Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-19 / 15. szám

H ÍSlfo VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK: DELMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 15. szám 1P87. január 19., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint \ Emberi Szilveszter utáni lelkiis­meretfurdalásos másnap estén, kissé bávatagon fi­gyelem a televízió szép há­ziasszonyát, ámint teljes komolysággal kér, szeres­sük a Magyar Televíziót. Higgyük el, magyarázza, nekik is szükségük van sze­retetünkre, pártfogásunk­ra. Kérése megható és el­gondolkodtató. Eddig ilyesmi nekem eszembe sem jutott, hogy nekik sze­retetre, ráadásul az enyém­re lenne szükségük. Ponto­sabban,. nemcsak az enyém, hanem sokunké kellene ne­kik."Másrészt nézve, persze, felötlik a kérdés, hogy: de mi van az övékével? Szó­val, a tévé vajon szeret minket? Egyáltalán, szeretjük mi az intézményeinket, vagy csak úgy, pőrén, tudomásul vesszük őket? Fura kérdés, mert végül is, jogos igény­nek látszik a kölcsönös sze­retet, ám ez nem rendelke­zés, még csak nem is kérés dolga. Tehát, én érezzem a tévé törődését, figyelmét, s ennek nyomón szívem he­vesebben fog dobogni éret­te is. Ha netán nem jönne rá, miként kell kimutatnia irántam viselt érzeményeit, íme elárulom a titkot: mű­sorai által. Teszem hozzá, tájékoztatásának igazságá­val. Régi szöveg, hogy a tá­jékoztatás frissessége gyak­ran fordítottan arányos az esemény tőlünk való távol­ságával. Bár az sem mai ta­pasztalat, hogy némelykor a kabarétréfák is jelentést hordoznak. Így lesz több­csatornás a tájékoztatás. Olvasom, hogy a japánok autógyárat építenek az amerikaiaknak. Elgondo­lom, hogy minek oda, van ott bőviben, úgyis csődbe jut. Sajna, már az ábra, ezek a japáni népek nagyon fifikásak. Kitaláltak olyan dolgokat, amiken csak ál­mélkodik a dolgozó. Meg­szervezték a termelés-rek­lám-eladás szervezett háló­zatát, ez természetes. Nem felejtették ki egyiket sem. Ám, hogy megszüntették az igazgatók külön parkoló­helyét az üzemi parkoló­ban, hogy mindenkit!) egy­forma munkaruhában jár, hogy még a vezérnek sincs külön szobája, hanem ő is a nagycsarnokban van, azon az egy menzán eszik, hát ez már-már hihetetlen. Vagy ahogy mostanában mondják, nem egy piskó­ta ... Persze, nem ezeken múlik, nem., ilyen dolgok befolyásolják a sikert; leg­feljebb csak jót tesznek a közérzetnek, s olyan embe­rivé teszik a főnököt. Min­denesetre az is furcsa, hogy mindezeket nem meghirde­tik, hanem csak úgy, egy­szerűen megcsinálják. Hallgatom a rákkutatás­ról szóló rádióműsorról a kedves doktornő szenvedé­lyes beszámolóját. Elmond­ja, hogy az ipari kisszövet­kezet vezetője milyen inge­rülten beszélt küzdelméről, hogyan védte munkáját, ostorozta a hivatalok pac­kázásait. A szakszerűséget képviselő tudósok, meséli a doktornő, higgadtan vála­szoltak, reménykedve, de sok kétellyel. Tények és ta­núk, hitek és érvek ütköz­tek, nem elválaszthatóan az őket képviselő emberektől. Én pedig, akinek talán a bőrére megy a csata, való­jában csak örvendezve szurkolok. Hiszen végül is beavattak, lehetőségeik ha­tárain belül, közel hozták hozzám a problémát, any­nyira, hogy megérintett az egészségünkért küzdő em­berek hevülete. Nem hin­ném, hogy állásfoglalásom­ra várnak, legfeljebb meg­értésemet kérik, s ez sem kevés. Mellesleg, felnőtt­számba vesznek, ezt pedig követendő példának ítélem. Ismerős meséli mozgás­sérült rokona autóstörténe­tét. A rokon beviszi a szer­vízbe Trabant-hycomat gépkocsiját, egy alapos új­raélesztés céljából. A számla fizetésekor derül ki, hogy közel kétezer forint­tal megkárosítanák, ha autószerelő bátyja nem kel­ne a védelmére. Szó szót követ, végül is az igazga­tónál kötnek ki, aki ősi bölcsességnek vélt frázist hajtogat: ilyen az élet, mindenki tévedhet! Köny­nyü lenne most átkokat szórni, de tapasztalataim szerint az élet bonyolul­tabb. A vezető is lakásra gyűjt, neki is van családja, az igazgató sem kap köny­nyen jó szakembereket... Alkalmasint más- a baj. Igazgatónk szocialista vi­lágképét nem érintette meg az emberi tisztesség, vagy ha igen, valahol el­pártolt tőle. Mára eleve