Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-23 / 301. szám
8 Kedd, 1986. december 23. i Töröm a buksi fejem, de nyitját nemigen lelem e műsorszerkesztési barbatrükknek. Pénteken délután 4-től ll-ig az Újvidéki Televízió estje a kettesen, miközben 8 után Ljubljana—Pécs, szintén közösben szlovén kollégákkal, az egyesen. Újvidék is, Ljubljana is déli szomszédainkat reprezentálja. Ráadásul a kettesen meseidőben mesélnek az újvidékiek is (Százszorszép), híradóidőben tévéhíradó, egyszerre tehát a mi híradónkkal az egyesen, ahol — kihagyhatatlan poén — az egyszerre ülésező parlamentekről tudósítanak kölcsönösen, onnan ide, innen oda. Ami ilyesfajta politikai adásoknál kivált izgalmas lehet; baráti országról lévén ugyan szó, a különböző — főleg külpolitikai — események kommentálása azért kíváncsivá tesz. Mondom, nemigen érteni e jugoszláv bőségkosarat hirtelen. Azonos karakterű műsorokat ilyen precízen összehozni valami olyasmit sejtet, legyünk túl rajta, ezt is kipipáljuk. Holott... Holott mindkettő, a maga nemében, figyelemkeltően érdekesnek, kellően változatosnak. jó ritmusúnak tetszett. Már ahogyan közben megítélhettem, mivel kénytelen-kelletlen tárcsáztam a két adás között, kapcsolgattam bőszen a csatornákat. Az újvidékiek persze ismerősebbek. Errefelé kivált, hogy nem egy közös vállalkozásuk született már a szegedi tévésekkel. (Műsorigazgatójuk oda nyilatkozott rádióújságunkban, hogy a szegedi körzeti stúdióval megvalósított együttműködésük a legtöbb műfajra kiterjed, és okkal említhető egyik leggazdagabb műsorkapcsolataik között.) Magának az estnek szerkezete nagyjából a hasonló, úgynevezett nemzeti programok vegyestál-jellegét követte: városképi nevezetességek, tájjellegű ízek, kisfilmek a kisvilágból. Újvidéki üdvözlet, isztriai képek, a vajdasági szecessziós építkezés látleletei meg a régi slágerek közé egy dokumentum a román nemzetiségiek lakta kis falu, Ovcea lakodalmas szokásaiból, amire nem véletlenül hívta fel a figyelmet az est budapesti háziasszonya, Baleczky Annamária: vidám-különös szertartásosságát annyi líra, bensőséges pillanatfelvétel szőtte át, hogy a néző többet kapott egyszeri alkalomnál. A közösségi létforma összetartó ereje parázslott végig benne. De Pécs éS Ljubljana 388 kilométeres távolsága is összezsugorodott, hiába hosszú az út, speciel vonattal több mint tízórás. Ráadásul olyan további átfedéseket föl lehetett lelni, hogy az újvidékiek balettetüdjét, a Káin és Ábelt, merő véletlenségből ljubljanai szólisták táncolták, közülük az egyik pediglen Tassfi Gábor névre hallgat; meg aztán a könnyűzenei blokk is körülbelül egyszerre ment a két csatornán. Így végtére és utólag nehéz különválasztani, mit is látott a néző itt meg ott. Annyi bizonyos: Gion Nándornak Késdobálója amilyen üresen indult, olyan felforrósítóan tartalmassá kerekedett. Azé a Gion Nándoré, kinek neve egyre ismerősebben cseng mifelénk is, s aki némileg panaszosan nyilatkozta, inkább ifjúsági regényeit filmesítették, minek következtében olyan skatulyában kezdi érezni magát, hogy nem feltétlenül tud örülni neki. Ezért aztán a Késdobálót maga növesztette egy kötetbeli novella szűkebb medreiből egész estét betöltő mozifilmmé. Ami beavatkozás, mondom, kivált a darab első szakaszában hordatott össze lapos közhelyeket ama emberi kapcsolatokról, azok erotikus motivációiról, melyek lassacskán levakarhatatlan látványtartozékai a filmeknek — úgymond közönségcsalogatás címen. Kár, mert öncélú formai mutatványelemeknek sem túl esztétikusak, vagy pláne nem hangulatfestöek. Odabiggyesztett töltelékképsorok csupán, így kilógnak a máskülönben humanista, mélyebb