Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

3 Szombat, 1987. január 17. i « Alapító munkásörök A kiképzési munkatárs Két év a nyugdíjig, 40 éves párttagság, 30 év a munkásőrségben. Számok, és ami a számok mögött van? A történet, Kovács Antal, a KSZV munkaügyi előadójá­nak története, ő is az elsők kőzött fogott fegyvert a néphatalom megvédésére. Hogy is kezdődött? Volt egyszer egy fiatalember Deszken, akinek édesapja a felszabadulás után a köz­ség első párttitkára volt. Otthon gyerekfejjel hallot­ta: néphatalom, munkásosz­tály, parasztság, szövetke­zés. 1948-ban önként vállal­ta a katonai szolgálatot. Hadnagyként szerelt le, 1955—56-ban függetlenített pártmunkás. 1957 márciusában megér­kezik a hír Deszkre ls, meg­kezdődhet a munkásőrség szervezése. Mint pártmun­kás és katonaviselt ember, azonnal tudja, hogy ott a helye, A miért kérdésre egy­szerű a válasza: „Hogy megvédjük magun­kat. hogy hitet tegyünk a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mellett. Az én pártomat képviselem, azt a pártot, amelyben őszinte meggyőződéssel hittem és hiszek, Huszonhét évesen a falugyűlésen is felszólaltam, amikor arról folyt a vita, maradjon, vagy szűnjön meg a földművesszövetke­zet. Elmondtam, még egyszer nem adhatjuk kl a kezünk­ből azt, amit már egyszer megszereztünk! Meggyőztem őket!" 195B-tól 1970-ig a Tisza­Maros Szögi Vízgazdálkodá­si Társulás vezető admi­nisztrátoraként dolgozott. Majd a KSZV — Szegedre költözött családjával együtt, Mint munkásőr, még Desz­ken raj-, szakasz-, a 60-as években századparancsnok. 1972-ben kerül a Móra Fe­renc egységtörzsbe. A párt fontos társadalmi megbíza­tást ad számára, kiképzési munkatárs lett. Erről a fel­adatról így beszél: „A leendő munkásőrök féléves kiképzésben része­sülnek, mielőtt esküt tesz­nek. Ekkor, ezalatt szerzik meg azt a politikai, szakmai alapokat, amelyek fontos elemei az egységkiképzés­nek, a tényleges társadalmi szolgálat ellátásához." És hogy mi változott az eltelt 30 év alatt? Kezdet­ben sok volt a munkásőrök között a gazdasági, állami vezető. A konszolidációval, a gazdasági munka előtér­be kerülésével ma már ke­vesebben vállalják közülük, és ez természetes. Minden­kinek saját munkaterületén kell megvívni harcát a kö­zös cél érdekében. Emlékei között erősen él az 1970-ben, a Tisza-völgyet fenyegető árvízkor a tölté­seken végzett egy hónapos szolgálat. A család segítsé­gével ezt a feladatot is si­keresen oldották meg. Befejezésül megkérdez­tem, melyik kitüntetésére a legbüszkébb? A válasz: „Mindegyikre, de talán az 1987-ben kapott Haza Szol­gálatáért Érdemrendre, mert ez volt az első, és a „30 éves Szolgálatért Érdemrendre", amelyet legutóbb Január 10­én,' - az egységgyűlésünkön vehettem át." Cz. J. Készül az új földtörvény A földre vonatkozó Jog­szabályok, s azok módosítá­sai ma már szinte áttekint­hetetlenek. Am már készül az új kódex, megjárta a tár­sadalmi fórumokat, s a tör­vény tervezetét megtárgyal­ta az Országgyűlés mezőgaz­dasági bizottsága. Hamaro­san a Minisztertanács elé kerül, majd az Országgyűlés tavaszi ülésszakán válik tör­vénnyé, ha a képviselők el­fogadják. — A törvénytervezet be­vezető rendelkezései között egy lényeges újdonságról feltétlenül érdemes szólni — mondja Jójárt László, az Országos Földügyi és Térké­pészeti Hivatal osztályveze­tője. — Ezután a föld