Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

2 Szombat, ,1986. december 13. Ha drága pénzen veszünk valamiféle herkentyűt, hogy életünket kényelmesebbé, kellemesebbé tegyük általa, első dolgunk, hogy alaposan áttanulmányozzuk a használati utasítást. Elolvassuk, mitől, milyen és mennyi üzemanyaggal működik, hogyan kell be- és kikapcsolni, meddig járathatjuk pihentetés nélkül, büntetlenül a motorját, miként kímélhetjük legjobban alkatrészeit, és egyáltalán mit tegyünk, hogy az egész masina hosszú életű legyen, hogy minél tovább megszolgálja az árát. S ha valahol mégis csikorog, nyikorog? Rohanunk vele a szervizbe, érvényesítendő garanciális jogainkat. Egyszer élünk Ugyanakkor itt van egyetlen kincsünk, saját életünk, amelynek minőségére, időtartamára korántsem fordítunk ekkora gondot. Ezen változtatandó, testünk-lelkünk szervizelőinek, ezúttal a SZOTE 1. Számú Belgyógyászati Klinikája orvosainak közreműködésével készséggel nyújtunk át olvasóinknak egy — az emberi szervezetről szóló — használati utasítást. Jótállási jegyet ugyan nem csatolunk mellé, hiszen ez a „termék" sorozatos meghibásodás esetén sem cserélhető ki újra. Sőt: „...ha a rendeltetésellenes használat, szakszerűtlen kezelés, erőszakos behatás, vagy egyéb, rajtunk kívül álló ok miatt megy tönkre", az ár újbóli teljes összegének megfizetésével sem vehetünk belőle másikat. Egy életünk van. Felelősek vagyunk érte magunk is, de azok a körülmények is, amelyekben ez a rendkívül érzékeny gépezet, szervezetünk működni kénytelen. Vajon sikerül-e megvalósítanunk az orvosi jó tanácsokat? — erre is keresi a választ összeállításunk. „Használati utasítás" — önmagunkhoz „Kuncog a krajcár" A TÁRSADALMI LÉGKÖR. Az életmód tág fogalom, magába öleli a lélek és a test igényeit egyaránt. Ha egy társadalom egészségtelen légkörben működik, azt az emberek idegrendszere sínyli meg. Ahol a fölnőttek és a gyerekek is túlhajszoltak, elhal a másokkal szembeni tolerancia. Az orvosoknak az a véleményük, hogy az egészséget nem a nagy társadalmi változások ássák alá, hanem az apró, mindennapi stresszek, az ostobaságok miatti tehetetlen düh. Ezért is esznek, isznak, dohányoznak túl sokat az emberek. Most döbbentünk rá, hogy a mai magyar társadalom testileg is mennyire beteg, tudjuk, milyen magas a halálozási arányszám. Az okokat történelmi távlatokban kell vizsgálni. Mi a 60-as évek végére kerültünk a fogyasztás — tudniillik az anyagi javak fogyasztásának — a bűvkörébe, akkor váltak 40—50 éves férfiaink tömegével kövérekké, akkor lett sikk, hogy naponta akár három csomag Marlborót is megengedhet magának valaki. S ezután kezdett „elhullani" infarktusban a „derékhad". Mi a viszonylagos jólét éveiben sem jutottunk el odáig, hogy valamit ne vegyünk meg, ha meg tudjuk vásárolni. Most, amikor, esetleg nem is lenne miből, még hajtunk is érte, akár tartalékerőnk föláldozásával is. Megszoktuk, hogy túlpörgetjük a motort. El kellene érnünk végre, hogy jó munkaszervezéssel a főmunkaidőben „adjunk bele" mindent, de akkor az ott kifejtett többletigyekezet gyümölcsözzön is, s legyen pénzünk és időnk a lazításra is. AZ ALKOHOL. Újat mondani róla már igen nehéz, ismeretes, hogy az utóbbi években a nemzetközi ranglistán a tömény alkohol fogyasztásával rukkoltunk előre. Márpedig ez a legveszélyesebb itóka. Különösen káros a habnyálmirigyre. Az elfogyasztott alkohol mennyisége az. ami felelős lehet a máj megbetegedéséért. A cirózis, azaz a májzsugor