gondolatokat szántó ügy, ha tetszik, eszmei mondandó ízléssáncai mögül. • N. I. Hárommillió néző a megye filmszínházaiban Kiemelt kategóriás mozik Szegeden Eredményes esztendőt zártak a megyei moziüzemesek, hisz nagyjából hárommillió nézőre számítottak, és a jelekből ítélhetően — annyi is lesz. Ezzel az örvendetes hírrel kezdte hagyományos év végi sajtótájékoztatóját Horváth Lászlóné, a vállalat igazgatónője, tegnap Szegeden, az újságíróklubban. Az elmúlt időszak eseményeiről. Négy nagyobb szabású akciót szerveztek: a béke- és barátsághónapét, a forradalmi ifjúsági napokét, a szovjet filmek fesztiválját, legutóbb pedig a gyermekfilmnapokat. Az iskolai téli szünetben matiné előadásokat indítottak a megyei, a szegedi és más városi tanácsok anyagi támogatásával. Ismét beállt a nagy mozik sorába a Szabadság: mindennap vetítenek. A közeljövőben itt alakítják ki a filmcentrumot: a nagytermen kívül filmtéka, mese-, stúdió- és videomozi működik majd. Átköltözik, bővül a videokölcsönző, ehhez azonban több millió forint szükséges még, jelenleg ennek előteremtése a legfőbb gond. Három esztendeje adták át, azóta is csak a nyári szezonban üzemel a deszki filmszínház, mivel fűtése problematikus. Ígérik: a gázvezeték megoldja, talán jövőre ... Idén a legsikeresebb külföldi filmünk az Elfújta a szél volt, 34 ezer nézővel, amit a film terjedelme miatt kettővel szoroznak. Hatvanezren látták a Kék villámot, valamivel kevesebben a Smaragd románcát és az Indiana Jonest. A magyar alkotások közül legtöbben, 41 ezren, a Szerelem az első vérigre váltottak jegyet. A tervekről. Reformot vezetnek be az országos filmforgalmazásban. Ezentúl a moziüzemi vállalatok állami támogatásának egy részét a filmgyártáshoz csoportosítják át, amihez a Csongrád megyeiek 3 millióval járulnak. A hangsúly tehát a takarékos gazdálkodáson van. Ennek következményeképp — s azért is, mert előreláthatólag négy szegedi mozi, a Vörös Csillag, a Fáklya, a Szabadság s a kertmozi is a kiemelt kategóriába tartozik majd — számíthatunk némi helyármódositásra. Javul viszont a műsorpolitika, a kópiaellátás, s számos egyéb szolgáltatás színvonala. Jövőre harminckét nemzet 188 új filmjét mutatják be. Közülük 101 szocialista, 79 tőkés, 8 pedig fejlődő országbeli. Előnyben részesítik a haladó szellemiségű és az igényes szórakoztató filmeket. Kiemelkedő eseménynek ígérkezik a filmglóbusz, díjnyertes munkákkal; a szovjet filmek fesztiválja, valamint a dél-amerikai, belga, dán, finn, norvég, egyesült államokbeli, japán és indiai filmnapok sorozata. Talajjavítás Félidejéhez érkezett a Velencei-tavi komplex meliorációs program megvalósítása. A tó vízminőségének védelmét, szennyező források felszámolását, a talaj javítását és az erdővel borított terület bővítését szolgáló — 1982-ben megkezdett — 870 millió forintos beruházás keretében 1990-ig tizennégy mezőgazdasági nagyüzemben, összesen 62 ezer hektáron végzik el a szükséges tennivalókat. A terület felén már készen vannak a meliorációval: 130 hektáron új erdőt telepítettek. A szennyeződés megszüntetése érdekében a vízgyűjtő területen kívülre telepítették a csákvári termelőszövetkezet sertéstelepét. A következő években újabb területeken végzik a talajjavítást. Régen és most rádiófigyelő Két interjú, melyet a riporternek, Müller Tibornak nevén kívül sok egyéb is összeköt. Beszélgetőpartnerei sikeres színészek. Ám míg az egyikről elmondható, hogy boldog, minden rendben körülötte, addig a másiknál ez csak múlt időben érvényes. Az utóbbi. Szegedi Molnár Géza, igazán jó passzban érezte magát, mikor is bekövetkezett a rettenetes robbanás a bécsi reptéren. Azóta béna, mozgásképtelen — ami viszont Esztergályos Cecília csak volt, igaz, gyermekkorában, múló három hónapig. Azt hihetnénk, napsugaras lelkű emberrel könnyebb társalogni, hisz a boldogságtól felszabadultan ömlik a szó. Mégis, „Ciliké" kifogott a magabiztos, gyakorlott, ügyes riporteren. Igaz, hálátlan feladat kétszázötven interjút, hetvenöt szerepet, tucatnyinál több játékfilmet megélt színésznőből valami újat kipréselni. Hát még, ha már rég feltérképezte magánéletének legrejtettebb zugait is, két kiadást megért, 70 ezer példányban megjelent kötetecskéjében, (Adj békél uram!). Hogy balerina volt, de nem kapta, amire számított, így színészetre adta a fejét. Hogy hányszor volt szerelmes, kibe, s mit jelentett számára. Csak el kellett volna olvasni. Akkor ti. nem tűnik oly sutának a hivatásos faggatózás, melyet a művésznő fölényesen hárított: „megírtam ..." S nem célozgat makacsul az ember olyasmire", amit az interjúalany (szerintem bosszúságból) már csak azért sem árul el — benne az is a könyvben . . . Sokkal megkapóbb. emberibb, szóval érdekesebb volt a hétfő esti másfél órás látogatás Szegedi Molnár Gézánál. (Régen és most). Talán nincs is, aki ne tudná, mi történt vele épp egy éve Bécsben. Szinte az egész ország figyeli sorsát, műtéttől, műtétig. Az ő tragédiájáról, fájdalmairól, roncsolt gerinccsigolyáiról írtak-beszéltek már sokan, mégis — ez a műsor kicsit más volt. A rádióhallgatón kívül mintha maganak a művésznek is szólt volna. Azzal, hogy mint újrakezdett munkája is, terápiaként hatott — a sebészkés, a gyógytorna mellé. Szeretettel említette a parodista-színész például szegedi éveit is. Ahogyan felfedezték: magas termetű ifjút kerestek a színpadra, Tordai Teri, Falvay Klára mellé. Bozóky István felesége szúrta ki egy kávéházban: „az ott!" Operastúdiót szervezett, éjjel-nappal színpadon volt: „a szegedi négy esztendő az én főiskolám." Ennek jövőre lesz negyedszázados jubileuma. Ha valamikor most igazán nem közhely: jó egészséget kívánunk neki. Szegedi érdekességet hozott a Táskarádió, mindjárt kettőt is. Pestig ér a JATE botrányklubjának híre. Kormos Tibor és Dlusztus Imre név- és ötletadók, a klub gazdái szólaltak meg, valamint kollégánk, Halasz Mikr lós, e vonatkozásba11 „botránytudósitó". Lapunk'i.in is közzétette, népszerűsítette a 18 éven felüliek klubjának programját, melyet — mint bizonyára emlékeznek — a börtönéből szabadult totókirály fellépése avatott novemberben. A Táskát Nagy Lászlóval, a Szegedi Nemzeti S'zínház igazgatójával készült riport zárta, —, no meg a szerkesztőnek, volt szegedi diáknak, Kőszegi Gábornak megjegyzése. Maga is beismerte: mintha túl nagy lenne a felhajtás, a felháborodás egy névtelen bejelentés miatt. Kézlegyintéssel kellene intézni, ha alaptalan Vagy: tettekkel inkább. S talán nemcsak a mozgássérültek ügyét. Varjú Erika r Örök vőlegény Újvidék felől Szerb balettegyüttes Szegeden Az együttműködés immáron több mint két évtizedes: 1965 óta él és láthatóan eűyre érÓSödik á kápdsdlat Üjvidék szerb nemzeti színháza és a szegedi teátrum között. E folyamat a hét végén újabb, nem mindennapi módon látványos állomásához érkezett azzal a sajtótájékoztatóval, amelyet a jugoszláv és a magyar tömegkommunikáció képviselőinek közösen rendeztek az öt éve elkészült, hipermodern újvidéki színházépületben. Az apropó igencsak közvetlen: a kí^csönös vendégjátékok, szólistacserék hagyományos folyamába illeszkedve december 27-én, szombaton este 7 órakor a nagyszínházban lép föl a jugoszláv színház balettegyüttese Zorán Mulity Örök vőlegény című művével, amelynek koreográfiáit a rendező, Lidia Pilipenko készítette. (A városban A hoppon maradt