Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-09 / 289. szám

Péntek, 1986. december 12. 3 Eszi, nem eszi... Terített asztalok helyett (2.) Az idén lényegesen kevesebb óvodásunk van, mint az elmúlt években volt. Népesedéspolitikánk számára nem vigasztaló a tény, pozitívuma csupán az, hogy ma már nem zsúfoltak a kisdedóvók (kivéve Rókust és Makkosházát), és a korosztály több mint 80 százaléka járhat napközibe, s részesülhet már 3—5 évesen a közétkeztetés gyönyöreiben. Az általános iskolások száma viszont megkétszereződött. összesen 22 ezer 200. Az óriási létszámnövekedés ellenére sikerült közétkeztetést adni 70 százalékuknak, akkor, amikor az őket ellátó tanácsi íózokonyhák kapacitása nem nőtt, következésképpen a megengedettnél lényegesen nagyobb ételadagot főznek. A közétkeztetést kérő iskolások tábora azonban olyannyira megszaporodott, hogy be kellett vonni a diákétkeztetésbe a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalatot és a Dél-Tisza Menti Afészt is. Ezeknek az éttermeiben majd tízezer 10—14 éves gyerek ebédel. Felmerül a kérdés, ekkora tömegnek lehet-e a higiénia alapkövetelményeit betartva főzni, egyaltalán az étkeztetés egész folyamatát, a maximális tisztaságot megteremtve biztosítani. Korántsem. Az elképesztő tényekről a Köjál három szakemberével, örsvári Judittal, a Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálat megbízott városi vezetőjével, Kovács Zsuzsával, az Élelmiszer- és Táplálkozási Egészségügyi Osztály vezetőjével, valamint Szekeres Erzsébettel, a gyermek- es ifjúságegészségügyi osztály munkatársával beszélgettünk. A bevezető kérdésem hozzájuk az volt; miért nem tesz semmit a Köjál az alább következő — enyhén szólva — rendbontásokért? Hiszen egy esetleges városi ételmérgezés esetén ők lennének az elsők, akiket megszólaltatnának. Persze, ha mindenütt csak akkor engednék a konyhák, éttermek működését, amikor minden a legnagyobb rendben van, akkor bizony igen sok helyütt egészen egyszerűen egyik napról a másikra be kéne tiltaniuk a diákétkeztetést. Ez viszont palotaforradalomhoz vezetne, hiszen egyik pillanatról a másikra több ezer ellátatlan gyereket.„szülne". A Köjál tűrőképességének fokozására azonban szükség van az étkeztetés egész vonalán és szinte minden területén. Hogy miért? Kiviláglik, ha végigkísérjük az étel útját az úgynevezett báziskonyháktól a gyermekszájakig. * A • Juhász Gyula utcai központi előkészítő konyhát — amely a szegedi óvodások és általános iskolások ételéről gondoskodott — a közelmúltban lebontották, de még a helyére tervezett — igazán korszerű technológiával és berendezésekkel felszerelendő — új nem készült el. Felépült viszont — a gedói általános iskolában — az úgynevezett befejező konyha, ami eredetileg arra lenne hivatott, hogy a báziskonyhákon előkészített húsból, zöldségből kész ebédet főzzön. Csak hát. nincs előkészítő konyha, ennek okán pedig az e célra nem alkalmas befejező- és tálalókonyhák vannak. Nemigen kell bizonygatni, milyen mértékben tarthatók be az alapvető higiéniai szabályok ott, ahol egyugyanazon a helyen pucolják a zöldséget, főzik és tálalják az ebédet. A konyhai szabályok pontosan az abszolút tisztaság megőrzése miatt választják el a főzést az étkezéstől. (Arról már nem is szólva, hogy a báziskonyhákhoz — közvetlen mellettük — raktáraknak kellene lenniük.) A még el nem készült báziskonyhák hiánya mindemellett még mérhetetlen terhet ró a gedói konyhára.,. Hatezer