Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-19 / 15. szám

H ÍSlfo VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK: DELMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 15. szám 1P87. január 19., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint \ Emberi Szilveszter utáni lelkiismeretfurdalásos másnap estén, kissé bávatagon figyelem a televízió szép háziasszonyát, ámint teljes komolysággal kér, szeressük a Magyar Televíziót. Higgyük el, magyarázza, nekik is szükségük van szeretetünkre, pártfogásunkra. Kérése megható és elgondolkodtató. Eddig ilyesmi nekem eszembe sem jutott, hogy nekik szeretetre, ráadásul az enyémre lenne szükségük. Pontosabban,. nemcsak az enyém, hanem sokunké kellene nekik."Másrészt nézve, persze, felötlik a kérdés, hogy: de mi van az övékével? Szóval, a tévé vajon szeret minket? Egyáltalán, szeretjük mi az intézményeinket, vagy csak úgy, pőrén, tudomásul vesszük őket? Fura kérdés, mert végül is, jogos igénynek látszik a kölcsönös szeretet, ám ez nem rendelkezés, még csak nem is kérés dolga. Tehát, én érezzem a tévé törődését, figyelmét, s ennek nyomón szívem hevesebben fog dobogni érette is. Ha netán nem jönne rá, miként kell kimutatnia irántam viselt érzeményeit, íme elárulom a titkot: műsorai által. Teszem hozzá, tájékoztatásának igazságával. Régi szöveg, hogy a tájékoztatás frissessége gyakran fordítottan arányos az esemény tőlünk való távolságával. Bár az sem mai tapasztalat, hogy némelykor a kabarétréfák is jelentést hordoznak. Így lesz többcsatornás a tájékoztatás. Olvasom, hogy a japánok autógyárat építenek az amerikaiaknak. Elgondolom, hogy minek oda, van ott bőviben, úgyis csődbe jut. Sajna, már az ábra, ezek a japáni népek nagyon fifikásak. Kitaláltak olyan dolgokat, amiken csak álmélkodik a dolgozó. Megszervezték a termelés-reklám-eladás szervezett hálózatát, ez természetes. Nem felejtették ki egyiket sem. Ám, hogy megszüntették az igazgatók külön parkolóhelyét az üzemi parkolóban, hogy mindenkit!) egyforma munkaruhában jár, hogy még a vezérnek sincs külön szobája, hanem ő is a nagycsarnokban van, azon az egy menzán eszik, hát ez már-már hihetetlen. Vagy ahogy mostanában mondják, nem egy piskóta ... Persze, nem ezeken múlik, nem., ilyen dolgok befolyásolják a sikert; legfeljebb csak jót tesznek a közérzetnek, s olyan emberivé teszik a főnököt. Mindenesetre az is furcsa, hogy mindezeket nem meghirdetik, hanem csak úgy, egyszerűen megcsinálják. Hallgatom a rákkutatásról szóló rádióműsorról a kedves doktornő szenvedélyes beszámolóját. Elmondja, hogy az ipari kisszövetkezet vezetője milyen ingerülten beszélt küzdelméről, hogyan védte munkáját, ostorozta a hivatalok packázásait. A szakszerűséget képviselő tudósok, meséli a doktornő, higgadtan válaszoltak, reménykedve, de sok kétellyel. Tények és tanúk, hitek és érvek ütköztek, nem elválaszthatóan az őket képviselő emberektől. Én pedig, akinek talán a bőrére megy a csata, valójában csak örvendezve szurkolok. Hiszen végül is beavattak, lehetőségeik határain belül, közel hozták hozzám a problémát, anynyira, hogy megérintett az egészségünkért küzdő emberek hevülete. Nem hinném, hogy állásfoglalásomra várnak, legfeljebb megértésemet kérik, s ez sem kevés. Mellesleg, felnőttszámba vesznek, ezt pedig követendő példának ítélem. Ismerős meséli mozgássérült rokona autóstörténetét. A rokon beviszi a szervízbe Trabant-hycomat gépkocsiját, egy alapos újraélesztés céljából. A számla fizetésekor derül ki, hogy közel kétezer forinttal megkárosítanák, ha autószerelő bátyja nem kelne a védelmére. Szó szót követ, végül is az igazgatónál kötnek ki, aki ősi bölcsességnek vélt frázist hajtogat: ilyen az élet, mindenki tévedhet! Könynyü lenne most átkokat szórni, de tapasztalataim szerint az élet bonyolultabb. A vezető is lakásra gyűjt, neki is van családja, az igazgató sem kap könynyen jó szakembereket... Alkalmasint más- a baj. Igazgatónk szocialista világképét nem érintette meg az emberi tisztesség, vagy ha igen, valahol elpártolt