vőlegény címmel meghirdetett előadásról van szó — más kérdés. hogy a cím' értelmi korrekcióra szorul, szó sincs vígjátéki tematikáról, amit az első változat sejtetne — a téma egészen más, kicsit „krúdys", kicsit az örök „átutazó" világirodalmi vándormotívumát is feldolgozó.) Kicsit később, január 20-án pedig Puccini Turandotjávai látogat az újvidéki opera városunkba. Az újvidéki színházról különben nem árt tudni, hogy idén — egészen pontosan a nyáron, július 28-án — ünnepelte alapításának 125 éves évfordulóját, s eme életkorával a legrégibb állandó hivatásos színháznak számít Jugoszláviában. Gyakorlatilag egyetlen óriási munkaközösségről van szó: 560 embert foglalkoztat az intézmény, négy — mi így mondanánk — tagozatban vagy szekcióban. A sort a legpatinásabb prózai-drámai ..részleggel" lehetne kezdeni, majd a Vajdasági Zenei Központnak nevezett (s ügyvezető igazgatója, Izsák Károly által külön is bemutatott) opera-balett-filharmónia-kamarazenekar-kamarakórus „különtársulat" következik, a képet pedig a műszakot és a különnyomdát (!) tömörítő, továbbá az úgynevezett „közös szolgáltatások" nevű részleg teszi teljessé. A teátrumot- anyagilag a tartomány/f azaz Vajdaság és Újvidék városa közösen támogatja, cserébe viszont elég szoros, bizony igencsak feszes időbeosztást kívánó fellépési kötelezettségek sorozata jár: évente két-két balett és operabemutatót kell tartaniuk 240 előadásban, prózában évi hét premier az előírt, 140 előadásban, s mindezt tíz filharmóniai koncert is kiegészíti. (Valamennyi minimális követelmény — vagyis több persze lehet, kevesebb nem.) Helyük egyébként minderre van bőven: ezer férőhelyes nagyteremmel, négyszáz személyes kisteremmel, 270 nézőt befogadó kamarateremmel rendelkezik a színház . . . Amelynek közönsége egyébként rendszeresen telt házzá változtatja a termeket — noha ;tobbnyire, mondják, a klasszikusokat részesítik előnyben. És az aggódó kérdésre, vagyis hogy mi várható vajon így a szegedi operatársulat jövő májusi Vérnász-előadásán — Dusán Belity főigazgató a legtermészetesebb hangon közli: Lorca klaszszikus, a közönséget nem Az újvidéki szerb nemzeti színház új épülete. lesz nehéz becsalogatni. Majd hozzátette'.' hogy az éVi két tSeréeláadás másik magyarországi darabját, a szegediek leendő szeptemberi Macbethjét már ne is említse, hiszen ennek híre már jó ideje eljutott a Duna-partra. Ési ha már ennek a jellegzetes atmoszíérájú városnak folyópartját említjük: csak a legmelegebben ajánlható — jó néhány, ^erőteljesen középeurópai természetű tanulság figyelembevételén túl is — a péterváradi erődítmény megtekintése az ide érkezőnek. Talán az „örök völegénység" varázslatos — mert egyszerre gyönyörűen idealisztikus és félelmetesen valószerű — tartalmait is megértik az az ódon falak, sikátorok, kazamaták, sáncmaradványok, tetőteraszok között, a nevezetes óratorony alatt.. Az Örök vőlegény különben az újvidéki táncosok repertoárján egészen fiatal szerzőt, az 1957-ben született Zorán Mulityot rejti. Az ígéretes tehetjségnek mondott komponibta szerzeményére Borisz Makszimovics írt forgatókönyvet — voltaképpen egyfajta társadalmi drámát az örökkön az élettel sodródó főhősről, akinek sorsa egyben egy múlt századi család patriarchális viszonyainak felbomlását is példázza... Ez az örök! vőlegény az az emberfajta, akiből szerencsére mindig él közöttünk néhány: az örökös „élet-agglegények" ők. Gondoljunk csak Szerb Antal Utas és holdvilágának hősére — ilyesféle utasról is szó lehet ám itt. .. A 27-i szegedi bemutatóra pedig a teljes balettegyüttest: láthatja a Tisza-parti közönség — tobb belgrádi szólistavendéggel együtt... D. L.