Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-12 / 292. szám

r" Péntek, 1986. december 12. Áz ismeretterjesztés öt éve A TIT sokrétű kínálatából egyre kevesebben választ­ják azokat az előadásokat, sorozatokat, tanfolyamokat, amelyek révén az általános műveltség fejleszthető. Az em­berek. a hétköznapokban hasznosítható új ismeretek iránt érdeklődnek; azok a tanfolyamok a vonzók, amelyeken praktikus tudnivalókhoz lehet jutni, azonnal alkalmazható, hasznos ismeretekhez. A helyzetkép, amelyet 5 év tapasztalata alapján vá­zolt föl a TIT Szeged vá­rosi és városkörnyéki szer­vezet elnöksége, természete­sen jóval összetettebb; a fönti megállapítás csak ré­sze, mindenesetre jelzi, hogy megváltozott körülmé­nyek között kell dolgozni az ismeretterjesztő társulat­nak. A szegedi szervezet tegnapi közgyűlésén — amelyre eljött Antal András, a TtT-központi titkára, ott voltak a város párt- és tanácsi testületeinek képvi­s-elöi — M'unz Károly, a városi szervezet titkára is­mertette az elnökség értéke­lését az elmúlt öt évi mun­káról. Ebben az időszakban — részint a közigazgatási átszervezés nyomán — bő­vült a tevékenységi terület és taglétszám is. A szegedi szervezethez csatlakozott a „városkörnyék", a közeli települések 11 szervezete, illetve csoportja. Jelenleg 450-en vannak a TIT-tagok, főként a közgazdászok, mér­nökök, számítástechnikai szakemberek, nyelvtanárok száma nőtt gyorsan. A szegedi nyelviskola nép­szerűsége nem csökken, eb­ben a pillanatban 2190-en tanulnak a 11 tagozaton, közöttük 610 óvodás, 500-an pedig vizsgára előkészítő in­tenzív tanfolyamra . járnak. Mindössze három éve fog­lalkozik a szegedi TIT a számítástechnikai ismeret­terjesztéssel : vállalatoknál, speciális feladatokra eddig 35 tanfolyamon készülhettek föl szakemberek, körülbelül 400 ájtalános iskolás járt az úttörőházzal közösen szervezet tanfolyamokra, a JATE kibernetikai laborató­riumával együttműködésben rendezett számítástechnikai kurzusok közül pedig most zárult a tizedik. Mindezek mellett több más sikeres vállaLkozása is volt az el­múlt öt évben a városi szervezetnek, köztük a Ro­yalban az irodalmi kávéház. Számos hobbiklub alakult, főként az elektronika, a videotechnika iránt érdek­lődók csoportjaiból. A közgyűlésen megválasz­tották a 21 tagú új elnöksé­get; a Szeged városi és városkörnyéki TIT szervezet új elnöke Kovács László egyetemi tanár, az alelnö­kök: Puskás Albert főisko­lai docens, és Rákos István egyetemi adjunktus. Ugyan­csak megválasztották a me­gyei és az országos közgyű­lések küldötteit. Városi szavalóverseny A Zrínyi általános iskola adott otthont a városi út­törőelnökség által szervezett szavalóversenynek, ahol két fordulón keresztül közel száz általános iskolás ta­nuló mutatta be tudását. A tegnapi döntőben a követ­kező eredmények születtek. Arany oklevelet kapott Zádori Eszter (Rózsa Fe­renc), Link Dániel (Dorozs­ma), Németh Attila (I. szá­mú gyakorló) és Tyuroski Dóra (Gedó). Ezüst oklevelet nyert Erdős Kinga (I. szá­mú gyakorló), Juhász Re­náta (Tarján IV.), Bóka Jenő (Makkosháza), Siflis Emese (Tarján IV.), Berecz Andrea (Szirmai) és Galán­tai Rita (1. számú gyakorló). Brbnz oklevelet szerzett Ár­va Nóra (Béke u ), Megyesi Rita (Ságváritelep), Kiss Miléna (Mező Imre) és