fel­adta a teljesitményelvű magatartást, nem is reméli gyakorolhatóságát. így pe­dig csak szöveg az új világ, a társadalmi-gazdasági megújulás ígérete. Félő, hogy a direktor még azt sem érti, miben áll a kö­zösséggel együtt történő boldogulás és a szélárnyé­kos magángyarapodás el­lentéte. Vagy erre is csak legyint, hivatkozva tapasz­talataira. Családi életre nevelés és boldogságtudomány cím­mel közöl levélrészleteket hónapok óta egyik nagy példányszámú hetilapunk. Országhatárokon belülről és messze távolról érkez­nek sorra az üzenetek. Em­berek szeretetre vágyakoz­va, a jövő nemzedékekre tekintve, és kortársaikra figyelve mondják, amit fontosnak éreznek. Mind­megannyi emberi érintés. Ha szakad a híd, ne menj át — int az énekes­nő. De bizony, hogy átme­gyünk. mintha szándékkal próbálnánk, mit bír a még élő szervezet. Irgalom nél­kül belevágni az újabb, s nagyobb munkákba, akár versenyfutás idején. Majd a szív vagy idégrendszer zárlata figyelmeztet, talán időben. Leendő diplomá­sokkal beszélgetünk, s föl­tűnő, milyen természetes­nek tekintik már ők az időzavart. Közfelfogás sze­rint, legszebb éveiket élik, a felhőtlen ifjúkort. Később bepótolják? Lehetséges nyomába eredni tűnt idő­nek, visszavenni ami egy­szer már lehetett volna? Felelet nincs, csak nem szűnő igyekezete az öröm­szerzésnek. Gyakrabban mint szükséges, önemésztő módon, Tráser László Csendes szombat az olajmezőn Reggel fél nyolc. A kőolaj­kutató Vállalat nyolcadik emeleti irodájában már ja­vában tart a rendes napi stábértekezlet. Általában tí­zen-tizenöten vannak a szo­bában. Aki tisztázta a be­rendezése körüli napi tenni­valókat az ügyeletes csapat vezetőivel, az csukja maga mögött az ajtót, és indul va­lahová a Szeged környéki hómezőre. A megbeszélést a mai ügyelet vezetője, Tatár Attila irányítja. Egy-egy megoldást, elképzelést ki­sebb csoportok vitatnak. A telefonkagyló kézről kézre jár. Szakszavak röpködnek. Aztatás. mosatás — ezek itt teljesen mást jelentenek, mint a háziasszony szótárá­ban. Hosszú fóliatekercsen megérkeznek az egyik ra­koncátlankodó kút adatai. A szakemberek sérülést sejte­nek a béléscsőben. A pontos helyét eddig nem sikerült megállapítani, mert ha isza­pot nyomnak le a csövön, a belső túlnyomás hatására elsimulnak tán a hibás fe­lületek. Ha szívatják a ku­tat — vagyis az olaj áram­lana a mélyből a felszínre —, akkor a vezetéken kívül lesz nagyobb a nyomás, és így tán nyílik a rés. Ezek sejtések. A diagramot továb­bi részletes elemzésre kül­dik. * A napindító megbeszélés után Tatár Attilának a Ti­sza—Maros-szögben van dol­ga. Két berendezés kezd itt dolgozni, egymástól nem is messze. Persze, csak akkor, ha az ügyeletvezető mindent munkára alkalmasnak ta­lál. Több mint egy évvel ez­előtt „házigazdánknak" — hasonló céllal — egy UAZ­ban voltunk a „vendégei". Most vadonatúj Niva ajtaját nyitja kf előttünk. S még mielőtt az első kilométere­két megtennénk. Tatár At­tila dicséri is bőven új se­gítőjét. Az első-hátsó meg­hajtás állja a terep próbáit, kényelmes, meleg, gyors. A terepjáró derekasan birkózik a Belváros hóbuckás. síkos útjaival. A 47-es főút vá­rosból kivezető szakaszán, az algyői közúti hídtól a gáton, majd a berendezések­hez vezető vállalati utakon összehasonlíthatatlanul köny­nvebb a dolga. Ezeken a szakaszokon alig van hó. Itt jó munkát végeztek az út­tisztítók. — Sokan hiányoznak be­tegség miatt a tornyok tö­véből? — kérdezem Tatár Attilát. — Az ünnepek környékén sokakat marasztott otthon az influenza. Volt olyan be­rendezés. ahonnan egyszerre nyolcan is hiányoztak. Mos­tanra sokat javult a hely­zet. Érdemes az ablakon át a hómezőt figyelni. Két őzesa­pat tűnik fel. A fácánok az út szélén összetorlódott hó­buckákról alig lépnek kettőt az árok felé a közeledő autó láttán. A leereszkedő köd­ben nyulát látunk egy fa tövében. Két lábra emelked­ve figyel. * A Lyb—42 jelű berendezés a következő napokban lyuk­befejezést, béléscsőzárást vé­gez majd. — A mai indulástól vár­hatóan meddig tart majd itt a munka? — tudakozódom Éder Sándor főfúrómester­helyettestől. — Talán 10-12 napig. — Kevesebb idő alatt is végezne