Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-17 / 296. szám

Szombat, 1986. december 13. 85 A természethez csak megfontoltan szabad nyúlni! A környezetvédelemben érdekelt mezőgazdasági szak­emberek részvételével teg­nap, kedden délelőtt a Tech­nika Mázában a Teszöv, a megyei környezet- és termé­szetvédelmi bizottság és a MAE helyi szervezete kez­deményezésére környezetvé­delmi tanácskozást rendez­tek. Világméretű problémává szélesedett napjainkra a környezet szennyezése, a vi­zek, a földek, a levegő pusz­tulása. Sokszor nem vesszük figyelembe a természet tör­vényeit. Barta József, a me­gyei tanács környezet- és természetvédelmi titkára fel­hívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy a környezettel va­ló gazdálkodás nem jelenti azt, hogy nem szabad be­avatkoznunk a természet törvényeibe, de minden eset­ben megfontoltan, körülte­kintően kell eljárni minden­kinek. A mezőgazdaság az az ágazat, amely talán a legszorosabban kötődik a természethez. A termelés eredménye itt függ legin­kább a környezet állapotá­tól. Ezért elsőrangú feladat a termőföld védelme. Ha­zánk területének 70 százalé­ka alkalmas ma mezőgazda­sági termelésre, 20 százalé­kán az erdőgazdaságok osz­tozkodhatnak. Az elmúlt években fontos feladat volt a termőterületek csökkené­sének lefékezése, megállitá­sa. A szigorú földvédelmi, törvény hatására 25 száza­lékkal csökkent az elmúltot esztendőben a termőföldek más célú igénybevétele. Csongrád megyében ez az arány még ennél is jobb, közel 50 százalék, tgy 1980— 85. között mindössze 3 ezer hektárt használtunk másra. Több mint 1500 hektárt si­került rekultiválni, azaz, új­ra használhatóvá tenni, öt­venet pedig talajvédő erő­sítéssel megmenteni. Sajnos, a meliorációs ter­veket nem sikerült mara­déktalanul végrehajtani. Ez elsősorban a költségek gyors növekedése miatt alakult .így. Csongrád megyében a programot 52 ezer hektáron, azaz a tervezettnek csak há­romnegyedén sikerüli meg­valósítani az elmúlt öt év­ben. 1990-re fejeződik be az a tizenöt éves meliorációs program, amely a megye termőterületéből több mint 200 ezer hektárt érint majd. Mérsékeltebb volt a mű­trágya-felhasználás, hiszen az öt évvel ezelőtti 70 ezer tonnával szemben 73 ezret használtunk fel tavaly. Ez az országos 6 százalékos Yiöve­kedés mellett némi lemara­dást jelez. Komoly gondot okoz mostanában a talajsa­vanyodás is. Évente hazánk­ban 214 ezer tonna kénnek és 215 ezer tonna nitrogén­nek megfelelő hatóanyag ra­kódik le a termőterületekre. Ezt néhányan tovább nö­velik a műtrágyák nem Környezetvédelem és mezőgazdaság mindig megfelelő használa­tával. A savanyodás elleni védekezés a jövőben nem­csak a mezőgazdasági üze­mek, hanem az egész tár­sadalom dolga. A növényvédő szerek fel­használása az elmúlt öt év­ben 3500 tonnáról 2700 ton­nára esett vissza. Ez megyei atlagban 3,8 kilogramm ha­tóanyagot jelent hektáron­ként. Itt is gondot okoz a túladagolás, a helytelen ki­szórás, a munkában alkal­mazott gépek rossz műszaki allapota, és az előírt vára­kozási idő be nem tartása. Az idén nyáron értékelték a környezetvédelmi hatósá­gok a híg trágya felhaszná­lását, tárolását Csongrád megyében. A huszonegy sza­kosított sertéstelepen vég­zett vizsgálat eredménye: hosszú távon mindössze tíz helyen megoldott ez a prob­léma. Évente 1 millió köb­méter híg trágya keletkezik megyénkben, enne tárolása, felhasználása komoly gondot jelent a gazdaságoknak, hi­szen a talajba, vagy a ter­mészetes vizekbe kerülve fertőzi, mérgezi a környeze­tet. A mezőgazdasági mi­nisztérium állásfoglalása sze­rint az elkövetkező másfél évtizedben folyamatosan vissza kell térni a sokkal biztonságosabb, hagyomá­nyos „almos" trágyázáshoz. Addig viszont törekedni kell arra, hogy a lehető legkeve­sebb vízzel távolítsák el az állatok hulladékait. Az elkövetkező évek leg­fontosabb feladatai közé tar­tozik a • szennyvízhálózat korszerűsítése, bővítése. Ed­dig mindössze a lakások 32 százaléka rendelkezik szenny vízelvezetővel Csong­rád megyében, a többi — a nagy részük — továbbra is „szikkaszt", azaz a szenny­víz a talajba, a folyóvizekbe kerül. Hasonló gond Szege­den a napi 60-70 ezer köb­méter szennyvíz tisztítása, amelyet most jórészt a ter­mészet végez el. Szegeden azonban mór folynak az elő­készületek a tanácsi kör­nyezetvédelmi rendelet meg­alkotásához. Pele Tamás, az OKTH dél-alföldi felügyelőségének igazgatóhelyettese előadásá­ban a környezetvédelmi el­lenőrzések idei tapasztalatait összegezte. Elsősorban a ter­mészeti egyensúlyra veszé­lyes hulladékok tárolásával, megsemmisítésével foglalko­zott. Hangsúlyozta, annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy a veszélyes hulladék azé, aki megtermelte. Vagy­is a felelősség az előállítót terheli. Jó hír, hogy az el­múlt években javult az ilyen anyagok tárolásának, megsemmisítésének bizton­sága megyénkben. Ezt cé­lozzák azok a rendeletek is, amelyek környezetvédelmi felelős kijelölését, kötelező nyilvántartás vezetését és bejelentési kötelezettséget írnak elő a tárolt hulladé­kokról. Országos elgondolás a megyei tárolók, illetve a nagyobb régiókban kialakí­tandó hujladékmegsemmisi­tők építésének programja. A megvalósulásig azonban biz­tosítani kell a veszélyes anyagok átmeneti tárolását. A tanácskozás a résztvevő szakemberek konzultációjá­val ért véget. R. G. Új helyőrség­parancsnok Szegeden Zászlódíszbe öltözött a Zalka laktanya hétfőn dói­utón. A felsorakozott helyőr­ségi alakulatok ünnepi csa­patgyülésen tisztelegtek Sze­les János ezredesnek, a sze­gedi helyőrség parancsnoká­nak, aki 38 év szolgálati idő után dec. 15-én nyugállo- • mányba vonult. Az ünnep­ségen részt vettek a megyei párt- és állami vezetés, a katonai felső vezetés képvi­selői. A honvédelmi miniszter parancsában méltatta a ka­tonai sikerekben bővelkedő életutat, melynek elismerése­ként Szeles János ezredes­nek az Elnöki Tanács az Április Negyedike Érdemérmet adományozta. Elismerte ezzel államunk azt a több mint három évtizedes katonai pá­lyát, amellyel Szeles János a szocialista hazát, a dolgozó népet szolgálta. A hétfői ünnepségen iktat­ták be Jákó Gyula mér­nök-alezredest. Szeged új helyőrségparancsnokát beosztásába. Horváth Károly­né, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának titká­ra a megyei pártbizottság nevében köszöntötte Szeles Jánost. * Szeged új helyőrségpa­rancsnokát kedden délutón a megyei pártbizottság szék­házában fogadta Szabó Sán­dor, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára*-« » . Hogy találó legyen az új név... A Szegedi Autójavító Kisvállalat 1987. január l-jétől a Szervo Autójavító Vállalat nevet veszi jel. A „szervó" szó gépjármű-technikai fogalomként vált ismertté, rá­segítést, scgítségtöbbletct jelent. Az új elnevezés — me­lyet a vállalati belső palyc.zaton Pesti Lajosné ötlött ki — akkor lesz igazán találó, l.a a bő fél éve küldöttgyűlés által irányított vállalat ügyfelei is érzékelik: a névvál­tozást szemléletváltozás követi. Nem sokkal azután, nagy a küldöttgyűlés megválasz­totta vezetőségét, s Vida Emil személyében új igazgató is került a vállalat élére, feltér­képezték, mely területeken van ahhoz sürgős beavatko­zásra sZükség, hogy az autó­javítás eredményesebb le­hessen. A választott vezető­ség önkritikus elemzése meg­állapította: igencsak formá­lisnak tekinthető, ahogy az ügyfelekkel foglalkoznak, .a műhelyek elhar igoltók, rendetlenqk, a m. ..karuhák piszkosak, a javításra fordí­tott idő indokolatlanul hosz­szú. Ami a munkaerőhelyze­tet illeti: a fiatal szakmun­kások alapképzettsége egysí­kú, kevés a karosszéria­lakatos (a vgmk is csak 10­vid távon megoldás), a mi­nőségi és teljesítményösztön­zés nem elég hatásos. Gon­dot okoznak a raktározási, készletezési lehetőségek, az alkatrészellátás nehézsége. A vállalat technikai felszerelt­sége. a javítórészlegek szer­vezeti felépítése és munka­rendje nem megfelelőek. (A délelőtti és délutáni műszak merev szétválasztása például a munka folyamatosságának akadályává vált ) Ilyen körülmények között kezdtek hozzá soraik rende­zéséhez az autójavítóban. Módosították — s január el­sején léptetik életbe — a bé­rezési rendszert, a kereset­növekedés lehetőségével ösztönözve a szerelőket arra, hogy a gépkocsik javító szol­gáltatása mellett az ügyfelek szolgálatára is nagyobb fi­gyelmet fordítsanak. Ezt szolgálja egyébként a mun­kafelvételi rendszer átszer­vezése ls: a két műszakban dolgozók egységes csoporttá alakulnak, s azonos érdekelt­ségük lesz. (Nem fordulhat elő tehát az az eddigi gya­korlat, hogy a délelőtti mű­szakban elkezdett, de be nem fejezhető javítást majd csak masnap folytatják, mi­közben az autó egy műsza­kon át feleslegesen foglalja a szerelőaknát.) Egyébként a megrendelések felvételét és a javitósok műszaki irányí­tását is szétválasztották — megszüntetve így a csoport­vezetők túlterheltségét. Azt tervezik a Szervónál — hadd szoktassuk hozzá ol­vasóinkat már most az új elnevezéshez —, hogy bőví­tik a hagyományos szolgálta­tások körét: autórádiók, an­tennák. elektronikus gyújtás­elosztók, riasztóberendezések beszerelésével. Már folynak a tárgyalások a Merkúrral ts a Mobil nagykereskedelmi vállalattal, hogy a Tolbuhin sugárúti műhelyben legyen -a Skodák márkaszervize, vár­hatóan márciustól. (Ha ké­sőbb sikerül skodás ügyfe­leiket márkaklubba tömörí­teni. akár a kedvezményes javításra is megteremtik a lehetőséget.) A legtöbb szervezeti, érde­keltségi változás bevezetésé­nek dátuma: január elseje. Azaz az új évet „tiszta lap­pal" szeretné indítani a Szervó. S tiszta munkaru­hákkal! Ugyanis az év elejé­től egységes öltözetű szei'e­lőkkel találkozhatunk majd a Tolbuhin sugárúti szerviz­ben ... P. K. Húsba vágó egyenlet M anapság egyre többet hallani külpiaci vesztesé­geinkről. Hogy termékeink leértékelődésének fo­lyamata megálljon, sorra születnek a minőség­javítást ösztönző intézkedések. A húsipar alapvető ér­deke, hogy a felvásárolt sertések minél több értékes húsrészt tartalmazzanak. Szalonnát vásárolni nem üz­let, ezért óraikkal a kistermelőket is arra ösztönzik, hogy kisebb súlyban adják le hízóikat. A fajtaválasz­tékot is igyekeznek kedvezőbbé tenni, ezt szolgálják a kedvezményes vemheskoca-kihelyezési akciók. A nagy­üzemekkel kevesebb a gondjuk, ott már korábban el­terjedtek a húshasznú, keresztezett fajták. Csakhogy erről a területről sem lenne szabad elfeledkezni, mert az élet váratlan helyzeteket produkálhat. Legutóbb az egyik mezőgazdasági nagyüzemben az objektív minősítés többféle eredménye okozott fejtörést. Két vágóhídra szállítottak egy időszakban, a meglepve tapasztalták, hogy míg a hozzájuk közelebb eső átvevő­helyen 15 százalék minősült első osztályúnak, s 65 má­sodosztályúnak, addig a távolabbi helyen 42, illetve 49 százalék volt a minőségi megoszlás. Sebtében kiszámí­tották, hogy átlagban 1 forint 57 fillérrel kevesebb pénzt kaptak így a sertés kilójáért. A sertéstelep ebből adódóan ebben az évben több mint hétszázezer forint bevételtől esett el, ami az itteni várható eredmény 16 százaléka. Természetes, hogy vizsgálni kezdték az oko­kat. A vágóhídi átadó megnézte, hogy a minősítők a szabályoknak megfelelően dolgoznak-e. A meglepő eredmény az, hogy igen. Szándékos megkárosítás gya­nújának még az árnyéka sem merülhet fel. De hát akkor hol a hiba? Talán az átvétel sziszté­májában? Ahol a jobb eredmény született, nem kérdő­jelezhető meg a pontosság, hisz a vágás után mérle­gen mértek le a fehérámnak nevezett zsíros részeket. Míg a vitatott tételeket a húsiparban elfogadott, 1973­ban