Ni­kolényi Gergely (Ságvári gyakorló). Az úttörő-konferencia küldöttei Ma utaznak Salgótarjánba December 12-től 14-ig Sal­gótarjánban tanácskoznak a gyermekmozgalom vezetői. A IX. úttörővezetői konfe­rencia fő feladata a szaba­dabb tevékenységet, tóbb le­hetőséget biztosító új alap­szabály és szervezeti szar bályzat kialakítása. A végle­ges változatról (amelyben az elmúlt 3 év tapasztalatai is summázódnak) e tanács­kozás dönt. Csongrád me­gyéből, a megyei konferen­cián elhangzott és elfoga­dott javaslat alapján, 14 Iványi Józscfnc küldött képviseli majd meg­bízó közösségeit. Közülük rr.ost kettőt mutatunk be. Két évtizede kezdte peda­góguspályáját Iványi József­né. Tanítónőként a legki­sebbekkel foglalkozik, nagy szeretettel. Kisdobosvezető. 1978 óta a megyei úttörőel­nökség tagja, és a kisdobos­szakbizottság vezetője. 1982­től az országos bizottság tagja is. Mint a Béke Utcai Altalános Iskola tanítónője, nap mint nap találkozik a gyerekekkel. így aztán jól ismeri a korosztály sajátos­ságait. Rövid találkozásunk során sok mindenről beszélt, és ha alkalma lesz, a konferencián is ezekről szól. — A kisdobos-korosztály életkoránál fogva is nagyon fogékony az újra. Játék, ta­nulás közben már kisisko­lásként csodálkozik a világ­ra. Így aztán ez az időszak alapozó munka a javából. Ilyenkor kell megtanítani őket az önálló munkára, és ekkor lehet a közösségi munkán keresztül, szinte észrevétlenül, a mozgalmi munkára is. A gyerekek most szerezhetik meg a bá­torságot, biztonságot, itt, a közösségi munkában, amely az egyéni képességeket is fejleszti. Ezért aztán széles választási lehetőséget kell biztosítani számukra. A mai 7-8 éves gyerekek többet tudnak a világról, mint a 10-20 évvel ezelőttiek, de várják a biztonságot nyújtó kézfogást, a felnőttek segít­ségét, hogy el tudjanak iga­zodni az egyre táguló vilá­gukban. * Küldött-társa Valcz Gyulá­né, a Tarján, 3. Számú Ál­talános Iskola igazgatóhe­lyettese. A mozgalmi mun­kát középiskolásként, majd egyetemi tanulmányai során ifivezetőként ismerte meg. Hat évig úttörőcsapatot ve­zetett, és 1982 óta a városi szakági bizottság vezetője. A városi úttörőelnökség és — ez év novembere óta — a Magyar Úttörők Országos Tanácsának tagja. A nagyobbak vezetőjeként, az úttörőmozgalom jelenle­gi feladatairól kérdeztem. — Az uttörökorosztály ne­velési lehetőségeit itt már konkrét mozgalmi feladatok­kal bővülnek. Nagyon fontos az „indítás", az erkölcsi, vi­lágnézeti, társadalmi háttér (család, iskola, közösség), azok a motivációk, amelyek végigvezethetők a kék nyak­kendőtől a vörösig, majd az ifjúsági szövetség tagságáig. Mi szükséges, ehhez a fe­lelősségteljes munkához? Az érzelmi ráhatás, az egészsé­ges versenyszellem kialakí­tása, példaképek állítása, és nagyon fontos az, hogy test­reszabott, a gyermek képes­ségeihez illő, saját választá­sa szerinti, önálló feladatokat kapjon. Természetesen nem lehet és nem szabad külön­választani a pedagógusmun­kát a mozgalmi munkától. Felelősségünk teljes embert kíván. * A tanácskozás plenáris és szekcióülései biztosítani fog­ják, hogy az úttörövezetők, Valcz Gyulánc a másfél millió kisdobos és úttörő képviseletében ta­nácskozó ötszáz küldött, ezekről beszélnek majd. Te­szik ezt azért, hogy egy nyitottab, demokratikusabb, a