bekövetkeztét előre ki lehet számítani: ha valaki körülbelül 20 évig rendszeresen iszik, aligha kerülheti el, hogy elzsirosodik a mája, és a sejtek pusztulni kezdenek. Mindez hamarabb is bekövetkezhet, különösen, ha már más betegség támadta meg ezt a szervet. Keveset beszélünk arról, hogy például az autók — különösen a Trabant, a Wartburg — kipufogógázai fölgyorsítják a májenzimek elhalását. De károsítják a gyógyszerek is, különösen az altatók, a nyugtatók. Érzékenyebb lesz az alkoholra akkor is a máj, ha például irracionális étrenddel drasztikus fogyókúrába kezdünk: hatására csökken benne a glukogén-tartalom. Nők figyelmébe: szervezetük npm híve a feltételek nélküli emancipációnak. Náluk fele annyi alkohol elfogyasztása okoz a férfiakéval azonos elváltozást. A női hormonok — de a fogamzásgátló tabletták is — sűrűbbé teszik az epét, ezért érzékenyebb a májuk. Lassabban bontja le az alkoholt, így hosszabban időzik a káros anyag szervezetükben. Ez aligha kívánatos, ha tudjuk: emellett megtámadja az idegrendszert, tompítja az emlékezetet, a koncentrálóképességet, befolyásolja a jellemet, de megtámadja az idegrendszer perifériás részeit is: ideggyulladást, bénulást, szemészeti elváltozásokat okoz. A CIGARETTA. A szégyenletes kudarcba — mondhatni: füstbe — fulladt füstmentes nap után talán túlzott optimizmusra vall, ha ismét „papolunk" a cigaretta veszélyeiről. Ezt a bizakodó derűlátást vállalják beszélgetőpartnereim is, akik — tanúsíthatom — egytől egyig nem dohányzók. Tehát: a cigaretta füstje korántsem „illatos, édes, mint a rózsaszirom", inkább hasonlatos a bűzös égő kátrányhoz. Hatása is: a belőle kiszabaduló égéstermékek ugyancsak fölpörgetik, meggyorsítják a májenzimek működését, emellett rákkeltő anyagokat juttatnak a szervezetbe. A 40—50 évesek gyakori infarktusának egyik főoka a mértéktelen dohányzás. Még a mérsékelten „szenvedélyes" embernél is törvényszerű, hogy előbb-utóbb keringési zavarai lesznek, koszorúér-bántalmak érik, perifériás erei beszűkülnek. „Aki naponta 60 cigarettát elszív, az biztos, hogy paciensünk lesz" — mondták az orvosok. Az USA-ban a biztosító társaságok kimutatják — s ez statisztikailag igaz —, hogy ha mondjuk 20 évesen valaki napi 20 cigarettát sziv, akkor a várható élettartama — ennek hatására — 7 évvel kevesebb lesz, az egészségügynek azonban több munkát és kiadást okoz. A TÁPLÁLKOZÁS. Úgy tűnik, igen nagy a dzsungel az agyunkban, ha a táplálkozásról van szó. Nincsenek általános elveink, nincsenek józan ismeretekre épülő szakácskönyveink, és sajnos a minőséget a mennyiséggel igyekszünk pótolni. Márpedig vannak itt megszívlelendő szabályok. Az európai átlagnál sósabb szájúak vagyunk, gyakran fölöslegesen sózzuk külön is ételeinket. Következmény: magas vérnyomás, érrendszeri betegségek. Kerülni kell a zsírt. Helyette telítetlen zsiradékot együnk. Disznózsír helyett inkább olajat, vaj helyett inkább margarint, de egyikből se sokat. Mértékkel fogyasszunk húst, s legkevésbé disznóhúst! Magyar ember számára ez a tanács szinte provokációként hat, hisz ebből kerül legtöbb az asztalra. Modern konyhatechnikai eljárásokkal, grillen elkészítve, hogy lecsöpögjön róla a zsir, egészségesebb. Ajánlják az orvosok a marhahúst, a szárnyasokat — kivéve a hizott libát, kacsát —, ugyancsak grillen sütve. Különösen egészséges táplálékok a vadhúsok, az őzből, a nyúlból, a fácánból készült ételek, és rendkívül hasznos tenne növelni hazánkban a halfogyasztást. A makréla például — mivel telítetlen zsírokat tartalmaz —, véd a sziv- és érbetegségek ellen, s igen egészséges a szardínia. A fehérjékről ugyancsak sok a téves közhiedelem. Úgy raktározódott el a köztudatban, hogy csak a hús a fehérje. Az egészségügy szakemberei szinte tirádákat zengtek egy nálunk ugyan termesztett, de nemigen kínált „csodanövényről", a szójáról, amely eszenciális aminosavakat, az élet szempontjából fontos fehérjéket tartalmaz, s kifejezetten védi a szenezetel az infarktus ellen. Ugyancsak gazdag fehérjében a gomba, amely rostos fölépítése miatt különösen ajánlható. Egy amerikai tudományos folyóirat szerint régebben a C vitamin hiánya, ma a rostszegény táplálkozás okozza korunk egyik fő betegségét. Bélrenyheségtől, az emésztés zavaraitól szenvedünk, s ennek szerepe van a bélrák kialakulásában, hiszen hosszasan időznek szervezetünkben a mérgező anyagok. Nem fedezte föl eléggé a magyar konyha a rostdús, laktató és ízletesen elkészíthető patisszont, padlizsánt, hiányzik kompótjainkból a rebarbara, amely olvan szénhidrátot tartalmaz, amely nem bontlik te. Ugyan látott-e nálunk valaki articsókát az üzletekben? Van azonban sárgarépánk, amely szintén vitamindús. rostos, kevés kalóriát tartalmaz, ám tömít, mégse becsüljük valami sokra, pedig a citrommal ízesített reszelék még dísze is a terített asztalnak. A gyümölcsről nem lehet rosszat mondani: vitaminokat, rostot, cukrot tartalmaz, és egyáltalán: egészségtelen gyümölcs nincs. De tudnunk kell, hogy aki megeszik mondjuk öt kiló szőlőt, a cukorral túl sok kalóriához juttatja szervezetét, s túltáplált ságga.1 fenyegeti. S ha gyümölcsből is megárt a sok, még inkább igaz ez a kenyérre. Márpedig a magyar ember mindig is az asztalra került kenyér mennyiségével és színével mérte a jólétet. A nagy darab, ropogós, fehér cipó helyett ideje lenne a nagy rosttartalmú rozsos vagy félrozsos kenyeret, általában a barnát megszeretni. Kisebb kalóriatartalmú és könnyebben emészthető, mint a világosak, kevésbé fenyeget elhízással. Hogy miért tiltakozik a szervezet a túlsúly ellen? Mert nem mindegy a szívnek, hogy 70 kilogrammos tömegbe pumpálja a vért, vagy 100 kilogrammosba. A kövér ember véréből rárakódik a zsír az érfalra, s ez olyan sziv- és érrendszeri szövődményeket okoz, amelyek Magyarországon a halálokok első helyén állnak. De komoly anyagcsere-betegségekkel is tiltakozik a szervezet a fölösleges kilók ellen. (Az is igaz, hogy bizonyos esetekben az öröklés is szerepet játszhat a kövérségben.) Az ideális testsúly képlete: (magasság - 100) -7 százalék. A MOZGÁS. Hogy mivel ellensúlyozhatjuk a nagy kalóriabevételt? Énergiafölhasználással, azaz több mozgással. Ezzel szemben mit teszünk mi? Az egész napi koplalás után este egy ültő helyünkben fölfaljuk a reggelit, ebédet, vacsorát, belefészkeljük magunkat a karosszékbe és bámuljuk a tévét, zsírpárnáink meg egyre vastagodnak. Vizsgálatok bizonyították, hogy abban az embercsoportban, amelyben előírták a mozgást, kevesebb volt a szív- és érrendszeri megbetegedés, mint a passzivakéban. Miiele tanácsokat szivlcljenck meg, akik ezentúl többel akarnak mozogni? Először is: rendszeres és fokozatos edzésekbe kezdjenek. A választott mozgásformát a heti két alkalomról fokozatosan növeljék, hogy állandó tréningben ¡egyenek. Az orvosok megemlítették az úgynevezett „kiskertbetegséget", amely éppen azért alakul ki, mert szezonszerű, időszakos mozgással terheljük meg szervezetünket. A minden átmenet