ren­deltetése számít majd, s nem az. hogy hol fekszik, bel-, kül- vagy éppen zártkert­ben. Ha tehát termőföldről beszélünk, akkor bárhol is fekszik, a termőföldre vo­natkozó Jogszabályok az ér­vényesek. — Változnak-e az állami földre vonatkozó szabályok? — Az állami föld tovább­ra is egységes és oszthatat­lan, s csak állami vagy tár­sadalmi szervezet kezelheti. Am az új törvény által meg­valósulna az állami és a szö­vetkezeti föld egyenrangúsá­ga. Tehát a földtulajdon köl­csönösen átruházhatóvá vá­lik. Eddig ugVanls csak a szövetkezeti földből lehetett állami, most ez fordítva Is igaz lesz. — A mezőgazdasági szö­vetkezeteknek leginkább az okoz gondot, hogy évek óta használt állami földek tu­lajdonjogát nem szerezhetik meg, s igy azt bármikor, kártérítés nélkül visszave­hetik tőlük. — Valóban, ez is rende­zésre váró gond volt. s az új törvény szerint ezután majd megválthatják az általuk használt állami földet. Egyetlen korlátozást isme­rünk el, ha arra a földdarab­ra a rendezési terv, vagy a helyi tanács végrehajtó bi­zottságának határozata alap­ján a tanács 10 éven belül igényt tart. És a tsz-nek ar­ra is lesz lehetősége, hogy a tanácsi kezelésben levő álla­mi földeket átvegve. — A tartós földhasználat­ra vonatkozó szabályok is sok vitára adtak okot, holott cz a forma egyre népsze­rűbbé válik. — Az a szabály ezután Egyenrangú az állami és szövetkezeti tulajdon sem változik, hogy a föld építkezés céljára, vagy gaz­dasági tevékenységre adható tartós használatba. Eddig úgy volt, hogy az építmény tulajdonjogával együtt a tartós földhasználatot átru­házhatta a mindenkori tu­lajdonos. Ezután a gazdasá­gi tevékenység céljára hasz­nálatba vett főidet is átad­hatja az ültetvénnyel, növé­nyekkel együtt. És eddig az is sok bonyodalmat okozott, hogy ki adhat engedélyt a tartós használatban álló földön létesített építmény bővítéséhez, újabb épületek emeléséhez, ha azt nem a tu­lajdonos, hanem a fia, roko­na kívánja megtenni. Egyéb­ként a tanács lett volna az engedélyező, tehát aki tartós használatba adta a földet, de sokszor meg sem kérdezték, vagy csak utólag, amikor már állt a ház. Ezután a tartós földhasználó maga engedélyezheti az építést, s az ugyancsak bejegyeztetheti magát. Ugyancsak sok prob­lémát okozott, hogy a tsz csak a tagjának, alkalma­zottjának adhatott földet tartós használatba, így ha a férj ebbe a körbe tartozott, s a feleség nem, akkor nem jegyezhették be- őket a tar­tós használatba vett földön létesített épületre tulajdo­nostársként. A törvény sze­rint ezután erre is mód nyí­lik. — Régóta vitatott a föld­tulajdonra, tehát a telek-, lakás- és üdülőszerzésre ér­vényes jogszabály... — A szerzés mértéke to­vábbra is korlátozott, de több körülmény megítélése változik. Eddig például, ha valaki a megengedett mérté­ken felül földet örökölt, ak­kor a régit vagy az újat el kellett adnia. Ezután viszont meghatározott mértékig megtartható lesz a többlet­tulajdon, tehát a lakás, üdü­lőtelek, termőföld, ha az nem a tulajdonszerzésre vo­natkozó jogszabályok meg­sértésével, hanem i öröklés, örökbefogadás, vagy házas­ságkötés által került a csa­lád tulajdonába. Ha tehát mindkét házasulandónak Nem sikerült megegyezni Kinek járt rosszul az órája ? A Szegedi Orás-, Éksze­rész*, Könnyűfém Kisszövet­kezet az év elején felmond­ta órajavító részlegét, mert kellő jövedelmezőség