gyermekek igényeihez job­ban igazodó mozgalom ne­velje őszinte, nyílt, becsüle­tes felnőttekké gyermekein­ket. * Ma reggel elutazik a Csongrád megye gyermek­mozgalmát képviselő küldöt­tek csoportja Salgótarjánba, az úttörővezetők IX. orszá­gos konferenciájára. A kül­döttek: dr. Demeter Attiláné (Szentes), Iványi Józsefné (Szeged), Kalapisné Kovács Ágnes (Hódmezővásárhely), (Kovács Attila (Csongrád), Lengyel István (Makó), ör­dögh né Gárgyán Mária (Mó­rahalom), Soós Mária (Már­tély), Szabó Ágnes (Szeged), Takács Pál (Szentes), Tisza Jánosné (Kistelek), Valcz Gyuláné (Szeged), Váriné Feró Mária (Szeged), Vizi Edit (Makó). Zeleiné Hor­váth Sára (Szeged), Czakó János Megszépült a Pepi-kert Befejeződött a szarvasi Pepi-kert felújítása. Ennek során kiépült az arborétumot érintő Holt-Körös partja, megújultak az ország legna­gyobb élöfa-gyűjteményének épületei, köztük a növény­ház is. A rekonstrukcióra költött 30 millió forintból 12 milliót fordítottak a partvé­delmi munkákra; ez volt a legégetőbb feladat, ugyanis a vízparti értékes öreg fák alól a Körös kimosta a talajt, s a fák sorra kidőltek. A Bolza család által a múlt században létrehozott szarva­si Pepi-kert 82 hektáron te­rül el, s mintegy ezerhárom­száz fajta fa- és cserjekülön­legességnek ad otthont. Az 1943 óta természetvédelmi területként óvott arborétum jelenleg a kertészeti egye­temhez tartozik, s 1985 óta az egyetem kutatóintézete­ként működik. A megszépült és megújult Pepi-kert önállóan gazdál­kodva dísznövénytermesztés­sel, szaporítóanyag értékesí­tésével is foglalkozik. A szarvasi arborétumban ne­velték többek között a Feri­hegy 2. repülőteret díszítő növényeket. (MTI) Sikeres műsor-forró hangulatban A budapestiek után először a szegedieknek jutott eszé­be, hogy a nemes szándékú, rák elleni alapítvány kasszá­ját gazdagítandó, művészi műsorra invitálja a lakossá­got. A városi Vöröskereszt, a KISZ, a népfront, az szmt, az ifjúsági ház ötletét és szervezömunkáját szerdán este a reméltnél is nagyobb siker koronázta. Az ifjúsági ház zsúfolásig megtelt termében nem is ju­tott mindenkinek ülőhely, de az állni kénytelen nézők is — megfeledkezve a kényel­metlenségről — lelkes taps­sal jutalmazták az önzetlen odaadással föllépö művészek teljesítményét. Korosztálytól függetlenül nagy tetszést ara­tott a Molnár Dixieland já­téka, a Canticum együttes éneke, s az est forró hangu­latáért, a műsor különleges atmoszférájáért dicséret il­leti a házigazdákat, Fodor Zsókát és Kaszás Gézát, a Szegedi Nemzeti Színház két művészét is. Amint Pásztiné Mészáros Etm, a Vöröskereszt városi titkára elmondta: a rendez­vény több mint 900 nézője 47 ezer forinttal gyarapítot­ta a szegedi alapítvány csekkszámláján levő össze­get. Az eddigi 650 ezer fo­rinttal és 200 ezer forintos egyéni befizetéssel együtt így jelenleg csaknem 900 ezer forint gyűlt össze a moz­gó onkológiai rendelőre. Az Afit szakemberei már dol­goznak a Volán által föl­ajánlott autóbusz átalakítá­sán, s hamarosan időszerű lesz a műszerek beszerzése is. Egyre közelebb hát a nap, amikor feltűnik Sze­ged utcáin, s a megye félre­eső településein is a megelő­zés, a fölvilágosítás szem­pontjából oly nélkülözhetet­len szűrőbusz. A rákellenes alapítvány városi koordinációs bizott­ságának