tőle. Mára eleve feladta a teljesitményelvű magatartást, nem is reméli gyakorolhatóságát. így pedig csak szöveg az új világ, a társadalmi-gazdasági megújulás ígérete. Félő, hogy a direktor még azt sem érti, miben áll a közösséggel együtt történő boldogulás és a szélárnyékos magángyarapodás ellentéte. Vagy erre is csak legyint, hivatkozva tapasztalataira. Családi életre nevelés és boldogságtudomány címmel közöl levélrészleteket hónapok óta egyik nagy példányszámú hetilapunk. Országhatárokon belülről és messze távolról érkeznek sorra az üzenetek. Emberek szeretetre vágyakozva, a jövő nemzedékekre tekintve, és kortársaikra figyelve mondják, amit fontosnak éreznek. Mindmegannyi emberi érintés. Ha szakad a híd, ne menj át — int az énekesnő. De bizony, hogy átmegyünk. mintha szándékkal próbálnánk, mit bír a még élő szervezet. Irgalom nélkül belevágni az újabb, s nagyobb munkákba, akár versenyfutás idején. Majd a szív vagy idégrendszer zárlata figyelmeztet, talán időben. Leendő diplomásokkal beszélgetünk, s föltűnő, milyen természetesnek tekintik már ők az időzavart. Közfelfogás szerint, legszebb éveiket élik, a felhőtlen ifjúkort. Később bepótolják? Lehetséges nyomába eredni tűnt időnek, visszavenni ami egyszer már lehetett volna? Felelet nincs, csak nem szűnő igyekezete az örömszerzésnek. Gyakrabban mint szükséges, önemésztő módon, Tráser László Csendes szombat az olajmezőn Reggel fél nyolc. A kőolajkutató Vállalat nyolcadik emeleti irodájában már javában tart a rendes napi stábértekezlet. Általában tízen-tizenöten vannak a szobában. Aki tisztázta a berendezése körüli napi tennivalókat az ügyeletes csapat vezetőivel, az csukja maga mögött az ajtót, és indul valahová a Szeged környéki hómezőre. A megbeszélést a mai ügyelet vezetője, Tatár Attila irányítja. Egy-egy megoldást, elképzelést kisebb csoportok vitatnak. A telefonkagyló kézről kézre jár. Szakszavak röpködnek. Aztatás. mosatás — ezek itt teljesen mást jelentenek, mint a háziasszony szótárában. Hosszú fóliatekercsen megérkeznek az egyik rakoncátlankodó kút adatai. A szakemberek sérülést sejtenek a béléscsőben. A pontos helyét eddig nem sikerült megállapítani, mert ha iszapot nyomnak le a csövön, a belső túlnyomás hatására elsimulnak tán a hibás felületek. Ha szívatják a kutat — vagyis az olaj áramlana a mélyből a felszínre —, akkor a vezetéken kívül lesz nagyobb a nyomás, és így tán nyílik a rés. Ezek sejtések. A diagramot további részletes elemzésre küldik. * A napindító megbeszélés után Tatár Attilának a Tisza—Maros-szögben van dolga. Két berendezés kezd itt dolgozni, egymástól nem is messze. Persze, csak akkor, ha az ügyeletvezető mindent munkára alkalmasnak talál. Több mint egy évvel ezelőtt „házigazdánknak" — hasonló céllal — egy UAZban voltunk a „vendégei". Most vadonatúj Niva ajtaját nyitja kf előttünk. S még mielőtt az első kilométerekét megtennénk. Tatár Attila dicséri is bőven új segítőjét. Az első-hátsó meghajtás állja a terep próbáit, kényelmes, meleg, gyors. A terepjáró derekasan birkózik a Belváros hóbuckás. síkos útjaival. A 47-es főút városból kivezető szakaszán, az algyői közúti hídtól a gáton, majd a berendezésekhez vezető vállalati utakon összehasonlíthatatlanul könynvebb a dolga. Ezeken a szakaszokon alig van hó. Itt jó munkát végeztek az úttisztítók. — Sokan hiányoznak betegség miatt a tornyok tövéből? — kérdezem Tatár Attilát. — Az ünnepek környékén sokakat marasztott otthon az influenza. Volt olyan berendezés. ahonnan egyszerre nyolcan is hiányoztak. Mostanra sokat javult a helyzet. Érdemes az ablakon át a hómezőt figyelni. Két őzesapat tűnik fel. A fácánok az út szélén összetorlódott hóbuckákról alig lépnek kettőt az árok felé a közeledő autó láttán. A leereszkedő ködben nyulát látunk egy fa tövében. Két lábra emelkedve figyel. * A Lyb—42 jelű berendezés a következő napokban lyukbefejezést, béléscsőzárást végez majd. — A mai indulástól várhatóan meddig tart majd itt a munka? — tudakozódom Éder Sándor főfúrómesterhelyettestől. — Talán 10-12 