Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-05 / 3. szám

77. évfolyam, 3. szám 1987. január 5., hctfő VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Hol a mester névjegye ? V

alahányszor fodrászhoz megyek, mindannyiszor bizarr ötletem támad: mi lenne, ha a fürge ujjú mestert arra kérném, úgy végezze a dolgát. hogy otthon majd ne kelljen a porszívóba dugni a fejem. Rendre azt tapasztalom ugyanis, hogy olyan helyzetbe kerülök, mint a bibliai történetben a kenyérteremtö Krisztus környezetéből akárki. Köztudottan több kosár morzsát gyűjtöttek össze az evés után. mint amennyi kenyér eredetileg rendelkezésükre állt. Magam pedig minduntalan úgy járok, hogy több lesz tar koponyámon a nyíradek, mint amennyi hujam egyáltalán létezik. Persze sohasem mertem kérésemet megfogalmazni, mert mindig arra gondoltam, hátha en vagyok a baj okozója, kevesli a fodrász a 25 százaléknyi borravalót — ami természetesen jár neki. Sőt, kifogástalan munkájának éppen a nagyobb juttatás lenne az előfeltétele. Eszembe jutott pl., hogy a múlt évben építkező barátom arra hívta fel a figyelmem, észrevettem-e már. hogy az új épületek kőlábain manapság ritkán tűnik fel a mester neve. Mintha bizony nem lehetne büszke a — no, nem éppen várra, de legalábbis szűkebb világunk egvik csodájának minősíthető — kétszintes, nyolcszobás családi házra, amit röpke négy hónap alatt felhúzott! (Hajdan a bejárati kapu közelében, úgy 1 méteres magasságban, tenyérnyi téglalapon díszelgett a kőműves neve.) Vagy eszembe jutott a bádogosok, csatornakészítők esete. Valamikor az esőcsatorna legszélét — nyilván elsősorban a lezúduló nagy víztömeg miatt— egy körcikk alakú lemezzel megerősítették, s egyúttal — mint a kőművesek a lábazatra — ők olt fenn hagyták a névjeíyüket, hadd lássa a világ, kié e remek munka. Ezzel szemben más esetekről is hallok. Szomszédom meséli, hogy az új társasház ablakainak bádogeresztvényeit kesken.vre méretezték, s így az esővíz nagyobb része éppen nem a járdára folyt, hanem az időközben a patkányra rakódott kosszal, szeméttel, porral együtt a falat ékítette. Nem Is volt hiba a garanciával, jöttek a mesterek azonnal, mihelyt a lakók szóvá tették mulasztásukat. De lássunk csodát! Nem cserélték ki az eredeti darabokat, hanem megtoldották. megfoltozták. Mégpedig oly módon, hogy az így homorúvá tett, az utca felé nem lejtő lemezek nemcsak, hogy nem pergetik le az esővizet, hanem éppen fordítva: vályúszerüen megtartják, megőrzik azt... Képtelennek tűnik a történet, mégis igaz. Elgondolkodom hát a kőműves és a bádogos önbecsüléséről. Szívesen mondanám, hogy a nemtörődömség, a hanyagság az alacsony színvonalú anyagi juttatásokból fakad. (Manapság gyakran mondunk ilyeneket.) De mégsem mondhatom, mert mindenki előtt köztudott, milyen órabérben dolgoznak az említett szakik a magánépítkezéseken. Aztán azért se mondhatom, mert jól emlékszem, valamikor az ötvenes években, kukoricakapálás közben, zivatar közeledtekor apám az utolsó percig hajszolta családja tagjait, mondván: teljesen más értékű a kapálás egy nagy eső elölt és után. (S ugye nem kell megmágyarázni, hogy az említett években milyen, forintban mérhető értéke volt a mezőgazdasági munkának?) Vagyis a gondosság, illetve gondatlanság nem feltétlenül pénzkérdés, hanem valami más. (Persze, a példákat sorolhatnám tovább a gyógyszerészről, aki pontatlan és figyelmetlen a keverékek és vegyületek alapanyagainak kimérésében, a tervezőről, aki kifelejti az elhelyezendő gépek méreteit a nyílászárók tervezésekor a dokumentációból, a szakácsról, aki rendszeresen elsózza a levest...) Kétségtelen, valami nincs rendben a lelkiismeretünkkel. Mintha magunk sem értékelnénk eléggé szakmánkat, mesterségünket, hivatásunkat. Hanyagságunk és nemtörődömségünk okairól hozzáértők és laikusok igen különbözőképpen vélekednek. Egy megbízható szakember hírében álló kárpitos például azt hiányolja szakmunkásképzésünkben, hogv az oklevél odaítéléséről nem a szigorúan vett szakma hozzáértői döntenek, hanem közismereti tárgyakat tanító tanárok, s más, oda nem való szentélyek. Nos, igaz az is, hogy Arany János versei ismerete nélkül valaki kitűnő kárpitos lehet, de az ellenkezője is. A magasabb szintű igényesség, s az igényesség felkeltése a fiatal szakmunkástanulókban éppen a nemes cél érdekében végzett tevékenység jele. Sokat beszélünk mostanában tartalékokról, meg a helyi kezdeményezés jelentőségéről. Ügy hiszem, egyik legnagyobb felhasználható tartalékunk az lehet, ha mindenekelőtt magunk becsüljük meg a szakmánkat, presztízskérdést csinálunk abból, hogy ami a kezünk alól kikerül, abban ne lehessen hibát találni. T

alán megmosolyogható tanácsnak tűnik az új év kezdetén, hogy ki-ki jobban figyeljen oda munkájára, pedig mást nem tehetünk. Ezt sugallja, sürgeti, fogalmazza meg az MSZMP KB novemberi ülésének határozata, s ezt írja elő a Minisztertanács 1987. évi népgazdasági terve is. Legfőbb tartalékunk, s talán a legutolsó Is, az emberi hit, a tenni akarás, a tisztességes önbizalom, szakmánk szeretete. Csertől Károly If kon r • usagi erencia Üj elvek, új alkalmazások és új emberek a számítástechnikában címmel ifjúsági számítástechnikai konferenciát rendeznek április 10— 12. között Kecskeméten. A Kalmár Lászlóról elnevezett tanácskozásra egyetemi, főiskolai hallgatók. illetőleg tanulmányaikat tíz éven belül befejezett, a szakterületen dolgozó fiatalok jelentkezését várják. A konferencia rendezői előnyben részesítik azokat, akik előadás keretében bemutatják saját, illetve közösségük eredményeit. Ülést tartott a Minisztertanács A Tájékoztatási Hivatal elnöke, a kormány szóvivője közli: a Minisztertanács szombaton ülést tartott. Lázár György, a kormány elnöke az ülésen tájékoztatást adott Nyikolaj Rizskovval, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével 1988. d«cember 23-án, Moszkvában folytatott tárgyalásairól, amelyeken megkülönböztetett figyelmet fordítottak a legfelsőbb szinten elért megállapodások végrehajtására. A Miniszterttanács nagyra értékelve a tárgyalások eredményét, a tájékoztatást jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács megvitatta a Magyar Hírlap munkájáról szóló jelentést. Egyetértően tudomásul vette, hogy a Magyar Hírlap a jövőben is. mint a kormány félhivatalos sajtóorgánuma jelenik meg. A kormány meghallgatta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének jelentését a közérdekű bejelentések és panaszok kezelésének tapasztalatairól, valamint az egészségügyi intézmények műszerellátásáról. Mindkét jelentéssel kapcsolatban kötelezte az illetékeseket a tapasztalatok alapján levonható következtetések hasznosítására. A Minisztertanács áttekintette az idegenforgalom 1986. évi alakulását. Megállapította, hogy az ágazat az ismert kedvezőtlen körülmények ellenére eredményes évet zárt, s ez jó alapot ad az 1987re kitűzött célok eléréséhez. (A kormányszóvivői tájékoztatást lapunk 2. oldalán közöljük.) Szegedi fürdők és a turizmus Szörfparadicsom Dorozsmán Mi lesz veled SZUE? Nudistatanya A karácsonyi ünnepekben több külföldi ismerősom járt Szegeden és szabadidejüket a város fürdőiben töltötték el. Csodálattal beszéltek a termálvízről, s a helyi turizmus iránt érdeklődtek. Megvallottam őszintén, hogy nem tudom az idegenforgalmi szervek mennyire építenek a kitűnő adottságokra. Evekkel ezelőtt az IBUSZ vezetője a Liget fürdő környékén szobákat bérelt, elsősorban jugoszláv vendégekre gondolt, hiszen a szabadkai, újvidéki rendszámú gépkocsik a hétvégeken ellepik a SZUE környékét. Külföldi ismerőseim kíváncsiságukkal adtak ötletet, hogy én is megkérdezzem a vízművek vállalata mennyire tudja, kincset tart a markában. A vállalatot néhány hónapja új igazgató irányítja Tölgyesi Béla személyében. Korábban két évtizedig a tanács építési osztályának vezetője volt. Már ebben a beosztásában is segítette a vízművek törekvéseit. Nem akarok a régi időkig visszamenni, de tény. hogy a fürdőfejlesztés igazából a hetvenes évek elején kezdődött el. A kérdés most. 1987 második hetében: akarja-e, képes-e a fejlesztést folytatni a vállalat. Látnak-e fantáziát a meleg víz idegenforgalmi kihasználásában. Egyértelmű, a válasz: igen. Tölgyesi Béla mint tősgyökeres szegedi és volt sportoló — szinte a SZUE-ban nőtt fel — tisztában van azzal, hogy az olaj mellett a víz a város aranya. Amikor a nagyra törő terveket ismertette, arra kért, olvasóinkat emlékeztessem, a pénzügyi lehetősegek alapján valósítják meg az elképzeléseket, tehát ne legyenek türelmetlenek. Eddig még nem volt, most januártól lett idegenforgalmi propagandistája a vízmüveknek. Felveszi a kapcsolatot az utazási irodákkal külföldön és belföldön egyaránt és már a nyáron gondoskodik arról, hogy a vendégjárás nagyobb legyen. A látogatók befizetéseiből is szeretnék lefaragni az évi 16 millió forintos állami dotációt. Első lépés több olcsóbb szálláshely kialakítása. Áz újszegedi Partfürdőn és a dorozsmai Sziksós-tó mellett bővítik a kempinget. Újszegeden az Ativizig 50 méteres hosszú területet ad a Tisza-parton a vállalatnak. Így az egykori kemping területe teljes lesz, az új részen lakókocsikat állítanak fel és biztosítják a főzést. A nyár közepére befejeződik a SZUE átépítése. A Hajós Alfréd által tervezett 50 méteres medencéből egy 33 méterest és egy kis tanmedencét alakítanak ki feszített víztükörrel. Kicsempézik az uszodát és a nagyobb medence — mivel lelátóval rendelkezik — alkalmas lesz a pólómérkőzésekre. A Tisza partján turulpályákat jelölnek ki, ez a sport a 60-as években népszerű volt, tömegesen űzték és most ismét meg akarják honosítani. Több kereskedelmi pavilont állit majd fel a vállalat, amit bérbe ad, mert elégedetlen a maszekok működésével (többen kedvük szerint dolgoztak, és a nagy nyári csúcsforgalomban nem nyitottak ki.) Üdülőparadicsom lesz a Sziksás-tó környékéből, a 12 hektáros .vízfelületét 14 hektárosra növelik és az egyik részen nudistatanyát alakítanak ki. Általános rendezési és fejlesztési terv készül erre a vidékre. Bővítik a teniszpályákat, kiszolgálóépületeket, parkolókat építenek. Mivel a Tisz.án nem lehet szörfözni, ezért a Sziksós-tó lesz ennek a kedvenc sportnak a központja. Mólót készítenek a vízre szálláshoz, és egy időben ötvenen szörfözhetnek. Dorozsmán is több kereskedelmi pavilont helyeznek el és jelentősen növelik a szálláshelyek mennyiségét. Felállítanak tíz kétszemélyes bungalót, de gondolnak a sátortáborozókra is a területrendezésnél. Nyáron elkezdik a gyerekek úszóoktatását, és megszervezik egész napos ellátását. Sok újdonságot szolgáltat majd a dorozsmai tó, remélhetőleg a látogatottsága növekszik, közkedveltté válik az országban is. A tervezésből nem maradhat ki Szeged főutcája. a Tisza .sem, A három úszóház Iközü) az egyiket, még az jden teljesen felújítják. Márciusban — ha nem lesz jég. vagy áradás — helyükre vontatják az úszóháwikat. A HungarHotels és az Express Utazási Iroda kezdeményezésére a nyáron hajójáratokat indítanak Csongrádra, egy-két napos kirándulásokat szerveznek. Sajnos a Tisza nagyfokú szennyezettségével továbbra is számolni kell, ezért az úszókosarakát az idén sem helyezik vissza az úszóházakon. Az őrlik kérdés továbbra is: mikor élvezhetjük gondtalanul a „szőke" Tisza simogató hullámait? Beszámolónk végére hagytam a gőzfürdőt. Kívülről láthatják a szegediek, ismét megérett a rekonstrukcióra. További sorsa azonban ismeretlen, valószínűleg bővítik a vízgyógyászati részleget. E rövid prognózisból is kitűnik, u szegedi fürdőélet felvirágzik. Ennek érdekében a vállalat a vendégektől további jó tippeket, hasznos ötleteket vár és ha ilyet kap, megköszöni. (Zárójelben je-i gyezzük meg: a Sportuszoda január l-jétől a tanács, pontosabban a Sportcsarnok irányítása alá tartozik, ezért további sorsáról egy másik fejezetben esik majd szó.) II. M. Téli csendélet a sziksós-tói fürdőben.