tervei szerint janu­ártól arra is lesz lehetőség, hogy a Vöröskereszt újszege­di helyiségében rendszeresen találkozhassanak a rákbete­gek addigra megszervezendő klubjának tagjai. Az országos és a szegedi alapítvány ügye szép példája annak, miként lehet célt ér­ni a szándék és a tettek összhangjával, miként lehet összefognia sok embernek — az emberért. Ch. A. Zenei naptár Koncertcsokor A hét első fele gazdag koncertkínálattal kecsegtet­te a zenekedvelőket. Immár nemcsak a filharmónia az egyedüli hangvensenyszer­vező. Mások is, igen örven­detes módon, részt vállal­nak eme nehéz feladatból, mint például a TIT Csong­rád Megyei Szervezete, s a Magyar Zeneművészek Szö­vetségének dél-magyarorszá­gi csoportja, akik valóságos zenei életmentésre vállal­koztak: a filharmónia gon­dozásában megszűnt egyete­mi és főiskolai bérleti hang­versenysorozatot keltették új életre. A pompás kará­csonyi meglepetésszámba menő Padovai Kamarazene­kar vendégszereplését pedig a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének égisze alatt működő Kaleidoszkóp mű­soriToda szervezte — az Olasz Intézetnek s a JATE olasz tanszékének támogatá­sával — valóban a „legyen a zene mindenkié" attitűd­del, ugyanis még olyan — a komoly zene számára szo­katlan — helyen is, mint a főposta bejárata. plakáttal hívták fel a figyelmet. Nem is eredménytelenül, mert telt ház volt a Tisza Szálló nagytermében, a viszonylag rövid időtartamú előzetes reklámozás ellenére. Szer­dán pedig a filharmónia ka­marabérletj hangversenyére került sor, szintén a Tiszá­ban, Az egyetemi és főiskolai berlet novemberben indult ciklusa a francia zenével is­mertet meg, a barokktól napjainkig. A sorozat első hangversenyén a szombat­helyi Capella Savaria mu­tatkozott be. A tehetséges fiatal együttes a barokk mu­zsika úgynevezett Historikus, azaz korhű előadásának in­terpretálására esküdött föl. Hangszereiken, melyek a" k-ofabelp instrumentumok kópiái, kimunkált techniká­val, alaposan, átgondoltan, igen muzikálisan s izgalma­san játszottak. A hétfői koncert a francia romantika jegyében fogant. CcSar Franck szonátáját gordonkán és zongorán Sin Katalin és Bódás Péter szó­'aitatta meg. Érett, kiforrott, érzelemgazdag interpretáció volt. Sin Katalin csellózá­sának simogató, telten zen­gő. őszinte, s tiszta hangja, értelmes, ízes frazeálása, s Bódás érzékeny társasmu­zsikálása mindig lebilincse­lő. Sinkó György úgyszintén élményteli percekkel ajándé­kozott meg. Akár a Masse­net-Elégiára, akár a Berlioz­Villanellára, vagy Gounod Faustjából a Rondóra gon­dolunk. emlékezetes marad szuggesztív, mély emberi erzéseket feltáró előadása, karaktermintázó képessége. Masopust Péter pedig Saint Saens-töl a slágerszámba menő, édes dallamosságot s virtuozitást egyesítő Rondo capricciosót adta elő. A kiművelt értelmű, s ki­művelt szívű ifjúság ideál­ját segítené realizálni ez az értékes és színvonalas kon­certsorozat. Hol maradt hát a szépre, s értelmes dolgok­ra nyitott ifjúság? Vagy csak olyan kevés van Sze­geden, mint ahányan ezen az estén ültek a zeneművé­szeti főiskolán? Nem hin­ném. Az előadóművészek­ben s a műsorban pedig nincs hiba. Az Orchestra da Camara di Padova e del Veneto Olaszország három legjobb zenekarának egyike. A nem­zetközileg elismert