híján nem tarthatta fenn tovább. Az áremelésre vonatkozó kérelmet az árhatóságok visszautasították, ezután a szövetkezet az üzletekben dolgozóknak ajánlotta fel a műhelyeket, akik ezentúl kisiparosként folytatják to­vább ezt a szolgáltatást. A megrendelő mindebből any­nyit érzékelhet, hogy a ko­rábbinál vaskosabb összeget kénytelen fizetni, ha órája meghibásodik. A szövetkezet érvel — A szövetkezetet 1951­ben az órások alapították — kezdi a beszélgetést Lengyel István elnök. — Később bő­vült a tevékenységünk ék­szergyártással és alumíni­umöntéssel. Ma már a ter­melés 80 százalékát az ék­szerészek hozzák. — Milyen volt az órások részesedése a munkából, és a nyereségből? — A 140 milliós évi árbe­vételből 105 milliót az ék­szerrészleg, 33—34 milliót az öntöde hozott, és csak 700 ezret produkált az órajaví­tás. Nyeresége azonban en­nek a tevékenységnek az el­múlt két esztendőben már nem is volt. tatni. Ugyanakkor a szövet­kezet másik két részlegében 8—6 és fél ezer körül ala­kult tavaly az átlagkereset. S bár az órások jövedelme a kimutatott fizetésnél min­den bizonnyal jóval maga­sabb volt, mégis bizonytalan egzisztenciának számított órát javítani. Ebben az üze­melési formában ugyanis már nem számított bűnnek, ha valaki „saját zsebre" vál­lalt javítást. Csakhogy a be­vétel az üzletek önfenntar­tására sem volt elegendő. A szövetkezet mindenesetre „sportszerűen" szeretett vol­na eljárni tagjaival. Fel­ajánlotta, hogy megvehetik a benne dolgozók a műhe­lyeket. Négyezer forintot kért négyzetméterenként a belvárosi üzletekért, ami igencsak méltányosnak tű­nik. Csakhogy. — Az üzletek bérleti dí­ját az IKV januártól az ed­digi 570 forint helyett 2300­ra emelte — mondja Gyúró József órás. — És a rezsiórabér ho­gyan változott? — Hatvanötről kilencven­öt forintra emelhettük fel. — Csökkent a forgalom? — Ügy tűnik, igen. A kvarcórákat nemigen javít­tatják, inkább újat vesznek, ha meghibásodik. Az elem­cserét is elvégzik a tulajdo­nosok maguk. — Jobban jártak azzal, hogy kisiparosok lettek? — Húsz évet „húztam le" a szövetkezetben. Szívesen maradtam volna. Ezentúl az emelkedő rezsiköltségek és a csökkenő forgalom között teljesen magunkra marad­tunk. Amit nyertünk a ré­ven, előbb-utóbb elmegy a vámon. van lakása, akkor azt nem köteles ezután eladni. — A társadalmi vitákon többen is nagyobb védelmet kértek a földnek, hogy mindenkori tulajdonosa ne szipolyozhassa ki, az ne ve­szítsen az értékéből... — Eredeti szándékunk szerint is nagyobb hang­súlyt, kap a földvédelem, s a társadalmi fórumok csak megerősítettek bennünket abban, hogy jó úton járunk. Jóval szigorúbb jogszabá­lyok védik majd a földet. A művelési ágat — az indokod körben — változatlanul csak hatósági engedély birtoká­ban lehet megváltoztatni, te­hát a Jó minőségű szántóból nem csinálhatnak máról holnapra legelőt. Ha más célra használták a földet, s az a tevékenység megszű­nik, akkor kötelesek a földet újraművelésre alkalmassá tenni. S azt a földet sem le­het műveletlenül hagyni, ahol egyébként majd házat vagy mást épít a tulajdonos. Az építkezés kezdetéig azt is művelni kell. És természete­sen azok a vállalatok, ame­lyek ipari, közlekedési vagy más célra földet vonnak el, kötelesek az után járulékot fizetni. Azok pedig, akik te­vékenységükkel rontják a föld minőségét, bírságot fi­zetnek majd. Ezek