ez a brigád, ha nem ilyen lenne az idő — szól közbe Tatár Attila. — Az itt dolgozó emberek sze­retnek jól keresni. Tavaly mindkét félévben kategóriá­jukban munkaversenyt nyer­tek. Emellett a biztonrági szemlén a vállalat lyukbefe­jező brigádjai közül a leg­magasabb értékelést kapták. — Ezek szerint itt össze­szokott csapat dolgozik — fordulok ismét Éder Sándor­hoz. — Igen. Tízéves a törzs­gárda, és a fiatalok is jól beilleszkedtek. — Mennyi plusz munkát ad az időjárás? — Most mintegy napi 3 órát. A vezetékek, folyadé­kot szállító rendszerek elfa­gyásának megelőzésére nagy gondot fordítunk. Ilyenkor a kitörés megelőzésére rnég jobban odafigyelünk. Gőz­kazánnal melegítjük, meleg levegővel kifúvatjuk a kriti­kus részeket. Sok vezetéket kénytelenek vagyunk szét­szedni, nehogy később jég­dugót kelljen keresnünk. — Mikor szállították ide a berendezést? — Kedden bontottunk az előző helyen, szerdán építet­tünk itt. A torony ledöntése­kor a szél nehezítette a munkát. A felállítás is las­sabban ment most, mint ál­talában. — Milyen az emberek hangulata? — Most minden csövet, szerelvényt tisztítani va­gyunk kénytelenek, mielőtt megfognánk. Ha ezt nem tennénk, minden kiesne a kezünkből. Ezen a berendezésen ta­karították meg tavaly a leg­több munkanapot az előirt normákhoz képest. Szám szerint U7-et. — Jó politikus a főmerte­rük — állítja Tatár Attila. — Az üzemvezetéssel szem­ben. odabent a központban, védi az embereit, itt kint pedig szigorúan kövelel. * Az RD—66-os berendezés hamarosan egy új lyuk mé­lyítésébe kezd. A tervezett mélység: 1969 méter. A füg­gőleges iránytól a legna­gyobb eltérés 11,5 fok lesz. Rajta keresztül két különbö­ző rétegbe vizet fognak be­sajtolni, hogy a gáznyomás csökkenését valamelyest mérsékeljék ezen a terüle­ten. A munka megkezdésé­nek az időpontja attól is függ, hogy dermed-e az iszap. Szerencsére, alig né­hány hőmérőrovátkával van 0 fok alutt. Meg is kezdődik két szivattyú próbaüzemelé­se. Az ügyeletvezető körül­járju Nagy Mihály föfúró­rrester-helyettesscl a beren­dezést. Körülnéz a gépház­ban. felmegy a fúrópadra is. Aki egy szusszanásnyl szünetet tud szakítani ma­gának az indulás előtt, be­ül a meleg bódéba, reggeliz­ni. Közel két hétre becsülik a munka elvégzéséhez szük­séges időt. S mire a beronr dezést megint szállítani kell, lehet, hogy már fagy sem lesz. Mo3t havazást je­lez a meteorológia, az pedig enyhüléssel jár. Az éppen fagyot nem bánják a fúró­sok. A tornyok tövében em­bert és gépet a kemény hi­deg. no meg az esős, sáros időjárás teszi igazán próbá­ra. Tatár Attila közben ki­töltötte az üzen te helyezést engedélyező okmányt. — A bordákat meg kigó­zölítek, és nem lesz itt sem­r : pond — mondja Nagy Mihálynak. A toronyról aDró zúzma­radarabok hullnak alá. Azt mondják, pénteken még ak­korák voltak, hogv illett tő­lük elkapni a fejüket, ha­csak zúzmara maszkot nem akartak ölteni. R.I. Magyar vállalatok bemutatkozása külföldi kiállításokon Janjuárban és februárban a Hungexpo szervezésében több hazai vállalat mutatja be exportkínálatát külföldi kiállításokon. A Hungarocoop január 18­tól 21-ig önálló textilipari és ruházati bemutatóval je­lentkezik Duhajban. Hat ma­gyar termelővállalat kol­lekcióit vonultatja fel ab­ban a reményben, hogy si­keres szereplés esetén más Arab-öböl menti országok­ban is újabb exportlehetősé­geket sikerül felkutatni. Az Egyesült Arab Emírsé­gekhez tartozó el-Fudzseira­ban először megrendezendő nemzetközi élelmiszer-ipari kiállításon a Hungaroseed képviseli a magyar expor­tőröket. A vállalat elsősor­ban vető- és étkezési mag­vakkal vesz részt a január 22—29. között megtartandó kiállításon. A Hungaroseed — a Seedinvesttel közösen — egy másik mezőgazdasági kiállításon is megjelenik, melyet a svédországi Mal­mőben február 5. és 8. kö­zött rendeznek meg. A két vállalat vetőmagvakat és különféle facsemetefajtákat kínál a svéd nagyvárosba látogató üzletembereknek. Az Egyesült Arab Emírsé­gek és Svédország mellett ebben az időszakban az in­diai Clj-Delhiben is rendez­nek élelmiszer-ipari kiállí­tást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom