Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

Hétfő, 1986. december 1. 105 Gazdaság, család, erkölcs Nem véletlenül kerültek újabban az érdeklődés homlokterébe az ifjúsággal. a családdal kapcsolatos kérdések, problémák. A növekvő bűnözés, a kábítószerek terjedése, az alkoholizmus, a veszélyeztetett rétegek évről évre növekvő létszáma mind olyan tünetek, amelyek a társadalom eresztékeinek lazulására engednek következtetni. Ez a jéghegy csúcsa, de helyes diagnózis és a valódi okok feltárása nélkül a kibontakozás útjai sem vázolhatok. Nem gondolom, hogy ennek megoldása e hozzászólás feladata lenne, inkább a folyamatban lévő együttgondolkodáshoz szeretnék néhány adalékkal szolgálni. Ügy tűnik — egyetértek Szüts Péterrel — hogy a felnövekvő generációk a két szék, a család és az iskola között egyre inkább a pad alá kerülnek. A családok egyre nagyobb hányada képtelen betölteni azt a szerepet, amelyet fel kellene vállalnia. Ugyanilyen gondokkal küszködik az iskola is, amelynek alkalmazkodási képességét a gyakori és sokszor átgondolatlan reformok teszik próbára, a tanárok jelentős túlterhelése mellett. A gyermek pontosan azt kapja meg egyre kisebb értékben, amire égető szüksége lenne: a szeretetet, a túrelmet. Az emiatt érzett lelkiismeret-furdalás ajándékok erőn felüli tömegeiben jut kifejezésre, egyre súlyosbítva a problémát. Ki ne látott volna olyan gyermeket, akinek semmi sem volt elég. Véletlen ez? Akinek „mindene megvan", az is olyan veszélyeztetett, mint ahol egyéb súlyos konfliktusok mérgezik az életet. A segítés peBig sürgős lenne, hiszen a tét nem kisebb, mint a nemzet jövője. A stafétabotot nekik kell majd tovább vinniük, s egyáltalán nem mindegy, hogy a csökkenő létszámú nemzet milyen minőségű utánpótlást tud maga után felnevelni. Ha van szocialista nemzeti program, akkor ez az. A megoldási lehetőségeket három szinten gondolom megvalósítani. Az első a gazdasági válság .felszámolása. Elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk, és semmiféle elosztásbeli módosítás sem pótolja a termelés gondjainak megoldását. Ezt az elmúlt 6-7 év egyértelműen igazolja. Berend T. Iván szerint ebben az évszázadban már háromszor szenvedett el a gazdaság 20 százalék kiürüli cserearányromlást, a 20as években, az ötvenes és hetvenes esztendőkben. Ez alkalmazkodási képességünk gyengeségeit igazolja. Vissza kell adni a becsületes, jól végzett munka rangját. Ha a társadalomban ez nem kerül elismerésre, ne csodálkozzunk, ha a tanulóifjúság jelentős része sem a minél nagyobb tudás elérését tartja célnak, hisz napról napra tapasztalja, hogy nem ez a legfontosabb rendező elv a jövőre nézve. Nagyon jó lenne, ha nem maradna alapja annak a szomorú és cinikus mondásnak, hogy aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni. Ha munkával nem megy, akkor jöjjön a kifizetődő pótcselekvés vagy a gyertya két végén égetése, a gyakran tragikus következményű önkizsákmányolás. Ez mindenkire vonatkozik, a kétkezi dolgozótól az egyetemi tanárig, de nagyon fájdalmas, hogy az iskolánál, a pedagógusoknál is igy van, pedig ők azok, akiknek kezében van, legalábbis részben, a jövő. Nincs rombolóbb valami, mint a még sok helyütt érvényesülő egyenlösdi. Kell hogy legyen értelme« haszna, perspektívája a tisztességes munkának, minden szinten. Kell hogy ne lehessen büntetlenül pazarolni anyagot, energiát, erőt, szellemi javakat, hiszen mindannyian megfizetünk érte. Kell hogy ne legyen kifizetődő lazán dolgozgatni, selejtet gyártani GazdaságiVita Lapunk november 1-jei számában Csa'óJépítés és társadalom címmel