adag elkészítésére hitelesítették, ugyanakkor ennek a dupláját kénytelenek naponta főzni. Következik ebből, hogy ha mindennap teljesíteni kívánják — márpedig ez muszáj — a főzési adagtervet, akkor már órákkal dél előtt le kell főzni az ételeket. Nem nehéz kiszámolni ezek után, hogy az a gyerek, aki délután fél 3-kor ül az asztalhoz, már olyan ételt kap, amelyik régen túl van a megengedett háromórás állási időn. De. ne ugorjunk ennyire előre, hiszen van még néhány lépés addig, amíg az ebéd eljut az iskolába, s e lépések során van jó néhány, a higiénia ellen jócskán lépő szabálytalanság. Mert az ételt ugye el kell szállítani. A szabályzat szerint kizárólag erre a célra használt, minden alkalommal kifertőtlenített, zárt gépkocsikban. Ehelyett ugyanabban — legfeljebb, ha tiszta vízzel kislagozott — viszik a kész ebédet, amelyben néhány órával azelőtt a zöldséget fuvarozták. Természetesen nyitott autókban, leplombálatlan edényekben. ... és a tálalókonyhák. Legtöbbjükhöz nincs a személyzetnek külön szociális helyisége, éppen úgy, mint ahogy az asztalokhoz készülődő gyerekeknek kézmosási lehetősége. * Tömegeket kell egyszerre és egy időben ebédeltetni ahhoz, hogy az igényeket ki tudják szolgálni. Az iskolai ebédlőket zsúfolásig meg kell tölteni. Az ebédidő fél 12-től fél 3-ig tart. Elképesztő magyar valóság már az is, hogy délután kap ebédet a gyerek, méghozzá olyan gyerek, aki nem négyfogásos tízórai után várja az éhségét csillapítandó melegnek hitt eledelt. Ez idő tájt hideget kap szinte mindig, hiszen az iskolai ebédlők java részében nincs lehetőség újramelegíteni az ebédet. E hihetetlenül megnyújtott ebédidőben 7—8, esetenként tíz turnus is ebédel. ,Rohanás, kapkodás, egyetlen evőeszközzel — a mindenre jó kanállal, tányérra csapott hideg savanyúsággal, tgy néz ki a déli nyugodt és kulturált étkezés. Egy menetben kevesen férnek el. Azok is szorongva, rohamtempóban nyelik a falatokat hallván a buzdítást: siessetek, mert az ajtóban már áll a következő csapat. Érdekes lenne egyszer stoperórával lemérni, mennyi idő áll rendelkezésére egy-egy ilyen gyerekcsapatnak az ebéd elfogyasztására. Gyanítom, néhány iskolában közelítené a legek könyvében az étkezésgyorsaság világrekordját. De nem lehet tréfa tárgya a gyerekek ebédje, uzsonnája, nyugodt táplálkozása, hiszen nincs annál fontosabb, mint jót és jól enni, kivált a fejlődő szervezetnek. De ők sem jót nem kapnak, sem jóízűen nem tudnak enni. Számos iskolában még így sem képesek annyi gyereket ebédeltetni a szűk kis ebédlökben, amennyiben kérik a napközis ellátást. Így hát sokan kiszorulnak a vendéglátó éttermeibe, ahol „élvezhetik" — az életkori sajátságokat itt pláne figyelmen kívül hagyó — felnőtteknek szánt ételeket. Hát ennyit a kulturált ebédelés magyar lehetőségéről. Az uzsonnáról pedig csak címszavakban a következőket: kapu alá behajított, kosztól ragadó, fedetlen műanyag edényekben a péksütemény; ugyanilyen tálalásban a hozzávaló. Az uzsonna-tízórai színhelye: a folyosó, az iskolaudvar, netán az osztályban az iskolapadon; kézmosás nélkül; kutyafuttában, két csengetés között. Ügy hiszem, mindezek ismeretében már felesleges avagy inkább megválaszoltatott a kérdés: a Köjál miért-nem tiltja be a gyermekétkeztetést ott, ahol probléma van. Akkor ugyanis szinte az egész iskolai közétkeztetést meg kéne szüntetni. Kalocsai Katalin (Folytatjuk.) Kongresszusra készülve Csütörtökön Ölést tart a szegedi tanács December 