nélküli, hirtelen kifejtett, nehéz fizikai Vnunkát megsínyli a szív: ezért kerülnek be a klinikára igen gyakran koronáriás panasszal, infarktussal a kiskerttulajdonosok, vagy az ötletszerűen futballozni kezdő férfiak. Ne állassa magái a háziasszony azzal, hogy eleget mozog takarítás közben: ez a tevékenység ne legyen célirányos (jaj, időre be kell fejeznem!), hisz akkor idegrendszere nem lazul föl általa, márpedig a sportolás áldásos hatása a relaxáció is. Nem ajánlható mindenkinek a kocogás, kiderült, hogy a kövérek számára túl veszélyes fizikai megterhelést jelent. Mit tegyünk hát? Ússzunk — tanácsolják, mert közben minden porcikánkat megmozgatjuk, fegyelmezzük légzésünket, s javul a keringésünk. Ez nem terheli meg a testesebb embereket sem. Bármit teszünk is, hogy megmozgassuk tagjainkat, az egészséges fáradtság, a nagyobb ellenálló képesség, a jó közérzet lesz a jutalmunk Hajói bevéstük a használati utasítás minden passzusát, lássunk hozzá a megvalósításhoz! De ügyeljünk, hogy a mindennapi, apró stresszek ne zaklassanak föl bennünket túlságosan! Térjünk be néhány szegedi üzletbe! Megtettem ezt én is, az Éliker igazgatóhelyettesének, Bodola Miklósnak és Faragó Lajos osztályvezetőnek kalauzolásával. Kezemben a használati utasítással meg egy kosárral, próbáltam megvenni azt, ami egészséges a szervezetemnek. Természetesen undorral fordultam el a zsírtól (ár: 25 Ft/kg) és keresésére indultam az étolajnak. Mindhiába. Megtudtam, ebből nem folyamatos az ellátás, én is éppen a „hiányperiódus" áldozata vagyok. Az egyik üzletben azzal vigasztalt az eladó: „Ne búsuljon kedves, legalább megmarad 34,20-a". Csupa haszon, ha egy termék drága és nem is lehet kapni... Rama margarint éppen találtam a hűtőben, negyed kiló ára megegyezik a vajéval. Körutam halügyben teljes sikertelenségbe torkollt. „Szegeden se eladni, se kapni nem lehet" — mondta a kereskedelem szakembere, „talán csak ünnepek előtt". A makrélúnak sokan hírét se hallották. A ponty túl drága a pénztárcánkhoz: szeptember 1-től kilója 80 forint lett, az élő harcsa meg 200 forint. A „dolgozó nőknek" szánt mélyhűtött, konyhakész halakat nem tudja kifizetni a dolgozó nő: a ponty mélyhűtve 123, a harcsa, ha van, 334 forint. Még mindig olcsóbb és kiadósabb az a „kártékony" disznócomb vagy karaj a maga-110 forintos árával. Persze a jó zsíros oldalast, dagadót 70—84 forintért is megveheti, aki akarja. Márpedig sokan kénytelenek ezt akarni, lévén „kuncogó krajcár" a pénztárcájukban, és nem százasok, ezresek a melegen ajánlott marhahúsokhoz, kiváltképp a 240 forintos — s ezért is elvétve látható — vesepecsenyéhez. Hogy az ár mennyire befolyásolja a forgalmat, jelzi: az előhűtött, kilónkénti 55 forintos csirkéből az idén 10 százalékkal többet vettünk, mint tavaly. Az üzleti szempontok mellett az csak ráadásöröm, hogy ez a hús még egészséges is. A mélyhűtőkben akad 42 forintért alsó pulykacomb és 99-ért (!) felső. Alig ismerik még a vásárlók a 78 forintos, előhűtött vagy fagyasztott, combból készitett apróhúst. A vadhúsok hallatára azonban mindenhol értetlenül néztek rám, mintha legalábbis más bolygóról érkeztem volna, yadjainkat a hazai egészséges táplálkozásnál magasabb érdekek szólítják a határon túlra, kielégítve az ott élők egészséges táplálkozás iránti igényeit. Míg egyes irigyelt országokban egész évben azonos áron kínálják a zöldséges paradicsomot, paprikát, salátát, uborkát, mi meg kell, hogy elégedjünk a tél küszöbén és azután