Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

Szombat, 1986. december 13. 3 Az Országgyűlés ülésszakán Takács Imréné felszólalása Takács Imréné Szeged 4 vk. országgyűlési képviselője szót kért az Országgyűlésen és a következőket mondta. A textiliparban időnként jelentkező gondokat, problémákat már többször szóvá tettem a Tisztelt Ház ülésein. Régebbi képviselőtársaim lassan már szakavatott fonók, szövök lesznek. Most az 1987. évi költségvetés tárgyalásakor ismét szükségét érzem annak, hogy szóljak iparágunk, dolgozótársaim tapasztalatait összegezve. Ugyanis, nemcsak az egész ipar, hanem ezen belül a textilágazat is nehéz ihelyzetben van. Abban a megyében, ahol én dolgozom, Csongrádban a megyei pártbizottság 1986. évi gazdaságpolitikai munka értékelése során is megállapította: „legnehezebb helyzete a megyében a dolgozók közel egyharmadát foglalkoztató textil- és textilruházati iparnak volt." Én nemcsak a szűkebb terület textilipari helyzetéről, gondjairól és feladatairól kívánok szólni. Meghallgatva az expozét magam is azt kérdem, milyen az országos kép? Az iparral szembeni elvárások és feltételek között úgy vélem ellentmondások alakultak ki. A textilés textilruházati ipar — elsősorban külső behatásokra — elmélyült problémái következtében más pályán mozog, mint amit az ötéves terv felvázolt. Mi Is tapasztaljuk, hogy megkezdődött a népgazdaság számára nélkülözhetetlenül fontos ipari területeken a leépülési folyamat. Különösen komoly nehézségekkel küszködnek az alapanyag-gyártó vállalatok. Gyenge az adóviselő, illetve felhalmozó képességük. A magas adósságállományuk miatt állóeszközfejlesztésre alig van lehetőségük. Pedig e szakágazatok termékeinek színvonala és mennyisége a továbbfeldolgozók szempontjából meghatározó. Ezért érzem kötelességemnek, szükségesnek, hogy szóljak a textilipar érdekében. Teszem ezt abban a tudatban, hogy ehhez megvan a szakmai és erkölcsi alapom. Olyan textilüzemben dolgozom Szegeden egy országos nagyvállalat gyárában, ahol soha nem ültünk ölbe tett kézzel arra várva, hogy majdcsak jobbra fordítja sorsunkat a kormány. A magunk erejéből is igyekeztünk mindig mindent megtenni az előbbrejutás, a fejlődés érdekében, ehhez igazítottuk, ennek megfelelően formáltuk az anyagi ösztönzési rendszerünket. A könnyűiparon belül is talán mi voltunk az elsők, akik bevezették a bértömeggazdálkodást. Előbb a szövődében, majd a fonodában is megszerveztük a családrendszerben végzett munkát. Ennek lényege, illetve eredménye, hogy a 6zövőcsalád tagjai segítettek megszervezni a hatékonyabb munka felételeit, hozzátehetem: azzal is, hogy nem tűrték meg maguk között a tesséklássék munkásokat. Szakmai folyóiratokban, különböző fórumokon az utóbbi időben gazdasági gondjainkról, lehetőségeinkről szólva hozzáértő emberek, vezetők javosolják, hogy a bérpolitikában induljunk el a csoportbérezés irányába lgv majd más lesz a közösségi munka is a vállalatoknál. Való igaz, hogy a végzett munka értékét leginkább az együtt dolgozók, a küszködő közösségek tudják a legigazságosabban megítélni. Erről tanúskodnak a mi tapasztalataink is. Meghonosítottuk a korszerű Wernermunkarendszert, amely évek óta biztosítja üzemünkben a termelékenység növelését. A Központi Bizottság gyártmányszerkezet átalakításával kapcsolatos határozatából eredő feladataink láttán az első pillanatban kétségbe estünk. Feltettük a kérdést: vajon lehet-e a mi 1930-as évek korszerűségi