Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

Hétfő, 1986. december 1. 3 Á hullám és csúcsa Pályaválasztási hetek, Csongrád megye. Több mint egy hónapig tartott a rendezvénysorozat. Célja szerint szülőknek, gyermekeknek, pedagógusoknak kívánt segítséget nyújtani a pályaválasztás ügyében. Egy hónapos munkát pedig értékelni is praktikus. Ezt tették meg a napokban a rendezők. Mint általában minden, a pályaválasztási hetek is hoztak eredményeket és kudarcokat is. A summázatot Kapás Páltól, a Csongrád Megyei Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettesétől kértük. Pályaválasztás, pályaorientálás, rendezvények. Nyilván nem elsősorban ezek befolyásolják a pályaválasztás előtt állókat. A döntések, választások javarészt más módon születnek. Azért két okból is szükség volt a pályaválasztási hetekre. Részint sokaknak sikerült ily módon segítséget adni, részint a i szakemberek is hasznos, hasznosítható tepasztálato| kat szerezhettek, hisz nyomatékosan szembe találhatták magukat a választás-befolyái solás allergikus pontjaival. Kiscsoportos üzemlátogatások. Talán ezek voltak a legcéltudatosabban előkészíj tett programok. Céljuk szerint fontos iparágak szakmunkás-utánpótlását szolgálták, nagyüzemek, vállalatok munkájával szerették volna i megismertetni — kedvcsinálóként — a gyerekeket. Hiszen a szakmaválasztáshoz legalább annyit kell tudni, mire van kereslet, s az is hasznos, ha a fiatal megismeri, látja, mit is választ. Es a tapasztalatok? Tavaly alig több mint 2 és fél ezren látogattak el vállalatokhoz, ' az idén pedig 3 ezernél is többen. Mondhatnánk: öröm Választások kérdőjelekkel a javából. De a számok önmagukban keveset mondanak. Mert ha a vállalat nem készül az érdeklődők fogadására, ha nem veszi komolyan a gyerekeket, ha nem igyekszik jó képet kialakítani bennük magáról, hát aligha vonzza, inkább taszítja azokat, akikre éppen támaszkodni szeretne a jövőben. Nyitott kapuk akció. Alighanem a legnagyobb sikert aratta. Az általános iskola két utolsó osztályát járó gyerekek számára biztosítottak lehetőséget arra, hogy belülről is ismerkedhessenek a megye középiskoláival és szakmunkásképző intézeteivel. Azt mindenki sejtheti, hogy a gimnáziumok és a szakközépiskolák aligha panaszkodhatnak az érdeklődés hiányára, hiszen szülők és gyerekek körében egyaránt általában a középiskola tűnik a legszerencsésebb folytatásnak az általános után. Az viszont mindenképpen figyelmet érdemel, hogy újabban mintha a szakmunkásképző intézetek sem panaszkodhatnának. Irántuk is nö az érdeklődés. De akad egy ellenpont, ami legalábbis elgondolkodtató: a Textilipari Szakmunkásképző Intézetbe meghirdetett látogatásra egyetlenegy érdeklődő sem jelent meg. Lányok napja. Ilyen is volt, s érthető is, hogy volt. Hiszen sajátos igények, speciális gondok már ebben a korban is jellemzik a „gyengébb nem" helyzetét. Náluk sokkal nagyobb .súllyal esik latba, mint a fiúknál, a családtól való elszakadás, a kollégium, helyben pedig lehetőségeik sokszor szűkösebbek, mint a fiúknak. Hatvanegynéhány lánnyal és szüleikkel sikerült szót váltani, elbeszélgetni, s néhányukut tán meg is győzni arról, hogy érdemes is és lehet is otthonról kimozdulni. Beszélgetések a felsőoktatás pályaválasztási lehetőségeiről. Speciális rendezvénysorozat volt, legalábbis abban az értelemben mindenképpen, hogy