Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-20 / 16. szám

Kedd, 1987. január 20. Érdekrendeződés a „takarmány fronton n Szerencsére megyénk falvaiban, városaiban eleve akkora portákra épültek a házak, hogy bőségesen akad helye a gazdasági udvarnak, ahol a háziszárnyasok, s ahogy mondani szokás, a lábas jószágok élnek. Ellátásuk sem jár különösebb gonddal. Ha termelőszövetkezeti, szakszövetkezeti, vagy mezőgazdasági szakcsoporti tag a háztáji gazda, kapja a kedvezményes szemes takarmányt, a tápot a nagyüzemtől; ha állami gazdaságban dolgozik, illetményföld illeti meg. Van kaszáló, lucernaföld, ősszel lehet íratni répaszeletet. A nagyüzemi állatorvos kezeli. oltja a jószágállományt. Aki vállalati dolgozóként, városi nyugdíjasként, gyári, vagy kereskedelmi alkalmazottként hizlal sertést, az sem áll egyedül. Ott van mögötte a megyei gabonaipar. Tele raktárakkal, nagy erőtakarmany-választékkal kiterjedt bolthálózattal. S ma már a vállalati és a kistermelői érdekek érvényesítésével. A közelmúlt években a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumig, a Gabona Trösztig, a Köjálig csapkodó és hullámzó vita zajlott a tápos zsákok kényszereladása körül. Állategészségügyi, kereskedelmi vagy vállalati érdekből csak zsákolva adták el az erőtakarmányt. Minden mázsa táp árához odacsaptak 24 forintot zsákárként. S kiötlötték hozzá a magyarázatot, hogy ezzel megelőzik a járványos betegségeket, azután a gabonaipar csak zsákos tápot tud előállítani, és Két alapvető feltétele van a háztáji sertéshizlalásnak: a hely cs a takarmány. Hiába van meg az elhatározás, a szándék, a hozzáértés az állattenyésztéshez, ha nincs hol tartani és mivel etetni a jószágokat. egyébként is előírás a zsákár felszámítása... Hiába kérték a kistermelők, hogy vegyék vissza a kiürült műanyag zsákokat, akár „péterfillérekért" is, de erre sem volt hajlandó a gabonaipar. (Nagyobb háztáji gazdaságban csak tíz hízót számolva évi 1480—1500 forintot vitt el vagy követelt a táp zsákos forgalmazása.) Prohászka Ottó, a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója elismeri: korábban nem volt kellő érdekegyeztetés a cég és a kistermelők között. Most viszont léptek az üzletvitelben; hozott zsákokba is kiadják a tápot. Ezzel egyszeriben megszűnik az áldatlan vita és mázsánként 24 forint marad a háztáji sertéshizlalók zsebében. Érdekes: csak akkor lett a gabonaiparnál ömlesztett erőtakarmány, amikor vészesen kezdett csökkenni megyénkben is a sertéshizlalási kedv. Bár az is lehet, csak mostanára alakították át úgy a tépboltokat, hogy legyen helye az ömlesztett árunak. Igen sok panasz hangzott el a közelmúltban a táptakarmányok tartalmi értékével kapcsolatban. Azt tapasztalták a sertéshizlalók, A honvédelmi szövetség terveiről Január a számvetés időszaka. Értékelünk, elemzünk, tervezünk. Többéves hagyomány immár, hogy ilyenkor a Magyar Honvédelmi Szövetség vezetése is számba veszi az elmúlt időszak eredményeit, s meghatározza az év legfontosabb feladatait. Az MHSZ Csongrád megyei terveiről Palotai Jenő alezredes, a szövetség megyei titkára, tegnap, hétfőn délelőtt tájékoztatta az újságírókat. Mint elmondta, az MHSZvezetők tavaly megtartott országos tanácskozásán megállapították: a jól bevált szervezeti kereteken, a közel 4 évtized alatt kialakult gyakorlaton nem kell változtatni, s a jövőben is a már elfogadott célok érdekében dolgozik a szövetség. Eredményként könyvelhető el, hogy az MHSZ munkájába