vitaindító cikket közöltünk napjaink egyik legégetőbb, mindannyiunkat érintő kérdéséről. Folyamatosan közöljük a témával kapcsolatos hozzászólásokat, s továbbra is várjuk olvasóink írásait. * A vitához eddig hozzászóltak: Szabó Lászlónc (november 12.), Ábrahám Illésné (november 12.), Laczkóné Albertus Margit (november 19.), Szüts Péter (november 19.), B. A. (november 24.), Tóth Péter (november 24.), Söszler Gertrúd (november 27.), Pokórny Gáborné (november 27.). társadalmi reformra van szükség, sokkal inkább, mint bármikor korábban, mert csak a következetesen végigvitt reform, az érdekek nyílt ütköztetése, a demokrácia következetes továbbfejlesztése garantálhatja a válság leküzdését, az alkotó energiák kihasználását. a megfelelő érdekeltség kialakítását. Ezért reformpártiak vagyunk. Másodjára a családot kell képessé tenni arra, hogy feladatát elláthassa. Sok olyan hibát követett el az elmúlt negyven év, amelynek következményei máig érnek. Kiderült, hogy a család alapvető szocializációs szerepe mással nem pótolható. A felgyorsult társadalmi változások is megtették a magukét, és nemcsak nálunk. .A munkapadnál hamar kiderül, ha selejtes az áru. A tervező munkában már csak akkor, ha felépült a létesítmény, a gyermeknevelésben pedig kell két-három évtized, míg a jéghegy csúcsa már szembe ötlik. De itt a rekonstrukció is lassú, évtizedekben mérhető. Helyre kellene állítani — már ma — az édesanyák megbecsülését. Sokat tettünk, de nem eleget. Nagyon jó lenne, ha olyan édesanya, aki hat gyermeket nevelt fel tisztességgel, kapna nyugdijat. Pedig most nem kap, azért, mert nem dolgozott. Nem értékzavar, ha hat ember felnevelését kevésbé becsüljük meg, mint az olyan adminisztratív munkát, amely gyakran csak értelmetlen rendeletek értelmetlen végrehajtását célozza? Az eredmény pedig — nemcsak emiatt, de emiatt is —, hogy fogyunk. Világos az üzenet, de elfogadható-e: ha szereted a gyermeket, a sok gyermeket, jövőd válik bizonytalanná. Ilyen gazdagok vagyunk? Mikor kell segíteni? Most. Nem lehet a lépést borítékolni jobb időkre, mert ennek további generációk látnák kárát. Lehétővé kellene tenni, hogy a családoknak több ideje maradjon a gyermeknevelésre. A főmunkaidőben végzett munka sokkal jobb megbecsülésétől várjuk, hogy az apáknak legyen több idejük a családra. Az anyákét pedig már ma lehetne növelni, ha két 14 éven aluli gyermek nevelése esetén például napi két óra munkaidőkedvezményt kapnának — fizetéscsökkenés nélkül. Lehetővé kellene tenni három vagy több gyerek esetén a főhivatású anyaságot. Harmadjára, de nem utolsósorban, az erkölcsi problémák megoldására kellene erőinket koncentrálni. Nyilván ez nem független sem a gazdasági, sem a társadalmi reformtól, nem független attól, hogy mit kell a nemzet, a jövő érdekében értéknek tartanunk, mit pedig nem. Az újragondolás már folyamatban van. A jelenleginél sokkal valósághűbb szocializmusképre van szükségünk. Sajnos, a voluntarista szemlélet éppen a tankönyvekben élt legtovább. Űj történelmi tudatra van szükség. Tudnunk kell, mert idegeinkben van az elmúlt ezer év, őseink öröme, bánata bennünket is meghatároz, jobban, mint gondolnánk. Tudnunk kell, honnan jöttünk, de azt is, hova tartunk, ezt korszerű történelmi tudat, korszerű hitek nélkül nem tudjuk kitűzni. Hinnünk kell, hogy népünknek, nemzetünknek jövője van, de azt is, hogy ezért mindent megtenni mindannyiunk elemi kötelessége és felelőssége. Mesterházy Akos Családi költségvetés Szeretnék én is kapcsolódni e témához. Három gyermekünk van. A férjem dolgozik, havi fizetése kb. 6000—7000 forint