11-én, csütörtökön reggel fél 9 órai kezdettel a Szeged Megyei Városi Tanács ülést tart a tanácsháza dísztermében. A tanács végrehajtó bizottsága javasolja a testületnek, hogy tűzze napirendre, vitassa meg az új formában végzett területpolitikai munka tapasztalatairól szóló beszámolót. Ezenkívül előterjesztések is szerepelnek majd az ülésen. A tanácskozás nyilvános. Karácsonyi üzlet Somogyi Károlyné felvétele A Komplett Ruházati Vállalat Csillag lakástextilboltjának kicsit korán kellett kiköltöznie a Nagy Ernő utca Lenin körút sarkán levő helyiségéből. Az épület felújítása ugyanis még nem kezdődik. S hogy addig — a majdani felújításig — ne álljon kihasználatlanul az üzlethelyiség, különböző vásárlási akciókat rendeznek itt. A héten a karácsonyi ajándékvásárlást megkönnyítendő, divatáru-szaküzletté alakították a holtot. Tegnaptól, hétfőtől ezüstvasárnapig — tehát a hét végéig — a kesztyűtől a fehérneműig, sokféle árucikk között válogathatnak a vásárlók A mezőgazdasági SrFZxx: sára készül. A készülődés jegyében megjelentek a TOT irányelvei, amelyeket megyénk szövetkezetei is megtárgyaltak a testületi üléseiken. Elemezték az eltelt öt év alatt végzett sokirányú tevékenységet,, értékelték az elért eredményeket, az elemzés során nem feledkeztek meg a hiányosságok feltárásáról sem. Elvégezte ezt a munkát szövetségünk elnöksége és küldöttközgyűlése is. A tényszámok összegezése alapján megállapítható, hogy megyénk mezőgazdasági szövetkezetei a két kongresszus közötti időszakban, a mostoha időjárás, a nehezedő világpiaci és a szigorodó közgazdasági feltételek ellenére fejlődtek. A kongresszusi irányelvek vitája azonban számos feszültségforrást is felszínre hozott. Szinte azonos földterületen, csökkenő dolgozói létszámmal közel 50 százalékkal nagyobb termelési értéket produkáltak, mint az előző tervidőszakban. Nagy részt vállaltak a kormány gabona- és húsprogramjából, kalászos gabonából 25 ezer tonnával, állati termékek közül húsból 17 ezer tonnával, amíg tejből 26 millió literrel termeltek többet, mint az előző ötéves tervben. Mindezt jelentős folyékonyenergia-megtakarítással érték el üzemeink. Zöldség-gyümölcs termelésünk javuló eredményei, a struktúrában bekövetkezett változások — néhány év kivételével — biztosították a lakosság és a feldolgozó ipar növekvő igényeinek kielégítését. A termelési színvonallal párhuzamosan bővült az anyagi-műszaki ellátottság. A szövetkezetek tiszta vagyona több mint 35 százalékkal nőtt, és megközelíti a 11,5 milliárd forintot. Javult a termőföld védelme és hasznosítása. Közel a terveknek megfelelően teljesült a melioráció. Az öntözési lehetőségek kihasználása kedvezőbben alakult. A pénzügyi lehetőségek korlátai között egyre több korszerű, nagy teljesítményű gépet alkalmaznak szövetkezeteink. Gyakoribbá vált a tudomány eredményeinek hasznosítása, szélesedett a korszerű fajták, az agro- és zootechnológiai eljárások alkalmazása. A gazdálkodás mellett szövetkezeteinkben javultak a munkahelyi feltételek, munkakörülmények, az üzemi étkeztetés, az orvosi ellátás. A szövetkezeti tagok részéről megnövekedett az igény a szövetkezeti jelleg erősítésére, fokozódott a vállalkozói készség. A szabályozás ezt részben segítette, de több bürokratikus előírás fékezi a gyorsabb kibontakozást. A , szövetkezetek belső önkormányzata ' törvényes keretek között fejlődött tovább, színvonalasabb lett a testületek munkája, nőtt a dolgozók aktivitása. A szövetkezet tevékenységét érintő ügyekben azonban a lehetőségek még koránt sincsenek kihasználva. A