napig. — Kevesebb idő alatt is végezne ez a brigád, ha nem ilyen lenne az idő — szól közbe Tatár Attila. — Az itt dolgozó emberek szeretnek jól keresni. Tavaly mindkét félévben kategóriájukban munkaversenyt nyertek. Emellett a biztonrági szemlén a vállalat lyukbefejező brigádjai közül a legmagasabb értékelést kapták. — Ezek szerint itt összeszokott csapat dolgozik — fordulok ismét Éder Sándorhoz. — Igen. Tízéves a törzsgárda, és a fiatalok is jól beilleszkedtek. — Mennyi plusz munkát ad az időjárás? — Most mintegy napi 3 órát. A vezetékek, folyadékot szállító rendszerek elfagyásának megelőzésére nagy gondot fordítunk. Ilyenkor a kitörés megelőzésére rnég jobban odafigyelünk. Gőzkazánnal melegítjük, meleg levegővel kifúvatjuk a kritikus részeket. Sok vezetéket kénytelenek vagyunk szétszedni, nehogy később jégdugót kelljen keresnünk. — Mikor szállították ide a berendezést? — Kedden bontottunk az előző helyen, szerdán építettünk itt. A torony ledöntésekor a szél nehezítette a munkát. A felállítás is lassabban ment most, mint általában. — Milyen az emberek hangulata? — Most minden csövet, szerelvényt tisztítani vagyunk kénytelenek, mielőtt megfognánk. Ha ezt nem tennénk, minden kiesne a kezünkből. Ezen a berendezésen takarították meg tavaly a legtöbb munkanapot az előirt normákhoz képest. Szám szerint U7-et. — Jó politikus a főmerterük — állítja Tatár Attila. — Az üzemvezetéssel szemben. odabent a központban, védi az embereit, itt kint pedig szigorúan kövelel. * Az RD—66-os berendezés hamarosan egy új lyuk mélyítésébe kezd. A tervezett mélység: 1969 méter. A függőleges iránytól a legnagyobb eltérés 11,5 fok lesz. Rajta keresztül két különböző rétegbe vizet fognak besajtolni, hogy a gáznyomás csökkenését valamelyest mérsékeljék ezen a területen. A munka megkezdésének az időpontja attól is függ, hogy dermed-e az iszap. Szerencsére, alig néhány hőmérőrovátkával van 0 fok alutt. Meg is kezdődik két szivattyú próbaüzemelése. Az ügyeletvezető körüljárju Nagy Mihály föfúrórrester-helyettesscl a berendezést. Körülnéz a gépházban. felmegy a fúrópadra is. Aki egy szusszanásnyl szünetet tud szakítani magának az indulás előtt, beül a meleg bódéba, reggelizni. Közel két hétre becsülik a munka elvégzéséhez szükséges időt. S mire a beronr dezést megint szállítani kell, lehet, hogy már fagy sem lesz. Mo3t havazást jelez a meteorológia, az pedig enyhüléssel jár. Az éppen fagyot nem bánják a fúrósok. A tornyok tövében embert és gépet a kemény hideg. no meg az esős, sáros időjárás teszi igazán próbára. Tatár Attila közben kitöltötte az üzen te helyezést engedélyező okmányt. — A bordákat meg kigózölítek, és nem lesz itt semr : pond — mondja Nagy Mihálynak. A toronyról aDró zúzmaradarabok hullnak alá. Azt mondják, pénteken még akkorák voltak, hogv illett tőlük elkapni a fejüket, hacsak zúzmara maszkot nem akartak ölteni. R.I. Magyar vállalatok bemutatkozása külföldi kiállításokon Janjuárban és februárban a Hungexpo szervezésében több hazai vállalat mutatja be exportkínálatát külföldi kiállításokon. A Hungarocoop január 18tól 21-ig önálló textilipari és ruházati bemutatóval jelentkezik Duhajban. Hat magyar termelővállalat kollekcióit vonultatja fel abban a reményben, hogy sikeres szereplés esetén más Arab-öböl menti országokban is újabb exportlehetőségeket sikerül felkutatni. Az Egyesült Arab Emírségekhez tartozó el-Fudzseiraban először megrendezendő nemzetközi élelmiszer-ipari kiállításon a Hungaroseed képviseli a magyar exportőröket. A vállalat elsősorban vető- és étkezési magvakkal vesz részt a január 22—29. között megtartandó kiállításon. A Hungaroseed — a Seedinvesttel közösen — egy másik mezőgazdasági kiállításon is megjelenik, melyet a svédországi Malmőben február 5. és 8. között rendeznek meg. A két vállalat vetőmagvakat és különféle facsemetefajtákat kínál a svéd nagyvárosba látogató üzletembereknek. Az Egyesült Arab Emírségek és Svédország mellett ebben az időszakban az indiai Clj-Delhiben is rendeznek élelmiszer-ipari kiállítást.