és a családi pótlék. Kislányaink 11, 9 és 4 évesek. Én háztartásbeli vagyok, mivel a napközire havonta ki kellene fizetnünk 1000 forint körüli összeget. Havi kiadásunk négyezer forint körül mozog, de ez inkább több, mint kevesebb. Így itthon jószágtartással próbáljuk behozni azt, amit én munkahelyen megkeresnék. De tudnivaló az is, hogy vagy bejön, vagy nem. De ha eljönnék a gyerekektől, három műszakban dolgoznom lehetetlenség lenne, akár Pokorny Gábornénak. Ha egy műszakba járnék, mit keresnék? Elvinné a forintokat az utazgatás, meg akkor már az öltözködésre is jobban kellene adnom, mert köztudott; az emberek megnézik egymást. A fiatal anyák közül nagyon sokan szívesen vállalnánk otthon bármiféle bedolgozást, ami nálunk ritka lehetőség. Pedig jobb lenne, mint hogy csavarogjanak a gyerekek éhen az utcán, mert tudják otthon nem várja őket senki, minek iparkodjanak haza. Szóval furcsa világban élünk' Havi jövedelmünk lehet olyan 13 ezer forint, ezt el jkell osztani ötfelé, és a jószágtartás is pénzbe kerül, főleg ha bejön valami baj. Szóval, aki tisztában van a pénz vásárlóértékével, annak nem kell ecsetelni, hogyan is él egy 5-tagú család ennyi pénzből. Ha esetleg kíváncsiak rá, részletezem. Lakást azt nem építettünk hanem egy 50 léves hácat vásároltunk, amire bankkölcsönt kaptunk. Hogy miért nem jár erre szociális támogatás, ezt a mai napig nem tudom. Miért van az a család nagyobb előnyben, amelyik épít, mint az, amelyik úgy vesz lakást, mert nem tud miből nekifogni az építkezésnek? Kiadásaink: OTPkölcsön, lakásra 2020, mezőgazdasági hitel 1300, villanyszámla, kéthavi 500, jószágtartás 7200, azaz összesen 11 020 forint Ezt mindig fizetni kell, ha tetszik, ha nem. így éljen az eijiber nyugodtan békés családi életet, hogy nem tudja, •holnapra marad-e kenyérrevaló? Talán nagyon sokan ezt el sem hiszik. Ne értsék félre, nem akar az ember a pénzben dúskálni, csak a legszükségesebbet szeretné megadni a családnak. Bozóki Andrásné Uj sorozat Kérdőjel címmel új könyvsorozatot indít az Akadémiai Kiadó. A sorozat — melynek első kötetei rövidesen a boltokba kerülnek — különböző tudományágak egyegy izgalmas, vitatott problémáját tárja a szélesebb olvasóközönség elé. A kötetek mintegy száz oldal terjedelműek, ennélfogva valóban csak a probléma felvetésére vállalkozhatnak. A sorozat darabjai közérthető és olvasmányos formában, a tudományos igényességet mindvégig szem előtt tartva ismertetik valamely tudományterület fontos kérdéskörét. A sorozat most megjelenő első négy kötete jól tükrözi a szerzők időszerű problémák iránti érzékenységét, illetve a tudomány útkeresésének fázisait. Berend T. Iván Szocializmus és reform című követéiben hazánk gazdasági és társadalmi fejlődésének legutóbbi harminc esztendejét tekinti át. Juhász Gyula a második világháború néhány tisztázatlan történeti problémáját taglalja A háború és Magyarország című kötetében. Fekete Sándor Sajtó és szabadság című munkájában a sajtószabadságért folytatott küzdelem történeti epizódjain keresztül közelíti meg az elvek és sajtógyakorlat viszonyát. Országos FEB-tanácskozás Szegeden A bölcsészettudományi karok felvételeket előkészítő bizottsága Hegyi András országos elnök vezetésével ülést tartott a KISZ Csongrád megyei politikai képzési központjában, amelyen részt vettek a budapesti, debreceni, szegedi és pécsi egyetemek képviselői. A megbeszélésen felszólaltak a Művelődési Minisztérium, a KISZ KB, a SZOT és a FEB-SZET Iroda munkatársai is. A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy a levelezés és a konzultációk mellett a szervezőbizottságoknak a továbbiakban is különös gonddal kell megszervezni a táborokat. A felkészítés minden formáját célszerű felhasználni a választott felsőoktatási intézmény. illetve szakma megismertetésére, megszerettetésére, valamint tartalmas nevelési és kulturális tevékenységre. A felszólalók kiemelték, hogy szükség van a FEB írásbeli segédanyagainak elég gyakori, de legalább ötévenkénti megújítására. Meg Kell találni az írásbeli segédletek FEB-ek közötti cseréjének jól működő mechanizmusát. Célszerű a jelenleginél nagyobb mértékben élni vendégtanárok é» vendég diáktanárok alkalmazásával, cseréjével. Biztosítani kell továbbá, hogy a középiskolai FEB-ek felelős tanári rendszere hatékonyan működjék. A KISZbizottságok képviselői szorgalmazták a FEB-ek közötti tapasztalatcserét, a fizikai dolgozók gyermekeinek létesített középiskolai kollégiumokkal való kapcsolat megteremtését. Felmerült. hogy helyes volna az idegen nyelv sza-' kok esetében a felkészítést már a II. osztályt követő intenzív bentlakásos tanfolyammal kezdeni. Meg kell vizsgálni, milyen teendők hárulnak a FEB-ekre a közeli jövőben meginduló idegen nyelvi gimnáziumokkal. Javasolták, hogy az illetékes minisztériumok vizsgálják felül a szakközépiskolát végzettek felvételi rendszerét. A munka minőségi javulás^ eredményezhetné, ha a minisztériumok határozott intézkedésekkel növelnék a FEB-munka egyetemi elismerését. Végezetül felhívták a felsőoktatási intézmények KISZ-bizottságait, hogy a hallgatók által végzett FEBmunkát tekintsék fontos KISZ-, illetve ifjúsági tevékenységnek. Vádemelés a szentesi gyilkosságok ügyében A 30 éves Kókai Barnabás (Szentes, Borza u. 31.) és élettársa italozó életmódot folytatott, s jövedelmük nagy részét szórakozásra fordították. Sőt, időnként kölcsönöket is vettek föl erre a célra. Kókai 1985 májusában apjától ötezer forintot kapott gépkocsijának megjavítására, azonban ezt a pénzt elszórakozta. Május 16-án reggel ezért — újabb kölcsön reményében — ismét apjához ment, aki még aludt. Kókai ekkor elhatározta, hogy a várostól mintegy tíz kilométerre, a vekerháti tanyán lakó K. A.-néhoz, édesanyja barátnőjéhez megy pénzért, akrtől korábban már többször kért és kapott kölcsön. A tanyához vezeYő földúton gyalog ment be, majd a kutyák ugatására kijövő K. A.-néval a konyhába mentek. Itt sokáig beszélgettek mindenféle dolgokról, majd a férfi rátért jövetelének céljára. Három-négyezer forintot kért, azonban az asszony ezt azzal hárította el: „nézd, neked adnék, de tudom, hogy annak a lánynak kell, akiről én sok rosszat hallottam". K. A.-né ezután elsorolta, mi minden rosszat hallott a férfi élettársáról, amitől Kókai Barnabás rettenetes dühbe jött. Szóváltásra került sor, durván szidalmazták egymást, majd az asszony lehajolt valamiért, hogy a férfihoz dobja. Kókai ekkor egy francia kulcsot ragadott meg, ami otthevert valahol, s nyomban az asszony fejére sújtott. Ezután még legalább kétszer ütötte fejbe K. A.nét, aki *a földre esett. Kókai még ekkor is ütlegelte. Amikor látta, hogy az aszszony nem mozdul, s rádöbbent arra, hogy mit tett, elhatározta, hogy rablógyilkosság látszatát kelti. Átkutatta a szekrényeket, berendezési tárgyakat, ezekből mindent kidobált, pénzt azonban nem talált. Közben cigarettára gyújtott, s a gyufát a ruhákra dobta, ami lángra kapott. Ezután a holttestet a kamrába húzta, majd a tűzhelyről a gázpalackot leszerelte, annak csapját kinyitotta annak érdekében, hogy minél nagyobb túz keletkezzen. Ezután távozott, gépkocsival a lakására ment, megmosakodott, levetette véres ruháját is. A bűncselekményt a délutáni órákban K. A.-né lánya fedezte fel, s értesítette a mentőket, tűzoltókat. A túz nyomán az ingóságokban keletkezett kár hatvanezer forint. A vizsgálat megállapította, hogy az asszony cselekvőképességét már az első ütéstől elvesztette, további fejsérüléseit — melyek közül több önmagá-1 ban is halálos volt — felsorolni is nehéz volna. A gyilkosságot követően Kókai tartott attól, hogy élettársa esetleg ittas állapotban beszél másoknak az ügyről, ezért igyekezett az életközösséget fönntartani. Ennek ellenére a férfi 1985 júniusában visszaköltözött szülei Borz utcai lakásába. Volt élettársával azonban ezután is naponta találkozott, rendszeresen együtt szórakoztak. A vádlott ebben az időszakban állandó munkahellyel nem rendelkezett, alkalmi munkát végzett, illetve állatneveléssel foglalkozott. Az ebből eredő jövedelem azonban nem fedezte a szórakozás költségeit, ezért ismerőseitől kért kölcsön, sőt az OTP-től mezőgazdasági hitelt és személyi kölcsönt is fölvett. így 1986 júliusára mintegy 82 ezer forint tartozása gyúlt össze. Mivel sem a maszek kölcsönöket nem fizette, sem az OTP-nek nem törlesztette tartozását, a hitelezők, s kezese több ízben pénzéért kezdték ostromolni. Kókai újabb kölcsönök felvételével próbálkozott, ez azonban nem sikerült neki. Ebben az időszakban élettársával Szentesen a Batthyányi utcán a 74 éves B. M. lakása előtt haladtak et. A férfi élettársa ekkor megjegyezte: az idős nőtől biztosan lehetne pénzt szerezni. Mivel a hitelezők szorongatni kezdték Kókait a kölcsönök visszafizetésére, a férfi elhatározta, hogy B. M.-től fog pénzt szerezni. 1986. július 17-én jutott végleges elhatározásra. Szertszámos kamrájából nagyméretű villáskulcsot vett magához, s elindult a Batthyányi utcába. Az idős asszonyt a lakása előtt tajlálta. Az udvaron építőanyagok voltak felhalmozva, Kókai pedig felajánlotta, hogy segít a tervezett építkezésben. Az asszony behívta a- férfit lakása udva- t rára, az építkezésről beszélgettek, s közben fölvetődött, hogy B. M. festményeket is készít. Ezért bementek a lakásba, hogy az asszony megmutassa Kókainak a képeket. A szobába érve, amikor a házigazda a képeit mutogatta, Kókai mögé helyezkedett, s a magával vitt villáskulccsal fejbe sújtotta az öregasszonyt. Az elsőt még több ütés követte, majd a földre zuhanó asszonyt Kókai még lábával is lenyomta. Amikor látta, hogy B. M. nem mozdul többé, a lakásban levő szekrényeket fölforgatta, azokból a ruhanemüket kidobálta, pénzt, értékeket keresett. Miután semmit nem talált, a lakás és a kapu ajtaját kulcsra zárta, s hazafelé menet a gyilkos szerszámot és a lakás kulcsait a Kurca patakba dobta. Az idős asszony holttestét öt nappal később fedezték föl. Fején 26 sérülést tudtak megállapítani. Ezenkívül más testrészei is töréses, zúzódásos sérülést szenvedtek. A vizsgálat megállapította, hogy Kókai Barnabás elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, vagy egyéb elmekóros állapotban nem szenved, képes arra, hogy cselekménye következményeit felismerve e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Értelmi kontrollját a szubjektivitás jellemzi, indulatait szabadon, kíméletlenül érvényesíti. A kudarcokat szinte képtelen (elviselni, ha törekvéseiben akadállyal találkozik, dühvel reagál, s a kíméletlenség sem idegen számára. A Csongrád Megyei Főügyészség Kókai Barnabás ellen több emberen, különös kegyetlenséggel, részben előre kitervelt módon és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat. Az ügyet a megyei bíróság várhatóan januárban tárgyalja. Balogh Tamás