ipnljjlplj üléseken elhangzott feliGúlUlGll szólalásokból az is megállapítható, hogy a pozitív eredmények mellett számos területen gondok, esetenként feszültségek is keletkeztek. Ezek okai részben a mostoha időjárással magyarázhatók, de érzékelhető, hogy a központi intézkedések esetenként túlbecsülték szövetkezeteink teherbíró képességét és a költségvetési hozzájáruláshoz • erejükhöz mérten magasabb befizetési kötelezettséget írtak elő számukra. Ez hátrányosan érintette szövetkezeteink fejlesztési elképzeléseit, a jövő megalapozását, több szövetkezetben megkezdődött a vagyon „felélése". Figyelmeztető, hogy ezek az intézkedések többek közölt abban is megnyilvánultak, hogy számottevően csökkent a bővített újratermelésre képes szövetkezetek száma. A szövetkezetek által felhasznált ipari termékek ára évről évre erőteljesen nő, de minősége nem javul ezzel arányosan. Sok a kifogás a szállítási határidők tekintetében is. A gépek egy része vagy nem kapható, vagy az árát a szövetkezeteknek sokkal hamarabb ki kell fizetni, mint ahogyan a gép megérkezik. így a szövetkezet pénzészközét a vállalatok kamatmentesen használják. Tény, hogy az ipari termékek árának emelkedése méghaladja a mezőgazdasági termékek és termények felvásárlási árának változását. Vagyis, nyílik az agrárolló. Hosszabb időszakot tekintve visszatérő jelenség, hogy belvizes és aszályos időszakok váltogatják egymást. Ezért előtérbe került a melioráció és az öntözés megvalósítása. Gátló tényezők azonban itt is mutatkoznak. Egyrészt drágák a berendezések, másrészt maga az öntözés is igen költséges tevékenység. A homoki területek öntözése még megoldatlan. A

lPntÜhfl bírálat újra a közgazdasáICyiUUU gi szabályozást éri, gyakori változtatása nem teszi lehetővé a tervszerű munkát, veszített ösztönző jellegéből adódóan. Gond van néhány ágazat jövedelmezőségével. így többek között példaként említhető a kukoricaágazat és a juhászat. A hozott intézkedések csak részben enyhítik a gondokat. Ugyancsak a szabályozórendszer változtatásából eredően, jelentősen megdrágult a munkaerő. A fizetendő járulékok nagysága arra ösztönzi a gazdaságokat, hogy csökkentsék a kézimunkaerő-igényes kultúrákat és tevékenységeket. Ennek megfelelően, mindezek kiszorultak a közös tevékenységből A keresetszabályozás még ma sem teszi lehetővé, hogy a gazdaságok a teljesítmények arányában ismerjék el a végzett munkát. Egy bizonyos ponton túl a progresszív adó ezt a törekvést visszafogja, nem ösztönöz kellő mértékben, sőt esetenként kifejezetten gátol. A gyakori változás pedig azt eredményezi, hogy a gazdaságok többsége bizonytalanságban él, gazdálkodik. A nehéz pénzügyi helyzetbe került szövetkezetek rendezése nem a hosszú távú szempontok figyelembevételével történik, esetenként gyakori a pénzügyi terhek elodázása. Ezzel függ össze a kölcsönös támogatási alap forrásainak eredeti funkciójától eltérő felhasználása is. A gazdálkodást nehezítő és hátrányosan érintő jelenségek mellett tapasztalható — és jogosan vetik fel a szövetkezetek tagjai —. hogy meglehetősen sok a még meglevő indokolatlan különbség az alkalmazotti viszonyban állók és a szövetkezeti tagok; között. Kiemelkedő ezek közül, hogy a munkaviszonyban állók üdültetéséhez az állam hozzájárul. Ugyanezt a kedvezményt a szövetkezeti tagok jelenleg nem élvezhetik. Hasonló a helyzet a társadalombiztosítás terén is. A szövetkezeti tagok esetében kevesebb a minimum nyugdíj öszszege, kevesebb a gyermekgondozási segély és eltérően alakul a nyugdíj összegének kiszámítása is. Ügy véljük, hogy az előzőekben errtlítettekkel együtt, ezeket a különbségeket fel kell számolni, a kedvezményeket állampolgári jogon kellene biztosítani. Tfihh hpll/pn Elvetették, hogy az IUUU lluljfull eredményesebb munkát néhány, jogszabályban foglalt előírás hátráltatja. Ennek eredményeként egyre inkább terjed a szövetkezeti mozgalomtól egyébként idegen bürokrácia. Sok a korlátozó előírás, némely esetben pedig olvan adminisztrációra kényszerítik a szövetkezeteket — mindez automatikusan az improduktív létszám emelkedéséhez vezet. Célszerű lenne az alapvetően bevált szövetkezeti törvény továbbfejlesztésénél figyelembe venni szövetkezeteinknek azt az igényét, hogy maguk határozhassák meg; milyen .testületi szerveket kívánnak létrehozni, azok milyen gyakorisággal üléseznek és üléseikről kell-e jegyzőkönyvet vagy emlékeztetőt felvenni, vagy sem. Büszkék lehetnénk arra, hogy megyénk mezőgazdasági szövetkezeti mozgalma elismerésre méltó színvonalat ért el. Ugyanakkor a mezőgazdasági szövetkezetek fejlődése során tapasztalható negatív jelenségek megszüntetése, a szövetkezeteink egy részénél meglevő vezetői hiányosságok felszámolása és közepes időjárás mellett képesek a továbbfejlődésre, megújhodásra és az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak, a VII. ötéves tervben foglaltaknak, valamint a mezőgazdasági szövetkezetek decemberben sorra kerülő, V. kongreszszusa határozatainak, irányelveinek végrehajtására. Küldöttközgyűlésünk véleménye szerint szövetségünk — a szaporodó konfliktusok mellett — jól segítette a szövetkezeti mozgalom erősödését. Tevékenységünk során azon voltunk, hogy segítsük a termelőszövetkezetek gazdálkodását. Igyekeztünk közreműködni terveik kidolgozásában és megvalósításában. Kezdeményeztük, hogy a szakszövetkezeti tagok régi igénye teljesüljön, lehetőségük legyen a korábbi évek „megvásárlására", ami alapul szolgálhat a nyugdijösszeg megállapításához. Részt vettünk a készülő jogszabáty-módosítások véleményezésében. Támogattuk az előrevivő elképzeléseket, ugyanakkor keményen bíráltuk az ezzel ellentétes elgondolásokat. Ennek ellenére születtek nem megnyugtató jogszabályok, ami joggal kelt elégedetlenséget a szövetkezeti tagság körében. Nem sikerült megnyugtató módon rendezni a mezőgazdasági termékek, termények minősítésének mechanizmusát. Még mindig sok a szubjektív elem. Ezen a téren számos teendő van. További feladatok vannak a felvásárló, a forgalmazó és a gyártó vállalatokkal való korrektebb, azonos érdekeltségű kapcsolat kialakításában. Sajnos, az időjárás változatlanul kedvezőtlen, ismét elmaradt az őszi csapadék, amely a talajmunkáknál máris igen jelentős többletköltséget okozott. A szövetkezetek amellett, hogy nagy várakozással tekintenek mozgalmunk ötödik kongresszusára, arról is számot adhatnak, hogy ez év soros mezőgazdasági munkáit időben, tervszerűen elvégezték. Betakarításra kerültek az őszi terménvek, elvetették az őszi kalászosokat, s befejezéshez közeledik az őszi mélyszántás. ij és társadalompolitikai feladatok megoldása méilett minden gazság a jövőben is kiemelten a gazdálkodással kapcsolatos célkitűzések teljesítését tartja elsődlegesnek, a legfontosabbnak. Ez a mezőgazdaság jövőjének az alapja. IIASKÓ PAL, a megyei Teszöv titkára