szintjét képviselő szövőgépeinken mást termelni, mint az eddig is gyártott igénytelen vászonárukat. A választ keresve gazdasági vezetők, műszaki szakemberek gondolkozni kezdtek, s jobbnál jobb ötletek születtek. Olyan gyártmányokat alakítottunk ki, amelyek vásárdíjas, a tőkéspiacon is keresett termékek lettek. Ezt követően kevcs pénzzel, a további ötletek hasznosításával szélesítettük a szövőgépeket. Mert a piacon az úgynevezett széles áru a keresett. Mégis vannak gondjaink. Tömören fogalmazva, ezek eredőjét három csoportba tudom sorolni. Az első a gazdasági környezet, vagyis az anyag- és létszámhelyzet, a munkakörülmények, s a bérszínvonal alakulása. A textilipari ágazat alap- és segédanyagokat, gépeket és alkatrészeket tekintve háttér nélküli, s az importigénye objektív tény. A létszámot és a munkakörülményeket illetően azért figyelemre méltó ez az iparág, mert döntő többségében nőket foglalkoztat, három műszakos munkarendben dolgozik. A produktum a műszakszám növelésével aligha fokozható. S mivel a létszám csökkenő, a kezelt gépek számának további növelésével ezt ellensúlyozni nem lehet. Az úgynevezett gépes munkakörökben már megvalósult a gyakran emlegetett munkaidő-védelem. A gépeken dolgozók iparágunkban kihasználják a napi 8 órát, s a hét végeken jellemző a túlmunka, a túlóra, a vgm, a mellékfoglalkozás. Ezért nem túlzás azt állítani, hogy a textilipari munkások teherviselő képessége véges. Közismert, hogy a textiliparban a bérezés szigorú teljesítményekhez kapcsolt. A fokozatosan növekvő teljesítménnyel azonban nincsenek arányban a megszerezhető jövedelmek. Ezért az iparágunkban dolgozó asszonyoknak igencsak gondot okoz, hogy az egyre magasabb megélhetési költségek mellett miként osszák be keresetüket. A második csoportba a gazdálkodás belső problémáit sorolom. Akad belőlük jócskán. A költségérzékenység részleges hiánya a piaci, gazdasági viszonyokra való nem elég gyors reagálás, értékesebb termékek, struktúrák kialakításának lassúsága a jövedelemtermelő-képesseg növelésének elmaradása, a tervek végrehajtását nehezítő elem a fegyelem lazasága. Ezalatt általában a munkafegyelmet, esetenként formai jegyeit értik. A vállalatainknál a fegyelem ennél jóval tágabb. A harmadik csoportba sorolom a közgazdasági szabályozókat. Én a magam részéről szakmai tapasztalataimra hivatkozva mondhatom, nem helyes az a vélemény, hogy a kedvezőtlen gazdasági eredmények okát többen teljes mértékben a gyakori szabályozóváltozásokban vélik felismerni. Viszont hangsúlyozom, differenciáltabb, viszonylag stabil szabályozókat szeretnénk. S azt is, hogy a szabályozás keretein belül az azonosság mellett a sajátosságok is kapjanak nagyobb szerepet. E nélkül ugyanis természetes dolog, hogy megjelenik az egyedi engedmények kijárása, ez pedig morálisan sem szerencsés. A Központi Bizottság 1986. november 20-i határozatában, az előttünk fekvő törvényjavaslatban is szerepel az úgynevezett válságágazatok helyzetének rendezése. Ezzel egyetértek, támogatom. A textilipar még nem válságágazat, nem is szeretnénk, ha az lenne. Ez késztetett arra, hogy itt szóvá tegyem az iparunkat foglalkoztató kérdéseket. Már régóta hallatszik, hol halkabban, hol nagyobb hangerővel, hogy nem kell hazánkban ekkora textilipar. A kérdés az, hogy kinek kell ezt eldönteni. Én úgy gondolom, a mi szocialista társadalmunkban, jelenlegi helyzetünkben ez döntően államirányítási feladat. Pontosan ki kellene számolni, mi éri meg az országnak, ha importból biztosítják az ellátást textilipari termékekből, vagy ha a textiliparon segítenek. Tisztelettel kérem a kormányt, hogy minél előbb kerüljön az Állami Tervbizottság elé a textilipar helyzetének, további jövőjének, fejlődésének vagy visszafejlesztésének kérdése. Mi, az iparágban dolgozók úgy érezzük, hogy kár lenne elpazaralni, kárba veszni hagyni az iparban meglevő szakmai tudást, felhalmozott termelési kultúrát, avval, hogy teret engedünk a spontán folyamatnak. Most, amikor itt a jövő évi népgazdasági tervről, s ezen belül a költségvetésről döntünk, akaratlanul is az embernek eszébe jut saját háztartása, költségvetése. Ügy gondolom, hogy mi családanyák, háziasszonyok vetélkedünk pénzügyminiszterünkkel kiki a maga szintjén, melyikünk tudja jobban beosztani a rendelkezésre álló összeget. Mi például hogyan tudjuk biztosítani családunk megszokott életvitelét. Ehhez bizony mind népgazdasági, vállalati szinten, a családon belül is nagyobb kezdeményezőkészségre, ötletességre van szükség. Mert bizony nő a gyerek, keze és lába, ha akarjuk, ha nem, félévenként látogatjuk a cipő- és ruházati boltokat. Ahol bizony az árak igen magasak. Azzal egyetértünk, hogy ne a gyermekruházati termékeket dotáljuk, mert tudjuk, hogy ez a támogatás nem mindig oda jut, ahova szánjuk. Azt viszont mindanynyian érzékeljük, hogy ezen cikkek áremelését csak részben tudja kompenzálni a családi pótlék emelése. Bizony nemcsak nyilatkozniuk kellene az illetékeseknek és hangsúlyozni, hogy szükség van a kevésbé igényes, olcsóbb árfekvésű termékekre, hanem végre ilyeneket gyártani is. Jól emlékszem, hogy egy nőnapi köszöntőben a szónok dicsérő szavakat mondott arról, hogy a magyar háziasszonyok milyen csodálatos vacsorákat tudnak ma már konzervből és mirelitből pillanatok alatt az asztalra varázsolni. Hadd mondjam, hogy ez már-már nem fér bele a családi költségvetésbe. A sokat emlegetett kalóriaszegény ételek elkészítésével ugyanez a probléma. Ezért nem túlzás, ha azt mondom, hogy mi asszonyok megértjük a költségvetés gondjait, problémáit. De azt is értjük, hogy a nemzeti jövdelem növeléséhez, külgazdasági helyzetünk javításához az eddigieknél hatékonyabb munka szükséges. A népgazdaság előrehaladása, saját boldogulásunk érdekében pedig továbbra is takarékosságra van szükség a kis és nagy költségvetésben egyaránt Ünnepre készül a munkásőrség Harminc évvel ezelőtt alakult meg a párt fegyveres csapata, a munkásőrség. Ebből az alkalomból országszerte ünnepi megemlékezésekre, kitüntetések átadására került sor, az egyes egységek csapatgyüléseiken elevenítik fel a három évtized történetét. Koczkás Ferenc, a munkásőrség Csongrád megyei parancsnoka tegnap délután Szegeden, a sajtóházban arról tájékoztatta az újságirókat, hogyan kívánják szűkebb pátriánkban méltóképpen megünnepelni a jeles évfordulót, s milyen fejlődésen ment át megyénk munkásőrsége 1957 márciusa, a városi, és az akkori szegedi járási munkásőregységek megalakítása óta. A tájékoztató első részében tisztelettel szólt azokról az alapító munkásőrökről, akik a kritikus időszakban, az ellenforradalom leverése után vállalták a fegyveres szolgálatot. Közülük ma is sokan aktív munkásai a testületnek. A harminc év történetéről szólva, elhangzott: megyénk munkásörei büszkék ugyan például a technikai fejlődésre, amely minden egységet jellemez, de még nagyobb eredménynek tartják, azt az érdemi mun-. Koczkás Ferenc megyei parancsnok sajtótájékoztatója kát, amelyet eddig számos kitüntetéssel ismert el az országos parancsnokság. A munkásőrség tagjai ott voltak a téeszek szervezésekor, kiemelkedő munkát végeztek árvízvédelem idején, és segítségük nélkül ma már elképzelhetetlen a közrend, a közbiztonság megbízható védelme. A megyei parancsnok sorolt néhány megyénkre jellemző adatot. Így például elhangzott, hogy a munkásőrség tagjainak 75 százaléka a munkások közül került ki, 84 százaléka tagja az MSZMP-nek s több mint öt százalékuk nő. Sok szellemi dolgozó is vállalja a szolgálattal járó terheket. Napjainkban gyakran fölmerül a kérdés — hogyan lehet összeegyeztetni a munkahelyi elfoglaltságot e társadalmi munkával. Koczkás Ferenc elmondta, hogy a munkásőrség tagjai üzemeikben, szövetkezeteikben is kiváló munkát végeznek és sokat köszönhetnek a vállalatok gazdasági és pártvezetőinek, akik minden támogatást megadnak ahhoz, hogy sikeres legyen a szolgálát is. A sajtótájékoztató befejező részében az ünnepi rendezvénysorozat részletes programját vázolta fel a megyei parancsnok. Szerveznek nyílt munkásőrnapokut. ahol egy-egy üzem dolgozói ismerhetik meg alaposabban a testület munkáját, összeállították valamennyi egység történetét, s e kiadványok is az évforduló alkalmábó' jelennek meg. Természetesen nagy hangsúlyt kap majd a hagyományos évindító egységgyűléseken a három évtized története. A szegedi munkásörök egyébként január 10-én (Móra Ferenc egyseg) és Január 24-én (Gera Sándor egység) értékelik a végzett munkát, s ezeken az ünnepségeken a hagyományoknak megfelelően sor kerül a hosszabb ideje kiváló munkát végző munkátőrök, a különböző egységek, alegységek kitüntetésére is. B. Z. Jegor Ligacsov megbeszélése Hanoiban 0 Hanoi (TASZSZ) Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, aki a VKP VI. kongresszusán részt vevő szovjet pártküldöttséget vezette, pénteken Hanoiban találkozott Nguyen Van Linh-nel, a VKP KB új főtitkárával, illetve más párt- és állami vezetőkkel. A megbeszélésen a felek annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy az SZKP és a VKP, a szovjet és a vietnami nép közötti szilárd testvéri kapcsolatok a jövőben is töretlenül erősödni és fejlődni fognak a két ország érdekében, a dél-keletázsiai és az egész világbéke javára. Jegor Ligacsov pénteken átnyújtotta az Októberi Forradalom Érdemrendet Pham Van Dongnak és Le Duc Thonak. A két vietnami politikus azért részesült a magas elismerésben, mert tevőlegesen részt vett a forradalmi mozgalomban és nagyban hozzájárult a szovjet-vietnami barátság erősödéséhez. Nem történt fordulat 0 Belgrád (MTI) A jugoszláv gazdaság azért küzd hosszú ideje nehézségekkel, mert sokáig tétováztunk, vártunk az ország hosszú távú gazdasági stabilizációs programjának gyakorlati végrehajtásával — jelentette ki Branko Mikulics. A szövetségi kormány elnöke megállapította: nem szakítottunk a reális lehetőségeket figyelmen kívül hagyó életmóddal, sőt emellett még külföldi hitelek felvétele árán is kitartottunk. Nem történt fordulat az önerőre való támaszkodás, a jobb munka, a hatékonyabb gazdálkodás, az ésszerűbb fogyasztás, az objektív gazdasági törvényszerűségek és a piac szerepének érvényesítése irányában. A jugoszláv kormányfő Sarajevóban mondott beszédet a jugoszláv gazdasági élet kérdéseiről. Szaharov visszatérhet Moszkvába Az alma-atai rendzavarásról JJ Moszkva, (TASZSZ) Az illetékes szervek jóváhagyták Andrej Szaharov akadémikusnak azt a kérését, hogy Gorkijból átköltözzön Moszkvába — közölte pénteken Vlagyimir Petrovszki) szovjet külügyminiszter-helyettes a Moszkvában dolgozó újságírókkal. A kérést az illetékes szervezetek, közük a Szovjet Tudományos Akadémia és az adminisztratív szervek bírálták el. Figyelembe vették egyebek között azt a tényt, hogy Szaharov akadémikus hosszú ideje Gorkijban tartózkodik. s így hozták azt a döntést, hoRy engedélyezik neki a Moszkvába való visszatérést — jelentette be Petrovszkij. külügyminiszterhelyettes. Ezzel egyidejűleg a Legfelsőbb Tanács Elnöksége határozatot hozott arról, hogy kegyelmet ad Jelena Bonnernek (az akadémikus feleségének), így mindkettőjük számára lehetővé válik a visszatérés Moszkvába. Szaharov akadémikus lehetőséget kap arra is, hogy a fővárosban aktivan bekapcsolódjék az akadémiai életbe Vlagyimir Petrovszkij a sajtóértekezleten kérdésre válaszolva szólt a szerdai és csütörtöki alma-atai tüntetésről. Elmondta, hogy néhány száz fiatal vonult az utcára. Mint mondotta, a tanulóifjúság és más rétegek nem tudták azonnal megérteni a Kazah Kommunista Párt Központi Bizottságának keddi ülésén hozott döntést. „Ez önmagában nem meglepő" — mondotta. Nacionalista elemek azonban kihasználták az események alakulását. Ha a garázda elemek nem avatkoztak volna be, nem csapódnak a normálisan viselkedő diákokhoz, nem történtek volna atrocitások. Néhány gépkocsit és egy élelmiszerboltot felgyújtottak a városban. A külügyminiszter-helyettes rámutatott: a szovjet sajtó azonnal tájékoztatást adott az eseményekről. Ez tükrözi az új hozzáállást, az újfajta tájékoztatáspolitikának, a nyíltságnak, a kérdések nyilvános kezelésének közvetlen kifejeződése | RÁDIÓTEIEX MARJAI JÖZSEF MOSZKVÁBA UTAZOTT Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken Moszkvába utazott. Itt tárgyalásokat folytat a két ország gazdasági együttműködését érintő kérdésekről. BERECZ JÁNOS HAZAÉRKEZETT Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására december 17. és 19. között látogatást tett Csehszlovákiában. Berecz Jánost fogadta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZK elnöke. Berecz János, valamint a kíséretében levő Boros Sándor, a KB osztályvezető-helyettese pénteken hazaérkezett Budapestre. IRÁNI KAPCSOLAT f Nem hozott kielégítő eredményt a szenátus és a képviselőház felderítési ügyek-; kel foglalkozó bizottságainak csütörtöki tanácskozása. Míg a szenátusi bizottság előtt Róbert McFarlane, Reagan elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója változatlanul ragaszkodott korábbi kijelentéséhez, amely szerint az elnök még a múlt év augusztusában szóbeli engedélyt adott az Iránnak történő fegyverszállításokra, a képviselőházi bizottság előtt Donald Regan, a Fehér Ház politikai apparátusának vezetője továbbra is tagadta ezt. PRAVDA-CIKK BREZSNYEVRÖL Leonyld Brezsnyev életútját értékeli szerkesztőségi cikkben szerdán a Pravda. Az SZKP KB egykori főtitkára ezen a napon töltené be nyolcvanadik életévét. A Cikk ismerteti a politikus pályafutását. VOYAGER A Voyager amerikai repülőgép, amelynek kétfőnyi személyzete azt a célt tűzte ki, hogy leszállás és üzemanyag utántöltése nélkül körberepüli a földgolyót, csütörtökön már megtette a mintegy 40 ezer kilométernyi távolság felét. A különlegesen kiképzett gép csütörtökön az Indiai-óceán fölött repült a szomáliai partok közelében.