a résztvevők itt valamennyien tudták, hová és miért kívánnak jelentkezni. Csak egy példa: a Veszprémi Vegyipari Egyetem tájékoztatóján ugyan csak hárman jelentek meg. de mindhárman eleve ide adták volna be amúgy is pályázatukat. Befejezésül csak annyit, hogy a pályaválasztási hetek tapasztalatait összegző tanácskozásra mintegy 40 szakembert hívtak meg, s csak tízen jöttek el. Ügy látszik, a gyerekeket már jobban érdekli a kérdés, mint azokat, akik hivatásuk szerint foglalkoznak vele. Es az is elgondolkodtató, hogy több iskolából „óravédelem" címén nem engedték el a gyerekeket ezekre a rendezvényekre. (Mondjuk, ahelyett, hogy inkább szervezték volna látogatásaikat.) És még egy tapasztalat: jó néhány érdeklődő fiatálnak az idén sem tudtak olyasmit javasolni, ami megfelelő lett volna a számára. Mindehhez csak annyit: jövőre, a demográfiai hullám egyik csúcsa elérkezvén, ezerrel több fiatal kerül válaszút elé a megyében, mint az idén. Czakó János Nincsen szombat Marx tér nélkül Ki korán kel, sokat fizet »» f; | ; rfWW Piaccsarnok — tumultussal —szombaton A rövidke reklámversikét valaha minden kölyök szajkózta ünnepek idején: „Nincs karácsony Corvin nélkül!" Szeged Marx teréről nem született ugyan hasonló értékű költészetterméki alkotás, de a város — no meg a környező települések lakói — azért jól tudják, nincsen szombat, Marx tér nélkül. Hogy hányan látogatnak ki ilyenkor a „város gyomrába?" Kérdeztem én vásárlót, eladót, hurkasütöt, neppert, pontos válaszra senki nem vállalkozott. Tízezren, netán húszan is kérnek, lökdösődnek, alkudnak, Legutóbb, még a tavaszon, pécsi operisták vendégjátékán sült föl a vén házasságtolvaj, Don Pasquale, akit Marczis Demeter domborított kiválóan, s akiről Donizetti annyi bájjal, sziporkázó ötlettel dalol, hogy miközben a nézőnek könnye csordul a nevetéstől, lelke a muzsika gyönyörűségébe szédülhet bele. Ízig-vérig ziccerdarab hát, mindig és mindenütt, biztos kasszasiker — így aztán mindig és mindenütt ez a kivitelezés legfőbb gondja, nehézsége. Hogy mi újat, eredetit, izgalmasan sajátszerűt mutathatni vele? Péntek esti kisszínházi látlelete eleve nem ígérte ,n premierek friss szellőzúgását. Bevallom a lombtárból keresték elő, beugródarabnak a három egyfelvonásos helyett, ami tavaszra csúszott át — fölújitásnak elmegy. Mi tobb, kifejezetten jót szórakozhatni rajt', lévén világklasszis címszereplője, s ennyivel tulajdonképpen beérhetnénk, hisz kifejezetten gyönge pontja nincs az előadásnak. Ha emlékezetem nem csal, jó fél évtizede biztosan nem játszotta a szegedi társulat, premierként még az ószinházban ment, amit később bezártak, újjáépítettek, majd megint kinyitottak, s a derék Pasquale, átvándorolván a mozideszkákra, most a Kisszinházban kötött ki — nem vennék mérget rá, ideális tartózkodási helyén. Fölfogható ugyanis kamaraoperának, de hát a csökkentett zenekari hangzás, ebben az akusztikus miliőben, kissé sprőd matériát folyat az énekesek alá, a szólózó hangszerek, kivált a fúvósok, egyenesen, durván szólnak, illékony a muzsika finom bensőségessége, kelleme, otthonos varázsa. Molnár Lászlónak legfőbb gondja az elviselhető arányok kikeverése lenne, egyelőre azonban a produkció összetartása köti le figyelmét: gyakori a pontatlanság. Az egyetlen igazi kórusjelenet Don Gregor A címszereplő Gregor József, Norina: Vajda Júlia oldalán valóságos „hangversennyé" kerekedik, ahol a zenekar és a színpad váltakozó sikerrel üldözi egymást. A díszletek még a drága emlékezetű Sándor Lajosnak keze nyomát őrzik, tehát ősrégiek, s meglehetősen avittak, kopottasak már. Addig . hagyján, hogy Pasquale ódon lakásához illőek is, hanem van egy pontja a darabnak, amikor Nörina kicserélteti az egész berendezést, az eredményt számlákkal hitelesítve fricskázza a háziúr orra alá —nos hát, ebből a metamorfózisból, néhány díszpárnán kívül, semmit sem látni. Kertész '•Gyula eredeti rendezését Angyal Mária pár finom észrevétellel frissítette, igazán azonban azzal segítette a színpadot, hogy hagyta élni a szereplőket, kijátszhatja bárki kedvére magát. Gregor Józsefnek lemeze is van róla, bizonyságul, Don Pasqualéja tényleg világszám. Pedig minőségi sztereókörnyezetben élvezhető hangi parádéja is szürke élmény ahhoz kepest, amit színpadon képes hozzáadni: nemcsak a figurát, saját magát is karikírozza. Nem harsányan, olcsón, hatásvadász módon (amire hasonló szerepekben évekkel ezelőtt még könnyen elragadtatta magát), hanem differenciáltan, áttételesen, ravasz játékhangsúlyokkal; elementárisán. Még bele ls énekel a másik szólamába, s éppen a legjobbkor, a poén ül. Kackiás vagánybajszával, dendisre elfésült ősz tincseivel amolyan amerikánus üzletember pónemjét áraszt1 ja (tálán mert onnan jött haza nemrégiben). Megint az történik, mint nemegyszer már, hogy egy nagy művész valósággal magával rántja a társaságot. Legelébb a lassan veterán Réti Csaba mozdul, naná. Neki is kipróbált, jó szerepe Erneisto, s bár az álomszép harmadik felvonásbeli áriájában bizonytalankodik, ő az előadás másik pillére, hozzájuk igazodhat Vajda Juli Norinája és Egri László Malatestája. Vajda kitűnő szubrett, de Norina szólama azért több annál. Szopránja fölfelé szépen nyílik, kolorálókészsége adott, s tulajdonképpen lent is eléggé biztonságos, de kozép-lágéja egyelőre huzatos, nélkülözi a szín és erőtartalékokat, nemigen terhelhető. Felszabadult, könnyed mozgása viszont a különböző játékokhoz remekül használható. Egri László szegedi pályafutásában is izmos állomásnak tűnhetne Malatesta, ha valóban az ő szerepkörének ígérkeznék; tartok azonban tőle, nem igazán az. Baritonjától éppen a behízelgő hajlékonyság idegen, ami ézi a szólamot, s általában a buffóföladatokat megdobhatná. Annyi kiderül, van mivel gazdálkodni, hogy úgynevezett fajsúlyosabb szerepekhez lenne intenzív anyaga — most már „csak" a pontos helyét kellene definiálni a szegedi operajátszásban. A keresés még tart; Malatestája támpontot kínálhat hozzá. Mindazonáltal a hadaró-duettben remekel Gregor oldalán — •meg is kell ^¡ismételniük. Amiképpen enélkül nincs is elfogadható DonPasqualeelöadás, gyanítom, a világ semmilyen színpadán. Nikolényi István szidkozódnak, sorbanállnak hajnaltól a téren. * De miből is áll a tér? Ha leadjuk szombati Marx téri riportunkat (mert a kedves olvasó bizonyára tudja, hogy nem én, s nem is először járjuk körbe a témát) általában csak a piaci felügyelőkig jutunk. A legegyszerűbb végeredmény ugyebár a hét végi piaci árak című picinyke alkotás, máskor már az eladott áru menynyisége is be-befér az anyagba. Nos, ezt most se kerüljük ki — november 29én, szombaton (s most tessék figyelni számok, statisztikák barátai!) 2 ezer 204 kiló élő csirkét, 1 ezer 94 kiló tyúkot, 147 kiló pulykát raktak itt táskába városunk lakói. Ez utóbbiért egyébként kilónként átlagosan 58 forintot kellett fizetni. Sok lenne ez? Aki mákért, dióbélért ment a piacra, máris gondolva a családok nagy ünnepére, biztos így legyint — ugyan már! Legyinthet is, hisz előbbinek literje 50-90 forint között mozgott, utóbbi kilójáért pedig néhány árus elkért 250 (!) forintot is. Ha ehhez valaki még fokhagymát is vett potom 180 forint per kilós egységáron, már nem panaszkodhatott rogyásig telt pénztárcája miatt. * De áru az van. Akkor ki megy itt boltba? •— kérdeztem Szente Szabolcsnét, azl Éliker 29-es boltjának vezetőjét. — Ajaj, rengetegen! Így aztán eladunk közel 300 kiló hentesárut, elfogy 1 ezer 200 liter tej, 600 kiló kenyér, s a bevétel jobb szombatokon meghaladhatja a 250 ezer forintot — 8 óra alatt. * Költeni tehát tudunk. Különösen, ha észrevesszük, hogy szinte minden szombaton kfnál valami újat örök terünk. Most például a szegedi kisiparosok vásárát nyitották meg az ipari vásár c pavilonjában. No, nem síppal, dobbal, nagy felhajtással, mindössze kellemes zenével, amelyről egy lemezeket, kazettákat árusító mini butik gondoskodott. De kapható itt ruha, virsli, nagykés, cserép éppúgy, mint angol kifestőkönyv, amelyet például az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat Standján láttunk. Gyerekes anyukák, apukák, biztos, hogy itt zsebbe kell majd nyúlni. Tájékoztatásul: fölösleges a sietség, a vásár csak december 23-án zárul. * „Mi van még?" — tettük fel a nagy kérdést fotós kollégámmal, amikor sikerült meggyőzni a harmadik neppert arról, hogy se kvarcórára, se elemre, se Cézárkonyakra nincs most szükségünk. Hát mi más, mint egy vendéglő, a Gulyás, amely éppúgy a tér része, mint a csarnok, vagy a buszpályaudvar. A Gulyás, amely oly sok szegedi vendéglátó hellyel ellentétben előnyére változott az elmúlt években. Az egykori kricsmi helyén most étterem — a kérdésem pedig mindössze ennyi volt: élnek is a lehetőséggel a szegediek? — Bár az áremelkedések igencsak meglátszanak egyegy vendéglő forgalmán, mi nem panaszkodhatunk. Néhány ételspecialitással sikerült olyan törzsvendégkört kialakítani, amely akár Tarjánból is vállalja a buszozást a rántott velőért, vagy a pacalért. Szikszer István üzletvezető-helyettestől persze azt is megtudtuk, nemcsak szakácsaiknak adnak munkát a szombati vendégek. Pincéreik 300 üveg sört, 20 liternyi bort, 4-5 liter töményét is kivisznek az asztalokhoz. Ha meg KST-t fizetnek ... És mostanában ilyen is előfordult ám. * Tíz óra múlt néhány perccel, Egyre üresebb trolik futnak be a térre, egyre nagyobb a háború azért, hogy hazajussanak a tarjániak, makkosházlak. Hiába, no ..., korán kelő legyen, ki piacra indul. Hogy aztán aranyat lel-e? Előfordulhat. De azt bizony nagyon meg kell fizetni. Bátyi Zoltán Zastavákért Ganz-mozdonyok A Mogürt Külkereskedelmi Vállalat a napokban szerződést kötött a jugoszláv Zastavaimpex céggel járműipari termékek jövő évi kölcsönös szállításáról. A megállapodás alapján a jugoszláv partner 1987-ben 4300 gépkocsit szállít Ma gyarországra, ellentételként a Ganz-M A VAG-tól dízelmozdonyokat, valamint más iparvállalatoktól különféle gépkocsialkatrészeket vásárolnak. Ez utóbbiakat egy korábban kötött kooperációs megállapodás alapján gyártják a Zastava személygép-i kocsikhoz.