kidolgozott megressziós függvény alapján számítot­ták, a meghatározott helyeken mért szalonnavastagság alapján. Annak idején az egyenlet kialakításánál első­sorban a harmadosztályú átlagot vették alapul, s ez meg is látszik a mostani helyzetben. Ugyanis más gaz­daságokban, ahol több a háztájiból származó, gyen­gébb minőségű sertés, nem tapasztalható ekkora elté­rés. Vagyis, ez a régi egyenlet épp a kimagasló minő­séget produkálókat bünteti. A húsipari tröszt megszűnésével várhatóan éleződ­ni fog az önállósult vállalatok konkurenciaharca. Emellett más — szövetkezeti, áfész- és állami gazda­sági — vágóhidak is harcolnak a vágnivalóért. A ke­resleti piacon nem ragaszkodhat a termelő a régi part­neréhez, ha máshonnan előnyösebb ajánlatot kap. Az a kár már a népgazdaság számlájára megy, amit a tá­volabbi fuvarok okoznak. Ráadásul, az sem biztos, hogy oda jut a legjobb minőség, ahol ezt feldolgozott formában külpiacra szánnák-. T alán kevesebbe kerülne az objektivitást szolgáló egyenletet újra írni — a számítógépek korában ez nem lehet komoly 'akadály —mint nehéz helyzetbe hozni azokat, akik a régit becsülettel hasz­nálják, bár elismerik annak hibáit. A termelő, ha már felbiztattuk a minőségi termelésre, bizony, tartja a markát, ha úgy érzi, a megoldás mikéntjét megmon­dani nem az ő dolga. T. Sz. I. fiz aszálykár mérsékléséért Az állattenyésztés ered­ményeinek javításával sike­rült csökkenteni az aszály okozta kórt Szolnok megye több termelőszövetkezetében. A Mezohéki Táncsics Tsz­ben, ahol a becslések szerint az aszály 18—20 millió fo­rint árbevétel c-s 5—6 mil­lió forint nyereségkiesést okozott, a kárnak körülbelül az egyharmadát tudták el­lensúlyozni az állattenyész­tés többlethozamával. Sör­törköly etetesével növelték a tejtermelést, és az eredeti baromfiprogram módosításá­val terven felül 812 ezer brojlercsirkét állítottak elő. A Jászboldogházi Aranyka­lász Tsz-ben a kalászosok­ban, a .kukoricában és a ta­karmánynövényekben kelet­kezett aszálykár mintegy 6.5 millió forint. Ezt rész­ben a napraforgó és a cu­korrépa kedvező termés­eredménye és jó minősége, részben pedig a tejtermelés és a juhtenyésztés eredmé­nyessége ellensúlyozta. A Törökszentmiklósi Béke Tsz­ben 12 milliós aszálykárral számolnak, a sertéságazat termelésének növelésére tett intézkedésekkel viszont ter­ven felül ötmillió forintos bevételhez jutottak. (MTI) Szakszervezeti tanácskozások A vegyészszakszervezet Központi Vezetősége keddi ülésén az iparág idei ered­ményeiről, jövő évi felada­tóiról tanácskozott. • Körtvé­lyes István ipari miniszter­helyettes arról tájékoztatta a testületet, hogy a vegyipar az idén nem tudja megismé­telni az elmúlt évek kima­gasló eredményeit. Az ipar­ág ugyan a gazdálkodás ne­hezebb feltételei ellenére is a tavalyihoz képest bővíteni tudta — szerényebb mérték­ben — a termelését, ez azon­ban mintegy 2 százalékkal így is elmarad a tervezettől. Az átlagosnál jobban — 3-8 százalékkal — fejlődtek a feldolgozó ágazatok; a gyógyszeripar, a gumiipar, a műanyag-feldolgozás, , vala­mint a kozmetikai és ház­tartásvegyipar vállalatai A vállalati kollektív szer­ződések megkötésének ta­pasztalatairól tanácskozott egyebek között kedden a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. A testület megállapította, hogy VII. ötéves tervidő­szakra szóló kollektív szer­ződések kialakítása során az alapvető szempont az volt, hogy mind eredményesebben segítsék, a feladatok végre­hajtását, a gazdálkodást. Új­szerű vonása az új kollektív szerződéseknek, hogy kidol­gozásukba a korábbinál jó­val nagyobb arányban von­ták be a szakszervezeti tes­tületek tagjait, a szakszerve­zeti aktívákat, a dolgozói csoportokat, valamint az, hogy a jogi kérdések szabá­lyozásába bekapcsolódtak a helyi jogsegélyszolgálatok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom