők azzal érveltek, a munkatársak közötti jelentős anyagi különbségek szétrobbantják a kollektívákat, aláássák a jó munkahelyi légkört, és az érdekeltségi féltételek roszszak. Ezt elismerve.. Királv Dezső és Michailovits Lehel, aki egyébként a kari szakszervezeti bizottság szervezőtitkára, szorgalmazták a szabályzat elfogadását. Azt tartják sokadmagukkal, hogy kompromisszumok árán is szükségesek a megbízatások. kis lehetőség is kimozdulást jelent a holtpontról. — Mit tekintenek sikernek? — Készült egy tervezet az oktatói követelményrendszerről — veszi át a szót a szervezőtitkár. —A dolgozók véleményét összegyűjtve — ez konkrétan értendő, minden egvos érdekeltet megkérdeztünk — a tervezetet visszautasítottuk. Most fo•lvik az átdolgozása. De talán már az is eredmény, hogy a bizalmik a szakszervezeti jogaikat most már érdemben tudják gyakorolni. — Stratégiájuk? — Szívósan, kitartóan dolgozunk. Igyekszünk minél több információhoz jutni, sokszor annak ellenére is, hogy fentről akadozva csordogál a tájékoztatás. Én például fizikus létemre már jogi szakértő leszek. Létfontosságú az informáltság, ennek hiányában lesöprik az embert a küzdőtérről. Beszélgetünk még arról, hogy néhányuk fejében megfordult az a gondolat is, hogy a jelenleginél hatékonyabb képviseleti formát keresnek. A pedagógustársadalmon belül ugyanis speciális gondokkal küszködnek a felsőoktatásban dolgozók. Ismét az alacsony bérekhez, az egyre rosszabb technikai színvonalhoz, munkafeltételeink romlásához jutunk. A mindennapi munkából még felvillan néhány epizód. A tanszékvezető kéri, váltsák le a bizalmiját, mert nem ért vele egyet. Ferde szemmel néznek a kari szakszervezeti bizottságra. Miért ártják ezek bele magukat mindenbe? Ki nevelje demokratizmusra a hallgatókat? Több mint 500 tagja van a ttk-n a szakszervezetnek. Néhány év alatt azt sikerült elérni, hogy lentről őszintén érkeznek az információk. A kart feszítő konfliktusok kivétet nélkül felszínre jutnak. Ez természetesen lehet akár kellemetlen is, sőt, tűnhet renitenskedésnek. Beszélgetőpartnereimmel annyiban maradunk, hogy a demokráciát szoknunk és tanulnunk kell. A vezetőknek is. Ez lenne a ttk-s jelenség? Bodzsár Erzsébet Újkőkori fogaktól Erdélyi • i , r r • / • pikturajaig Egy múzeumi évkönyv margójára Azt hiszem, meglepődnének a századelő muzeológusai, ha olyan témákkal találkoznának a jeles Móra Ferenc Múzeum évkönyvében, mint például az új és legújabb kor helytörténeti dokumentumai, természetrajzi, szellemi, néprajzi és orvosi 'megközelítése. Jó néhány évtizede már, hogy a hagyományos és klasszikusnak vélt múzeumi tevékenység bővült, kiszélesedett, egykori határterületek váltak mindennapos kutatási terrénumokká, új tudományágak és segédtudományok igazolnak egy-egy teóriát, gazdagítanak, új megközelítésben mutatnak föl kutatási eredményéket. A közelmúltban megjelent 1984,85-1. számot viselő évkönyv is jól példázza azokat a kutatási területeket, melyek leginkább jelzik a szegedi intézmény tájékozódási irányait. Itt mindig is jelentós hangsúlyt kapott a régészet, a mostani dolgozatok között is több érdekes, az eddigi képet gazdagító publikáció található. Vörös \Gabriella a kiskundorozsmai Kenyérváró domb V. századi leleteit vizsgálja, azokat, amelyek 1961 és 65 között kelültek a szegedi múzeumba. „A dorozsmai szórvány leletekét azért tesszük közzé, mert a Duna és Tisza közötti terület Attila-kori történetéhez újabb adatot jelentenek anélkül, hogy akár etnikai, történeti kérdések mélyebb boncolgatásába kezdenénk." — írja összefoglalójában a szerző. Ugy gondolom, ezeknek a feldolgozásoknak fő célja valóban az eddigi ismeretek igazolása, a bizonyító leletanyag pontos föltérképezése. A régészeti fejezet talán legérdekesebb — bizonyára mert szokatlan — tanulmánya a következő címet viseli: A fogak fejlődési rendellenességei Vésztö-Mágorhalom újkőkori és rézKönyv és vállalkozás Akár akarjuk, akár nem, a gazdasági élet törvényszerűségei azokban a szférákban is érvényesülnek, amelyek tudatunkban távol vannak az üzlet, a nyereség, a kockázat világától. Tiltakozunk az ellen, hogy a kultúra — áru, de be kell látnunk, hogy bizony sokba kerül. Csillagászati összegeket emészt fel például a könyvkiadás, és természetesen csak akkor van értelme, ha a könyvek el is jutnak az olvasókhoz. Az elmúlt évben 20 millió kötet talált gazdára hazánkban a Könyvértékesitő és Könyvtárellátó Vállalat munkájának eredményeként.. Több mint másfél milliárd forintos összforgalmat bonyolított le a félezernyi dolgozót számláló kollektíva. Bór az elmúlt esztendő eredményeit mérlegre téve a vállalat igazgatója elismeréssel mondta, hogy a tarsadalom jelesre vizsgázott, mert a könyvekre költött összeg nagyobb mértékben emelkedett, mint a nominálbérek; ehhez az eredményhez azonban hozzájárult a Könyvért vállalkozó szelleme, kockázatvállalása is. Vállalták. hogy 400 milliós beruházásuk értlekében „eladósodjanak", mert csak igy tudtak a Váci úti ipari műemlék épületben „fészket rakó" Könyvesházban európai színvonalú k ö n yvs za kma i i n li'ast ru k t úrá t kialakítani. Szám i tóküzponj i u k csaknem 20 ezer címet — a hozzávaló adatokkal — tart nyilván, és lehetővé teszi a korszerű raktárgazdálkodást, az elfekvő készletek gyors mozgósítását is. De eszük ágában sincs beerni eddigi eredményeikkel, a korszerű technológiával, mely iránt több szocialista ország érdeklődik. Célkitűzésük például, hogy a Könyvesházban a megjelenés napján, a nyomdai szállítás után egy órával már kézbe vehessék a vásárlók az új könyveket. A könyvtárakba is hamarabb akarják eljuttatni az újdonságokat, a központi raktárkomplexum létrehozásával 100 kilométeres „utazgatástól" kímélik meg a köteteket, — a vállalat pénztárcáját pedig évi 1520 millió forint kiadástól. A közeljövő tervei közt szerepel bolti hálózatuk bővítése, például februárban megnyitják a könyvtárosok áruházát, (a Honvéd utcában), ahol a „mindent egy helyen" elve alapján a magyar és idegen nyelvű könyveken, hanglemezeken, videokazettákon kívül könyvtári bútort és felszerelési cikkeket bemutató —és árusító — terem, valamint tanácsadó szolgálat is működik majd. Az csak természetes, hogy már dolgoznak a közvetlen számítógépes raktári kapcsolat kimunkálásán, és tervezik a rendelések számitógépes programját. Sok mindent mondhatnánk még a magyar ., köny v-nagy hatalomról" (arra is kiterjedt figyelmük, hogy a fővárosban olyan könyvesboltot nyissanak, ahol kizárólag mozgásserültek dolgozna*), ám egyetlen példával akarjuk mar csak érzékeltetni, hogy a kultúra nemes céljait milyen eredménnyel szolgálják a vállalkozó kezdeményezések. Tudományos könyvkiadásunk lassan szinte megszűnik, évente 3-4 alapmű jeleni* meg. (Matematikából például a világ három legjobbja között vannak a magyar tudósok, de ezt a könyvkiadás nem tükrözi.) A Könyvért a maga eszközeivel úgy enyhíti ezt a lehetetlen helyzetet, hogy önálló kiadói tevékenysége keretében megindította a Tudománytár utánnyomás sorozatot. Olyan, 100-150 éve megjelent műveket adnak ki újra, mint az 1875ben készült ógörög—magyar szótár, amelynel „frissebb" azóta sincs. Az idén induló Tudománytúr füzetek sorozat clsö kötete Semmelweis Ignác a gyermekágyi lázról németül írott cikkeinek magyar nyelvű kiadása, mely „legutóbb" 1858-ban jelent meg. Ám a legújabb kutatások is alátámasztják, hogy ma is helytállóak az anyák megmentőjének megállapításai. A könyv és vállalkozás tehát nagyon is jól összefér egymással, a kockázatvállalás és jó üzletpolitika — a kollektíva áldozatkészségével párosulva — csak hasznára lehet a kultura ügyeriek. Imre Erzsébet kori temetők embertani anyagában. Dr. Kocsis S. Gábor és Trogmayer Helga az ásatás során napvilágra került maradványok fogleleteit antropológiai és patológiai szempontból vizsgálta. Huszonhét sír 30 embermaradványát tanulmányozták, 335 maradó fogat és 5 tejfogat vizsgáltak különböző szempontok szerint. A fogak rendellenességei bizonyára alapul szolgálhatnak az újkőkori és rézkori ember életmódkutatásához is. E fejezetben olvashatjuk •még Erdélyi István, K. Zoffmann Zsuzsanna és Bartosiewicz László tanulmányát. Jelentős néprajzos gárda következeteséji és szisztematikusan dolgozza föl á DélAlföld népf hagyományvilágát, a tárgyi kultúra és a szellemi néprajz hagyományait. Tóth Ferenc most a XVIII. századi makói melléképületek analízisét végezte el, Szenti Tibor, a Hódmezővásárhely-környéki tanyák istállóit vizsgálta. Szilágyi Miklós a mindszenti és algyői "uradalmak halászati szerződéseit elemezte, Szűcs Judit a társadalmi rétegződés és a táplálkozás összefüggését vetette egybe Szentesen, Nagy Ibolya XIX. századi szentesi végrendeleteket és temetkezési szokásokat gyűjtött egybe. Szigeti György pedig közreadta Apátfalva hagyományos népszokásainak újabb leírását. A helytörténeti búvárkodás jelentős eredményekkel és dokumentumokkal csatlakozik a mind teljesebb hazai történetíráshoz. Ezek a kutatások részint erősítik a lakosság identitástudatát, gazdagítják történelmi ismereteinket, de ugyanakkor általános történeti folyamatok igazolásai, a nemzet történelmének az egyén szempontjából rendkívül fontos részletei is. Ezért tarthat érdeklődésre számot Halmágyi Pál írása, aki a makói hagymaszövetkezet, majd hagyma-részvénytársaság történetét dolgozta fel a századforduló és 1918 között. Tóth István adalékokkal szolgál a Békés megyei szlovákok anyanyelvi művelődéséhez. Huszka Lajos a szeged-szatymazi gazHakör történetét elemzi. Sipos József azt vizsgálja egyre mélyebbre ásva e témakörben, hogy milyen szerepet játszott a kisgazdapárt 1918 októberében. Tanulmányában megállapítja: <,Az eddigi szakirodalom csak a Kisgazdapártot, illetve annak vezetőjét. Nagyatádit marasztalja el a Nemzeti Tanácsba tömörült pártok és a parasztpárt szövetségének elmaradásáért. Ezt a Kisgazdapárt vezetőinek, illetve tömegbázisának a forradalomtól, az azzal együtt járó megrázkódtatásoktól és főleg a szociáldemokrata és a bolsevik irányzat megerősödésétől való félelmével magyarázták, amelyet szoros összefüggésbe hoztak a parasztság és Vezetői 'kispolgári társadalmi helyzetével. Nem vitatjuk a szakirodalom ezen ált'álános megállapításának helyességét. Az általunk feldolgozott új forrásanyagok alapján azonban úgy véljük, hogy á katasztrofális helyzetben nem ezek voltak a döntőek a parasztpárt politikai állásfoglalásában." Szelesi Zoltánnak, a múzeum nemrégiben elhunyt művészettörténészének talán utolsó munkája vezeti be a müvészettörténe'i fejezetet. A szegedi műgyűjtés történetéről gyűjtött össze érdekes és fontos adatokat. Vadász Endrének, a modern magyar rézkarcolás kiemelkedő egyéniségének, az itteni születésű művésznek szegedi kapcsolatait tárta föl Sz. Kürti Katalin. Szuromi Pál szép pályaképet rajzolt Erdélyi Mihály művészetéről." Ügy tűnik, egy szisztematikus munkát kezdett el, melynek célja, hogy műtörténeti igényességgel és esszéisztikus problémaérzékenységgel feldolgozza a város félmúltjának értékeit. A természettudományi fejezet két tanulmányát i-mmazia György és Glaskö Bélc<, illetve Kiss Tamás írták. Szépen szaporodnak a különböző intézmények évkönyvei. Néha eszébe jut az embernek, hogy egy-egy alkotónak ezekben az évkönyvekben ' publikált dolgozatai önálló kötetté is válhatnának. Persze, a mai nyomdai átfutásokat tekintve a lépéshátrány igencsak behozhatatlannak tűnik. T. L. Beiratkozás hétfőn Indul a nyelviskola A TIT szegedi nyelviskolájába a február 2-ától kezdődő héten, hétfőn és pénteken lehet beiratkozni. A felnőttek a .Tömörkény, a gyerekek a Radnóti gimnáziumban, délután 3-tól 6ig jelentkezhetnek a tanfolyamokra. A hagyományos, általános nyelvtanfolyamokat kellő érdeklődés esetén 13 nyelvből indítják, intenzív formában csak angolt, németet, franciát éz oroszt lehet tanulni. A munkahelyek igényelhetnek speciális, szakmai cél tan folyamokat, s megint lesz úgynevezett szinten tartó, társalgási kurzus is. Az iskolák kérésére (csakúgy, mint az üzemekben) a helyszínen is szívesen szerveznek tanfolyamokat. Az árakról: valamelyest (átlagosan 50 forinttal) megint emelkednek a díjak, ám még mindig a TIT árai a legolcsóbbak. A legmagasabb óradíjakat (19 forint 50 fillér) az intenzív jellegű, illetve a kiscsoportos tanfolyamokon kérik, vagyis tulajdonképpen azt az előnyt kell megfizetni, amelyet a kis létszámú csoportokban tanulók élveznek, tudniillik, hogy több idő jut az egyéni foglalkoztatásra. Részletes felvilágosítást lehet kérni a tanfolyamokról telefonon, vagy személyesen: az általános kurzusok ügyében a Tömörkény, a gyermektanfolyamokról a Radnóti gimnáziumban, a n y e I v v i zsg ú ra el ő kés z í t ők röl a JATE idegen nyelvi lektorátusán, az üzemi kihelyezett csoportokról a TIT városi titkárságán. »