minden korosztály bekapcsolódhat, és sikerül olyan programot kialakítani, amelyből ki-ki érdeklődésének megfelelően válogathat. Ma már megyénkben a 216 klubban több mint 15 ezren végzik tevékenységüket. Az MHSZ-vezetők országos tanácskozására utalva a megyei titkár elmondta: egy újszerű programmal foglalkozni kell. A szövetség még inkább szeretné bekapcsolni munkájába az általános iskolákat, mind több gyereknek kívánnak tartalmas elr foglaltságot biztosítani, s szeretnék azt is, ha ehhez megkapnák a tanárok és a szülők támogatását is. A jövőről szólva elhangzott: továbbra is kiemelt feladat a katonai előképzés, a tartalékos had kötelezettek „formában tartása", s emellett szeretnék elérni azt is, hogy az MHSZ-ben folyó sporttevékenységet az eredményeknek megfelelően, rangjához méltóan értékeljék. Különösen fontos ez Szegeden, hiszen városunk több Európa- és világhírű versenyzőt is adott már a különböző sportágakban. Gondoljunk csak a modellezők, vagy netán a búvárúszók sikereire. A felsoroltak mellett javítani szeretnék a sportlövészek eredményeit, valamint elérni azt, hogy a repülősport legjobbjai megtartsák a tavalyi évben elért kiemelkedő szerepüket. Szó esett a tegnapi tájékoztatón 1987 legfontosabb rendezvényeiről is. A szovjet hadsereg napján például nagyszabású lövészversenyt rendeznek majd, júliusban és októberben országos bajnokságok házigazdája lesz megyénk, és megkezdődik a „Szocialista hazánkért" elnevezésű vetélkedősorozat is, amelyet az MHSZ megalakulásának jövő évben esedékes 40. évfordulója alkalmából hirdettek meg. Természetesen bekapcsolódik a szövetség a munkáját segitő különböző szervezetek rendezvénysorozataiba is, igy részt vállalnak a megalakulásának 30. évfordulóját ünneplő munkásőrség és KISZ ünnepi megmozdulásaiból. Ha valaki számba veszi, mennyi feladat vár napjainkban az MHSZ-re, önkéntelenül is felteszi a kérdést: a szűkös gazdasági lehetőségek mellett milyen anyagi háttér biztosítja mindezek megvalósítását? Nos Palotai Jenő beszámolt arról is, hogy a jövőben különböző vállalkozások lebonyolításával foglalkozhat a szövetség. Bár ez a tevékenység nem hasonlítható a már megszokott formákhoz, jó lehetőséget biztosit arra, hogy az eddiginél nagyobb pénzöszszegekkel támogassák az MHSZ-ben folyó képzést, a sportklubok munkáját, netán arra is gondolhassanak, hogy új létesítményekkel gazdagítsák a már meglevő MHSZ-bázlsokat. B. Z. hogyha nem is fogy, ám alig hízik a disznó egynéhány táptól. Vizsgálatok követték a bejelentéseket. Az Állattenyésztési és Takarmányozási Minőségellenőrző Intézet laboratóriumi elemzése szerint Csongrád megyében a gabonaipar tápjai állnak első helyen a szabványt, a beitartalmi értékeket illetően. No és a tsz-tápkeverők produktumai? A nyereség érdekében beleőröltek itt-ott minden gizt-gazt, búzavirágot, pipacsot, acatot a „minőségi" tápba. Ez igen lerontotta a keveréktakarmányok hitelét, értékét. Most a gabonaipar felmondott az olyan tápgyártó partnereinek, amelyek esetében jogosnak bizonyult a minőségi reklamáció. A háztáji sertéshizlalók pozícióját azzal is erősítik, hogy a megyei gabonaipar 26 boltjából Szegeden, Vásárhelyen, Szentesen és Makón helyben megdarálják a megvásárolt, vagy a bevitt szemes takarmányt. Minden üzletben ott a kiegészítő anyag, a csonterősítő, nyalósó, a futor is. A megyében egyébként 120 helyen, városi, falusi, tanyai áfész-, tsz- és maszekboltban lehet vásárolni tápot, szemes takarmányt. A gabonaipar az idén újabb öt üzlettel bővíti a saját kereskedelmi hálózatát. A jövőben a háztáji állományt egységes színű és „zamatú" táppal látják el. Mindig a megszokott eleséget fogyasztja szívesen a jószág. Megyénkben évenként 100 —110 ezer tonna takarmány a kistermelői forgalom. A gabonaipar boltjaiból 18—19 ezer tonna táp és 20 ezer tonna szemes termény kerül ki. A viszonteladók évi 60 ezer tonnát igényelnek. Kell is a takarmány, mert a szerződött sertések 60 százaléka megyénk háztáji gazdaságaiból származik. A tavalyi jó kukoricatermés mellett mázsánként 18 forint 80 fillérrel emelkedett a tengeri felvásárlási ára. Meg is teltek a cég raktárai. A felvásárlási árak növelését — a partneri együttműködés javítása érdekében — nem hárította át a gabonaipar a kistermelőkre, azaz nem emelte a tápok és a szemes termények árát. Pedig akadtak ilyen híresztelések. Ezzel szemben a cég a nyereségéből fedezi a különbözetet. Mindenképpen szimpatikus intézkedés volt ez a megyei gabonaipar részéről... Tóth T. József Bizalm(i)asan Konzervgyári raktárszerű hosszú épület. Az utolsó ajtón benyitok. — Cziroknét keresem. — Julikát, a szakszervezetist? — Egy fehérköpenyes asszony igazit útba. Az ügyeletes diszpécsert, Czirok Józsefnét tíz percen át szakadatlanul keresik. — Mikor érezte, hogy fontos a bizalmi szava is? — Nem túl régen az egyik művezető papírlapot tett elém. Járuljak hozzá X. Y.' Kiváló Dolgozó kitüntetéséhez. Nem írtam alá a papírt, az Illető ugyanis nem fizette a szakszervezeti díjat. A kollégáim addig győzködtek, míg az illető a hátralékot legombolva megkapta a kitüntetését. Furcsának tűnik, de amikor én megbízok valakit egy feladattál a huszonhat éves konzervgyári múltam hozzásegít ahhoz, hogy tudjam, mit ér az a munka. A normásoknak is rögtön jelzem, ha például a gyengébb nyersanyag miatt teljesíthetetlenek a követelmények. Sajnos, ha én végigmegyek a gyárudvaron, rólam mindenkinek a szakszervezet jut az eszébe. Normális ez? * A helyszín ugyancsak Szeged. Dózsa György utca 10. Javában tart az épület felújítása. Az udvaron az alkalmi irodában állva beszélgetünk. — A nevemet ne írja le! — kezdi a Magas- és Mélyépítő Vállalat egyik szakszervezeti bizalmija, — Nem szereti a nyilvánosságot? Bólint. — Emlékszik-e, olyan esetre, amikor a sarkára kellett állni? — Hónapok óta mondogatjuk, a kisméretű téglák 40-50 százaléka selejt. Nem haladunk a munkával. Válogatással telik az idő. Ha J0 négyzetmétert terveztünk be, ennek legfeljebb csak a felét tudjuk teljesíteni. A teljesítményünket is visszaveti ez a helyzet. Az alapanyag minősége rossz, mi pedig ki vagyunk szolgáltatva. — Sikerélménye? A mester sokáig gondolkodik. — Talán az, amikor itt a szemközti házban biztonságos, új vasbakokon kezdtünk el dolgozni. Balesetveszélyesek voltak a régi állványok, két-három hét múlva, azonban lett foganatja a szavunknak. * Szegedi Ruhagyár, szabászüzem. Csík Lászlóné hőrögzítőt, aki egyébként ugyancsak szakszervezeti bizalmi, váratlanul érte a kérdés. — Mit tart bizalmiként az eddigi legnagyobb érdemének? — Nem szoktam ilyesmin gondolkozni. Arra viszont jól emlékszem, amikor néhány ével ezelőtt, a mi húszfős hőrögzítős kollektívánk is áttért csoportbérezésről az egyéni bérezésre. Többé nem átlagoljuk a mi területünkre eső bértömeget, hanem kinek-kinek az egyéni teljesítménye határozza meg, mennyit keres, öt-hatszáz forintos különbségek is előfordulhatnak. Akkor nagy zűr volt a vezetők körében is, ez a bérezés azonban bevált. Talán az is egy kicsit sikert jelent, hogy a mi üzemünkben alig fordul elő igazolatlanul hiányzó. Korábban ha valaki elaludt, be se Jött dolgozni. Az egész „szalag" megsínylette. Ezúttal a jó szó segített. Mindenki bellátta, óriási kiesést jelent a hiányzás. Tavaly talán senki nem maradt távol igazolatlanul. Kis örömök ezek, de azért némileg doppingolják az embert. * Szegedi Gumigyár, mellettem Szilágyi Géza ül. Előtte a Taurus Hírlap néhány száma. — Illusztrációként hoztam — mutat az újságokra. — Főbizalmiként legtöbbször bérkérdésekkel találom magamat szembe. Tavaly például 9,7 százalékos átlagkereset-javulással kecsegtettek bennünket. Joggal kérdezték meg a dolgozóink, kik részesültek a fenti többletjövedelemben? Az összehívott munkásgyűlésen senki nem nyújtotta fel a kezét. Majd a gazdasági vezetők elmagyarázták a helyzetet. Mondanom se kell, a dolgozókat nem győzték meg az érvek. Főbizalmiként tehát alulmaradtam. Egy másik kérdés. A munkaterületünkről a közelmúltban többen mentek el. Mi vettük át a feladataikat. Ez esetben a távozók bérének 80 százalékát fel lehetne osztani. Erre példát nemigen tudnék morjdani. A bizalmiakat folyton arra biztatom, ha kell, merjenek ellentmondani a gazdasági vezetőknek. érveljenek az igazuk mellett. Ez persze nem olyan könnyű. Talán már a múlté az a gyakorlat, hogy a bizalmi feladata csupán a szakszervezeti bélyegek árusítása, és a pénz bekaszírozása. Mögöttük ezrek állnak, akik számítanak rájuk, bíznak bennük. És amint a fentiekből kiderült, verik is a vasat, függetlenül attól, mi lesz az eredmény. Azért > mostanság a végeredmény sem mellékes. Bodzsár Erzsébet Megkezdte munkáját az flFI A bankrendszer reformja részeként a Pénzügyminisztérium január l-jétől az Állami Fejlesztési Bank jogutódjaként létrehozta az Állami Fejlesztési Intézetet. Az intézet tevékenysége — bár jelentős mértékben átvette az ÁFB faladatait — egyes területeken lényegesen szűkül, másutt viszont bővebbé vált. Az Állami Fejlesztési Intézet finanszírozza továbbra is az állami döntésű beruházásokat. Ezt azonban — részben már az új kereskedelmi bankok bevonásával — közvetve teszi. A kiemelt állami nagyberuházásoknál az intézet továbbra is ellátja a banki teendőket a döntéselőkészítéstől a teljes lebonyolításig. Itt olyan nagyszabású beruházásokról van szó, mint a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építése, vagy a magyar részvétellel készülő KGST-országokbeli közös fejlesztések. Az AFI finanszírozza azokat a Vegyépszer fővállalkozásában megvalósuló tengizi munkálatokat és berendezésszállításokat. amelyekkel — földgáz-többletszállításokért — hozzájárulunk a jamburgi gázvezeték építéséhez. A célcsoportos beruházások finanszírozásába az intézet bevonja a három újonnan alakult kereskedelmi bankot, attól függően, hogy melyikük vezeti az érintett vállalat számláit. Az egyéb központi beruházásokat pedig, az ÁFI megbízása alapján a Budapest Bank fogja ellátni állami pénzzel. Azoknál a fejlesztéseknél, amelyeket az AFI járadékfizetés ellenében, állami alap juttatással támogat — a Pénzügyminisztériummal es az Országos Tervhivatallal együttműködve —' új pályázati rendszert dolgoznak ki. Ennek alapján a rendelkezésre álló pénzügyi keret felhasználásánál az intézet vensenyeztetni fogia a kereskedelmi bankokat. Az AFI a legjövedelmezőbbnek ígérkező pályázatokat fogadja majd el, anélkül, hogy egyedileg vizsgálná a beruházások gazdaságosságának hátterét. Alló helyében körbefordul a négykerék-meghajtású Nyva terepjáró. Pedig ez még a falu, Rúzsa központja. A külterületen, például Felső-Vágó felé kétméteres hófalakat épített a szél. Az a legbiztonságosabb, ha a kővé fagyott szántóföldeken, a hóval befújt utakat, járókat elkerülve tör utat a terepjáró a tanyák felé. Még így is kétszer elakad a kocsi. Ördögh Illés, a Népszabadság Tsz gépkocsivezetője előre-hátra hintáztatja, a két gondozónő, Bozsó Ferencné és Deák Józsefné pedig nekiveselkednek, és tolják, ahogy bírják. A Népszabadság Tsz korábbi irodájában működik az a szervezet, amelynek hosszú és körülményes neve: egyesített szociális intézmény. Vezetője, Huszta lstvánné mondja el, mit is takar a cégtábla. Ebben a házban voltaképpen az öregek napközi otthona működik. Itt főznek 50-55 ember részére, Húszan ebédelnek bent rendszeresen. Néhányan itt is laknak, Sajnos, kevés a férőhely, sokan kényteler • "J nek távoli tanyájukon átvészelni a nehéz napokat. Aki rászorul, annak korábban is naponta hordták innen a főtt ételt. Ezeket a 80—90 év közötti, magányos, csaknem magatehetetlen embereket zárja csak el igazán a hó a világtól. A házi szociális gondozónőnek a legzordabb időben is muszáj eljutni a magányosan élő' idős emberekhez. Van olyan amputált lábú gondozottjuk, aki még begyújtani sem tudna egyedül. Tavasszal, nyáron motorkerékpárral vagy Trabanttal mennek. Most a terepjárót adta kölcsön a szövetkezet. Ha ez is fölmondaná a szolgálatot, akkor rendelkezésükre állna a nagy teljesítményű traktor — az élet érdekében.. Nem játék a nagy szavakkal, hogy az élet érdekében. A legtávolabbi gondozott 8 kilométerre lakik a falutól, Van, aki már annyira elesett, hogy udvarában a fásszint is a gondozónőnek kell kiásnia a hó alól, hogy hozzájusson a tüzelőhöz. Van, akinek közel-távol 6egítöképes szomszédja sincs. Élelmiszertartalékaik sincsenek. Jószágot már nem tudnak tartani, legfeljebb kutya, macska vagy egy pár tyúk van a háznál, hogy lássanak valami élőlényt maguk körül. Hozzá is szoktak már, hogy naponta házhoz jön a főtt étel. Fél kilónál nem kérnek egyszerre több kenyeret, hogy mindig friss legyen. Mi lenne velük, ha csak egyszer hiába várnék a gondozónőt? Ha van is kutya, a gondozónőket ismeri már. Félős ember egyébként sem vállalkozna erre a munkára. Búvalbélelt, mindig szomorú ember sem bírná a gyakran bizony rigolyás idősek társaságát. Aki finnyás, megriadna- attól, hogy ki kell üríteni az éjjeliedényt, lecserélni f^z öregek fehérneműjét. A ruzsul szociális intézményben háromezer furint körül keresnek a főállású gondozónők. Ha csak a pénzt néznék, aligha hívnák el még a férjüket is fát hasogatni. A tiszteletdíjasok járandósága mindössze 1500 forint. Ennyire sem régen emelték. Rúzsán mostanában napi 7 órát dolgoznak érte. Amikor ott jártam, a műit héten, egy ónos esős napon, az egyik gondozónővel azért veszekedett az idős gondozott néni —, nogy ne siessen annyira. Hiába mondta Bozsó Ferencné, hogy még öokan várják, a sofőrnek is viszsza kell érnie a téeszbe eligazításra, ó talán ebédelni sem tud, a néni mindenáron beszélgetni szeretett volna. Ügy, mint máskor, amikor nincs ilyen kemény tél. A csekély anyagi járandóság kiegészül egy másfajta tiszteíetdíjjal, amiért talán mégiscsak megéri végezni ezt a •munkát. Olykor mondanak olyat is a gondozónőnek, hogy így, ahogyan ők teszik, a tulajdon édes gyereke sem gondoskodna az emberről. Tanács István L4