a pénzek a központi földvédelmi alap­ba kerülnek, s ebből kíván­juk finanszírozni a rekulti­vációs és meliorációs mun­kákat. Dalia László „Az órajavítási díjtételek emelését az ipari osztály nem tartja indokoltnak. A kisszövetkezet gazdasági mutatói évről évre dlnami­— Mi okozta, hogy „eltar­tottak" lettek az órások a szövetkezeten belül? — Utoljára hat évvel ez­előtt változtak ennek a szol­gáltató tevékenységnek az árai. Akkor álltunk át a 64 forintos rezsiórabérre. Ebs , , . ... . i bői kellett volna kigazdál- Hd VI SSZdIOttek kodni mindent. Sajnos, nem sikerült. Az országos kisipari voltld . . . átlag tudomásom szerint 100 —130 forint óránként. — Ügy tudom, kérték a re­zsiórabér felemelését...!. — De nem jártunk siker­rel. A városi tanács ipari osztálya nem tartotta indo­koltnak kérésünket. — Ezért „árusították" ki az üzleteket? — Elsősorban ezért. De az is fontos szempont volt, hogy a szövetkezeten belül is egy­re többen méltatlankodtak, hogy az órások nem járul­nak hozzá a közös ered­ményhez. Két éve kisszövet­kezet lettünk. A létszám korlátozott. A fejlesztéseket a másik két területen kép­zeltük el, mert ezek nagyobb nyereséget, a tagságnak pe­dig jobb jövedelmet jelen­tenek. kusan emelkednek. Ameny­nyiben a kisszövetkezet nem áll el áremelési szán­dékától, forduljon az Orszá­gos Anyag- és Arhivatalhoz" — írja válaszlevelében a szövetkezet kérelmére a vá­rosi tanács 1985. június 4-én. — Miért ez a merev eluta­sítás? — Szóban már többször megkerestek bennünket a szövetkezettől — mondja Csonka Miklós, az ipari osz­tály vezetője. — Tavaly ja­nuárban nem tudtunk dűlő­re jutni. Abban maradtunk, egy hónap múlva ismét ke­ressenek meg bennünket. Nem jöttek. Ezután küldtük ki ezt a levelet. — Mit kértek? — Az órajavítási tarifa 22,6 százalékos emelését, az ékszerjavítási díjtételek 75 —78 százalékos emelését. — Mi volt az elutasítás alapja? — Megvizsgáltuk, össze­hasonlítottuk, hogy az állami cégek mennyiért vállalják ugyanezt, hogy az arányos árat meg tudjuk határozni. Kiderült, hogy a szövetke­zet már addig is közel ötven százalékkal többért vállalta ugyanazt. — A kisipari árnál viszont jóval alacsonyabban! — Ez is igaz. Valójában mi hajlandóak lettünk volna tárgyalni az áremelésről, egy szerényebb korrekciót indokoltnak tartottunk vol­na. Ha visszajöttek volna, bizonyára megegyezünk. Hi­szen a szövetkezet nyeresé­ges volt. A többi tevékeny­ség változatlanul „eltarthat­ta" volna az órásokat. — A tagoknak nem ez volt a véleményük. — Nekik is igazuk van. De a szolgáltatások többsége nem túlzottan nyereséges, senki sem szívesen foglal­kozik velük. Ez is igaz. Lehet, hogy csak néhány órát kellene megigazítani? S akkor talán egyformán iárna a megren­delőé. a szolgáltatóé és a hi­vatalé. Rafai Gábor — Hány üzletet adtak el? — Nyolc órásüzletünk volt Szegeden. Kettőt már koráb­ban becsuktunk, hatot ad­tunk el az elmúlt év végéig. Ami bejött a réven, elmegy a vámon... Az órásüzletek néhány esztendeje átalánydíjas el­számolási rendszerben dol­goztak. Azaz bizonyos előre vállalt összeget be kellett fi­zetni a szövetkezet kasszájá­ba az üzletben dolgozóknak, a többi a saját hasznuk, fi­zetségük volt. Akadt olyan szakember, aki 35 éves gya­korlattal mindössze 2800 fo­rintos fizetést tudott felmu­Mirelitkülönlegességek Gumin fut a villamos Moszkvában befejezték