még inkább a tárolható karfiollal,, karalábéval és káposztával, a gyökérrel és a sárgarépával. Áruk a raktározási költség emelkedése miatt egyre magasabb. Megjelentek ugyan a primőrök is: a zöldpaprika darabja: 5,50, az üvegházi pradicsom kilója 66 forint. Örülnünk kell, mégsem 300! Uborkát, salátát azonban félő, hogy ezután hónapokig nem tálal a szegedi háziasszony a vacsora mellé. Marad a sárgarépa, ára kilónként 15 forint. Gyümölcsnek n5m rossz az alma, van is belőle bőven, megvehető áron, de tavaszig megunják gyerekeink. Változatossággal nemigen kecseget az Éliker bennünket, a Délker osztja el a déligyümölcsöt az országban, s félő, hogy miként tavaly, Szegeden csak mutatóban lehet majd látni banánt és narancsot, míg Budapesten roskadoznak tőle az utcai árusok polcai is. A mi kosarunkba viszont juthat a levetlen, ám rostos, zöld szinű kubai narancsból, de az is valami vitaminszegény időkben. A nyártól átmentett, mirelit gyümölcsök — fél kiló málna 50,30-ért, szamóca 37,30-ért — túl sokba kerülnek ahhoz, hogy rendszeresen az asztalra kerüljenek. A fél kilós fagyasztott zöldbabból, borsóból — 22—23 forintért — szívesen készítenek körítést a háziasszonyok. Az oly annyira ajánlott gombából vennénk is szívesen gyakrabban. ha lenne, még akkor is, ha ára elképesztően magas, egy kiló csiperkéért 100 forintot kérnek. Igyunk rá egyet! Na ne feszültségoldó alkoholt, hanem mondjuk vitamindús, tartósítószer nélküli, mesterséges színezőanyagot nem tartalmazó almalét! Meggondolandó: egy liter 27 forint! Míg a sokat kárhoztatott, kalóriában gazdag Cola csak 16. Tessék választani! Végül nézzünk szét a kenyerespolcokon! Az Éliker vezetője szerint annyi veknit kapnak a boltok a gyáraktól, amennyit rendelnek. Áz utóbbi időben a 7,60-as, normál kenyér kevésbé fogy, a fehér házi kenyér meg a Sió a kedveltebb: szinte megfordult a 75—25 százalékos arány az utóbbiak javára. Hogy szeretjük-e a barnát? Az alföldi egy kilogrammos kenyérből napi 100 kilót kapnak a szegedi sütőipartól, csökken iránta az érdeklődés, noha ez eddig sem volt túl nagy. Úgy tűnik, hogy kiszorítja új termékük, a szegedi fehér rozsos kenyér, amely ugyan drágább: 70dkg kerül 9,20-ba. Igény szerint, hetente kétszer kerül egyes boltokba a diabetikus graham kenyér, nem éppen csekély árért: 75 dekáért 11,10-et kell fizetnünk, a negyed kiló búzakorpásért meg 12,50-et! Körutunk tanulsága: kétség kívül rajtunk kivül álló okok is akadályoznak bennünket, hogy betartsuk a használati utasítás minden tanácsát. Magyarán: ami egészséges, az rendszerint drágább is. A „Disznófejű nagyúr" bizony beleszól abba is, mi kerül az asztalunkra, igy aztán abba is, mikor s mitől dőlünk ágynak... Világos: a kiegyensúlyozott, nyugodt, egészséges életmódhoz pénz kell. Méghozzá sok pénz. Nemcsak a szervezet számára hasznos táplálék kerül többe, mint a káros, hanem a testet-lelket építő szórakozás, kikapcsolódás is költségesebb, mint az igénytelen időtöltés. A fürdőbelépő is komoly anyagi megterhelés — akár napi 100 forint — lehet egy négytagú családnak, nem beszélve arról, ha valamelyik gyerek teniszezésre, netán síelésre szeretné adni a fejét. A hazai turizmust meg ne is említsük! Mit tehet ilyenkor az ember? Fut, lohol a forintok után, hogy teljen mindenre a pénztárcából, még az egészséges életmódra is, s mire elérné a guruló érméket, rádöbben, hogy a nagy rohanásban elvesztette az egészségét. S az ördögi kör bezárul... Összeállította: CHIKÁN ÁGNES