együttes a padovai szimfonikusok muzsikusai, s 1982 óta mű­ködnek úgy. mint a padovai zenekar vonós kamaraegyüt­tese, a fenti néven. Hang­szereik legtöbbje régi olasz mestermunka, s elsősorban az olasz barokk szerzők, pél­dául Albinoni, Tartini, Vi­valdi műveit részesitik előnyben müsorválasztásuk­nál. Mint a társulat szimpa­tikus és szerény vezető mu­zsikusa, Piero Toso mondta, ez a zene a vérükben van. Meggyőzödtünk róla, igy igaz. Ami az első pillanatban bámulatra késztet, az a rit­ka szép zenekari hangszín, a különleges zamatű, édes, behízelgő, egészségesen telt hangzás, áradó, napfénytü­zű elapadhatatlan daloló­kedv. Eleven ragyogású hangszínük asszociációra késztet. A velencei festőis­kola hasonlíthatatlan szép­ségű lángoló vöröseit, arany­zöldjeit. fényes kékjeit idé­zik fel. Tobzódó reneszánsz megújulás, méztorkú arioso, ami felzendül hangszereik­ből. Nem gondolnak a nap­jainkban divatossá vált/ügy­nevezett historikus előadás­móddal, de mégis hiteles és őszinte a zenei tolmácsolás. Ez is zenei beszéd a javá­ból. Lélegzik, gesztikulál, de igazi énekbeszéd, s ugyan­akkor bel canto, érzéki, bol­dog dalolás. Tarlini e-moll hegedükon­certjét Lidia Kantardjieva szólaltatta meg varázslatos szépséggel. Mondanivalója gazdag, lebilincselően szí­nes, mély és olyan finom, érzékeny, illanó szépségek megszólaltatására képes, amelyet talán csak a női lé­lek tud felfedezni, s ilyen megejtően kifejezni. Tökéle­tes technikája s hangszine segítségével az est legszebb pllanataihoz járult hozza. Vivaldi G-dűr szimfóniájá­nak s Pachelbél D-dúr ká­nonjának tolmácsolásakor a fenti erények mellett az esz­ményien homogén unisonók, s leheletfinom pianók gaz­dagították a zenekar rend­kívüli szépségű előadásmód­ját. Bach d-moll Concerto két hegedűre, vonósokra és csembalóra című művének megszólaltatásában domi­náns élményt a két szólista, s az együttes érzelemgazdag, árnyalt, dinamikus párbe­széde jelentett. Igaz ugyan, hogy az észak-európai, vagy a német zenej hagyományok szerint racionálisabbnak, in­tellektuálisabb fogan tatásű­nak, absztraháltabbnak szoktuk-meg a Bach-inter­pretációkat. mint itt hallot­tuk, ahol inkább az áradó olasz temperamentum, s a dallam érzéki szépségének elvezete kapott hangsúlyt. Am ez mit sern vont le a hallottak értékéből. Mert azon lehet ugyan vitatkoz­ni, hogy miként adekvátabb e mű előadásmódja, de azon nem, hogy ez a tolmácsolás szívből jövő és gyönyörű volt. A Bartók Vonósnégyes (Komlós Péter, Hargitai Gé­za, Németh Géza, Mező László) nem először járt már Szegeden. Pompás tech­nikai felkészültségük, töké­letesen összecsiszolt játékuk, mély muzikalitásuk nem új­donság számunkra. Vonzó és érdekes műsort hoz.tak. Debussy vonósnégyese, Wei­ner Pásztorai fantázia és fú­ga (op. 23) és Ravel F-dúr vonósnégyese egyaránt ze­nei ínyencségek, ritkábban hallható művek. Előadásuk mindvégig magas színvona­lú s kiegyenlített volt. Pon­tosan érezték és valósították meg valamennyi kompozí­ció stílusbeli finomságát, sa­játos követelményeit. Vir­tuozitásból csúcsteljesít­ményként értékelhetjük pél­dául a Weiner-mű utolsó té­telét. vagy a Ravel-kompo­zíció briliánsán megoldott, paratlan ritmikájú, kirobba­nó örömet sugárzó záró­tételét. Berényi Bogáta

Next

/
Oldalképek
Tartalom