az új konstrukciójú villamos­pályák első szakaszának épí­tését. Ezeken a pályákon gu­mipárnára rakják a síneket. A számítások szerint ezzel felére csökken a zajszint. A moszkvai városi közle­kedés szakemberei úgy vé­lik, hogy ágazatuk jövőjét a síneken haladó elektromos közlekedési eszközök fogják meghatározni. Ennek egy­szerű okai vannak: először, az ilyen közlekedés nem szennyezi a környezetet, másodszor pedig megszer­vezése automatizálható. Ezért a moszkvai városi köz­lekedés fejlesztési tervei je­lentős mértékben a villa­moshálózat bővítésére irá­nyulnak. Az Ipar mindenekelőtt a zöldségfélékből növeli a készleteket. Az áru beszer­zésére a szerződéseket ter­melőpartnereikkel jórészt már megkötötték. A hűtő­üzemeket 54 állandó mező­gazdasági nagyüzemi part­ner szolgálja kl az idén is, mellettük azonban — a ko­rábbinál nagyobb mértékben —« a kistermelők áruját is fogadják, a téeszek, illetve az áfészek közreműködésé­vel. Ai kistermelők adják 1987-ben a feldolgozott gyü­mölcsnek több mint a felét, a zöldségféléknek mintegy 10 százalékát. A termelők ösztönzésére az ipar a tava­lyihoz képest, átlagosan 3-4 százalékkal émelte a terme­lői árakat. Mindenekelőtt a legkelendőbb kertészeti termékekért kapnak többet a gazdaságok, kistermelők; közöttük olyan cikkek van­nak, amelyek keresettek a világpiacon, mivel egyné­melyikük igazi csemegének, különlegességnek számit. A hagyományos cikkek mellett jó piaca van külföl­dön a zöld spárgának, ennek termelését az idén meghá-, romszorozzák. Újdonság a mini kukorica, ezt főleg a skandináv piacra szánják. A megrendeléseknek megfelelő­en, hozzálátnak az úgyneve­zett korongrépa fagyasztásá­hoz — ezt a hagyományostól eltérő formában, korong ala­kúra szeletelik —, és kínál­ják majd a mini rélpát is, amely alig kisujjnyi hosz­szúságú. E termékek közül többet is lényegesen kedve­zőbb feltételekkel lehet érté­kesíteni külföldön, mint pél­dául a málnát, amely kü­lönben a hűtőipar egyik leg­keresettebb cikke. A hűtőiparban folytatódik a rekonstrukció, és több üzemben korszerű gépeket, berendezéseket szerelnek fel. Székesfehérvárott befe­jeződik a 300 millió forint­ba kerülő üzembővítés, kor­szerűsítés. A győri és a ba­jai hűtőház rekonstrukciója az idén is munkát ad, Az ipar új elosztóhűtőház épí­tését tervezi a fővárosban, a régi létesítmény ugyanis el­avult, felújítására — jelen­legi formájában — nincs le­hetőség. A gépészeti újdonságok közül javítja az értékesítési lehetőségeket a dunakeszi üzem új brokkolivonala, valamint a békéscsabai hű­tőház komplett spárgafel­dolgozó gépsora. Korszerű csomagológépeket is besze­reznek, ezekkel oéldául a kisebb adagú készítmények arányát növelik, alkalmaz­kodva a fogyasztói igények­hez. Automata mérlegeket szereznek be, ezekkel a szabványok minden eddigi­nél pontosabb betartását érik el. A hűtőipar tavaly gázkromatográfot vásárolt a termékek vegyelemzésének gyorsítására, a készüléket az idén különböző berendezé­sekkel egészítik ki. A magyar hűtőipar üzemei 1987-ben a keresletnek meg­felelően látják el a belke­reskedelmet áruval. Űj cik­kek egész sorával jelentkez­nek. mindenekelőtt a tészta­félék választékát bővítik. Ilyen lesz például a Ravioli — a hússal töltött tésztaféle —, továbbá a milánói maka­róni, a császármozsa és az újabb házias rétesek. (MT3) < «

Next

/
Oldalképek
Tartalom